Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-04 / 138. szám

1958. július 4., péntek NBPÜJSÄG 5 Ha jól dolgoznak, a hegyes vidéken is boldogulnak a tsz-tagok A PÉTERVASÁRI járásban nem egy helyen találkozhat az ember olyan véleménnyel, hogy ott nem lehet jó terme­lőszövetkezetet szervezni, mert nincsenek meg az adottságok hozzá. Ezt a véleményt maga az élet dönti meg, ha a szö­vetkezetek — köztük az ivádi Dózsa — fejlődését is nézzük. Ivád a Mátrától északra esik, kicsi, alig hatszáz főt számláló község. A felszaba­dulás után földet kaptak a kisparasztok, a nincstelenek, s mint a maguk gazdái láttak munkához. így dolgozgattak egészen 1949-ig, amikor kom­munisták kezdeményezésére tsz-látogatásra mentek Gyön­gyösre, hogy megismerkedje­nek a közös munkával. A lá­togatás után volt, aki a szö­vetkezet mellé állt, voltak, akik hallani sem akartak róla. Erősen dolgozott az ellenség is, terjesztve, hogy a „kolho­zokban” rossz az élet. Közre­játszott az újtól való félelem is, így csak 1950. tavaszán ala­kult meg a szövetkezet 12 taggal, harminc holdon. Már az első évben is többet takarí­tottak be, mint az egyéniek — különösen jó eredményt értek el burgonyából. A szorgos munka nyomán termésátlaguk évről évre emelkedett, kenyér- gabonából 50—100 kilóval rendszeresen többet takarítot­tak be, mint az egyéniek. A TERMÉSHOZAM növeke­désével párhuzamosan nőtt a közös vagyon is. Megalakulás­kor két lóval kezdték, de 1951- re már 30 ezer forintot ruház­tak be a közös vagyonba. 1952-ben már 100,000 forintot, s az 1957-es zárszámadás vé­gén már 921 ezer forint érté­kű közös vagyonnal rendel­keztek. Lassan növekedett a belépők száma is. 1953-ra már harmincán dolgoztak a szövet­kezetben. A fejlődés azonban nem volt egészen zökkenőmentes. Hiba volt, hogy egyesek nem meggyőződésből mentek a szövetkezetbe, csak a beadás elől menekültek, baj volt a munkafegyelem körül is, s rá­adásul a sorozatos nézetelté­rések miatt évenként váltot­ták egymást az elnökök. Még maguk a kommunisták sem érezték eléggé sajátjuknak a szövetkezetei. 1956. nagy változást ho­zott a szövetkezet életében. Októberben, mikor az ellen- forradalom egyik fő célja a szövetkezetek feloszlatása volt, s az ellenforradalmi munkás- tanács elnöke kiadta a paran­csot a szövetkezet feloszlatá­sára, akkor ébredt rá a tagság, hogy a szövetkezet az övé. A kommunisták vezetésével szembeszálltak az ellenforra­dalmárokkal, s megvédték szövetkezetüket. AZÓTA FIATAL szakem­bert kaptak a vezetésbe, aki fáradságot nem ismerve har­col a szövetkezetért. Meg is szűnt teljes mértékben a kö­zös vagyon herdálása, nagy mértékben javult a munkafe­gyelem is. Ezeket a változásokat tük­rözik a mostani munkák. A szövetkezet gyümölcsösében időben elvégezték a metszést, tisztítást, permetezéseket, s ezért olyan almatermés ígér­kezik, amilyen nem volt még a szövetkezet fennállása óta. Jó munkát végeztek a talaj­erőutánpótlásnál is, minden földterületre — beleértve a gyümölcsöst is — szervestrá­gyát hordtak ki, összesen 5— 600 mázsát. A pillangósok be­takarítását is időben végez­ték. Szépen fejlődik a szövet­kezet állatállománya is, kü­lönösen a juhállomány. Az idén hét mázsa mézet is per­gettek, s a tagok részére a ta­vaszi hónapokban 28 ezer fo­rint élőleget osztottak ki ösz- szesen. Az eredmények mellett azonban van még javítani va­ló. Egyik hiba, hogy a szövet­kezet tagsága nem beszél az elért eredményekről, nem vi­tatják meg a dolgokat az egyé­nileg dolgozó parasztokkal, s ez azt a hatást kelti, mintha nem akarnák növelni a szö­vetkezet taglétszámát. Pedig a községben másképp beszél­nek már a közösről, mint 2—3 évvel ezelőtt, érdemes lenne foglalkozni a kívülállókkal. A másik hiba, hogy a tagok között még mindig elég sok a nézeteltérés, s még nagyobb hiba, hogy a kommunistáknál is megtalálható ez. Előfordul, hogy maguk a kommunisták sincsenek egy véleményen, — megsértődnek, ha bírálják őket, ha az elnök elvtárs rá­mutat a hibákra, visszaveri« a bírálatot. A termelőszövetkezet tagsá­gának közösen kell küzdenie e hibák ellen, nem szabad, hogy megtűrjék a lazaságokat, s ne szégyelljenek beszélni a kívülállók előtt az eredmé­nyeikről. Mindebben természe­tesen a szövetkezet kommunis­táinak kell élenjámiok, elv- társiasan megmutatni egymás­nak a helyes utat. A SZÖVETKEZET szépen fejlődik ebben a községben is, ha megnézzük az esztendők alatt elért eredményeket. Eze­ket az eredményeket azonban képesek még tovább fejleszte­ni, csak az kell, hogy megad­ják hozzá kívülről is a segít­séget, mind a tanács, mind a községi pártszervezet részéről. Orcskai Mihály, jb. terület felelős. Közlemény A kiállítás rendezősége ér­tesíti az érdekelteket, hogy a szombatra és vasárnapra ter­vezett lovas-bemutatót nem a Vasas pályán, hanem a gép­állomáson tartják. A lovas- bemutató idejére a gépállo­másra külön helyi autóbusz- járat indul. A lovasbemutató kezdete szombaton és vasár­nap is délután három óra. Az autóbuszok indulási helye a Gárdonyi Géza Színház, ideje pedig délután egy órától min­den félórában. Egy katolikus vádol Olasz író Szicíliáról Palermói körkérdés címmel jelent meg Danilo Dolci olasz katolikus író könyve, melyben megdöbbentő képet fest a szi­cíliaiak életéről. írói módszere abból áll, hogy beszélteti az egyszerű embereket és az álta­luk elmondott tényeket min­den kommentár nélkül közre adja. Műve Olaszország leg­olvasottabb könyvei közé tar­tozik. Mi sem teszünk mást, csak kommentár nélkül né­hány részletet és képet köz­lünk Dolci idézett művéből. A halál tanyája Elsőnek hallgassuk meg Ig- nazio P. elbeszélését a Cor- tile Cascino-i életről. Ez Pa­lermo egyik városrésze. Omla- tag házak és barakkok. A ned­ves falakon poloskák, skor­piók, bogarak. Minden házat az összeomlás veszélye fenye­get. Az utcai lefolyók szenny­létől bűzlenek. A mélyen fek­vő házak vizesek, esőzés ese­tén bokáig gázolnak az esőié­ben. A házakba bepillantva, megdöbbentő kép fogad. Ágy­nemű nélküli, leterítetlen, ned­ves szalmazsákok, sötétség. A földes szobában csupasz, vagy alig néhány rongyba öltözött gyermekek játszanak. Utánoz­zák a felnőtteket, hisz tőlük is legtöbbször csak ezt látják. A 10—12 évesek rongyot gyűjte­nek, vagy koldúlnak. Fiúk, lá­nyok együtt ismerkednek az élet rejtelmeivel, csúfságaival. A 13—14 éves leányanyák nem ritkák itt. A Cortile Cascino-i férfiak nem nagyon jutnak munká­hoz. — Mi többnyire gyűjtünk. Asszonyaink mosnak. Ha va­laki átmenetileg mégis mun­kához jut, az boldog. Gyenge, beteges, erőtlen em­berek élnek a mi városré­szünkben. Néhány évvel ez­előtt tizen haltak meg tífusz­ban. Az egész városrész fertő­zött volt. Lakásaink — mint látják — közönséges lyukak. Mindenkit elborítanak a tet- vek. — Én — folytatta Ignazio P. — 18 hónapig feküdtem malá- riás lázban. Orvos? Gyógy­szer? Hírét sem láttam. Csak a Madonna gyógyított meg. Én is analfabéta vagyok, mint Cortiléban majdnem mindenki. Reggel 7 órakor kelek fel télen éppen úgy, mint nyáron. Fogom kis kocsimat, s elindu­lok körbe a városba, hogy ösz- szegyűjtsem és megvásároljam az ócska vasat, rongyot, cson­tot. Néhány lírát kölcsön kap­tam, hogy legyen tőkém. A kocsit 50 líráért bérelem na­ponta. Mikor jól megy ez az üzlet, 300 lírát is megkeresek. De vannak hetek, amikor szí­nét sem látom a pénznek. Né­ha az is előfordul, hogy 1000 lírát keresek (ebből egy család egy napig tud megélni). Ha délig nem keresek semmit, ak­kor minden reményem oda­van. összevásárolom a na­rancs-, citrom- és mandarin­héjakat is, aminek kilóját 10 líráért tudom eladni. Gyere­keink csikkeket gyűjtenek. Ki­szedik a dohányt belőle, s el­adják azoknak, akiknek ciga­rettára sem futja. Ha a rend­őr közben elkapja őket, akkor fizethetjük a nagy büntetést. Télen és amikor az eső esik, alig van munka. Akkor egyik üzletből a másikba vándoro­lunk, hiszen egy helyen csak egyszer adnak hitelt. Délután kiállunk az állomásra, hátha akad valami munka. Ha mégis üres kézzel térünk haza, min­dig veszekedéssel végződik a nap. A remény éltet bennün­ket, hogy talán másnap mégis sikerül. Más se érdekel min­ket, csak a megélhetésünk. Amikor a választások ideje közeledik, megjelenik néhány pap és különböző pártok kép­viselői, kaláccsal kínálnak bennünket és szavazatainkra spekulálnak. Akik itt élnek, félénk emberek s legtöbbször arra is szavaznak, akikre ezek az urak felhívják a figyelmet. Templomba alig jár innen valaki. A hétköznapok és va­sárnapok nagyon egyformák. Vasárnap csak arra gondo­lunk, mi kerüljön az asztalra. Sok gyermekünk van. Hat- nyolc—tíz gyerek nem ritkaság a mi környékünkön. Ez a mi élvezetünk — a szegények él­vezete. Kétszer—háromszor ki­jönnek a tisztelendő urak és hittanra tanítják gyerekeinket. Máskor polgári pártok képvi­selői jelennek meg és filmeket vetítenek, ingyen. Irigykedve nézzük azokat, akiknek erkélyes lakásuk van. Azok nyugodtabban élnek, mint mi, akiket állandóan az esőzések okozta víz kiöntéssel fenyeget. Szomszédasszonyom a múltkor könnyezve pana­szolta, hogy nem bírja tovább az életet, mert 18 éve éhezik már, 10 gyermeke közül négy meghalt, egy az őrültek házá­ba jutott, s férje már megint hónapok óta munka nélkül van. A szegények halottai A mi gyermekeink abban hisznek, hogy a halottak egy­szer egy évben — mindenszen­tekkor — éjjel visszatérnek és nekik ajándékot hoznak. Azon az éjszakán ébren bújnak meg a takaró alatt és várják az ajándékot. Egy asszony egy­szer azt mondta gyermekei­nek: „A gazdagoknak is van­nak halottai, a szegényeknek is. Nekem nem volt’ sohasem pénzem, hogy ajándékot ve­gyek kicsinyeimnek. Ha reg­gel felébredtek és keresték a meglepetést, hamarosan sírás­sal végződött a dolog, mert nem találtak semmit, s én te­hetetlenségemben megvertem őket.” Ezeket a megrázó sorokat olvashatjuk a magát hívőnek nevező Dolci könyvében, ami beszédes vádirat a keresztény- demokrata Olaszország ellen. Községi tanácsok jelentik : Szihulomról A községben már tíz nap­pal ezelőtt megkezdték az őszi árpa aratását, azonban az eső kissé hátráltatta a munkákat. A termelőszövetke­zetben nem tudtak eddig gép­pel dolgozni, mert lágy volt a föld, nem bírta el a gépet, azonban ha a jó idő tovább tart, szombaton már kombájn­nal kezdik meg a szövetkezet földjén az aratást. Tegnap hozzáfogtak a búza vágásához is. A nagy nyári munkák mel­lett nagy újság a községben, hogy most már halad az egészségház építése, a Hu­nyadi utcában. Felépítésére összesen 181 ezer forintot for­tóbusz-várótermet is. Ez az építkezés mindössze ötezer fo­Horton a volt Wittenberg- féle kastély ez ideig meglehe­tősen elhanyagolt állapotban volt. Most Hort közsé« taná­csa, a község dolgozói elha­tározták, hogy újjáépítik az egyébként igen szép épületet. A Heves megyei Tatarozó Vállalat ígérte, hogy az épü­letet október í-től április el­sejéig rendbehozza. A tataro­zás költsége 408 ezer forint. Az egyezség megszületett és jövő tavaszra a Község' kui- túrház már ebben az épület­rintba kerül, mert a többive a lakosok járulnak hozzá. ben nyitja meg kapuit, a kos ség fiataljai előtt. Külön f: gyelemre méltó, hogy a 4( ezer forintot teljes egészebb a községfejlesztési alapból fj zetik ki. Vásárok Július 7-én, hétfőn, Egerbt országos állat- és kirakodó v sár lesz. Ugyancsak 7-én F zesabonyban, 8-án Pétervás rcm. A munkafegyelem érdekében Lesz kultúrház Horton dítanak, s a tervek szerint augusztus végére készen is lesz. Ha minden jól megy, ősszel már az új egészségház­ban vizsgálhatják a betegeket. Nagyrédén a napokban megkezdték a málnaszüretet, s jó pénzjöve­delmet jelent a rédeieknek. Már az első napokban két va­gon málnát vittek el a felvá­sárlótelepről, részben hazai fogyasztásra, részben exportra. A felvásárlótelepen 10—12 fo­rintot fizetnek a málna kiló­jáért, a minőségtől függően. A málnaszürettel egyidőben „szüretelnek" az adócsoport­nál is, a dolgozó parasztok eb­ből a jövedelemből rendezik a harmadik negyedévre esedé­kes adókat. Már a harmadik negyedév első négy napján 20 százalékra teljesítették a ne­gyedévi tervet. Zaránkon az aratási munka mellett arra is futja a lakosak idejéből, hogy társadalmi munkával is­tállót építsenek az apaállatok számára. Az anyagot a helyi tanács elfekvő anyagokból biztosította. Még 1950-ben bontottak el a községben több épületet, s most a tanács kez­deményezésére az ezekből ma­radt téglát, fát szedték össze. A fuvart és az építkezéshez a munkát társadalmi munkában adják a lakosok. Ugyancsak társadalmi munkával, régi bontásokból eredő anyagokból építik fel a községben az au­A nagyfügedi Dózsa Terme­lőszövetkezetben nagy súlyt fektetnek arra, hogy ne ront­hassa senki a tagok között a munkafegyelmet. Egy tag volt közöttük — Hatos József — aki többszöri figyelmeztetés el­lenére sem végezte jól a közös­ben a munkát, legutóbb pedig egészen addig ment, hogy megverte az egyik munkatár­sát. A szövetkezeti tagok ezt már nem nézték el, hanem rendkívüli közgyűlés összehí­vását kérték a vezetőségtől, s azon egyhangúan a kizárást javasolták. A tagság határoza­ta igen helyes volt, így meg­szabadultak a rendbontótól, kívülállóknak is megmutatti hogy a szövetkezetben sem rendbontásnak helye nincs. Öt mázsa friss ubori A hatvani Kossuth Terr lőszövetkezetben az idén bevált a konyhakertészet, került jó időben kiültetni uborkát, s az a gondos ápc nyomán már napokkal eze meghozta az első termései Eddig 5 mázsa friss ubor adtak el, kilogrammonként forintért. Újabb termelőszövetkezetek alkalmaztak szakembert a gyöngyösi járásban A visontai Petőfi Termelő- szövetkezetben hosszú évek óta elzárkóztak az elől, hogy szakembert is alkalmazzanak. A járási mezőgazdasági osz­tály munkatársainak sok fel- világosító munkájába került, míg a tagság megértve, hogy nem lehet szakember nélkül szakszerűen gazdálkodni, el­határozta: szőlő- és gyümölcs- termeléshez értő agronómust alkalmaz. Az