Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-23 / 102. szám

\ . K 1^8. májas 23., péntek NEPÜJSÄG Beszélgetés az emberekkel Az emberek nem egyformák. Egyik fogékonyabb az újhoz, a másik kevésbé. Egyik em­bert érdekli a világ sorsa, a másik csak a maga gondjával törődik. Egyik ember többet termel egy óra alatt, a másik kevesebbet, — tehát az embe­rek nem egyformán is dolgoz­nak. Ez, hogy az emberek nem egyformák — ami az élet, a természet rendje —, sok em­berben azt a véleményt kelti, hogy úgy kell venni az em­bert, amilyen, mert az élet nem egy korong, amely egy­formán formál képességet, vé­leményt, jellemet. Nos, ez az érvelés igaz, de sajnos van­nak, akik ebből azt a követ­keztetést vonják le, hogy kár az emberekkel beszélni, fog­lalkozni — egyszóval nevelni, serkenteni, buzdítani őket. A történelem, de csak az elmúlt néhány év eseményei is cáfolják ezt. Lám, hová ve­zetett, amikor a párt szava el­halkult. Akkor is beszélgettek az emberekkel, de itt a dema­gógia, a revizionista nézetek jutottak el az emberek fülé­hez. Az ellenforradalmat meg­előző közvetlen időszakban a revizionisták, az árulók cso­portja tetszetős szavakkal „bá­tor kritikával” sok embert félrevezetett, megtévesztett. S ha volt valaki, aki szembe­szállt a kormány, a párt ellen frecskolókkal —, legtöbbször gyengének bizonyult, mert a párt akkori vezetése nem ké­szítette fel a tömegeket, nem mutatta meg az „ellenzék” igazi célját, és az elkövetett hibákat illetően sem volt elég­gé őszinte. Az ellenforradalom után az egész ország tapasztalhatta, hogy az MSZMP szakított a régi vezetés hibáival. Nyíltan, őszintén és határozottan mond­ta el terveit, célkitűzéseit, s kereken megmondta azt is, mit kér, mit vár az ország né­pétől. így volt ez országos szinten, de így volt — ahogy mondani szokták — lent is. Megyénkben is, pártnapokon, taggyűléseken, egyéni beszél­getéseken találkoztak a párt, az állami, szervek és a tömeg­szervezetek vezetői, sokszor nyílt vitákban tették le a ga­rast az országot, a megyét érintő kérdésekben. S ezek a tanácskozások, beszélgetések segítették elő, hogy számos fontos kérdés tisztázódott az emberek fejében, hogy gazda­sági helyzetünk viszonylag rö­vid idő alatt konszolidálódott. Itt győződtek meg sokan eze­ken a beszélgetéseken arról, hogy az ellenforradalom szo­cialista jelszavakba csomagolt demagógiája hogyan tévesz­tette meg, vezette félre őket. S most, miután az ellenfor­radalmat eszmeileg is vissza­szorítottuk, sok helyen lany­hult a pártszervezetek, a kom­munisták tevékenysége, neve­lő munkája. Pedig ma is igénylik a pártonkívüliek, — hogy rendszeresen tájékozód­janak politikai kérdésekről. A nemzetközi helyzet alig követ­hető, gyors eseményei, a jugo­szláv párt mai helyzete, a hazai gazdasági és politikai tevékenység — hogy csak né­hányat említsünk — mind­mind választ kér sok ember­ben. A párt, a pártmunka leg­fontosabb kérdésének ma a rendszeres politikai felvilágo­sító munkát tartja. Azt várja a pártszervezetektől, a kom­munistáktól, hogy rendszeres kapcsolatot teremtsenek a pár- tonkívüli emberekkel, hogy felvilágosítsák őket a párt politikájáról. Fontos ez azért, mert csak a rendszeres kap­csolat biztosítja, hogy a párt tájékozódhassék a munkások, a parasztok, az értelmiségiek, a dolgozó tömegek hangulatá­ról, így mérheti csak le po­litikájának hatását, a határo­zatok helyességét, azok végre­hajtásának ütemét. De a nagy általános politi­kai kérdések mellett még ezer és ezernyi gondolat fog­lalkoztatja az embereket, ezer és ezer olyan apró kérdés van, amelynél nem mindegy, mit mondanak, mit tesznek az emberek. Egyetlen példát csak. Az egyik egri üzemben egy munkás arra a kérdésre, mit gondol, nála hány perc veszik el a munkaidőből — éppen a DVSC—EGER mérkőzést vitat­ták vagy öten — így vála­szolt: — Mi az, elvtárs, hát már megint itt. tartunk? Már a perc is számít? — Azutáú ismét találkoztunk, és hosz- szasan beszélgettünk, többek között a kormány takarékos- sági felhívásáról is és talán sikerült megmagyarázni, hogy bizony, számít egy perc is. Egy perc alatt például or­szágunkban — napi 80,000 ton­na széntermelési átlagot vé­ve — 550 tonna szenet ter­melnek bányászaink és a- hogy növekszik a technika, ahogy korszerűsödnek a ter­melési eszközök, úgy nő a jelentősége a perceknek is. S ha valaki tisztán látja, akkor nem úgy válaszol, hogy „hát már megint itt tartunk”, ha­nem igyekszik kihasználni tényleg minden percet. S hány és hány embert kell még felvilágosítani, meggyőz­ni a társadalmi élet minden területén, hogy becsülje ezt a társadalmat, hogy becsülje a perceket, mert ez heteket, hónapokat, vagy talán éveket jelent célkitűzéseink megvaló­sulásában. Pártszervezeteink, pártbi­zottságaink gondja ma is, — hogy vajon milyen szervezeti keretek mellett lehet bizto­sítani a rendszeres felvilágo­sító munkát. Az egri városi pártbizottság bizottsági ülé­sen vitatta meg, hogy juttat­hatja el legeredményesebben a párt szavait a tömegekhez; több községi pártszervezet cso­portos megbeszéléseken, gyű­léseken találkozik a pártonkí- vüliekkel: néhány üzemben szemléltető eszközökkel mu­tatják be az elmúlt évek ered­ményeit; máshol tudományos, kulturális előadásokon, anké­tokon folyik a nevelés, >a tá­jékoztatás. Általában — és ez a helyes — minden pártszer­vezet adottságainak megfele­lően igyekszik kialakítani a felvilágosító munka szerve­zeti formáit. De az lenne jó, ha meggyorsulna ez a munka, ha Szervezetileg is mielőbb biztosítva lenne a felvilágosí­tás. Az ellenforradalom óta el­telt időszak megmutatta az egész országnak, hogy a párt politikája helyes, jó úton, eredményesen halad előre. Ez nemcsak megkönnyíti, hanem népszerűvé is teszi az agitá­torok munkáját. Ma sokkal több ember politizál, mint bármikor, s ez azzal is jár, hogy nagyobb az érdeklődés, az igény a párt politikája ismertetése iránt. Alkalmat keresni, alkalmat találni beszélgetésekre a tö­megekkel, kielégíteni érdek­lődési igényeiket, fontos fel­adata valamennyi pártszerve­zetnek, s kötelessége minden komunistának. PAPP JÁNOS Ahol már nem sokáig zakatol a vonat,.. — Egy nap miskolci vendégekkel Hort-Csány állomáson — EGYRE GYORSULÓ ütem­ben száguld a Miskolc—Buda­pesti gyorsvonat, egymásután maradnak el Nagyút, Ludas apró házai és már Vámos- györk felé közeledik hangos zakatolással. 