Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)
1958-07-04 / 138. szám
1958. július 4., péntek NBPÜJSÄG 5 Ha jól dolgoznak, a hegyes vidéken is boldogulnak a tsz-tagok A PÉTERVASÁRI járásban nem egy helyen találkozhat az ember olyan véleménnyel, hogy ott nem lehet jó termelőszövetkezetet szervezni, mert nincsenek meg az adottságok hozzá. Ezt a véleményt maga az élet dönti meg, ha a szövetkezetek — köztük az ivádi Dózsa — fejlődését is nézzük. Ivád a Mátrától északra esik, kicsi, alig hatszáz főt számláló község. A felszabadulás után földet kaptak a kisparasztok, a nincstelenek, s mint a maguk gazdái láttak munkához. így dolgozgattak egészen 1949-ig, amikor kommunisták kezdeményezésére tsz-látogatásra mentek Gyöngyösre, hogy megismerkedjenek a közös munkával. A látogatás után volt, aki a szövetkezet mellé állt, voltak, akik hallani sem akartak róla. Erősen dolgozott az ellenség is, terjesztve, hogy a „kolhozokban” rossz az élet. Közrejátszott az újtól való félelem is, így csak 1950. tavaszán alakult meg a szövetkezet 12 taggal, harminc holdon. Már az első évben is többet takarítottak be, mint az egyéniek — különösen jó eredményt értek el burgonyából. A szorgos munka nyomán termésátlaguk évről évre emelkedett, kenyér- gabonából 50—100 kilóval rendszeresen többet takarítottak be, mint az egyéniek. A TERMÉSHOZAM növekedésével párhuzamosan nőtt a közös vagyon is. Megalakuláskor két lóval kezdték, de 1951- re már 30 ezer forintot ruháztak be a közös vagyonba. 1952-ben már 100,000 forintot, s az 1957-es zárszámadás végén már 921 ezer forint értékű közös vagyonnal rendelkeztek. Lassan növekedett a belépők száma is. 1953-ra már harmincán dolgoztak a szövetkezetben. A fejlődés azonban nem volt egészen zökkenőmentes. Hiba volt, hogy egyesek nem meggyőződésből mentek a szövetkezetbe, csak a beadás elől menekültek, baj volt a munkafegyelem körül is, s ráadásul a sorozatos nézeteltérések miatt évenként váltották egymást az elnökök. Még maguk a kommunisták sem érezték eléggé sajátjuknak a szövetkezetei. 1956. nagy változást hozott a szövetkezet életében. Októberben, mikor az ellen- forradalom egyik fő célja a szövetkezetek feloszlatása volt, s az ellenforradalmi munkás- tanács elnöke kiadta a parancsot a szövetkezet feloszlatására, akkor ébredt rá a tagság, hogy a szövetkezet az övé. A kommunisták vezetésével szembeszálltak az ellenforradalmárokkal, s megvédték szövetkezetüket. AZÓTA FIATAL szakembert kaptak a vezetésbe, aki fáradságot nem ismerve harcol a szövetkezetért. Meg is szűnt teljes mértékben a közös vagyon herdálása, nagy mértékben javult a munkafegyelem is. Ezeket a változásokat tükrözik a mostani munkák. A szövetkezet gyümölcsösében időben elvégezték a metszést, tisztítást, permetezéseket, s ezért olyan almatermés ígérkezik, amilyen nem volt még a szövetkezet fennállása óta. Jó munkát végeztek a talajerőutánpótlásnál is, minden földterületre — beleértve a gyümölcsöst is — szervestrágyát hordtak ki, összesen 5— 600 mázsát. A pillangósok betakarítását is időben végezték. Szépen fejlődik a szövetkezet állatállománya is, különösen a juhállomány. Az idén hét mázsa mézet is pergettek, s a tagok részére a tavaszi hónapokban 28 ezer forint élőleget osztottak ki ösz- szesen. Az eredmények mellett azonban van még javítani való. Egyik hiba, hogy a szövetkezet tagsága nem beszél az elért eredményekről, nem vitatják meg a dolgokat az egyénileg dolgozó parasztokkal, s ez azt a hatást kelti, mintha nem akarnák növelni a szövetkezet taglétszámát. Pedig a községben másképp beszélnek már a közösről, mint 2—3 évvel ezelőtt, érdemes lenne foglalkozni a kívülállókkal. A másik hiba, hogy a tagok között még mindig elég sok a nézeteltérés, s még nagyobb hiba, hogy a kommunistáknál is megtalálható ez. Előfordul, hogy maguk a kommunisták sincsenek egy véleményen, — megsértődnek, ha bírálják őket, ha az elnök elvtárs rámutat a hibákra, visszaveri« a bírálatot. A termelőszövetkezet tagságának közösen kell küzdenie e hibák ellen, nem szabad, hogy megtűrjék a lazaságokat, s ne szégyelljenek beszélni a kívülállók előtt az eredményeikről. Mindebben természetesen a szövetkezet kommunistáinak kell élenjámiok, elv- társiasan megmutatni egymásnak a helyes utat. A SZÖVETKEZET szépen fejlődik ebben a községben is, ha megnézzük az esztendők alatt elért eredményeket. Ezeket az eredményeket azonban képesek még tovább fejleszteni, csak az kell, hogy megadják hozzá kívülről is a segítséget, mind a tanács, mind a községi pártszervezet részéről. Orcskai Mihály, jb. terület felelős. Közlemény A kiállítás rendezősége értesíti az érdekelteket, hogy a szombatra és vasárnapra tervezett lovas-bemutatót nem a Vasas pályán, hanem a gépállomáson tartják. A lovas- bemutató idejére a gépállomásra külön helyi autóbusz- járat indul. A lovasbemutató kezdete szombaton és vasárnap is délután három óra. Az autóbuszok indulási helye a Gárdonyi Géza Színház, ideje pedig délután egy órától minden félórában. Egy katolikus vádol Olasz író Szicíliáról Palermói körkérdés címmel jelent meg Danilo Dolci olasz katolikus író könyve, melyben megdöbbentő képet fest a szicíliaiak életéről. írói módszere abból áll, hogy beszélteti az egyszerű embereket és az általuk elmondott tényeket minden kommentár nélkül közre adja. Műve Olaszország legolvasottabb könyvei közé tartozik. Mi sem teszünk mást, csak kommentár nélkül néhány részletet és képet közlünk Dolci idézett művéből. A halál tanyája Elsőnek hallgassuk meg Ig- nazio P. elbeszélését a Cor- tile Cascino-i életről. Ez Palermo egyik városrésze. Omla- tag házak és barakkok. A nedves falakon poloskák, skorpiók, bogarak. Minden házat az összeomlás veszélye fenyeget. Az utcai lefolyók szennylétől bűzlenek. A mélyen fekvő házak vizesek, esőzés esetén bokáig gázolnak az esőiében. A házakba bepillantva, megdöbbentő kép fogad. Ágynemű nélküli, leterítetlen, nedves szalmazsákok, sötétség. A földes szobában csupasz, vagy alig néhány rongyba öltözött gyermekek játszanak. Utánozzák a felnőtteket, hisz tőlük is legtöbbször csak ezt látják. A 10—12 évesek rongyot gyűjtenek, vagy koldúlnak. Fiúk, lányok együtt ismerkednek az élet rejtelmeivel, csúfságaival. A 13—14 éves leányanyák nem ritkák itt. A Cortile Cascino-i férfiak nem nagyon jutnak munkához. — Mi többnyire gyűjtünk. Asszonyaink mosnak. Ha valaki átmenetileg mégis munkához jut, az boldog. Gyenge, beteges, erőtlen emberek élnek a mi városrészünkben. Néhány évvel ezelőtt tizen haltak meg tífuszban. Az egész városrész fertőzött volt. Lakásaink — mint látják — közönséges lyukak. Mindenkit elborítanak a tet- vek. — Én — folytatta Ignazio P. — 18 hónapig feküdtem malá- riás lázban. Orvos? Gyógyszer? Hírét sem láttam. Csak a Madonna gyógyított meg. Én is analfabéta vagyok, mint Cortiléban majdnem mindenki. Reggel 7 órakor kelek fel télen éppen úgy, mint nyáron. Fogom kis kocsimat, s elindulok körbe a városba, hogy ösz- szegyűjtsem és megvásároljam az ócska vasat, rongyot, csontot. Néhány lírát kölcsön kaptam, hogy legyen tőkém. A kocsit 50 líráért bérelem naponta. Mikor jól megy ez az üzlet, 300 lírát is megkeresek. De vannak hetek, amikor színét sem látom a pénznek. Néha az is előfordul, hogy 1000 lírát keresek (ebből egy család egy napig tud megélni). Ha délig nem keresek semmit, akkor minden reményem odavan. összevásárolom a narancs-, citrom- és mandarinhéjakat is, aminek kilóját 10 líráért tudom eladni. Gyerekeink csikkeket gyűjtenek. Kiszedik a dohányt belőle, s eladják azoknak, akiknek cigarettára sem futja. Ha a rendőr közben elkapja őket, akkor fizethetjük a nagy büntetést. Télen és amikor az eső esik, alig van munka. Akkor egyik üzletből a másikba vándorolunk, hiszen egy helyen csak egyszer adnak hitelt. Délután kiállunk az állomásra, hátha akad valami munka. Ha mégis üres kézzel térünk haza, mindig veszekedéssel végződik a nap. A remény éltet bennünket, hogy talán másnap mégis sikerül. Más se érdekel minket, csak a megélhetésünk. Amikor a választások ideje közeledik, megjelenik néhány pap és különböző pártok képviselői, kaláccsal kínálnak bennünket és szavazatainkra spekulálnak. Akik itt élnek, félénk emberek s legtöbbször arra is szavaznak, akikre ezek az urak felhívják a figyelmet. Templomba alig jár innen valaki. A hétköznapok és vasárnapok nagyon egyformák. Vasárnap csak arra gondolunk, mi kerüljön az asztalra. Sok gyermekünk van. Hat- nyolc—tíz gyerek nem ritkaság a mi környékünkön. Ez a mi élvezetünk — a szegények élvezete. Kétszer—háromszor kijönnek a tisztelendő urak és hittanra tanítják gyerekeinket. Máskor polgári pártok képviselői jelennek meg és filmeket vetítenek, ingyen. Irigykedve nézzük azokat, akiknek erkélyes lakásuk van. Azok nyugodtabban élnek, mint mi, akiket állandóan az esőzések okozta víz kiöntéssel fenyeget. Szomszédasszonyom a múltkor könnyezve panaszolta, hogy nem bírja tovább az életet, mert 18 éve éhezik már, 10 gyermeke közül négy meghalt, egy az őrültek házába jutott, s férje már megint hónapok óta munka nélkül van. A szegények halottai A mi gyermekeink abban hisznek, hogy a halottak egyszer egy évben — mindenszentekkor — éjjel visszatérnek és nekik ajándékot hoznak. Azon az éjszakán ébren bújnak meg a takaró alatt és várják az ajándékot. Egy asszony egyszer azt mondta gyermekeinek: „A gazdagoknak is vannak halottai, a szegényeknek is. Nekem nem volt’ sohasem pénzem, hogy ajándékot vegyek kicsinyeimnek. Ha reggel felébredtek és keresték a meglepetést, hamarosan sírással végződött a dolog, mert nem találtak semmit, s én tehetetlenségemben megvertem őket.” Ezeket a megrázó sorokat olvashatjuk a magát hívőnek nevező Dolci könyvében, ami beszédes vádirat a keresztény- demokrata Olaszország ellen. Községi tanácsok jelentik : Szihulomról A községben már tíz nappal ezelőtt megkezdték az őszi árpa aratását, azonban az eső kissé hátráltatta a munkákat. A termelőszövetkezetben nem tudtak eddig géppel dolgozni, mert lágy volt a föld, nem bírta el a gépet, azonban ha a jó idő tovább tart, szombaton már kombájnnal kezdik meg a szövetkezet földjén az aratást. Tegnap hozzáfogtak a búza vágásához is. A nagy nyári munkák mellett nagy újság a községben, hogy most már halad az egészségház építése, a Hunyadi utcában. Felépítésére összesen 181 ezer forintot fortóbusz-várótermet is. Ez az építkezés mindössze ötezer foHorton a volt Wittenberg- féle kastély ez ideig meglehetősen elhanyagolt állapotban volt. Most Hort közsé« tanácsa, a község dolgozói elhatározták, hogy újjáépítik az egyébként igen szép épületet. A Heves megyei Tatarozó Vállalat ígérte, hogy az épületet október í-től április elsejéig rendbehozza. A tatarozás költsége 408 ezer forint. Az egyezség megszületett és jövő tavaszra a Község' kui- túrház már ebben az épületrintba kerül, mert a többive a lakosok járulnak hozzá. ben nyitja meg kapuit, a kos ség fiataljai előtt. Külön f: gyelemre méltó, hogy a 4( ezer forintot teljes egészebb a községfejlesztési alapból fj zetik ki. Vásárok Július 7-én, hétfőn, Egerbt országos állat- és kirakodó v sár lesz. Ugyancsak 7-én F zesabonyban, 8-án Pétervás rcm. A munkafegyelem érdekében Lesz kultúrház Horton dítanak, s a tervek szerint augusztus végére készen is lesz. Ha minden jól megy, ősszel már az új egészségházban vizsgálhatják a betegeket. Nagyrédén a napokban megkezdték a málnaszüretet, s jó pénzjövedelmet jelent a rédeieknek. Már az első napokban két vagon málnát vittek el a felvásárlótelepről, részben hazai fogyasztásra, részben exportra. A felvásárlótelepen 10—12 forintot fizetnek a málna kilójáért, a minőségtől függően. A málnaszürettel egyidőben „szüretelnek" az adócsoportnál is, a dolgozó parasztok ebből a jövedelemből rendezik a harmadik negyedévre esedékes adókat. Már a harmadik negyedév első négy napján 20 százalékra teljesítették a negyedévi tervet. Zaránkon az aratási munka mellett arra is futja a lakosak idejéből, hogy társadalmi munkával istállót építsenek az apaállatok számára. Az anyagot a helyi tanács elfekvő anyagokból biztosította. Még 1950-ben bontottak el a községben több épületet, s most a tanács kezdeményezésére az ezekből maradt téglát, fát szedték össze. A fuvart és az építkezéshez a munkát társadalmi munkában adják a lakosok. Ugyancsak társadalmi munkával, régi bontásokból eredő anyagokból építik fel a községben az auA nagyfügedi Dózsa Termelőszövetkezetben nagy súlyt fektetnek arra, hogy ne ronthassa senki a tagok között a munkafegyelmet. Egy tag volt közöttük — Hatos József — aki többszöri figyelmeztetés ellenére sem végezte jól a közösben a munkát, legutóbb pedig egészen addig ment, hogy megverte az egyik munkatársát. A szövetkezeti tagok ezt már nem nézték el, hanem rendkívüli közgyűlés összehívását kérték a vezetőségtől, s azon egyhangúan a kizárást javasolták. A tagság határozata igen helyes volt, így megszabadultak a rendbontótól, kívülállóknak is megmutatti hogy a szövetkezetben sem rendbontásnak helye nincs. Öt mázsa friss ubori A hatvani Kossuth Terr lőszövetkezetben az idén bevált a konyhakertészet, került jó időben kiültetni uborkát, s az a gondos ápc nyomán már napokkal eze meghozta az első termései Eddig 5 mázsa friss ubor adtak el, kilogrammonként forintért. Újabb termelőszövetkezetek alkalmaztak szakembert a gyöngyösi járásban A visontai Petőfi Termelő- szövetkezetben hosszú évek óta elzárkóztak az elől, hogy szakembert is alkalmazzanak. A járási mezőgazdasági osztály munkatársainak sok fel- világosító munkájába került, míg a tagság megértve, hogy nem lehet szakember nélkül szakszerűen gazdálkodni, elhatározta: szőlő- és gyümölcs- termeléshez