Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-27 / 132. szám

1338. június 27., péntek fíBPOJSAG 5 Hatalmas erő napokban ülésezett az országgyűlés. A nép választott képviselői gazdasági felemel­kedésünkről vitáztak. A há­roméves tervről beszéltek az országházban, erről írtak a la­pok, s ez a beszédtéma falun és városban egyaránt. Elmond­ták a beszámolót, elhangzot­tak a hozzászólások, szava­zásra lendültek a karok, s a tervből törvény lett. Törvény, amelynek megvalósításához az ország lakóinak, az egész tár­sadalom összefogására van szükség. Hatalmas, felbecsülhetetlen erő ez a társadalmi összefogás, amelynek hatása megmutatko­zik az élet számos területén, nemzetközi méretű problémák­nál éppen úgy, mint egy köz­ség belső “Ménéi. Forrongásban a világ. A né­pek széles e világon minde­nütt összefognak a háború el­len. A népek, melyek külön­böző nyelven beszélnek, az emberek, akiknek nem egy­forma a bőrük színe, vállvet­ve, hatalmas összefogással hir­detik: békét, békét a világnak! A mi népünk is ott van a békéért harcoló milliók kö­zött, s társadalmunk egy em­berként, egységesen veszi ki részét ebből a gigantikus harc­ból. ]\ épünk társadalmi össze­fogásának ereje mutatkozik meg mindenütt, ahol segíteni kell. Ha a Szigetköz lakói egyszer feledni tudják majd a jegesár pusztítását, ez is a társadalmi összefogásnak köszönhető. Az összefogásnak, és segíteni akarásnak, amely a felhívásra összegyűjtött fo­rintokban mutatkozott meg. És sorolhatnánk tovább és tovább a társadalmi összefo­gás nagyszerű példáit. Föld­rengés sújtja az országot, az ország egyes városait, közsé­geit. Még a fülünkben cseng a természeti jelenség moraj­lása, de már indul a segítő akció. Vajon nem a társadalmi összefogás egyik legszebb pél­dája-e a fóti ®yermekv áros felépítése? Öregek és fiata­lok, férfiak és nők szervez­kedtek, dolgoztak, Szegedtől Sátoraljaújhelyig, az ország minden részén, hogy még szebben és jobban éljenek az árván maradt gyerekek. Győzelmeinkben, eredmé­nyeinkben mindenütt ott talál­juk a társadalom segítő ere­jét és erre az erőre számíta­nak is — a párt s a nép ve­zetői. És számíthatnak is rá, mert az ország gondja, a tár­sadalom gondja, az egyén gondja is minálunk. A társadalmi összefogás ere­je nemcsak a mi népünknél tapasztalható, megtaláljuk azt mindenütt, ahol az ország ve­zetői és a nép egyet akarnak, ahol meghallgatják a nép vé­leményét, és maguk a dolgo­zók irányítják az ország sor­sát. A mi népünk a felszabadu­lás óta érzi ezt az erőt, mely erő ott volt és hatott már a romok eltakarításánál, a fo­rint megteremtéséért vívott harcban, éppen úgy, mint az ország újjáépítésében. Enélkül a társadalmi összefogás nélkül lassabban épültek volna gyá­raink, iskoláink, s kevésbé fejlődne mezőgazdaságunk. Az utolsó évtizedben egy új fogalommal ismerkedtünk meg: a társadalmi munka fo­galmával. Munkások, parasz­tok, értelmiségiek, hivatalno­kok, diákok ezrei és száz­ezrei vesznek részt különböző szervezetek munkájában. A társadalmi vezetők egész hada nőtt ki nálunk az elmúlt években. Ezek az emberek na­pi munkájuk után végzik ne­héz, fáradságos, de megtisz­telő feladatukat. Miért dolgoznak ezek az emberek? — kérdezhetik egyesek. Valamilyen szemé­lyes érdekből? Igen! Szemé­lyes érdekből is, mert nálunk a közösség érdeke az egyén érdekét is jelenti. Vajon miért fognak össze a mi megyénkben is számos he­lyen a parasztok, hogy kultúr- házat építsenek maguknak? — összefog az egész falu, egy-egy ilyen társadalmi munkán. Ki szaktudással, ki fuvarral, vagy munkával segíti az akciót. r E s segít az állam is. Biz­tosítja a legszükségesebb anya­gokat, hogy felépüljön a kul- túrház Atkáron, Bükkszent- mártonban, a mozi Erdőtelken, az iskola Hatvanban, s a töb­bi községekben és városokban, ahol a társadalmi összefogás erejéből fejlesztik, építik, szé­pítik községüket, s városukat az ott lakó emberek. A napokban Hatvanban lát­tam, hogyan építenek ma­guknak betonjárdát az újhat­vaniak. Szívvel-lelkesedéssel dolgoztak ezek az emberek, összefogott az egész utca: ma­guknak építenek. Maguknak építik a járdát, a kultúrhá- zat, az iskolát, de magukénak vallják az ország más vidékén épülő gyárakat, erőműveket, s a tudomány, az ipar, a mező- gazdaság eredményeit. Volt nemrégen egy jelszó: Tiéd az ország, magadnak épí­ted! Lehet, hogy egyeseknek frázisnak hangzott, de tartal­ma élő — és igaz. Miénk ez az ország, s ez egyik alapja né­pünk társadalmi összefogásá­nak. Az országgyűlés befejezte ülésszakát. Hároméves tervünk elindult a megvalósítás útján. Pártunk és államunk vezetői számítanak a társadalmi ösz- szefogás hatalmas erejére, s ez az erő nem marad el... MÄRKUSZ LÁSZLÓ 120 köbméteres kemence épül a Hatvani Cukorgyárban A Hatvani Cukorgyárban új, automatikus töltésű, 120 köbméteres kemencét építe­nek 2 500 000 forintc® beruhá­zással. A vasvázak szerelését július 3-ig befejezik, utána körülbelül ötheti munkaidő­vel a belső samottfalazási munkálatokat végzik el. Ez­után a német szerelő, — aki az építést vezeti, — körülbe­lül négy hét alatt az úgyne­vezett finom szerelést végzi el. Minden remény megvan arra, hogy szeptember 3. és 10-e között az új kemencét üzembe is helyezik. Az új ke­mence Magyarországon egyet­len 120 köbméteres kemence lesz. ... hogy uszító röpcédulá­kat szállító ballon szeren­csétlenséget okozott a kelet- németországi linowi óvodá­ban. Egy óvónő és három kisgyermek megsebesült, az egyik gyermek karját ampu­tálni kellett... Mondanunk sem kell, hogy ez az 1953-54-es évekre em­lékeztet, amikor ehhez ha­sonló eseményekkel szinte napjában találkoztunk. Most is, mint régebben, Nyugat- Németországból bocsátják fel ezeket a ballonokat, amelyek robbanó gázzal vannak tölt­ve, felbocsátásuk a kém- és diverzáns központok újabban fokozódó tevékenységét árul­ja el. Ez az eset azt is bizo­nyítja, hogy a nyugati álla­mok vezetői, egyes méregke- verök el akarják mérgesíteni a már így is eléggé fertőzött nemzetközi helyzetet. Uszítani, rágalmazni, gyer­meket ölni, békés embere­ket megsebesíteni... — ezt nagyon értik a nyugati zsold ból élő gengszterek... Pedig ez a legnagyobb bűn a világon. Ezt megbocsátani nem lehet. Most még, sajnos, nem vonják őket felelősség­re, de mi lesz akkor, ha a síró édesanyák fohásza és átka egyszer beteljesedik?... F. I. JL TECHNIKA. , . <jt TUDOMÁNY VILÁGÁBÓL Természetes gáztartályok a .fold ulatt A „Kujbisevgaz” tröszt bas- katovi gázlelőhelyének telepén érdekes újítást próbáltak ki. Amikor a rétegnek több mint a felét kiaknázták, a gázt kö­rülvevő földréteget, mint ter­mészetes tartályt próbálták felhasználni a gáz tárolására. A tisztító berendezésekből a régi vezetékeken keresztül először egy, majd két kúton szivattyúztak a rétegbe. Eddig már több mint 500 ezer köb­méter gázt juttattak a mély­be, a nyár folyamán pedig legalább 10 millió köbméter gázt szivattyúznak a termé­szetes tartályba. Ezt a gáz- mennyiséget télen használják fel, amikor megnő a gáz- fogyasztás. Az első természetes gáz­tartály létesítése során szer­zett tapasztalatok lehetővé te­szik, hogy megoldják az olaj­lelőhelyekből kitörő gáz felfo­gását és tárolását is. A Ki- nell-Cserkaszk körzetben, a- mely a környéken a leggazda­gabb olajban, már kutatnak olyan rétegek után, amelyek a legmegfelelőbbek gáz táro­lására. Függőlegesen felszálló repülőgépet mutattak be Londonban Június 4-én Londonban elő­ször mutatták be nyilvánosan a függőlegesen felszálló „Fai- rey Rotodyne” repülőgépet. — Ennek a repülőgép-helikopter kombinációnak átlagos sebes­sége óránként 300 kilométer. A gép utast, vagy négy tonna rakományt tud szállítani, leg­feljebb 600 kilométer távol­ságra. A London—Párizs közti utat, amely normális repülőgéppel — a felszállási nehézségek mi­att — négy órába került, ez a gép 80 perc alatt teszi meg. A mindössze 30—40 méter át­mérőjű felszállóhelyet igénylő repülőgép-helikopter négy légcsavarral működő motorral van felszerelve. A „Rotodyne”-t 1961-től ál­lítják szolgálatba. Futószalag a textilgyárban A Szovjetunió Országos Textilgépkísérleti Intézetének kísérleti üzemében automati­kus futószalagot helyeztek üzembe. A futószalagon egye­sítették a pamutszövetek pá- rolási és fehérítési műveleteit. A futószalag termelékenysége napi 60 ezer méter szövet. A községi tanácsok jelentik s LUDASRÓL| A ludasi. dolgozók megelé­gedetten vették tudomásul, hogy az Egri Vízügyi Igazga­tóság munkatársai a héten megkezdték a régi kút felújí­tását. Eddig csak egy jó ivó­vizet adó kút volt a község­ben, s a falu másik végéről is oda kellett járni a lako­soknak vízért. Most ha a 15 I ezer forintos beruházással végzett felújítással készen lesznek, megoldódik ez a probléma, s a lakosoknak nem kell már olyan messze járni vízért. A költségeket a me­gyei felújítási keretből fede­zik. Egy versenykihívás nyomában A csányi állami gazdaság udvarán négy kombájn dübö­rög egymás mellett. Indulásra készen állnak, csillognak a napfényben. Hosszú, sok hó­napi tétlenség után most elő­ször indulnak ki a földekre, hogy munkához kezdjenek. El­érkezett az ő idejük, az aratás, cséplés. A négy közül egy egészen új, pirosra festett gép tetszik legjobban. Fent, a vezetői ülé­sen egy idősebb, kék overálos munkásember nézegeti, igaz­gatja indulás előtt. Észrevesz, lejön a gépről, bemutatkozik. Kiss Imre. örömmel szorítok vele kezet, hiszen az imént az igazgatói irodában, a gazdaság igazgatójától, főkönyvelőjétől csupa jót hallottam felőle. Kiss Imre és brigádja nevét alig egy-két napja kapta szárnyra a hír. Brigádjáról ma már tud a megye összes gépállomása, állami gazdasága és még sokan mások is. Mióta versenyre hívták a megye ösz- szes kombájnosát, azóta emle­getik Kiss Imre nevét. A versenynek hagyományai vannak gazdaságunkban Van még kevés idő az in­dulásig, így jut néhány perc a beszélgetésre. — Hogyan szü­letett meg ez a versenykihí­vás, mikor határozták el? — A brigádvezető minden szaván, minden mozdulatán látszik, hogy szívügye a munkaver­seny, szívesen beszél róla. — Nem újkeletű nálunk a kom- bájnos munkaverseny, - mond­ja. — 1945. óta, mióta itt, a gazdaságban dolgozom, még minden esztendőben verseny­re hívtam ki kombájnos tár­saimat. Volt esztendő, amikor csak a mi gazdaságunk kere­tei között folyt a verseny, de volt olyan idő is, amikor me­gyei, sőt országos szinten is versenyben álltunk egymás­sal. Itt, a gazdaságban, még mindig első helyezést ért el a brigádunk. 1956-ban az orszá­gos kombájnosok versenyében az első 20 között végeztem. A vezetőktől azt várjuk, hogy rendszeresen értékeljék a munkát — Én kommunista vagyok, brigádom minden tagja kiszis- ta és elmondhatom, hogy ezt a versenyt is a párt- és a KISZ-szervezettel, valamint a szakszervezettel beszéltük meg és úgy tettük közzé verseny- kihívásunkat. Azt várom, hogy e munkaverseny értékelésével komolyan foglalkozzanak az illetékesek, mindenekelőtt a szakszervezet. Ne forduljon elő az, ami 1955-ben, hogy a versenykihívás, még aratás után is az akkori üb. elnök asztalfiókjában hevert. Azt szeretnénk, ha ebből a ver­senyből mindenkinek haszna lenne. — Nemcsak minél több, ha­nem minél jobb munkát is akarunk végezni a lehető leg­minimálisabb szemveszteség- gel. Legyen haszna e verseny­ből a kombájnosoknak, a bri­gádoknak, de az egész nép­gazdaságnak is. Később a brigád tagjai felől érdeklődünk a kombájnos bri­gád vezetőjétől. Kiss Imre egyenkint mutatja be őket. Se­gédvezetője fia, ifj. Kiss Imre, aki tavaly érettségizett és je­lenleg kertészeti iskolára ké­szül. Lórik Árpád, az egri Pe­Biró József postatisztviselő és Tóth Péter orvostanhallgató. A brigád valamennyi tagjának leghőbb vágya, hogy az idei aratási-cséplési évadot ered­ményesen fejezzék be és győz­tesként kerüljenek ki abból a versenyből, amelyet ők maguk dagógiai Főiskola hallgatója, kezdeményeztek. r Uj kísérleti géppel, új feladatok megoldására vállalkoznak Nézegetjük, vizsgáljuk a Kiss-brigád piros kombájnját. Most borsót aratni indulnak és ezért különösen nagy az izga­lom. Vajon sikerül-e? Ezt a ihunkát kombájnnal ez ideig még nem próbálták. Emelőket szereltek a kombájn ún. „vé- dőujjaira”, ami valóban meg­emeli a borsót és így remélik, hogy sikerrel jár majd a bor­sóaratás is. — Új gép ez — mondja Kiss elvtárs. Kísérleti gép, nem aratott még vele senai. Nem volt kis feladat ezzel a géppel versenyre állni, de re­mélem, nem vallunk vele szé­gyent. A mi gazdaságunkban az aratás teljesen gépesítve van és szeretnénk, ha minél nagyobb területet vághatnám* le a mi kombájnunkkal. Egyébként a kombájn igen furcsa „jószág”. 1950-ben, mi­kor megjelent az első, olyan munkát végzett, hogy rossz volt ránézni. Tizenöt, húsz centis szalmát hagyott, nem maradt szó nélkül a szem­veszteség sem. Akkor magam is azt hittem, nem soKat lehet várni tőle. Ma már máskép­pen gondolkodom én is, meg mások is erről a gépről. Meg­ismertük, megszerettük a kombájnt, és tudunk is vele bánni. Mert akkor bizony még nem tudtunk. Ezt az | egyéni parasztok is elismerik. Tavaly egymás mellett arat­tunk az ecsédiekkel. Az ecsé- di egyéniek kaszával dolgoz­tak, mi mellettük kombájn­nal. Mikor megnézték mun­kánkat, csak elcsodálkoztak. — Ez igen — mondták. Ilyen munkát mi is szívesen lát­nánk a földjeinken. A gépek parancsot kaptaK az indulásra. Búcsúzóul még- egyszer kezet szorítunk Kiss Imre brigádvezetővel, aki máris a volán mellé ül és el­sőnek indul dübörgő gépével ki a borsóföldre, hogy meg­kezdje az aratást. Az aratást és a versenyt, amelyből ez évben is a Kiss brigád sze­retne kikerülni győztesen. A versenykihívó brigád, melynek szava az újságon ke­resztül is eljutott már min­den állami gazdaságba, min­den gépállomásra, munkához látott. A szerkesztőség egész idő alatt figyelemmel kíséri munkájukat, s azt is, kik lép­tek versenyre a bátor kezde­ményezőkkel, milyen vissz­hangja lett a kihívásnak a kombájnosok között. Legköze­lebb erről számólunk be va­lamelyik állami gazdaságból, vagy gépállomásról. SZALAY ISTVÁN |TARNAÖRSRÖL Ebben az esztendőben igen komoly lépéseket tesznek a községben a járdaépítésért. A községi tanács a községfej­lesztési alapbóll 70 ezer forin­tot szavazott meg járdaépí­tésre. Ehhez még hozzájárul­nak a lakosok jelentős értékű — mintegy 10 ezer forintot érő — társadalmi munkával is. A járda építése a nagy munkák mellett is állandóan folyik, már több mint 800 méteren készen is van. Nagyon jó szőlőtermés Ígér­kezik az idén, szépen fejlőd­nek a fürtök, s a község dol­gozó parasztjai igyekeznek is biztosítani a termést, mely jobbnak ígérkezik sokkal, mint az előző esztendőkben A jó termés biztosítása érde­kében szorgalmasan végzik a permetezést, van olyan terme­lő, aki ha délelőtt esik az eső, délután már megy a szőlőbe permetezni, hogy a peronoszpóra-fertőzést meg­akadályozza. Nem ritka az olyan szőlőterület, ahol már ötször is permeteztek. A szőlők mellett nem ha­nyagolták el a többi kultúr­növényeket sem, tiszta az egész határ, s a szorgalmas munkának, az összefogásnak köszönhető az is, hogy a Tár­ná áradása sem tett nagyobb kárt a kapásokban. A múlt heti esőzések miatt mintegy 600 holdat elöntött a Tama, azonban a gazdák összefogva vízlevezető árkokat ástak, rö­vid időn belül levezették a vizet, s utána azonnal elvé­gezték a kapálást. így az ára­dás sem okozott nagyobb ká­rokat. DOMOSZLÓRÓL A héten a községi pártszer­vezet és a tanács Közösen an­kétet rendezett a község pe­dagógusai részére. Az anké­ten baráti beszélgetés során tisztáztak egyes elvi kérdése­ket, a pedagógusok elmondták egyéni problémáikat, s azzal ért véget a jól sikerült an­két, hogy minden részről el­határozták sokkal többet tesznek a közös célok eléré­séért, megerősítik a pártszer­vezetet, a tanács és a peda­gógusok kapcsolatát. MÁTRASZENTIMRÉRÖL FELDEBRÖRÖL szentimre, Mátraszentlászló és Mátraszentistván igen kedvelt kiránduló- és üdülőhely a Mátrában. Az idén ebben a hónapban mintegy 1000—1200 ember üdül a festői szépségű vidéken, sokan közülüK mint fizető vendégek, magánháza c- ban. A tanács 100—110 ház­ban szervezte meg a fizető- vendég szolgálatot. A három település községi tanácsa sokat fáradozik, hogy biztosítsa az üdülők jó ellátását. Most azonban komoly problémákat okoz elsősorban a húsellátás, de hozzá kell tenni, a zöld­ségfélékben és, egyéb élelmi­szerben is van néha hiány. A tanács az ellátás megjaví­tása érdekében kapcsolatot létesített a Gyöngyösi Kiske­reskedelmi Vállalattal is, de kéri az illetékes egri üzemek, vállalatok segítségét is. Arainak a poroszlói Béke Tsx-ben A poroszlói Béke Termelő- szövetkezet földjén tegnap­előtt kezdték meg az aratást a Sarudi Gépállomás aratógé­pei. Az első órákban még volt igazítanivaló mind a négy gé­pen, de amikor rendbehozták őket, délután már 6—7 holdat levágtak. Sajnos, a tegnapi eső megakasztotta az aratást, azonban, ahogy felszikkad a föld, azonnal folytatják a munkát, s másfél—két nap alatt le is aratják a termelő- szövetkezet 42 hold árpáját. A Béke Tsz tagjai az idén úgy tervezik, hogy a repce he­lyére borsót vetnek, őszi zöld­borsónak. A borsó értékesíté­sére szerződést akarnak kötni a konzervgyárral.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom