Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-26 / 131. szám

1338. Június 26., csütörtök

NfiPÖJSAO

3

Adjon választ az emberi erény

Munkában az operatőr

hogy születtem, miért mások a kislányok, mint a kisfiúk stb.?

S itt nincs, mert nem is lehet szükség semmiféle hazugságra. Természetesen nem arról van szó, hogy tízéves gyereknek ugyanúgy válaszoljunk, mint a nagyobbnak, — lánynak úgy, mint fiúnak. Csak annyit és úgy, ameny- nyit kora és értelme felfogni képes. Mert nemcsak a születés nagy titok a gyerek számára, de a szél keletkezése, a nap fénye, az elektromosság és sok más minden. S ha ezekben a kérdésekben kimondjuk

— ezt még nem érted, ha nagyobb leszel, megmagyarázom

— miért ne mondhatnánk ki a szexuális problémáknál is! Nem arról van tehát szó, hogy kisgyereknek elmagyarázzuk a nemek szaporodásának törvényszerűségeit, de arról se, hogy a gyerek egy-egy kérdésére korának megfelelően ne válaszoljunk.

„A szexuális életre való nevelés lényege: legyen nevelés a szerelemre, vagyis a nő iránt való mély és nagy érzésre, a- melyet megszépít a közös élet, közös törekvések, remények kapcsolata...” — mondja más helyütt Makarenko. S a nevelésnek e formája már döntő módon az iskolai nevelés, a pedagógus feladata. Osztályfőnöki órákon, vagy az irodalom-oktatás kapcsán nyílik erre kiváló alkalom. Szeretetre kell nevelni a gyereket, kigyomlálni leikéből a durva

önzést, a tétlenségre való hajlamot, s helyébe fegyelmet, — baráti érzést, munkaszeretetet plántálni — ez döntően fontos feladat ezen a téren iskolában, de iskolán kívül, a családi életben is. Van példa a történelemben, irodalomban éppen elég arra, hogy a szerelmet, a szexuális érzéseket kellő tapintattal és mélységgel értessük meg a serdülő- korúakkal.

Azok a gyermekek, akik a társadalom egészséges erőinek felvilágosításával, a munkán, a barátságon, a családi élet bensőséges szépségein keresztül nyernek betekintést a nagy és örök kérdések birodalmába, nem lesznek cinikusok, és kiszolgáltatottak, nem lesznek tanácstalanok: egészséges emberré, a társadalom értékes tagjaivá nevelődnek. Nem könnyű mindezt megvalósítani, nyilván könnyebb kalácsot adni, mint a kalácsot elkészíteni. Álszemérem és bizonytalanság a múltból örökölt előítéletek, az ilyen irányú nevelésben való tapasztalatlanság és más egyéb körülmény nehezíti a gyermek értelmének helyes fejlődését. Dehát amiért nem beszélünk róla, még azért van! Tehát nekünk kell beszélni róla, mert társadalmi probléma, emberi probléma, s erre csak az ember, a társadalom adhat választ.

S az emberi erény adjon erre választ!

GYURKÖ GÉZA

velésen, a közös gondok, közös tervek megvalósításán keresztül — s csak ezen keresztül — emelkedett igazán széppé és nemessé. Az ember, s ismét közelebbről, a szocialista társadalomban élő ember tette társadalmilag is a szexuális életet — minden ájtatos szemforgatás nélkül — igazán szerelemmé, érzéssé, a férfi és nő tiszta, emberi kapcsolatává.

Ezekután miért és minek az ájtatos szemforgatás? Ezekután kellő időben és módon, miért ne beszéljünk róla, miért ne világosítsuk mi fel a felnövekvő nemzedéket — észszel és szívvel —, mielőtt azt megtennék mások — durva érzékkel. Ez nemcsak pedagógiai probléma, de társadalmi is: és fordítva. „A szerelem és a családi élet kérdéseiben végül is mindig az ember általános erkölcsi jellemvonásai a döntőek: politikai és erkölcsi mivolta, munkakészsége, becsületessége, odaadó szeretete hazája és társadalma iránt. Ezért igaz, ha azt állítjuk, hogy gyermekeink szexuális nevelése állandóan folyik, akkor is, amikor a legkevésbé sem gondolunk ezzel” —mondja Makarenko.

