Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-30 / 186. szám

1958. augusztus 30, szombat NÉPCJSÁO 3 Pedagógusainkon az ország szeme Hétfőn újra megnyílnak — a nyári szünet befejeztével — az iskolák és az egyetemek ka­pui. A tanuló-ifjúság és a taná­rok, tanítók jól kipihenték az elmúlt tanév fáradalmait, a pedagógusok közül sokan me­rítettek erőt az új feladatok­hoz az ország legszebb üdülő­helyein. A tanulók és a pedagógusok újult erővel folytatják munká­jukat a szocialista magyar jö­vőért, amely ma fényesebb le­hetőségeket kínál, mint eddig bármikor. Iskoláink legszebb kötelessé­ge az ifjúságot az erkölcsre nevelni, felvértezni tudással, szilárd világnézettel, hogy biz­tosan dolgozhasson a világo­san felismert célok megvalósí­tásán. Az elmúlt években a mű­veltség megszűnt kevesek ki­váltsága lenni, s ebben legna­gyobb az általános iskola sze­repe, mely arra hivatott, hogy minden gyermeknek megadja az általános műveltség alap­jait. A pedagógusoknak és a szülőknek őrködniök kell azon, hogy minden iskolaköte­les szorgalmasan járjon isko­lába. Iskoláink és egyetemeink munkája tavaly tovább javult, főleg a tárgyi ismeretek okta­tása tekintetében.. Ez a tanárok és a tanítók folyton javuló munkájának, igyekezetének köszönhető. S most újból rajtuk, peda­gógusainkon az ország szeme! Azt várjuk tőlük, hogy az új tanévben még nagyobb gon­dot fordítsanak a nevelő mun­kára. Igaz, hogy az elmúlt év­ben az iskolákban javult a hazafias nevelés, megszilárdult az iskolai fegyelem is, az ered­mények azonban nem kielégí- tőek, különösen az egyeteme­ken és a főiskolákon. Nem eléggé érvényesült még a tanításban az a nevelési elv, hogy olyan ifjúságra van ma szükség, amely tudását az épí­tés, a szocialista építés érde­kében kamatoztatja, - ismeri a társadalmi .fejlődés jelenségeit és összefüggéseit, megérti és megvalósítja a marxi—lenini tanításokat. Olyan pedagógusokra van szükség, akik a fiatalokat mély, forró hazaszeretetre ne­velik, s mindent megtesznek annak jövőjéért. A nevelésben a szocialista hazafiság kialakí­tása döntő helyet foglal el! „Nem adunk a tömegeknek semmiféle valóban eleven fo­galmat arról, hogy milyen mó­don törhet ki és tör majd ki a háború... Meg kell magyarázni az embereknek a reális körül­ményeket, azt, hogy milyen nagy titokzatosság veszi körül a háború megszületését." (Lenin) EZT A FIGYELMEZTE­TÉST adta útravalóul Lenin 1922. decemberében, Hágában tartott nemzetközi békekonfe­renciára induló szovjet kül­döttség számára. Ez a figyel­meztetés égetően időszerű napjainkban is, amikor a nyu­gati imperialista körök azon mesterkednek, hogy titokban, provokatív módon — az előző háborúkhoz hasonlóan —_ elő­készítsék a harmadik világhá­borút. Tanúi vagyunk napja­inkban azoknak a politikai eseményeknek, • amelyek azt bizonyítják, hogy: a világ bé- keszerétő népeinek, élén a Szovjetunióval, csak a legna­gyobb erőfeszítések árán le­hetséges a harmadik világhá­ború megakadályozása. Tizenkilenc éve annak, hogy a hitleri seregek a meg nem támadási szerződést felrúgva, barbár módon megtámadták a békszerető államokat, köz­tük a: Szovjetuniót is. Szep­tember 1-én lesz tizenkilenc éve annak, hogy a hitleri se­regek megtámadták Lengyel- országot és ezzel megkezdő­dött a második világháború, a borzalmas világégés, amely majdnem 20 millió halottat, rengeteg könnyet, vért és szenvedést követelt az embe­riségtől. Lengyelország megtá­madását megelőzte egy ördö­gien előkészített terv, amely­nek stratégiai célja volt a Szovjetunió