elhatározást ha­Baromfitenyésztés a kömlöi Szabadság Tsz-ben A kömlői Szabadság Ter­melőszövetkezet tagjai elhatá­rozták, hogy a szarvasmarha és a sertéstenyésztés mellett ebben az évben rátérnek a baromfitenyésztésre is. Hogy nagyobb sikerrel dolgozzanak, előnevelt kispulykákat vásá­roltak. A pulykákból százat meghagynak továbbtenyésztés- re, s jövőre már a saját te­nyészetükből keltetnek. marosan tett követte, s us 1-től már szőlész-gyüi esős szakember dolgozik szövetkezetben. Hasonló p lémát oldottak meg az éli napokban a gyöngyösoi Február 24 Termelőszövc zetben is. Keresztúri Zc agronómust alkalmazták szövetkezetbe, s a szakin tás mellett most már ö végezték el a szőlő pern zését. Uj istállót épt a gyöngyössolyn Új Élet Tsz A gyöngyössolymosi Uj Termelőszövetkezetben hátráltatója volt az álla mány fejlesztésének, hogy volt megfelelő istálló az tok elhelyezéséhez. Ezen í dón már ebben az évben tenek, hétfőn megkezdik tálló építését, úgy, hógy ebben az évben vásárol! nak szarvasmarhákat. Kínától — Belgrádig A Suha-Cserniczky művészegyüttes nagysikerű hangversen az egri színházban — Itt élnek Egerben, bárki hallgathatja őket a Park szál­lóban, de hogy mennyire te­hetségesek, arra csak akkor döbben rá az ember, ha zárt keretek között, a zenét szere­tők és tisztelők ünnepélyes csendjében hallgatja őket, mint jelen esetben, amikor a Gárdonyi Géza színház szín­padáról csendült fel a Suha— Cserniczky együttes muzsiká­ja. Sok hely maradt üresen a színházban, de akik eljöttek, azok megelégedéssel távozhat­tak hangversenyükről. Talán az országban nincs még egy ilyen zenekar, melyben 4 testvér és az édesapjuk együtt lép fel, valamint velük játszik egy unokatestvérük. És mindegyik önálló művésze hangszerének. A zenekar élén felváltva láttuk Suha Kálmánt és Suha Józsefet. Mindkettő kiváló ké­pességű hegedűs. Suha József virtuóz mestere hegedűjének, azt tesz a hangszerével, amit akar, kár azonban, hogy a kis­sé öncélú bravúr sokszor a muzikalitás rovására mcjgy, Suha Kálmánt, azt hiszem, nem kell bemutatni, az egész megye ismeri csodálatos játékát. Az előadás szünetében valaki na­gyon találóan úgy jellemezte kettőjüket, hogy ha Suha Jó­zsefnek csodálatos keze van a hegedűhöz, akkor Kálmán­nak hatalmas szíve van a mu­zsikához. Ütemes vastaps kísérte a Suha-testvérek édesapjának kedves műsorát. Az öreg egy igen ritka, ma már nem diva­tos hangszer utolérhetetlen művésze. Saját készítményű facimbalmán előadott dalai ko­moly élményt jelentettek. Rócz József, a Suha testvé­rek unokaöccse, a nemrég el­hunyt Kossuth-díjas Rácz Ala­dár cimbalomművész méltó tanítványa is bebizonyította, hogy nemcsak mestere, de művésze is nehéz hangszeré­nek. Cserniczky Dénesnek, az együttes tehetséges zor tájának ez esetben kevJ nei szerep jutott. Rá háif a feladat, hogy beszámo zenekar kínai útjáról. Lá hogy nem a beszéd a ke de szellemes, kedves el<J mindvégig közvetlen és [ koztató volt. Említésre méltó Suha | néhány igazán művészi nyel kidolgozott gor| szólója is. Sokat emelt az előadói gulatán Boros Jolán kiváló és temperáméi] énekszáma. Kevésbé azonban a másik éneksl Ráőai László, aki divatf magyar nótákat adott e| korszerűtlen módon. összegezve, a halll megelégedéssel távozhal magasszínvonalú hangvl ről és csak azt sajnáljul az együttes nem maradi együtt. Ebben az összef ban rövidesen az orsz jobb népizenekarai köz] míthatna.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom