Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)
1958-05-25 / 104. szám
é .i E F 0 J S A L 1 »58. május 25, vasa maii KÖLTŐK ES VERSEK Gyönyörű vagy Május! TORGÁCS KAROLY: Nektek a béke kell! Senki sem hirdette, nem szervezte senki, mégis itt szorong a gyűlésen mindenki. Nincs terem, mennyezet, fal és padló sincsen, nem cseréltek kezek szorítást kilincsen; mikrofon, reflektor sincs; elnök, díszelnök nem trónol. De minden élő és holt eljött. A térség fölött: fényévek szilveszteren ég, lobog és olvaszt, életet ont a nap. a tengernyi ember-arc mégis a fagy didergő fényét tükrözi a szemén, mert a félelem, mint égre felfeszült denevér-szárny, luciferi selyemköpeny: beárnyékol, megfojt derűt, mosolyt s tort ül a jég a melegen. A jelen fekete pincék dohos mélyén táncol forró borotvák élén a sátán-zenekar csontrázó ütemére; a jövő: a holnap nyomába vérebek loholnak s gyermekek szívére freccsen a vére. Nem mer előre nézni senki, nehogy a szörny, mely megszülethet, szájat nyisson és dög-lehellet világot rontón sziszegjen ki. Mint fagyott ágakon töppedt virág: a tömeg nem-et égre úgy kiált; szemük gyökeres sugár-vesszejét a földbe fúrják. Tilalomfa-erdő nő belőle, mert a könnyük nevelő s az erdők zúgják elsöprőn: elég! Szurok-madarak égve húznak át felettük s hoznak kénes éjszakát, a füst levegőt, tüdőt, vért, szívet mérgez, a mosolyt könnyel festi meg Egy Anya felsikolt: Én gyermekem! Egy vén leroskad s így szól: Jaj nekem! A tömeg szétnyílt s millió halott száraz ujjal magára mutatott. Közülük egy csont-karját szúrta fel az ég felé: Nektek a Béke kell! — lihegte s eltűnt. Kék füst nyelte el... Tompán koppantak most fehér botok: kiégett szemmel jöttek a vakok. — Napfény ragyogjon, ne legyen sötét, a Béke szórja ránk s rátok színét! A sánták, bénák mankója dobolt: — A Békét hívd! Az szüli a mosolyt! A Lány is jött, keblén hervadt szirom: — Békét, hogy nyíljon édes liliom! — Békét, mely munkás holnapot mutat! Az Ifjú bő izommal tört utat: Az Asszony szól: a méhem nem terem: Béke nélkül a szülés gyötrelem! A Férj ajkán a csók tüze hideg: — A jövőt ágyunk akkor termi meg, ha Béke ég az otthonunk felett! Fiat gyászoló szép, törött Anyák félik ma is a tegnap sikolyát, az özvegyek mint jégvert almafák, vihar-tépett kis május éjszakák, üstökös-szerelmük csóva-fényét akarják látni, ha kiáltják: Békét! Az Árvák széles sora halad át a téren: szemük nem látott apát, apa-csók álmuk nem vigyázta, virágsziromként hulltak gyászba. Ajkukról nem röppen se szó. se hang, de sóhajuk vihart kavar. Harang kondul szívükben: vészt hirdetve kong: — Átkozzuk azt, ki apa-vért kiont! A könny-őzön, a sóhaj, a sikoly a tárnákba, a gyárkapun befoly, eláraszt földet, virágot, magot: kézben mered kalapács, sarló, csákány s kik verejtékkel mára holnapot falaznak pilléreken állván, elindulnak vállt vetve vállhoz: morajuk sóhajt, könnyet átkoz, dobbanásuk a jajt megfojtja; zászlójukat a szél kibontja: a zászlók lángja lobban, a felcsapó dalokban mint zengő nagy kohókban az akarat ég izzón. A csüggö fejek bízón magasba emelődnek, a szemek nem a földnek sütnek, de fel a légbe, hol zenitre fut égve egy csillag. Erő árad vállba, karba, szívekbe. A félelem hidegje elolvad s a forróság rózsát fakaszt a sápadt arcok kertjén, füstös éjt űz a felébredt fény s mig a csillag izzó szárnya csattog, a sok csüggedő szem szikrákat fog, vihart fakaszt a mellek feszülése, a szél a jelszót felírja az égre: — Békét! — kiáltják zengő erős hangok s viszik a szót fehértollú galambok! PATAKY DEZSŐ: Az erdőn . . . Suhannak a kérges kezekben a balták ... Sikoltva dőlnek le sorban a gyertyánfák! Bealkonyul... elül zaja a hegyhátnak. Vállukon a fejsze, ballagnak az árnyak. PATAKY REZSŐ: Hugómnak Anyánk bajával, bánatával nőttünk, Szép nagylány lettél, Sárika húgom. Az élet lassan tárult ki előttünk, Mi kézenfogva jöttünk az úton. Mennyit játszottunk felnött-iskolásdit, Mennyit ugráltunk, mint virgonc gidák; Fényes kavicsot dobtunk, mint hős Dávid S mindig más volt legyőzött. Góliáth! A bánatban mi a vigaszt kerestük S anyánk mormolt gondűző imát — Az isten is becsapott minket, együtt. Vigyázz Anyura, gyöngéd Artemis! Holnap megyek, várj rám az állomáson, S addig Anyut csókold helyettem is. *\TALFY JÓZSEF: Anyám Hét pár cipőt pucoltál reggelente és hajnalban, mikor még más aludt, már friss tejért megjártad a falut s szorgos kezed a járdát felseperte. Ügy emlékszem mosolygó, kék szemedre, s hogy énekelsz, vasalsz az udvaron. Frissen mosott ruhákból nagy halom van Melletted, kötélről ép leszedve. Sosem borultunk csókokkal kezedre, s ha készültünk vidám, szép ünnepekre, az éjfél még mindig ébren talált Hogy új ruhát adjál a gyermekekre, kihúzódtál kis konyha szegletedbe, S a varrógép hajnalig meg nem állt. DAVID ARP AD: Levél Vérrel írok, tinta a könnyem, Jaj, de keserves néha a vágy. Zajong az utca; szüli dalát A fiatal szívű szép sokaság. Milyen néma, kedves a város Kis ablak fénye messzire lát, Lát, ki szívében titkokat hordoz, Hallgatja távoli szív sóhaját. Vérrel írok, tinta a könnyem, Ki írom minden gondolatát, Érted írom költőknél szebben: Hogy szép vagy, szép — és szép a világ. FAZEKAS ISTVÁN: Ósdi emlék A kohó száján eltűnik az érc... a csillék csattognak rendületlenül. Nagy tüzek lobognak, a fény elterül, a falak mentén és lehull a szén, amit adagolnak az érchez, hogy fehér izzásba szédüljön az anyag, és hogy lent külön meggyűljön a salak, tisztán látni a vasas alkatot. Villog a fény testük bőr-peremén, Arcukról hull a munkás verejték... Ti formába öntitek acél-szavatok! — Itt vágyak, álmok testesülnek meg, Itt hej, szikráznak az évezredek, és tovább születnek a munkált holnapok! MOLNÁR JENŐ: Egy asszony a vonatban horgol Kattog a kerék. Ügy álmosít egyhangú üteme. Bóbiskol a kopott vagon, az ember is vele. A sarokban egy asszony ül, kezében tű, fonal, csipke lesz a hűvös idő, az álmos kocsizaj. Számára nincsen útitárs, csak szív és gondolat. A tájat ellepi az éj, ő otthont simogat. Talán egy hamvas gyermekarc csillog komoly szemén és álmot őriz most a tű, a csipkeköltemény. AZ EMBER a kirándulással is úgy van valahogy, mint a jó könyvvel. Elkezdi, kóstolgatja, és annyira belemélyed, hogy nem tudja abbahagyni. S mikor a végére ér, kezdi elölről. És minél többször olvassa el, annál több szépet, bölcset, érdemeset, talál benne. Elég sokfelé jártam már hazánkban is, és szőkébb hazánkban is. Sainos, még több az az rész. ahová eddig nem sikrüH eljutnom. De ha úgy adódik az alkalom, hogy egy — már ismert — tájra huzamosabb időn át nem tudok eljutni. a találkozáskor újabb oldaláról mutatkozik be. Talán az általam leggvak- rahban folkAraaatt része a környéknek Felsőtárkány. a tó körnvó’bo és a Barát-rét. Jártam itt már az év minden szakában Gyönyörködtem a téli álmot alvó erdőben, ide iövök. ha meg akarom lesni az évről-évre megismétlődő csedát. a pikelet érkezesét. — színre. színoredára. szomjas szememet itt elégítem ki az aranyban fürdő vénasszonyok nvarán. Mégis vissza-vissza- térek ide és mindig új élménnyel megrakodva hagvom hátam mögött a kirándulás napját. Ezen a máiusi vasárnanon úgy adódott, hogv nem hűséges parioámon, hanem autóbuszon mentem ki Tárkány- ba. Ez persze megfosztott attól a gyönyörűségtől, hogv a tá- iat jobban feligva szemem lelkem viszoijt megérkezésem után élveztem mindazokat, az előnyöket, amelyeket csak a gyaloglás nyújthat. Szinte saj náltam azokat a kirándulókat, akiket a járművük, vagy bármi más a tó, vagy az út közvetlen szomszédságához láncolt. Na persze, ennek is megvannak a maga előnyei Bókkal kényelmesebb dolog a Pannóniát megnyergelve, vagy a Wartburgban ülve nyelni a kilométereket. Maga a tó is ezemvi szépséget ad a köré heverőknek. Az igazi él "ny az erdőben vár reánk. A KISVASÚT PÄLYÄJA mentén haladtam felfelé a völgyben. Alig értem át Vaskapun, olyan illatfelhő fogadott, mint az illatszer boltban. A különbség csak any nyi, hogv nem a felismerhe- tetlen illatkeverék árasztott itt el, hanem a gyöngyvirág édes illata. Nem kellett keresgélnem. leDillantva lábaim e’őtt virítottak a narányi csen- gettyűcskék füzérei. Kissé beljebb — áttörve az erdőszegély dús cserje- és bojtoríán- falán — eze— ' színben pompázó erdei virágok fogadtak A vadvirágok kedvelői percek alatt pompás tarka csokrot gyűithetnek a most virító mézfűből, amely az ajakosak közül hazánkban a legnagyobb fait jelenti. Rokonai, a foltos-, fehér- és sárga árvacsalán inkább a tó keleti partján, szőnyegként terül a lankás részen. Néhol még nyílik a sovány ibolya, ami az illatra vágyókban némi csalódást kelt, mivel nincs illata. Az oloc -.n csillaghúr hófehér virágai csokorba kötve bármely .enyasszony kezében méltó dísz lenne. És ki tudná még felsorolni a virágok sok-sok fajtáját, ami szemet-lelket "vönyörködtet! Fenn. a lor'~' i ’ iój iban a virágzás stádiuma már nagyrészt elmúlt. Hiszen o11 egész más feltételekhez kell igazodni a növényeknek, hogy utódokat hozhassanak létre. A barkósok legnagyobb része már február végén, márciusban megtartotta nászá*: a tavaszi szellő közvetí tó-ét felhasználva. A méltóságteli^s. fere- bélyes tölgy is elvirágzott a lombfakadással egvidőben. Jelenleg néhány olyan fa és cserje virít, amelyeknél a rovarok végzik a virágpor szállítását. A hólyagfa fehér, vagy enyhén rózsás virágai magukat kínálva bókolnak a nek- tárukon lakmározó rovaroknak. A kecskerágó apró négyágú csillagai lassan már el is tűnnek, ho-y csak a termés fejlődhessék, ami aztán őszszel püspöksüvegre emlékeztetve piroslik a bokrokon. A KERESZTVÖLGY torkolatánál mélyen behatol a dúsfüvű tisztás az erdőbe. A bokrok, bojtorján levelek és a virágok pillangóknak kínálnak pihenő helyet. Ezek a repülő ékkövek gondtalanul töltik párnapos életüket, egyetlen hivatásuk a peterakás. Egymással vidáman kergetőzik a sárga szárnvf-ltos hajnalpír- lepke, a fekete pontokkal tar- vítaH hófehér répaler>k°v»i Az erdő felől egy méltóság- teljesen lebegő pille érkezik, egy-két szárnycsapás erejéig maga is beáll a játékba, de aztán, mintegy megszégyellve magát, tovább vonul. A leg- kacérabb a fehéren tarkázott, kékesben játszó, fekete alapszínű lonclepke. Oda telepedik az ember orra elé, a legkisebb gyanús mozdulatra odább lebben pár méternyit, éi ott újra mutogatja magát Míg a lepkék élik gondtalan életüket, hernyóik borzalmas falánksággal falják a fák leveleit. Némelyik pókhálószerű fonalán csüngve még vándorútra is kell a szellő szárnyán. Mintha már most kóstolgatná ’■/árva-várt pille életörömeit. Dj ki tudia, megéri-e vajon? Hiszen ezer veszély les rá, az erdő szigorú élet-halál harcában. Fenn, a lombok közt, lenn a csalitban vidáman zajlik a madár-lakodalom. Hangos trillával hívja -' ját a fülemüle, s jön rá csattogja a válasz a túlodali'ól. A kakukk nem is annyira óvato- madár, i szén kiáltásaimmal egész közeire csalom. De könnyű a fekete rigót is felelésre bírni. A csepp kis paszáta rémületes igyek°zettel csal el messze a fészkétől, ahol m a tojásban szunnyadnak fiókái. És ez a sok-sok madár ezernyi számra kapdossa a rovarokat, hernyókat. petéket. De a fűben élő rovarokra is veszélv les. A nap ütötte sziklán hatalmas zöld gyík kapdossa a szöcskét, tücsköt. Közben nem veszi észre a felé settenkedő rémet, a rézsiklót. Néhány pillanat és szemünk előtt lejátszódik a dráma. Hiába kapaszkodik, kapá- 1 ódzik szegény gyíkocska, minden mozdulata a siklónak segít. Az igaz, hogy nem valami gyors folyamat nála a nyelés. Hosszú-hosszú percek múlnak el, míg egy centiméternyivel beljebb kerül az áldozat. Az élet pedig zajlik tovább, mintha misem történt volna. Nem is nagy esemény az erdő életében. Ki tudná megmondani, hány ezer élet ad erőt, életet a másiknak egy nao- keltétől-napnyugtáig terjedő ! Húszakban •> És éjszaka? A MI NAPUNK IS nyugovóra készülődött, amikor megindult velünk az lutóbusz A kocsi tömve volt kipirosodott, lebarnult vidám "kerekekkel. Két nóta közti szünetben sóhajtotta a mellettem álló kislány ezt a szívből jövő vallomást: — Gyönyörű szép vagy, május! És ki kételkedne benne, amikor a legszavahihetőbb szájból hangzott el?! HALASSY LÁSZLÓ Közösen Társadalmi munkával parkosítják az új gyöngyösi lakótelep környékét. A felnőtteken kívül a gyermekek is részt vesznek ebben a munkában. Pillanatkép — Igyunk valamit! — mondta az asszony, kicsit követelődzőén, s úgy nézett a férfire, mint annakidején a cámő nézhetett szolgálóira. — Jó, igyunk — hagyta helyben korántsem szolgai alázattal a férfi, s mindjárt hozzátette. — De mit? — Valami különlegeset és sokat — sóhajtott fel az asszony tettetett könnyedséggel. — Pezsgőt? — Á, mindig csak pezsgőt. — Ilyenek vagytok ti férfiak. Különleges ital alatt csak pezsgőt tudtok érteni. Nincs bennetek fantázia... Martinit, vagy... valamilyen édes és savanyítás, izgató ízű coc- tailt... Azt igyunk. A férfi intett, a pohár emelkedett. S mindketten lehunyt szemmel szürcsölték a csodálatos coctailt. Aztán az asszony megszólalót, kicsit anyáskodva, kicsit zsörtölődve: — Már megint rosszul áll a csokornyakkendőd... Jaj, Istenem, mikor tanulsz már meg frakkot hordani? — Hát szó, ami szó. neked is gyűrött az estélyi ruhád, úgyhogy nincs mit egymás szemére vetnünk... — Gyűrött? Hát igen, ez is miattad van. Most kell már harmadszor felvennem ezt a vacakot... — ...de hisz van otthon vagy négy estélyi ruhád, szívem... — Mind régi, — vágta el határozott hangon a vitát az asszony. — Űj kell, minden estére új. ezt tessék tudomásul venni, uram. A férfi felhördült: — De hisz téged akkor az isten se győz pénzzel majd... Igaz, megkeresem azt a rongyos ötvenezret, de egy estélyi ruha ezer, ha nem kétezer. —Ó, hagyd ezt a rút anyagiasságot — kényeskedett az asz- szony és hátradőlt ültében. — Inkább hallgassuk a zenét... Figyeld csak, ma milyen jól játszik a zenekar... Olyan simogató, lágy és mégis izgató... Igaz? Ezért szeretek csak idejárni, bár kétségtelenül drága hely. Hallgattak. Mindketten hallgattak. Behunyt szemmel élvezték a zenét, a- mely lágy volt, és simogató és mégis izgató. Aztán asz asszony elnevette magát: — Gyere Pista, -- menjünk, még megfázunk ezen a pádon... — Ó, pedig most akartam rendelni mégis csak pezsgőt, két üveggel egyszerre — mondta nagy komolyan a férfi. Aztán nevetve egymásba karoltak, s lassú, "''ősze szokott léptekkel elindultak keresztül a parkon. Sietni kell. nehogy felébredjen a gyerek. A kis vendéglőben azért még ayorsan megit- tak egy pohár sört. Jobban esett, mint száz üveg pezsgő, — zamatával. (gyurkó)