megsemmisítése. Nagyon sokan csak annyit tudnak, hogy 1939. szeptem­ber 1-én tört ki a II. világ­háború, Lengyelország megtá­madásával, de nem ismerik A pedagógusok mutassák meg ifjúságunknak, hogy népi demokráciánk folytatója múl­tunk haladó hagyományainak, megvalósítja mindazt, amiért szabadságharcaink hősei áldoz­ták vérüket. Népünk elvárja a pedagógu­soktól, hogy ifjúságunknak fejlesszék közösség-szellemét, tegyék öntudatosabbá, s kul­turáltabbá magatartását. Mi az életet nemcsak jobbá, de szebbé is akarjuk változ­tatni, azért a nevelés terjed­jen ki a művészetek különbö­ző ágainak megszerettetésére. Iskoláink eddig népi eléggé neveltek a gyakorlati életre. Meg kell tehát kezdeni a szé­leskörű politechnikai képzést. Néhány jó kezdeményezés már eddig is található a megyében, az új tanévben tovább kell ezeket terjeszteni. Ez nagyban növeli majd a gimnáziumok jelentőségét, mert megkönnyíti az elhelyez­kedést a gyakorlati munká­ban. A minőség javítása, az önköltség csökkentése, a ter­melékenység növelése, a mű­szaki fejlesztés, nagy művelt­ségi követelményeket támaszt a szakmunkásokkal szemben. Ez a műveltség — a techni­kumok mellett — legkönnyeb­ben a gimnáziumban szerez­hető meg. Az oktató-nevelő munka si­kere nagyrészt a pedagógusok­tól függ. Ezért részesíti álla­munk oly nagy megbecsülés­ben a pedagógusokat. E meg­becsülés eredménye, többek között, hogy sok pedagógust választottak meg képviselővé, tanácstaggá, az MSZBT, a Ha­zafias Népfront, s egyéb tár­sadalmi tömegszervezetek ve­zetőségébe, számosán része­sülnek közülük kitüntetésben. A társadalmi megbecsülés megnyilvánulása volt a peda­gógusok fizetésemelése is. Azért pedagógusaink fokoz­zák tovább erőfeszítéseiket, növeljék szakmai tudásukat, tegyenek szert biztos tájékozó­dásra a társadalmi jelenségek között. A pedagógusok munkájára nemcsak az iskolán belül, de azon kívül is számít népünk. Segíteniük kell a szülőknek a helyes nevelési módszerek ki­alakításában. Részt kell venniök a tudo­mányos felvilágosító munká­ban, a népművelés ágaiban. Különösen jelentős a pedagó­gusok szerepe a falun, ahol képzettségük és ismeretük se­gítséget nyújthat a felmerülő mezőgazdasági problémákban is. Pedagógusainknak az eddi­ginél jobban kell támogatniok az ifjúsági szervezeteket, me­lyek működése csak akkor le­het eredményes, ha tapasztalt nede0ógusok jó tanácsokkal látják el őket anélkül, hogy túlzott gyámkodással kedvét szegnék az ifjúság alkotó készségének. Ifjúságunk fejlődése egész dolgozó népünk ügye. Ezért egész társadalmunknak segí­teni kell az iskolák munká­ját. Az új tanév új feladataihoz nsdpcrr,gócaink azzal a szilárd elhatározással fogtak hozzá, hogy újabb lenesekkel viszik előre a ha’ádás és a szocia­lista műveltség ügyét, bizo­nyítják. hogv méltók néoünk szeretetére. és megbecsülésére. SOMODY JÓZSEF Tizenkét érig rejtegette meggyilkolt férje holttestét MARBURG (DPA): A Tre- sa-beli ötvenkétéves Katha­rina Keim asszony tizenkét éven át rejtegette férjének holttestét, amelyet az idén április 17-én egy házkutatás alkalmával találtak meg. A vádlott ásszony 1946. ok­tóber 29-én egy veszekedés hevében a mosásnál használt sujkolóval agyonütötte férjét. Tettének elkövetése után az asszony férje holttestét háza padlásán, a szalma alá rej­tette. A rendőrségnél bejelen­tette, hogy férje eltűnt és 1949. május 11-én kimondatta a válást. Amikor a házból el­költözött, a mumiaszerűvé vált holttestet egy ládába cso­magolta és lelakatolta. A lá­dát új lakásának udvaránegy Kamrába' rejtette. Közben azokra a híresztelé­sekre, hogy az asszony meg­gyilkolta férjét, a rendőrség többször is nyomozást indí­tott, de mindig eredményte­lenül. Csak amikor á rendőr­ség 1958. április 17-én zsaro­lás vádjával őrizetbe vette Katharina Keimet és házku­tatást tartott, akkor került elő a láda. Az asszony azonnal mindent bevallott. Pénz van, eső nincs Legtöbb bajnak általában az az oka, hogy mindig hiányzik valami. így van ez jelen esetben Gyöngyösön is. Rég tervezgetik már, hogy kijavítják, bővítik a város vizvezeték-hálózatát. Kellene is! De hát nem megy az egy­könnyen. Ha valaki azt hi­szi: pénzzel mindent lehet — téved. Példa erre a gyöngyö­si eset. A városi tanácsnak van pénze arra, hogy az em­lített munkákat elvégezhesse, és mégis tehetetlen. Mert pénz van ugyan, de beton­csövet nem kapnak sehol. Hiába jártak már Salgótar­jánban és más helyeken, ahol „szükségleteiket” be tudnák szerezni. A válaszok minde­nütt egységesek: „nincs cső, várni kell.” És a gyöngyösiek várnak, az idő múlik, egy­szer cső is lesz és... de hátha akkor a pénz hiányzik? A dzsungelben nőtt lel vadon egy hároméves kislány POSADAS (DPA) Fakiter­melő munkások argentínai ős­erdőben egy három év körüli kislányt találtak. A kislányt az egyik fa kidöntésének zaja verte fel rejtekhelyéből és négykézláb igyekezett elmene­külni a sűrűségbe. Amikor megfogták, a faki­termelő munkások kérdéseire a kislány csak nevetéssel és sírással tudott válaszolni. Be­vitték Posadasba, a tartomány fővárosába, ahol az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a gyermek rendesen fejlett, csak elvadult. Nem tud két lá­bán iámi, sem beszélni. Az orvosok véleménye szerint legalább két évig élt az őser­dőben, de nem tudják, hogyan és mivel táplálkozott. Két kép as egri Ssaksserveseti Kultűrotthonból Negyven, száz. ultimó. Még­hozzá pirosból. A partner ér­deklődve várja a bemondást amely után biztosan clsa- vanyodik az arca. A biliárdozók között is nagy az izgalom. A helyzet nehéz, de nem meg­oldhatatlan. Vajon rül-e? sike­I 'f' ÉiyiMli & í L : Ä. • ; mmm II helyes munkaverseny segíti a gyüngyisi Váltó- és Kitérögyár termelésének javulását Aki karddal támad.. azokat a kulisszatitkokat, amelyek övezték annakidején a másSiik világháború kitö­rését. NÉZZÜK AZ ESEMÉNYE­KET sorrendben. 1939. tava­szán már jelentek meg cikkei: a német újságokban Danzig- gal kapcsolatosan, s az ott élő német kisebbség sorsáról. A valóságban azonban nem Danzigról volt szó és nem a Lengyelországban élő német kisebbség sorsáról, hanem a német sajtó- és rádiópropa­ganda azt a célt szolgálta, hogy a németek háborús ér­zelmeit felkorbácsolja. Per­sze a nyugati imperialistás és Hitlerék a német népnek és az egész világnak semmit sem szóltak arról, hogy a háborút kiútnak tekintik egy fenye­gető válságból, semmit sem szóltak arról, hogy Danzig és a Korridor németnyelvű lakói csak ürügyül szolgálnak. A háttérben az a valóságos cél rejtőzött hogy Lengyelor­szágot meg kell semmisíteni, maid utána az életteret ki kell terjeszteni a Szovjetunió rovására egészen az Ural un túlra. 1939. májusában és jú­niusában szakadatlanul foly­tatódtak a lengyel ellenes pro­vokációk láncolatai. Hogy ez mennyire így van, azt bizo­nyítják a történelmi doku­mentumok sokaságai. Lengyelország megtámadá­sának előkészítése csak kezdet volt. Végső cél a Szovjetunió megtámadása és megsemmisí­tése volt. Ne vágjunk azon­ban a dolgok elébe nézzük zokat sorrendben. Hitler és bandája kidolgozta az ún. „Fehértervet”, ami nem volt más, mint Lengve’1 ország meg­támadásának és leigázásának a terve, a Szovjetunió elleni hadműveletekhez szükséges felvonulási terület megtáma­dásának a terve. 1939. nyarán az OKW (Náci hadsereg vezérkarának Rövidí­tése) titkos megbeszélésén Hitler a Következőképpen fo­galmazta meg a hadsereg fel­adatát Lengyelország leigázá­sával kapcsolatban: „... a helyzet a leghatározottabban megköveteli, hogy Kelet felé fordítsam figyelmemet és vé­gezzek Lengyelországgal. Itt nem az a célunk, hogy előre meghatározott vonalig nyo­muljunk előre, hanem minél messzebbre. Mennél gyorsab­ban jutunk előre, annál jobb. Valamennyi fegyvernem dön­tő feladata az ellenség ember­anyagának megsemmisítése. Minél több lengyelt keli meg­semmisíteni. Kapituláció nincs! Foglyok, sebesültek nem kellenek! Csak a megölt lengyel, hogy ne forduljon újból ellenünk. A hadműve­letet az időszaknak megfelelő, en kell villámgyorsan lebo­nyolítani. Mindennemű kiesés, késés az egész ügy kellemet­len elhúzódását eredményez­heti és visszahat a nyugati és keleti támadásunk valamennyi többi tervére. Majd magam szolgáltatok valamilyen pro- pagandisztikus ürügyet a há­borúra. Teljesen mindegy, hogy ez az ürügy elfogadha­tó-e vagy sem. A győzőtől nem kérdezik meg utólagosan, hegy igazat mondott-e. Aki háborút kezd, az nem az igaz­ságról, hanem a győzelemről beszél.,(Spanov: összees­küvők I. kötet.) AZT HISZEM, EZ ELÉGGÉ világos megfogalmazás volt a AZ ELMÚLT ÉVEK alatt sokszor hallottunk munkaver­senyekről jó, vagy fossz híre­ket. Érveket hoztak fel az ilyen „embertelen” versenyek ellen csak azért, hogy csorbít­sák a mozgalom igazi értékét. Pedig hibái mellett sok ered­ménye, tömegmozgósító szere­pe volt a helyesen megszerve­zett munkaversenytknek. A jó szervezésből példaként a gyöngyösi Váltó- és Kitérő­vérszomjas Hitler és társai részéről. Hitlerék vérrel akar­ták öntözni Európát — mint ahogy öntözték is — mert a német tőkések aratni akartak. De a világos megfogalmazás mögött egy ördögien aljas propagandisztikus ügy húzó­dott, amelyről Hitler és társai annakidején fecsegtek. Ha Hit­lerék feneketlen aljasságának a kulisszatitkait akarjuk meg­tudni, érdemes lapozgatni a nürnbergi háborús főbűnösök ma már sárguló, de pontos adatokat szolgáltató iratai kö­zött. Lapozzuk fel például a 2751/PS. számú iratának egyik jegyzőkönyvét. Szólaltassuk meg azt a jegyzőkönyvet, ami hiteles fényt derít a Lengyel- ország ellen elkövetett aljas provokációra. „Én, Alfréd Helmut Nau- jocks, eskü alatt és előzetes eskütétel után a következőket jelentem ki: 1. 1931-től 1944. október 19- ig az SS tagja voltam és meg­alapítása óta — 1934—1941. januárjáig — tagja voltam a biztonsági szolgálatnak. 1941. februárjától 1942, közepéig fegyveres szolgálatot teljesí­tettem az SS-ben. Később 1942. szeptemberétől 1944 szeptemberéig a belgiumi ka­tonai kormányzat gazdasági osztályán dolgoztam. 1944 ok­tóber 19-én megadtam magam a szövetségeseknek. 2. Körülbelül 1939 augusz­tus 10-én Heydrick, a bizton­sági szolgálat és a biztonsági rendőrség főnöke személyesen parancsot adott nekem, hogy készítsek elő egy támadást a gleiwitzi rádióállomás ellen, a lengyel határ közelében és olyan látszatot keltsek, mint­ha a támadók lengyelek let­tek volna.” (Folytatjuk) FEJES JÁNOS gyárat és áz pit folyó munka- versenyt említhetjük meg. Az ellenforradalom bénító szorítása után 1957. májusában újból megindult a versenysze­rű munka. Újra harcra Keltek a jobb eredmények eléréséért. — de a szabályokat egységesen állapították meg a gyárra, ami nem hozta meg a kívánt ered­ményt. Mert amelyik verseny- pont megfelelő volt az anyag­mozgatóknak, az nem biztos, hogy teljesíthető lehetett a darukötözőknek, vagy a daru­soknak. Ebben az évben összeültek a gyár vezetői, szakszervezeti aktivisták, kiváló dolgozók, hogy üzemrészenként kidol­gozzák a legmegfelelőbb ver­senypontokat. Az úi tervek meghozták az eredményt Egyre több brigád és egyéni vállalás született, ezzel termé­szetesen emelkedett a gyár ter­melékenysége is. A szerszám­törés nélküli termelés, a mun- kaselejt megszüntetése, a pla­fon-százalék teljesítése és a napi nyolc óra pontos ledolgo­zása szerepel a főbb vállalá­sok között. A verseny sikerét elősegí­tette a pontos, áttekinthető ki­mutatás és a nyilvánosság előtt történő rendszeres érté­kelés. BRIGÁDONKÉNT fejlapot készítenek, amelyen feltünte­tik a versenyállásokat. és a művezető, üzemvezető jegyzi, hogy a feladatokat teljesítet­ték-e. Ha minden vállalást be­csülettel teljesítettek, abban a hónapban száz százalékos az eredmény. Ha egy feladatot nem oldottak meg, akkor már csak 66 százalékot kapnak rá. A daruvezetőknél a napi nyolc óra pontos ledolgozása és a szabályos anyagszállítás szerepel megoldhatatlan fel­adatként. így teljesítésük mindössze 33 százalékot ér csak el a munkaversenyben. A selejtnélküli munka je­lenti a legnagyobb eredményt. A hónapos értékeléskor min­den jól végzett munkára hat jó pontot, a selejtes, rossz da­rabokra megfelelő hibapontot kapnak a versenyzők. Az ösz- szesítésnél meglátni: ki érte el a legnagyobb pontszámot. Közös lapokon vezetik a gyárban folyó munkaversenv eredményeit. A brigádtagokéf is személyesen, de az üzemré­szekben már csak az 'összesí­tett eredmények kerüljek a plakátokra. A munkások szívvél-lélekkel veszik ki részüket a munka- verseny-szabta feladatok el­végzéséből. A munka elvégzése mellett egyéni vállalások is szerepel­nek a fejlapokon. Például Molnár István és Ungi István munkaidő után vállalták, hogv kéthetenként meglátogatják a gyöngyöshalászi betegeket. Az ifjúsági négyes számú KISZ-brigád már három hó­napja dolgozik seleitmentesep száz százalékkal. Ugyancsak a GEO I—II brigád is teljesíti a vállalását. Egyéfiiek közül Bordás András már négy hó­napja teljesíti száz százalékra a munkaverseny előírt fel­adatait. DOLGOZNAK becsülettel, nemes vetélkedéssel a pontok megszerzéséért. Az önkéntes­ség alapján megszervezett munkaverseny népszerűségére jellemző, hogy 45 brigád és 18 egyéni versenyző akad a gyöngyösi Váltó- és Kitérő­gyárban. Az adott szóra, a vállalások teljesítésére nagy gondot for­dítanak. Figyelmesebben veze­ti gépét a darusleány, óvato­san rakja az anyagot az egyengető géphez, vigyázva dolgozik a harántgyalus, mért a hibapontok szégyent hozná­nak rá és a vasas becsület is jó munkára kötelezi őket. Míg az elmúlt évben 18 ki­váló dolgozója volt a gyárnak, addig 1958. első felében már 21 dolgozó büszkélkedik a ki­váló dolgozó oklevéllel, vagy kitüntetéssel. AZ AUGUSZTUSI készáru­tervet előreláthatólag 100 szá­zalékra teljesítik és a harmá- dik negyedévben három szá­zalékkal túl akarják szárnyal­ni még ezt is. Az év végén várható nyereségrészesedés biztosításához is jelentősen hozzájárul a munkaverseny. Már eddig öt napot fizethet­nének ki a gyár munkásainak. Az eredmények alakulásából arra lehet következténk hogy év végén 15 nap részesedést kannak a munkások. Csökken a seleit. csökken az önköltség, így segíti a gyár munkáiét a sikeres munkaverseny. KOVÁCS JÁNO0

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom