Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-18 / 98. szám

4 nepüjság 1958. május 18., vasárnap Emlékezés Krúdy Gyulára Huszonöt évvel ezelőtt, 1933. május 12-én halt meg Krúdy Gyula, Ady Endre barátja, századunk első harmadának nagyszerű elbeszélőművésze, a magyar Turgenyev. A negyed- százados évforduló alkalmából Budapesten felállították mell­szobrát és emléktáblával je­lölték meg óbudai lakását, amelyben elhunyt. Emlékezé­sül a jeles íróra, részleteket közlünk leányának, Krúdy Zsuzsának készülő könyvéből. ★ Krúdy az 1910-es években Válik országos hírű, elismert íróvá. A Szindbád-novellák és A vörös postakocsi megjelené­se sikert-sikerre halmoz. Ettől kezdve emlegetik kedves hőse után, Szindbád néven. Ez a név pedig haláláig hű marad hozzá. A vörös postakocsi megírá­sára Kiss József, A Hét fő- szerkesztője biztatta, s hogy még nagyobb kedvet csináljon neki, megígérte, hogy 100 ko­ronát ad érte folytatásokként. (Száz koronát akkoriban egy egész könyvecskéért fizetett a Magyar Könyvtár.) Szavát áll­ta is, bár ez a tiszteletdíj va­lóban óriási összeg volt akko­riban. A regényt aránylag rö­vid idő alatt írta meg. (Ez idő­tájt vált szokásává, hogy mi­előtt írni kezdett, iniciálékhoz hasonló betűket rajzolgatott. Addig-addig, míg „mint egy motor, bemelegedett”. Ettől kezdve szélsebesen száguldott a tolla.) A vörös postakocsit 1913 vízkereszt napján kezdi közöl­ni A Hét. Elöljáróban Szind­bád nyílt levelet intéz Kiss Jó. zsefhez, melyet így kezd: „Kedves Szerkesztő úr, ön azt kérdezi tőlem, mi lesz regé­nyem témája, amelyet A Hét­nek írok? Minden, ami nekem kedves és minden, amit eddig meg nem írtam, mert nem ír­hattam: dolgok, amelyek év­tizedek óta élnek bennem, de írni róluk a körülmények, ele­ven emberek és még nyitott sebek miatt nem volt illen­dő .. Kiss József igényes, skrupu- lózus szerkesztő. (Sokat kellett szaladgálnia, amíg a lapja fenntartásához szükséges pénzt előteremtette.) „Hiú volt, mint egy el nem ismert fűzfapoéta és bölcs, mint egy öreg rabbi­nus.” Verseit gonddal cizellál, ta, s titokban, álnéven rémre­gényeket írt. Szívóssága, mun­kakedve még öreg korában is töretlen volt. Igyekezett mind­végig modern, divatos lenni. „Elfelejtette gyengeségét, öreg­ségét, betegségét, ha költői mivolta került szóba.” Lenézte az álírókat, s nagyra tartotta hivatását. „A Hét” két évtize­den keresztül újszerű, merész, népszerű. A legtöbb fiatal író munkatársa lesz. Így Heltai Jenő, Ambrus Zoltán, Ignotus, Cholnoky Viktor, Makai Emil, Lakatos László stb. Krúdy nagyrabecsüli Kiss Józsefet, aki egyik legemberségesebb, leggavallérosabb szerkesztője. A vörös postakocsinak igen nagy sikere volt. Számos újság foglalkozott vele. Ady így ír róla: „a könnyes, drága, gyö­nyörű könyv, így, ahogy írta,, aki írta, fölséges vallomás”. ★ 1930. május 28-án érkeztünk Óbudára, új otthonunkba. Sze­gényes holmink zömét a Köz­munkák Tanácsától kölcsön­kapott bútorok képezték. La­kásunk a III. kér., Templom utca 15. is az ő tulajdonukban volt. (Ezt a kopott házat, a környezőkkel együtt, a maj­dan felépülő óbudai híd ked­véért vették meg, azzal a szán­dékkal, ha az építkezés úgy kívánja, — lerombolják.) A környezet, a szűk, köves udvar rettenetes sivárnak ha­tott, a mesebelien szép Sziget után. A három szobából kettő az udvarra, egy az utcára né­zett. Ez lett apámé. A parányi, sötét fürdőszobában ócska, horpadt bádogkád szomorko- dott, valóságos istencsapás a szigeti gyógyfürdő után. (A megszokott fákat, bokrokat, virágokat anyám hamarosan néhány muskátlival, leánder. rel igyekezett pótolni.) Valamennyien tudtuk, hogy más lehetőségünk nincsen, en­nek a megoldásnak is örül­nünk kell. Krúdy így ír erről: „Szindbád olyanformán ve­tődött az óbudai partra (a ha­Beköszöntött az első igazi meleg vasárnap — írja levelé­ben Erdélyi Béla tiszaná- nai levelezőnk —, s vele egy kedves meglepetés a tiszaná- naiak részére. A földműves­szövetkezeti cukrászda ezen a napon nyitotta meg ajtaját. Egész napon keresztül több­ezer adag fagylaltot mért ki a cukrász. Másnap megláto­gattam külön is a cukrászda vezetőjét — írja a továbbiak­ban —, hogy érdeklődjek, mi­lyen nagy volt a forgalom és meg voltak-e elégedve a ve­vők. Válaszul a panaszköny­vet tette elém a boltvezető, mely nem panaszokkal, hanem elégedett megjegyzésekkel telt meg. Én nem írtam a panasz­könyvbe, hanem így az újsá­gon keresztül szeretném meg­köszönni a földművesszövet­kezet illetékes dolgozóinak, hogy egy korszerűen felszerelt cukrászdával lepték meg a ti- szanániakat. Oláh Béla a bélapátfalvi Cementgyárban dolgozik. Le­velében azonban most nem a gyár problémájával foglalko­zott, hanem a múltra emlékez­tette a cigányokat, amikor a megvetés, koldulás, munkanél­küliség volt osztályrészük, s az, hogy jóformán emberszám­jógyári sziget környékén), mint egy hajótörött, akinek nem volt válogatnivalója a mene­külés módjában. Ott szállott partra, ahol lehetett: akár csak egy sekélyes, reménytelen par­ton is, ahol elhasznált, pléh kályhacsövek... hasznavehe­tetlen tárgyak között haszon­talannak érezte már önmagát is ... ő... „vadevezős” volt egész életében, így senkinek a pártfogására nem számítha­tott, mikor érzése szerint ösz- szetört bordákkal, a pokoli lá- tományoktól elgyávult lélek­kel, csak éppen egy paraszt- hajszálon függő szívvel, nehéz­kes testtel... a hajótöréstől megmentette puszta életét és annak is örült, hogy még egy saru van a lábán.” ★ Halála előtti napon, május 11-én, megkapja az utolsó ar- culcsapást az élettől. Antal István sajtófőnök hí­vatja magához. Apám és né- hányan írtak egy akkor induló prágai magyar lapba. Neki a Verseny a holdvilággal című írása jelent meg ott. Antal közli vele, hogy a „magyar kormány ezt a tettét „haza- fiatlan cselekedetnek minő­síti”. Gyula helyettem a szem­tanúja, hogy édesapám a saj­tófőnök szobájából paprika- pirosan, a végtelenségig fel­indulva, köszönés nélkül ro­hant ki. Órákig alig lehetett megnyugtatni. Délután került haza és rögtön lefeküdt, hogy soha többé ne keljen fel. ba sem vették őket. S ennek betetőzése volt a hitleri terv, mely a zsidók kiirtása mel­lett a cigányok kiirtását is tervbe vette. Meg is kezdő­dött 1944-ben a cigányok ösz- szeszedése Heves megyében is. A Szovjet felszabadító Hadse­reg vetett véget szenvedéseik­nek, s azóta, aki dolgozik, azt valóban megbecsülik ebben az országban. Egészséges házak épülnek a putrik helyén, nem az ócskapiacról öltöznek a ci­gányok. Gyermekeik, ha tehet­ségük van hozzá, tovább ta­nulhatnak. •— Emlékezzetek a múltra — írja levele végén Oláh Béla. — Ne feledjétek egy percre sem, hogy szebb, boldogabb életet csak egyedül a szocia­lista haza adhatja meg. Érte dolgozni szép és megtisztelő feladat. A káli gimnáziumból is ho­zott hírt a napokban a posta. Maczki Levente, a gimnázium elsőosztályos tanulója már régebben rajzolgat, rajzai te­hetséget árulnak el — írja I p a cs Oszkár — és emellett a tanulásban, a fegyelemben sem lehet rá panasz. Méltán állíthatják példaképül a többi diák elé. X95S. május 18, vasárnap: 1918-ban nyílt meg a Margit­szigeti Színkör. 1873-ban született Kömyel Béla operaénekes. 1843-ban született Giovanni Sgambati olasz zeneszerző 1958. május 19, hétfő: 1890-ben született Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köz­társaság elnöke. 1913-ban halt meg Korányi Fri­gyes orvostanár. NÉVNAP Ne feledjük: hétfőn IVÓ kedden: BERNAT- VEGYSZERES GYOM­IRTÁST végeznek Vámos- györkön az egyénileg dolgozó parasztok, a Növényvédő Ál­lomás irányításával. 1 hold búza gyomirtása 120 forintba kerül így.- TISZÁNÁNAN még az év folyamán kilenc kilométer hosszú és 60 centiméter szé­les járdát építenek, melyre a köz'-^g 100 ezer forintot fordított. A község lakosai 68 ezer forintos társadalmi munkád .U járulnak hozzá a járda építéséhez.- KISZ EGRI járási bizott­sága által a festői szépségű felsőtárkányi tónál az ifjúság nagy tavaszi majálisára több ország fiataljait vendégül hív­ták. Részt vesznek a majáli­son a szovjet, kínai és más országok ifjúsági küldöttei is. ZARÁNK községben a Ha­zafias Népfront és a községi tanács segítségével, társadal­mi munkával egy gyermek- játszóteret létesítettek.- HEVESEN a földműves­szövetkezetek könyvelői érte­kezletet tartottak, amelyen megtárgyalták a társadalmi tulajdon védelmét és egyben kiosztották a jó munkát vég­zett könyvelőknek az okleve­leket.- A HEVESI JÁRÁS köz­ségfejlesztési előkészítő mun­kálatainál a községi tanács­tagok a járásban megtartot­ták a községfejlesztési tervek ismertetését, amelyen össze­sen 7577 hallgató vett részt.- KÁPOLNÁN ebben az évben 10 százalékos község­hozzájárulást szavaztak meg. A távlati tervek szerint a hozzájárulás egy részének felhasználásával három éven belül 300 ezer forintos költ­séggel új kultúrházat építe­nek, amelyben a belső beren­dezést a MOKÉP biztosítja. FILM: cvlmni/fiák — Csehszlovák film — II ruslea fogtechnikus nem­rég telepedett meg a kisvá­rosban, de máris jólmenő pa- cientúrája van. Szép, kényel­mesen berendezett lakásán, jól felszerelt rendelőjében fogadja betegeit. Hruska nem szűköl­ködik anyagiakban, s ha egy páciens aranyfogat kíván, — mindig meg tudja szerezni a szükséges aranyat. A városban senki sem tudja, hogy kiló­szám rejtegeti pincéjében az aranyat. — Halouszka, a hajdani igazgató úr az egyet­len, aki sejt valamit Hruska aranyairól, mert egy este a mulatóban arra kéri, szerezzen neki nagyobb mennyiségű aranylapot, s Hruska ezt ke­reken elutasítja. A fogtechnikus ezen az es­tén későn tér haza, vele van Irén, az igazgató felesége, aki­től megtudja, hogy Halouszka rövidesen hosszabb időre kül­földre utazik. Hruska úgy dönt, hogy mégis elfogadja az aján­latot, maga készíti el neki a hengerelt aranylemezeket. Közben Hruska megismer­kedik Mariéval, aki hirdetésre asszisztensnőnek jelentkezik nála. A fiatalok megszeretik egymást, s a kölcsönös szere­lem házasságban nyer betel­jesülést. A fiatalasszony mit sem tud férje titkairól, nem is gondolja, hogy a tőle aján­dékba kapott aranypók hon­nan származik. A filmet az Egri Bródy mo­zi játssza május 21-ig. ANGLIA: FRANCIAORSZAG: . Az angol pos- I taügyi miniszter, Emest Marplesi 1 hi alos voll [| egy bankettre. J melyet a lon- M doni állatvédő s!«» társaság rende­zett. A lakoma végén az illeté­kesek felkérték, hogy az állatvé­delmet kormányában is kép­viselje és ügyüket messzemenően támogassa. A jóhumorú miniszter így válaszolt: Ami a kutyákat illeti, már széleskörű intézkedé­seket tettünk érdekükben. Az új telefonhálózat kiépítése, melynek során számtalan új póznát fo­gunk felállítani, véleményem sze­rint az ebek iránti megbecsülé­sünk és barátságunk kétségtelen jelei lesznek.^ FRANCIAORSZAG: Egy Barrois ne­vezetű francia sofőr, akit az egyik nagy szál­lítóüzem alkal- nazott, hirtelen el­költözött városá­ból, miután válla­latát körülbelül félmillió frank­kal károsította meg. Marseille-be költözve sofőrsapkája jelvényét repülő jelvénnyel cserélte fel, majd az amerikai légierők tiszt­jének adta ki magát. A mezzel sikerült is megtévesztenie néhány repülőtársaságot és jónéhány szí­nésznőt. Végülis Orly-ban leplez­ték le a szélhámost, aki ezúttal az Egyesült Államok kereske­delmi ügynökeként működött. Mr. Desplanche, pás '.si lakos hirtelen idöbbent arra, hogy elesége elviselhetetlen erinészettel rendek kezik. Röviddel ezs után az asszonyt sza­bályszerűen kiűzte közös lakásukból. Két esztendő múlva feles jégé megkapta a vá­lást bizonyító iratos tartásdíjra vonatkozó közleményt. Volt férje azonbanj akit úgy ismertek, mint a zsus goriság és -a fösvénység meg­testesítőjét, fellebbezett a válás kimondása ellen, mivel rendkí­vül sajnálta nejétől ezt az ósz- szeget is, másrészt nem akart az adósok börtönébe sem kerül­ni. Ennek érvénytelenségét has marosan ki is mondták, a feles sége azonban nem óhajtott visz- szatémi férje hazába. A kapzsi férj most azzal a követeléssel áll elő, hogy az asszony a tá­volmaradás minden napjáért 5000 frankot fizessen „anyagi és erkölcsi kárpótlás címén.“ JAPAN: A japán teles vízió az elmúlt hetekben nem mindennapi mils sorral kedveske­dett közönsés gének. Ökölvis vó mérkőzést közvetített, melys nek során a japán ”inmjvo Ebis sawa egy hatalmas kenguruval állt a ringbe. A ueves sportolót Tom nevű ellenfele már az első percekben kétvállra fektette és félelmes horogüléseivel rövid idő alatt harcképtelenné te. kát és a „. hogy a protekció nem új­keletű dolog, szerintem egy­idős az emberiséggel. Állítom, hogy amikor a majmok meg­kezdték az emberré való át­alakulást, ott is a protekciós majmok jártak jól, ugyanis akinek nem volt semmi pro­tekciója, az ember lett, a pro­tekciósok ma is boldog maj­mok. De aki nem hisz abban, hogy az ember a majomtól származik, annak számára is nyilvánvaló lehet a protekció jelenléte, már az első em­berpárnál is. A kígyó ugyanis rávette Évát és Ádámot, hogy harapjanak az almába. Azt én tudom, hogy nem nagyon kel­lett őket biztatni, de azért jo­gilag mégis csak az a helyzet, hogy a kígyó volt az értelmi szerző és felbujtó. És mégis ádámot és Évát B-listázták a paradicsomból, a protekciós kí­gyó maradt és vígan röhögött volna a markába, ha lett vol­na marka. Vagy talán Noé nem volt protekciós, amikor előre közölték vele, hogy víz­özön lesz, és csak egyedül ő ússza meg szárazon, valamint azok, akiket bevisz a bárkába. Az természetes, hogy ezúttal is a protekciósok jutottak be, és ki tudja hány értékes szép állat pusztult el, mert nem volt senkije, aki protezsálta volna. Ezzel szemben a bolhának, a tetűnek és a sakálnak volt protektora. Persze ez csak a kezdet volt és a protekció intézmé­nye a történelem folyamán to­vább terebélyesedett egészen napjainkig, amikor is kímélet­len harcot indítottunk ellene. És mint minden harcnak, úgy ennek is vannak hősei és per­sze áldozatai is. Ilyen áldozat a Simek kartárs, aki addig koptatta a száját, hogy le a protekcióval, míg elvesztette az évek alatt naaynehezen megszerzett protekciót, úgy hogy most kezdheti a dolgot elölről. Mert sajnos a legtöbb embernek a protekció úgy kell, mint « levegő, vagy a víz. Mi­után a protekciót még a maj­moktól örököltük, az ember akkor is keresi a protekciót, ha semmi szüksége nincs rá. Ha például Kovács cipőt akar vá­sárolni, akkor megkéri Kisst, aki főelőadó a Sóhivatalban, hogy jöjjön el vele, mert őt nem merik becsapni. És ami­kor az üzletben rásóznak egy két év óta raktáron heverő, már eladatlannak minősített cipőt, rettenetesen örül, hogy a protekciója révén jó vásárt csinált. Mert lassan odaju­tunk, hogy az embereknek már nem is esik jól az, ami­hez protekció nélkül jutottak hozzá. A protekció márkát ad, a protekció kellemes jó érzés, mert emeli az ember társadal­mi súlyát. Ismerek embert, aki csak azért hanyagolja a fele­ségét, mert nem kell hozzá protekció. És csak az a sze­rencse, hogy a protekció igen „demokratikus” dolog. Ugyanis mindenki ismer valakit, aki szólhat valakinek, aki jóban van valakivel, aki el tudja in­tézni azt a dolgot, amit az illető egyszerűen és minden nehézség nélkül elintézhetne és fele energiájába sem ke­rülne, mint amit arra fordít, hogy hajhássza a protekciót. Persze az eddig elmondot­takból az tűnik ki, hogy ma egyáltalán nincs szükség se- holsem protekcióra. Ha ez vol­na a helyzet, felesleges lenne harcolni a protekció ellen, el­végre hadd játszanak az embe­rek. De, sajnos, van az érem­nek egy másik oldala, amikor valóban szükség van protek­cióra. Vagy legyünk egy kicsit finomabbak: egyes esetekben kellenek összeköttetések, ba­ráti kapcsolatok. Állításom igazolására hadd hozzak fel néhány példát. Teszem fel, hogy eredeti svéd hátvakargató gépek ér­keznek az üzletbe. Az eladó azt mondja, hogy ilyen alkal­mat nem szalaszthat el, ezért a gépeket gyorsan eldugja és csak azoknak ad belőle, akik­nek nála protekciója van. Na, de kinek van protekciója? — Nyilván hogy annak, aki va­lamikor őt is protezsdlhatja. vagy honorálhatja szívességét, így természetesen a szomszé­dos boltok eladói az elsők, mert náluk viszont finn talp­csiklandozó gépek vannak. És természetesen kap a pult alól hátvakarót Kovalcsik kartárs, aki a főigazgatóságon iktató, és ki tudja, mikor segíthet valamit. És persze nem ma­radhat ki Kukucska bácsi sem, aki viszont ott pedellus, ahová az eladó fia jár és nem rossz az, ha a gyerek jóban van a pedellussal. Akik még ezután is ta­gadnák a protekció létét, ké­rem, magyarázzák meg nekem a következő jelenséget. Adva van egy Csutora nevű ember, akiről mindenki tudja, hogy nem szeret és nem tud dolgoz­ni, azon felül egy kicsit lógós is. A Csutorát ezért kidobják az állásából, mire Csutora né­hány hétig a cukrászdákban üldögél, különböző emberekkel tárgyal, és egy napon maga­sabb beosztásban dolgozik egy másik cégnél. Itt persze igyek­szik funkcióját felhasználni arra, hogy egyrészt meghá­lálja jótevőinek segítségét, va­lamint arra, hogy újabb jó­akarókat szerezzen a követke­ző esetre. így hát Csutoránkat nem kell félteni, mert meg­felelő összeköttetéseivel bizto­sította jelenét, és ha ez így megy tovább, a jövőjét is. Ezért tehát nem indokolt az a harc, amelyet a protekció megszüntetése ellen hirde­tünk. Meg kell szüntetni azt a hangulatot, hogy az embe­rek azt higgyék, hogy valamit csak protekcióval lehet elérni. Vannak emberek, nem aka­rok szerénytelen lenni, de én is ilyen vagyok, akik soha nem vettek igénybe semmiféle protekciót és nem is prote- zsáltak senkit. így hát nyu­godtan megírhatom ezt a cik­ket a protekció ellen. Most pe­dig elmegyek az egyik ismerő­sömhöz, aki a rovatvezetőm ál­landó sakkpartnere, és megké­rem, hogy szóljon a rovatveze­tőnek. hogy az szóljon a szer­kesztőnek, hogy ezt a cikket fogadja el. Ezután már egy­szerű a dolgom. Elutazom Maklártályára, ahol lakik egy asszony, aki tojást szokott hoz­ni az egyik nyomdásznak, és megkérem, hogy protezsáljon be, hogy a nyomdászok kiszed­jék a cikkemet és jó helyre tegyék a lapban. Ezután nyu­godtan hajtom álomra fejem, abban a nyugodt tudatban, — hogy mindent megtettem a protekció leküzdésére. Most már csak ahhoz kell valami protekciót szereznem, hogy az olvasók el is olvassák és meg is szívleljék e cikket. Hát csak ezt akartam mon­dani ....... HE BRST FERENC

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom