Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-06 / 114. szám

1958. június 6., péntek NÉPÜJSag Kire marad a föld? Ezren és ezren teszik fel ezt a kérdést napjainkban, ami­kor számbaveszik, hogy fogy a falu fiatalsága. Ezt kérdi az öreg egri paraszt, aki apákról fiúkra szálló tapasztalatait nincs kire hagyja. Ezt kérdi az apci, a hevesi paraszt, aki érzi, hogy eljárt felette az idő, nem sokáig bírja már tartani az eke szarvát. A fiatalok a városba mennek, üzemekbe, gépek mellé vágyakoznak. Probléma az érettségizett fia­talok elhelyezése — halljuk manapság, mert nem akarnak üzemekben dolgozni. És ez hatványozottan áll az érettsé­gizett parasztfiatalra, hiszen a megyében talán egyetlen egy sem akad, aki vissza akarna térni apja földjére. Ugyan mit kezdjen apja 5—10 hold föld­jén a középiskolában szerzett tudásával? Súlyos problémák ezek és még azt sem lehet mondani, hogy Heves megyei, vagy ép­pen csak magyar sajátosság Kisebb vagy nagyobb mérték­ben a világ minden részén je­lentkezik. Az embereket és első sorban a fiatalokat vonzza a városi élet, a kulturáltabb munka, a nagyobb szórakozási lehetőség, de ebben a magya­rázatban rejlik a megoldás is, mellyel lassítani lehet ezt a folyamatot. Városi színvonalra kell emelni falvainkat — hangzott el a jelszó évekkel ezelőtt, és tettünk is egész komoly lépé­seket ennek érdekében. _ Ezt bizonyítja a sokszor világvá­rosi igényeket is kielégítő kul- túrházak, könyvtárak egész sora, a mozik, a városi szín­vonalat megütő szórakozóhe­lyek létesítése. De ez még nem minden. A város színvo­nalára kell emelni a falusi munkát is, s ez az ott élő embereken múlik, mert nehéz feladat — s mondjuk meg őszintén, a kisparcellákor. egyenesen lehetetlen. A fiatalokat csábítják a gé­pek — mondják ezerszer, de vajon csak az esztergapadok, a marógépek, a bányák fejtó­gépei? Nem. Bizonyos, hogy nem kisebb érdeklődésre tart­hatnak számot a kombájnok, a különböző kaszáló, rakodó gépek, a mezőgazdasági gépe­sítés új és új alkotásai, — de hol lehet ezeket alkalmazni’ A kisparcellán nem, vagy csak igen kismértékben. Ehhez nagyüzemi gazdálkodás kell. önként kínálkozik tehát a megoldás: ahhoz, hogy otthon tartsuk a parasztfiatalok egy részét, igazi nagyüzemek kel­lenek, olyanok, ahol gépesí­tik a munka nagy részét, s ezekhez a gépekhez éppúgy szükség van képzettebb, kul­túrált munkásokra, mint akár­melyik üzemben. — Azért tanultam 12 esz­tendeig, hogy megfogjam az eke szarvát? teszi fel a kérdést és jogosan az egyéni paraszt középiskolát végzett fia, mikor szóba kerül, hogy apja öröké­be lépjen. De vajon ezt kér­dezné akkor is, ha falujában kultúráltabb mezőgazdaság volna? Ha magasabb képzett­ségű embert követelő munkát adnának számára? Nem való­színű! Esztendőkkel ezelőtt a ter­melőszövetkezetekben is ko­moly probléma volt, hogy a fiatalok másutt keresték a boldogulás útját. Otthagyták a szövetkezetei, üzemekben kezdtek dolgozni, s a szövet­kezetek többségében csak az öregek maradtak, meg azok. akiket a nagy család úgyis a faluhoz kötött. Ez a helyzet olyan