Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)
1958-05-25 / 104. szám
1958. május 25-, vasárnap (NIEP Ü JSAli a Néhány gondolat a gyermeknevelésről Sok szó esik mostanában a családoknál, de a különböző hivatalos helyeken is az egyik igen fontos — és fontossága mellett rendkívül bonyolult, sokrétű — társadalmi problémáról: a gyermeknevelésről. A gyermeknevelés irodalma sok-sok kötetre tehető, s a téma körül úgyszólván külön tudományág alakult ki, amely a gyermekpszichológia mélységeit és magasságait kutatja. A gyermeknevelés problematikája egyetlen társadalomban sem közömbös, hiszen a ma gyermeke, a holnap embere lesz, az idősebbek örökébe lép, s nem mindegy, hogy milyen világnézettel, milyen lel- külettel, milyen jellem és magatartásbeli tulajdonságokkal, és egyáltalán: hogyan folytatja az örökhagyók megkezdett útját. Az alaptétel, amelyből a probléma tárgyalásánál ki kell indulni - még akkor is, ha csupán néhány gondolatot akarunk felvetni — az: eredendően minden ember jónak születik. De születése pillanatától kezdve —, s ahogy növekszik, felserdül —, benne él az őt szűkebb körben körülölelő család anyagi, világnézeti, erkölcsi közegében: részévé válik a társadalomnak, s tudatlansága révén arra ^kényszerül”, hogy felfogja és átvegye azokat a hatásokat, amelyeket létének körülményei biztosítanak és biztosíthatnak számára. S ez meghatározza a gyermek — később fenőtt — tudati fejlődését. Ehhez járul még az is, hogy a gyermeket első tudatos benyomásai az élet folyásáról, az első élmények, — legyenek azok bármilyenek — nagy befolyásoló és meghatározó erővel, egész életen át elkísérik. B hol szerzik a gyermekek az első benyomásaikat és élményeiket az életről? Ott, ahol legtöbbet tartózkodnak: családjuk körében. A szocialista állam a gyermeknevelés sok gondját levette a szülők válláról, ez tény, de vitathatatlan az is, hogy mégis a szülőké az elsőfokú felelősség. Azokban az esetekben, amikor mindkét szülő dolgozik és gyermekük óvodában, vagy az iskolai napközi otthonban van egész napon át — a nevelésnek bizonyos két tőssége mutatkozik meg. Ez a kettősség azonban csak látszólagos akkor, ha az otthoni és az intézménybeli nevelés között bizonyos párhuzam van. A legtöb óvodában és iskolai napközi otthonban folyó nevelőmunka — a szinte csalá' dias jelleg mellett — igen ma gasszínvonalú. Ha a szülők figyelemmel kisérik ezt a munkát, s ezzel a szülői szerete- ten alapuló nevelést összehangolják, akkor nincs, nem lehet különösebb probléma a gyermek fejlődésében. Az is vitathatatlan tény, hogy semmiféle nevelési forma nem pótolhatja a szülőket, az édesanya, az édesapa szeretetét, — ennek kell lenni az elsődlegesnek az adott helyzetben is. De a szülők önmaguk és gyermekük érdekében cselekszenek, ha ezt az összhangot megteremtik. Sajnos, való igazság az is, hogy egyes szülők az óvodai, vagy napközi otthoni elhelyezést kényszerű helyzetnek, szükséges rossznak fogják fel, amelyből jobb ha kint van a gyerek. Ezek a munka után „kiszabadítják” gyermeküket ebből a „kényszerű” helyzetből és nem is tudják, hogy milyen — legyenek bár azok aprók, vagy nagyobbak — töréseket okoznak a sarjadó gyermekiélekben. A gyermeknevelésről folyó vitákban sok szó esett eddig is az úgynevezett „majomszeretet” helytelenségéről. Kevés szülő van, aki el nem ítéli ezt — de sajnos sokkal több