Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)
1958-07-18 / 150. szám
1958. Julius 18., péntek NÉPÚJSÁG A kisköreiéit gondolnak a holnapra is Ilyenkor nyáron dandárja ran a munkának. Hajnali háromtól este 10-ig talpon van a parasztember. Az aratás, a cséplés, a kapálás, meg a többi, mind megállás nélkül jönnek egymásután. Jóformán nincs egy óra ráérő idő se ilyentájt. Apraja-nagyja kint van a határban, a földeken. Ki ér rá ilyenkor beszélgetni, diskurálni, szót váltani egymással? Télen van annak ideje — mondhatná nyugodtan akárki. Pedig... nem egészen így áll a dolog. És hogy menyire nem így van, azt éppen a kiskörei tsz-fejlesztő bizottság munkája bizonyítja. A napokban jártunk Kiskörén. Olyan emberekkel beszélgettünk, váltottunk szót, akik maguk is tagjai ennek a bizottságnak, akik maguk is dolgoznak, aratnak, csépelnek és mindjárt tegyük hozzá, beszélgetnek, tanácskoznak is az emberekkel, egyénileg dolgozó parasztokkal. És hogy mikor? Ahogyan ők mondják, munkaközben a határban, egy- egy cigaretta, vagy pipadohány mellett, vagy éppen este, hazafelé tartva a földekről. Beszélgetnek a még kívülállókkal a szövetkezetről, a maguk életéről, a gépekről, a termésről. Mert a kiskörei termelőszövetkezeteknek nem kell a szomszédba menni meggyőző érvekért. Tavaly sem kellett, az idén sem kell, mikor pedig aszályos és mostoha volt a tavasz. Vagy beszélhetnek nyugodtan a tagok saját jövedelmükről is. Csaknem mindegyiké fényes bizonyíték a közös gazdálkodás jövedelmezőbbsége mellett. A kiskörei tsz-fejlesztő bizottság a tavasz folyamán alakult. Tagjai jobbára a termelőszövetkezetekből tevődnek össze, bár munkájában igen tevékenyen kiveszi részét a községi tanács is. A bizottságnak 60 tagja van. Első hallásra ezt a nagy számot egy kissé sokallja az ember, de ha meggondoljuk, hogy Kiskörén három tsz és három tszcs van — akkor mindjárt másképpen lehet gondolkozni. A bizottság feladata, ahogy arról a községi v. b. titkár beszámolt, lényegében az, hogy egyéni beszélgetés során meggyőzzék a még egyénileg gazdálkodó parasztokat a közös gazdálkodás előnyeiről, és ezáltal növeljék, erősítsék a már meglevő termelőszövetkezeteket a községben. Mindezen túlmenően Kiskörén ma az a helyzet, hogy éppen a bizottság munkája nyomán egész sor eddig tszcs-ben levő gazda lép át a termelőszövetkezetek valamelyikébe. Igaz, hogy vannak a bizottságnak igen aktív és kevésbé aktív tagjai is, mégis az eddigi eredmények azt mutatják, hogy ez a bizottság és különösen a termelőszövetkezetek elnökei, párttitkárai, tanács dolgozói, agronómus stb. komoly munkát végeztek az elmúlt hónapok leforgása alatt. A bizottság megalakulása óta az Űj Élet Termelőszövetkezetbe 33 család lépett be. A Rákóczi Tsz-be e hó 5-én a szövetkezeti közgyűlésen hagyták jóvá újabb 14 tag-felvételi kérelmet, akik az új gazdasági évben már mint a termelő- szövetkezetek új tagjai kezdik el a közös munkát. A Dózsa Termelőszövetkezetbe is van két új belépő, a bizottság munkája nyomán. Ezek a számok mindenesetre bizonyíta- tanak valamit. Bizonvítják azt, hogy Kiskörén szívügynek tekintik a mezőgazdaság szocialista átszervezését és azért eredményesen dolgoznak is. A Rákóczi Tsz elnökével beszélgetünk az új tagok felvételéről, a bizottság munkájáról. — A mi szövetkezetünk saját példájával érvel és bizonyít — mondja. — Jól zártunk tavaly is, a rossz tavaszhoz viszonyítva, az idén is magasabb lesz terméseredményünk, mint az egyéniek földjén. Az emberek megelégedettek, bátran elmondják, mit Vittek haza a szövetkezetből. A múlt esztendőben Tóth János egymaga 30 ezer forint jövedelmet mutatott fel a közös munka nyomán. És az ilyen, effajta eredmény nem egyedül álló nálunk, de a többi termelőszövetkezetben sem. Természetesen ezt tudják, — látják az egyénileg dolgozó parasztok. — Én magam öt új tagot szereztem a szövetkezetbe — folytatja Virág Imre. Molnár Gyurival, Törőcsik Bélával együtt beszélgettük meg a dolgokat. Igazat adtak nekem és. belépési nyilatkozatot kértek. Ugyancsak szép eredményeket mutathat fel Garam- völgyi elvtárs, üzemi párttitkárunk is — mondja a szövetkezet elnöke. Botó Pál, Molnár György, Hallai Imre 7 hold földdel léptek át hozzánk a tszcs-ből. ök megértették, hogy nálunk a termelő- szövetkezetben könnyebben, jobban fognak boldogulni. Ma szólt éppen Virág József, Sűrű Árpád is, hogy nekik is küldjék belépési nyilatkozatot, felvételüket kérik. Bizonyára hasonló eredményekről számolhatna be Oláh Mihály is, az Űj Élet Tsz elnöke, aki szintén oroszlánrészt vállalt a tsz-fejlesztés munkájában. Ezt igazolja a szövetkezetbe belépett 33 család is. Aratnak, lassan már csépelnek is Kiskörén. Halad a munka, de a mezőgazdasági munkák mellett halad a tsz-fejlesztés is. A kisköreiek gondolnak a holnapra is és azon fáradoznak, hogy a holnap szebb legyen, mint a ma. SZ. I. Segítettek a KISZ-fiatalok Vasárnap hajnalban a mező- tárkányi KISZ-szervezet 45 tagja vonult ki a határba^ hogy a helybeli Szabadság Ts$ és néhány egyéni gazda aratási munkáiban segítséget adjon. Jóllehet a szövetkezet géppel végezte az aratást, de a laposan fekvő nedves földeken kézi kaszákra volt szükség. Ehhez nyújottak nagy segítséget a fiatalok. A szövetkezet gabonatábláin 31 kiszista látott hozzá a nagy munkához. Ezen a napon négy és fél hold gabonát vágtak le, és az aratógép után 11 holdnyi területen rakták csomókba a termést. A munkából példamutatóan kivette részét Mezei János és Gyurkó Magda, de ott dolgozott az arató brigáddal Ondó Klára leendő KISZ- tag is.. önzetlen munkájával bebizonyította, hogy méltó a KISZ-tagságra. ____ Eg y másik KISZ-brigád Kürti Tibor vezetésével Macskás Lajos bácsi kétholdas búzatábláját aratta le, összesen harminc csomót raktak. A harmadik brigád pedig Salamon István vezetésével 27 csomót aratott le Farkas Panni néni földjén. A tsz. vezetősége és a megsegített egyéniek is hálásan köszönték meg a lelkes fiatalok segítségét. A ki- szisták pedig — hogy ez a nap is jól végződjön — a napi munka után, este vidám táncmulatságot rendeztek a kultúrház udvarán. A pénz meg az öntözőkocsi E rövid írás nem a pénz és a szerelem kapcsolatáról fog szólni, hanem olyan história kerül megemlítésre, amely már sok fáradságot és még több bosszúságot okozott a hatvani tanácsházán. A 22 ezer lakosú városnak