Népújság, 1958. június (13. évfolyam, 110-134. szám)

1958-06-20 / 126. szám

1958. június 20., péntek NEPÜJSAG 5 As első lépés a kosos felé . • • — Géphasználati társulást alakítottak Boldogon — Az első közös aratásra ké­szülnek a boldogi Béke Tsz. tagjai Termésük lónak Ígér­kezik, bizonyítva, hogy jól dolgozott a tizenegy tag. A község egyénileg dolgozó pa­rasztjai, mi tagadás, igen bí­ráló szemekkel nézik a kezdés nehézségeivel küzdő termelő­szövetkezetet, mely az első évben még valóban nem én el a paprikatermelők jövedelmé­nek színvonalát, de sokkal jobban dolgoznak, mint az el­lenforradalom előtti szövetke­zet. Földjeik gyomtalanságáról elismeréssel beszélnek a dol­gozó parasztok, dicsérik az asszonyok fáradhatatlan szor­galmát, — de arról, hogy be­lépnek-e az új szövetkezetbe, igen kevés helyen esik szó. Ha valahol, hát Boldogon na­gyon visszavetette a szövetke­zeti mozgalom fejlődését az elmúlt esztendők erőszakos tsz-fejlesztési módszere, a rosszul végrehajtott tagosítás, s az ezt megnyergelő ellenfor­radalom. Igaz, az ellenforra­dalom után alakult Béke Tsz- ről már másképp beszélnek, de a jég még nem tört meg. Természetesen ez nem azt je­lenti, hogy a község kommu­nistái látva a közömbösséget, le is mondtak arról, hogy segítik a község előbbrehaladását. Egyáltalán nem! Ma is meg­tesznek mindent, hogy ismét közelebb vigyék az embereket a közös munka gondolatához. Nehéz, de a jelek szerint nem megoldhatatlan feladatra vál­lalkoztak a község vezetői, amikor a tanácselnökből, a párttitkárból, a földművesszö­vetkezeti ügyvezetőből és me­zőgazdászokból álló kis ope­ratív bizottságot létre hozták. Céljuk: a meglevő termelőszö­vetkezet segítése, a szövetke­zeti mozgalom fejlesztése, a dolgozó parasztok között vég­zett felvilágosító munka, mely most nem abból áll, hogy na­ponta kétszer is felkeresnek egy-egy dolgozó parasztot, hogy a szövetkezetről beszél­jenek vele. Más módszerekkel próbálkoznak —, s nem ered­ménytelenül. Fő törekvésük, hogy meg­erősítsék az első évek nehéz­ségeivel küszködő szövetkeze­tét, azonban e számszerű fej­lesztés még nem érett meg a faluban. Nézik a dolgozó pa­rasztok a szövetkezetiek mun­Vasutasok az úttörőkért káját, nagy elismeréssel be­szélnek a kilenc tsz asszonyról. akik egy 200 holdas gazdaság majd minden terhét a vállu­kon viselik, — de a belépéssel várnak. Majd az ősszel meg­látjuk — hárítják el a közele­dést. De hiba lenne, ha a fej­lesztésnek csak ezt a módját látták volna, - a boldogi ve­zetők nem is estek ebbe a hi­bába. Felhasználták azt a le­hetőséget, hogy fokozatosan kedveltessék meg a közös munkát. Ezt a célt szolgálja többek között az, hogy lehetőség van a földművesszövetkezet kere­tén belül a géphasználati tár­sulás megalakítása. Kiadták egymás között a jelszót: gép­használati társulásokat szerve­zünk. Gép volt hozzá, a Horti Gépállomás három traktort küldött ki a községbe, „cs d- pán” tagokra volt szükség. A géphasználati társulás szerve­zése nem is ment nehezen. Kisgyűlésen, tanácsülésen, meg határjáráskor egyéni be­szélgetések során magyarázták el a dolgozó parasztoknak, mi­lyen előnnyel jár a géphasz­nálati társulás megalakítása. Először is a gép olcsóbban szánt, abban az esetben — hol­danként 20 forintért —, ha két- kilométeres körzeten belül van a csoport, tagjainak a földje. Olcsóbban szállít is, és ami külön nagy előnyt jelent, elsősorban a géphasználati társulás tagjainál végzi el a munkát. Aki ismeri, milyen probléma ősszel, hogy