van, aki „gyakorolja”. A majomszeretet — a „mindent a gyermekért” elvének rendkívül káros következményekre vezető túlhajtása. Az a gyermek, akinek semmi sem tilos, akinek minden óhaját, kívánságát lesik, aki megérzi, (mert a gyermeklélek nagyon fogékony erre), hogy csak körülötte forog a világ — elpuhul, uralkodnivágyó, az életnek csak a napos oldalát megismerő ember lesz, aki azután sehogyan, vagy pedig nagyon sok nehézség árán tud beleilleszkedni az élet nem mindig rózsás realitásai közé. Soksok példát lehetne felsorolni erre is. A majomszeretet — ugyancsak helytelen — ellentéte a gyermekkel szembeni kíméletlen keménység. Ismerünk olyan apát, aki kétéves korában már a kisfia fenekére vert, ha sírni kezdett. A korai verést így indokolja: „A gyerek emlékezetében a vele történt események csak hatásukban maradnak meg. Ha rossz fát tett a tűzre — már értelmes korában — megmagyarázhatom neki, hogy az miért rossz, utána elfenekeltem. Feltételezésem az volt, hogy ezek a verések a gyerek tudatában olyannyira összefonódnak, az egyes általam elítélt rosszalkodással, hogy kezdetben a veréstől való félelem miatt nem követi el, később pedig a veréssel együtt elfelejti azokat. A gyerek ma hat éves és a szememből olvassa ki, hogy mit helyeselek, vagy helytelenítek”. Ez a két „pedagógia” nem a gyermek- nevelés, hanem a gyermek- idomítás pedagógiája. Ügy is nevezik: germán módszer, amely kiöli a gyerekből, az emberből az önállóságot és beleoltja a feltétlen gőgösség érzését és az akaratlanságot. Barbár módszer. A gyermekiélek minden szépre és jóra várását és hajlandóságát elpusztítja a szülök rossz, vagy megromlott családi élete is. Egy idegklinikai orvos mesélte: „Néhány héttel ezelőtt egy teljesen megbomlott idegzetű hatéves kislányt szállítottak be az intézetbe. Azon a napon az apja újra részegen ment haza, pénze nagy részét elitta, elkártyázta. Az anyja szemrehányásaira a férj tettleges- séggel válaszolt. Az ütések elől az asszony menekülni akart, kiszaladt az ajtón és át akarta ugrani a folyosó előtti kis alacsony bokrokat. A férfi ugrás közben elkapta az asszony kibomlott, hosszú haját és a földre, a tüskés bokrok közé rántotta. A tehetetlen gyönge asszonyt azután megverte. A hatéves kislány mindezt látta, átélte, s még egy rúgást is kapott az apjától, amikor anyja védelmére akart kelni. A kislányt az őrületbe kergette ez a borzalmas élmény”. Az eset — nem mindennapi történet, de az igazságokért olykor túlozni jó — a lelke mélyéig megrázza az embert. Az apa és az anya élete ebben a házasságban már úgy is tönkrement, s most az apa lelketlen durvasága egy harmadik ártatlan életet is jóvátehetetlenül is elrontott. A rossz családi élet, a rossz anyagi körülmények, az esetleges válások, az anya, vagy az apa új és nem kellően, vagy egyáltalán nem leplezett új viszonyai, vagy szabados élete — s az ezekből következő problémák — sem múlnak el nyomtalanul a gyerek fölött. A lelke eldurvul, a rossz felé formálódik; ezekből a gyerekekből lesznek azután a kis csavargók, az utcákon húsz fillért kéregető kis tolvajok, hazugok, később iskolakerülők és más gyerekek „rossz szellemei”. Nagyon nagy a szülők felelőssége a gyermeknevelésben, S igazuk van azoknak, akik azt mondják: „Nehéz szülőnek lenni”. Nagyon nehéz, de éppen az, hogy szeretjük gyermekeinket, teszi könnyebbé ezt a szülői hivatást. Mert szent hivatása minden apának és anyának az, hogy gyermekéből — csak egy szóval kifejezve — becsületes embert neveljen. Hosszú az az idő, amíg a kedvesen gügyögő csecsemőből, óvodába, majd iskolába serdül fel a gyermek, azutan még magasabb iskolába, majd pedig a munkába lép. De éppen ezek az évek a legfontosabbak. A szülők szerető, a könnyen hajlítható gyermeki lelket megformáló törődésének nem köny- nyű évei ezek, amelyeken áll, vagy bukik minden. Mert találkozhatunk ma is sok olyan emberrel, aki vagy mély hálával áldja, vagy sírva átkozza élete alakulásáért ezeket az esztendőket. Csupán néhány gondolat az, amit ebben a rövid dolgozatban megemlítettünk a gyermeknevelés bonyolult és sokrétű témaköréből. Élő és való problémák ezek, amelyek megoldása — amennyiben társadalmi jelenségről van szó, — társadalmi feladat is. DÉR FERENC Felvételi pályázat, az MSZMP Heves megyei Bizottsága Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetem 1958-1959. tanévére Az MSZMP Megyei Bizottsága felhívással fordul mindazon dolgozókhoz, akik tovább akarják fejleszteni maxista— leninista műveltségüket, hogy jelentkezzenek a marxista- leninista esti egyetemre. Az egyetem célja, hogy párt-, állami, tömegszervezeti funkcionáriusok, értelmiségi dolgozók (orvosok, mérnökök, jogászok, pedagógusok), vezető propagandisták szervezett marxista-leninista oktatását egyetemi színvonalon bizto. sítsa. Hogy még szebb legyen az élet • • . Általános iskolai tanulók rajz- és művészettörténeti versenye Töprengő, okos kis arcok hajolnak az asztalon fekvő reprodukciók fölé. A képek alapján összeszedik gondolataikat és beszélnek a műről és alkotójáról. Hangzanak, szállnak a szavak, gyerekek beszélnek okosan nagy emberek nagy műveiről... Lezajlott a kétnapos rajzverseny. A tanulók gyakorlatban és elméletben is bebizonyították, hogy rajzoktatá- tásunk helyes úton halad. Ennek egyébként szintén konkrét bizonyítéka lesz a Pedagógiai Főiskola dísztermében ma délelőtt megnyíló rajzmódszertani kiállítás is. A kiállítás és majd az ankét minden bizonynyal közelebb hozza a szülőket a rajzhoz, mint tantárgyhoz. Tapasztalni fogják majd a szülők, hogy a mai gyermek már nem fog gondolat és érzelem nélkül állni a művészet csodálatos alkotásaival szemben. Gyermekeink ma már igénylik a magasabb életszemléletet és egyre fogékonyabbak a szép iránt. Mai iskola- politikánk célja a rajzoktatás területén az, hogy a jövő felnőttéi részesei legyenek annak az esztétikai élvezetnek, amit a műalkotások nyújtanak, hogy még szebb legyen az élet. Lőrenteiné Orosz Nóra Az egyetemen a tanulmányi idő 3 év. A hallgatók az első évben filozófiát, a második évben politikai gazdaságtant, a harmadik évben nemzetközi és magyar munkásmozgalmi történetet tanulnak. A tantárgyakból félévenként vizsgáznak és a tanulmányi eredményről bizonyítványt kapnak. Ennek törvényes elismerését az 1088/1957. M. T. rendelet biztosítja. A tanév szeptembertől június 30-ig tart. Hetenként egyszer, meghatározott napon kötött foglalkozás (előadás, osztályfoglalkozás) van; amelyen a részvétel kötelező. Tandíj egy évre 150 forint, plusz 20 forint nyomtatvány-díj. Az egyetemre való felvétel feltétele: egyetemi, főiskolai, gimnáziumi végzettség, vagy ennek megfelelő általános műveltség és a tanuláshoz szükséges ismeret. Az egyetemre pártonkívüliek is kérhetik felvételüket. A hallgatók felvételi vizsgát tesznek a marxizmus—leninizmus alapkérdéseiből. Nem kérheti felvételét, aki más egyetemre, tanfolyamra is jelentkezett (gimnázium, technikum stb.). Vidékiek abban az esetben jelentkezzenek, amennyiben biztosítják, hogy a kötelező foglalkozásokon részt tudnak venni. A pályázatot az MSZMP Heves megyei Pártbizottság Agi- tációs és Propaganda Osztályára július 15-ig kell beküldeni. A pályázat a pártbizottságon beszerezhető kérdőív alapján történik. A kérdőívhez mellékelni kell: 1. Részletes önéletrajzot. 2. Az üzemi, hivatali, vagy körzeti pártszervezet ajánlását. 3. A vállalat, intézmény igazolását jelenlegi munkaköréről. MSZMP HEVES MEGYFT pártbizottsága. ÖNÁLLÓAN... Mint szívet melegítő, verőfényes májusi nap, úgy ragyog ránk a sok-sok gyermekmosoly ... Kilenc évvel ezelőtt a moszkvai nemzetközi nagygyűlésen nyilvánították az asszonyok május utolsó vasárnapját gyermeknappá. Azóta minden évben megemlékezünk róluk, s ez az emlékezés minden évben szebb és teljesebb lesz. Nincs olyan áldozat, amit kormányunk ineg ne hozna gyermekeinkért. A megyében 77 óvoda működik, 2800 gyermekkel. Tíz állandó bölcsőde, kilenc üzemi és 11 idény-bölcsőde, 804 gyermek elhelyezését biztosítja. — S ez csak néhány adat a sok küziil, ami kifejezi, hogy államunk mit biztosít gyermekeinknek, s ezt azok a szülők tudják a legjobban értékelni, akiknek megkönnyítette a nevelés terheit az állami gondoskodás. Első lépcsői ezek gyermekeink nevelésének. Az anyák hatalmas tábora ünnepli a gyermeknapot. Országszerte, világszerte hatalmas tábor oltalmazza a békét, — hiszen a békéért harcolni enyet jelent a gyermekek védelmével. Ez az ünnep bizonyítja azt, hogy a nép országa — államunk. — szereti és támogatja népünk gyermekeit. Az általános iskolákban, gimnáziumokban, főiskolákon, a növendékek elsajátíthatják a tudomány valameny- nyi ágát. De a gyermek ragaszkodása is merr'.ntátkozik. Ha gyermekeink jól tanulnak, nevetnek, látszanak, arcukról boldog mosoly sugárzik, ez az ő hálájuk, azért a soksok támogatásért, amit államunk biztosít, nekik. Ünnepelünk. A gyermekek mosolya, a nevető szemek, ezek a béke mosolyai. Ha őket látjuk a békére gondolunk. Ezt a mosolyt kell megtartani, s nem szabad, engedni, hogy a háború borzalmai letöröljék, s újra sírást varázsoljanak szeretett gyermekeink arcára. Van-e szebb, áldozatosabb feladat, mini óvni gyermekeinket. akiknek életet adtunk? Van-e szebb feladat, mint művelt emberekké nevelni őket? Van-e szebb feladat, mint szívükbe oltani a haza. az emberek iránti forró szeretetet, szorgalomra, munkára nevelni őket? Ezen a szép májusi vasárnapon a virágillatoktól dús tavaszi levegőben, amikor a gyermekek zsivajától, kacagásától hangzanak a játszóterek, utcák, erdők, minden anyának eszébe kell. hogy jussanak azok a szavak, amit Gorkij mondott a világ asszonyaihoz: „Kebleteken tápláljátok gyermekeiteket, kézenfogva vezessétek az életbe, hogy dolgozókká váljanak, akiknek minden műve majd gazdagítja az emberiséget. A gyermeknap 1949. óta a mosolyok napja. Az ünnepség tele-tele kedvvel, kedvességgel. Gyermekmoso- lyok. amit meg akarunk őrizni holnapra, holnaputánra. Ápolt és megóvott virág legyen minden gyermekünk. Hogyan óvjuk, hogyan őrizzük? Békével békességgel. Ezért küzd a Szovjetunió, ezért küzdünk mi és velünk együtt a világ dolgozói. Védjük hát gyermekeinket, védjük örököseinket, minden nagy és szép alkotás jövő birtokosait. Ma. a Gyermek Napon talán még jobban érezzük: a mi országunkban a legdrágább kincs a gyermek, ,4 feltörő kacagást, a ayermekmosolyt hosszabbítsuk meg esztendőkre, évtizedekre, századokra. Ezért küzdjünk és harcoljunk valamennyien minden erőnkkel. Bő termést ígér a kiskörei Dózsa Tsz gyömölcsöse Amióta fennáll a kiskörei Dózsa Tsz, egyetlen évben sem volt ilyen gondozott a gyümölcsös; mint az idén. A télen ritkítást és mészkénleves permetezést végeztek a 262 holdas gyümölcsösben, és a kert fáinak egy részét már negyedszer permetezik. A gondos munka bőséges gyümölcstermést ígér. , A virágzás is a gazdag termést mulatta. Ahogy a termelőszövetkezet tagjai számba vették : kedvező Időjárás esetén a tavalyi termés kétszerese várható. A termelőszövetkezet például betervezett 12 vagon almatermést, de 24 vagonos hozam várható. A 67 hold barackosuk 8 vagon termést ígér. A Dózsa Tsz. tagjai a fák további gondozásával, a szükséges permetezés elvégzésével biztosítják a ió terméseredményt. zem, figyelem őket. Ahogyan az idő telik, úgy kezdenek kialakulni az egyes csoportokon belül a kiemelkedőbb munkák Egyiknél puhán fekszenek a tónusok a labdán, másiknál redős, vörös drapéria előtt dob feszül és selymesen csillog a zászló. Itt dolgozik a már ismert tehetséges Varga Gabi is. Arcképet fest. Ecsetje alatt egyre inkább élő hús lesz a szín, tekintetet kap a szem. Telik az idő. Elkészülnek lassacskán a feladatok. Egy rajztanárokból álló bíráló bizottság átvizsgálja a lapokat. Van közöttük szép számmal sok jó, igen sikerült rajz. Ügyesen oldották meg fela- adatukat: Pozder Péter, Swarcz Judit, Csont István, Bóta Erzsébet, Rapcsók Mária tanulók. A verseny sikerült és elérte a célját. A következő nap, 21-én új „rohamra” indulnak a versenyzők. Művészettörténetből versenyeznek. A folyosón egy kis fiú Munkácsit tanulmányozza, többen izgatottan kérdezgetnek egymástól. Elérkezik a nagy pillanat. A bizottság helyet foglal velük szemben, hármasával váltják egymást a gyerekek. Egyenként nyújtják át az általuk ismert és összeállított műalkotás sorozatot. Ezek közül hármat jelölnek meg a bizottság tagjai. Május 20-án reggel kisebb- nagyobb csoportokban gyerekek igyekeznek az úttörőház felé. A szemlélő talán nem is sejti, hogy milyen izgalom tölti el őket. Versenyre készülnek. Rajz- és művészettörténeti versenyre. Két évvel ezelőtt már volt ilyen verseny az általános iskolások részére, az úttörőmozgalom 10 éves évfordulója alkalmával. Most újra a SZOT és az Űttörőház rendezésében kétnapos versenyen vesznek részt a legjobbak. Együtt a gyerekekkel lépek be az úttörőház kapuján. A pajtások két csoportba helyezkednek el. Külön az V—VI. és a VII—VIII. osztályosok. Mindenki kutat, keresi a számára legmegfelelőbb feladatot. Egyikük a virágcsendéletet választja, másikuk a szobába telepszik le és inkább grafikus megoldásokat választ. Olyanok is vannak, akik gépekhez vonzódnak inkább és golyóscsapágyat, orsót akarnak a lapjukra „varázsolni”. Lassan megkezdődik a munka. Az eddig mosolygós arcocskák elkomolyodnak. Elfogja őket a munka, az alkotás, a verseny láza. Mindernd a legszebbet és a tőle telhető legtöbbet szeretné adni. Az imént még üres rajzlapokon szaporodnak a vonalak. Né-
