Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)
1958-07-27 / 158. szám
6 nepcjsau 1958. julias 27., vasárnap A TÁRSADALMI Szemle júniusi számában hosszú cikk jelent meg a „népi” írlókról. Nem egy ember, hanem a oárt Központ. Bizottsága mellett működő kulturális elméleti munkaközösség fejtette ki a marxista álláspontot ebben a kérdésben. Nagy szükség voi't a helyes értékelésre, hiszen a „népi” író’k ideológiája és a megítélésében uralkodó zár var akadályozza ma is egyes értelmiségi e':s kispolgári körökben az eszmei tisztulás for lyamatát. Sokan hajlandók — s ez az egyik leg ve-' szélyesebb zavaró tényező — a „népi” írók mozgalmát csupán irodalmi problémának tekinteni. Miután pedig a „népi” írók között ; nem egy erős tehetség található, akiknek műveit a közönség szívesen olvassa (Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter, Szabó Pál), sokan szívesen elfelejtkeznek e néhány évtizedes mozgalom ideológiájának határozottan antimarxista jellegéről. Ezért jelentős a Társadalmi Szemle cikkének megállapítása, mely e mozgalom alapvető eszmei jellemvonását egy erős nacionalizmussal telített „harmadikutas” koncepcióban jelöli meg. (Társadalmi Szemle 1958. június, 38. lap.) A „harmadikutasság” nem más, mint „az imperializmus és a szocializmus világméretű küzdelmében egy nem létező harmadik útnak, a „külön magyar útnak” hamis illúziója”. Nem kis történelmi érdeme éppen a felsorolt íróknak és társaiknak, hogy a Horthy- rendszer idején a parasztság társadalmi kérdéseit felszínen tartották szépirodalmi és szociológiai alkotásaikkal. De még ez a paraszti érdekvédelem is csak a harmadikutas elképzelésen belül érvényesült. Harcoltak a nagybirtok ellen, de nem ismerték el (1919 után vagyunk!) a munkásosztály vezető szerepét. Így a szocialista átalakulás helyett a kisparaszti gazdaságot tekintették célnak, vezetőerőnek pedig az értelmiséget összefogásban a parasztsággal. Lényegében^ tehát polgári—kispolgári ideológia ez, célkitűzéseiben nem ment és megy túl a polgári demokrácia keretein. A marxizmushoz a „népi” írók közül csak néhányan (pl. Darvas József) jutottak el, a mozgalom belső ellentmondásait legyőzve. A MÁSIK lényeges vonás, amit a „népi” írók ideológiájában tisztán kell látnunk, a nacionalizmus. Olyan elképzelés ez, mely szerint Magyarországnak „közbülső úton kell járni Nyugat és Kelet között, a szocialista Szovjetunió és az imperialista nyugati hatalmak között. Ezt a felfogásukat részben nacionalista—faji alapon magyarázzák („kis nép” vagyunk; a magyar nép rokontalan Európában), részben a magyar függetlenségi tradíció nacionalista eltorzításával, és a magyar nemzet történelmi szerepének nacionalista felnagyításával. (Magyarország „híd” Kelet és Nyugat között stb.)”. (39. lap.) A „NÉPI” ÍRÓK mozgalmát és működését csak történetiségében lehet igazán megérteni, méltányolni, de kritizálni is. Az elmúlt 30 esztendő egyes szakaszaiban más és más osztályérdekek kifejezője volt e mozgalom. Állandó csupán a kispolgári jelleg benne, mely azután az erős politikai ingadozásokat is megérteti velünk. Az idősebb nemzedék a maga visszaemlékezésein át látja maga előtt a „népi” írókat, és a Horthy- korszakban egyértelműen pozltíve ítéli meg szerepüket. Ezzel szemben világosan kell azt is látni, hogy egy harmadikutas illúzió a kapitalizmus idején is reakciós álláspont ideológiai értelemben. Hiba volna persze megfeledkezni arról, hogy „gyakorlati—politikai értelemben, a fasiszta diktatúra, a földesúripolgári konzervatívizmus, a nagybirtok, nagytőke és klérus ellenében kifejezhetett egy viszonylag haladó álláspontot, szövetségese lehetett a haladás erőinek”. (40. lap.) Egy politikai elképzelés haladó vagy nem haladó jellegét korunkban azzal lehet lemérni, mennyiben válhat politikai szövetségesévé a munkásosztálynak. A „harmadikutasság” bizonyos történelmi helyzetekben lehet szövetségese a proletariátusnak, mert tömegeket választhat le a burzsoáziáról. Mivel azonban „harmadik út” a kapitalizmus és a szocializmus között a történelem tanulsága szerint nincs, ez a káros és reakciós illúzió nagymértékben alkalmas arra, hogy a munkásosztálytól tömegeket szigeteljen el. A mi nemzedékünk e hatásnak mindkét lehetséges formáját átélte vagy átszenvedte a Horthy-korszak idején. A 40 és 50 év közötti generációra a „népi” íróknak rendkívül nagy és bonyolult hatása volt. A felszabadulás előtt — éppen mert hatása alatt voltunk — nem láttuk át ideológiájuknak lényegét. Ez csak most bontakozik ki előttünk igazában elsősorban is az ellenforradalom tanulságai alapján. De most is csak azok előtt válik mindez világossá, akik hajlandók marxista következetességgel és önmagukkal szembeni kíméletlenséggel végiggondolni minden konzekvenciát. E marxista következetesség nélkül ma is fennakadhatunk fiatalkori dédelgetett illúziónk csábító ködháV'b'M.- rnértőitft fényű hálószemein. A „NÉPI” ÍRÓK javarészét Illyés Gyula kivételével személyesen jól ismertem és ismerem. Ott voltam a Debreceni Káté születésénél, rajongó cikkeket írtam a 30-as évek elején Németh Lászlóról. Sinka István „A fekete bojtár vallomásai” c. ciklusából egy vidéki ifjúsági folyóiratban én közöltem le először részleteket. Szabó Pállal együtt jártuk a gyulai temetőt, ahol Sinka Pista első felesége nyugszik. Hosszú nyarakat töltöttem együtt a bocskay-kerti homokbuckákon Juhász Gézával és Gulyás Pállal. — Akkor sok más értelmiségi fiatallal együtt úgy láttam, hogy a magyarság nagy „sorskérdéseit” a „népi” írók által megjelölt, utakon lehetne megoldani. Ez a meggyőződés szembeállított Dr. NÉMEDI LAJOS: Ä „népi" írók kérdéséhez bennünket Horthy-korszak hivatalos politikájával, de egyben el is zárta az utat a marxizmus és a munkásosztály felé. Most már világosan látom: valósággal elcsábított bennünket egy megvalósíthatatlan ábrándkép, az ti., hogy a magyar küldetés valamiféle új dolgot valósíthat mer, „a minőség forradalmát”, (Németh László) mert se a kapitalizmus, se a szocializmus nem jó megoldás. — Szabó Dezső hatása is nagy volt akkor a jobboldalról befolyásolt egyetemi ifjúságra, és még csak erősítette a népi mozgalom által is inspirált nacionalista, fajelméle- fes tendenciát. Mindez együttvéve kétségtelenül sikeresebben elzárt a Szovjetuniótól, mipít a fasiszta Németországtól. gz a rövid cikk nem vállalkozhatik arra, hogj7 a »népi” írók kérdését egész bonyolultságé*311 újra felvesse. Csupán figyelmet kíván Költeni a Társadalmi Szemle közleménye, s a nj!fom^ban remélhetőleg hamarosan meginduló) iránt. EGY ETLENEGY kérdést szeretnék kissé részletese*,15611 kifejteni: a magyar írói öntudat problémáját. — Hogy megértsük, mint függ ez öí'sze a „népi” írók kérdésével, néhány éwelVlssza kell mennünk a múltba. A kommunistáid 1948—49-ben nem számoltak le elvi csatákba,? a „népiek” ideológiájával, pedig akkor kec’vez° állásokból tehették volna meg. A „népi”’ írók egyrésze az irodalom margójára szorult, mások aggályaik fenntartása mellett is szövetségeseinkké váltak, mint például Veres Péter .és Szabó Pál. De néhányuk kivételével (Darvas József, Erdei Ferenc) egyáltalán nem adták fel régi elveiket, és 1953 után a „népi” ideológia újra egyre nyíltabban jelentkezett, al?timarxista, nacionalista jellege újra a porondi’a lépett. A párt hibái bírálatának álarcában jelentkező ideológia az értelmiség, a kispolgárság és az ifjúság jelentékeny részét újra häjkimäba kerítette. Hogy pedig ezt ilyen gyorsan és ilyen átütő sikerrel tudta megtenni, amlak egyik oka a magyar irodalomra általába!) jellemző felfokozott írói öntudat. A „népi” ir<5k mindig hangoztatták, de döntő pillanat,'okban különösen nagy lendülettel vetették feí azt a §on" dolatot, hogy szerintük „a nép élőiét nem a politikus, hanem az író vezeti”, vagy eSY más megfogalmazásban „az író helye a nemzeti élet közepén van” (a Társadalmi Szemle cikke is utal erre a 60. ill. a 64. lapon.) Az író szerepéről vallott eme speciálisan magyar felfogásnak igen fontos szerepe volt a „népi” írók (de nemcsak a népi írók!) 1953 utáni működésében. Ez egyrészt prófétai hivatástudatot kölcsönzött nekik, teljesen alaptalanul. Ugyanakkor e hivatástudat hangoztatása nagyban emelte tekintélyüket az olvasók előtt, és erősítette is hatásukat. Mindez azért történhetett így, mert az iró szinte oró- fétai szerepéről vallott felfogásnak nálunk írók és olvasók között mély történelmi gyökerei vannak. — Néhány mondatban erre szeretnék rámutatni, és ezzel szeretném kibővíteni a vita anyagát. Nem lényegtelen részletkérdése ez irodalompolitikánknak, hiszen egy ilyen történelmileg megmagyarázható, de ma alapvetően helytelen felfogás az író hivatásról, a pártirányítás bármiféle formájának teljes tagadásához vezet. A MAGYAR irodalom politikus irodalom. Már középkori latin krónikáink is a nemzeti érdekekeket védik az idegen betolakodók ellen. Janus Pannonius, a Hunyadiak törökellenes politikáját szolgálja verseivel. A nemzet szabadágharcait Bocskaytól Rákócziig végigkíséri egy gazdag költészet, ebbe tartoznak az un. kurucversek is. A leghatározottabban pártos irodalom ez. Segíteni akar, de nem irányítani. A vezetést rábízza a nemzet valóságos érdekeit képviselő politikai erőkre. Lényegesen megváltozik a helyzet 17.11, vagyis a szatmári békekötés után. Másfél- századig nem kezd a nemzet függetlenségi harcba, mintha belefáradt volna az óriási küzdelembe. A XVIII. században magyar nyelven csak imádságos könyvet nyomtatnak, a közélet és a tudomány nyelve a latin. Az ország városait a török pusztítás után idegen mesterek építik újjá. A politikailag és gazdaságilag teljesen függő helyzetben levő és kulturális téren is elmaradott országban a felvilágosodás hatására a nemzeti nyelvű irodalom lesz a nemzeti életnek néhány évtizedre a legfontosabb fóruma. A körülmények hatására az irodalom tudatosan nemzetnevelő, sőt bizonyos értelemben nemzetmentő programot ••all mayáénak. Nyugaton érlelődik a polgári forradalom. A ma”vai'ság előtt kettős feladat áll: modem AAAi\WAAAAAAAAA/V\AAAAAAAA<VWWV'AAAAA/'. Á/NAA/\z%ÁA/\A/NA/VVNAA/NA/VS»A^V\A/V\AAAAAA/SAA/\AAAAAAAySAAA/VAA^AA/ KÖLTŐK ES VERSEK jPATAKY DEZSŐ: Balatoni erdőben . . . A balatoni illatos erdőben még bimbózott a piciny szarkaláb, árokszélén a sárga-szelíd pimpó, lila harangvirágok csengetyűztek, mátyásmadár hintázott fenn a fán s nótát fütyölt egy mindig-ifjú ember: a nagyapám! Szépen fütyölt! Hogy visszhangzott az erdő s hogy reszketett a cserfák levele! Markáns, csontszín arcán beteg, zord gondok raja lebegett. Most visszpergetem a perceket, rovom az utat, megyek amerre ment, kérdezgetem az illatos szelet, mohás csendet, lehullott levelet: elhalkult lépte zaját az avarban, merre lelem? Merre bújtatok, sok rejtett ösvény, ti bús utak, merre vagytok a nyárban? „Varnyas-kert” hallgat, csend ül a cserfákban. „Fekete-ember-güdrében” a harsak most is otthagyott álmára vigyáznak, s ki tudja, meddig hallom sóhajuk ... ez itt már örök törvény... őrizzétek meg őt. ti kedves harsak, te mondj hírt róla, lila szarkaláb! Zúgjatok róla. kis topolyafák, ha lombjaitok bitang viharra várnak! ; FERENCZI JÓZSEF: Ébredt a nyár ... Május volt, a kerti barackfák Már sűrű és hűvös árnyat fontak Az elvirágzott orgonák között, A méhek zümmögve tiltakoztak. A megfestett hajú fürtök közül. Mint ifjú szerelmek május álma, Hullott puhán a földre le Egy-egy kis apró. virágleányka. De még körötte járt a tavasz... Nagy színes, tarka lepkeszárnyak Kacér, bársony tündérkirályfik, Lengve, libegve föléje szálltak, Fülébe forrón, szerelmesen Még egy-két búcsúszót susogtak, Ajkáról, mely édes volt egykor, Még egy utolsó csókot loptak. Aztán elmentek új virággal, Üj, tüzes csókban forrni össze, A legszebbet vörös rózsa hívta, Kacéran intve: jössz-e, jössz-e? Fülelt a csend, vadgerle búgott, Harsogva zsongott a zöld határ Rózsa virított és kinyílott Bimbók közt halkan ébredt a nyár. farkas andräS: ,4 bírósági folyosón Sok ember izgul, tervez, reszket A bírósági folyosón. Az egyik lopva vet keresztet, A másik földre néz, oson Tekintetével és szeretne Elszabadulni, menni már, Ahol nem friss ítéletekbe Nyugszunk bele! — Ú, rongy, sivár, Kegyetlen élet! — Merre-honnan Szorul belénk az izgalom, Mikor itt annyi békeszomj van, S nem szól a szív vigasztalón? Pedig a szomszéd épületben, Egy ablakpárkány szögletén Cica nyújtózik rendületlen A lustaság nemtőjeként — Csipás szemét naptól kíméli, Kinyitja most az egyiket, S belőle álmok jósigéi Kukucskálnak — De jó lehet! Bajuszát lomhán megvakarja, Szőrét simára hegyezi, Fülével kémlel erre-arra, Pár kósza újság kell neki: Hogy honnan fúj a szél? — A szélben Milyen szag árad? Hány felől? Most felfigyel, hogy jól ítéljen, Mert orra illatot porol. Kinyitná a másik szemét is. Szőrén hullámzik már a láz, Egy gondolat ezerfelé visz. De nincs tett, mert a tett hibáz. Aki csak szunnyad mozdulatlan, Az jó, az senkinek nem árt. Ártatlanul keres a napban Csukott szemmel reménysugár^ S ha nincs, sebaj! A perc, ha múlik, Helyette jön más tízezer, Időnk az a csodáskarú híd, Amely pillért pillérre ver — — Hogyan? Máris tárgyalni hívnak? A macska ugrik és oson Nyomára kéklő álmaimnak. Mint én a szürke folyosón értelemben vett nemzetté kell válnia, ha meg akar maradni a népek tengerében, s át kell alakítania korhadt társadalmi rendszerét. Haladás és nemzetiség tehát a vezető eszmék. De a bécsi elnyomás eredményeként hiányzik nálunk az az erős polgári osztály, amely ezt az átalakulást gyorsan végre tudná hajtani. Ilyen körülmények között egyedül a magyar irodalom, az azt művelő nemesi és nem nemesi származású értelmiségiek vállalhatták a nemzettéválás előkészítését és a régi rend támaszainak döntögetését. A KOR LEGSZEBB irodalompolitikai tanulmánya, Kármán József: A nemzet csinoso- dása így ír 1795-ben az író hivatásáról: „Az igaz literátor hozza le, mint egy második Prometheus az égből a bölcsesség szép világát: a terjeszt a nemzetekre dicsőséget és virágozást és közboldogságot... A vezeti végre a népet a józan értelem kötelékein a maga kötelességeire, és a szív édes láncain a maga boldogságára.” Kb. ugyanebben az időben Kisfaludy Sándor azt írja egyik barátjának, a sok idegen nemzetiségű lakos miatt végveszélyben gondolván nemzetét: „S ezen szívemet szaggató órámban ... eltökél- lettem magamban, hogy én szegény nemes magyar ifjú ... szívem véréből, hazafiúi érzelmimből, mint a selyembogár gyomrából, fonalat fonok, melynél fogva veszni indul magyar nemzetiségünket, magyar nyelv, érzés és írás által, hacsak időben is, tovább életben tartsam.” Nem részletezhetjük tovább a magyar költői hivatástudat történetét. Kétségtelen azonban, hogy mivel a magyarság nemzeti önállóságát egészen a felszabadulásig nem nyeri vissza, ez a felfokozott írói hivatástudat a nemzet nevelésére és vezetésére tovább él Petőfiben, Adyban és József Attillá- ban, akik mind nem közéoisko’ás fokon, egész népüket akarják tanítani. — Ezt a hivatástudatot örökölték természetszerűleg a „népi” írók is, és vallották annyival is inkább, mivel ők a felfogásuk szerint legtisztábban magyarnak megmaradott parasztság szószólói voltak. A magyar irodalom és a magyar írók e fontos, szükséges, bár kétségtelenül túlméretezett hivatástudata ro'oriadd’*? történelmileg jogosult lehetett, amíg ennek az országnak valóban nemzeti kormánya nem volt. Ez a nagy fordulat népünk történetében a fel- szabadulással következett be. Hamarosan ezután pedig a modem világhistória formálója, a nemzeti érdekeket igazán képviselő munkásosztály vette át nálunk is a hatalmat. Ettől a pillanattól kezdve időszerűtlenné vált az eddig történelmileg jogosult túlméretezett magyar írói hivatástudat. És nemcsak időszerűtlenné vált, hanem, sajnos, adott pillanatokban rendkívül káros és kóros jelenségekhez is vezetett, mível az időszerűtlenné-vá- lást sem az írókban, sem tömegeikben nem tudatosítottuk. Elég Itt pusztán arra utalni, hogy 1956 tavaszán nálunk -ne nagy írók azt képzelték magukról, hogy hi- vatottabbak a nép bajainak feltárására és orvoslására, mint a kommunista párt Központi Vezetősége. EGYÁLTALÁN nem volt véletlen dolog, hogy a „népi” írók 1953 után kezdték el újra erőteljesebben hangoztatni, hogy a nép életét nem a politikus, hanem az író vezeti. Ebben az is benne volt, hogy természetesen szerintük az irodalmat nem lehet világnézetileg befolyásolni és bármiféle pártirányítás az irodalomban merőben káros, sőt lehetetlen. Ezzel a felfogásukkal a népi írók ki akarták vonni nemcsak magukat, hanem általában írótársaikat, az egész művészeti életet és a vezető értelmiséget a párt befolyása alól. Valiink he ho»v ez a többé-kevésbé tudatos szándék jelentős sikerekhez is vezetett, és segített előkészíteni a nyíltan még jelentkezni nem merő ellenforradalmat. A munkásosztály, a kommunisták nem mondhatnak le arról, hogy a marxizmus-- leninizmus eszméivel befolyásoliák a nemzeti élet minden területét. A szocializmus felépítése elképzelhetetlen a kulturális forradalom nélkül. Ez pedig nem jelent mást. mint hogy a munkásosztály forradalmi világnézete áthatja és átformálja a kultúrát. Ezért szükséges az, hogy leszámoljunk minden olyan ideológiával és nézettel, amely ezt az átformálást akadályozza vagy lehetetlenné teszi, így le kell számolnunk a magyar írói hivatás- tudat jelenkori túlburiánzásaival, de erőteljes ideológiai harcot kell vívni a „népi” írók egész antimarxista. nacionalista eszmevilágával is. Az ellenforradalom megmutatta, hova vezet a „néni” írók ideológiáia. Objektíve kétségtelenül az ellenforradalom malmára hajtotta a vizet: „feltüzelte a nacionalizmust, elősegítette a „külön magyar út” illúziójának begyökerezését a becsületes emberek tudatába is.” (68. lap.) A TÁRSADALMI Szemlének a „népi” írókat alaposan elemző cikke vitát szeretne kiváltani, elsősorban magukkal az érintettekkel. A kérdésnek ilyen élesen való felvetése egyáltalán nem azt jelenti, mintha a párt és a kormány nem becsülné nagyra ezeknek az íróknak a tehetségét. És ez nem frázis, hiszen színházaink játsszák a „népi” írók darabjait, könyveiket «ni' pvpr vok'Hnrt qrijuk ki, és minden rendű, rangú iskolánkban olvastatjuk gyermekeinkkel verseiket és novelláikat. Hibás nézeteikkel azonban most már szembe akarnak szállni a kommunisták. Tőlük pedig azt várjuk, hogy — bármi nehéz és fájdalmas feladat is ez — gondolják át mozgalmuk ideológiáját a legutóbbi fejlődés fényében, dobják félre előítéleteiket, hogy eljuthassanak hibás nézeteik megtagadásához Akkor és csakis akkor fogják tudni mindany- nyiunk örömére úiabb művekkel gyarapítsa t irodalmunkat