mikor jut el a traktor a földre, az könnyen megérti, milyen előnyt jelent az őszi mély­szántásnál az elsőség. A gazdák jónak találták a géphasználati társulást, s nem sok idő telt bele, meg­alakult a községben — de hoz­zátehetjük, a megyében is — az első géphasználati társulás. Nem sok időre rá megalakult a második is, s ahogy mond­ják, ha minden jól megy, nemsokára megalakul a har­madik társulás is Eddig mintegy hatvan hold tulajdo­nosai vesznek részt a társu­lásban, de olyan szám ez, ami szinte napról napra változik, hiszen amikor kint járnak a határban, mindig akad új je­lentkező. Sőt, most már nem­csak hat emberé a szervezés gondja, önkéntes segítők is ke­rültek a már megalakult társu­lások tagjai közül, hiszen ér­demes belépni, a kedvezmé­nyeken felül azért is, mert a rendszeres gépi szántás a ter­méseredményekre is kedvező hatással van. Az első lépés a szövetkezeti mozgalom fejlesztésére siker­rel járt tehát Boldogon, s most azon fáradoznak, hogy tovább is jussanak. Nincs olyan tanácsülés, vb-ülés, tag­gyűlés, ahol ilyen vagy olyan formában ne kerülne szó a szövetkezésről. Beszélnek kis- gyűléseken, falugyűléseken is erről. S hogy ne csak a hely­beli kis szövetkezet eredmé- j nyein mérjék le az emberek a; közös munka előnyét, a Haza­fias Népfront községi bízott-1 ságának kezdeményezésére] szövetkezeti látogatást is terv-, be vettek. Olyan szövetkezetét látogatnak meg majd a boldo-1 gi egyénileg dolgozó parasz­tok, ahol .már esztendők óta közösen dolgoznak, jó a munkafegyelem, s így a saját szemükkel győződhet-! nek meg, hogy Be1 dogon sem a szövetkezeti mozgalomban volt a hiba, hanem a régi tsz- vezetőiben, tagjaiban. Mert' szorgalmas munkával többet! kereshetnek a közösben, minti a legjobb paprikatermelők. — deák — Az egri MÁV fűtőház KISZ-szervezete június 18-án rövid kis ünnepség keretében adta át az úttörőház részére a társadalmi munkában készí­tett faeszterga-padot. A hat kis pirosnyakkendős úttörő nagy örömmel vette át az ajándékot, amelyet a Peda­gógiai Főiskolán elhelyezett esztergályos szakkör használ majd. Segítség a termelőszövetkezetednek A termelőszövetkezetek dol­gozói már az első hónapokban meggyőződhetnek, mit jelent az alkalmazott szakember se­gítsége. Nemrégen került a mezőszemerei Oj Világ Ter­melőszövetkezethez Dobó Géza agronómus. aki az ellenforra­dalom előtt mint gépállomási agronómus már segítette a szövetkezetét. Most az ő se­gítségével kísérleteznek a ha­talmas, 200 holdas terület ön­tözésére alkalmas öntözőrend­szer alkalmazásával. Ma már a poroszlói Béke és a mező- tárkányi Szabadság Tsz-ekben is szakember segíti a munkát, s a sarudi Kossuth most kért szakembert. Székely Gyula, a gyöngyösi zenepedagógusok munkakö­zösségének keretében a hegedű művészetére tanítja a gyere­keket. Képünkön tanítványaival mutatjuk be a gyöngyösi zenepedagógust. (Beküldött kép.) Jól halad a munka nemrég vetett májusi kuko­rica első kapálását is elvégez­ték. A növényápolási munkákat mindig időben végezték, pél­dául a cukorrépa egyelése mindössze három napig tar­tott, mert minden családra ki­mérték a répaföldet. lg/ az egyelésben még a gyerekek is elvégzésében ismét segítettek, s az eredmény, a __ ____ között vannak. 20 répa már teljesen beborítja a ho ld cukorrépájukat mór há- földet, szépen fejlődik. Nyoic romszor, a 8 hold kukoricát hold tavaszi vetésű kukoricá- már kétszer megkapálták, s a juk már derékig ér. A boconádi Petőfi Termelő- szövetkezet az ellenforradalom ideje előtt a megye legjobb szövetkezetei közé tartozott. Noha az ellenforradalom ide­jén nem volt nagyobb méretű kilépés, mégis megzavarta a tsz. munkáját, sokáig nem volt megfelelő vezetés. Ebben az évben már jobban megy a munka, s a vetések, növény- ápolások az elsők És aztán Jól dolgoznak a boldogi Béke Tsz asszonyai Dicséretet érdemelnek az első évben elért eredményeik­ért a boldogi Béke Tsz. tagjai. A 200 holddal rendelkező szö­vetkezetnek 11 tagja van, eb­ből 9 asszony. Az asszonyok már most bebizonyították, hogy nem maradnak semmi­ben a férfiak mögött, földjeik szépek, tiszták, a növények jó termést Ígérnek, összesen 38 holdon vetettek kapásokat, eb­ből a kukoricát másodszor, a répát harmadszor kapálják. Szépen fejlődik kertészetük­ben a paprika. Kiszámolták azt is a vár­ható terméseredmény alapján, hogy egy-egy tag az évi szor­galmas munka után mintegy 15 ezer forint jövedelemre számíthat. Tfoglalkozom a Kell. Rend­kívül fontos, hogy .ussa és tudja, hogy az apja az nem akárki, hogy az apja még a sárkánnyal is meg tud birkózni, ha szükség van rá. Az nem baj, hogy nincs sárkány, mert jól néznék ki, ha volna. Most különben se sárkányról van szó, ha­nem arról a patakról, amelybe — ha nem vigyáz — beleeshet. A párbeszéd, a fiam részéről meglehetős következetes és egy­hangú, de szükségessé teszi minden tudá­som latbavetését. Nem baj, ez a kis szelle­mi torna nem árt, hadd lássa a gyerek... >- És aztán? — Még nem tudsz úszni, belefulladsz a vízbe. — És aztán? — Hogyhogy aztán. Aztán semmi. Mi az, hogy semmi? — A semmi... hogy a semmi micso­da?... Szóval a semmi az, ami nincs. — És mi az, hogy nincs? — Hátha belefulladsz a patakba, mert nem vigyáztál, akkor nekem nincs kisfiam. Érted már? — Miért nincs? — Mert belefulladtál!! ! — De azért én vagyok, csak fulladt va­gyok! — Hagyjuk ezt, kisfiam. Nem is jó ilyen butaságokról beszélni. Igazán, mást is kér­dezhetsz, ha már az apáddal vagy. Ne ide­gesíts! , — Mi az, hogy ideges? — Hogy ideges? Amikor te ilyeneket mondsz, vagy rosszat csinálsz, akkor apu nem tud nyugodtan gondolkodni... — És aztán? — És aztán, ideges lesz. Nagyon ideges. — És aztán? Megharagszik rád, rádkia­bál, összevesz anyuval, meg más bácsikkal és nénikkel is... — És aztán? — Azok is összevesznek velem, mindez miattad. Nem beszélünk egymással, csak szomorúak vagyunk, és az ebéd se esik jól... — És aztán? — Ne idegesíts, fiam, ezekkel a buta ésaztánokkal? Kérdezz valami okosat, ér­telmeset ... — És aztán? — És aztán arra apu értelmesen tud válaszolni, te tanulsz vele, és te is olyan okos leszel, ha megnősz, mint apu... — És aztán? — A kutya keservit, felkaptak mindjárt, ha nem hagyod abba ezt a buta kérdést, s úgy beváglak a patakba, hogy a víznek se lesz hely benne ... — És aztán én egy belefulladt kisfiú leszek, te meg ideges és szomorú ... Ezt már mondtad... Igazán, olyan unalmas vagy — háborodott fel fiam, feleségem csendes derűje közepette .., És aztán én elrohantam, nagyot károm­kodva, hogy nincs még egy ilyen ütődött apa a világon, aki így kiszolgáltatja magát, egyéniségét a családjának. — És aztán? (egri) A newyorki szívspecialisták kongresszusán dr. James Al­tiért beszámolt egy évekkel ezelőtt történt orvosi eset­ről, egy villamosszékben ki­végzett elítélt „feltámasztásá­ról’’. Az ártatlanul halálra ítélt és kivégzett áldozat ese­tét eddig nem hozhatták nyil­vánosságra, mert az amerikai legfelső bíróság csak nemrég törölte eredeti ítéletét. 1952. őszén irodájában re­volverlövéssel megölték Char­les Jenkins garázstulajdonost. A nyomozás szerint a tettes a tulajdonos volt alkalma­zottja, Harry Brown, akinek nem sokkal az eset előtt he­ves vitája volt az áldozattal. Ezt Brown sem tagadta, de azt állította, hogy a veszeke­dés után elment és már az utcán járt, amikor lövéseket hallott. Erre visszarohant az irodába, ahol Jenkins holtan feküdt a földön. Mivel attól tartott, hogy gyanúba kerül, sietve távozott. Brown taga­dott, de az esküdtszék bűnös­nek találta és rövid tanácsko­zás után halálra is ítélte. Mikor minden mentési ak­ció sikertelenül végződött, Clark, a védőügyvéd, aki meg volt győződve védence ártat­lanságáról, egy orvosbarátjá­val fantasztikus tervet készí­tett a halálraítélt feltámasztá­sára. Olvasott arról, hogy ame­rikai intézetekben, mindenek­előtt a csikágói egyetemen és a philadelphiai Hahnemann intézetben, sikeresen az erős áramütésnek kitett állatokat életre keltenek... Aki túlélte a villamosszéket Hogyan szerezte meg az ügyvéd a holttestet? Az egész elgondolásban az volt a nehézség, hogy a vil­lanyáram hatására megbénult vérkeringési és légzési szer­vek a klinikai halál beállta után csak 8—10 percen belül indíthatók meg újra. Ezért a fegyház közvetlen közelében hevenyészett műtőt rendeztek be, hogy az időt ezzel is csökkentsék. A legnagyobb nehézség ter­mészetesen abban állt, hogyan szerezhetik meg a „hullát", amelyet legtöbbször a fegyház temetőjében földeltek el. Az ügyvédnek sok pénzébe és összeköttetésébe került, míg mindent elő tudott készíteni. Az mindenesetre előnyös volt, hogy aznapra több kivégzést tűztek ki, s így bizonyára ke­véssé lesz feltűnő egy holttest elszállítása. Mivel ezideig Brown az egye­düli ember, aki be tudott szá­molni a villamosszék gyötrelmeiről mondja el saját szavaival, mi is történt vele: — Mikor cellámból kivezet­tek, két őröm támogatott, mert a félelemtől alig álltam a lá­bamon. A kivégző terembe lépve, könyörögni kezdtem, hogy kegyelmezzenek meg, hisz ártatlan vagyok. A je­lenlevő hivatalos személyek és a nézők azonban egyked­vűen, részvétlenül néztek rám. Leborotváltak, majd talkum­mal kenték be tartókat és csuklóimat. Ekkor pillantottam meg a villamosszéket. Az őrök leültettek — „gyorsan vége lesz” — mondta az egy: vi­gasztalásul. Lekötöztek a vil­lamosszékre. Széles szalaggal kötötték át felső testemet és combomat. Karjaimat és lá­baimat rézpántokkal erősítet­ték a székhez. Mindezt rendkívül gyorsan, begyakorolt mozdulatokkal végezték el, látszott, hogy na­gyon sok ilyen szertartáson gyakorolták. Közben egy lel­kész állt mellettem, imádko­zott és igyekezett vigasztalni. Én azonban egy szót sem ér­tettem abból, amit mondott. Csak kiabáltam, hogy ártat­lan vagyok, nem követtem el semmit. Ekkor a fejemre erő­sítettek egy fémfedőt, arra csuklyát húztak. Azután nem láttam és nem hallottam sem­mit, tudtam, hogy már csak másodperceim vannak. Emel­lett érzékeim teljesen épek voltak, minden idegszálammal feszülten vártam az első áramütést, amely a vég kez­detét jelenti. Hirtelen leírhatatlan kínt éreztem. Izmaim görcsösen rángani kezdtek. Testemben izzó tűzfolyam áradt szét. Ki­áltani akartam, de nyelvem nem engedelmeskedett, szoro­san a szájpadlásomhoz tapadt, emellett agyam még hibátlanul működött. Leírhatatlan fáj­dalmat és kínt éltem át. Ezután hirtelen szünet kö­vetkezett... Egy-két percre ki­kapcsolták az áramot. Hirte­len még erősebb áram rázott meg. összerántottam ajkamat, s már lélegzeni sem tudtam. Szemem előtt különös képek jelentek meg. Ügy éreztem, hogy a tengerben vergődöm, belefulladok. Kétségbeesetten akartam kapálózni, karom azonban nem mozdult. Egy­szerre sötét lett minden, el­vesztettem az öntudatomat. A továbbiakat már csak hal­lomásba tudom. Állítólag még egy harmadik áramlökést is kaptam, azután a fogházorvos megállapította a beállott halált. A segédszemélyzet leoldott a villamosszékről, betett egy hosszú, lapos kosárba és át­vitt a szomszédos terembe. Ott már vártak rám az állí­tólagos temetkezési emberek, dr. A. asszisztensei és rohan­tak velem az oldalkijárat mel­lett várakozó hullaszállító kocsihoz. Miután a kijáratnál szükséges ellenőrzéseken át­estek, máris robogott az autó a műtőhöz. Itt már mindent előkészítettek a gyors beavat­kozásra. Az orvos néhány gyors vágással felnyitotta a mellkasomat és a nyaki fő­ütőeret, hogy bevezesse a szív-tüdögép csövének kanül- jeit. A szivattyú kiszívta fe­kete, már alvadó véremet, a másik csövön máris belémen- gedték a friss, oxigénnal telt, előmelegített vért. A percek lassan teltek, a hevenyészett műtőben csak a szív és a tüdő funkcióit vég­ző pumpa motorjának duru- zsolása hallatszott. „Azt hi­szem, elkéstünk” — szólt le­mondó hangon ott várakozó ügyvédem. Az orvos megráz­ta a fejét, emelte a szivaty- tyú mozgását, s kezével óva­tosan masszírozni kezdte a szívemet. Nyolc perc telt el a mellkass megnyitása óta. Most a 10. percben alig érez­hető remegés futott át az elektrokardiográfon. A doktor ismét emelte a vérszivattyú nyomását. Á remegés erősö­dött., lassan dobogni kezdett a szivem, majd nemsokára szabályszerű ritmussal verni kezdett. Las­san beállt a percenkénti 70 dobbanás... „Sikerült!” — lélegzett fel az orvos megkönnyebbülten — de persze még meg kell vár­nunk, milyen károkat okozott az agyban a villamosáram. Ezt csak akkor tudjuk megálla­pítani, ha magához tér.” Mintegy negyedóra telt el, mire felnyitottam a szememet. Fájdalmat éreztem a mellem­ben, s örömmel konstatáltam, hogy ágyban fekszem. Mel­lettem ült védőm, s így szólt hozzám: „No, öreg fiú, ne félj, nem haltál meg! Visszahoztunk az életbe. De azért a koporsódat még ma ünnepélyesen elte­metjük, nagy részvét mellett. Biztonsági okokból nem aka­runk sokáig itt tartani. Egy óra múlva betegszállító autón biztos helyre viszünk. Majái ha valamenyire rendbejöttéi, átviszünk Mexikóba. Persze, más néven fogsz élni, de meg­felelő munkát szerzünk majd számodra. Egy darabig nem látjuk egymást. Minden jótP Három év telt el azután, míg újból láttam őt. Mexikó Cityben keresett fel az örven­detes hírrel, ártatlanságom bírói igazolásával. Egy csiká­gói razzia alkalmával ugyanis kézrekerült egy kábítószer­üzér, aki a börtönben öngyil­kosságot követett el, s búcsú­levelében bevallotta, hogy 6 volt többek között a garázs­tulajdonos gyilkosa is: „azért lőtte le, mert Jenkins évek óta zsarolta őt, miután egy autójában felejtett csomag alapján megtudta, hogy ká­bítószer kereskedéssel foglal­kozik. Az amerikai sajtó is hírt adott „a villamosszékben ki­végzett Brown ártatlanságá­ról”. De, mint írták, a felhá­borító igazságtalanságot nem lehet többé jóvátenni. Én még ezután nem jelentkeztem, csak akkor, amikor elavult Clark ügyvéd „bűne” Kivégzésem és feltámadá­som története csak most, a newyorki szívspecialisták kongresszusán, dr. Aldert be­számolójában került nyilvá­nosságra. Az „Ország-Világ nyomán”^

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom