Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)
1958-05-04 / 86. szám
6 népújság 1958. május 4. vasárnap Kaffka Margit (1880-1918) Pétiké jár Két harcsaszájú, picike jószág, Butácska, édes gyerektopán, Tétova — együgyű, tündéri nesszel Most tipeg által egy ócska szobán. Ébred a szívem játékos kedve, Elborít hófehér virágeső — Amikor látom, a kacagásom Hangosan, édesen csapkod elő. Sok régi holmin, szürke íráson Ügy ftit, iramlik száz furcsa sugár. S én ennek is, annak is kiáltani vágyom: — Top-top! Megindult. Pétiké jár! Még fogja erősen az asztallábat, És nyitva az ajka és úgy kipirul! Hős emberi lázzál, tüzes akarással E rózsarügyecske megállni tanul. Most, — most! Elhagyja és indul előre, Hogy csetlik-botlik, mily tévedező! Tip-top! S aprózva, közbe megállva Koppan vitézül a törpe cipő. Már ideér. Most nyújtja karját, — „Csak szaporán, okosan, Peti fiam!” S megered szaporán — elesni nem ér rá, Előre hajlik — s az ölemben van. Tetszik a játék. Kezdheti újra. A karszék mellé kerülök én, Nagyhosszút lépne, nagyhamar elém* S fölbillen szegényke az elején. Remeg a szája, sírni szeretne, Szétnéz: sajnálja-é valaki? Gondolkozik... majd felkél szepegve S új erővel fog újra neki. Rózsaszín ujját előre tartva, „Tip-top!” — így indul óvatosan, Halkan, selypítve biztatja magát, hogy: — „Csak las-san! Okos-san! Peti fiam!” S elnézem hosszan, homályos szemmel, Borús káprázat száll le reám. ... Tűnnek az évek... Megöregedtem... Egyedül lakom, ócska szobán, S ím, néha erős lépés zaja hallik, Jön egy daliás, ifjú legény, — „Te vagy? Mit adjak? Kávét-e? Kalácsot?” Tip-top — öregesen járom körül én. S míg sok vidám csínyjét, nagy küszködését Sorra beszéli, kacagva, vígan — Reszketve, ijedten suttogom én el: — „Csak lassan! Csak lassan, okosan, Peti fiam!” (AAAA(VVNAAAA<VVVV%AA<VVNAAAAAAAAAAAAAAAAAAA>VVVVVVW 1 hevesi járás dolgozói a Gyermekvárosért ’A Gyermekváros fejlesztéséért kibocsátott téglajegyek eladásában a hevesi járási Nő- tanács a második helyen áll a megye járási nőtanácsainak versenyében. Eddig 24 ezer forintot juttattak el a Gyermekvárosban épülő Heves megyei óvoda költségeinek fedezéséhez. A hangulat azonban azt mutatja, hogy a hevesi asszonyok nem elégednek meg a második hellyel, hanem a nemes verseny első helyének megszerzésére törekednek. A járás községei közül Heves 10,000, Kisköre 4000, Erdőtelek 3000 forinttal járult hozzá a Gyermekváros fejlesztéséhez. Az áldozatvállalás szép példáját bizonyították be a Hevesi Állami Gazdaság dolgozói is, akik az elmúlt évi nyereségrészesedésből 7200 forintot adtak a Gyermekváros fejlesztéséért A Hazafias Népfront hírei — Az erdőtelki népfront-bizottság kezdeményezésére öt kilométer hosszú bekötőutat hozták rendbe. A társadalmi munkában hetvenen vettek részt és rendbehozták a legelőn lévő kutakat is. — Az elmúlt hónapban a hevesi járási hazafias népfront 28 előadást szervezett a járásban. Az előadások során mezőgazdasági szakkérdéseket vitattak meg és szőlő-, gyümölcs- s zöldségtermelési problémákról beszél- | gettek. GTURKÓ GÉZA: Két levél — utóirattal L ÉDES KISFIAM, biztosan nehezen olvasod a levelem, v de régi szemüvegem eltört, az újat most csinálja az SZTK és tudod, hogy milyen nehezen megy a dolog, én meg egyedül vagyok, nem tudok vitatkozni velük. Zsuzsi nővérednek kislánya született, még nem láttam, mert tudod, milyen messze laknak. Ök is messze vannak tőlem, te meg, kisfiám, még messzebb. És nem is írsz, nem tudom, mi Van veled, egészséges vagy-e abba az Afrikába. Megfázni nem fázol meg, azt tudom, mert ott meleg van, nem úgy, mint itt, ahol még az orgonák se virágoznak. Sokat gondolok rád és már nem haragszom, de azért sírok, hogy itthagytál, bizony, sokat sírok és kérlek, azért ne haragudj édesanyádra. Nem írtad meg, hol teljesítsz szolgálatot abba a légióba és meddig, talán nem is szabad megírnod, te tudod. De a ruháidra vigyázok, hogyha hazajössz, mert úgy-e, ha- zajösz, kisfiam, amíg élek, mert nem sokáig él az ilyen öregasszony, hogy akkor legyen mit felvenned. Valamelyik nap volt nálam Kucó, a haverod, ahogy mondani szoktad, nagyon kedves volt tőle, dicsekedett, hogy jól keres és nősülni akar és azt is mondta, hogy igazán bolondságot csináltál, amikor elmentél. Különben üdvözöl. Mond, kisfiam, hogy megy a sorod? Adnak-e eleget enni és vigyázz az ennivalóra, mert az olyan melegben könnyen romlik. A rádió elromlott, el kellett vinnem a iavítóshoz, mert estén- kint csak a bemondó beszélget velem, más senki. Képzeld, 60 forintot kért érte, te pedig mindig megcsináltad, ha baj volt vele. Azt írtad, jaj de régen is írtál, kisfiam, írjál!, hogy ne küldjék csomagot, minek. Pedig úgy küldenek, de biztos, igazad van, hogy a hosszú úton elromlana minden. A kért fényképet megtaláltam, de ne haragudj, én nem mertem megkérdezni a kislánytól, hogy vár-e rád, vagy sem, pedig gyakran találkozom vele, köszön is és nem látom más fiúval. Én nagyon aggódom érted, mondja a rádió, hogy ott, Afrikában sok a halott, meg sebesült, de te biztos nem ott vagy, mert nem hallgatnád el azt előlem, sohase hazudtál nekem. Nagyon jó fiam voltál, addig, amíg el nem hagytad szegény öreg édesanyádat, de ha megbántad, én már nem is haragszom rád, csak imádkozom érted, hogy a jó isten épen, egészségesen hazavezessen egyszer. S hogy még lássalak. De ha nem látlak, ha előbb meghalok, édes kisfiam, az se baj, csak te egészséges maradj. Csókol szerető és mindig hazaváró édesanyád. U. i. Megkérdezem azért a kislánytól, hisz te nem kérdezheted meg, te nem vagy itt. Megkérdezem őszintén és megírom a válaszát. Csókollak. Várlak. Gyere. 2. DRÁGA ÉDESANYÁM! Köszönöm levelét és azt is, hogy nem haragszik már rám. Ha most megkérdeznék tőlem, miért jöttem el Magyarországról, arra nem tudnék válaszolni. Hogy miért kerültem az idegenlégióba? — arra igen. Nehogy éhenhaljak itt, Párizsban, ahol még normális munkát se találtam, pedig azt hittem, hogy a műszerész a jég hátán is megél. Vagyunk itt jó néhányan, magyarok, s egy- kettő kivételével, azokkal mi se nagyon barátkozunk, mind mennénk ám haza. Azok is mennének, ha odahaza más világ volna, mert vastagon van a vaj a fejükön. Valóban nem ott vagyok, ahová a levelét címzi, Szidi bel Abesz csak központ, mi előretolt helyőrség vagyunk, s megírom őszintén, állandóan harcban vagyunk a szabadság- harcosokkal. Ezek valóban azok, édesanyám, mert itt jöttünk mi rá, hogy nekik van igazuk, hogy Algéria az övéké és nem a franciáké, akiknek megvan a saját országuk. Nem tudunk és nem is lehet itt megszokni. Nem a meleg miatt, s nem is csak azért, mert a légió még a régi horthysta hadsereghez képest is, — amelyről annyit hallottam, s bizony, nem sokat hittem itthon — pokol. De az ember olyan, mint az állat, mindent kibír. Csák a lelke nem. Ha én mégegyszer otthon sétálhatnék a főutcán, moziba mehetnék, szidhatnám a művezetőt, ha édesanyám főztjét ehetném, ha nagyot ihatnék Kucóval, a haverral, nem adnám azt én semmiért. Nem vagyok se író, se költő, nem tudom én azt megmondani, hogy mi is az a honvágy. De sírok, édesanyám, úgy sírok én néha, mint mikor kicsi koromban meg tetszett verni valamiért... Megszöknék, de nem lehet. Itt legalábbis nem. Próbálták már, dé sivatag köröskörül, a három szökött közül egyiket elfogták, a másik ott halt meg a sivatagban, egy pedig önként visszajött. Inkább halt volna meg, jobban járt volna a szerencsétlen. Zsuzsit üdvözlöm, legalább fényképet küldjön a srácról, meg írjon ő is, mert csak ezek a hazai levelek tartják bennem a lelket. És tessék, édesanyám, tessék beszélni azzal a kislánnyal, megvet-e, haragszik-e rám, mert ha most is szeret, ha most is vár rám, mindent, de mindent megpróbálok. Itt sok mindent mesélnek a hazai viszonyokról. Nem hiszem, én nem hiszem, mert jönnek azért más hírek is, meg édesanyám se hivna, ha olyan lenne a helyzet, hogy nekem otthon nem lehet mit keresni. Csak megbocsátanák nekem, anyám is, hazám is, hogy otthagytam, mert istenbizony, nagyon megbűnhödtem érte. Amit édesanyám a ruhámról írt, annak nagyon örülök, tessék vigyázni rá, mert... Riadó, édesanyám ... utána folytatom, sok még a mondanivalóm ... U. I. Kedves Kovács néni. Nem tudom, hogyan fejezzem be ezt a levelet. Szombati Viktor vagyok, együtt teljesítettünk ; szolgálatot a fiával, együtt jöttünk Párisból is ide. Most a bevetés után rám hárul, mint itteni barátjára, az a szomorú feladat, hogy közöljem, Pista már nem tudja ezt h levelet befejezni. Meghalt. Ne sírjon, Kovács néni! Vagy inkább sírjon, fiáért is, értünk is. Holmijait, nem sok, megpróbálom elküldeni. Ne haragudjon rám ezért a fájdalmas hírért, én is siratom Pistát, Ismeretlenül is kezét csókolja: SZOMBATI VIKTOR. Budapesti ünnep cákra törve ünnepel a világon minden proletár. •T>udapest! — hazánk for-*-* rón dobbanó szíve! — milyen gyönyörű, milyen drága és szép ezen a májusi napon. A házak, utcák, terek fölött, a szinte láthatatlan magasságban csillogó, halvány párafelhőkön át, szivárvány-arany ragyogással, bársonyos langy meleggel süt a nap. Olykor — csak egy-egy röpke pillanatra — halk szellő lebben, lengeti a zászlók selymét és meglebbenti az emberek haját. A békesség ragyog a napfényben. Békesség van a lebbenő szélben. Ünnep és béke van a budapesti százezrek szívében, akik most az utcákon gyülekeznek, hogy elvonuljanak a májusi téren. Ozáz és százezer ember az utcákon. A felvonulók a nagy teret óriás negyedben körülölelő mellékutcákon gyülekeznek — zászlók, feliratok, transzparensek alatt. Zsongnak az utcák. Beszélgetés... Zeneszó... Olykor-olykor egy jelszó hangzik, s a hosszú utcákon vé- gig-végighullámzik az „Éljen” — a „Hurrá!”. Azután valahol régi munkásdal kél szárnyra; nyolcan-tízen kezdik, de egy pillanat, egy perc múlva már énekel az egész utca. Azután megindul a menet a tér egész szélességében. Felemelő, lenyűgöző és magával- ragadó látvány. Zászló- és virágerdők — színek pompázatos tarkasága. Jön-jön a nagyerejű, dobbanóléptű menet, s elér az emelvényhez... És ekkor levegői reszkettetö éljen harsan: az ünneplő százezrek a párt és a kormány vezetőit köszöntik. Leírhatatlan élmény ez a felvonulás, a budapesti százezrek óriási, végeláthatatlannak tűnő menete... Árad a tömeg, s a tér, — a- melyre áldott békességgel süt le a tavaszi nap — olyari, mint egy elevenen élő, s minden pillanatban változó, megújuló virágoskert... És ebben a pillanatban két óriási léggömb emelkedik a magasba — mintegy jelképként — rajtuk májusi virágokkal körülfont felirat: „Világ proletárjai, egyesüljetek” — „Békét a világnak!” 5 a feledhetetlen délele ■ töt egy feledhetetlen délután követi: a Városligetben a Margitszigeten. Hova menjen, mit nézzen meg az ember? A Néphadsereg Művészegyüttesét, — a Majakovszkij Színpad tarka műsorát? — a Vasas Központi Művészegyüttesét? — vegyen részt különböző sportbemutatókon? — Itt is. Ott is, — mindenütt — száz és ezer ember. A kisvendéglők a szórakozóhelyek megtelnek:.. Szól a zene, a vacsora, a bor olyan, mint az emberek hangulata: kitűnő. S a hatalmas térré szélesült Dózsa György úton este 8 órakor megkezdődik az utcabál. A tér hatalmas bálteremmé változik... Zene. tánc... Mintha sohasem lenne vége az ünnepnapnak. IA ésö éjjel újra a Gellért- hegyen állunk. A város alattunk, ragyogó fényben; fent, az égbolt csillagai, mintha tükörképei lennének ennek a fénypompának. Azután lassan elcsendesedik a város, az emberek pihenni térnek; holnap újra egy munkás hétköznap kezdődik. A város elpihen. A Parlament csúcsán és s közel-távolban égő vörös fénynyel ragyognak a Város fölött az ötágú vörös csillagok. DÉR FERENC HÉTFŐ: Burgonyale vés, babfőzelék, füstölthús. KEDD: Paradicsomleves, csikós- rostélyos, metélt tészta. SZERDA: Savanyú tojásleves, rakott burgonya. CSÜTÖRTÖK: Csontleves, parajfőzelék, rántott-béka. PÉNTEK: Lebbencsleves, savanyútojás, aranygaluska. SZOMBAT: Zöldborsóleves (Mirelit), töltött sertésoldalas, pároltkáposzta, hagymás burgonya. VASÁRNAP: Raguleves, paprikás-csirke, galuska, vargabéles. VARGABELES: Egy tojásból tésztát gyúrunk, vékonyra nyújtjuk, keskeny metéltre vágjuk, sós vízben főzzük ki, bőven megvajazzuk, 5 deka őrölt mandulát, 5 deka mazsolát, 10 deka áttört tehéntúrót, 10 deka cukrot, kevés törött vaníliát. 2 deci tejszínt és 5 tojássárgáját a tésztával összekeverünk, majd az 5 tojás fehérjéből levő habbal könnyedén összekeverjük. Vajjal kikent tepsibe réteslapot helyezünk, az egész masszát ráöntjük és a tetejére négyszeresen olvasztott vajjal, jól megkent réteslapot teszünk. Pirosra sütjük, szeletelve tálaljuk. CSIKÖSROSTÍJUyOS: A rostélyosokat kikalapáljuk, megsózzuk és mindkét t'.dalán élénk tűznél átsütjük. Kivesszük a zsírból, melyben később apróra vágott hagymát pirítunk. Ha megpirult, megpaprikázzuk, beletesszük a rostélyosokat, feleresztjük 3 deci levessel, vagy vízzel, s fedő alatt puhára pároljuk Ehhez tejfelt öntünk, jól összeforraljuk és metélt tésztával tálaljuk, egy-egy szelet bevagdalt, jól kisült szalonnát helyezünk minden rostélyosra. SAVANYÚ TOJÁS: Egy kanál zsírt. melegítünk, kevés cukrot olvasztunk el á zsírban, világos barnára pirítjuk, majd kevés lisztet adunk hozzá és szép barnára pirítjuk, hozzáadunk még kevés hagymát, pirospaprikát, jól összekeverjük, telengedjük vízzel és ecettel. Sót. babérlevelet, borsot, kevés eitromhéját teszünk bele és 15— >0 percig iöl forraljuk. Maid szitán átszűrjük a mártást, újra tűzre tesszük, ha jól forrásban van, óvatosan beleütjük a tojásokat. Keveset félni ' a" uk, végül tejfölt is adunk hozzá, a tojásokat ne hagyjuk megkeményedni. fő......estálban- i,:i ' :ult. Ecet helyett citromlevével Is ízesíthetjük. TÖLTÖTT SERTÉSOLDALAS; A sertésoldalast úgy vágjuk fel, hogy a húsos része alul, a sza- lonnás része felül legyen. 3 darab zsemlyét vizbe áztatunk. Edényben 10 deka. zsírt és 3 tolás sárgájával. 2 egész tolással elkeverünk. Sót. töröttborsot, apróra vágott zöidoetrezselvmet adunk hozzá, a zsemlyét jól kinyomjuk. hozzákeverjük. A húst ezzel a töltelékkel megtöltjük és a végét bevarrtuk. Tepsibe helyezzük úgy, hogy a szalonnáé része lefelé kerüljön. vizet öntünk alá és megabálluk. Ha a bőre puha, t/a centiméter távolságban bevágdalink. megsózzuk és ropogósra sütjük. Bányai • Májusi meglepetés 'J’uják. Két métert meghaladó kis fács- kák. Mindegyiken gömbalakú zöld korona. Frissek, üdék. Megannyi zöld csillogás a tavaszi napfényben. Májúnak. Május elsejére érkeztek meg az egri Május 1. utcába. Felsorakoztak az úttest és a gyalogjárók között húzódó földágyban, — hogy a dolgozók ünnepére köszönthessék az ablakon kihajlókat, az ünnepre sietőket Kedves gondolat, jóleső meglepetés. Több van ebben, mint városszépítés, mélyebb értelme van ennek, mint egyszerű utcafásítás. — Akik vigyázva kivették eddigi földágyukból és szerető gondossággal megindították őket új helyük felé, arra is gondoltak, hogy május elsejére szerezzenek örömet azoknak, akiknek utcája a dolgozók ünnepének nevét viseli. Céljukat elérték. Sőt még többet is. Örömei szereztek az egész környéknek, örömet a városnak, amely munkájuk nyomán egy színfolttal lett gazdagabbá, szebbé. Ezt az örömet aranyszálként fonja át az örömgyújtók figyelme: a kedves meglepetés. / Ez pedig olyan szép. olyan emberi... Anyák napja JJarmincnégy gyermek. 17 kisfiú, 17 kislány. 8—10 évesek. Komoly munkában vannak. Levelet imák — édesanyának. A rózsás levelezőlapok, a virágos levélkártyák sima mezőjét először bizony halványan meg kell vonalazni, mert ezek mások mint a tanterv által előírt vonalas irkák, öt-hat vonalkát kell húzniok, hogy kiférjen a négysoros kis versike, amelyben hosszú, boldog életet kívánnak az édesanyának. Egyiknek így sikerül, a másiknak úgy. de végre megvan mind. Hozzákezdhetnek a versike leírásához. A tollak megnedvesednek, az apró kezek írni kezdenek: Édesanyám!... Meghatódva járok a csendben. A halványan megrajzolt vonalkák útja megtelik a gyermekszívek gyöngyszemeivel, a szeretet betűivel. Aztán a levélkéket meg is címezik — hogy a posta vigye el üzenetüket Anyák Napjára... Harmincnégy kis levél, harmincnégy kis üzenet. Elindultak, talán már meg is érkeztek, hogy örömet szerezzenek. Az út. amelyet bejártak, valóban a szeretet útja volt!... HÖRVÖLGYI ISTVÁN A Gellérthegy oldalában állunk. Messze-messze, kelet felé, lassan-lassan világosodni kezdenek az inkább sejthető, mint látható apró felhők. Hajnalodik. Előttünk a város. A hajnali derengésben — még mielőtt az első nap-nyilacskák kiröppennének az égperemről, a felhőtlen égboltozatra — nagyot és fényeset villan az utcák, terek tízezernyi lámpája. Mintha az elmúlt hónapot, a kedvesen bolondos áprilist búcsúztatnák. Azután egymás után kialszanak, a május üdvözletét átadják a kelő napnak. Május... Tavaszt hozó gyönyörű május... Egy pillanat az egész és a kelő hajnal vörös, rózsaszín, s arany pompájában gyönyörködő ember lelke megtelik a tavaszi köszöntés kimondhatatlan és felmérhetetlen mélységeivel és magasságaival. — Ilyenkor olyan az ember lelke, mint az ég, s a tengerek végtelensége... Tavasz... Május. Május elseje... TTnnep van, pirosbetűs, — U vöröszászlós ünnep: a világon a hatvannyolcadik, nekünk a tizennegyedik szabad május elseje ünnepe. Proletárünnep: a szocializmus, a béke és haladás, az ösz- szefogás ünnepe az egész világon. Egymílliárd embernek — köztük a mi tízmilliónknak — már szabad; a másik milliárd- nak és néhány százmilliónak még vérrel, vassal, törvénynyel és csendőrrel tiltott ünnep. És mégis: ezen a napon kint az utcákon és tágas tereken lengő zászlók alatt szabadon, vagy rejtőzve és rejtetten a szívek és lelkek mélyén, vagy szemben az erőszakkal, az ut-