S ebből az alapból kiindulva: a példás családi élet, az apa, az édesanya egymással szemben tanúsított őszinte szeretete, közös megbecsülése, egymás védelme már bizonyos fokú felvilágosítást jelent a szerelem célját, tartalmát illetően a serdülő gyermekek számára. Az ilyen légkörben nevelkedő gyermek általában — ha nem is pontosan körvonalazva —, de már sejti a szerelem célját és értelmét, s e sejtés, a szeretet igazi, ösztönző erejének felismerése csak erősíti jellemét, segíti fejlődését. Különben azonban ez az a terület, ahol a nevelés még nem okoz általában problémát a szülőknek, a nevelők társadalmának.

A probléma ott merül fel, amikor a gyermek nyíló értelme — kinél korábban, kinél későbben — felteszi a kérdést:

Smkbiitöi üTeneteSgzsr

Szabó Sándor, Vécs, Ady u. 371:

Panaszát kivizsgáljuk, míg a végleges eredményről értesíteni tudjuk, kérjük várjon türelemmel,

Nagy Miklós, Felnémet, Ásványbánya Vállalat: Tudósítását felhasználtuk. Arra kérjük, hogy máskor frissebben értesítsen bennünket az eseményekről, rögtön aznap adja postára, hogy Idejében megkapj uk,

Tóth Zsiga Mihályné, Hatvan:

Levelét megkaptuk, sajnos későn érkezett, s nem tudjuk felhasználni. Máskor gyorsabban írjon az események után.

TIT hírek

— A TIT MEGYEI elnöksége 26-án, este fél 8 órakor, megvitatja a szervezet jövő évi munkatervét és költségvetését. Ez úton is kérik a megyei elnökség tagjait, hogy feltétlenül vegyenek részt az elnökségi ülésen.

— ABNORMITASOK az élők világában címmel komplex előadás lesz a TIT-klubban, 26-án, ma este 8 órakor. Előadó: Dr. Bakonyi Ferenc tanár, Dr. Czenkár Béla orvos, Dr. Hortobágyi Tibor, a bioi. tud. doktora, Szilágyi Gyula tanár.

A tárgyalási termeknek érdekes, megkapó hangulatuk van. Talán sehol nem olyan beszédesek az arcok, mint itt. Egy-egy arc sokáig emlékezetes marad számomra, úgy be- lémrögződött, mint egy éles fénykép. A vádlottak padján hat ember ül. Velük szemben a bíróság, fiatal rokonszenves arcú bíró és két ülnök. Oldalt az ügyvédek szenvtelen arccal beszélgetnek, egy-egy csak akkor árul el különösebb érdeklődést, ha valamelyikí tanú, a védencével kapcsolatban valami érdekeset mond. Ilyenkor gyorsan jegyez és figyeli a hatást a bírók arcán. A közönség számára fenntartott néhány pad zsúfolásig megtelt. Itt vannak a vádlottak hozzátartozói, akik szinte gyűlölködve figyelik az eseményeket. Itt ül néhány ráérő ember, aki puszta kiváncsi- ságból telepedett be a tárgyalóterembe. És a két pádon, mintha oda lennének szögezve, szinte mozdulatlanná merevedve figyelnek a dráma főszereplői: Kardosné, Hanus- ka, Kocsis István, Kertai Zoltán és Nagy Györgyné a vádlottak. A vád: üzérkedés, árdrágítás, láncolás, azaz sok szegény, egyszerű ember megkárosítása. A vádlottak visszaéltek azzal a sajnálatos hely- j zettel, hogy nehezen lehetett • ’téglát kapni és az építtető pa- ■rasztoknak drágábban adták ,-z építőanyagot, vagy egyéb manipulációkkal, például

aránytalanul drága fuvardíjjal károsították meg őket. n A vádlottak pedig úgy ül- •\t, mint a mártírok, némán •‘ szenvedőn, vagy néha váll- igatva és gúnyosan. A ta- | ,ik sorban vallanak, egymáson mondják el, hogy az 7 filléres téglát 65 fillérért -tték, vagy egyáltalán nem rotak. Legfeljebb, ha protek- uk volt, melyhez az egyik . sison keresztül lehetett ’ii, aki a véletlenek szeren- tlen talákozása folytán ép- 1 S a Tüzép-telepvezető lovai- tl fuvarozott és számolta le fuvardíj 80 százalékát a ló 'ajdonosának. Ilyen esetben

dicséret illeti munkaadóját, a Heves megyei Téglagyári Egyesülést, hogy rögtön osztályvezetői beosztásban alkalmazták az ellenforradalom után.

