Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-16 / 96. szám

1958. május 16., péntek népújság 5 Í3*. Tas. vesetők fóruma Hogyan dolgozik a gyöngyösi Új Élet Tsz vezetősége ? 1 i CSo P 14.3 felei zef se TÖBBSZÖR ELŐFORDUL. hogy a Népújságban megje­lent termelőszövetkezetekről szóló cikkek ránk vonatkozó részét megbeszéljük a tsz ta­gokkal ebédidő alatt. Sok se­gítséget ad szövetkezetünk­nek, s ha a leírtakban azonos hibákat találunk a mieinkkel, annak alapján igyekszünk mi is kijavítani. Ezért gondoltuk, mi is megírjuk hogyan dol­gozunk a szövetkezetben, hátha más termelőszövetkeze­ti tagok is tanulnak belőle. Ez év márciusában egyesült Gyöngyösön a két termelőszö­vetkezet, s most Űj Élet né­ven működik. Az egyesülés előtt a Dózsa Tsz kilenc, a Kossuth hét évig működött, azonban nemigen tudták be­bizonyítani a szövetkezeti gaz­dálkodás előnyét. Az ok az volt, hogy éveken keresztül nem volt megfelelő a vezetés, a régi vezetők nem gondol­tak szakmai és politikai kép­zettségük növelésére, a tagság pedig nem szorgalmazta, hogy tanuljanak a vezetők. Nagyon laza volt a munkafegyelem is, s ennek következménye a nagymértékű terméskiesés. És ráadásul hiba volt az is, hogy a kormány legtöbbször min­den feltétel nélkül adott se­gítséget a szövetkezeteknek így hozzászoktak a kényel­mességhez, sokszor a pazar­láshoz, — mert az állam min­dig kisegítette őket, — nem >f>3dtek az állam támogatá- g cs, létrehozott épületek, ál- •ztün' 'mány, felszerelés gaz- ;öbb> *°s kihasználásával. A Kossuth Tsz-ben az utóbbi évben javult a helyzet, s a Kossuth tagjai mégis az egye­sülés mellett voltak, mert lát­ták a gazdasági adottságokat a másik termelőszövetkezet­ben is, s mind a két termelő- szövetkezet tagjai megértették, hogy nagyobb gazdaságban sokkal eredményesebben le­het gazdálkodni. Megtörtént az egyesülés, 63 tagja volt az új szövetkezet­nek, most 80 van. A munka megkezdésekor egész évre szó­ló munkarendet dolgoztunk ki. Két önálló brigádot szervez­tünk, megfelelő vezetéssel. A gazdasági felszerelések, az állatállomány, a gazdasági te­rületek felelős gondviselőkre találtak. Ügyvitelünk, számvi­telünk megjavult. A VEZETŐSÉGI ülések színvonalasak, nem kapásból szedett lényegtelen dolgokról vitatkozunk, hanem előre ki­dolgozott terv szerint végzi munkáját a vezetőség. Álta­lában két napirendi pontot tárgyalunk, az egyik gazda­sági, vagy szervezeti kérdés, a másik; indítványok. A fő, az első napirendi pontról min­dig az illető reszort felelőse számol be, nagy felkészült­séggel. Az indítványok alatt minden vezetőségi tag megte­szi javaslatait, elmondja új elgondolásait. A vita után mindig konkrét határozatot hozunk, melyek végrehajtá­sáért valamelyik vezetőségi tag felelős. Például április 3- án, a vezetőség megtárgyalta a tsz szervezeti helyzetét, elő­adó az elnök volt. 1-én a ta­vaszi munkákról tárgyaltunk, a beszámolót az illetékes bri­gádvezető készítette, 30-án a szőlő és gyümölcsös helyzeté­ről vitatkoztunk, előadó a szőlészbrigád vezetője volt. Május 5-én a munkacsapat vezetők feladatairól tárgyal­tunk és a növényápolási mun­ka megszervezéséről, előadó az elnök volt. A tsz könyve­léséről a könyvelő számolt be, és így tovább. Közgyűléseket kéthavonként tartunk, ezeket a vezetőség szintén gondosan előkészíti. Ezek azt az eredményt hoz­ták, hogy nincsenek „papírta­gok“. Megszilárdult teljes mér­tékben a munkafegyelem is. 80 tagunk van, de máris, rendszeresen 85—90 ember vesz részt a munkákban, tehát a családtagok is szívesen ki­jönnek. A munkafegyelem megszilárdítása nem is volt olyan nehéz dolog. Csupán két tagot büntettünk munka­egység levonásával. Ennek lett az eredménye, hogy a tagság látva, hogy erős ke­zekben van a vezetés, szíve­sebben vesz részt a közös munkába. ÖSSZEKOVÄCSOLÖDTAK a két tsz tagjai, ezt bizonyít­ja az is, hogy esztendők óta először nagy létszámban — mintegy százan — vettek részt a május elsejei felvonu­láson. Az eredményt termé­szetesen elsősorban azon mér­hetjük le, hogy rendkívül rö­vid idő alatt elvégeztük a tavaszi munkákat, az előző Oltási tájékoztató Eger városi tanács V: b. egész­ségügyi osztálya értesíti és fel­hívja a szülők, gondozók és taní­tók figyelmét, hogy a gyermek- bénulás elleni védőoltások május­ban folytatódnak éspedig 1958. május 19—23-a közötti időben lesznek naponta 8—12 óráig és délután 2—4 óra közötti időben megtartva a szakszervezeti szék­házban; Oltásban részesülnek: 1. Azok a gyermekek, akik ta­valy, azaz 1957-ben ősszel kettő oltásban már részesültek — ezek most májusban kapják meg a harmadik és utolsó védőoltást. 2. Azok a gyermekek, akik az Idén, tehát 1958-ban kora tavasz- szal csak egy oltásban részesül­tek, azok most májusb; - máso­dik védőoltásban részesülnek. 3. Végül oltjuk azokat a gyer­mekeket. akik eddig, valamilyen okból kifolyólag egyetlen oltást nem kaptak és 1940. január 1. és augusztus hó 31. közötti idő­ben születtek. Ezeket tehát I. Saik-oltásban részesítjük. Ezek a gyermekek június hónapban meg­kapják a II. oltást. Felhívja az egészségügyi osz­tály a szülők, a gondozók és ta­nítók figyelmét arra, hogy ne bízzák az oltandó gyermekekre a védőoltást, mert a gyermekek általában indokolatlanul — de félnek az oltástól, és így megtör­ténhet az, hogy a gyerekek nem jönnek el az oltásra és így ki vannak téve a gyermekbénulás ve­szedelmének, mert nincs védett­ségük. Ezért kéri az egészségügyi osztály a szülőket, hogy ne kell­jen állandóan rettegniök, hozzak el gyermekeiket és kérjék a ta­nítókat. hogy az oltandó Iskolá­sokat kísérjék el az oltásra. Egy oltás kisfokú, két oltás nagyobb- fokú, teljes védettséget csak III. védőoltás biztosít; Kérjük a szülőket, illetve az oltandókat, hogy az oltási lapju­kat is hozzák magukkal, Dr. Ecsédi János, áll. közegészségügyi felügyelő évekhez képest sokkal jobb minőségben, továbbá azon, hogy olyan tagok, akikről mindenki azt állította, soha sem lesznek fegyelmezett, rendes dolgozók, ma fegyel­mezetten, jó kedvvel vesznek részt a munkában. Persze nem lehet azt állí­tani, hogy nálunk most már minden rendben van. Minket vezetőket is nagyon bánt, hogy még ma is előfordul munka­közben az ivás, de ez egyre kevesebb lesz. Az eredmény pénzben is le­mérhető máris. Két hónap alatt 60 ezer forintot ruház­tunk be saját erőből, s emel­lett az 1957 november 1-től május 1-ig szerzett munka­egységekre, — munkaegysé­genként — 17 forint 50 fillért fizettünk ki, előlegként. Mint­egy 100 ezer forintot költöt­tünk 'erre. LÄTVA a tsz tagok jókedvű, fegyelmezettebb munkáját már most megálla­píthatjuk, azoknak volt iga­zuk, akik előre látták, hogy a két tsz egyesüléséből születő Üj Élet szövetkezet jómódú, virágzó gazdaság lesz. Mi úgy gondoljuk, becsületes jó mun­kánk kiváltja az egyéni pa­rasztok elismerését is, s meg­könnyíti számukra, hogy meg­lássák, érdemesebb nagyüzemi módon gazdálkodni. Pampuk Imre, tsz. elnök. A SZERKESZTŐBIZOTT­SÁG MEGJEGYZÉSE: A szerkesztőség örömmel ad helyt Pampuk elvtárs cikké­nek, reméljük, hamarosan kö­vetőkre talál, s tsz elnökeink az újság hasábjain is kicseré­lik tapasztalataikat a vezetési módszerekről, a különböző szövetkezeti problémák megol­dásáról, nem utolsósorban az egyéniekkel való kapcsolat he­lyes módjáról. ~ — ~ —---jwvmv —------------------— ~ — A NÉPEK BARÄTSÄGI HÓNAPJA alkalmából vasár­nap Bélapátfalván kínai kül­dötteket látnak vendégül. A községi tanácsok jelentik: FELNÉMET: A községben mind a terme­lőszövetkezet, mind az egyé­nileg dolgozó parasztok elve­tették már a kukoricát és a burgonyát is. Csíráznak is már, de még nem lehet első kapálásukat elvégezni. A répa és borsó sarabolását nagyobb­részt befejezték,, valamint a szőlők első kapálását is. A gyümölcsösöket minde­nütt rendbehozták, ebben a termelőszövetkezet járt az élen. A gyümölcsösökben a terméskilátások az eddigi ta­pasztalatok szerint jók. A község dolgozói ebben az évben a fásításra is gondot fordítottak a tavaszi fásítási terv keretében. 900 darab hárs, kanadai nyár és akáccsemetét ültettek el. A legelőfásítást sem hanyagolták el. KERECSEND: A koratavasziak vetését már, régen befejezték, most már csak néhány hold kukorica és krumpli vetése van hátra, a tervezetthez viszonyítva, mint­egy 5 százalék. A borsó, cukor­répa itt is kikelt már, s elvé­gezték mindkét növény első növényápolási munkáját, a sa- rabolást. A korábban vetett kukoricák szépen kikeltek, több helyen megkezdték a ku­korica első kapálását. A tava­szi vetések gondozása mellett továbbra sem hanyagolják el az őszi kalászosok ápolását, most vegyszeres gyomirtást végeznek 30 holdon. A gyom­irtást a Növényvédő Állomás szakmai utasítása szerint ma­guk a gazdák végzik. A gyü­mölcsösöket itt is rendbehoz­ták, időben elvégezték a tisz­togatás után a permetezéseket is. NOSZVAJ: A tavaszi növények vetését ebben a községben is elvégez­ték, földben van már a kuko­rica és a burgonya is. A borsó sarabolását már megkezdték. Egyes helyeken a korábban vetett kukorica, krumpli itt is kikelt, s a termelők megkezd­ték e két növény első kapálá­sát. Vegyszeres gyomirtást itt csak a termelőszövetkezetben végeznek, mintegy 50 holdra kötöttek szerződést a Növény­védő Állomással. <$»££ OOiAf DASa’GI Irtsuk a rágcsáló kártevőket Az elmúlt év hosszú, meleg ősze, sokáig elhúzódó csapa- déktalan, enyhe tele igen ked­vező volt a szántóföldi kárte­vők elszaporodásának. E kár­tevők előszeretettel károsíta­nak a takarmánynövényekben és a gabonafélékben, de más gazdasági növényt is megrág­nak. Földalatti járataikban nagymenyiségű téli eleséget gyűjtenek be. ősszel és tavasz- szal a gabonafélék leveleit, kalászhányás után pedig a ka­lászt károsítják. Veszedelmes- ségüket fokozza az a tény is, hogy igen szaporák és állan­dóan rágcsálnak. A rágcsálók közül különösen a mezei po­cok kártékony. A frissen szán­tott föfdet nem szeretik és ezért szántás után az árokpar­tokra és az évelőkre vonul­nak, ahol közvetlenül a föld felszíne alatt járatokat készí­tenek. Később újra megtele­pednek az őszi vetésekben és ott károsítanak. Az ellenük való védekezés részben mechanikai, részben kémiai szerek útján történik. Az ürgét az ürgeljukból kiönt­jük. A mezei pockot a hohen- heimi fogóval is gyéríthetjük. Ezektől az eljárásoktól jobbak a kémiai szerekkel való véde­kezések. Ezek közül is a cink- foszfid tartalmú Arvalin a leg­ismertebb és a legjobban be­vált szer. Ezt nyáron melasz- szal megédesítjük, tavasszal pedig napraforgóolajjal kever­jük. Az előzőleg betaposott és másnap kibontott — tehát a járt lyukba — tegyünk belőle egy kávéskanállal, ettől el­pusztulnak. Kézzel ne érjünk az Arvalin szerhez. Ez az eljá­rás főképpen akkor hoz ered­ményt, ha a község egész hatá­rában egyidőben, közös erővel alkalmazzuk. Irthatjuk még szénkéneggel is, melyből 20— 30 gr-ot adagolunk lyukan­ként. Gyéríthetjük úgy is, ha a pocoktanyák közepén 2—3 méter magas póznákat állítunk fel, amelyről, mint leshelyről, vadásznak az ölyvek, vércsék és baglyok. A ragadozó emlő­sök közül a menyét, róka, macska, kutya is pusztítja. A kártételt nagy mértékben meg­előzhetjük, ha minden évben rendszeresen elvégezzük az őszi mélyszántást. VINCZE JÁNOS, Megyei Növényvédő Állomás Érdekes kiállítás — lopott szerszámokból A gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár bejárati folyo­sójával szemben érdekes ki­állítás fogadja a gyárba be­lépőt. A kiállító szekrényben menetvágók, fúrók és eszterga­kések között a munkásoktól ellooott kesztyű, fésű látható. A szekrényben látható tárgya­kat azoktól az ipari tanulóktól szedték össze, akik magukról megfeledkezve, lopták a gyá­rat, és a munkatársaikat. A lopott darabok fölött géppel- írott jegyzőkönyvek mutatják a fiatalokból álló tolvajszö­vetkezet alakulását és bukását. A tolvajok elnyerték méltó büntetésüket, többet kizártak az ország összes intézetéből, néhányat áthelyeztek más is­kolába, a többit írásbelileg megrótták. STR AND BELI JEGYZETEK Evek óta szórako­zunk az egri strand vezetőségének ötle­tén, mely a jobb­sorsra érdemes, ked­ves Figarót, Lajos bácsit szemelte ki áldozatul a strando­lok nyakába zúdí­tandó napi dörgedel­mek „beolvasására” a hangositón át. Mint mondám, La­jos bácsi Figaró, nem pedig Demosthenes, Cicero, vagy pláne Szókratész. így ért­hető, hogy mondani­valóinak filozófiai mélysége éppoly se- kélyes, mint alko­nyat körül a nagy­medence vize. Még szerencse, hogy a szónoklatok pátosza és a bennük foglalt súlyos érvek megret­tentik a medencék­ben settenkedő gálád árulókat, kik abban mesterkednek, hogy hazafiatlan locs-po- csolásukkal és a „Strandhoz nem mél­tó”, alantas ösztö­neiktől űzve futká- rozással, a meden­cékbe ugrálással, s a gyepen való hancú­rozással veszélyeztes­sék strandunk és népi demokráciánk belső rendjét. S La­jos bácsi oly meg­győzően dörgi el 100 watt segítségével mindezeket, hogy hallatára behúzott nyakkal sompolygok ki a vízből és hábor­gó lelkiismeretem szavát csak két kor­só sörrel tudom — úgy-ahogy — lecsil­lapítani. De mit használ mindez, hi­szen 10 perc múlva — a legragyogóbb tánczene kellős kö­zepén — kezdődik mindez elölről. Bár országszerte notórius strandláto­gató voltam, leszek, s maradok, az ég­világon sehol sem találkoztam még az cgrin kívül olyan fürdővel, ahol a bí­rálat, s a kollektív lelkiismeretvizsgálat e módszerét ily ki­tünően kifejlesztet­ték volna. Viszont itt már annyira megszoktuk, hogy szóvá sem tennénk, ha az idei évad ele­jén — szegény Lajos bácsi szájából — egy újabb riposztot nem kaptunk volna, mi, gyanútlan fürdőzők a fürdőigazgatóság su­gallatára. „A heve- rők össze vannak szögelve, széthordani őket nem szabad. Labdázni a fürdő egész területén (tehát hátul is) tilos.” Csak hallgattam, s hülledeztem a káni­kula dacára. Mert töredelmesen bevallom ugyan, hogy semmiféle labdajá­tékhoz nem értek és utálom, ha napozás közben főbekólinta- nak egy tarka-barka gumigömbbel, de val­lom és hiszem, hogy az ősz és tél vas­markából kiszaba­dult, ernyedt városi ember számára nem lehet kellemesebb felüdülés, mint han- cúrozni, igenis, han- cúrozni ha mondom, s ezt ide írom, még­ha örökre ki tilta­nak is a strand te­rületéről negyed- iziglen és labdázni, o horribile dictu, még akkor is, ha a fürdőigazgatóság ál­tal felbérelt cápák nyelnek el bosszúból emiatt a medencék­ben. Mert es- kö­nyörgöm — egy já­rási tanácsi előadó, egy masamódlány, egy mozigépész, vagy egy pincér teszem azt, hol labdázzon és futkározzon? A Do­bó-téren? A Dóm­ban? Az Almár- völgyben? A Piac­téren? A Minaret te­tején? A nagy rend­csinálás közben ne essünk a víziló túlsó oldalára. Várjuk, hogy leg­közelebb ilyenfajta táblák jelennek meg a fürdő területén: „A medencébe száll­ni tilos, mert a víz bepiszkolódik.” „Min­denki hozzon magá­val hazulról egy la­vórt, s abban mosd­ják.” Na és az össze­szegezett heverőkről ne is beszéljünk. A napokban — vélet­lenül — egy eszmé­nyi alakú bakfis napozója mellé „szö­gezett” a sors. Köz­ben befutott a fele­ségem. Máig sem tu­dom megmagyarázni neki, hogy hiába akartam,' egyszerűen nem tudtam odább vinni a heverőt... — pala — Takarékoskodjunk az ivóvízzel A Heves megyei Tanács egésznapos tanácsülésen fog­lalkozott a megye ivóvízel­látásával, közte Eger város ivóvíz ellátásával is. Az egrieknek ivóvízgond­juk nincs, ami volt — még a múlt év elején, — az is megszűnt, amióta a Népkert­ben fúrt artézi kutat bekap­csoltuk az ivóvíz szolgálatá­ba. Nem is lehet ivóvíz gon­dunk, amikor naponta több mint 200 liter meleg víz áll egy egri lakos rendelkezésére, ami országos viszonylatban is az elsők között van. Talán ez az oka, hogy az egriek nem törődnek a víz­zel való takarékossággal. Nem tudják mit jelent néha órákig sorbanállni ivóvízért, mint például a hevesi, vagy füzes­abonyi járás egyes községei­ben, vagy Hatvan városban, ahol az egy főre eső víz- mennyiség napi 6—8 liter egészséges ivóvíz. Már pedig Eger város lakói­nak is takarékoskodni kell az ivóvízzel, ha figyelembe vesszük, hogy jelenleg két szivattyúval napi 22—22 órás teljesítményt érünk el, amit a nyáron legfeljebb még két- két órával tudunk fokozni. Az Egri Vízmű azzal a kevés létszámmal, amivel ren­delkezik, csak nagy erőfeszí­téssel tudja ellátni a csőre­pedésekből, elavultságból eredő hibákat. Eger város lakosainak közös érdekük, hogy a meleg idő beálltával Egerben vízhiány ne legyen, ezért minden egri lakos tegye magáévá a víz­zel való takarékosságot. Eger­ben igen elszaporodott a vízmű szabályrendelet be nem tartása. Kerékpárokat mosnak közkutaknál, gyermekek ját­szanak a kúttal és folyatják a vizet, de még nagyobb ki­hágások, sőt szándékos, vagy hanyagságból, figyelmetlen­ségből eredő cselekmények is óriási károkat okoznak a népi vagyonnak pénzben is és egy­ben veszélyeztetik a város víz­ellátását. » Építkezésekhez, permetezé­sekhez hordják a vizet min­den bejelentés nélkül. Nem rendelkeznek engedéllyel, tfiz- csapkulccsal, nem tudják a tűzcsapot rendesen elzárni, utána órákig vagy napokig ömlik a víz. De voltak még kirívóbb esetek is az utolsó három hónapban. A Ceglédi út sarkán levő közkulat isme­retlen kocsi kitörte. A Szarvas téren levő közkutat ismeretlen autó kidöntötte, a Mária úti tejüzem előtt levő tűzcsapot autó kidöntötte, a Makiári úton levő tűzcsapot jármű kidöntötte, a Bárány utcában levő közkutat jármű kidöntötte. A Görög utca és a Mária utca sarkán levő köz- kutat ez évben már kétszer ismeretlen jármű kidöntötte. A Kertész utca, Hadnagy ut­ca carkán levő közkutat lánc­talpas jármű kidöntötte. A Fcglár-kertben levő akna fe­delét erőszakkal összetörték és az aknát kővel teledobál­ták, a vízvezetéket megron­gálták. Sorolhatnánk még azokat a hanyagságból, vigyá­zatlanságból okozott károkat, melyeket egyesek okoznak a közvagyonnak, de Eger dolgo­zóinak is. A lakosságnak őr­ködni kell, hogy a rongálások, az építkezésekhez, permetezé­sekhez illetéktelenek vízpazar­lása szűnjön meg. Ha vízpa­zarlást, vagy rongálást vesz­nek észre, azonnal jelentsék a Vízműveknek, vagy a rend­őrségnek, mert csak úgy tud­juk Eger város ivóvízellátá­sát zavartalanul biztosítani. SZABÓ JÓZSEF, a Vízmüvek igazgatója.

Next

/
Oldalképek
Tartalom