Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)
1958-05-07 / 88. szám
1958. május 7., szerda NGPCJSAG 3 Néhány szó a helyi tanácsok erősödő tömegkapcsolatáról Az elmúlt napokban a megyei tanács néhány felelős beosztású vezetőjével beszélgettünk a helyi tanácsok munkájáról. Az általános vélemény az volt — s ez megegyezik saját tapasztalatainkkal is, •— hogy az elmúlt évben, de különösen ez év első hónapjaiban nagyon megjavult, jelentősen megerősödött megyénkben a helyi tanácsok tömegkapcsolata, s ez ma is napról- napra tovább szélesedik, erősödik. Ez a fellendülés tartós, mindenekelőtt igen megalapozott, és csalhatatlan mutatója azoknak a kedvező változásoknak, — a kormány helyes politikájában való bizalomnak, az emberek megnövekedett kezdeményező- és alkotókészségének — amelynek a zárosok, községek életében, az egyszerű emberek életében az utóbbi időben végbement. A különböző fórumokon évekkel ezelőtt is sok szó esett a helyi tanácsok tömegkapcsolatáról, annak szükségességéről — csak éppen nem mindig látszott belőle az élet gyakorlatában. Ha valaki végigböngészi a két-három-négy évvel ezelőtt készült tanácsülési jegyzőkönyveket, vagy az ezekről készült feljegyzéseket vagy jelentéseket, bizony sokszor találkozhat ezzel a formulával: az ülés a tanácstagok nem kellő számú megjelenése miatt elmaradt... De volt község, ahol nem is fordítottak különösebb gondot az ülések rendszeres megtartására; saját gondjuk, bajuk mellett maguk* a tanácstagok sem gondoltak sokat megbízatásuk teljesítésével. Sokan közülük — de még tanácsi vezetők is — úgy gondolták, megy az élet a maga útján előre anélkül is ... Az ellenforradalom eseményei, az ellenforradalom elleni nehéz harcok azonban nagyon rácáfolt^ erre a felfogásra is és igen élesen vetették fel, hogy a tanácsok tömegkapcsolatáról nem csupán beszélni kell, hanem a jövő érdekében meg is kell azt valósítani. Maga az élet — a maga sokoldalúságában és sokrétűségében — állította fel azt a tézist, hogy tanácsaink csak úgy tudják jól és eredményesen elvégezni kettős, államhatalmi és államigazgatási feladataikat, ha szoros kapcsolatban áVnak a tömegekkel, valóban élvezik a tömegek bizalmát, bizton számíthatnak az emberek támogatására és kezdeményező, alkotó készségére. Minden tanácstag felelős városa, községe életéért, az emberek bizalmáért — ez az a gondolat, amellyel talán a legjobban lehetne jellemezni azt a pezsgést, azt a munkát, amelynek eredményeként helyi tanácsaink tömegkapcsolata napról-napra erősödik és szélesedik. Ma már nincs község a megyében, ahol létszám hiányában elmaradna a tanácsülés. S ez nem azért van, mert az ülés előkészítésének adminisztrációja megjavult, hanem azért, mert a tanácstagok maguk kívánják, hogy rendszeresen megbeszéljék, megvitassák a község, a város gondjait, terveit, problémáit. A hatvani járásban a tanácsülések megtartásával kapcsolatban igen helyes kezdeményezés született. Lőrinciben úgynevezett „minta-tanácsülést” tartottak, amelyre meghívták a járás valamennyi községi tanácselnökét és az állandóbizottságok elnökeit is. A kétnapos tapasztalatcsere jellegű tanácskozáson Lőrinci 1958. évi községfejlesztési tervét és egy legelőgazdálkodással kapcsolatos tanácsrendeletet vitattak meg. Az ülést igen jól készítették elő. A tanácstagok előre megkapták a napirend anyagát, s azt még az ülés előtt megbeszélték a választó- körzetek lakóival. E megbeszéléseken szerzett tapasztalataikról, a lakosok észrevételeiről és javaslatairól azután beszámoltak a tanácsülésen. A jól sikerült kétnapos tanácsülésen részt vett más községbeli elnökök igen sok tapasztalatot szereztek, sok tanulságot vihettek magukkal. A tömegkapcsolat erősítését szolgálja az a kezdeményezés is, hogy a községekben — a beszámolók előtt — tanácstagi esteket rendeznek Az utóbbi időben igen megélénkült a tanácsok mellett működő állandó bizottságok munkája is. Az állandó bizottságok — mint ismeretes — igen széles aktívahálózatra támaszkodnak, jelentős tömegeket tudnak bevonni egy-egy helyi feladat megoldásába. A javuló és egyre erősödő tömegkapcsolat mutatói a községekben elkészült 1958. évi községfejlesztési tervek is. — Ezek a tervek a falvak, városok lakosainak bevonásával, az emberek száz és ezer javaslatából, elgondolásából tevődtek össze. Ebben az évben a terv szerint összesen 21 300 000 forintot fordítanak, saját erőből, községfejlesztésre a megyében. S ebből az összegből mintegy két és fél milliónyi érték társadalmi munkafelajánlás. — Mi mást, ha nem a tömegkapcsolat való tényét tükrözi ez is. Tömegkapcsolat, a dolgozó emberek segítő készsége, alkotó részvétele nélkül a helyi tanács munkája, — mint ahogy az elmúlt néhány év munkája megmutatta — elbürokratizáló- dik, elveszíti alkotó mozgékonyságát és nem tudja segíteni megfelelően az altalános előrehaladást. Ezen évek munkastílusát senki sem kívánja vissza. De az emberek kívánják azt, — s ez mindinkább valóra is válik —, hogy a tanács valóban vezetőjük, akaratuk, terveik hordozója és megvalósítója legyen. S ez a kívánság mindjárt segitökész- séggel, tetterővel is párosul, amelyre, mint biztos bázisra, minden vezető, minden tanácstag számíthat. DÉR FERENC. Külföldi híradó (Folytatás az 1. oldalról) ...... hogy a texasi San An-; tonio városában tartózkodik a • 4. számú amerikai hadsereg.; Egyik tagja, Samuel Hill ezre-; des, szabadidejében, a rovarok', tanulmányozásával foglalkozik. Mint szenvedélyes bolha-! szelídítő, mostanában mindig < nyugtalanul fekszik le. Aggó-! dik — mi lesz az ö kis „házi-< állataival”, ha kitör az atomháború? Nem ült hát tétlenül, kísér- < létezni kezdett — s aztán meg- ; nyugodott, mert a kísérletek; bebizonyították, hogy a bolhá-; nak 60 ezer „r” (röntgensugár < egység) meg se kottyan. Meg-; nyugodott tehát, ha ki is tör a', harmadik világháború, de < megmaradnak a rovarok, az J élösdiek, hogy még sem pusz- < túl ki teljesen az élet a föld-' röl. Meg kell állapítanunk, hogy 1 nagy felfedezés. Teljes elisme-! résünk az övé... csak mi erre < hamarább rájöttünk, mert, — < sajnos — vannak olyan „bolhák és élösdiek”, akiknek tetszik, jólesik, ha Algériában, — < Tuniszban vér folyik — szeretnék, ha az egész világ vértengerben állna, hiszen az em-; bér véréből élnek... De egyet ne felejtsünk el há- J Iából: A rovarirtó szerek „ipa- < ra” is fejlődőképes! F. 1. Új KISZ szervezet alakult Felsőtárkányban A község mellett a felsőtár- kányi Vasútüzem és Erdőgaz-« daság területén is megalakí-; tották KISZ szervezetüket az! itt dolgozó fiatalok. A 28 tag-; gal alakult új szervezet már-' is munkához látott, aktívan; bekapcsolódik az üzem fiatal- • jainak nevelésébe, a megyében: most megindult nagyarányú; takarékossági mozgalomba. A „boldogulás" útjai — Gyilkosság az Alléé Felicité-n — EGYIK TÉLI délután 5 órakor, a párizsi Saint-Clou-i ejr- dő korhadó avarral borított, névtelen útján, kékes szürke alkonyaiban, egy Peugeot 203- as autó suhant végig. Ebből a típusból legalább százezer szaladgál Franciaország útjain Bekanyarodott az egyik mel- lékútra, amelynek a neve magyar fordításban „szerencsét” jelent. Joseph Tarrago, a párizsi rádió 19 éves műszerésze leállította a motort, leeresztette az első ajtó ablakát, majd jobb karját átvetette a 20 éves Nicole Depus vállán. Minden jel arra mutatott, hogy nem közönséges találka kezdődik. Nicole ugyanis nemcsak azért jött az elhagyatott Felicité útra hogy Joe kezét érezze a vállán. Két ölelés között bizony sok mondanivalójuk volt egymásnak. Nicole annak az Anita Solaire-nak volt az unokahúga, aki a párizsi rádió gyermekműsorát rendezi, Joe pedig, a kis vidéki műszerész, karriert akart csinálni a fővárosban. Asztalfiókjában már régóta rejtőzik annak a rádiódrámának kézirata. amely Nicole nagynéniének bírálatára vár. Joe életének nagy álma volt, hogy a párizsi rádióállomás egyszer a világűrbe sugározza drámáját és Nicole-lal együtt gyakran ábrándozott közös boldogságukról. Másnap reggel két munkába siető kőműves találta meg holttestüket a korhadó falevelekkel borított úton: Nicole ölebének szűkülése hívta fel figyelmüket a hullákra. Életüket közelről leadott revolverlövés oltotta ki... • Sokáig úgy vélték, hogy „tökéletes bűntényről“ van szó, mert semmilyen szálat sem találtak a titok megfejtésére. A bűnügyi nyomozók csoportja négy hét múlva belefáradt a kutatásba. Claudet rendőrbiztos már elhatározta, hogy a bűntény iratait a kideríthetetlen ügyek irattárába helyezi át. A párizsi rendőrség egyik egyszerű közembere azonban egészen véletlenül világosságot derített a bűntényre. Elfogott egy betörőt és maga sem tudja miért, megkérdezte tőle: — Hallod-e, pasikám, nem te követted el a saintclou-i titokzatos gyilkosságot? — Mit szólsz hozzá, tényleg én voltam — válaszolta büszAbban a pillanatban, amikor a galambszürke Peugeot 203-as a Felicité úton megállt, a nyirkos őszi erdőben a két ifjú nekivágott a nedves levelekkel borított csúszós ösvénynek. Jean Claude Vivier büszkén haladt Jacques Sermose előtt, akiről mindenki megállapíthatta, hogy a párizsi alvilág egyik akaratnélküli alakja. Vivier-nek az volt a rögeszméje, hogy titkos rablóbandát alakít, amelynek ő lesz a vezetője. Ennek megvalósítására már határozott tervet is készített: be kell tömi kén Vivier, a nagyreményű ifjú betörő. — Apafej, te felvágsz, a zse- besek nem mocskolják be kezüket vérrel! A nagyreményű ifjú hiúságán érzett csorbát és vérvörös arccal kivette zsebéből a Peugeot 203-as hajtási engedélyét amely Anita Solaire nevére szólt és cinikus mosollyal az elképedt rendőr asztalára dobta: ' — Hát ez mi, apuskám?! a Lafayette utcai lóverseny- irodába, agyon kell lőni a pénztárost, kirabolni a pénztárt és az iroda előtt várakozó autóval az északi állomásra kell hajtani. A terv végrehajtásához azonban autóra és segédre volt szüksége. Egyszer aztán találkozott Ser- moseval, aki szokásához híven az aszfaltot bámulta. „Tudsz-e autót vezetni, komám?” — kérdezte tőle. Jacques lódított egy nagyot: „Persze, hogy tudok, de csak 203-as Peugeo- toC* KÍNAI NÉPKÖZTÁRSASÁG: A miao nemzetiség hagyó* mányos táncfesztiválját mutatja be ez a kép. Több mint tíz* ezer miao nemzetiségű fiú és leány részvételével rendezték meg Kveijang városában a hagyományos fesztivált. Ezen az ünnepségen szoktak találkozni a nőtlen fiatalemberek s leá* nyok, és itt vallanak szerelmet egymásnak. Bevallotta azonban, hogy motorkulcs nélkül nem tudja elindítani a kocsit. Nem marad más hátra, mint hogy megölik egy 203-as Peugeot tulajdonosát, elveszik tőle a motorkulcsot és úgy indulnák a Lafayette utcára. így bukkantak véletlenül a Felicité úton álldogáló galambszürke Peugeotre. Vivier kiadta az utasítást: „Te a nőt nyírod ki, én meg a pasit...” A hullákat kivonszolták a kocsiból és a , főnök” még egy golyót eresztett a fejükbe, a biztonság kedvéért. Sermose nagy kínnal begyújtotta a motort elindította a kocsit, de azzal jobbra-balra kanyarogva csak az első keresztutcáig jutottak el, ahol a motor végleg felmondta a szolgálatot. Claudet akkor nagy pofont mázolt le Jacquesnek: „Te marha, hisz nem is tudsz autót vezetni!” Gyalog folytatták útjukat. • Két fiatal bűnöző másik két fiatal életét oltotta ki. Ketten meghaltak a másik kettő pedig a halál előszobájába érkezett. Lehetséges, hogy a nyaktiló csak az egyikük életét oltja ki. a másik talán életben marad. Ez azonban nem gátolja meg Vivier és Sermose kortársait, hogy továbbra is 7.65-ös pisztollyal a zsebükben keressék boldogulásuk útját. A lapok továbbra is tele vannak rablógyilkosságok, bankrablások híreivel, és a véres események leírásai között ott találhatjuk a francia ejtőernyősök észak-afrikai kegyetlenkedéseinek híreit is. A szenzációhajhászó, vérben < fürdő cikkekben a francia új- < ságolvasók tovább keresik a < boldogulás lehetőségeit. Lehet, < hogy a boldogulás útja még < sokat közülük nyaktiló alá] vis& JAPÁN: Két japán szépségről készült ez a felvétel, az ;egyik tokiói bál szünetében. SZOVJETUNIÓ: A moszkvai !, .Kaliber” mű- l szergyárban előkészítették a \profilograf és profilmeterek mintapéldá- Inyait. A mű- • szerek különösen nagy pontosságukkal ’> tűnnek ki, s \igy alkalmasak >a tudományos í kutató munkákhoz. FRANCIAOR- ;SZAG: íme, az '•1958-as nyári í divat: fehérkék csíkos nyá- • ri ruha, deré- '.kon kék betét- \tel és bő, húzott szoknyával.