Nagy Györgyné

hatodrendű vádlott, ö volt a felhajtó, ő szerezte az üzletfeleket, ő vette fel a pénzt és ő tárgyalt a felekkel. Azokkal az egyszerű kordbársonymel- lényes, kékkötényes gyöngyöspatai parasztokkal, akik itt egymás után mondják el, hogy 65, majd később 75 fillérért vették a téglát Nagynétól, miután másképp képtelenség volt hozzájutni. Nagyné a Városi Tanács dolgozója volt, és egy szerencsés — részükre szerencsétlen — véletlen folytán Varga Ferenc tanácselnök rántotta le a leplet üzelmeikről. Itt a vádlottak padján azonban ártatlan arccal ül és ha szóhoz jut, csak azt próbálja bizonygatni, hogy Kertai kezdte az egészet. Amikor a tanúk a szemébe mondják, hogy még Kertai feleségét is nógatta, kétségbeesetten tagad, mintha nem az üzérkedés ténye állna itt, hanem mint két gyerek, akik a verekedés után azt akarják eldönteni, hogy ki ütött előbb.

A folyosón vele is megpróbálok beszélgetni. Csak a magáét hajtogatja, majd, szinte minden átmenet nélkül áttér arra, hogy borzalom, mennyit lopnak az emberek a városban. Vállalatot, embereket említ és mélyen felháborodik. Férfi létemre nem mertem megkérdezni, hogy mi az igaz a Kertai által emlegetett szerelemből. De aztán kérdés nélkül is mondja:

— Kertai egy csirkefogó. Már többször volt büntetve. Remélem, ezt a bíróság figyelembe veszi...

Ebben biztos vagyok. Jobban figyelembe vsezi mint ő,

amikor a jól gyümölcsöző üz- J leti kapcsolatokat kitérj esz- ; tette.

A biró

Az egész tárgyalás alatt elő- I redőlve figyel. Néha olyan ér- í zésem támad, hogy nem is bi- I ró, hanem iskolai vizsgáztató J bizottsági elnök, aki segíteni , akar a bajbajutott diákon. Látszik, minden idegszálát ar- < ra összpontosítja, hogy minél ' tisztábban ragyogjon az igaz-; ság. A vádlottak bogozzák a , szálakat, de ő biztos kézzel ; bontja ki a csomót. Hangja ' bátorító, néha kissé apáskodó. , Látom, még a vádlottakban is bizalmat ébreszt. És a kérdések közben magyaráz. Nemcsak a vádlottaknak, hanem a hallgatóságnak is. Megpróbálja megvilágítani a bűnt, annak társadalmi veszélyességét.

A tárgyalás után beszélgetünk. Nemcsak ártárgyalásról, hanem általában a bírói hivatásról. Halkszavú beszéde nyomán elhiszem neki, hogy a bírói szakma a legnehezebb a világon. Emberi életek és sorsok vannak a kezében, döntenie kell sokszor életről, vagy halálról és mindezt úgy, hogy érvényesüljön a szocialista bíráskodásnak az az elve, hogy a büntetés ne megtorló, hanem nevelő jellegű legyen. Családok életének súlyát viseli, küzd benne az ember és a bíró, míg végre egymásratalál, közös nevezőre jut a két érzés és a nép bírája egy lesz az emberrel, egy lesz önmagával és azokkal, akik nevében bíráskodik.

Egy néző

A tárgyalás alatt sokszor rátévedt a tekintetem. Arcán mély felháborodás tükröződött, időnként egy-egy cinikus megjegyzésnél aTca eltorzult, láttam, hogy alig bírja magát fegyelmezni.

Kifelémenet csak annyit mondott:

— Látja ezeket a csirkefogókat? És tudja hány ilyen szaladgál még szabadlábon...

HERBST FERENC

„Szputnyik-városnak" mintegy hatvanötezer lakosa lesz. Ide költöztetnek át Moszkvából több textilipari üzemet.

Tizenhárom esztendővel ezelőtt

írták alá az Egyesült Nemzetek Szervezetének, az ENSZ- nek alapokmányát, amely hivatva volt lefektetni a nagyhatalmak, az államok békés egymás mellett élésének alapjait, gátat vetni a világ bármely részén újraéledő fasizmusnak, segíteni a talpra- állásban a világnak, a pusztító háború után. Ennek a világszervezetnek hazánk is teljes jogú tagja, s keretein belül tevékenven működik a tagállamok békés együttműködésének megvalósításán.

De már magábanvéve az a tény, ahogyan felvették az ENSZ-be hazánkat, hogy nem vették fel a világ egyik legnagyobb hatalmát, a Kínai Népköztársaságot, — bizonyítja. hogy a világszervezet működésének 13 esztendeje nem volt mentes súlyos és elítélendő hibáktól. Az ENSZ, különösen az utóbbi évek folyamán. erőteljes amerikai befolyás alá került, s ezzel elvesztette, vagy legalábbis elveszteni látszik azt a pártatlanságát, amelyre szüksége van, s azt a tekintélyét, amelyet a második világháború befejezése után közvetlenül élvezett. A magyarországi ellenforradalom, a szuezi intervenció, most a libanoni, ciprusi, tuniszi helyzet is aláhúzza: nem éppen dicsőséges szerep volt osztályrésze mindenben a világ- szervezetnek.

Amikor a magyar nép is megemlékezik az ENSZ alapokmánya aláírásának évfordulójáról, joggal kéri és várja el a világ többi népeivel együtt, hogy a szervezet az alapokmány szellemében folytassa tovább működését, amelyet az igazságosság, a béke megőrzésének akarata, az egész emberiség gazdasági, kulturális fejlődése elősegítésének szándéka hasson át. S teljes joggal kérdi újra és újra, igazságos döntést várva: miért nem lehet tagja a világszervezetnek a 600 milliós Kínai Népköztársaság, amely pedig rövid néhány év alatt óriási és eredményes erőfeszítéseket tett saját népe és országa felvirágoztatására, a világbéke megőrzésére?

Köszöntjük a világszervezetet és sikeres, a világ népeinek igaz javát szolgáló munkát kívánunk a tagállamoknak.

t

rendező sem állíthatta volna , be remekebbül a jelenetet.

Kertai ellen az a vád, hogy Nagy Györgynével összejátsz- j va, mint a téglagyár irodave- , zetője, jogtalan úton szerzett kiutalásokat, és a téglát magasabb áron értékesítette.

Kertai beismeri bűnét, de azt vallja, hogy a kezdeményező nem ő, hanem Nagyné volt. Azt próbálja bizonygatni, hogy ő nem akart belemenni az üzletbe, de Nagyné kapacitálta.

— És mindent a családomért követtem el, — mondja, amikor a folyosó egyik zugába félrehívom egy kis magánbeszélgetésre. Felesége közben odarohan és el akarja ránci- gálni, nehogy többet mondjon, mint kellene. De Kertai beszél, mert beszélni akar, mert ha a bírót nem is sikerült, de legalább engem meg akar győzni igazáról.

— Szeretem a családomat, a gyerekeimet — mondja nagy pátosszal, és az jut eszembe, hogy olyan ez most, mint egy színész, az első olvasópróbán.

— Két gyerekem van... feleségem beteges... De tessék megérteni, én éreztem, hogy ebből baj lesz... én abba akartam hagyni...

— Miért nem hagyta hát abba? — kérdem.

— Nagyné nem hagyott...

Mondom: nem értem, hogyan lehet valakit bűnbe vinni, ha nem akarja, s megkérdezem, miért nem hagyta abba, amikor már rájött, hogy bűnt csinál. . s

— Nem tehettem... fogva voltam... Viszonyunk volt Nagynéval — hangzik a természetes válasz, attól az embertől, aki az előbb még majd elsírta magát, a családszeretet hevítő érzésétől.

Később kiderül, hogy Kertai már két ízben volt büntetve Gazdasági bűncselekményekért, mind a két esetben, egy évet meghaladó időtartammal. Csak

az 57 filléres tégla, hazafuvarozással együtt egy forintba vagy 1,20 forintba került.

Ennyi a bűntény és ez, a tárgyalás során be is bizonyosodott. így vallottak a tanúk és a bizonyítékok súlya alatt, bár szépítve a tényeket, de beismerő vallomást tettek a vádlottak is. Ezzel le is gördült a függöny erre a csúf komédiára, már csak az ítélet van hátra. A döntő szót a Magyar Népköztársaság nevében, a magyar nép nevében, az egyszerű, becsületesen dolgozó kisemberek nevében július 1-én mondja ki a bíróság. Hogy mi lesz az ítélet, azt még csak sejteni lehet, de a találgatásoknak nincs sok értelme. Annak idején majd erről is tájékoztatjuk olvasóinkat.

E riportban arra vállalkoztam, hogy bemutatok néhány embert, akinek — ezért vagy azért — arca mélyen belém rögződött. Megpróbáltam megkeresni a jellemző arcok mögött az embert, megfesteni a lelkét, belelátni a gondolataiba.

Kertai Zoltán

ötödrendű vádlott. Az egész tárgyalás során merev testtel ül. Kopaszodó, szőke, gyérhajú ember, szinte bántóan hideg világoskék szemekkel, amelyek nyugtalanul csaponganak a bíróról az ügyészre, majd a védőre. Ha kérdezik, szabályosan vigyázzba áll, kicsit — nem feltűnően, hanem inkább úgy, mint a régi szalonokban a katonatisztek — összecsapja bokáját. Piszkos, viseltes lem- berdzseket visel, szava halk és udvarias. Az utolsó szó jogán elmondja, hogy nagyon bánja tettét, hivatkozik arra, hogy idegileg összetört, majd egy rövid szünet után meg- csuklik a hangja ... i A tárgyalóteremben idegfe- i szító a csend. Egy színházi

Arcok és sorsok a tárgyalóteremből

Moszkvától mintegy negyven kilométerre, a jelenlegi Krjukovo község közelében, rövidesen megindulnak Moszkva első „Szputnyik-vá-j rosának” építkezései.

Moszkva az elmúlt években ! gyors ütemben fejlődött és a lakosság száma már megköze- líti az ötmilliót. Ezért vált szükségessé, hogy a főyáros környékén új, nagy lakótelepeket, kisebb városokat létesítsenek. Ezeknek az úgynevezett „Szputnyik-városoknak” feladata, hogy tehermentesítsék a fővárost.

A Krjukovo mellett épülő

Az utóbbi években sok nemzetközi sikert és elismerést hozott a csehszlovák filmművészet számára a rajz-, báb- és a dokumentfilm gyártása. Képünkön a prágai Dokumentum Filmgyár műtermét mutatjuk be, ahol éppen egy rövidfilmet forgatnak.

Rövidesen megkezdik az első „Szputnyik-város“ építését

Ä közelmúltban egyik vidéki városunkban kicsaptak az iskolából egy Í4 éves kislányt — abortusz miatt. A fiatalság soraiban a nőkkel, a női nemmel, a szerelemmel szemben tapasztalható cinizmus egyrészt, a kamaszkori fizikai és pszihikai átalakulásából adódó számos kisebb és nagyobb bonyodalom másrészt, és sok más egyéb, gyakorlati kérdés igazolja, hogy egyáltalán nem öncélú dolog felvetni a fiatalok felvilágosításának problémáját.

Már egymagában az a tény, hogy a sajtóban, a tudományos életben, a nevelés gyakorlatában felszínre került ez a probléma, amelyről azelőtt egyszerűen „illetlenség” volt még szűkebb körben is beszélni, — azt igazolja, hogy mint annyi más téren, úgy itt is egészséges és normális szellemi kibontakozás tapasztalható. Egyidőben — s nem kevesen még ma is — hajlamosak voltak egyesek arra, hogy úgy véljék, amiről nem beszélünk, az nincs is. A felnövő fiatalság, amely nyíló értelmével nap mint nap szembetalálkozott a legszebb és legszentebb emberi érzéssel, a szerelemmel, nap mint nap szembekerült az élet előrehaladásának végeredményben alapvető problémájával, a fajfenntartással, — értetlenül, magamagyarázta módon, tanácstalanul szemlélte mindezt. Pedig egy társadalomban, közelebbről egy szocializmust építő, megtisztult társadalomban a szexuális élet terén is határozott követleményeket támaszt a társadalmi erkölcs minden egyes emberrel szemben.

Az ezernyi színben és pompában, az emberiség történetében annyiszor megírt, megrajzolt, zenébe öntött szerelmet éppen a szocialista társadalom, a nők egyenjogúsítása, felszabadítása révén emelte olyan magaslatra, amilyenre a művészek megálmodták, de ahová sohasem emelkedhetett. . Az ember szerelme, a férfi és a nő kapcsolata^ a családi életen, a munkán, a gyermekne-