Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-05 / 139. szám

135S. július 5., szombat NÉPÚJSÁG 3 3500 új tanterem . . . Egy adat a hároméves terv kulturális vonatkozású elő­irányzataiból: a tervidőszak alatt, túlnyomó részben álla­mi erőből, 3500 új tanterem épül... A szám sokkal töb­bet jelent, mint amennyit egyszerűen kifejez. Nem több ugyan, mint egyetlen kis ré­sze a nagy programnak, de — mint cseppben a tenger — hű . tükrözője annak a törek­vésnek, amely dolgozó né­pünk, gyermekeink nevelését — szocialista típusú emberré nevelését — tűzte ki célul. A hazánkban végbemenő kulturális forradalomról nem­csak azt mondhatjuk el, hogy igen, van ilyen nálunk —, hanem kivétel nélkül minden emberre pozitív hatást gya­korló forradalom összesített, összesíthető és valójában na­ponként megmutatkozó ered­ményeiről is beszélhetünk. Amit eddig elértünk — szá­mokat, adatokat, tényeket idézhetnénk bizonyítására — az óriási lépés volt. S ha jellemzésére azt mondanánk, hogy a mi népünk a múlt sö­tétségéből a felszabadulás óta eltelt tizenhárom év alatt ki­lépett a fényre — tűnjön ez bár közhelynek, vagy költői képnek, — semmiképpen sem túlzott megállapítás. Vessünk csak egy pillan­tást a múltra... Klebelsberg Kunó grófnak, a Horthy-Ma- gyarország kultuszminiszteré­nek kedvenc beszédtémája volt az úgynevezett „magyar kultúrfölény’* —, de ez való­jában nem jelentett mást, mint az urak individuumát az elnyomott és szegény néppel, azok gyermekeivel szemben. De éppen a „magyar kultúr- fölény”-ről szavaló kultuszmi­niszter volt az, aki körmön­font magyarázatot adott arra is, hogy például a parasztok gyermekei miért nem jutnak be a középiskolákba.., A Néptanítók Lapja 1929. au­gusztus 1-i vezércikkében ezt írta: „... a kertészember jól tudja, hogy bizonyos fajta szemet, csak bizonyos fajta alanyba lehet beoltani. Ezt •legújabban is saját kárán ta­nulta meg Kecskemét népe, ahol a sárgabarackot az utób­bi időben olyan vadalanyba oltották, amellyel életképes gyümölcsfává egyesülni nem tud, s négy-öt év múlva el­szárad. Ugyanígy van ez a gimnáziummal is. Az alföldi magyarság pompás őstörzsébe a kultúra más fajú nemes szemeit kell beoltani...“ Mit jelentett ez a magyará­zat? Azt, hogy a - parasztok gyermekei ne menjenek a gimnáziumokba, maradjanak meg a népiskolákban, marad­janak meg az eke mellett. De nemcsak a közoktatás­ban, hanem a kulturális élet minden magasabb, vagy ma­gasabbnak tetsző helyein meg­található volt a szegény nép távoltartásának a gyakorlata. S ezt a gyakorlatot „jó ura­ink” hatalmi szóval, vagy — s ez volt a gyakoribb — ma­gasabb anyagi korlátok fel­állításával valósították meg. S hogy milyen nagy erő és vágy, milyen lélek és tehetség szunyadt és várt a népben ar­ra, hogy végre kiteljesedhes­sék, — ez a felszabadulás óta eltelt évek alatt mutatkozott meg. A mi népünk igenis olyan alany, amelybe ha be­oltják a kultúra nemes sze­meit, lombosodásnak, virág­zásnak indul, s hatalmas fává nő. S itt újra idézni lehetne a tényeket, számokat, adatokat arról, hogy ma már az isko­lák, az egyetemek legelsősor­ban a dolgozó nép gyermekei­ké; hogy a középiskolát vég­zettek száma ma már csaknem háromszorosa, az egyetemi