mértékben kezdett meg­változni, amilyen mértékben kultúráltabbá vált a munka. Ma már szívesebben marad­nak otthon a fiatalok, mert más. számukra is érdekesebb munkamódszerekkel dolgoznak. Példa erre a pélyi Tiszavirág Termelőszövetkezet is. Eszten­dőkkel ezelőtt még ott is gon­dot okozott, hogy kire marad a föld, s ma már ott tartanak hogy minden fiatal otthon ma­rad. Ahogy fejlődött a tsz, úgy jöttek vissza, nem egy közülük üzemet, havi fizetést hagyott ott, mert itt is talált kedvére való munkát. A kisparasztot ezernyi szál köti a múlthoz, az apai mód­szerekhez, s ezer felé aprózza el magát. 5—10 vagy akár 15 holdján virradattól késő estig dolgozik, — s ez igazán nem csábítja az iskoláról hazake­rülő fiatalt, s nem lát sok le­hetőséget az istállóban kérődző ív’öánv jószágban sem Meny­nyivel más a tsz-fiatal sorsa. Odamegy dolgozni, ahol szá­mára a legérdekesebb, ahol képességei kibontakoztatására a legnagyobb lehetőség van. És érzi egyre jobban, hogy szük­ség van a tanulásra, szükség van az eszére is. A tsz tehe­nészetében tudományos alapon kell kimérni az abrak adago­kat, lehetőség van arra, hogy tudósok kísérleteit próbálja átültetni a gyakorlatba, s a tsz gazdasági helyzetétől füg­gően egyre több gép áll a szolgálatára. A fejlődés széles perspektívája nyílik meg az ilyen fiatal előtt, — anélkül, hogy el kellene hagyni falu­ját. És hasonló a helyzet a me­zőgazdaság minden ágában. Kapálni egész nap a szőlőben, — ugyan nem csábító egy fia­tal előtt sem, — de mennyivel masabb ott a helyzet, ahol a nagyüzemi gazdaságnak meg­felelően gépek segítenek. És ezeknek a gépeknek a keze­lése, karbantartása már szak­tudást is igényel. Ilyen esetek­ben már egyik fiatal sem ér­zi, hogy kár volt tanulnia, hogy nem az iskolai végzett­ségnek, a képességeinek meg­felelő helyeken dolgozik. És sorolhatnánk a példákat to­vább, mind azt igazolná, nö­velni kell a falusi munka szín­vonalát, kultúráltságát annak érdekében, hogy otthon ma­radjanak a fiatalok. Vonzóbbá kell tenni számukra a nép­gazdaság e fontos ágát. Napjainkban sokszor beszé­lünk a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséről. Élen­járó termelőszövetkezeti gaz- 'ágok eredményeit ismertet­jük, azokkal, akik egyénileg gazdálkodnak még, hogy könnyebb legyen a döntés, hogy segítsünk felismerni a helyes utat. Beruházásokról be­szélünk, amilyenre a kispar- cellás parasztnak soha és se­hol sem lesz lehetősége, gé­pekről, melyek leveszik a legnehezebb munkák terhét az ember válláról. Jövedelemről, mely sokhelyütt már régen túlszárnyalta a középparaszti színvonalat is. És mindezek nellett — hogy könnyebb le­gyen a döntés, a helyes út felismerése, nem árt még egy kérdést feltenni a föld sorsát szívükön viselő embereknek: Kire marad a föld? Mert a régi, a megszokott paraszti élet nem vonzza a fiatalokat! DEÁK RÓZSI. Látogatók a tiszanánai Petőfi Tsz-ben Az átányi dolgozó parasztok, a tsz és tszcs tagok nagymér­tékben érdeklődnek a nagy­üzemi gazdálkodás tapasztala­tai iránt. A dolgozó paraszto­kat az érdekli, hogy miként dolgoznak, boldogulnak a má­sik községbeli tsz-ekben, amíg a szövetkezeti tagok a gazdál­kodás tapasztalataira kiván­csiak. Az idén már a második al­kalommal voltak látogatóba az átányiak. Először meglátogat­ták a Hevesi Állami Gazda­ságot, most vasárnap pedig a tiszanánai Petőfi Tsz-ben vol­tak. Az ott látottakról már be is számoltak azoknak a gaz­dáknak és szövetkezeti tagok­nak, akik nem tartottak a kö­zel 30 fős látogató csoporttal. Az átányiak elismeréssel be­széltek a Petőfi Tsz gazdasá­gáról, és a vendégek kifeje­zésre juttatták azon elhatáro­zásukat is, hogy alkalmazzák munkájukban a Petőfi Tsz-ben szerzett tapasztalataikat. Ülést tartott a hevesi járási párt-vb. Az MSZMP hevesi járási bizottságának végrehajtó bi- eottsága tegnapelőtt ülésezett. A v. b. megtárgyalta a já­rási tanács és a községi taná­csok káderhelyzetét. Ezenkívül megvitatták öt község kommu­nista csoportjainak munkájá­ról készített jelentést is. A v. b. ülésén több határo­zat született a káderproblé­mák megoldására, valamint a kommunista csoportok munká­jának a megjavítása érdeké­ben. ÜDVÖZÖLJÜK SZERETETT TANÍTÓ NÉNINKET — Tanító néni, azért én fi gyelek! Mindkét látogatás Kiss Jó­zsef elvtársnak, a hevesi járá­si pártbizottság területfelelős instruktorának kezdeményezé­sére született. Egynapos értekezleten vitatják meg az állami gazdaságok vezetői a feladatokat Egynapos értekezleten vitat­ják meg az állami gazdaságok igazgatói és üzemi párttitkárai az állami gazdaságok felada­tairól szóló párthatározat vég­rehajtásának módját és eddigi eredményeit. Az értekezletet a Hevesi Állami Gazdaságban tartják , meg kedden, június 9-én, Strandfürdő lesz Gy ön győshalászon A felszabadulás előtt Bíró Lajos volt a gyöngyöshalászi földesúr. Gyönyörű kastélyban lakott, s hogy elviselhetőbb legyen számára a nyári káni­kula, strandot is csináltatott. A falu lakói a felszabadulás után nem törődtek a strand­fürdő sorsával, azonban most elhatározták, hogy közös mun­kával rendbehozzák, hogy a mindennapi munka után le­gyen hol felfrissülni. Nagy örömmel várja a fürdő rend­behozását a gyöngyöshalászi ifjúság is.-n^ n i Bevált a fttldmlívesszfivetkezetek Gépi szerződtető munkája A földművesszövetkezetek az idén vették át a gépállo­másoktól az egyéniekkel kö­tött szerződések intézését. Már az első esztendő megmutatta, hogy helyes volt ez a kezde­ményezés. A gépállomás kör­zetében ennek eredményeként felszámolták a fekete szántá­sokat. A traktorista, ha egyé­nieknek dolgozik, ott a hely­színen kapja meg az irányí­tást, s alaposabb az ellenőrzés is. Hatvan város anyakönyvi] Születtek: Kepes Katalin, Kosz- tovics Ottó, Gyöngy Mária Judit, Tóth József, Madarász Mihály, Tóth Mária, Báli Piroska, Zsiga Erika. Házasságot kötöttek: Kovács Ist­ván—Barócsi Sarolta, Thuróczy Attila Árpád—Lőrincz Jolán, Nyes­te György—Kalo Rozália, Veréb Gyula—Gyurik Klára, Balogh Ist­ván—Gyimesi Anna Mária. Meghaltak: Harich Mihályi Szé­kely Sámuel. Pályázati felhívási 1958. augusztus 20-án, az Alkotmány ünnepén, nevezetes évfordulója lesz a magyar népnek. Tíz éve indult el dia­dalmas útjára a termelőszövetkezeti mozgalom, E szép nap méltó megünnepléséhez kíván hozzájárulni a Népújság Szerkesztősége, amikor pályázatot hirdet, o'yan irodalmi alkotásokra, amelyek a termelőszövetkezetek meg­alakulásának küzdelmes múltjával foglalkoznak. A pályá­zaton megyénk minden lakója részt vehet. Hivatásos írók és költők nem pályázhatnak. A pályamüveket két csoportra osztjuk: 1. Elbeszélés. 2. Személyes élmény alapján leírás, visszaemlékezés egy-egy tsz megalakulására, a tsz történetének egy-egy em­lékezetes eseményére, vagy egy-egy tsz. teljes történetének rövid leírása. Mindkét kategóriában három díjat tűzünk ki: I. díj: 800 forint, II. díj: 500 forint, III. díj: 300 forint, Ezenkívül mindkét kategóriában kisebb jutalmakat osz­tunk ki. A műveket a szerkesztőbizottság tagjaiból és szakér­tőkből alakult bíráló bizottság fogja elbírálni és a díjakat kiosztani. Verssel nem lehet pályázni. A pályázatok jeligések. A pályázatok borítékjára feltű­nő betűkkel rá kell írni: „lOévcs a Tsz-mozgalom”. A pályaműveket a Népújság Szerkesztősége. Eger, Be­loiannisz u. 3. szám alá kell beküldeni. Beküldési határidő: augusztus 10. SZERKESZTŐBIZOTTSÁG Furcsa verseny / jobban fogja érté­kelni és ezen felül a verseny végén ezer fonttal gazda­gabb is lesz.” Nagyon izgalmas verseny volt. A vá­roska egész lakos­sága kivonult a dön­tő küzdelemre. — A lovaglásban és a futásban a két ri­vális fej-fej mellett haladt, a hátrafelé menésben azonban a farmer lemaradt és az ügyvéd majd­nem 100 yard előny­nyel megnyerte a versenyt és elnyer­te a lány kezét. A lakosság közül sokan nagy össze­geket nyertek, mert az ügyvédre fogad­tak. Jóval később az is kiderült, hogy a lány is nyert 25 fontot, mert egyik barátnőjével ő is az ügyvéd győzelmére fogadott. hogy annak a fele­sége lesz, aki egy néhány nap múlva rendezendő három mérföldes verse­nyen legyőzi a má­sikat. A három mér­földes távból egy mérföldet póni lo­von kell végiglova­golni, a, másodikon futni kell, a harma­dikat pedig vissza­felé haladva kell megtenni. S mivel kissé anyagias lel­kületű volt, hozzá­tette: „a vesztes ad­jon nekem 1000 font hozományt”. Amikor a lány édesapja meghallot­ta a furcsa verseny hírét, mérhetetlen haragra lobbant. Az anya azonban, gya­korlatiasabb lévén, helyeselte az ötle­tet és kijelentette: „Ne felejtsd el azt, hogy bármelyik is veszi feleségül lá­nyunkat, így még Egy indiai kisvá­rosban egy bájos, feketehajú szépség­nek sokan akartak udvarolni, de öt csak kettő érdekel­te: egy szélesvállú, fiatal ügyvéd és egy jómódú farmer. Mindkettőt bátorí­totta, flörtölt velük, de amikor meg akarták leérni a ke­zét, mindig másról kezdett beszélni. A baj tulajdon­képpen az volt, hogy a leány maga sem tudta eldönteni: melyiket válassza. Hónapok teltek- múltak, s a város­ka kiváncsi lakosai már fogadásokat kezdtek kötni, hogy mi is lesz a kime­netele ennek a szo­katlan hármas sze­relemnek. A lány végül is cselekedett. Közöl­te a két udvarlóval, Miért lett „kiváló termelőszövetkezeti gazdaság“ a verpeléti Dózsa Tsz a verpeléti Dózsa Termelőszö­vetkezetben. Tíz jóminőségű kocát vásároltak. Bővítették a sertésfiaztatót. Vontatót, pót­kocsit vásároltak. A könyvelő- ség részére írógépet vettek. Saját erőből történő beruhá­zásuk szántóegységenként 423 forint értékű volt. LÉNYEGES A TSZ-TAGOK jövedelme. Az egy tagra jutó közös jövedelem átlagosan 19 474 forint. Ennek 61 száza­lékát pénzben, 39 százalékát természetben adták ki a múlt évben. Az eredmények a tsz-tagok jó munkáját igazolják. Hosszú évek óta irányítja a növény- termelési munkákat R ocskár Pál, a tsz brigádvezetője. Kallyinka János, tsz-elnök már ötödik éve irányítja köz­vetlenül a tsz gazdálkodását. A tsz-ben a közgyűléseket és vezetőségi üléseket rend­szeresen megtartják. Érvénye­sül a szövetkezeti demokrácia, alapszabály szerint gazdálkod­ónak. Jó a kapcsolat az egyéni­leg dolgozó parasztokkal, amit bizonyít az is, hogy ebben az évben 13 egyéni gazdálkodót vettek fel a szövetkezetbe. A verpeléti Dózsa Termelő- szövetkezet megyénk első szö­vetkezete. Eredményei alap­ján joggal érdemelte az ország „kiváló termelőszövetketi gaz­dasága” címet és a velejáró 25 ezer forintod pénzjutalmat. A kormány vándorzászlaját és az azzal iáró pénzjutalmat vasárnap ünnepélyesen kapja meg a verpeléti Dózsa Ter­melőszövetkezet. Ezzel kap­csolatban a termelőszövetkezet a megye területéről mintegy 600 tsz-tagot, egyéni dolgozót, bányászt és gépállomási dol­gozót lát vendégül. Bemutatja gazdaságát, melyért megérde­melten kapja a kormánykitűn- tetést. NEMES GYULA holdanként! termésátlagot cu­korrépából, kenyérgabona ter­mésük is kiemelkedő, 108 hol­don 13.6 mázsás termésátla­got értek el. Takarmányárpá­ból 23 holdról 15.8 mázsás át­lagtermést takarítottak be. '0 hold szőlőjük terméseredmé­nye, 900 hektoliter jóminőségű bort eredményezett. A TERMELŐSZÖVETKE­ZET a nagyüzemi gazdálko­dáshoz szükséges épületekkel rendelkezik, azokat jó állapot­ban, tisztán és rendben tart­ják. Rend és tisztaság van a gazdasági udvarban és az is­tállókban. Jó az állatok gon­dozása, ápoltsága és kondíció­ja. Bizonyítja ezt állattenyész­tési eredményük. Évi tejho­zamuk teheneként 2129 liter. Tíz kocától 82 malacot vá­lasztottak le. Legértékesebb eredményük a magas árutermelés. Egy szántóegységre 5559 forint ér­tékű árut, terményt, bort, gyapjút stb. értékesítettek. Pénzbevételük 71 * százalékát a bankon keresztül vételezték be. A termelőszövetkezet tize­dik éve működik és minden évben rendezni tudta kötele­zettségeit. Pénzgazdálkodása jó, A termelőszövetkezet gaz­daságilag erős. Az egy szántó­egységre jutó fel nem osztható szövetkezeti alap 1037 forint. A tiszta vagyon, — amit sem­miféle kötelezettség nem ter­hel — szántóegységenként 2115 forint értékű. A verseny értékelésénél fi­gyelembevették a gazdálkodás eredményességét. Jelentős a tiszta jövedelme, ami a tiszta vagyon növekedéséből és a ta­gok részesedéséből tevődik össze. Ennek összege egy szántóegységre 3645 forintot tett ki. Az elmúlt gazdasági évben jelentős beruházást végeztek éwégi értékelése a zárszáma­dás befejezésekor kezdődött. Járási szinten rangsorba szed­ték a tsz-eket, majd területi kategóriák szerint a megyei versenybizottság összeállította a legjobb termelőszövetkezetek adatait az irányelveknek meg­felelően. Ez került az országos termelőszövetkezeti tanácshoz. A termelőszövetkezeti tanács titkársága a tsz-ek eredményei alapján összeállította a 15 leg­jobb tsz sorrendjét és a ta­nácsülés vitája alapján került a Minisztertanács elé végső döntés céljából. A verpeléti Dózsa tsz a 400—1000 kataezt- rális hold területtel rendelke­ző tsz-ek között a Miniszter- tanács döntése alapján a 3. he­lyezést érte el. Az értékelés irányelvei alap­ján 100 pontot szerezhetett egy-egy tsz az eredmények alapján. E száz pont aránya a következő: talajerőgazdálkodá­sért 10 pont, növénytermelés­ből 15 pont, árutermelésből 30 pont, gazdálkodás eredményes­ségéért 30 pont. Milyen eredményt ért el a verpeléti Dózsa tsz? A termelőszövetkezet rész­ben közepes minőségű vályog, részben homokos talajon gaz­dálkodik. Talajerő gazdálkodá­sa közepes, szántóterülete 25 százalékán pillangós növénye­ket termel. Ez országos vi­szonylatban is kiemelkedő. Vegyes számosállata lehetne több is. 100 hold szántóra csak 16,3 számos állatjuk van. Növénytermelésével kima­gasló eredményt ért el évekre visszamenőleg a verpeléti Dó­zsa tsz. Egy szántóegységre 58.2 munkaegységet fordítot­tak, — míg a megyei átlag csak 37. A termelőszövetkezet tagjai sokat dolgoztak. Egy tag átlagosan 352 munkaegysé­get teljesített. Fokozott mun­karáfordítással értek el » múlt gazdasági évben 256 mázsás HEVES MEGYE DOLGO­ZÓINAK újabb sikerét jelenti, hogy a verpeléti Dózsa Tsz a napokban „kiváló termelőszö­vetkezeti gazdaság” lett. Ilyen az országban összesen kilenc van. Országos szinten díjazott termelőszövetkezet most van első alkalommal megyénk te­rületén. Ez nem azt jelenti, hogy nem volt jó termelőszö­vetkezetünk. A nyári értéke­lés alkalmával 1954-ben a bo- conádi Petőfi, 1955-ben a ti­szanánai Petőfi, és a füzesa­bonyi Petőfi tsz-ek helyezést értek el. A kiskörei Dózsa Tsz 1954-ben országos viszonylat­ban a legtöbb taggal büszkél­kedett. Az Országos Mezőgaz­dasági Kiállítások alkalmával minden évben ott találtuk a pélyi Tiszavirág Tsz. juhait, a mezőtárkányi tsz-ek teheneit, a verpeléti Dózsa Tsz. borát. Azonban az eddigi végleges értékelések alkalmával a szen­tesi Felszabadulás, a barcsi Vörös Csillag és a turkevei, karcagi tsz-ekkel nem tudtuk felvenni a versenyt. Meg aztán eddig évente csak három ter­melőszövetkezetet jutalmazott kormányzatunk. Az elmúlt évben a párt- és a kormány célkitűzéseinek megfelelően kidolgozták a termelőszövetkezetek verse­nyének irányelveit. Ezt me­gyénkben 28 tsz vállalta, köz­tük a füzesabonyi Szabad Nép, a pélyi Tiszavirág, a verpeléti Dózsa tsz-ek. Benevezésükkel biztosítot­ták, hogy úgy gazdálkodnak, ahogy azt 10 évvel ezelőtt — megalakulásuk alkalmával — célul tűzték ki. Ezzel hozzá­járultak ahhoz is, hogy bebi­zonyítják vitathatatlan fölé­nyüket az egyéni parasztgaz­dálkodás felett. AZ ORSZÁGOS VERSENY

Next

/
Oldalképek
Tartalom