Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-11 / 92. szám

$ 1958. május 11., vasárnap NEPÜJSag 5 Az állami felvásárlás helyes irányítása politikai feladat is — a megyei tanács ülésének második napja — Szombaton reggel került sor a tanácsülés második napiren­di pontjának, a felvásárlás problémáinak megvitatására. A második napirend beszá­molóját Szitás Elek elvtárs, a megyei tanács v. b. elnökhe­lyettese tartotta. A beszámoló bevezetőben foglalkozott azzal a helyzettel, ami a kötelező beadás meg­szűnése után állott elő. A me­zőgazdasági termelés és érté­kesítés területén megszűntek a kötött formák és az admi­nisztratív intézkedések. A pa­rasztság minden megkötés nél­kül szabadon felhasználhatja, értékesítheti termékeit. Az új A kormányzat olyan mezőgaz­dasági árakat alakított ki, amelyek minden tekintetben megfelelnek a mezőgazdasági termelés jövedelmezőségének. Az anyagi érdekeltség foko­zottan hat a többtermelésre, s ezen keresztül a mezőgaz­daság fejlesztésére. Jelenleg a mezőgazdasági felvásárlási árak mintegy 30 százalékkal magasabbak, mint az elmúlt években a beadási és szabad­árak átlagos színvonala volt. Ennek révén a parasztság bevételei mintegy 30 százalék­kal emelkedtek. Ez a külön­bözet megyénkben mintegy 140 millió forintot tesz ki és az egy kh-ra eső jövedelmet 420 forinttal növelte. A felvásárlás elmúlt évi eredményei megyénkben és az egész ország területén azt mu­tatják, hogy az új felvásárlá­si rendszer bevált, sikerült vele biztosítani a lakosság za­vartalan ellátását, kedvezően hatott a parasztság termelési kedvére, politikai hangulatá­ra. Az új felvásárlási rend­szer mellett sikerült biztosí­tani, hogy az élelmiszerek fo­gyasztói árszínvonala nem emelkedett. Az 1955—56-os gazdasági évben a begyűjtési rendszer keretében 16100 bú­zavagon mennyiségnek meg­felelő mezőgazdasági terményt gyűjtöttünk be. Az 1957-es év­ben a szabadfelvásárlás kere­az árakon belül aránytalansá­gok vannak. Helyes volt kormányzatunk árpolitikájában az az intézke­dés, hogy a mezőgazdasági termelőszövetkezeteknek, szö­vetkezeti csoportoknak, tár­sulásoknak az egy tételben át­adott nagyobb mennyiségű áruért mennyiségi felárat biz­tosítanak. így a sertésnél a falkásítási felárral, a barom­finál a szerződésre lekötött mennyiségnél nagyobb tétel­ben való átadás után felár, tejnél a magasabb zsírtarta­lom utáni felár és termény­nél a 150 mázsát meghaladó tétel utáni felár. Újabban a kormányzat a zöldség és gyü­mölcs szerződéses szállítások esetén szintén biztosítja a mennyiségi felárat. Beszámolt továbbá arról, hogy a megyé­ben kialakított felvásárlási árak a kenyér és takarmány- gabonák, valamint a kukori­cát kivéve, az egész megye területére egységesen kialakí­tott éves átlagárak voltak, a többi cikkeknél pedig diffe- renciás árakat alkalmaztunk. Az új gazdasági évre vonat­kozó árak kialakítására kor­mányzatunk álláspontja az, hogy a tavaly alkalmazott át - módszerek megfelelőek, ezek­nek a tapasztalatoknak alap­ján állapítják meg az idén is. A mezőgazdasági termények szélesebb körében az árak végleges meghatározását csak a termés közelebbi ismereté­ben végzik. Ä A beszámoló a továbbiak­ban az országos és a Megyei Felvásárlási Operatív Bizott­ság munkáját értékelte. Me­gyénkben ez a szerv jónak mondható, nemcsak tanácsko­zik, hanem a termelés egyes kérdéseivel, a felvásárlás ös^- szefogásával kapcsolatos hatá­rozataival operatív szervvé vált. A Megyei Operatív Fel- vásárlási Bizottság mellett a Felvásárlási Kirendeltséget a kormány a felvásárlások elvi. területi összefogó munkájának elvégzésére hozta létre. A helyzetnek megfelelően a köz­ponti készletek biztosítását az állam döntően az állami és a szövetkezeti szabadfelvásár­lás útján, a szerződéses termel­tetés és az áruszállítási szer­ződések alkalmazásával, első­sorban helyes árpolitikával, adminisztratív eszközök al­kalmazása nélkül kívánja el­érni. A kormány szilárd elhatáro­zása, hogy a kötelező beadás megszüntetése után is válto­zatlan fogyasztói áron bizto­sítsa a lakosság folyamatos élelmiszer ellátását. Ennek egyik legfontosabb előfeltétele tében felvásárolt mezőgazda- sági termékek búzavagonra 'átszámított értéke 14 000 volt, 15 százalékkal kevesebbet, mint a kötelező begyűjtés idején. Ezt az eredményt fel­tétlen pozitívan kell értékel­ni. A beszámoló ezekután rész­letesen értékelte az 1957-ben felvásárolt termények és a begyűjtés idején beadott ter­mények mennyiségét, majd rátért azoknak a feladatok­nak ismertetésére, hogyan kell a felvásárlási versenyt megszilárdítani, továbbfejlesz­teni és a meglevő hibákat ki­javítani. Felvásárlási politi­kánk és ennek eredményessé­ge döntően kihat az egész mezőgazdasági termelésre, a mezőgazdaság szocialista át­szervezésére, a nemzeti jöve­delem elosztására, a külkeres­kedelmi mérleg alakulására. A helyes árpolitikának olyannak kell lenni, hogy ki­hatással bírjon a többterme­lésre, de ne veszélyeztesse a falu szocialista fejlődését. Ér­tékelte a beszámoló, milyen veszélyekkel jár a helytelen árpolitika. Megállapította . ib- bek között, hogy a felvásár­lási árakat a főbb cikkeknél hosszabb időszakra állapítot­ta meg a kormány. Az eddi­gi tapasztalatok arra mutat­nak, hogy Felvásárlási Kirendeltség a mezőgazdasági termelés ala­kulásának elemzésével, a ter­melői értékesítés, az állami felvásárlás alakulásának vizs­gálatával. A felvásárló szer­vek munkájának figyelemmel kísérésével, a felvásárlást be­folyásoló tényezők elemzésé­vel segíti elő a felvásárlás eredményességét. Az állami felvásárlás helyes irányítása nemcsak gazdasági, hanem politikai feladat is. Olyan politikai légkört kelt falun teremteni, hogy a pa­rasztság árufeleslegét ne tar­talékolja, hanem elsősorban az államnak kínálja fel el­adásra. Meg kell akadályozni a parasztság hangulatát ked­vezőtlenül befolyásoló árhírek terjesztését és megfelelő noli- tikai felvilágosító munkával, kellő tájékoztatással gondos­kodni kell az elterjedt rém­hírek ellensúlyozásáról. Eh­hez a munkához jelentős se­gítséget tudnak nyújtani a ta­nácstagok és a helyi tanácsok A felvásárlás rendszerének bevezetésével előállott új helyzetben igen fontos ténye­ző a felvásárló hálózat jó munkája. Az állami felvásár­lási szervezet mellett kor­mányzatunk mind nagyobb te­ret biztosít a falusi FMSZ- nek a felvásárlásba való be­kapcsolódásba. Az eddigi zöldség és gyümölcs felvásár­lás mellett már az elmúlt év­ben a terményfelvásárlásban jelentős számú fmsz-t kapcsol­tak be. A megyében 58 köz­ségben az fmsz-ek, mint n TV. bizományosai végezték a termén-".Vásárlást, 54 köz­ségben pedig a TV saját fel- vásárlási hálózata. A felvásárló hálózat mun­kájában új szemléletet és más hozzáállást kíván a felvásár­lási rendszer, mint ami a be­gyűjtési rendszerben volt. Az állami átvevői feladatot fel kell cserélni a termelőkkel való jó kapcsolatot kialakító kereskedelmi feladattal. Az új feladatból előálló követelmé­nyeket a felvásárlási hálózat­nál kezdetben nehezen lehe­tett megvalósítani és csak több hónapon át tartó nevelő­A szocialista kereskedelem megfelelő hozzáállással bonyo­lítsa le a felvásárlást. Hangsúlyozta a beszámoló, hogy a felvásárlási apparátus munkáját az eredmények alapján általában pozitívan kell értékelni, bár a terme­lőkkel való kapcsolatban vol­tak még hiányosságok. Pozi­tiven értékelte a terményfel- vásárló-telepek dolgozóinak helytállását is, mert az ellen- forradalom idején megóvták az állami készleteket. A to­vábbiakban a gabonafelvásár­lás megóvásáról emlékezett meg a beszámoló, pozitiven értékelte az állatfelvásárlási munkát is. Ezután a felvásárlásban előttünk álló feladatokról be­szélt. Kormányzatunk az elkö­vetkező időkben célul tűzte ki a szerződéses felvásárlás­nak — teljes önkéntesség mel­letti — további kiszélesítését. A szerződéses felvásárlás ki- szélesítése nemcsak az állam érdeke, hanem előnyös a ter­melők részére is. Az állam a szerződéses termeltetésen keresztül egyrészt bizonyos mértékig helyes irányba tudja befolyásolni a termelést, más­részt az ipari nyersanyag szükségleteket, továbbá az ex­port szükségleteket is kellő időben is megfelelő minőség­ben tudja biztosítani. Értékel­te a beszámoló az állathizla­a spekulációs tevékenység visszaszorítása. A beadási kö­telezettség megszüntetése, a paraszti értékesítés szabadsá­ga nem jelenti a mezőgazda- sági termékek áruforgalmában az államhatósági, közigazgatá­si tevékenység teljes megszün­tetését. Áz új rendszer kez­deti szakaszában a szabad­piacon cm'r minimális állami szabályozik érvényesült. Ez utat nyitént a spekulációnak, a különböző állami és szövet­kezeti szervek piaci versen­gésének, ez az elmúlt évben megyénkben egyrészt a bor­nál, másrészt a szőlő- és gyü­mölcs felvásárlásánál volt érezhető. Hasonlóan nem kí­vánatos jelenség mutatkozott az étkezési szőlő felvásárlásá­nál, ahol a magánkereskedők árfelhajtása komoly mérték­ben zavarta a még felvásár­lási lehetőségeket. A kormány a lakosság jobb ellátására egyes szakmában lehetőséget nyújt a magánke­reskedelem gyakorlására, azonban különösen az elmúlt év első felében az ellenőrzés hiánya miatt elburjánzott a magánkereskedő tevékenység. A kiskereskedésre iogos ipar­igazolványokat nagykereskedő tevékenységre használták fel. Különösen fontos feladat az úgynevezett ál-őstermelők és batyuzók tevékenységének megakadályozása anélkül, hogy a termelők szabadpiaci értékesítési jogát ez csorbí­taná. Rendszeresen figyelem­mel kell kísérni azokat a sze­mélyeket, akik nagymennyi­ségű árut hoznak a piacra, és a felhozott árumennyiség termelési helyzetüket jóval meghaladja. A felvásárlási rendszerből eredően lehetőség nyílt a spe­kuláció növekedésére, éppen ezért a közigazgatási szervek­nek, vállalati szerveknek fi­gyelemmel kell kísérni, hogy a spekuláció ne használja ki az adódó lehetőségeket. Itt hi­ányosságként kell megemlíte­ni, hogy tanácsi szerveink igen liberálisan kezelték a spekuláció elleni harc kérdé­sét. Nem látták át a felvásár­lás népgazdasági jelentőségét, hanem azt kifejezetten a vál­lalat feladatának tekintették, mintegy adás-vevési kereske­delmi tevékenységet. Ebből a helytelen szemléletből kifolyó­lag sok esetben elnézték a spekulációs üzérkedést. A továbbiakban részletesen foglalkozott a beszámoló a termény-, az állat-, zöldség- és gyümölcs felvásárlásában előt­munkával lehetett elérni :, hogy a felvásárlási apparátus necsak az átvevő helyeken várja az árut, hanem lási szerződésnél elért ered­ményeket, s megállapította, hogy a szerződéses rendszert különösen a bor, a zöldség értékesítése vonalán fejlesz­teni kell. Ebben a munkában kormányzatunk nagyobb teret kíván biztosítani ,a földmű­vesszövetkezeteknek. Az idén a földművesszövetkezetek a zöldség és gyümölcs termel­tetési és értékesítési szerző­dések mellett bekapcsolódnak a szántóföldi takarmány nö­vények megtermeltetésének szerződéskötési munkáiba is. Értékelte, hogy a földműves­szövetkezetek, ezt az új fel­adatot eredményesen oldották meg. Leszerződték a konzerv­ipari és a mezőmag-féleség termeltetési tervét az előírá­soknak megfelelően. Külön foglalkozott a beszá­moló a termelőszövetkezetek áruértékesítési kérdésével. Ha összehasonlítást teszünk az 1957-es tényleges helyzet és az 1958-as évi árutervezés kö­zött, megállapíthatjuk, hogy a termelőszövetkezeteknél az állam felé történő áruértéke­sítés vonalán érvényesülnek a 3004-es számú kormányhatá­rozat célkitűzései. Ez különö­sen az állat értékesítésben érezteti hatását. Az állami felvásárlás sike­réért — állapítja meg a be­számoló — tünk álló tevékenységgel. Hangsúlyozta, hogy ebben az évben már maguk lábán kell megállni, s úgy kell megolda­ni a felvásárlási feladatokat, hogy a belső ellátás . mellett áz export feladatoknak is ele­get tudjunk tenni. Ez jól megszervezett, körültekintő felkészülést kíván mind a fel­vásárlást irányító, mind a le­bonyolító szerveknél. Az ap­parátusnak az eddiginél sok­kal körültekintőbben, a piac nyugalmát biztosítva kell a felvásárlást végezni, kiterjesz­teni a termelőkkel való kap­csolatot. Az apparátus dolgo­zóinak érezni kell, hogy a felvásárlás nem csak adás­vételi feladat, hanem igen fontos, népgazdasági, politi­kai feladat. Biztosítani kell a technikai felkészültséget, a raktárak megfelelő rendbehozását. Ugyanakkor a termelők felé alapos tájékoztatást kell adni a felvásárlásról. E feladatok megoldásához igen sok segítséget tudnak ad­ni a tanácstagok, ha a tanács­tagi beszámolókon, fogadóórá­kon, a választókkal történő érintkezések során _ felvilágo­sítást nyújtanak a * termelők­nek, s kikérik véleményü­ket a felvásárlás egész rend­szerére vonatkozóan. A harmadik napirendi pont­hoz, az állami szabadfelvásár­lás és szerződéses termeltetés helyzetéhez is több elvtárs szólt hozzá. így Vajda László a megyei mezőgazdasági osz­tály vezetője. Hozzászólásában elmondot­ta, hogy a kormány árpolitiká­jával egyetértenek és azt örömmel veszik a becsülete­sen dolgozó szövetkezeti és egyéni parasztok, viszont elé­gedetlenek vele a spekulánsok és az üzérkedők. Akik jól, szorgalmasan gazdálkodnak azoknak jobb az életszínvona­luk, viszont a hanyagok, a nemtörődöm emberek lema­radnak és jövedelmük sem emelkedik úgy, ahogy ők azt munkanélkül szeretnék. Az elmúlt esztendőben nőtt a pa­rasztság termelési kedve, job­ban dolgozott és a több mű­trágyahasználat szembetűnő már az idei tavaszon is. A to­vábbiakban Vajda elvtárs az állattenyésztés terén mutatko­zó eredményekkel foglalko­zott, azonbelül is részletesen a szarvasmarha hizlalás kér­désével. Murányi András szeder­kénypusztai dolgozó, megyei tanácstag jelentkezett hozzá­szólásra. Foglalkozott a ter­ményfelvásárlás kérdésével és tolmácsolta választói vélemé­nyét, mely szerint ők is meg­elégedettek a felvásárlási rendszerrel és a kialakult árakkal is. Véleménye szerint csak közepes termés esetén is nagy ’ árubőség mutatkozik majd a piacokon. Helyeselte az ideiglenes felvásárló he­lyek létesítését is, mert így el­kerülhető, hogy a dolgozó pa­rasztok sokszor 10—14 km-re vigyék terményeiket. Medvecki elvtárs, megyei tanácstag arról beszélt, hogy helyes intézkedés volt a szarvasmarha és pillangós nö­vények árának magasabb szintre helyezése, mert mind­kettő termelése, illetve te­nyésztése a termőtalaj kondí­cióban tartását, javítását szol­gálja. Hangsúlyozta, hogy a helyes árpolitika következté­ben milyen magas ára van ma a fiatal borjúknak, míg nem is olyan régen a gazdák több­sége igyekezett azoktól meg­szabadulni. Javasolta, ki kell bővíteni á szerződéses növé­nyek termesztését annak ér­dekében, hogy a dolgozó pa­rasztság évközben is pénzhez jusson. Surguta János, a Borforgal­mi Vállalat igazgatója meg­elégedését fejezte ki, hogy a bor- és szőlőpiacon rendet te­remtettek és biztosították az úgynevezett nyugodt piacot. Szépen haladt már eddig is a borfelvásárlás. A 108 ezer hektós tervbői ezideig mintegy 54 ezer hektó van teljesítve. A következő hozzászóló Ka- lyinka János elvtárs, megyei tanácstag volt, ki elmondotta, hogy választói elégedettek a kormány mezőgazdasági poli­tikájával és rámutatott, hogy parasztságunk irányt vett az állatállomány fejlesztésére, mely abból is látható, hogy soha ennyi pillangós növényt nem vetettek gazdáink, mint tavasszal. Felhívta a figyel­met a spekuláció, elleni harc­ra és az éberségre. A megyei tanácsülés negye­dik napirendi pontként tár­gyalta másodízben a már jó­váhagyott költségvetést. Tóth István a megyei tanács v. b. titkára szólt elsőnek a napirendhez. Hangsúlyozta, Téglarakások, törmelék, csupasz, vakolatlan falak. Sem építömunkások, sem gé­pek sehol. Betongyűrűket és a meszesgödröket kerülget­jük, hogy köpelebb érjünk a körülbelül 40 méter hosszú és egy emelet magasságba húzott falakhoz. Nem, nem eldugott tanyán, vagy távoli faluban járunk! Egerben, a dohánygyár udvarának köze­pén láthatjuk ezt a szomo­rú, félbemaradt építkezést. 1956. tavaszán kezdték építe­ni a dohánygyár szivarka elő­készítő üzemét. 1957. január­jában az Élelmezésügyi Mi­nisztérium pénzügyi fedezet hiányában leállította ezt az építkezést. Ezt megértjük, mert tudjuk, hogy 1956. ok­tóbere, meg a hosszú sztrájk sok milliárd forintjába ke­rült népgazdaságunknak és 1957-ben csak a legsürgősebb építkezéseket lehetett foly­tatni. De ma már 1958. má­jusát írjuk. Azóta több új építkezésre adott megrende­lést az Élelmezésügyi Minisz­térium A szivarka előkészítő üzem eddig több mint 1 mil­lió 300 ezer forintba került. Mennyi munka és milyen sok drága anyag a lassan pusztuló falakban! Az élel­mezésügyi Minisztérium a nagy átszervezés, meg a sok befejezetlen beruházás között talán elfeledkezett erről az építkezésről? Szeretnénk az illetékesek figyelmét felhívni, hogy Eger egyik legnagyobb gyá­rának szüksége van erre az üzemrészre, mert enélkül nem tudják javítani a ciga­retta minőségét, nem tudnak és kérte a megyei tanács tag­jait, hogy személyesen is el­lenőrizzék a költségvetések végrehajtását, továbbá, azt, hogy a betervezett létesítmé­nyek időre megvalósulnak-e? Ugyancsak a napirendhez szólt hozzá Kövessi elvtárs az elnöki tanács titkárságának munkatársa. Üdvözölte Heves megye tanácsát, majd kijelen­tette, hogy Heves megye taná­csának munkája színvonalas, példa az ország többi megyei tanácsa részére is. A lefolyt megyei tanácsülésről a legna­gyobb elismeréssel nyilatko­zott, majd az igazság kedvéért megemlített néhány olyan kérdést, melyen mielőbb ja­vítani kell. így — mint mon­dotta — nincs összhangban a megyei tanács nagyon jó és színvonalas munkája, az ülé­sek helyes lefolyása az egyes községekben folyó tanácsmun­kákkal és tanácsülések szín­vonalával. Igaz, hogy a múlt­ban a legtöbb községi tanács­nál szinte kizárólag minden alkalommal a begyűjtés, adó stb. hasonló kérdés szerepelt, azonban a mai tisztultabb po­litikai légkörben, amikor pa­rasztságunk is jobban és he­lyesebben viszonyul a tanács­hoz, arra kell törekednünk, hogy a falusi tanácsülések színvonala emelkedjen, senki se sértse meg a demokratiz­must és a tanácstagok, a dol­gozók javaslatai, interpellációi megfelelő visszhangra talál­janak és azoknak érvén-' “<s szerezzenek. Hangsúlyozta, hogy növelni kell a községi tanácsok jogkörét. Annak a reményének adott kifejezést, hogy a tanácsok szerepének, jogkörének emelkedése, a tö­megekkel való helyes kapcso­lat ezen a téren is gyümöl­csöző és hasznos lesz. A tanácsülés utolsó napi­rendi pontjaként került sor a indítványokra, bejelentésekre, valamint az interpellációs kér­dések megválaszolására. A ta­nácshoz több indítvány és be­jelentés érkezett, melyeket a tanács megtárgyalt és jóváha­gyott. A különböző interpel­lációkra a megyei tanács ille­tékes osztályvezetői adták meg a választ. A megyei ta­nács ülése szombaton délben Uljár Mihály elvtárs a ta­nácsülés elnökének zárszavá­val ért véget. többet és gazdaságosabban termelni. A több mint 600 dohánygyári munkás türel­metlenül kérdi, hogy meddig kell még a sötét kis öltöző­ben szorongani? Az egész üzemrésznek egyetlen mosdó­helyisége van, az is ideigle­nes és szűk, fürdőkád, vagy tusoló nincs. Izgult is a hé­ten a gyár vezetősége, hogy német vendégeik nehogy rá­bukkanjanak erre a „kis nyo­mortanyára”. Az új épület­részben modern fürdőt és öltözőt terveztek, de annak csak a helye van meg. Tehát nemcsak termelési célok, ha­nem a dolgozók egészségvé­delme is megköveteli, hogy befejezzék ezt a két évvel ez­előtt megkezdett építkezést. Minden dolgozó helyesli a józan takarékosságot. De úgy éreüzük, nem nevezhető ta­karékosságnak az, ha közben milliós érték pusztul, a szü­neteltetés következtében, az építőipari vállalat, levonul, felvonul, a költözködések meg az állagmegóvási mun­kák legalább 200 ezer forin­tos többletköltséget okoznak és közben a dolgozók legele­mibb higiéniai és egészség- ügyi követelményeit nem tudják biztosítani. Sürgősen felül kellene vizsgálni, hogy milyen úton-módon lehetne megszerezni az építkezés be­fejezéséhez szükséges kétmil­liós hitelkeretet! A dohány­nyár dolgozóinak az a kéré­sük, hogy a tél beálltáig hoz­zák tető alá ezt az üzemrészt, ígérik, hogy jó munkával há­lálják meg a róluk való em­beribb gondoskodást. DR. FAZEKAS LÁSZLÓ a felvásárlási árak stabilitása egyes mezőgazdasági termékek árszínvonala még magas a termelőkké! a jó kapcsolat kialakításával. fontos feladat a piac rendjének és nyugalmának biztosítása, Elfelejtett építkezés az Egri Dohánygyár udvarán

Next

/
Oldalképek
Tartalom