Népújság, 1958. július (13. évfolyam, 135-161. szám)

1958-07-20 / 152. szám

2 NEPÜJSAü 1958. július 80., vasárnap Szabad pártnap a Finomszerelvénygyárban Pénteken délután fél három Órai kezdettel a Finomszerel- vénygyár kultúrtermében sza­bad pártnapot rendezett a gyár pártszervezete. Az elnöki meg­nyitó után Furucz János elv­társ az SZMT elnöke emelke­dett szólásra, hogy a 170 főnyi összegyűlt ember előtt választ adjon az ország lakosságát, úgy a megye, mint a gyár dolgozó­it a napjainkban leginkább foglalkoztató kérdésekre. Furucz elvtárs bevezetőjé­ben ismertette a napirendi pontokat, majd részletesen át­tért a libanoni helyzet ismer­tetésére. A harcok oka — mint mondotta — abból ered, hogy az imperialisták minden hala­dó társadalmi rend változásá­nak az ellenségei, mert ez gyarmatok elvesztésével jár. Ezután bővebben foglalko­zott a jugoszláv kérdéssel is. Saját tapasztalatain keresztül magyarázta meg a jelenlévők­nek a jugoszláv kommunisták revizionista nézeteit és annak gyakorlati előfordulásait. El­mondotta, hogy a jugoszláv sajtó szándékosan ferde képe­ket közöl a magyar életről és rossz irányba akarja terelni a jugoszláv közvéleményt. Nagy Imre üggyel kapcsolatban el­mondotta Furucz elvtárs, hogy SS acon, s máris van hírnevünk az előállításában... Az ipart át kell alakítanunk, szerveznünk, emiatt kisebb át­meneti munkanélküliség is várható, de ez hamarosan meg­oldódik. Olyan gyáraink is vannak, amelyeknek nyersanyagforrá­sa hazánkban nem található, ezért külföldi behozatalra van szükségünk. Ezért ezeket az iparágakat tovább szaporítani nem érdemes, inkább a mun­kaigényes árut előállító ipar­ágak fejlesztése kerül előtér­be. De azért a nehézipart to­vább kell fejlesztenünk, mert csak így lehet elképzelni a könnyűipar további egészsé­ges fejlődését. Ma a szerszám- gyárak termelésének a foko­zása a főcél. Mivel gépeink el­öregedési éve 25—30 év, addig külföldi fejlettebb országok­ban ez a szám 8—10 év. Nagy­ütemű fejlesztésre van szük­ség! Az ipar 22 százalékos fej­lesztésén belül a szerszámgyá­rak 28 százalékos fejlesztését ez indokolja. A hároméves terv alatt a forradalmi munkás-paraszt kormány 1956-ban biztosított életszínvonal megtartása a cél. Ha jól gazdálkodunk, a terve­ket meg tudjuk valósítani, ak­kor 5—6 százalékos életszínvo­nal emelkedés lehetséges. A nemzeti jövedelem növe­lése 12—13 százalékra van elő­irányozva. Ha több jelentke­zik, azt lakásépítkezésekre for­dítjuk. Pedig a hároméves tervben igen nagy beruházás van biztosítva lakások építé­sére. A vegyipart tovább fej­lesztjük, mert termékei a me­zőgazdasági termelésünkre jó kihatással van és szükséges. A magyar szakemberek már évek óta tekintélyt vívtak ki a híradástechnikai cikkek elő­állítása terén, ezért a három­éves terv alatt a híradástech­nikai cikkeket előállító gyárak fejlesztése szintén előtérbe ke­rül... Furucz elvtárs beszéde után a felszólalók a „jugoszláv kérdéssel” kapcsolatos kérdé­seket tettek fel, amelyeket Fu­rucz elvtárs megválaszolt. A felszólalások délután négy óráig tartottak, majd az elnök lezárta a vitát és megköszönte Furucz elvtárs értékes előadá­sát. Ezek után végétért a szabad pártnap. F. I. a jugoszlávok védelmükbe vet­ték Nagy Imrét és társait, az­zal az ürüggyel, hogy ők nem voltak revizionisták. De ez természetes is, hiszen ha ezt az állítást elismernék Nagy Imréről, akkor azt is elismer­nék, hogy ők is azok. Ezt pe­dig teljes mértékben tagadják. Nagy Imrét a népi demokrácia megdöntésére irányuló szer­vezkedéséért ítélték halálra. Ezek után rátért a harmadik napirendi pontra: a hároméves terv néhány alapvető problé­májának ismertetésére. Elmon­dotta Furucz elvtárs, hogy a hároméves tervben egyes ipar­ágak struktúráját meg kell vál­toztatni, mert például a gőz­mozdonyok elkészítését — ami nemzetközileg nézve igen el­avult — igen drágán gyártjuk és a külföldi piacon csak rá­fizetéssel tudjuk eladni. Gőz­mozdonyaink iránt külföldön gyenge a kereslet, ezért ipa­runknak fokozatosan rá kell térnie a Diesel-motorok gyár­tására, — ami korszerűsége, technikai felkészültsége miatt keresett cikk a nemzetközi pi­Országos zöldségtermesztői értekezlet Horton A földművelésügyi minisz­térium, az élelmezésügyi mi­nisztérium, a Szövosz, a Ma­gyar Agrártudományi Egyesü­let kertészeti és szőlészeti tár­sasága és a Hungarofruct kül­kereskedelmi vállalat e hó 22- én, kedden délelőtt 9 órakor országos zöldségtermesztési ta­pasztalatcserét rendez Horton. Itt a földművesszövetkezeti telepen bemutatják az export­paradicsom osztályozási és cso­magolási módszerét, majd a részvevők megtekintik a horti és ecsédi élenjáró gazdák ko­rai paradicsomtermesztésének eredményeit és meglátogatják a hatvani Konzervgyárat. Augusztus 1: épül a gyöngyösi buszmegálló Augusztus 1-én 2 930 000 fo­rintos beruházással megkezdik az új buszmegállló építését az Április 4-e téren. A megálló a legkorszerűbben lesz beren­dezve, igen reprezentatív utasellátó szolgálattal. Idő j árásjel entés A meleg idő tovább tart. Várható Időjárás vasárnap estig: Kevés felhő, eső nélkül, mérsé­kelt délkeleti, délire forduló szél, a nappali felmelegedés fokozódik. Várható legmagasabb nappali hő­mérséklet vasárnap: általában 26— 29 fok között, egy-két helyen 29 fok felett. Távolabbi kilátások: a meleg fokozódik. SS A stockholmi világkongresszus az imperialista agresszió ellen STOCKHOLM (TASZSZ) A leszerelési és nemzetközi együttműködési világkong­resszus pénteken délelőtti ülé­se az arab népek ellen irá­nyuló amerikai—angol impe­rialista agresszió leleplezése jegyében folyt le. Indonézia, Izland, Mexikó és az Egyesült Arab Köztársaság, valamint az Algériai Nemzeti Felszabadí- tási Front képviselői élesen elítélték azokat a kísérleteket, amelyekkel az imperialisták megpróbálják feléleszteni az elavult gyarmati rendszert. Az ülés részvevői nagy lelke­sedéssel fogadták az amerikai küldöttség határozati javasla­tát. amely a többi között ki­emeli a következőket: — „A béke és a nemzetközi együtt- működés mindaddig lehetetlen, amíg egy ország megkísérli egy másik ország megszállását ka­tonai. vagy rendőri egységek­kel. Ezért csatlakozunk a je­len kongresszusnak ahhoz a követeléséhez, amely síkra- száll az amerikai és az angol csapatoknak a közel-keleti országokból való haladéktalan kivonása mellett.” A kongresszus nagy érdek­lődéssel fogadta Hanna, liba­noni küldött beszédét. A hős libanoni nép képviselője kije­lentette. hogy a libanoniak a végső győzelemig folytatják a harcot. Ezután Kuo Mo-Zso, a ne­ves kínai tudós, maid Nyesz- terov, a Szovjet Országos Ke­reskedelmi Kamara elnöksé­gének elnöke, továbbá az ang­liai. a ciprusi és a dániai bé­kemozgalom képviselőié szó­lalt fel. Erélyes kínai tiltakozó jegyzék Angliához a jordániai akció miatt LONDON (MTI) Az AP je­lenti: a pekingi rádió pénte­ken közölte, hogy a Kínai Népköztársaság kormánya jegyzéket juttatott el a pekin­gi angol ügyvivőhöz. A kínai jegyzék a többi kö­zött hangoztatja: „A világ békeszerető orszá­gai és népei egész biztosan nem fogják ölhetett kézzel nézni a jordániai angol be­avatkozást. A Kínai Népköz- társaság kormánya szükséges­nek tartja figyelmeztetni az angol kormányt arra, hogy haladéktalanul be kell szün­tetnie Jordánia elleni fegyve­res agresszióját, vissza kell rendelnie összes fegyveres LONDON (Reuter) A bagda­di rádió pénteken este közölte, hogy Szajed Badri El Mulki, volt jordániai ügyvivő és má­sodtitkár Bagdadban politikai menedékjogot kért és kapott Irakban. erőit Jordániából és abba kell hagyni az Iraki Köztársaság határai körül folyó provoká­ciós csapatösszevonásokat. Ha az angol kormány nem veszi figyelembe a világ né­peinek jogos felháborodását BEIRUT (AP) Szaeb Szalam, volt libanoni miniszterelnök, az ellenzék egyik vezére, pén­teken nyilatkozott az AP tu­dósítójának. Szalam hangoztatta, az egyetlen ok, ami miatt az el­lenzék jelenleg még nem ala­kít külön kormányt, az, hogy egy ilyen lépés „esetleg éppen az a szikra lehet, amely kirob­bantja a világ végzetes tragé­diáját. Ez az oka annak, hogy nagy körültekintéssel járunk el — jelentette ki. — Várjuk az eseményeket. Megrendített bennünket az amerikaiak és ésszerű követelését, ha to­vábbra sem hajlandó meg­szüntetni az agressziós csele­kedetét és letenni jordániai agressziós terveiről, akkor ez minden bizonnyal súlyos kö­vetkezményekkel jár majd.” partraszállása, amely a leg­súlyosabb agresszió és az ame­rikai kormány rossz szándé­kait mutatja.” A belpolitikai válsággal kapcsolatban Szalam hangoz­tatta, nincs más megoldás, mint Chamoun elnök eltávolí­tása és „az idegen uralom fel- ezámolása,” Beirutban egyébként pénte­ken csak szórványos lövöldö­zést lehetett hallani. A fővá­rosban azonban feszült a helyzet és a felkelők köreiben sejtetni engedik, hogy viszony­lag rövid időn belül nagy „tű­zijátékra” kerülhet sor. Újahb réssietek Sxaeb Sxalam nyilutkoxatából/ Nemzetközi szemle A bagdadi vihar A bagdadi rádió jelentette hétfőn, július 14-cn hajnalban: „Az iraki hadsereg megdön­tötte Fejszal király és Nurl Szaud rendszerét és kikiáltotta a Köztársaságot”. E rövid kis hír percek alatt bejárta az egész világot, megrázkódtatta az imperializmust, előre ve­tette annak árnyékát, hogy a nyugati hatal­mak amúgy is recsegő-ropogó gyarmati rend­szere rövidesen végleg összeomlik. A törté­nelmi fejlődés tudományos elemzőit aligha lepte meg túlzottan az iraki forradalom gyors győzelmének a híre, hiszen már szám­talanszor rámutattak arra, hogy a fejlődés menete az imperializmus és annak gyarmati rendszere teljes összeomlása felé vezet. Hogyan történt? Következtetések levonása előtt vizsgáljuk meg az előzményeket. Az imperialisták csú­fos szuezi veresége után a gyarmatosítók uralma alól felszabdult Egyiptom létrehozta az Egyesült Arab Köztársaságot, amely bá­mulatosan rövid idő alatt az imperialista el­nyomás ellen harcoló arabok szimbólumává vált. A nyugatbarát „báb uralkodókra” na­gyon nehéz idők következtek. Ekkor az im­perialisták gyorsan „egyesítették Irakot és Jordániát az úgynevezett Arab Szövetségi Államba. Ügy vélték, hogy a jót összekötik a hasz­nossal és az Egyesült Arab Köztársaság el­len összetákolt szövetséget arra is felhasznál­hatják majd, hogy az ebben vezető szerepet betöltő Irak a „nyugat-bástyája” — ahogy mondották — féken tartja majd a forrongó nyugatellcnes Jordániát is. Irak szilárd bás­tya, _ vélték — jól szervezett rendőrséggel, hűséges lakájokkal. Majd ők megvédik a nyugati érdekeket Jordániában, sőt ha szük­séges, Libanonban is és július 14-én az iraki hadsereg Abdel Karim Kaszem tábornok, dandárparancsnok vezetésével néhány óra alatt győzelmes forradalmat vívott meg. A lakáj-kormány ellenállása — az imperialista koholmányok és vágyálmok ellenére — jelen­téktelen volt. A nép és hadsereg egyesült és örömmámorban ünnepelt, a kiszolgálók pe­dig nem sokkal a győzelem után elnyerték jól megérdemelt büntetésüket» Angol—amerikai beavatkozás és előzményei Az irakban lejátszódott események arra indították az angol—amerikai vezetőket, hogy rátérjenek a Dulles által meghirdetett „há­ború szélén való táncolás politikájának gya­korlati megvalósítására, azaz a nyílt agresz- szió útjára. Az amerikai katonaság Eisenho­wer szerint azért szállt partra Libanonban, hogy „megvédje” az országot az „idegen csapatok beszivárgásától”. A szépséghiba csupán ott van, hogy az ENSZ Libanonba küldött megfigyelő csoportja éppen a közel­múltban szögezte le, hogy az országban pol­gárháború folyik és szó sincs „külső beszi­várgásról”. Az amerikai ürügy a helyzet súly- lyossága ellenére is annyira groteszk, hogy még a baloldalinak egyáltalán nem nevezhető TAT című svájci polgári lap sem állhatta meg szó nélkül: „Eisenhower amerikai elnök a kongresszushoz intézett üzenetében — amellyel megindokolta az amerikai csapatok Libanonba küldését — többek között kije­lentette, „nyilvánvaló, hogy a libanoni ese­mények nem egyebek külső agressziónál. Az elnök érthető módon egy szót sem szólt arról, hogy a Libanonba küldött ENSZ megfigyelő csoport megállapította, hogy a külső beavat­kozásra semmilyen helytálló bizonyíték nincs. Eisenhower nyilatkozata tehát homlokegye­nest ellenkezik az ENSZ bizottság észleletéi­vel. Erre azt állítja Eisenhower, hogy kor­mánya „továbbra is” támogatni fogja az ENSZ-t a libanoni nehézségek megodására irányuló erőfeszítéseiben. Ezt azután a maga módján meg is cselekedte. A libanoni ENSZ megfigyelők most már kétségtelenül megál­lapíthatják, hogy az országban valóban ide­gen szervezett csapatok vannak, nevezetesen az amerikai haderő.” Az amerikaiak libanoni beavatkozását nyomon követte az angolok jordániai invá­ziója. A megszállók azt állították, hogy ez az ország „megvédése” érdekében történt. Most már csak az a kérdés, hogy kivel szem­ben kell megvédeni Jordániát, hiszen az im­perialista gyarmatosítókon kívül senki sem fenyegeti. De hagyjuk figyelmen kívül az angol­amerikai uralkodó körök kínos magyarázatát. Világosan megállapítható ugyanis, hogy a fegyveres akció célja az Iraki Köztársaság megsemmisítése, a szétvert és összetört mo­narchia visszaállítása és nem utolsósorban a gazdag közelkeleti olajmezők Szuezhez ha­sonló államosításának megakadályozása. Az imperialista beavatkozás kétségbeesett kísérlet az összeomló félben levő gyarmati rendszer és a fáradságos munkával, nehéz milliárdokkal összehozott háborús paktumok — bagdadi paktum, Eisenhower-doktrina meg­mentésére. A kétségbeesett imperialista kísér­letek fő célkitűzése tehát az idő kerekének visszaforgatása, omladozó gyarmati rendsze­rük szuronyokkal való megtámasztása. Angol—amerikai inváxió nyugati vissxhangja A közép-keleti angol—amerikai agresszió élénk visszahatást keltett a nyugati országo­kon belül és a szövetségeseik körében is. Az agresszió nem várt ellenállásba ütközött. Az angol munkáspárt felvetette a bizalmi kér­dést az alsóházban és elhatárolta magát a kormány háborús politikájától. A japán kor­mány, amely eddig fenntartás nélkül aláve­tette magát az amerikai irányításnak, sietett hangsúlyozni, hogy elítéli a Libanonban el­követett amerikai agressziót. Az elmúlt napokban az angol és amerikai követségek a világon mindenütt jó leckét kaptak arról, hogy a valóságban milyen „népszerűségnek” örvend az imperialista há­borús politika a népek körében. Meg a lon­doni amerikai nagykövetség és a new-yorki amerikai ENSZ székház elé is tüntetők vo­nultak, hogy kifejezzék elégedetlenségüket a háborús provokációk miatt. Nem is beszélve azután a tömegek felháborodásáról a semleges és „el nem kötelezett országokban”, ahol az angol—amerikai mesterkedések dühödt elke­seredést és megvetést váltottak ki. A nyugaton tapasztalható heves ellenke­zés dacára úgy tűnik, hogy az imperialista politikát jelenleg azok a legszélsőségesebben reakciós körök irányítják, akik elzárkóznak mindenféle békés megoldástól és a megegye­zésnek még a lehetőségétől is. A háborús pro­vokációk egyébként is arra mutatnak, hogy egyre nehezebb a megegyezés lehetősége az imperialisták és az arab „nacionalisták” kö­zött is. A nyugati világban az agresszív körök nö­vekvő befolyására mutat, hogy a jelenlegi háborús provokációt az ENSZ megkerülésével hajtották végre. Mi sem bizonyítja jobban tervük gyalázatos voltát, hogy ezt a — szá­mukra oly sokszor fedezékként használt — nemzetközi fórumot sem merték igénybe venni eljárásuk fedezésére. E sorok írásakor még nem ismeretes, a biztonsági tanács és az esetleges ENSZ rendkívüli közgyűlés ha­tározata, de már magábavéve az a tény, hogy az imperialisták az ENSZ megfigyelő-csoport megállapítása ellenére behatoltak egy függet­len ország területére, mutatja a jelenlegi nyu­gati politika agresszív jellegét. A Szovjetunió figyelmeztetése A tények azt bizonyítják, hogy a Közel- Keleten minden készen ál’ arra, hogy kísér­letet tegyenek az Iraki Köztársaság megdön­tésére még egy nagyebbszabású háború kirob­banása árán is. Amerikai csapatok Libanon­ban, angol ejtőernyősök Jordániában. Néhány évtizeddel ezelőtt bizonyára már véres retor­zió követte volna az irakihoz hasonló forra­dalmi megmozdulást. A véres gyarmati háborúk kirobbantóinak mai utódai is valószínűleg szívesen követnék elődeik példáját — sőt nincs kizárva annak lehetősége sem, hogy megkísérlik a háború kiterjesztését. Az imperialista háborús tervek azonban egyre nehezebben valósíthatók meg. A Szovjetunió és a szocialista országok elis­merték a forradalomban született Iraki Köz­társaságot. Az arab népek nem állnak egye­dül. Az imperialistáknak ma már nemcsak az arabok egységes ellenállásával kell szá- molniok, hanem a szocialista tábor, elsősor­ban a Szovjetunió hatalmas erejével is. A szovjet nyilatkozat figyelmeztetést jelent az agresszív körök felé. hogy ma már nem le­het büntetlenül népeket leigázni, kis orszá­gok területén szabadon garázdálkodni. Nem kétséges, az iraki forradalom viharos győzelme, az azt követő imperialista háborús provokáció zűrzavaros helyzetet teremtett. De nem kétséges az sem, hogy a béke erői képesek arra, hogy gátat szabjanak a háború kirobbantásának és a fenyegető agresszív, im­perialista mesterkedéseknek.

Next

/
Oldalképek
Tartalom