értő agronómust alkalmaz. Az elhatározást haBaromfitenyésztés a kömlöi Szabadság Tsz-ben A kömlői Szabadság Termelőszövetkezet tagjai elhatározták, hogy a szarvasmarha és a sertéstenyésztés mellett ebben az évben rátérnek a baromfitenyésztésre is. Hogy nagyobb sikerrel dolgozzanak, előnevelt kispulykákat vásároltak. A pulykákból százat meghagynak továbbtenyésztés- re, s jövőre már a saját tenyészetükből keltetnek. marosan tett követte, s us 1-től már szőlész-gyüi esős szakember dolgozik szövetkezetben. Hasonló p lémát oldottak meg az éli napokban a gyöngyösoi Február 24 Termelőszövc zetben is. Keresztúri Zc agronómust alkalmazták szövetkezetbe, s a szakin tás mellett most már ö végezték el a szőlő pern zését. Uj istállót épt a gyöngyössolyn Új Élet Tsz A gyöngyössolymosi Uj Termelőszövetkezetben hátráltatója volt az álla mány fejlesztésének, hogy volt megfelelő istálló az tok elhelyezéséhez. Ezen í dón már ebben az évben tenek, hétfőn megkezdik tálló építését, úgy, hógy ebben az évben vásárol! nak szarvasmarhákat. Kínától — Belgrádig A Suha-Cserniczky művészegyüttes nagysikerű hangversen az egri színházban — Itt élnek Egerben, bárki hallgathatja őket a Park szállóban, de hogy mennyire tehetségesek, arra csak akkor döbben rá az ember, ha zárt keretek között, a zenét szeretők és tisztelők ünnepélyes csendjében hallgatja őket, mint jelen esetben, amikor a Gárdonyi Géza színház színpadáról csendült fel a Suha— Cserniczky együttes muzsikája. Sok hely maradt üresen a színházban, de akik eljöttek, azok megelégedéssel távozhattak hangversenyükről. Talán az országban nincs még egy ilyen zenekar, melyben 4 testvér és az édesapjuk együtt lép fel, valamint velük játszik egy unokatestvérük. És mindegyik önálló művésze hangszerének. A zenekar élén felváltva láttuk Suha Kálmánt és Suha Józsefet. Mindkettő kiváló képességű hegedűs. Suha József virtuóz mestere hegedűjének, azt tesz a hangszerével, amit akar, kár azonban, hogy a kissé öncélú bravúr sokszor a muzikalitás rovására mcjgy, Suha Kálmánt, azt hiszem, nem kell bemutatni, az egész megye ismeri csodálatos játékát. Az előadás szünetében valaki nagyon találóan úgy jellemezte kettőjüket, hogy ha Suha Józsefnek csodálatos keze van a hegedűhöz, akkor Kálmánnak hatalmas szíve van a muzsikához. Ütemes vastaps kísérte a Suha-testvérek édesapjának kedves műsorát. Az öreg egy igen ritka, ma már nem divatos hangszer utolérhetetlen művésze. Saját készítményű facimbalmán előadott dalai komoly élményt jelentettek. Rócz József, a Suha testvérek unokaöccse, a nemrég elhunyt Kossuth-díjas Rácz Aladár cimbalomművész méltó tanítványa is bebizonyította, hogy nemcsak mestere, de művésze is nehéz hangszerének. Cserniczky Dénesnek, az együttes tehetséges zor tájának ez esetben kevJ nei szerep jutott. Rá háif a feladat, hogy beszámo zenekar kínai útjáról. Lá hogy nem a beszéd a ke de szellemes, kedves el<J mindvégig közvetlen és [ koztató volt. Említésre méltó Suha | néhány igazán művészi nyel kidolgozott gor| szólója is. Sokat emelt az előadói gulatán Boros Jolán kiváló és temperáméi] énekszáma. Kevésbé azonban a másik éneksl Ráőai László, aki divatf magyar nótákat adott e| korszerűtlen módon. összegezve, a halll megelégedéssel távozhal magasszínvonalú hangvl ről és csak azt sajnáljul az együttes nem maradi együtt. Ebben az összef ban rövidesen az orsz jobb népizenekarai köz] míthatna.