45 műegyetemista és a miskolci Műszaki Tudo­mányi Egyesületek Szövetsé­gének munkatársai kíváncsian hajolnak ki az ablakon, hogy meglássák a munkahelyet, aho­va ellátogatnak. Hábel György MÁV főmérnök magyaráz a fiataloknak és amikor Hort- Csányon robog keresztül a szerelvény, az ablakhoz inti őket, hogy megnézzék a má­sik sínpárnál folyó munkála­tokat. Gyors röpüléssel suhant to­vább a vonat, majd Hatvan­ba érve megnyugszik, megcsil­lapodik, mint a kifáradt csikó, gőzt fújva megálL Furcsa jószívűség A büntetett előéletű Zelt­ler Ferencné, azzal a kéréssel fordult az egerszalóki közsé. gi tanácshoz, engedjék meg, hogy míg vadházastársa, Tóth Béla börtönbüntetését tölti, ő ott lakhasson ottho­nában. A lakást, tekintettel arra, hogy Tóth az ottlevő bútorokat mind hitelbe vet­te, s nem fizette, és közben börtönbe került, a rendőrség bűnügyi zárlat alá vette. A rendőrség tervezett, az eger- szóláti tanács végzett, helye­sebben végzést hozott: Zeit- ler Ferencné beköltözhet a lakásba. Zeitlerné költözött és min­dent ellopott, bútort, ruhát, ágyneműt. S itt nem a tol­vajt lopta meg a tolvaj, ha­nem az államot, az állami kereskedelmet, amely igényt tart az eladott áru értékére. Zeitlerné azóta már ül, — négy évre ítélte a bíróság — a rendőrség, a bíróság jóvol­tából. Mennyivel jobb lett volna, hogy ha a községi ta­nács jóvoltából be se tehette volna a lábát a bűnügyi zár­lat alatt levő lakásba. (-6) Az állomásépület nagy okta­tó termében Gora Béla főta­nácsos ismertette a tanulmá­nyi kirándulás célját: a dile- táció nélküli vágányfektetés megtekintését. A múlt század közepének egy-két méteres öntöttvas sí­néitől a mai 24 méter hosz- szú hengerelt acél sínekig nagy fejlődési utat tett meg a kohászat. A jelenlegi feladat pedig az, hogy még hosszabb síneket gyártsanak. A vasúti-pályák gyenge pontja a sínösszetétel. A síne­ket összekötő hevederek sem elegendők arra, hogy töké­letesen ellenálljanak a vona­tok kerekeitől származó üté­seknek. A pálya leghamarabb a sínösszetételeknéi megy tönkre és ezért a pályafenn­tartás igen költséges. A ke­rékütések hatására síndefor­mációk, repedések, keletkeznek, amelyek csökkentik a biz­tonságos közlekedés lehetősé­gét. A vonatokat is rongálja az ütődések nagy száma. EZÉRT MINÉL hosszabb sínek hengerlésével, másrészt a sínek összehegesztésével le­het elérni azt, hogy kevesebb legyen a sínösszetételek kö­zötti hézag, kisebb az ütő- déssel járó rongálódás. Az összehegesztés történhet ter­mit, termogén, villamosellen- állásos és elektródával történő ívfényhegesztéssel. Jelenleg Hatvan és Hort- Csány között folyik vágány­felújítási munka. Azonban ez nemcsak vágányfelújításból áll, hanem itt alkalmazzák a legkorszerűbb sínhegesztési módszert is. A nyolc és fél­kilométer hosszú szakaszon le­fektetett síneket teljesen ösz- szehegesztik úgy, hogy azok között hőtágulási hézag nem lesz. Ezzel megszűnik az im­már belénk idegződött és a slágerszerzők által olyan sok­szor megkomponált zakatolás. Simán gördülnek a szerelvé­nyek és sebességük is jóval fölülmúlja a mostaniakét. A tűző napon dolgozik a vágányépítők szorgos hada. Egyszerre emelik a síneket, hórukk-ra igazítják rendes he­lyére. Ötszázan foglalatoskod­nak az építkezésen, amely ki­lencmillió forintba kerül. A munkát a miskolci MÁV Igaz­gatóság építési főnöksége vég­zi, Pintér István főmérnök és Éber József építésvezető irá­nyításával. Diósgyőrben a 24 méteres hengerelt sínekből három da­rabot még a gyárban elektro­mos ellenállással összehegesz- tenek. Az ilyen hosszúságban előállított síneket a Hort— Csány-i szerelő állomásra szál­lítják, ahol talpfákat szerelnek rá és a 12 tonna súlyú sín­mezőket darukkal vonatra rakják. Kinn a pályán szintén daruk segítségéve] rakják lé a már felszedett sínek helyé­re. A LEGNEHEZEBB munka- folyamatok gépesítve vannak. Az aláverést, a tömörítést, a síncsavar meghúzását minde­nütt gépek végzik. A megfe­lelően lehengerelt ágyazatra helyezett 72 méteres sínme­zőket kiszabályozás után elektródákkal összehegesztik és így több kilométer hosszú egybefüggő sínpárokat kapnak. A technika fejlődésével el­érhető lesz az is, hogy 96— 120 méteres darabokban lehet a síneket a megfelelő helyre szállítani. Bíró Antal, a Miskolci Mű­egyetem Gépészeti Kaiénak adjunktusa nagyon helyesnek tartja az ilyen gyakorlati ki­rándulások megszervezését. — mert mint mondotta, az egye­temen nem tudnak gyakorlati feladatokkal foglalkozni. Itt megismerték a közlekedés, a kohászat közös problémáit. Nagyon hasznos volt ez a ki­rándulás! De így nyilatkozott Schön Gyula is, a Lenin Kohászati Művek küldötte, de a többi miskolci üzemek, köztük a DIMÁVAG, a Borsodvidéki Gépgyár, munkásai is ezt mondták. Hasznos tapasztalatokat gyűjtöttek, tanultak a részt­vevők ezen a kiránduláson, a- melynek megszervezéséért di­cséret illeti a Miskolci Mű­szaki- és Természettudományi Egyesületek Szövetségét és a MÁV vezetőségét. AZ EREDMÉNYES NAP után az egyetemisták és mun« kásküidöttek vonata továbbro­bogott a még zakatoló síneken Miskolc felé. KOVÁCS JÁNOS Érdekes, követésre méltó kezdeményezéssel próbálja a pedagógus szakszervezet a pe­dagógusok, a tanács és párt- funkcionáriusok kapcsolatát elmélyíteni. A falvakban fe­hér-asztal találkozókat szer­veznek, melyre a pedagógu­sok meghívják a falu tanács­Érdemes volt felnevelni ? A megyei tanács Idegenfor­galmi Hivatala június hónap­ban négynapos autóbusz^ tár­sasutazást tervez a Dunántúl egyik legszebb városába, a történelmi múltú Pécsre. A szállásdíj és az útiköltség 300—320 forintba kerül. A társasutazás útvonala: Eger, Budapest, Sztálinváros, Pécs, Harkányfürdő, Siklós, és visz- sza. A Park Szálló az idén is megnyitja az elmúlt években népszerűvé vált fagylaltkert­jét. Az idén fagylalt különle­gességek várják a vendége­ket, akik újszerű fagylalt ét­lapról választhatják ki ked­venc fagylalt-ízüket. A Kertészeti Vállalat a szombat délutáni megnyitóra gyönyörűen rendbehozta a parkot, a kerthelyiséget, ame­lyet egy újonnan épített szö­kőkút tesz látványosabbá. A fagylalton kívül az idén is természetesen kaphatók lesz­nek egyéb üdítő italok, kávé és különböző röviditalok. Mindez II. osztályú árak mel­kikötötték, hogy öregsége ese­tén egyetlen fiánál kiván meghúzódni és ha magával tehetetlen lesz, kosztot is kap. 1952-BEN FIÁNAK és me­nyének újabb ötlete támadt. Mi lenne, ha az övék lenne a másik ház is? Megint meg­született az ajándékozási szerződés, melyben belefog­lalták, hogy Juhász nénit nemcsak élelmezik, hanem elhalálozása esetén tisztesség­gel el is temettetik. És itt a bökkenő. Ez már Károlynak is, feleségének is sok volt. De azért aláírták a szerződést, mert a két ház úgy vonzotta őket, mint a legyeket a méz. Juhász néni azt mondotta, hogy mig lehet, Budapesten marad. A nyugdíjból akkor is megél, ha nem dolgozik. De nem tudott ő meglenni mun­ka nélkül, mert csaknem egész életében dolgozott és úg> hozzászokott a tennivaló­hoz, hogy belebetegedett, ha pihennie kellett. Ezalatt fia és menye azon gondolkodott, hogy miképpen lehetne a mama nyugdíját is megkaparintani. Az egyetlen megoldásnak az látszott, ha hazacsalják. így került egy esztendővel ezelőtt, 25 évi tá­voliét után újra Adácsra Ju­hász Károlyné. A számítás bevált, a pénz csaknem az utolsó fillérig Károlyhoz vándorolt. Ebben az időben már nemcsak a szomszédok, hanem az egész falu látta, sőt beszélt róla, hogy Juhász Károlynak nem az anyja kell, hanem a pén­ze. Keresték, kutatták az ürügyet arra, hogy az idős asszonyba beleköthessenek. Történt egyszer, hogy Juhász néni kőkeresztet rendelt sa­ját maga és elhalt édesanyja számára. Ezt a „merész” gon­dolatot sem a fia, sem a me­nye nem tudta elviselni. Az anyjukhoz azonban nem nyúltak, nyilván ekkor még szégyellték, inkább lányukat, Erzsit biztatták fel nagyanyja megverésére. Erzsinek kétszer se kellett mondani a dolgot, mert úgy megverte Juhász nénit, hogy az félholtan vonszolta magát a testvéréhez. Erzsi anyja végignézte a brutális esetet, de egyetlen szóval sem kifo­gásolta a magatehetetlen asz- szony meggyalázását. Amikor Károly hazajött a munkából, oly könnyen tért napirendre az eset felett, mintha mi sem történt volna. A SZÖRNYŰ NAP UTÄN Juhász néni úgy gondolta, nem érdemlik meg az aján­dékba kapott házakat. Beje­lentette a gyöngyösi járás- bíróságon, hogy felbontja a szerződést. Már úgy látszott, hogy el­csendesednek a dolgok, ami­kor az egyik este Károly az­zal távozott hazulról, hogy anyját hazahozza. A két idős asszony félelmében nem mert ajtót nyitni a részeg ember előtt, mire Juhász Károly a magával hozott baltával ösz- szevagdalta a falat, majd be­verte az ablakot. Juhász néni hazament. Másnap a menye egyre biztatta az urát, hogy ne tűrje, hogy az öregasz- szon visszapefelje a házakat. Juhász Károlyt sem kellett kétszer biztatni, bereteszelte a konyhaajtót és az édesany­jának esett. Ütötte-verte, ahol érte. Zuhogtak az ökölcsapá­sok. Amikor fia belefáradt a verésbe, magára hagyták. Ju­hász néni az ablakig von­szolta magát, kinyitotta és segítségért kiáltozott. A kör­nyékről azonban senki sem mert a dologba avatkozni. Ekkor Juhász néni kiment az udvarra azzal, hogy újra a testvéréhez költözik lakni. Fia viszont észrevette a szán­dékot és durván visszatolta az udvarra, ahol újra agyba- főbe verte. így került Juhász Károlyné a gyöngyösi kórház sebészeti osztályára. Az ott töltött na­pok alatt a testvére sem merte meglátogatni. Egyedül a járási tanács szociális elő­adója és az ügyvédje nézte meg a külső és belső fájda­lomban elgyötört asszonyt. Amikor e sorok íródnak, Juhász néni a vámosgyörki szociális otthon lakója, ahol annyi szenvedés után nyu­godtan, igaz, meghitt barátok között telnek napjai. AZ ADÄCSI ESET nem egyedülálló jelenség. Olyan rákfenénk ez, mint amilye­nek az alkoholisták. Azok asszonyaikat, gyermekeiket, emezek édesanyjukat, édesap­jukat teszik tönkre. És bár­mennyire is belső családi ügynek látszó esetekről van szó, sokkal több ez annál. Több, mert egyetlen tisztes­séges ember számára sem le­het közömbös, hogy egyesek állati módon bánjanak meg­öregedett szüleikkel. Ha va­laki egy idegennek könnyebb vagy nehezebb testi sértést okoz bűnt követ el. Ha va­laki szüleit bántja és üldözi, több mint bűn Ezért bűn­hődni kell annak, aki megér­demli, mert ezt követeli az emberi méltóság tiszteletben- tartása. ERKI JANOS I I NÉHÁNY NAPPAL, ezelőtt, I meglátogattam egy idős asz- I szonyt a gyöngyösi kórház se- j bészeti osztályán. Balszeme 'bedagadt, arca, nyaka, feje és [két karja kékre-zöldre verve. SAz éktelen foltok azt bizonyí­tották, 'hogy nem akármilyen i ökölcsapások érték a becsüle- [ tes, munkában - megöregedett [testet. Az esetnek, bizony szo­S ‘morú története van. Juhász Károlyné Adácson [Született 1891-ben. Férjét* Ju- í hász Károlyt 1914-ben mind- f járt mozgósításkor elvitték az [ orosz frontra. Nemsokára í megszületett a gyerek és az j anya kedves férje emlékére [Károlynak keresztelte. A fi- ■ atal özvegy még a széltől is ióvta Károlyt. Éjt nappallá ftett, hogy az akkori szűkös vi- I szonyok között előteremtse a : ruhát, élelmet, tüzelőt. így ment ez egészen 1932- !ig. Ekkor az özvegynek hősi i halott férjére való tekintettel • biztosítottak egy takarítónői [állást a Józsefvárosi MÁV fő- i nökségen. Egy esztendővel ! később, fia megnősült. Most [már úgy látszott, hogy köny- ; nyebb lesz az özvegy élete. Juhász Károlyné azonban [nem így gondolkodott. Ügy : gondolta, ha már nem bírt a | fia kezébe szakmát adni, ösz- ' szekuporgatja a fizetését és ■ vesz egy házat. Nem vásárol 1 magának ruhát, megvonja I magától a falatot, hogy ter- 1 vét valóra váltsa. így ment | egyik év a másik után. És a ház meg lett, mégpedig nem is egy, hanem kettő. Igaz, [nem valami modem házak iazok ott Adácson, de meg ■ van és ami a legfontosabb, [nem a máséba kell Károly fi­iénak meghúzódni. 1944-ben Károly arra kérte j anyját, hogy írassa rá a házat. lAz ajándékozási szerződésben és pártvezetőit. A találkozó j célja, hogy a helyenként még i meglevő ellentéteket felszá- | molják és egészséges, baráti j kapcsolatokat építsenek ki j Ilyen találkozó volt szerdán j Egercsehiben. A legközelebbi j találkozót szombaton Feldeb- j rőn tartják. ] A terv szerint különvonatot i indítanak június 1-én, a Nyír-j egyházán lejátszásra kerülő j Nyíregyházi Építők—Egri SC j NB Il-es bajnoki labdarúgó i mérkőzésre. A különvonat j végállomása a Nyíregyháza ( melletti Sóstó fürdőhely. | Részvételi költség 34.50 forint, z A különvonat indulásához 500 | részvevő szükséges. i lett. Szombaton és vasárna- ! ponként ötórai tánc lesz mű- ] soron, amelyhez a zenét a j Grill zenekara szolgáltatja. i ______ i i Tizenkét előadást tartott j az egri bábcseport Az egri művelődési ház ] nyolctagú bábcsoportja ebben j az esztendőben eddig 12 ön- j álló előadást tartott _ a gyér- j mekek legnagyobb örömére. A j bábcsoport színes, változatos j műsorral szórakoztatta ifjú i közönségét. Részt vesz a cső-! port a gyermeknapi és a peda- ] gógus napi ünnepségen is. i Szombaton nyílik az eari Park Szálló fagylaltkertje Az IBUSZ terveiből F eh ér-asztal találkozók

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom