Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-19 / 125. szám

1958. Június 19., csütörtök

NEPÜJSAG

3

Az egyén és a közösség

Az osztály egységesen és közösen gyűlölte Zsoldost. Nem azért, mert hosszú, cin- gár fiú volt és szeplős, még- csak azért sem, mert jó tanuló, és mindig rendes, tiszta, csendes. Ezeket a kétségtelen „erényeket" meg tudtuk volna azért bocsátani, de hogy soha nem volt hajlandó segíteni kétségtelen tudásával, hogy mindig a maga és számunkra gyakran teljességgel érthetetlen útját járta, hogy tízóraiját soha meg nem osztotta, és soha nem kért mástól, ez sok volt, ez megbocsáthatatlan volt számunkra. Ütöttük, vertük, csúfoltuk, gúnyoltuk, az utcán rákiáltottunk, egyszóval megkeserítettük az életét. Már úgy volt, hogy kiiratkozik és átmegy másik iskolába, mert tarthatatlan volt a helyzete. És ekkor történt valami...

Tanulmányi versenyt hirdettek a két párhuzamos osztály, az á és b között. A versenyt mi, a b osztály nyertük meg, s a győzelemben, el kellett ismernünk, Zsoldosnak, aki nemcsak tudott, de segített is, önzetlenül, mindent kockáztatva, hihetetlen leleményességgel — mint mondotta: az osztály becsületéről van szó — oroszlánrésze volt. Zsoldos, az egyéniség, mikor szükség volt rá, a közösség mellé állt, annak adta át minden tudását, képességét, s ez a kis közösség azontúl eí is ismerte tudását, sőt még azt is hallgatólagosan tudomásul vette, hogy: ez a Zsoldos már ilyen, de mégis jó fiú.

Diákpélda, diákköri emlék... De találó emlék. Meglehetős hűséggel fejezi ki az egyén, az egyéniség helyzetét és viszonyát a közösséghez, a felnőttek világában, társadalmi viszonylatban is. Kedves és sokat hajtogatott tétele a _bur- zsoá filozófiának, világnév jt- nek, hogy a történelem alakítása az egyéntől, a nagy egyéniségektől, költőktől függött és függ. Pascal, a maga korának neves filozófusa és gondolkodója például azt fejtegette: milyen lett volna a világtörténelem sorsa, ha Cleopatra orra hosszabb lett volna, s emiatt Julius Caesar nem lobban iránta szerelemre. Minden bizonnyal egészen más, — vonta le a következtetést.

A marxisták, akik a lét el- sőrendűségét ismerik el és hirdetik, mint a tudat meghatározóját, a történelem alakulását nyilvánvalóan — a társadalmi erők mozgásából, a néptömegek hatóerejéből vonatkoztatják le. S a történelem, az emberiség írott történelme ezt igazolja. Róma nem azért bukott el, mert Augus- tulüs, az utolsó római császár nem volt kellő erejű a barbárok megfékezésére, hanem, mert megértek a belső társadalmi feltételei egy birodalom felbomlásának.

A belső társadalmi erők, a termelőeszközök fejlődése, a néptömegek akarata volt mindenkor a történelem, mégha nagyobb dátumai, eseményei egy-egy emberhez, kétségtelen — pozitív vagy negatív értelemben — nagy egyéniséghez fűződik is. S ez érvényes az élet minden területére: a politikai, a gazdasági, a kulturális élet valamennyi területére egyaránt. Az egyén részese a közösségnek, s ha tervei nem egyeznek a kor, a társadalom követelményeivel, legyenek azok bármily nemesek, relatíve, kudarcot hoznak, egyéni tragédiát.

Ezek után vajon arról van szó, hogy az egyéniség szerepét nem ismeri el mai társadalmunk, hogy az egyént, a maga sajátos problémáival, elgondolásaival figyelmen kívül hagyja nagy erőfeszítések közepette? Erről szó sincs. Éppen az előbbiekből fakad, hogy soha és sehol a világon, csak a szocialista társadalmi rend viszonyai között bontakozhatnak ki igazán az egyéniségek, soha és sehol, csak a szocialista társadalmi rend viszonyai között veszik alapvetően figyelembe az egyén helyzetét a társadalom egészében. Mindazok, akik mintegy összegezőivé váltak és akartak válni korunk nagy és haladó gondolatának, mindazok, akik tudásuk, képességeik egészét adták a haladásnak, mindazok, akik kifejezték és kifejezik népünk, a világ népeinek óhaját, terveit, nagy egyéniségek, ugyanakkor ízig- vérig közösségi emberek. Lenin, a nagy gondolkodó, a forradalmár, Barbusse, az író, Joliot Curie, a fizikus, Picasso, a festő, József Attila, Ady, Majakovszkij és Pablo Nehru- da, Hawlet Johnson és a többiek: politikusok, írók, festők, tudósok, a munkásosztály fel- szabadulásának, a népek békeharcának, a haladásnak a vezéralakjai is. Vagy, — azok elsősorban!

Mindazok, akik szembefordultak koruk és társadalmuk alapvetően igaz követelményeinek, mindazok, akik bár kétségtelen nagy tehetséggel, de a múlt, az avult őrzőivé, s ezen keresztül a jövő ellenzőivé váltak, vagy elsüllyedtek már, vagy rövidesen elsüllyednek éppen abban a múltban, amelynek oktalan őrzőivé csaptak fel. Az egyéniség kibontakozásának alapja minden időkben és minden körülmények között a közösség volt, az ma és az lesz holnap is. Ez éppen olyan alapvető igazság, hogy az almából csak a fán lesz ízes gyümölcs.

A néptömegek történelemalakító, történelemformáló erejét és szerepét tehát objektív társadalmi törvények szabják meg. A tömegek, ha nem is mindenkor tudatosan, pontosan körvonalazva, holmi tudományos felmérés és felismerés alapján, de ezeket az objektív törvényeket juttatják érvényre: munkájukban, tevékenységükben, harcaikban a társadalom fejlődésének, haladásának objektív, a tömegek tudatától független szükségletei jutnak kifejezésre. Aki, tehát az emberiség valóságos történetét akarja megismerni, annak a néptömegek történetét kell megismernie. Csak ennek ismerete alapján magyarázható és érthető számos esemény, társadalmi vátozás. maga az emberiség egész fejlődése.

Ma, amikor a szocializmus építése rendkívül nagy és még ennél is szebb feladatot ró egész népünkre, éppen a feladatok szellemében és értelmében számít dolgozó népünk az egyénre, az egyéniségre, üzemben és kutató laboratóriumban, a földeken, vagy az alkotók házában, hogy tudásával. képességeivel összegezze dolgozó népünk terveit, utat mutasson e tervek megvalósításához, segítsen e tervek gyakorlati végrehajtásában. Pártunk, amely szervezettségében is kitűnően kifejezi az egyén és a közösség, a vezető és a vezetett helyes és előrevivő viszonyát, megbecsüli és nagyra értékeli, (de mindenféle kultusztól megfosztva !) azoknak a munkáját és szerepét, akik kisebb, vagy nagyobb közösségben és a közösségért dolgoznak, tudásuk legjavát adva.

GYURKŐ GÉZA

A számok tükrében

...hogy magyar vegyészek hosszú kísérletezés után gázolajból állítottak elő mosószert.

...hogy Olaszországban nehéz- súlyúak versenyét rendeztek, s a versenyt a 168 kilós Luigi Favepo nyerte meg.

...hogy egy átlagos férfi 20 éves korától hatvanig kb. 21» ezer méter szakállt borotvál le. Ha a borostákat összeragasztgatnák, olyan hosszú hajszálat kapnának, ami Budapesttől Párizsig ér.

...hogy érdekes bírósági ügyben kell néha döntést hoznia az ausztráliai sldneyi bíróságnak. A farmerek itt esőt rendeltek a különböző esőcsináló vállalatoktól, s megvádolták nem egy esetben szomszédaikat, hogy ellopta az általuk rendelt felhőt.

...hogy a világon a legtöbb húst az eszkimók fogyasztják, naponta hat-hét font húst esznek meg fejenként (egy font 45 deka), s ők ismerik a hús elkészítésének legtöbb féle módját.

...hogy az amerikai John Da ware azzal nyert meg egy versenyt, hogy fejével 4 óra 27 perc és 30 másodperc alatt lyukasztott át egy kőfalat.

— MEGNYÍLT EGERBEN a leértékelt áruk boltja. Az

üzletben olcsó áron lehet vásárolni különböző méterárukat, készruhákat, cipőket, férfi és női divatárukat.

A statisztika szürke számokból áll — szokás mondani, de ha alaposabban megnézzük, a szürke számok mögött megtaláljuk az életet, amely — e számok tükrében nézve is, egyre javul. Csupán néhány ilyen számol idézünk a füzesabonyi járás lakóinak életéből:

A felszabadulás előtt a füzesabonyi járásban összesen 93 pedagógus volt. egy főre 51 gyermek oktatása jutott, most 203 pedagógus dolgozik, s munkakörülményük is javult, egy főre 21 gyermek jut.

A felszabadulás előtt a járás nyolc községében volt mozi csupán, most minden községben van. Hat községben volt kultúrház — a különböző egyházi szervek, vagy a kulákfiatalok kezében —, most 12 községben van jól felszerelt kultúrház, ahol az

A termelőszövetkezetekben az idei kedvezőtlen takarmánytermesztési eredmények miatt megnőtt az érdeklődés a másodvetésű takarmányok termelése iránt. A tervek szerint a besenyőtelki Szabadság

egész falu fiatalsága szór»« kozhat.

A felszabadulás előtt nyolc körzeti orvos gyógyította a betegeket, s hatezer emberre jutott egy orvos, most 13 körzeti orvos van, s 4000 emberre jut egy orvos.

És folytathatnánk tovább a sort, beszélhetnénk arról, hogy a felszabadulás előtt mindössze 624 rádió volt a járás területén, s ez a szám tizennégy esztendő alatt megtízszereződött arról, hogy azelőtt 16 motor volt az egész járásban, most közel 600 van, nem számítva a mopedeket.

De bármeddig folytatnánk a statisztika élettelen számainak sorolását, mind egyet bizonyítanak: a dolgozó ember jobb életét, megváltozott gondjait, a falu felemelkedését.

(—z—)

Termelőszövetkezetben az idén négy hold takarmánykáposztát vetnek másodnövényként. Ez biztosítja egész télen át az állatállomány számára a vitamindús zödtakarmányt.

4 hold takarmánykáposztát vetnek

Lakóházak bútor nélkül

Brace Goff amerikai építészmérnök különös épületei

Bruce Goff mérnök csodálkozik, hogy furcsa és egzótikus épületeit sokan csúnyának, egyesek pedig szörnyűnek találják. Bruce épületeinek alakja spirálisra, piramisra, háromszögre hasonlít, vagy akár olyasmire is, aminek még neve sincsen. Egyik terve sem hasonlít a másikhoz. Annyira különböznek, mint az egyik ember a másiktól.

Mindig arra törekszik, hogy véghezvi- gye egyéni elgondolását, s ezért rengeteg új anyagot talált fel. Építőanyagként felhasznál lanolinban áztatott szenet, nyerskövet, rezet, alumíniumot, műanyagokat. Megtörtént már

az is, hogy egy épület falába hatalmas, szabálytalan alakú üvegdarabokat épített be. máskor az üvegfúvóknál talált törmeléket szedte össze, s így különleges fényhatásokat ért el a szobákban.

Sok lakóhelyiségben egyetlen egy bútordarab sincs. A kivájt és kipárnázott padló szolgál mindenre. Ezzel egyúttal a takarítást is egyszerűen megoldotta — a plasztikus anyagokból készült padlót közönséges kerti gumitömlővel mossák tisztára és egyúttal megöntözik a lakásban levő növényeket is.

S hogy hű maradjon elveihez, a házat

nem kívülről, hanem belülről kezdi tervezni. Legelőször is figyelembe veszi a rendelő kívánságait, s aztán a kapott adatok és követelmények alapján elkészíti a ház belsejének tervét. Az épület külsejét csak a legvégén határozza meg.

Épületeiről különféle nézetek alakultak ki. Amikor Aurorában (Illinois állam) felépült egyik tervezett épülete, annyi bírálója akadt, hogy a háztulajdonos a következő feliratú táblát függesztette a kapura: „Nekem sem tetszik a magam háza!” Azt a házat pedig, apielyben egyáltalán nem volt bútor, annyian nézték meg,

hogy a tulajdonosa végül minden látogatótól egy dollárt kért. Több mint 8000 dol- lárt gyűjtött össze.

Goff jelenleg né-» hány rendkívül érdé-» kés terven dolgozik. Az egyiket egy texasi család számára készíti. Texasban sok* szór pusztít a tornádó, kevés a viz és a füves terület. A rendelő kívánságára Goff különféle fákkal ültette be a ház helyiségeit, ä lakás közepére pedig kis tavat létesített. És hogy a szeszélyes texasi időjárás ne okozzon kellemetlen meglepetést, az egész lakást a föld alá helyezte. Ezzel egyúttal megoldotta a hűtés és fűtés problémáját is.

(Negyedik folytatás.)

Az első csűrőfelület

Martin Lajos nevéhez fűződik még egy másik, ugyancsak fontos repüléstechnikai találmány is.

A repülés hőskorában, a múlt század végén, a század elején, a levegőbe emelkedő gépek a levegő szeszélyeire bízva „repültek”, mert a kormányzás bizony még megoldatlan kérdés volt. A kormányzás lényegét csak 1903 után ismerték fel és azóta lényegileg nem is változott. A gép kormányzását oldal- és magassági kormánnyal végzik. A gép hossztengely körüli, kormányzása, tehát bedöntése botkormánnyal mozgatott csűrőkormánnyal történik. Ha a botkormányt a pilóta jobbra dönti, a jobbszárny végén levő, a féklaphoz hasonló csűrőkormány felfelé, a balszárnyon levő pedig lefelé tér ki Ezáltal a jobbszárnyon negatív felhajtóerő, azaz lefelé hajtó erő, a balszárnyon pedig fokozott felhajtóerő keletkezik. így a balszárny felemelkedik, a jobb lesüllyed, — a gép jobbra bedől.

Azt azonban már kevesen tudják, hogy ezt a gondolatot legelőször Martin Lajos mondotta ki. Minden kétséget kizáróan megállapítható, hogy a csűrőfelületek alkalmazása Martin Lajos találmánya. Bár ő nem a repülőgépszárnyra tervezte a csűrőfelületet, hanem saját találmányú repülőkészülékére, az úgynevezett „lebegő szárny”-ra, de ez a lényegen mitsem változtat. Martin gondolt ugyanis először arra, hogy a repülőgép •zárnyain csűrőfelületeket alDr. VAJDA PÄL:

A repülés magyar úttörői

ka Imazzon és ezek hajlásszögének ellentétes irányú megváltoztatásával a gépet az egyik vagy a másik oldalra bedöntse. 1892. október 27-én erre vonatkozólag a következőket írja:

„A felszállás beáll, ha a szárnyak felváltását meggyorsítjuk. a leereszkedés, ha azokat mérsékeljük. Horizontális mozgás jön létre, ha a szárnylapokat lecsapáskor bizonyos lejtési szög alatt beállítjuk, mégpedig, ha mindkét oldalon egyenlő hajlást adunk a szárnyaknak, egyenes mozgás, ha pedig azokat a két oldalon ellenkző szög alatt beigazit- juk: kanyarodás jő létre”.

Martin e találmányának jelentőségét, amellyel ma minden repülőnövendék az első elméleti óra után tisztában van, hosszú ideig nem ismerték fel és nem méltatták kellő figyelemre. A repülés későbbi úttörői még jóval később sem tudtak szabályos fordulókat végezni a levegőben és a géptörések tekintélyes részét a fordulás közben bekövetkezett lecsúszás okozta.

Repüléstechnikai találmányai révén Martin neve csakhamar külföldön is Ismertté vált. 1891-ben, a Berlinben működő Léghajózási Társaság bekérte tőle a repülésre vonatkozó műveit német fordításra. Ezek az iratok az akkori idők legeredményesebb kísérletezőjéhez, Lilienthal Ottó mérnökhöz kerültek, és a két neves kutató között rövidesen levélváltás alakult ki egyes

eltérő nézetek tisztázása céljából.

Martin életének és tudományos munkásságának legnagyobb részét a repülésnek szentelte.

A levegő meghódítására kínálkozó lehetőségek közül Martin a könnyű gázok felhajtóerejét hasznosítható léghajót nem tartotta alkalmas megoldásnak.

A lebegő kerék

1862-ben a Magyar Tudományos Akadémián tartott székfoglaló beszédében „A madárszárny erőzeté”-rőí tartott előadást. Tíz év múlva pedig megépíti első, a madárrepülést utánzó (ornithopter) repülőgépet.

Gépének szerkesztése közben megállapítja a madarak repülésének természeti törvényeit és ezeket a törvényszerűségeket igyekszik gyakorlatilag megvalósítani, A „lebegő számy”-nyal végzett kísérletet után azonban hamarosan rájött arra, hogy az oszcilláló (rezgő) mozgás, vagyis a csapkodó szárnymegoldás nem valósíthatja meg a repülést. Teljesen tisztán látta a dinamikus repülés fejlődésének helyes útját és többízben leszögezte, hogy a madarak repülésének formális utánzása súlyos hiba lenne. „Amint a hajó nem a halak módjára úszik, úgy a repülőgép nem fog úgy haladni a levegőben, mint a madarak” — mondta.

Hamarosan eljut odáig, hogy a madárrepülést, amely tulajMartin Lajos „lebegő kereke”.

Ez, bár forgómozgást végző szárnycsoport, lényegében véve a repülés szempontjából ugyanolyan alternáló (váltakozó) mozgás, mint a madár szárnycsapkodása.

A lebegő kerék tulajdonképpen rotációsán mozgó ma- dárszárnycsoport, lapátokkal felszerelt kerék, amelynek la- oátjai a körforgás kisebb részén, a tengely vonalában haladnak felfelé, majd egy ex- center által kifordítva, a tengelyre merőlegesen — madár- szárnyszerűen — csapnak le,

séglet. A madár például fel- emelkedéskor összehúzza a szárnyát, nagysága tehát egészen elenyésző. Lecsapáskor viszont ' szélesre kiterjeszti Csapkodáskor a szárny egy olyan szöget ír le, amelynek forgástengelye a törzsnél van A szárny tehát, ha repülés szempontjából nézzük, felfelé mozgás közben szinte eltűnik, majd lefelé csapás előtt újra létrejön, tehát az egész művelet olyan, mintha a szárny csak lefelé irányuló csapást végezne. Ezt tulajdonképpen úgy is tekinthetjük, mintha a madárszárny, miután elvégezte a lecsapást, eltűnése után látszólag körmozgást végezve, a madarterzs másik oldalán újból felfelé haladna. Ez pedig nem más, mint az a forgómozgás, amit Martin Lajos a repülés történetében egyedülálló, 1893-ban szabadalmaztatott zseniális lebegő k "“„ekével megoldott.

Martin lebegő kereke tehát, habár külsőleg nem hasonlít a madárhoz, belső tartalmában mégis a madár repülésének elmés utánzása, nonto- san követve annak szemmel nem látható mechanikai törvényeit.

Martin 1896. júliusában készítette el az előbb említett elveken alapuló repülőgépet, amit augusztus 30-án Bartha Gergely tűzoltóparancsnok próbált ki Kolozsvárott. A szemtanúk állítása szerint a gép két-három méter magasra emelkedett.

A sikeres kísérlet hírére egy berlini cég közel 50,000 forintért meg akarta vásárolni a találmányt. Martin hazafias felfogására jellemző, hogy az ajánlatot visszautasította. — mondván: „inkább sírba viszi magával, semhogy külföldnek juttassa a dicsőséget”.

Martin Lajos, a magyar repülés nesztora, nem annyira a gépével lett méltó arra, hogy nevét az utókor a repülés történetében aranybetűkkel örökítse meg. Erre sokkal inkább a fontos részletkérdések megoldásával, a légcsavarra és a csűrőfelületekre vonatkozó úttörő munkásságával szerzett jogot.

(Folytatjuk.)

donképpen oszcilláló mozgás, egészen eredeti módon, forgómozgás formájában oldja meg. így jön létre a madárrepülés jól megfigyelt elvéből kiindulva Martin második találmánya, a „lebegő kerék”.

majd ismét a tengely vonala ban mennek vissza.

Martin pontos megfigyelésekkel és számításokkal kimutatta ugyanis, hogy minél Kisebb a felemelkedő szárnya, annál kisebb az energiaszük-