Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)
1958-07-27 / 158. szám
1958. július 27., vasárnap NEPCJSAO 3 Frázis és valóság Hailamosak vagyunk a megszokásra és hailamosak. ho°v gondolatban és szóban frázissá alacsonyítsunk nagy emberi dolgokat. Frázissá: vagy. mert annak véli ük; frázissá: vagy mert azzá tesszük. A békeharc is ilyen frázis volt sokak fülében. s legyünk őszinték, a hivatalos politika is hozzáiárult. hogy azzá vállon. A „Gyújtsd a vasat és a fémet — ezzel is a békét véded!”. ha tartalmában és közvetve igaz is volt. de idegen és nevetséges volt sokak szemében, olyan időben amikor a vas és fémgyüités nem volt kézenfekvő. — ha úgy tetszik. — béke-érdek. S nem e°v. de nem is két ilyes- faita ielszóval rendelkezett a mi békemozgalmunk, amely gyakran csak e ielszavak szai- kózásáig. különböző békebizottságok agyonszervezéséig jutott el, de — ha e megállapításban kétségkívül van is túlzás — az emberi szívekig, értelemig már kevésbé és ritkábban. S íme, most, hogy a nemzetközi helyzet kétségtelen éleződésének időszakában élünk, most, hogy egy új világháborút majdnem kirobbantó hazai ellenforradalom után élünk és építünk, — most, hogv a béke gondolata, a háború gyűlölete, a szovjet béke, s az imperialista háborús rolitika elszánt harca következtében valóban kiteljesedett szerte a világon, — tartalmat kapott a „frázis”. Tartalmat, mély és őszinte szándékot igaz emberi gondolatot, s megszűnt frázis lenni. A békeharc most valóban eggyé kovácsol minden becsű letes és hazáját szerető embert, most valóban harcra, munkára, tettre, tiltakozó szóra ösztönöz milliókat. Nem választottuk újjá a békebizottságokat, nincs független megyei béketitkár, üzemi, vállalati békefelelős, nincs ad- minisztálva és szervezve a békemozgalom. Az élet, az emberek ..szervezik” a párt, a kormány hivatalos politikájának egyik alapja, mindenkit hív és vár és mindenkire támaszkodik. — ezért is mozgalom, szívből fakadt mozgalom ez hazánkban is. Kell, feltétlenül kell e mozgalom tudatos és tervszerű irányítására szerv; szükség van az ösztönös mozgalom szándékának és akaratának tudatos kifejezésére. de a lényeg: az akarat, a békevágy az emberek szívében van, a mindennapi munkával, helytállással jut kifejezésre. S a munka, a helytállás fosztotta meg a frázis rikítóan kopott ruhájától e fogalmat: békeharc. A munka, a helytállás, a világpolitika emlékeket ébresztő hatása, az a hatalmas erőfeszítés, amelyet a Szovjetunió tesz a háború kikerülésére: ez neveli valóban békeharcossá az embereket Ha megkérded az anyát, akar-e harcolni a békéért, — igennel felel. S szíve mélyéből mondja. Gyermekéről, családjáról van szó. Ha megkérded a tudóst, akar-e harcolni a békéért, — igennel felel. A tudomány békéiéről, a nyugodt. alkotó munkáról van szó. Ha megkérded a művészt, akar-e harcolni a békéért, — igennel felel. S szíve mélyéről mondja. A művészetről, a számára legszentebbről van szó. Ha megkérded a munkást, a parasztot, a kistisztviselőt, a traktorost, ha megkérded az egész országot, — akar-e harcolni a békéért, — igennel felel az ország. S millió szív mondja ezt őszintén. A holnapról van szó. S a holnapnak a vágya, a végzett munka sikere, a megalkotott ezernyi alkotás beteljesült öröme, az új alkotások, tervek, remények és elgondolások vágya tesz ma békeharcossá mindenkit, aki ember, akinek szíve van és becsülete, aki törődik népe, s az egész világ népeinek sorsával. így válik íme a „frázis” napjaink igaz valóságává. így szövődnek szorossá a barátság és akarat szálai, mígnem az acélnál is erősebb kötelek fűzik össze a világ minden népének szívét és akaratát. S ezt a kötelet, amelyet a béke valósága font szorosra, hiába próbálja maid széttépni a szíveket kitépni akaró kéz. Nem, a békeharc nem frázis, hanem korunk könyörte.- len és győztes valósága. A békeharc nem a diplomaták és politikusok szótárának szakmai „műszava”, hanem minden nép nyelve alapvető szókincsének igaz és örök tartozéka. S aki ma ezért a valóságért cselekszik, a holnap be- teliesültségében büszkén vallhatja: ezt a holnapot én teremtettem, harccal, munkával, barátsággal! S ez a holnap, a béke holnapja valóban és el- vehetetlenül örök tulajdona I lesz. Í.Í.ÖÉ Ifjú üdülők között is KÉM TETÍZETT. [(Képesripart folytatása az 1. oldalról) ... hogy jó néhány válla- ; latnál, különösen a helyiipar- ! ban nem sok figyelmet fordí- ; tanak a munkaversenyre, s < ezen belül a kiváló dolgozó[ mozgalomra. Az ipari és szolgáltató vállalatok többségé-: nél egyáltalán nincs a rende-; letben meghatározott célokI alapján működő kiváló dolgozó mozgalom, s ebből ke- ! vetkezik, hogy nincs olyan; dolgozójuk, akik a kiváló dől- ■ gozó oklevelet, jelvényt, il-; lelve a pénzjutalmat elnyerték volna. Ezek közé tartozik ; az egri Faipari Vállalat, a • Patyolat, a hatvani és egri [ városgazdálkodási vállalat. Remélhetőleg nem sokáig[ tart ez az állapot, megszűnik < a nemtörődömség, a közöm-' bösség a kiváló dolgozó moz- ; galom iránt, s a helyiipar [ legjobb munkásai is megkap- : hatják a kiérdemelt oklevelet, j jelvényt és a pénzjutalmat...[ Erdőtelken javában tart a cséplés. A fa- ! luban öt gép csépeli a gabo- • nát. Kiváló és dicséretre mél- ■ tó eredményt ért el Ka'^zkai; Károly és cséplőcsapáta, akik 1070-es gépükkel naponta 160- 180 mázsát csépelnek el. A sok szórakozás és játék mellett nem szabad elfeledkezni a levélírásról sem. Az otthoniaknak, a kis barátnőknek, s a jó ismerősöknek bizony kell küldeni egy-egy szép képeslapot. így gondolja ezt Lüllik Edit, Kanyár Margit és Kálmán Lidia is, akik a fővárosból jöttek el a kéthetes üdülésre. Mindenkor lehet axámitani rájuk . . • • . • a téglák és cserepek szorgos készítőire Az üzemek szerte az országban, elsősorban az úgynevezett törzsgárdára számítanak egy-egy nehezebb feladat megoldásában. Ezek az emberek biztosítják, hogy a tervet teljesítsék, a munkafolyamatok pedig zökkenőmentesek legyenek, — amit elsősorban példamutatásukkal, és önzetlen segítségükkel érnek el. Ez a törzsgárda képezi a gyár munkásságának gerincét, ezek azok az emberek, akik elsősorban magukénak mondhatják és érzik a gyárat. Az egri Homok utcai tégla* gyárban ilyen ember Dombo- róczki Lajos, aki 11 éve dolgozik az üzemnél megszakítás nélkül, mint téglaégető, télen-nyáron, az olykor 45 fokot is elérő kemencéknél. 1955. nyarán brigádvezető lett, így most a nyerstéglák ki-berakodása, ellenőrzése is az ő feladata közé tartozik. Jó munkás, legjobb égető — mondják róla munkatársai és vezetői, ami meg is látszik munkáján és keresetén is. A múlt hónapban például 2500 forintot kapott a borítékban. Lehet, hogy vannak olyanok, akik irigykednek rá a szép „summáért”, de hát ezen a munkahelyen „istenigazából” kell dolgozni. Egészségileg sem a legjobb munkahely: szénpor és tikkasztó hőség közt kell a munkát ellátni. Odaadó munkást kíván szakmája, nem pedig munkától húzódozó embert. Elmesélte nekünk Domboróczki bácsi, hogy 1954. őszén szabadságon volt és a fiatalabbak ügyetlenségből, tapasztalatlanságból a nyers téglát egyből a kemencébe vitték, szárítás nélkül. Az égetés alatt ösz- szeszakadt a nyers tégla és már-már eloltotta a tüzet. Az üzem vezetői tanakodtak, mit csináljanak végül úgy döntöttek, mivel közel is lakik —- behívják dolgozni az „öreget". Éppen úton volt szétnézni a gyárban, mi újság — mivel az idős szakmunkásnak nem telhet jól úgy el a napja, hogy egyszer ne lássa a gyárat. — Mesélik neki a történteket. kérik: segítsen. <3 szaktudásával, ügyességével helyrehozta a hibát és a kialvó tüzet fával sikerült fellán- goltatnia. mikor az „átvert” szénpor segítségével- tartóssá tette a tüzet. Mint visszaemlékszik. este 9 órától reggel 4 óráig tartott ez a nehéz műszak. Csernák Lajos 1941. óta dolgozik itt mint bányamunkás, Megbíznak benne az üzem vezetői, mert — bár nem volt szakvizsgája — megtették fűtőnek. — Dolgos napok voltak azok — mint mondja — a tervek is szorosabbak voltak, mégis teljesítettük. Vasárnap hányszor kellett előfűtenünk, hétfőn pedig egy órával hamarább bejönnünk, de csináltuk ... Bizony elcsodálkoztunk, mikor Kocsis Sándor üzemvezető bemutatta nekünk Birin- csík Miklós elszedőmunkást. Huszonkét éves fiatalember, s máris a törasgárdába tartozik, — 1700 forintot keres. 1951. óta megszakítás nélkül dolgozik itt. Keménykötésű legényt kíván munkája. A nyerstéglákat kell 8—10 darabjával elemelni a gépről (egy tégla súlya kb. 4—5 kg), s nemcsak a homloka izzad bele az embernek a 8 órai munkába, hanem az egész teste is, kiváltkép ilyen nyári időben. — ö lesz a KISZ-titkár, — járja a munkások között a „gyári pletyka”, mert a fiatalok közül ő dolgozik a legjobban, s erre a tisztségre, csak olyan való... Fülöp Sándomé 1949. óta vallja magáénak a téglagyárat. Cserépfelrakó, 1100 forintos fizetéssel. Női munkatársai nagyrészt neki köszönhetik, hogy jó munkásaivá váltak a téglagyárnak, tudniillik, annakidején ő tanította a fiatal lányoknak a cserépfelrakásra. Alig váltunk egy-két szót, máris siet, hiszen géptörés volt a napokban, s három nap késést kell behoz- nioK. Biztosan sikerül nekik. Nagy a felelőssége a karbantartó lakatosnak, az ő munkáját a folyamatosan dolgozó, kevés javításra szoruló gép mutatja legjobban. Itt a téglagyárban ez Dévényi Jánosra, — aki 25 éve dolgozik a lakatos szakmában — és Kuruczmeil Sándor (aki 1944. óta szakmunkás) vállára nehezedik. Hiába dolgoznak jól, rengeteg a munkájuk, mert az állandó termelés alatt mindig történik valami baj. Tavaly például Dévényi Jánosnak egy nap szabadságot sikerült igénybe vennie, de aznap délben már újra munkába hívtáK, mert az egyik gép elromlott. Hasonlókat mondhat jelenleg Kuruczmeil Sándor is, aki három napig lett volna oda szabadságon, de jóformán két napot sem töltött, mert őt is behívták dolgozni. Pénteken tengelytörés történt a főtranszmisszión, és ezt ketten, — éjjel-nappali munkával javították ki. A munka hétfő reggelre készült el. — S sorolhatnánk tovább Mészáros István, Cseh József, bányászt, Kaícnics László, Sztregova András, Pataki Ferenc behordókat, és a többieket, akik ebből a névsorból lemaradtak. Jó munkájukért: okvetlen dicséretet és elismerést érdemelnek. Meg kell őket dicsérni, mert nem tiszavirág életűek a vállalatnál, hanem 4—6, sőt 8—10 éves múlttal is rendelkeznek ... Ezek a munkások magukénak érzik a gyárat, kitartanak mellette mindig, mert ez a gyár biztosítja számukra a nyugodt megélhetést és az egyszerre fel nem sorolható támogatást. S ezt nem felejtik soha ... Munkájuk, magatartásuk ezt bizonyítja. FAZEKAS ISTVÄN Elégedetlenke Nyúlánk, szőkehajú lány ül velem szemben a vonaton. Haját az egyik oldalon kissé a szemébe fésüli, ez nagyos kifejezést ad arcának, melyen a kicsit túlzott festék alól minduntalan előbukkan a gyerekes kíváncsiság. Karcsú derekára kicsit kopott taftruha feszül. Szabása egészen divatos, — de úgy látszik, már únja kissé —, ezért foghatta be utazásra. Sóhajtozva teszi félre íz újságot: nincs benne semmi érdekes ... Látszik rajta, hogy nagyon unatkozik. Szóba elegyedtünk. Egri kislány, Pestre jár dolgozni, valami cementüzembe, de a kezén látszik, hogy valahol az irodában van. Sejtésem hamarosan be is igazolódik, érettségizett, s ott helyezkedett el Pesten. Olyan bérelszámoló féle, havi 1000—1100 forint fizetéssel. Igaz, lehet ott többet keresni, — de kicsit elhúzza a száját: fizikai munkával. Hogy él egy fiatal lány egyedül Pesten, hogy jön ki a fizetéséből. — ez szinte magától kívánkozik az ember szájára, s megdöbbentő változást láttam utána a kislány arcán. Szeme köré gondok ránca ült, szája kicsit elkeskenyedett, keserű vonás mélyült el szája szögletébe: sehogy ... — Hát mire kell a pénz? — Lakásra nem, — sorolja —, mert rokonoknál lakik, a koszt bent az üzemben olcsó Hazulról is küldenek egy kicsit. De mégsem marad neki ruhára, szórakozásra csak havonta 8—900 forint. — És ez nem elég? — Tudja maga, mi az Pesten élni? — kérdi fölényesen. — Az nem Eger, ott nem öltözhet az ember akárhogyan. Ott, ha színházba megy, kell egy nylon estélyi ruha. Abba járnak. Egy ilyen ruha, hozzá a taft kombiné, 1800 forint. Hát hol van nekem annyi pénzem? — Igen elegáns a fekete taft kisestélyi — kockáztattam meg a kijelentést, de hamar megadja a választ, melyből megtudom, hogy az Pesten nem is olyan divatos, hogy taftot nem érdemes venni, hamar tönkre megy, s különben is, csak látnám, hogyan öltözködnek ott a lányok. Halásznadrág, nylonruhák ... Ű sem maradhat mögöttük. — Dehát az ember nem másoknak öltözködik, legfeljebb egy embernek, s ha az az egy nősülni akar, egyáltalán nem azt a lányt keresi, aki egyetlen ruhára 1800 forintot költ, — próbáljuk most már ketten is meggyőzni, de sikertelenül. — Nem beszélnének így, ha maguk is ott élnének. Ott úgy járnak a lányok táncolni, meg a szórakozó helyekre, hogy Egerben el sem tudják képzelni, — fejezte be hirtelen a beszélgetést, mintha jelezni akarta volna, kicsit únja a vitát, hiszen mit tudhatunk, mi, asszonyok az életről... Magába roskadva húzódott vissza a sarokba. Szája szögletébe iobban elmélyült a keserű ránc, hirtelen, mintha éveket öregedett volna az előbb még üde kis arcocska. Ügy nézett maga elé, ahogy a nagyon kiábrándult, nagyon elégedetlen emberek szoktak. Hát nem szerencsétlen, szegény? (békési) Szabálytalan játék az erdőöveztc kis tisztáson. Nehéz •lenne megállapítani, hogy ki mit csinál itt, néhányan lab- ■dáznak, mások nevelőjük köré ülve, beszélgetnek, s egy pá ;ran még táncolnak is. Egyszóval élvezik a jó időt, a jó levegőt, s nagyszerűen érzik magukat. — Halló... halló, figyelem... Itt a stúdió beszél ... A szórakozás mellett az ügye- ' letes úttörők • komoly szolgálatot látnak el őrséget állnak. [segítenek a felnőtteknek, s [amint a képen [látható, a stúdióban is van [ egy ügyeletes [úttörő, még pe- [dig Bálint Eri• ka, aki csak ’nagy üggyel- ; bajjal éri fel a mikrofont. Az egésznapi játék után a késő délutáni órákban mát jólesik egy kis pihenés, s ilyenkor előkerül a „jóbarát” egy-egy jó könyv, s a kis úttörők olvasgatnak, égé szén addig míg fel nem hangzik :i hanszóróban jólismert bane mely vacsor hoz hívja a t üdülőket.
