Népújság, 1958. augusztus (13. évfolyam, 162-187. szám)

1958-08-24 / 181. szám

i 1 ______I VILÁfí P ROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Alkotmányunk ünnepén (MARKUSZ LÁSZLÓ kcpcsriportja) AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANACS NAPILAPJA XIII. évfolyam 181. szám ARA: 60 FILLÉR 1958. augusztus 24., vasárnap Minden érlünV, az emberekért történik Emberek vagyunk. Meg­értésre., szeretetre, igazsá­gosságra vágyunk, örül a szivünk, látván népünk, ha­zánk boldogulását, s hábor­gó lélekkel emlékezünk ar­ra a korra, amikor méltat­lanul bántak az emberrel, csak rosszindulatot tapasz­talhatott az ember, amikor nem vették emberszámba az embert. Sárguló lapok, egyre távolodó emlékek és soha be nem gyógyuló se­bek beszélnek arról a vi­lágról, ahol a jog. a szabad­ság. a függetlenség nem du­kált a munkásnak, a pa­rasztnak, akiknek emberi méltóságát naponta meg­gyalázta. berstelenítelte a tőke, a birtokos, az úr... S közben emberségről, huma­nizmusról, szabadságról és függetlenségről szavaltak és szavaltattak március 15-én tollas sipkájú leventék, bok- rétás, magyarruhás lányok előtt, a munkától és a gya­lázattól meghajlott, de meg nem roppant gerincű fel­nőttek előtt. Szavaltak és szavaltattak, dicsértek és dicsőítettek, fényes banket­teken koccintottak a hazára, amely bokréta az Isten ka­lapján ... Jog... emberi szabad­ság .., emberi független­ség ... emberi méltóság, humanizmus! Milyen régen ismerjük e sorok jelentését, de 13 éve érezzük csak ér­telmét, a felszabadulás óta tapasztaljuk esak e szavak megvalósulását... , A ml társadalmunk szo­cialista, s ebben a társada­lomban egyre jobban érvé­nyesül a kialakulóban levő kommunista erkölrs egyik legfontosabb jellemvonása, a szocialista humanizmus. Az emberi méltóság leg­messzebbmenő tisztclelben- tartását jelenti ez. ilyen hu­manitásra csak a kizsákmá­nyolástól mentes társada­lomért küzdő emberek, a kommunisták képesek. Nem képes a kapitalista társada­lom még csak a nyomát sem felmutatni az ilyen hu­manizmusnak. Nem is lehet, hiszen ott mindent a pén­zért, a meggazdagodásért, az érvényesülésért tesznek. Egymás farkasai ott az em­berek, az uralkodó osztá­lyok között burjánzik a képmutatás, a korrupció, a gerinctelen hajbókolás. S mértéktelen a kizsákmányo­lás, a haszon utáni vágy. Hogyan is becsülnék ott a dolgozó embert, akinek ér­dekei ellenkeznek az ural­kodó osztály érdekeivel, akiknek életfelfogása, célja megközelíthetetlenül távol van az uralkodó osztályé­tól... Az elmúlt 13 év alatt hirdettük és hirdetjük ez­után Is: szocializmust aka­runk. A szocializmus pe­dig a dolgozó emberért van. Gyárat építünk, gépeket ké­szítünk, fejlesztjük és ter­jesztjük a tudást, a techni­kát, erőmüveket és csator­nákat alkotunk, a mezőgaz­daságban óriási gépek vált­ják fel a kapát, a kaszát. Iskoláinkban bevezetik a politechnikai oktatást. Mindezt azért, hogy meg­szabadítsuk a nehéz mun­kától a* embert, könnyebbé váljék a munka, több le­gyen a kenyér és a ruha, jobb és szebb az élet. Ezt szolgálják a bölcsődék és a szociális otthonok; az egye­temek és a kultúrházak, az ingyenes orvosi kezelés és a kedvezményes gyógyszerel­látás. a nyugdíjtörvény ren­dezése, a dolgozó ember ta­nulni akaró gyerekeinek tá­mogatása, a hároméves terv és az anyák, a gyermekek védelmében született ren­delkezés, az agrártézis és a takarékossági rendelet — a végzett munka utáni fizetés — mind-mind az emberi élet szebbé, jobbá tételét cé­lozza. S hogy vannak még tens nivalnk a humanizmus, az emberiség, az emberi mél­tóság érvényesülésében, tiszteletben tartásában, azt sem tagadjuk. A burzsoá erkölcs hatása nem szűnt még meg teljesen. Előfordul még igazságtalan döntés, jogtalan előny, ami a má­sikra hátrányos, kivételezés, és korrupció, vagy felületes véleménynyilvánítás, mely- iyel embertársunknak kel­lemetlen napokat — vagy akár hónapokat is — oko­zunk. Hallhatunk még tör­vénysértésekről és ha el­vétve is, de még emberte­lenségről, a dolgozó ember iránti közönyről, közömbös­ségről is. Szerencsére mind ritkábban előforduló károk már ezek, s rajtunk, embe­reken múlik, hogy mielőbb elpusztuljanak ezek a kór­okozók s helyükön a maga- sabbrendü. a szocialista jel­lemvonások eresszenek gyö­keret ... Olyan jó dolog látni, ami­kor egy beteg lábadozni kezd, amikor az egészség rózsái űzik, hajtják a láz rózsáit. Olyan jó panaszos szó helyett elégedett ember hangját hallani, boldog, örömteljes emberek között élni. Olyan jó tudomásul venni, hogy mind kevesebb a megbántott, elégedetlen ember. És olyan jó tudomásul venni, hogy szocialista tár­sadalomban élünk, ahol minden értünk, az Embe­rért történik, ahol Ember az ember... Testvéri összefogás Augusztus 20-án több helyen zajlottak le baráti találkozók a megye üzemi munkásai és a dolgozó parasztok között. Ilyen baráti találkozó színhelye volt Egerben a Szeszipari Válla­lat kultúrterme is, ahol a vál­lalat dolgozói és az andornak- tályai Búzakalász Termelőszö­vetkezet tagjai jöttek össze ba­ráti beszélgetésre, ismerkedés­re. A találkozó során megál­lapodás is történt arról, hogy a vállalat dolgozói segítik a termelőszövetkezet munkáját, átadják a politikai munkában szerzett tapasztalataikat, meg­javítják a tsz kisebb gépeit, s rendszeresen segítséget ad­nak a szövetkezet számszerű fejlesztéséhez is. Remélik, hogy a segítség és a tsz-tagok ösz- szefogásának eredményeként a megye e kis termelőszövetke­zete is a nagyüzemi gazdál­kodás mintaképévé válik. — ECSÉDEN villanyháló­zat bővítésére 120 000 forint értékű társadalmi munkát végeztek a község lakói. Ma: KÜLPOLITIKAI JELENTÉSEK ★ Gyurkó Géza: AZ- EMBER ÉS A KUTYA ★ Somody József: A NÉPBIZALOM POSZTJÁN ★ Deák Rózsi: A FÉNY FELÉ ★ Dér Ferenc: MESÉLŐ FÖLD ★ F.GÉSZHETI RÁDIÓMŰSOR ★ HÍREK — SPORT Nagy lelkesedéssel ünnepelték megyénk dolgozói az alkotmány napját. Gyöngyös város dolgozói a Dimilrov-kert szabid téri színpadán tartották meg az ünnepséget. Képünk az ünnepség díszetnökségének egy részét mutatja be. Elöl Egyed Antal, a Hazafias Népfront városi elnöke, Libcrtény Sándor elvtárs, az MSZMP megyei bizottságának tagja, a megyei rendőrkapitányság vezetője, Varga Ferenc elvtárs, a városi tanács elnöke és Molnár Gusztáv elvtárs, az MSZMP városi pártbizottságának titkára, /VVAWAAW^'WVW.W/Z/vVvVv' \ Búcsú az öreg harcostárstól Szombaton délután, a falu részvéte mellett eltemették Semperger Sándor elvtársat, a megye egyik veteránját. Har­costársai. az öreg tizenkilences kommunisták álltak discőrsc- get szombaton a koporsója mellett. Otthonában Hegyi Já- uos elvtárs, a járási tanács v. b. elnökhelyettese búcsúztatta. A temetőben a megye kom­munistái nevébeu l’utnoki László elvtárs, a megyei párt- bizottság első titkára, az öreg harcostársak nevében Gulyás József clvtárs búcsúztatta cl a pártért egész életén át harcoló öreg kommunistát. A falu kommunistái nevében a köz­ségi párttitkár elvtárs, a dől- J gőzök nevében a községi ta- J nácselnök elvtárs mondott vég­ső üdvözlétct a veteránnak,' akinek a nép ügyéért égő szí- i ve immár megszűnt dobogni. A helyőrség zenekara a gyászindulót játszotta, a mun­kásőrség és a helyőrség dísz- százada diszlövésckkel búcsú- ; zott a párt öreg katonájától. Eltemettük Semperger San-; dór elvtársat, aki egész életét! a párt szolgálatába állította. Meghalt, de emléke örökké ! élni fog a* emberek szivében, mert a munkásosztály, a ncp ügyét szolgálta. Élüzemavatás az ÉMÁSZ-nál Egerben, az Északmagyar- országi Áramszolgáltató Vál­lalatnál élüzem avatás lesz. augusztus 30-án, szombaton délután. Ez alkalomból több mint 10 ezer forint jutalmat adnak a munkában élenjárók­nak, s ezenkívül élmunkás­jelvény és az ezzel iáró okle- I velek kiosztására is sor kerül. Az ünnepség keretében az Üj Élet Termelőszövetkezet szépen feldíszített gyümölcsös kosarat, a gazdakör pedig új lisztből készült kenyeret adott át a pártszervezet képviselői­nek. (Folytatás a 3. oldalon) / magyarul beszelek, te oroszul, yK de azért megértjük egymást Egy nap a selypi medence fiataljai között Pénteken, a reggeli órákban Petőfibányára röpítette az. autó a megye kedves vendé­geit, az öttagú Komszomol- küldöttségct. Petőfibányán a tröszt igazga­tója, párttitkára, szakszerveze­ti elnöke, és természetesen a KISZ-szervezet titkára fogad­ta őket. Az első percek, a me­leg üdvözlések után bemutat­kozással teltek. Utána rövi­den ismertették a küldöttség tagjaival a bánya, és az ott felépülő kolónia történetét. A népes ez egyszer nem a siktá- ra induló bányászokat szállí­totta, hanem a szovjet fiata­lokat, akik a beszámoló után megnézték a diszpécser köz­pontot, a bánya „szívét”, ide fut össze minden jelentés a földalatti munkáról. „Kollektív" tolmácsolás Míg ballagtunk a bánya szűk és főleg sötét útján, apró baleset is történt, ami később sok derültségre adott okot. A sín alatt betört egy darabon a beton, s az összegyűlt tócsá­ba csöppent bele tolmácsunk. Nagyobb baj nem történt, — mindössze annyi, hogy lema­radt vagy három óra hosz- szára. Mint később kiderült, ez sem volt nagyobb baj. A vendéglátók valamennyien, né­hány töredék szóval, „kézzel - lábbal” tolmácsolták a kíván­ságokat, kérdéseket, magyaráz­ták a munkafolyamatokat. — Én magyarul beszélek, Te oroszul, de azért megértjük egymást — mondta az egyik fiatal a küldöttség egyik mag­jának, s valóban megértették egymást, mert a munka, a ba­rátság nyelvén beszéltek. A bánya és a külszíni fejtés megtekintése után ebéden lát­ták vendégül a küldöttséget a petőfibányaiak. Szíves házi­gazdáknak bizonyultak. Ebéd után mi sem természetesebb, hogy a szovjet és a magyar emberek barátságára ürítették poharaikat. Rövid kis pohár­köszöntők hangzottak el, s át­adták a párt, a KISZ, a szak- szervezet és a vállalat veze­tőségének ajándékait: a gyö­nyörű népviseletbe öltözött babákat, albumot Petőfi'oánya képeivel, ízléses táskákat. Vá­laszul szép bársonykötésü al­bummal ajándékozták meg a vendéglátókat, amelyben a brianszki fiatalság életét be­mutató képek vannak, vázák­kal, s kedves magyar költő­jük, Petőfi Sándor orosznyelvü verseskötetével. Bármennyire is szívesen tar­tózkodtak volna még a vendé­gek Petőfibányán, bármeny­nyire tartóztatták őket a ven­déglátók, indulni kellett to­vább, mert ezen a napon még a Mátravidéki Erőművet is meg akarták látogatni. Délután lett, mire odaértek a szíve­sen látott vendégek. Itt, is az üzemvezető, az igazgató, a párttitkár, a szakszervezeti elnök és a KISZ-vezelöségböl álló küldöttség fogadta a kül­döttséget. A tolmács még min­dig nem került elő, összeszed­ve minden orosz tudásukat, megkezdték hát a beszélgetést nélküle, a vendégek pedig az itt tanult magyar szavakat. Meg is értették egymást. Meg­nézték az üzemet, a lakótele­pet, az óvodát, a napözit, be is kopogtattak egy-két lakásba, hogy megnézzék, hogy élnek az Erőmű munkásai. Mondták is a látogatás végén, igen szép ez a lakótelep, jó lenne, ha minden munkásnak ilyen la­kása lenne már. Találkozó a Selypi fiatalokkal Este került sor arra, hogy a küldöttség tagjai találkoz­zanak a selypi medence hat üzemének fiataljaival. Az üze­mekből a KISZ-vezetőségek tagjai jöttek el, s ott volt a honvédségi KISZ-szervezet népes küldöttsége is. Az esti beszélgetést Szilá­gyi Antal, az Erőmű pártbi­zottságának titkára nyitotta meg, üdvözölve a selypi me­dence dolgozói nevében a kül­döttséget, majd Sebestyén Já­nos elvtárs, a járási KISZ-bi- zottság titkára röviden beszá­molt a járási fiatalok életéről, elmondotta például, hogy a hat­vani járás fiataljai milyen szép eredményeket értek el a takarékossági mozgalomban, az (Folytatása az 5. oldalon.) A lottó nyereményei A 34. játékhéten 2 333 979 lottószelvény vett részt a já­tékban. ötalálatos szelvény ezúttal sem akadt. Négytalá- latot harminc fogúdé ért el, nyereményük egyenként 58 349 forint. A háromtalálatos szel­vények száma 1688, ezekre 518 forintot fizetnek. Két- találatot 47 111 fogadó ért el, nyereményük 18.50 forint. ?£7 Véget ért a hivatalos ün- j népség, s egy sötétkék ru- i hás, izgatott fiú törte ma- 5 gát keresztül a tömegen, ) hogy szót válthasson vala- I melyik szovjet fiatallal. í Tolmácsot is kerít. Azt kéri, j adják meg egy erős, jó i Koniszomol-szervezet címét, i mert ők — a petöfibányai j KISZ-szervezet fiataljai — i levelezni akarnak velük. A } megszólított rövid gondol- i kodás után már diktálja is ] a címet; a tolmács írja ma- ( gyárul is, clrill-betűkkel is. i Kis epizód az egymást ; követő látogatások történe- } tőben, de talán még haza sem érnek Brianszkba a küldöttek, már megérkezik az első levél. Es azt követi majd a többi, megannyi lát­hatatlan, de eltéphetetlen szállal fűzi még szorosabb­ra a szovjet és magyar fia­talok barátságát.- d, -

Next

/
Oldalképek
Tartalom