és főiskola hallgatók száma ma már csaknem négyszerese az 1938 évinek... — és így tovább, kulturális életünk minden vo­natkozásában. A szellem nap­világa — ahogy költőnk ne­vezte — egyre jobban és egyre nagyobb fénnyel ragyog be a városi munkáslakások: és a fa­lusi házak kis ablakain. A hároméves terv kulturális programjának csak egy ada­tát idéztük, azt, hogy a terv­időszak alatt 3500 új tanterem épül. A szám mögött azonban nemcsak azt szabad meglátni, hogy az új tantermekkel eny­hül iskoláink országos mére­tekben tapasztalható túlzsú­foltsága és a tanulók így kul­turáltabb, nyugodtabb körül­mények között végezhetik munkájukat. Természetesen ez is fontos. A 3500 új tanterem képe felidézi gondolatainkban a padokban ülő, könyvek, füze­tek fölé hajló gyermekeinket is, akik a jövő polgáraivá ne­velkednek fel — s ez az a gon­dolat, amit sohasem lehet elégszer felvetni: nem mind­egy, hogy milyen polgárokká nevelkednek. Felidézi azt, hogy e három évben a kultúra újabb magaslatát kell elér­nünk, még inkább „tanuló és művelődő ország”-gá kell vál­nunk, amelynek lakói mindin­kább tudatos építői a szocia­lizmusnak, s képesek arra, hogy nagyot és szépet alkos­sanak, — legyen bár új lakó­házak, új gyárak építéséről, vagy egy egyszerű gép elké­szítéséről, vagy akár búzát termelő munkáról szó. A hároméves terv megvaló­sítása nagy lépéssel viszi elő­re országunkat, és népünket a szocializmus útján; megte­remti azt a szilárd, és biztos alapot, amelyen hozzákezdhe­tünk majd a még nagyobb fel­lendülést és előrehaladást biz­tosító második ötéves terv vég­rehajtásához. S ha igaz az a mondás, hogy csak a nagy cé­lok tudnak nagy energiákat felszabadítani az emberekben a munkára, akkor most eljött ennek az ideje. A dolgozó em­berek — akik látják, hogy a tervszámok megvalósításával, hogyan válik még szebbé, és gazdagabbá az életük — foko­zódó munkakedvvel látják el feladataikat, s erre az üze­mekben a féléves tervek ho­gyan-teljesítéséből, kint a föl­deken a betakarítás munkái­ból hozhatnánk a jó példák hosszú sorát. S a hároméves terv telje­sítésének eredményei adják az alapot a hazánkban most is folyó kulturális forradalom újabb, várható győzelmeihez. Az egyik ilyen győzelem ak­kor születik majd meg, ami­kor a 3500 új tanteremben megkezdődik a tanítás és az elsőosztályosok már — és soha többé — nem úgy kezdik az írást, hogy „úr,' ir”, hanem' azt tanulják meg, hogy ezt a hazát, amely szocialista em­berré neveli majd őket, for­rón és hűen kell szeretni. DÉR FERENC Megnyitotta új szőrakozóhelyiségét a recski földművesszövetkezet K nagy idegenforgalom rég sgkívánta volna ,már, hogy községben ízlésesebb helyi­det rendezzenek be a szóra- zni vágyó, pihenni akaró ridegek számára. A recski földmúvesszövetkezet kezelé­sében új, III. osztályú helyi­séget nyitottak, amelyben né­pi zenekar játszik. Az új szó­rakozóhely igen nagy látoga­tottságnak örvend. Járdásítják Nagyréde főutcáját Nagyrédén az idén 20 szá­zalékot szavaztak meg a köz­ségfejlesztési alapra, így egész jelentős beruházásokra is sor kerülhetett. Többek között az idén járdásítják a falu főutcá­ját. A 6-800 méter hosszú, egy méter 10 centi széles járda építésére 80 ezer forintot for­dítanak. Ezenkívül teljesítik két utca lakóinak régi kíván­ságát is, rendbehozzák az év­tizedek óta elhanyagolt köves- utat. Mindkét beruházáshoz jelentős összegű társadalmi munkávail is hozzájárulnak a lakosok. ... hogy Nyugat-Német- országban pótlólag felemelik a náci tisztviselők, a náci vérbírók és a hitlerista Wehrmacht tisztjeinek nyug­díját 20 százalékkal. így van­nak egyes kiemeltek, akik a havi 2300 márka nyugdíjra utólagos elszámolás szerint még 2700 márkát kapnak. Bonn évente több mint 1,3 milliárd márkát fizet ki ilyen módon a volt fasiszta vezéreknek. És Nyugat-Né- metországban a háború vér­zivatarában megrokkantak- nak, kenyérkereső nélkül ma­radt családoknak összesen alig 350 millió márkát juttat évenként a „nagylelkű” or­szágvezetés. A háború „hős” vezérei míg külön jutalomban része­sülnek, addig a. munkanél­küliek üres zsebekkel vándo­rolnak egyik gyártól a má­sikig. „Csak” ez a különbség két embercsoport között Nyugat-Németországban... k. j. Szabadtéri filmvetítés Reesken ötletes megoldással új sza­badtéri mozi kezdte meg mű­ködését Reesken. A mozite­rembe új székeket vásároltak, a régieket pedig felhasznál­ták a szabadtéri filmszínház berendezésénél. A vetítőgép elfordításával perceken belül megkezdhetik a dsűsort, jó idő esetén a szabadban, de a gépet visszafordítva eredeti helyére, esős időben tovább folytatódhat a vetítés benn a teremben. Kísérletek a Mátravidéki Fémművekben A Mátravidéki Fémművek­ben készülő termékeket a nyers kidolgozás után koptató Közlemény A 34-es számú (Gyöngyösi) Autó­közlekedési Vállalat értesíti az utazóközönséget, hogy Hatvanban helyijáratot indított be. A helyi­járat a vasútállomás és a szolnoki útelágazás között közlekedik. A helyijárat a vonatokhoz és a vona­toktól közlekedik, érintve az új MAVAUT állomást. Menetrend a vasútállomáson, továbbá a meg­állóhelyeken megtekinthető, — bővebb felvilágosítást az új MAVAUT megállóban adunk. A Mátrába az alábbi járatokat közlekedtetjük: Gyöngyösről indul Bükkszékre a Mátrán át minden nap 6 órakor. Gyöngyösről Indul Bükkszékre Verpeléten át minden nap 7.10 óra­kor, Gyöngyösről indul Mátrahá­zára hétfőtől péntekig 21.00 órakor, Gyöngyösről indul Mátraházára munkaszüneti és azt megelőző na­pon 21.45 órakor. Bükkszékről indul Gyöngyösre Verpeléten át munkaszüneti na­pon 17.50 órakor, Bükkszékről in­dul Gyöngyösre Mátrán át min­den nap 18.30 órakor, Mátraházá­ról Indul Gyöngyösre hétfőtől péntekig 22.20 órakor, Mátraházá­ról indul Gyöngyösre munkaszü­neti és azt megelőző napon 23.50 órakor. «1, számú AKÖV, Gyöngyös, dobokban finomítják, gömbö­lyítik le. Az eddigi igen költséges koptatási módszer mellett kísérleteznek a recski kőzúzalék durva és az Isten- mezejei Ásványbánya termé­keinek finom koptatásra való felhasználásával. Ha sikerrel jár ez a fáradozás, lényege­sen olcsóbban tudják elő­állítani gyártmányaikat, mert ezekből az anyagokból igen nagy mennyiség hever ki­használatlanul a munkahe­lyeken. Nyári műsoros est as egri Park Szállóban Jólsikerült nyári műsoros estet rendezett az egri Park Szálló vezetősége a szálló tera­szán. A műsort Lehoczky Zsu­zsa, Káldor Jenő, és Kovács János, a szegedi Nemzeti Színház tagjai adták. Közre­működött a műsorban a Suha- Cserniczky zenekar és fellé­pett Suha József cimbalom- művész is. A színes, változa­tos műsornak nagy sikere volt. Jól sikerült a szőlészeti ankét TEGNAP DÉLELŐTT az egri városi tanács nagytermé­ben szőlészeti ankétot tartot­tak az észak-magyarországi történelmi borvidékek szak­emberei. Állami gazdaságok, termelőszövetkezetek és kivá­lóan dolgozó egyéni szőlőter­melők vettek részt, mintegy hatvanan. Képviseltette magát Tokaj-hegyalja, Gyöngyös _ és vidéke, valamint Eger város bortermelői is. ' Az ankéton előadást tartott Szűcs Zoltán, a budapesti Sző­lészeti Kutató Intézet vezető­je. Előadásában elmondotta, hogy hazánk szőlőterületének mintegy 15 százaléka, 520 ka- taszlráiis hold, Észak-Magyar- országon fekszik. A minőséget biztosító területnek pedig 60 százalékát találjuk a Mátra- Bükk vidékén. Mindezek indo­kolják, hogy a mező- és erdő- gazdasági kiállítás keretében megvitassuk a szőlőtermesztés helyzetét, korszerűsítésének irányelveit és feladatait, — mondotta a Kutató Intézet ve­zetője, majd rámutatott: a mai ankét elsősorbani célja, hogy a szőlőtermesztés jövedelme­zőbbé, gazdaságosabbá tételét segítse elő. Részletesen foglalkozott az előadó Tokaj-Hegyalja szőlé­szeti problémáival, majd rátért Eger—Gyöngyös vidéke szőlő- területeinek sajátos kérdéseire. Mindenek előtt kihangsúlyoz-! ta azt a tényt, annak ellenére, hogy a vidék minőségi borter­mő terület, sok a direkttermő szőlő. Különösen vonatkozik ez a Gyöngyös—Visonta terü­letére, de Eger borvidékére is. Csak az egri borvidéken — folytatta az előadó — mintegy 43ó holdon találunk értéktelen, a borvidék hírnevét rontó di- rekttermőket, mely az össz­terület 7 százalékát teszi ki. Feltűnően kiemelkedik Eger- szólát község, ahol mintegy 200 hold a direkttermő szőlő. A GYÖNGYÖS—VISON- TAI borvidék hazánk legna­gyobb minőségi borvidéke. Sok olyan terület van, mely tele­pítésre kiválóan alkalmas. Örvendetes jelenség, hogy az utóbbi években mind itt, mind Eger vidékén igen jelentős szőlőtelepítés folyt és folyik ma is. Sajnos azonban, hogy sok a rossz állapotú, kiörege­dett szőlő, melyeket helyen­ként direkttermő fajtákkal igyekeznek pótolni. így saj­nos, e vidéken igen kevés a fajtiszta szőlő. Gyöngyös és vidékének területén ma már mintegy 6200 holdon van Noah, Othello, Delaware és Izabella szőlő. A direkttermök gyors terjedése miatt szakem­bereink és vezetőink számára e minőségi borvidék a legrosz- szabb benyomást kelti. Hang­súlyozom — emelte ki az elő­adó, hogy a Mátra déli, dél­nyugati és délkeleti lejtőin te­rülhetne el hazánk egyik leg­értékesebb minőséget és meny- nyiséget termő borvidéke. — Ugyancsak itt alakulhatna ki a világhírű gyöngyösvidéki csemegeszőlő-termesztés is. Mindennek azonban előfelté­tele a direkttermő telepítés megszüntetése, illetve kiirtása. A továbbiakban szó volt a szőlők pótlásáról, trágyázásá­ról és a karózás problémáiról is. — Drágán termelünk — foly­tatta az előadó. — Szőleink túlságos felaprózottságára ve­zethető vissza az igen ala­csony termésátlag is. Éppen- ezért kormányzatunk gazda­ságpolitikájában a szocialista szőlőüzemek kialakítását irá­nyozta elő. Feladataink közé tartozik, hogy rendezzük sző­leink útviszonyát, vízellátását is. A műszaki munkák közül legnagyobb probléma az útvi­szonyok rendezése, mert itt évszázados mulasztásokat kell pótolni. Végezetül a korszerű agrotechnikai eljárásokkal fog­lalkozott az előadó. SZÜNET UTÁN A hozzá­szólásokra került sor. Első­nek Dancz Pál, az Eger— Gyöngyösvidék Pincegazdaság egri üzemegységének vezetője szólalt fel. — Örvendetes do­log látni — mondotta, hogy az Ország különböző borvidé­kein egymát érik a szőlészeti ankétok, előadások. Örvende­tes jelenség az is, hogy 1953 óta jelentős változás állott be a szőlészetben. Javult a mun­ka, megnőtt a telepítési kedv, a szőlőkről való gondoskodás. Ma már nincs elhagyott sző­lőterület — mondotta — Dancz Pál, majd a magyar bor vi­lágpiaci helyzetéről beszélt. — Drágán termelünk. Eljön az idő, amikor csak minőségi borainkat tudjuk majd elad­ni és fillérekért sem kell majd a kommersz bor. de mindig fog kelleni a bikavér, a medoc, vagy a tokaji. Ép­pen ezért minőségi borokat kell termelni, minőségi vesz- szőket telepíteni, mind a nagy állami üzemeknek, mind az egyéni termelőknek. Félre a direkttermőkkel, mert ezek ölik, pusztítják boraink érté­két és hírnevét. Szólott befe­jezésül az egyre bővülő táro­lás és gépesítés kérdéseiről is. Csizmadia József volt a kö­vetkező felszólaló. Felszólalá­sában hangsúlyozta a nagy­üzemi gazdálkodás előnyét, majd szintén világpiaci kér­désekkel foglalkozott. Sokan szóltak még az előadáshoz, de az ankét közös véleménye, közös álláspontja így foglal­ható röviden össze. „Harc a direkttermő szőlőfajták tele­pítése ellen, minden erővel törekedni a minőségi borter­melésre!” AZ IGEN JÓL SIKERÜLT ankét déli egy órakor ért vé­get, amikoris a részvevők autóbuszokkal kimentek az Eger Gyöngyösvidéki Pince- gazdaság célgazdaságának ta­tanyájára, a Csomós-féle ta­nyára, ahol közös ebéden vet­tek részt, majd megtekintet­ték az Egeden telepített 100 hold fiatal szőlőt. Kiállítási mozaik A Heves megyei napok al­kalmából megrendezett Észak­magyarországi Mező- és Erdő- gazdasági Kiállításnak nap mint nap, igen sok látogatója van. A csütörtök délutáni órákig — az eladott jegyek számát alapul véve — több mint kétezren tekintették meg a kiállítást. .★ A hegyaljai zárt borvidék pavilonjaiban lestük el az alábbi beszélgetést... Többen — vidékiek — álltak a pavilon egyik tablója előtt, amely a borkészítés régi és új módsze­reit szemléltette. Régen a sző­lőszemeket taposták, — ma pe­dig darálják... Azt mondja erre az egyik idősebb ember: nem hiszi ő, hogy jobb bort lehet csinálni a gépekkel, mint régen, amikor még hírük-ham- vuk sem volt a darálóknak, meg a többinek ... Egy fiatal­ember — a fia, vagy veje lehe­tett, mert apámnak szólította — próbálta meggyőzni, hogy nincs egészen igaza, de az öreg csak legyintett: beszél­hetsz ... S azzal fel is kere­kedtek megkóstolni a tokaji bort. Két pohár aszút kértek a kóstolóban, ízlelgették, sza­golgatták, szürcsölgették. — No, jó-e? — kérdezte a fia­talabb. — Jó ám, ilyet kellene mér­ni otthon is a kocsmában. — Pedig ennek a szőlőjét darálták ám — évődött a fiú. Az öreg hunyorított egyet. — Hát üsse kő, darálják ... — s hogy azért legyen valami igaza neki is, hozzátette: — Csak ne lenne ilyen drága... ★ Ha már a tokaji borkóstoló­nál jártunk, megkérdeztük az ott levő vezetőt, milyen a for­galom? — Igen nagy — válaszolta. = Eddig körülbelül 32 000 fo­rint forgalmat bonyolítottunk le. Éppen ma kezdtük meg a tizedik liter háromputtonyos aszú kimérését. Ez igen sok, mert az ára, bizony, nem a legolcsóbb: 1 deci aszú 12,60 forint... De igen nagy a ke­letje a literenként 66 forintos édes és az 58 forintos száraz szamorodninak ... Egyébként az elmúlt vasárnapon, abban a rendkívül rossz időben is igen sok vendégünk volt, 1500 fo­rintos forgalmat csináltunk. Hiába, jó a tokaji bor... ★ Persze, az egri bor sem ma­rad alább __ Lehet, hogy ni ncs a kóstolókban aszú és szamorodni, de van olyan bi­kavér, aranyszínű leányka és vérvörös medoc noir, hogy aki megkóstolja, sohasem felejti el az ízét, zamatát. Az Állami Pincegazdaság egri pincészeté­nek kóstolója előtt — van olyan idő —, amikor sorban állnak az emberek. Az eddigi forgalom sem kevesebb, mint a tokajiaké: 22 000 forint kö­rül jár. ★ A Dohány-pavilon mellett árulják a Heves megyei Napok elnevezésű, a Szimfóniánál jobb ízű, kellemesebb aromá- jú cigarettát. Egy doboz ára 3,50, akár a Terv-cigarettáé. Valaki meg is jegyezte: — De jó dolga van a Heves megyeieknek, még külön ciga­rettájuk is van ,.. ★ A gépkiállítást nemcsak a felnőttek keresik fel, hanem igen nagy előszeretettel a gye­rekek is: Miért? Mert az egyik ügyes kis kerti traktor vonta­tóján, szívesen megkocsikáz- tatják őket a liget fái alatt, Amíg a szülők nézik a szebb­nél szebb gépeket, a gyerekek körülrobogják a kiállítást. Van olyan gyerek, aki már har­madszor „vette rá” szüleit, hogy jöjjenek el ide. ★ A kiállítás — amint a han­goshíradó is közölte — 6-a he­lyett 8-án zárja kapuit. Két nap nagy idő; sokan vannak, akik már voltak itt, de szeret­nék, ha családjuk többi tagja is megláthatná a kiállítást, íme, itt az alkalom. A jövő hét keddjéig még lehet. ★ Nagy sikere van az erdőgaz­daságok Vadászkonyhájának. Melega István fővadász azt mondja: nem tudnak annyi adagot főzni, amennyi el ne kelne. A vadat — őzet, szarvast, vaddisznót, — a Nyu­gatbükki Állami Erdőgazdaság rezervátumából hozzák; na­ponként érkezik a friss hús. 250 adag fogy el naponta, de elfogyna mégegyszer annyi is. Őz-pörkölt erdei gombával — ahogyan Szadiig Sándorné tudja főzni... Micsoda ízek fut­nak össze az ember szájában már a gondolatra is. Hát még ha meg is kóstolja az ember... ★ A kiállítás 100 oldalas láto­gató könyvében már csak né­hány lap üres, a többi telis­teli van dicsérő bejegyzések­kel. Merről, honnan jöttek cl ide az emberek? Nemcsak a megyéből, hanem a fővárosból is, azután Zalából, éppen úgy, mint Békésből, Csongrádból, Bács megyéből. Voltak itt szovjet, lengyel, román ven­dégek, sőt még egy indiai láto­gató is... Az egyik lapon ott látható apró, diákos betűkkel Székely György VI. általános iskolai tanuló véleménye is a kiállításról. Ezt idézzük, mert mintegy összefoglalja a többi száz és ezer bejegyzést. Azt írta a könyvbe — gondoljuk, bizonyítvány osztás után levő — kis pajtás: „A kiállítás je­les rendű..(—i)

Next

/
Oldalképek
Tartalom