jelenleg nincs öntözőkocsija. Pedig ilyenkor, nyáron, köztudomású, hogy nagy a por, mely a tovaszágúldó autók után kerekedik, majd az ablakokra, a falevelekre és az emberek arcára ül. De Hatvanban most korlátlan úr a por, senkinek sem kell magyarázni ezen állapot tűrhetetlen voltát. Hatvannak már volt egy öntözőkocsija, mely nyomtalanul eltűnt a II. világháborúban. De lehetne ma is ha... És ezzel a kellemetlen kis „ha”-val nem tudnak Hatvanban megbirkózni. A hatvani városi tanácsnak 200 000 forint áll rendelkezésére, melyből megvehetni a szóbanforgó kocsit, amelynek leszállítását a megyei tervosztály szeptemberre tervezte be. A hatvaniak viszont úgy gondolták: ha már van pénzük, akkor nyáron veszik meg a kocsit, mert ősszel már, ügye, eső és sár van. Érdeklődtek hát <• minisztertanács titkárságán, ahol azt a választ kapták: ők 1959-re ütemezték be. A hatvaniak viszont tartottak attól, hogy az idén pénz van, kocsi nincs, jövőre viszont a kettő viszonya megfordulhat — tehát to-' vább mentek. Kísérletet tettek kocsiszerzésre a Kohó- és Gépipari Minisztériumban, az Országos Tervhivatalnál, az Építésügyi Minisztériumban, a kormány titkárságán, — de biztató feleletet sehol. „Ha az exportáruból marad ... Ha a legyártást engedélyezik ... Ha az átszervezésnél felesleg mutatkozik... Ha a honvédség számára nem kell... stb.” szóltak a válaszok. Tehát Hatvanban a helyzet változatlan: pénz van, kocsi nincs. Már csak az hiányzik, hogy a lakosok az utcára öntsék a hamut, melyet a jármüvek és a szél a porral együtt felkavarjon. Mert csak így idézhetik aztán a hatvani emberek kellő indulattal és átéléssel a Halotti Beszéd sorait: „isa por és homu vogmuc”, mely kultúra ápolás ugyan, de egészségügyi szempontból abszurdum ... (hankóczi) '.NAAAAAAA/VVAAAA/VV\Ae^VvA/VSAA/W\/WVVVW\AA/V\AAAAAAA/V\AAAA/WW\AAAAAAAA/WNAAAAAAA/WWV\AA/W\AAAA^'VWV\A/W\A/WVVSAA/V\A/VWVVV\A TUTAJJAL A VILÁG KÖRÜL Jorgen Glundal 53 éves dán állampolgár hivatalosan bejelentette, hogy rövidesen feleségével együtt világkörüli útra indul tutajjal. A tenger- áramlatok sokesztendős tanulmányozása meggyőzte őt arról, hogy négy esztendő elegendő a tervbevett útra. A tutajt fenyőtörzsekből építi és kismotorral szereli fel. A REKORDER NAGYMAMA Georgette Joly-Brémont asszony, egy casi dokkmunkás felesége 49 éves korára a maga nemében ritka teljesítményt mutat fel. A fiatal nagymamának jelenleg 30 unokája van, és 49. születésnapján 13 gyermeke ünepélyesen igéreÉRDEKES HÍREK ~ a világ minden tájáról fYwwvwwywwYV wv.y yywvyyyy) tét tett, hogy mindent elkövetnek, hogy tovább javítsák a nagymama rekordját. EZ IS BRIGITTE BARDOTNAK KÖSZÖNHETŐ Brigitte Bardot, az „atomi- kus” szépség, aki filmjein bőkezűen mutogatja bájait, kétségtelenül meghódította az erősebb nemet. A nők természetesen szeretnének ugyanolyan csábító „eszközökkel” rendelkezni a férfiak meghódítására. No de a természet egyikkel-másikkal „szűkmarkú” volt. A női leleményesség azonban igyekszik pótolni az anatómiai fogyatékosságokat. A felfújható gumimelltartó után most New- Yorkban, a Vanderbilt szalonban bemutatták az ugyancsak kaucsukból készült és felfújható „hátsó domborulatot”. A technika új vívmányának boldog tulajdonosa tehát az imádott férfi gusztusa szerint szabályozhatja alakját. Igen ám, de mi történik ha...? A BÁRÁNY MEGÖLTE A FARKAST Salerno közelében egy parasztlegény madarászni ment a falu határába. Kutyája a sűrű bozóttal benőtt területen keresgélt, majd hirtelen szűkölve visszafutott gazdájához. A parasztlegény lövésre készen tartott fegyverrel indult a bozót felé, ahol, legnagyobb meglepetésére, hatalmas farkassal találta magát szemközt. Bár fegyvere csak apró madársörétre volt töltve, — egyetlen jólsikerült lövéssel sikerült leteríteni a düvadat amely több mint 70 kilót nyomott. A ritka vadászszerencst megdöntötte Aesopus híres állatmeséjét, mert jelen esetben a bárány ölte meg a farkast ugyanis a parasztlegényt Ang- hellonak (Bárány) hívják. — NAGY SIKERREL mutatta be a rózsaszentmártoni kultúrcsoport C'sányban a Zsuzsi című darabot. Az elmúlt napokban a színdarab bemutatását megismételték Rózsaszentmártonban is — közkívánatra. Hallottak-e önök valaha arról, hogy krokodilokat használtak fel peres ügyek „rendezésére”? Egy ilyen a Salamon- szigeteken történt. (A Sala- mon-szigetek a Csendes-óceán nyugati részén fekszenek.) Dél-Malaitában egy férfi erőszakot követett el egy leányon, akinek a családja, a széles rokonsággal egyetemben, nagyon felháborodott ezen: nem annyira a cselekményen, mint azon, hogy az csökkentette a nö értékét — mármint azt az összeget, melyet a család a férjhezmenéskor kapna. A „vételárat” ugyanis elosztják a rokonság között. A nőkkel folytatott ilyenfajta üzletelés nagyon fontos szerepet játszik a malaita törzsek gazdasági életében. A nő felháborodott családjának tagjai felkeresték a törzsfőnököt és megfenyegették: ha nem tesz semmiféle lépést a férfival szemben, úgy megölik őt. — És ilyen körülmények között mit is tehettem volna mást — folytatta a törzsfőnök —, ki kellett próbálnunk az igazságszolgáltatás régi módszereit. A Dél-Malaita szigetet Malaitától elválasztó csatornának van egy mélyvizű elágazása, amelyet a növényzet majdnem teljesen eltakar. Ez 1929. Bikol puszta, Esztergom mellett... Sötétek voltak, mint a viharelőtti fellegek és összesz j- rított ajkukon nem tudott előtörni a szó. Egy csapat emberrel beállított a jegyzőhöz: — Mink itt nem maradunk tovább! Már az ölfa is alig látszik ki a hóból. Tán itt pusztuljunk el? És a hatóság kénytelen volt engedni. Döntögették a fákat, amíg nem jött a kemény, szigorú hideg, aztán már nem bírták tovább. Simon Lajos szólt az embereknek és kiharcolták, hogy hazavitessék őket a fagyhalál elől. Ma 60 éves Simon Lajos. Cserfafakadású, magas ember. Bajusza ősz, sörtés, ritkuló hajában fehér szálak mutatják a fölötte elsuhanó évek nyomát. Nyakán, keze- fején átlátszanak a gyűrött, barna bőr alatt kanyargó vastag kék erek; Gorkiji arcát fekete ráncok ülik. Minden ránc egy életút az arcán! Beszélnek ezek a ráncok, nyomasztó évek nehéz, elfutó napjait emlékezik. Küzdelmes élet Anyja nevelte fel, másik két fia mellett, mert apja messzire ment, ki Amerikába, szerencséjét keresni. Iskolát csak hat elemit járhatott. A vasútnál napszámoskodott, s minden nyáron kepét húzott, — Mezőkeresztesre, Arnótra jártak el gyalog. Háború... Irtózattal nézte a hazatérő sebesülteket és rokkantakat, s csak abban reménykedett, hogy vége lesz, mielőtt rá kerül a sor. elvitték. Sebesülten feküdt Egerben, mikor az 1919-es forradalom vörös lobogókat tűzött a házak magasára. Egy évig Horthy-katona, —- majd újra aratómunkás Ar- nóton. Szénbányász, erdei favágó — tavasszal akadt egy kis cserhántás — és mikor beköszöntött az aratás, már Bőcsön aratott. Mindig talált valami apró-cseprő munkára, napszámra, aratásra, megkereste a télirevalót. Erről beszélnek a ráncok, erről a keménykérgű kezek, A krokodil, mint bíró Igazságszolgáltatás a Salamon-szigeteken a rész tele van krokodilokkal és egy szellem „őrzi” akinek a szükségleteiről a viz mellett élő Fa'atambu varázsló gondosltodik. A legősibb idő óta ebben a csatorna-elágazásban rendezik a malaiták vitás ügyeiket. így most is megkérdeztem a megvádolt férfit, hajlandó-e eleget tenni a próbának és végig úszni a krokodiloktól nyüzsgő vízben ? A férfi nagyon húzódozott, de végül is engedett. Azután megbeszélte a két családdal: ha a férfinak sikerül eleget tenni a próbának, anélkül, hogy a krokodilok megharapnák vagy megölnék, a leány családjának kártérítést kell fizetnie, mert bebizonyosodott, hogy a leány volt a hibás. Ellenkező esetben pedig a fiatalember családjának kell a leány hozzátartozóinak kártérítést fizetni. Mindezek után megállapodtunk egy napban a varázslóval, aki kijelentette: imádkozni fog a víz szelleméhez, hogy igazságosan döntsön a peres ügyben. — A megállapított napon — folytatta a törzsfőnök elbeszélését — minden érdekelt eljött a vízhez. A vádlott nagyon ijedtnek látszott, de amikor Fa’atambu megparancsolta, hogy fogjon a próbának, nagyon lassan a vízbe ereszkedett, majd amilyen gyorsan csak tudott, végig úszott a veszélyes terepen. Mindenki feszülten figyelte az eseményeket, azonban a krokodilok hozzá sem értek, s amikor Fa’atambu megvizsgálta, még egy karcolást sem talált a testén. Így a leány családjának kellett kártérítést fizetnie. A kötelezettségüknek nagy zúgolódva eleget is tettek és ezzel az ügy lezárult. Engem azonban továbbra is furdalt a kíváncsiság és saját szakállamra utána nyomoztam, hogy tulajdonképpen mi is történt. így azután sikerült kiderítenem a következőket: A megvádolt férfi valóban erőszakot követett el a leányon, — noha az nem nagyon ellenkezett —, így azután rendkívül megijedt, amikor meghallotta, hogy alá kell vetnie magát a krokodil-próbának. Felkereste az öreg Fa atambut, és a csendőrverésekről. 1933- ban kepét kereső társaival Varbón járt. Akkor tartotta a faluban alakuló gyűlését, a Radikális Párt, Bajcsy-Zsi- linszky pártja. Amit ott hallott, neki is nagyon szívéből szóltak. Mikor hazatértek Nagyvisnyóra ő is megalakította otthon az ellenzéki munkások Radikális Pártját. Hat évig pártelnök. Minden áldott éjszaka zörgettek ablakán a csendőrök. Titkos gyűléseik után szaglásztak. Aztán, mikor a választások közeledtek, egy éjszaka többször is felzavarták. És a választás napján... Herceg, az uzsorás fakereskedő, karonfogva sétált rászedett áldozataival, leitatta őket a kocsmákban, s csak aztán vitte őket a szavazóhelyiségbe. Király erdőmérnök úr is ott állt az ajtóban, nézte kire, hova szavaznak az erdőmunkások. Aki a kormány ellen dobta urnába a szavazólapját, annak nevét feketes megkérte, hogy segítsen rajta. Fa’atambu először azt mondta, hogy nem avatkozhat a szellem munkájába, de amikor a fiatalember nagyobb összeget ajánlott fel, az öreg gazember kijelentette, hogy mindent megtesz, ami csak módjában áll. Amikor megkapta a pénzt a fiatalembertől, Fa’atambu közölte vele, hogy titokban hozzon annyi disznót, amennyit csak tud. A férfi el is hozta a disznókat — természetesen ehhez segítségre is volt szüksége és részben ez volt információm forrása. A következő lépés az volt, hogy az öreg varázsló imádkozott a szellemhez, majd rövidesen közölte, hogy a szellem nagyon szívesen segít neki —, természetesen csak abban az esetben, ha megfelelően kielégítik. így azután a krokodilpróba napján, a kora reggeli órákban a disznókat bedobták a krokodiloknak, amelyek rövidesen végeztek is velük. Annyira jóllaktak, hogy később, amikor át kellett úsznia a vizen, lusták voltak még megmozdulni is! Mindez azt mutatja, hogy „több van” a primitív igazságszolgáltatásban, mint ameny- nyit mi a távolból látunk benne. listára írta. Az emberek Si mon Lajosért szaladtak: Jöj jön, nézze meg mit csinál i mérnök?! — Leszavazott már, mér nők úr? — kérdezte Lajo bácsi. — Le, — válaszolta ama gőggel, — elsőnek a kői mányra! M iért kérd i ? — Azért, - hogy rögvei hagyja el ezt a helyet, mei itt nincs tovább keresnivalc ja! Rettegteti az embereke magukra szavazzanak?! Miéi szavazzunk? Amiért korláti húztak az erdei utakon, ho§ a szegény ember már széké rel se mehessen arra? Vág azért, mert a mérnök úr rétjeinket használja orszá útnak, azt vágatta össze hii tájával? Ezért szavazzunk És a mérnök elódalgott. 1935-ben útkaparónak ál 15 évig vigyázta, gondozta utat Nagyvisnyó—Dédes Nagyvisnyó—Szilvásvárad k zött. Innen ment nyugdíj is. 1946-ban a Szociáldemokr ta Párt sorába lépett. S Szocdem. Párt és az Mi egyesülésekor 1948-ban ót v lasztották a Kommunista Pi titkárának. De az intrika, ír sok önző személyi érdeke, személyi bosszú kedvét ke< rítette. Kuláknak minősít ték — ma is öt hold föle van! — fiát munkaszolgá tos katonának hívták be hadseregbe. De nem tudták ked' szegni, mert az olyan emb mint Simon Lajos bácsi, aki mindig mások igazság ért küzdött, — ma is küzd küzdeni akar. A nagyvisn Hazafias Népfront elnö Munkáját, önfeláldozó fá dozását nagyon megbecsül — Darvas József személyei adta át neki a közelmúlt! a Béke-kitüntetést, az V. I\ gyár Békekongresszuson I vés megye küldötte volt. Első féléves tervüket tej sítették sikerrel. A mezei < löket a tavaszi munkák m kezdése előtt — társada munkával — rendbehozt kutakat tisztítottak, tövise irtottak, stb. Most legíor sabb gondjuk: az aratás! i tárjárásokat szerveznek burgonyabogár felkuta sára, hogyha valahol észle időben felvehessék a küze met pusztításaik 'álén. — Nem mellőztem' soha népet. — így mondta, e szerűen, s csak mélyrehúz szeme villant hozzá, hon kának nagy sziklája alól. Pataky Deasá