Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-03 / 164. szám

1958. augusztus 3.. vasárnar NÉPÚJSÁG 3 A jólét kulcsa Az örökszép gyermekmesék népi hősének — mint Kukori­ca Jancsinak is — volt egy igen erős és minden balra gyógyírt hozó csodaszere: lele­ményessége. bátorsága. Győze­delmeskedett ezzel a sok ár- mányságon, túl i ütött minden buktatón és céliát elérve vált alakja a mese hagyományává. Nemcsak a mesékben, ha­nem napjaink valóságában is megvan mindennek a „csoda­szere”, aminek a használata formálja az életet és a társa­dalmi előrehaladást. A sáros, sötét községekben a köz ösz- szefogása. társadalmi jelleg­gel. teremtett tiszta, barátsá­gos fényárban úszó falut. Több ezer méter járdát, az ásott kutak sokaságát, parko­kat építettek önkéntes mun­kával megyénk falvainak la­kói. és ezzel a „csodaszerrel” segítettek magukon. A mindennapi életben nem ritkán hangzik el a kérdés: mi az egyén jobbléte növeke­désének a kulcsa, miként lehet ■jobban, könnyebben élni. Ez a kérdés azonban nemcsak az egyént foglalkoztatja, hanem országunk vezetői, a közélet irányítói is igen sokat tesznek az egyének iobblétéért. Nézzük csak meg hároméves tervünk célkitűzéseit. „A szocialista építés legfőbb célja a dolgozó nép életszínvonalának folya­matos emelése” — határozta meg a célkitűzést Kiss Árpád, az Országos Tervhivatal elnö­ke az országgyűlés ülésén. Hároméves tervünket jelző számok mutatják meg kifeje­zően a lakosság javát szolgáló tervkitűzéseket Tizenegy szá­zalékkal emelkedik a lakosság fogyasztási alapja, míg a nem­zeti jövedelem 13 százalékkal nő. Az állam 110 000 lakást kí­ván felépíteni 1960-ig. A mun­kások és alkalmazottak reál­bére — a nyereségrészesedést nem számítva — 6 százalékkal, a parasztság reáljövedelme 4 százalékkal növekszik. 220 fa­luban gyullad ki a villany­fény. a lakosság 8 százalékkal több húst, 21 százalékkal több tejet és vajat vásárolhat, mint tavaly. 340 000 mosógépet és 30 000 elektromos hűtőszek­rényt gyárt az ipar a három­éves terv időszakában. Ezek a számok a szocialista építőmunkánk nagyszerű prog­ramjai. A párt. a kormány fel­mérte a lehetőségeket az or- Bzágépítés feladatait és a ba­ráti országokra, elsősorban a Szovjetunió önzetlen segítsé­gére támaszkodva valósul meg a terv. ami az életszínvonal emelkedését vonja maga után. Még a hároméves tervet el­fogadó országgyűlés ideién a kormány, és azóta a párt is felhívta a lakosság: a munká­sok, parasztok és az értelmi­ség figyelmét arra. hogy bár­mekkora is a baráti országok segítsége, elsősorban a saját erőnkön múlik előrehaladá­sunk. Erről így beszélt Apró Antal elvtárs, az MSZMP poli­tikai bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se: „Saját lábunkon kell áll­nunk. a legjobban kell hasz­nosítanunk és mozgósítanunk saját erőinket, anyagi eszkö­zeinket... a terv sikere érdeké­ben.” Arról van tehát szó. hogy minden egyes ember tevőlege­sen vegyen részt saját jobblé­te alakításában és ezzel együtt a hároméves terv célkitűzései­nek megvalósításában. Azt kí­vánni, hogy sültgalamb mód­jára eljöjjön hozzánk a jólét és mannaként ölünkbe hulljon az elégedettség állapota — le­hetetlen dolog. A munkás, paraszt, értelmiségi dolgozók megértik, hogy ma már az egyéni ember alakítja saját sorsát, mégpedig olyan mér­tékben. amilyen mértékben részt vesz az országépítésben. Sem a párt, sem az állam nem kíván megvalósíthatat­lan, lehetetlen áldozatokat az ország lakóitól. „Ki-ki a ma­ga területén törekedjék arra. hogy feltárja a termelés új tartalékait” — mondotta Apró elvtárs. az országgyűlési be­szédében. Tehát az üzemi munkás a minőség emelésével, a takarékossággal, a dolgozó parasztok a terméshozam nö­velésével. a nagyüzemi terme­lés meghonosításával, az ér­telmiség a gazdaságosabb ter­melést eredményező technikai módszerek kidolgozásával já­rulhat hozzá a terv sikeréhez. Nézzünk néhány gyakorlati példát arra. hogy az egyes em­ber tevékenysége miként ala­kítja a köz és az egyén jólé­tének növekedését A 110 000 lakás felépítése például nem­csak terv marad, ha az építő­ipar dolgozói olcsóbban, job­ban termelnek. A faanyaggal, építőanyaggal való takarékos­ság a lakásépítési program megvalósulását eredményezi és a jelenleg lakás nélküli építő­ipari dolgozó saját otthona felépítése érdekében ta­karékoskodik. De lehet-e vi­tatni, hogy a szén önköltségét csökkentő bányász saját érde­kében cselekszik, mert az ipar az olcsóbban előállított szénből olcsóbban tudja meg­teremteni azokat a közszük­ségleti cikkeket is, amelyekre a bányászoknak szüksége van. Az üzemi áram, vagy anyag­takarékosság az előállított áru termelési költségét csökkenti és így teremtődik meg a lehe­tősége annak, hogy olcsóbbá váljanak a közszükségleti cik­kek. A jólét kulcsa tehát a becsü­letes, az odaadó, lelkiismeretes munka. A feladatok gyons, pontos teljesítése az olcsóbb és jobb áruelőállításra való tö­rekvés a jobblét „csodaszere”. Ezt megértették mind a péter- vásári járás üzemeinek dol­gozói, — akik az idén 600 ezer forinttal csökkentik a terme­lési költségeket — mind a Mátravidéki Erőmű fiataljai, — akik ifjúsági takarékosság mozgalmat kezdeményeztek, — vagy a hevesi állami gazdaság dolgozói, — akik a termelési érték 1,5 százalékos növelését a termelési költségek 2,5 szá­zalékos csökkentését tűzték ki célul. De lehetne sorolni to­vább a példákat, ahol a dol­gozók tevőlegesen vesznek részt jobblétük növelésében. A jobblét közvetlen megnyil­vánulása a több fizetésben, a nagyobb nyereségrészesedés­ben fejeződik ki, míg közvet­ve az olcsóbb áruelőállítást jelenti, ami szintén a terme­lésben részvevő ember számá­ra hasznos. A jólét kulcsát tehát min­denki magánál hordja és úgy kell használni ezt a kulcsot, hogy azzal minél előbb kinyíl­jon a jobblét kapuja. Tóth József Kilencvenkilenc éves nő újra lát Egy genasi (Isere megye) asszony öt évvel ezelőtt szür­ke hályog következtében tel­jesen megvakult. Idén, 99 éves fejjel, elhatározta, hogy meg­operáltatja szemét egy lyoni sebésszel. A műtét tökéletesen sikerült, a közel százesztendős öregasszony — felolvassa az újságot családjának. A jog és a világűr A rakéták hatalmas arányú fejlődése, az első űrhajózási kísérletek megtörténte máról- holnapra szükségessé tette nemzetközi jogszabályok te­remtését az űrhajózás jogá­nak rendezése, valamint az űrhajók és személyzetük biz­tosítására. Távolsági rakétarepülésnél mindig is fennforog majd az a lehetőség, hogy kényszerle­szállást kell végezni, esetleg a rakéta vagy annak egyes ré­szei lehullanak egy idegen ál­lam területére, sőt az is elő­fordulhat, hogy bizonyos terü­letek a magreakciók eredmé­nyeként fertőzötté válnak. Sok tudós hangsúlyozta, hogy jogi úton el kell tiltani űrrakéták hadicélokra való alkalmazását. Sokan azt a vé­leményt hangoztatják, hogy az űrhajókat nemzetközivé kell nyilvánítani, s így az egész emberiség tulajdonává kell tenni. A tudósok kiemelik azt is, hogy az égitesteknek egyes államok által történő teljes, vagy részleges kisajátítására irányuló esetleges próbálkozá­sok „nem férnek össze a mai ember kultúrájával és civilizá­ciójával”. A legnagyobb gyakorlati je­lentőségű kérdések közé tartt- zik ezidő szerint ebben a problémakörben az államok felségjogainak meghatározása az űrben. Világos, hogy kép­telenség lenne az állami fel­ségjogokat korlátozás nélkül kiterjeszteni a világűrre. \ különböző javaslatok közül talán az a legegyszerűbb, mely szerint a világűrt, helyesebben azt a területet, ahol űrhajó­zási jellegű rakétarepülésre kerülhet sor, kivonják az egyes államok felségjogai alól és közös tulajdonná, , rés Communis”-szá nyilvánítják. Mivel az ilyen jellegű ra­kétarepülés magasságának al­só határa mintegy száz' kilo­méter, ez a magasság lenne a területi felségjogok felső ha­tára. Olyan rakéta, amely hosszabb ideig ennél kisebb magassággal halad, már nem haladhat kozmikus sebesség­gel, ennélfogva célja csupán a Föld felszínén fekvő támasz­pont lehet. Természetes, hogy az egyes államok méltán for­málnak teljes jogot az ilyen jellegű területek felett elszánó rakéták ellenőrzéséhez. Ezért látszik helyesnek éppen a százkilométeres magasság megállapítása. Végül még egy megjegyzés: a világűrrel kapcsolatos nem­zetközi jog fogadalmainak és szabályainak fejlődése nem maradhat el sokáig a technika fejlődése mögött, mert ebből a közeljövőben súlyos nemzet­közi konfliktusok keletkezhet­nek és felmerülne az a ve­szély, hogy a tudomány és technika fejlődése ezen a rendkívül fontos területen az egész emberiséget szolgáló, nemes, békés célok helyett más célok érdekébe szegő­dik. Ezért az űrhajózási jog megteremtése fontos és sürgős feladat. Az űrhajózási jognak a nemzetek teljes szolidaritása és messzemenő együttműködé­sén kell alapulnia! Szerkesztőségünkbe nap mint i nap sok verset és egyéb irodai- i mi igényű művet —- tárcát, el- 1 beszélést, novellát — küldenek 1 be. A beérkezett kéziratokat i mind elolvassuk és felülbírál-1 juk. Ennek alapján azokat a1 műveket, amelyek a kívánt i színvonalat elérik, lapunkban I — lehetőleg a beérkezés sor-1 rendjében és a szerkesztő bi- ( zottság döntése alapján — kö- i zöijük is. Azokra a versekre < és egyéb művekre, amelyek i nem ütik meg ugyan a kívánt j mértéket, de az írások alapján j úgy látjuk, hogy a szerzőkkel ‘ való foglalkozás a jövőre néz- 1 ve hasznos és eredményes len- ) ne, — levélben válaszolunk. • Egyébként a szerkesztőség a ( beküldött kéziratokat nem őr- J zi meg és nem is küldi vissza. ) A SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG Híradás a táborból (Folytatás az 1. oldalról) Négyszáz hold aprémagra kötöttek szerződést Nagyfügeden A szerződéses aprómagter- melés igen jövedelmező do­log. Ebben az esztendőben ugyan nem dicsekedhetünk hallatlan eredményekkel, mégis megérte a vele való bajlódást. Az aprómagtermelés jöve­delmezőségét felismerték a nagyfügedi gazdák és mintegy 400 hold aprómag termelésére kötöttek szerző­dést. Jó munkát végzett Ke- lecsendi István, a szövetke­zet agronómusa, aki fáradsá­got nem kímélve, járta a gazdákat és felhívta a figyel­met az aprómagtermelés elő­nyeire. Apróságok — 91 FŐVEL SZAPORO-I DOTT az utóbbi hónapokban ; a megye kisipari szövetkeze- j teiben dolgozó termelők szá­ma. A Ktsz-be újonnan belé-! pő tagok 25 százaléka magán I kisiparos volt. j * í- 4173 FIÜ ÉS LEÁNY vé­gezte el ebben az évben az ál- ; talános iskolák nyolcadik ősz- | tályát, a középiskolák nappali I tagozatán 605 tanuló tett érett- '• ségi vizsgát a megyében. ★ — JÖVÖ HÉTEN kezdik meg a Kertész utcában is a járda építését. A járda építé­séhez a Kertész utca lakosai nagy segítséget adnak. Az ut­ca egyik oldala, ahol a járdát építik tíz, a másik oldal la­kosai öt forinttal járulnak hozzá méterenként a járda épí­téséhez. ★ — AUGUSZTUS 7-ÉN tart­ja legközelebbi tanácsülését a pétervásári járási tanács. A tanácsülésen megbeszélik az ez évi községfejlesztési ter­vet és értékelik az eddig el­végzett munkát. ★ — A MUNKAÜGYI MINISZ­TÉRIUM rendelete alapján emelték a házfelügyelői fizeté­seket. A rendelet törvényes jogvédelmet is biztosít a ház- felügyelőknek. A tábor la­kóinak egyön­tetű véleménye szerint a koszt kitűnő. Ez Ora- vecz Béla fő­szakács érde­me, aki igen nagy gonddal és lelkiismeret­tel készíti el a változatos éte­leket. Még egy utolsó ellenőr­zés és Béla megállapítja, hogy az étel jó és kiadható. Ha pedig ő mond­ja, akkor igaz, mert mint a ki­váló ételek bi­zonyítják, ő ki­váló mestere szakmájának. Persze, a no­mád élet mel­lett a lányok nem mondtak le arról, hogy csinosak és ápoltak legye­nek. íme, iga­zolásul a kép, mely Tóth Er­zsébetet, a kis­körei KISZ- szervezet gaz­daságfelelősét ábrázolja, aki nagy műgond- i dal ápolgatja 1 szép, hosszú, I fekete haját. Csodálatos a hangyák biro­dalma. Egész várost építenek a föld alatt. Terek és utcák keresztezik egymást, alaguta- kat és hidakat építenek hal­latlan szorgalommal. Vannak kapun állók, rendcsinálók és palotaőrök közöttük. Ezek nem dolgoznak, csak nagy baj esetén, ha veszély fenyegeti őket. — Látott már valaki megbolygatott hangyabolyt? — No, ilyen esetben nem számít a rang, a beosztás a hangyák birodalmában. Dolgoznak mindnyájan rendületlenül. Egy gyerek áll a hangya­boly fölött. A porhanyós ta­lajon egész kis utat csináltak a hangyák. Jönnek, mennek, sietnek és eltűnnek a boly tetején. A gyerek pálcát fog. megnyálazza, aztán óvatosan bedugja a boly közepébe. Né­hány pero múlva kiveszi, az­tán nyalja a bot végét. — Jaj de jó savanyú — mondja önfeledten, aztán leül a han­gyák birodalma mellé kíván­csian. Előbb a tetejét, aztán egyre mélyebben belepiszkál. Riadó a hangyák között! A „hatalmas” rúd túrja a ta­lajt, összedönti a labirintokat, megsérti a féltve őrzött bá­bokat. A kis állatok dolgoz­nak hangyaszorgalommal... Viszik, mentik ami még ment­hető. A gyerek örül, most már teljes erővel túrja, söp­ri a földet, hangyástól, tojá­sostól együtt. A boly szorgal­mas kis lakói pedig gyorsan, de tervszerűen viszik, hoidják biztosabb helyre féltett kin­csüket. A gyerek megúnja a játé­kot. Otthagyja a hangyákat, a feldúlt birodalmat, mégegy- szer megnyalja, aztán eldobja a botot. Szerencsére, humorban sincs hiány. A fényképezőgép zár­jával egyidőben csattant Gyimesi Franciska viccének poénjai is, mely — mint látható — igen nagy sikert aratott. Közben per­sze nem lehet elszakadni az élettől sem. Zupkó Gábor, a Gyöngyösi Szer­szám- és Ké­szülékgyár KlSZ-szerveze- tének gazdaság- felelőse, az új­ságokból tájé­kozódik, hogy ittléte alatt mi történt a belpolitikában és a nagyvilág­ban. A hangyák elcsendesednek. Elmúlt a veszély. Nosza rajta! Kijavítani a régi otthont, haza­cipelni a súlyos bábokat. Egyik a sok közül testénél jóval nagyobb bábot cipel. Húzza, vonszolja minden erejét, igye­kezetét beleadva. Egyszer egy jókora rúd elé érkezik, a rúd mint sorompó zárja el az utat. A kis hangya nekifog, próbál­kozik. Eljut félig, aztán vissza­esik. Maga előtt akarja tolni, de így sem sikerül, aztán mé­gis ennél a módszernél marad. Erőlködik, nekikezd, tízszer, húszszor, ki tudja hányszor, mig végül századszor, vagy ta­lán kétszázadszor mégis sike­rül. A báb átgurul a bot má­sik oldalára, ő meg utána és most már viheti hazafelé bol­dogan ;;; féltett kincsét. A türelem és szorgalom mé­gis meghozta gyümölcsét! I (üillcuiafkjéjfL cl tejntéAZjdből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom