Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-18 / 98. szám

2

népújság

1958. május 18., vasáraap

ov

0

Franciaországban életbelépett a kivételes állapot

kénél, kijelentette, hogy a Franciaországban állomásozó erők lojálisak lesznek. Ezzel szemben változatlanul tartja magát az a hír, hogy Ely tábornok, a francia vezérkar főnöke lemondott, de lemondását a köztársaság elnöke nem fogadta el.

De Gaulle tábornokot szerda

este óta senki sem látta, általában azonban azt hiszik, hogy a Haute—-Marne megyei Colombey- Les-Deux Englieses faluban levő kastélyában tartózkodik. Pénteken egy képviselő barátja, De Lipkowski fel akarta keresni, de a tábornok kastélyának kapuja zárva maradt, hiába csengetett.

Aggodalom Washingtonban a franciaországi helyzet miatt

WASHINGTON (Reuter) Az Egyesült Államokra, amely kétségbeesetten igyekszik szigorú semlegességet tanúsítani a francia és az algériai válságban, észak-afrikai barátai nyomást gyakorolnak, hogy határozottan foglaljon állást.

Az Egyesült Államokban főleg amiatt aggódnak, hogy a NATO szövetségét veszély fenyegethetné, ha De Gaulle tábornok dik- tátori hatalomra tenne szert. Hivatalosan úgy vélik, kevés valószínűsége van annak, hogy a tábornok magához ragadhassa a hatalmat.

Az amerikai sajtó

NEW-YORK (MTI) A Reuter new-yorki sajtószemléje szerint a New-York Times szombati számának franciaországi és algériai helyzettel foglalkozó cikke megállapítja, De Gaulle tábornok „az ajtó mögött várakozik“, majd hozzáfűzi: „Aligha kétséges, hogy a korosodó tábornoknak még mindig nagy tekintélye van Franciaországban, mégpedig nem

elé, hogy valamennyi tudomány számára olyan elméleti (ez a materializmus) és módszertani (ez a dialektika) alapot dolgozzon ki, amely tudományos vizsgálódásuk általános és nélkülözhetetlen elméletéül és módszeréül szolgál. A dialektikus materializmus a különböző konkrét tudomány részére elméleti alapot és általános tudományos megismerési módszert nyújt. Ezen kívül arra törekszik, hogy filozófiai értelmezést adjon a természet és a társadalom már megismert tárgyainak és jelenségeinek. A marxista-leninista filozófia többek között azt a célt tűzi maga elé, hogy a természet- és társadalomtudományok konkrét eredményeit világnézetileg, általános értelemben összegezze és dialektikus materialista megvilágításba helyezze.

Ámde nemcsak a dialektikus materializmus hat a konkrét természet- és társadalomtudományokra, hanem azok is visz- szahatnak arra. Az egyes specifikusabb jellegű tudományok szolgáltatják a konkrét anyagot a filozófiai általánosítások számára, melyekre azért van a dialektikus materialimusnak szüksége, hogy rájuk támaszkodva, folytathassa egyrészt a megismerés általános tudományos módszerének, másrészt magának a materialista ismeretelméletnek kidolgozását és továbbfejlesztését.

Mint kitűnik, a dialektikus materializmus és a többi tudomány távolról sem független egymástól, még kevésbé állnak kibékíthetetlenül szemben egymással. Szorosan kapcsolódnak egymáshoz, de ugyanakkor az önállóságukat is megőrzik. A dialektikus materializmus a modern természet- és társadalomtudományokat áthatja és önmagával telíti. A marxista-leninista filozófiát ’ és a többi tudományt az egység és a kölcsönös összefüggés . viszonya kapcsolja össze egymással.

\ filozófiáról beszéltünk, s talán nem is eredménytelenül. Ha sikerült elér- . nünk azt a minimális célt, [ amit a cikksorozat elején ki- , tűztünk, akkor azt mondhatjuk, hogy kezdetnek ez is elég.

Biztosan sok olvasót érdekel, hogy beszélünk-e még a filozófiáról. Megígérjük, hogy igen. De most arra kérjük olvasóinkat, hogy egy újabb sorozat megkezdéséig írják meg a véleményüket az eddigi cikkekről.

FÖLDI PÁD, főiskolai adjunktus, a TT1T filozófiai-pedagógiai szakosztály tagja.

Ä gyermekek védelmében

A gyermek a legdrágább kincse minden szülőnek, de összességében a társadalomnak is. Joggal kívánjuk meg mindenkitől, hogy óvja a gyermekek életét. Sajnos. — elég gyakran tapasztalhatjuk, hogy egyesek felelőtlenül mo- torozgatnak a városban, nem törődve azzal, hogy „szórakozásuk”, vagy ha úgy tetszik, kényelmességük gyermekek életét veszélyezteti. Sokat tudnának beszélni erről, az egri Epreskert utca, Ankli utca, Kisfaludy utca, Gyóni Géza utca lakói, akik félnek az utcára engedni gyermekeiket, mert az arra lakó motortulajdonosok állandóan a járdán közlekednek. A figyelmeztetés — a szülők részéről — eddig még hasztalan volt. Nem ártana, ha a közlekedési rendészetről

gyakrabban ellátogatnának

Rekordidő alatt feie a tarnaszentmiklósi

Az idei rendkívüli tavasz miatt a Heves megyei Tisza- menti földeken is késett a több mint kettőezer hold rizs elvetése. A tarnaszentmiklósi gépállomás dolgozói azonban mindig készenlétben álltak és amikor rá lehetett menni a földekre, 40—50 erő- és munkagéppel, azonnal hozzáfogtak

ezekbe az utcákba, s ha í szép szó nem használ, éré Iyescbben adnák tudtára az illető motortulajdonosoknak, hogy a járda nem úttésl. Jó lenne addig intézkedni, míg nem kerül gyermekéletbe egyesek felelőtlensége.

—deák—

Időjárásjelentés

Változékony idő.

Várható időjárás vasárnap estig: Felhőátvonulások, vasárnap kevesebb helyen eső, keleten még zivatarok. Az északi szél nyugaton mérséklődik, keleten megélénkül. A hőmérséklet keleten csökken, nyugaton már nem süllyed tovább.

Várható legalacsonyabb hőmérséklet ma éjjel: Nyugaton 6—9, keleten 9—12, legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap:

15—18 fok között.

zték be a rizsvetést gépállomás dolgozói

a szántás-vetéshez. Ennek eredményeként a gépállomás dolgozói az időjárással dacolva, rekordidő alatt: 8 nap alatt, tegnap délre befejezték a 2 ezer hold rizs vetését. Az elvetett területeknek mintegy felén már az árasztást is elvégezték.

a francia válsáwpól

csupán a hadseregben, és a szélsőjobboldali körökben.“

„Ila Pflimlin kormánya nem tudná biztosítani tekintélyéi, megerősödik majd De Gaulle színrelépésének követelése, de ugyanilyen mértékben fokozódik majd a közép- és baloldali pártok ellenállása is, akik attól félnek, hogy a tábornok hatalomra jutása katonai diktatúrát jelentene.“

Mi a dialektikus materializmus tárgya?

A dialektikus materializmus tárgyának meghatározásához tudni kell, hogy miben tér el a különböző konkrét természet- és társadalomtudományok tárgyától.

Az eltérést a legáltalánosabb értelemben így lehetne összefoglalni:

Az egyes természettudományok (mint például a mechanika, a fizika, a kémia, a biológia stb.) a természet meghatározott részét tanulmányozzák. Azokat a sajátszerű, specifikus törvényeket tükrözik, amelyek csupán a természet bizonyos oldalára és jelenségkörére érvényesek. Minden adott természettudománynak megvan az önálló tárgya, de tárgyköre nem terjed túl a sa- játszerű problémák határán.

A különböző társadalomtudományok (mint például a történettudomány, a politikai gazdaságtan, a jogtudomány stb.) ugyancsak sajátszerű problémákkal foglalkoznak. — Azokat a specifikus törvényeket tükrözik, amelyek csupán egy-egy társadalmi alakulatra, vagy az adott társadalmi formáció bizonyos részére vonatkoznak. A szóban levő társadalomtudományok tárgyát a konkrét társadalmi-gazdasági törvények alkotják.

A konkrét természet- és társadalomtudományoktól eltérően a dialektikus materializmus azokkal az általános mozgási, változási, fejlődési törvényekkel foglalkozik, amelyek a természetre, a társadalomra és az emberi gondolkodásra, vagyis az egységes anyagi világra egyaránt vonatkoznak. Ilyen törvény például az ellentétek egységének és harcának törvénye. E törvény hatá_ rozza meg a mozgás, a változás és a fejlődés dialektikáját. Ellentmondások állandóan keletkeznek és szakadatlanul megoldódnak: ez viszi előre a tárgyakat és a jelenségeket az örökös mozgás, változás és fejlődés folyamatában. Az ellentmondás törvénye a világmindenség alaptörvénye. Éppen ezért egyetemes érvényű törvény. Ez azt jelenti, hogy kiterjed a természet, a társadalom és az emberi gondolkozás minden területére.

A dialektikus materializmus tárgya tehát az egységes anyagi világ mozgásának, változá. sának, fejlődésének legáltalánosabb, egyetemes érvényű törvényei azon a három területen, amelyen a tudományok dolga van: a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás területén.

elmondottak alapján azt mondhatjuk, hogy: a dialektikus materializmus a természet, a társadalom és az emberi gondolkodás legáltalánosabb, egyetemes érvényű törvényeinek tudománya.

A dialektikus materializmus tudományos világnézet és önálló filozófiai tudomány. Tárgyának különleges sajátosságánál fogva nem törekszik £ konkrét természet- és társadalomtudományos vizsgálódás helyettesítésére. A konkrét tudományokkal való kapcsolatában azt a feladatot tűzi magi

A marxizmus—leninizmus filozófiája a legkövetkezetesebben végigvitt filozófiai materializmus. Ez a modern materializmus, mind a természet-, mind a társadalomszemléletében teljesen kizár mindenféle idealista elméletet és metafizikus módszert. A marxista-leninista filozófia elmélete materialista, és módszere dialektikus.

Mindez azt jelenti, hogy a marxizmus—leninizmus klasz- szikusai elmélyítvén és kifejlesztvén a filozófiai materializmust, megalkották a tudományos materialista dialektikát, és a dialektikus materializmus természetre vonatkozó megismerését kiterjesztették az emberi társadalom szemléletére. Létrehozták ezzel a történelmi materializmust, amely nem más, mint társadalomszemléleti dialektikus materializmus. A történelmi materializmus megalkotása a tudományos gondolkodás leghatalmasabb vívmányának bizonyult.

Az elmondottakból az következik, hogy a marxizmus >-leninizmus filozófiája a dialektikus és a történelmi materializmus.

A közelmúltban néhány megzavarodott „filozófus” azt állította, hogy a marxizmus— leninizmus filozófiája egyedül és kizárólag a dialektikus materializmus. Szerintük a történelmi materializmus nem filozófiai tudomány, s ezért nem is sorolható a marxista-leninista filozófiához.

Nem messze esik ez a soha meg nem indokolt és be nem bizonyított „álláspont” ahhoz az ellenséges rágalomhoz, mely szerint a marxizmus— leninizmusnak egyáltalán nincs önálló és kialakult filozófiája. Lehetetlenség ugyanis a történelmi materializmus tagadása anélkül, hogy ugyanakkor ne tagadnék a dialektikus materializmust is. Aki „száműzi” a történelmi materializmust a marxista—leninista filozófiából, ugyanaz közvetlenül vagy közvetve tagadja a dialektikus materializmust is, mert az egyik a másik nélkül értelmetlenné és hasznavehetetlenné válik. A történelmi materializmus elutasítása tehát egyet jelent a dialektikus materializmus elvetésével. Ez viszont a marxista-leninista filozófia megtagadását eredményezi.

I J a igaz lenne, hogy a tör- ténelmi materializmus nem filozófiai tudomány, akkor nem lenne önálló tárgya sem. önálló tárgya ugyanis csak önálló tudománynak van A történelmi materializmus pedig önálló tárggyal bír. A történelmi materializmus, mini filozófiai tudomány, azokat az általános mozgási, változási fejlődési törvényeket tükrözi amelyek a társadalom méhé- ben rejlenek. A társadalom életét belső, általános törvények szabályozzák. Ezekkel £ törvényekkel elsősorban a történelmi materializmus foglalkozik. Ezért mondjuk, hogy i történelmi materializmus £ társadalom általános törvé nyeinek tudománya.

A történelmi materializmui tárgyával most nem foglalkozunk részletesebben. Erre < problémára más alkalomma visszatérünk. Beszélnünk kel azonban a dialektikus mate rializmus tárgyáról.

A dialektikus materializmui tárgyát meghatározva, egy szersmind megcáfoljuk azt a: ellenséges rágalmat, mely sze rint nincs önálló marxista- leninista filozófia.

Beszéljünk a filozófiáról

(Tizenegyedik rész)

Franciaországban életbe lépett 1 a kivételes állapot. A Nemzetgyűlés a hajnali órákban rövid, tízperces ülésen második olvasásban is megszavazta a háromhónapos időtartamra kivételes állapotot elrendelő törvényjavaslatot, miután azt a köztársasági tanács 211 szavazattal 91 ellenében módosítás nélkül elfogadta. A törvény a belügyminiszternek rendkívüli hatalmat ad és ez a hatalom a Pflimlin-kor- mány új szocialista belügyminiszterének, Jules Mocbnak a kezében összpontosul. Pénteken este tíz órától Jules Moch az új francia belügyminiszter. Nevének rossz csengése volt 1948. évi belügyminisztersége idején, ami- koris rendőri hatalmát a munkásság ellen fordította. Ma azt várják tőle Párizsban, hogy a kemény kéz politikáját a szélső- jobboldal, a fasiszta veszély ellen alkalmazza.

A kivételes állapotról szóló törvény cenzúrát léptet életbe a sajtó, a rádió és a film területén.

A hadsereg várható magatartása áll az érdeklődés középpontjában, Egyes hírek szerint Juin Marsall, aki pénteken látogatást tett a köztársaság elnökén” szavakat úgy értelmezik, hogy az felhívás a kommunistákhoz, segítsenek szavazataikkal valamilyen fajta népfrontot alakítani az alkotmány megvédésére. A radikálisok ugyancsak az MRP párti Pflimlin kijelölt miniszterelnök azonnal beiktatását sürgették, mint az egyetlen lehetséges választ az Algírban tör-* téntekre. így azután a sorsdöntő éjszaka a parlamentben a szélső jobboldal gyenge kis- sebbségben maradt, a mintegy hatszáz szavazatból 126-an szavaztak csupán a Pflimlin kormány ellen. A kommunisták tartózkodtak a szavazástól, mert semmiesetre sem akarták megakadályozni, hog- az új kormány azonnal mei alakuljon. Sőt miután csütörtökön De Gaulle tábornok úgy nyilatkozott, hogy „felajánlja szolgálatait” és hajlandó elfogadni a kormányzást — a pénteki képviselőházi vitában a kommunisták megszavazták azt a törvényjavaslatot is, amely rendkívüli hatalmat ad a Pflimlin kormánynak.

A kommunisták természetesen nem elégedettek a fasizmus elleni olyan kényszeredett és felemás intézkedésekkel, amelyeket a Pflimlin-kor- mány ezideig hozott (bár néhány jobboldali csoportosulás feloszlatása kétségtelenül fejlődés a helyes irányban) — a kommunisták a tömegekhez fordultak. A Politikai Bizottság azonnyomban, május 13- án éjjel felhívta a pártszervezeteket, hogy a szocialistákkal és a köztársaság minden hívével együtt a leghatározottabban lépjenek fel ott, helyben, ahol dolgoznak, a fasiszta veszéllyel szemben. A köztársasági érzelmű dolgozó tömegek harcos összefogása és akciója annál is inkább fontos ezekben a veszedelmes napokban, mert véldául a szocialista párt vezetői — az első órák ijedelmétől eltekintve — még most sem akarják észrevenni, hogy a fasizmus úrrájutásának legerősebb akadálya a munkásegység lenne, elzárkóznak attól, hogy a kommunistákkal közös akciókat hajtsanak végre.

A baloldali pártok összefogása nemcsak, hogy a fasiszta veszedelmet hárítaná el Franciaország feje felől, hanem végre valaliára szilárd kormányt is teremthetne Francia- országban. A harc még tart. A fasizmus visszaszorításában a hős kommunista párté, a •-‘want súlyos körül--Anyek között is sziklaszilárdan helytálló francia kommunistáké a vezető szerep.

pat, amelyet parancsnokai ké- nyük-kedvük szerint felhasz- I nálhatnak.

Ezek a fasiszta tábornokok és ezredesek most elérkezett- ; nek látták az időt, hogy akciót indítsanak a hatalom megragadásáért. A Gaillard kormány bukása után a kormány- válság elindult a maga szokásos útján, el is telt az a bizonyos néhány hét, s Francia- országnak még mindig nem volt kormánya. Hogy nyomást gyakproljanak Párizsra, a fasiszta klikk előbb Algír városában, majd egész Algéria minden nagyobb városában megragadta a hatalmat, úgynevezett közüdv bizottságokat alakított s nyíltan szembefordult a törvényes francia hatalommal. De Gaulle tábornok, az ejtőernyősök miniszterelnökjelöltje pedig éppen aznap, május 13-án este vidéki birtokáról Párizsba utazott. Massu tábornak felhívást intézett Coty köztársasági elnökhöz, s a gaulleista képviselők és szenátorok is ki akarták csikarni Cotytól, hogy adjon De Gaulle-nak miniszterelnöki megbízatást.

Eddig a puccsisták szempontjából minden úgy ment, mint a karikacsapás.

Csakhogy a puccsisták nem ismerik saját országukat, saját népüket. A francia jobboldal ugyanis már próbálkozott egynéhányszor, hogy kezébe ragadja a hatalmat, de a demokratikus francia közvéleményen, s különösképpen az öntudatos francia munkásosztály ellenakcióján megtört minden fasiszta próbálkozás, így volt ez 1943. február 6-án is. Almikor a népi tömegek megmozdultak a fenyegető fasiszta veszéllyel szemben, s nemhogy fasiszta kormány jött volna létre, hanem megalakult és kormányt alakított a népfront.

Persze két történelmi dátumot nagyon nehéz egymással összehasonlítani, a két helyzet tüzetes és részletes elemzése nélkül. Annyi azonban bizonyos, hogy 1958. május 13-án sem sikerült a fasiszták terve: 13-áról 14-ére virradó éjszakán nem De Gaulle lett a miniszterelnök. A közvetlenül fenyegető fasiszta veszély láttán a szocialisták úgy határoztak, hogy „bármilyen eszköz révén útját kell állni a fasizmusnak” s hogy „a parlament nem hajthat fejet a lázadás előtt’.

Az angol Reuter hírügynökségnek erről szóló jelentése már aznap éjjel rögtön hozzátette: „A bármilyen eszköz ré— Amikor a válság kezdődött, a Köztársaság elnöke először is a Nemzetgyűlés két házának elnökeit hívta be tanácskozásra. Ez döntő fontosságú. A jelenlegi válság során például Le Troquer a Nemzetgyűlés elnöke nagybölcsen kijelentette: „Ennek a válságnak kétféle kimenetele lehet, vagy hosszú lesz, vagy rövid”. Ezután a politikai csoportok vezetői egymásután kifejtik véleményüket. Miután eltelik két hét kormány nélkül, a pártok most már úgy gondolják, hogy bölcsebb, ha támogatnak valakit. A Köztársaság elnöke végül is megnevezi a szerencsés jelöltet, aki körvonalazza programját, a- mely általában ugyanaz, mint a legutóbbi kormányé volt.

A szellemes cikkíró jóslata ezúttal nem vált be. A Pflimlin kormány megalakulásának körülményei és működésének első napjai Franciaország hallatlanul mély fekélyét tárták fel. Próbáljuk meg elemezni a válságos francia helyzet néhány jellemző vonását.

Franciaország most olyan időszakát éli, mint a római birodalom a késői császárkorban, vagy mint a XVIII. századbeli Spanyolország: Már nem világhatalom többé, de ezt még nem akarja tudomásul venni. Persze, azok az elemek, — különösen a nagyburzsoázia és a hadsereg számos magasrangú tisztje — melyeknek elsőrangú érdeke fűződik Franciaország nagyhatalmi pozíciójához, minden erővel meg akarják állítani, sőt visszafelé akarják forgatni az idő kerekét. Roppant dühhel szemlélik az egymást váltogató francia kormányok tehetetlenségét, s úgy gondolják, hogy „erőskezű emberre” van szükség a kormányelnöki székben.

Nem véletlen az sem, hogy a mostani, a jobboldali, fasiszta színezetű, s nyíltan kormány- ellenes akció éppen Algériában robbant ki, s hogy a felszínre vetődött vezetője: Massu tábornok, a hírhedt ejtőernyősök parancsnoka. Az ejtőernyősök immár több mint egy évtizede, a második világháború befejezése óta szüntelenül háborúskodnak előbb Vietnamban, most Algériában — s szüntelenül is verik őket. - Gondoljuk meg, hogy Indokína után most Algéria végleges elvesztése is küszöbön áll. Az ejtőernyősök élete napról napra veszedelemben forog, a harcnak viszont semmi eredményét nem látják. így azután kifejlődött egy minden iiránt cinikus, csupán ai aljas emberi ösztönök kielégítésének élő fasiszta rohamosaNEMZETKÖZI

Egy jókedvű cikkíró a franciaországi kormányválságokra