Népújság, 1958. május (13. évfolyam, 84-109. szám)

1958-05-04 / 86. szám

4 NEPÜJSAG 1958. május 4. vasárnap Ahogyan Bereczky László, országgyűlési képviselő látja BERECZKY LÁSZLÓ gé­pészmérnök, Heves megye or­szággyűlési képviselője. Mór túl van a három x-en, de még fiatalember, s ha valaki mo­solygó szemébe tekint, talán nem is gondolja, hogy Berecz­ky László egy azok közül, akik a vállukon viselik az ország gondját, baját. Amikor ezt megemlítem ne­ki, nevetni kezd: — Bélapátfalvi bemutatá­somkor történt, hogy beszédbe elegyedtünk a gépkocsinkat fogadó választókkal. Egyszer csak azt kérdezi tőlem egy öreg nénike: tessék már mon­dani, aztán, hogy néz ki az a képviselő? Egy kicsit restelkedve vála­szoltam, hogy én vagyok az, néni kém. Mire a néni össze­csapta a kezét és elcsodálko­zott: — Hát maga az, kedves fiam ...? Bereczky Lászlót szeretik és bíznak benne. A hivatalos pa­nasznapokon — no, meg a la­kásán is —, tömegével keresik meg választói, mert — „Berecz­ky képviselő elvtárs mindent elintéz...” Azt hiszem, ennél szebb, ennél nagyobb kitünte­tés nem is érhet országgyűlési képviselőt. — A panaszok túlnyomó ré­sze a lakásfrontról való — fűzi tovább a szót. — A hét szobán aluli lakások visszaadásával kapcsolatban hozott rendelet például sok-sok zűrzavart okoz, amin feltétlenül változ­tatni kell. A bíróság elrendeli a visszaadott lakás addigi la­kóinak kilakoltatását, hogy a régi tulajdonos abba beköltöz­hessen Igen ám, de a tanács egyszerűen képtelen a kila- coltatottak részére új lakást tiutalni — helyiség hiányában, tt aztán az én tudományom is negáll... AZ UTÓBBI IDŐKBEN, saj- ios, „átejteni akarók” is bele- :everedtek a panaszosok közé. tendszerint azzal kezdik a íránkozásukat, — képzelje, drága képviselő úr, ez a sze­rencsétlen Lajos nem csinált a „forradalomban” semmit — mégis lecsukták. A végén persze kiderült, hogy Lajos sétabot helyett géppisztollyal rótta annakide­jén az utcákat... Bereczky László nem szüle­tett egri. Hét évvel ezelőtt ke­rült az ősi város girbe-gurba utcáinak falai közé, helyeseb­ben a Berva, a későbbi Finom- szerelvénygyár laboratóriumá­ba, és azóta — itt feledkezett. Megszerette a várost, a ben­ne lakó embereket, megszeret­te választóit, akiknek bizalmá­ból 1953. óta országgyűlési képviselő. 1951-ben nemzetgazdasági szempontból helyezték át elő­ző munkahelyéről Egerbe, s hogy népgazdaságunk jól járt Bereczky Lászlóval, bizonyítja az a sereg kitüntetés és elis­merés, amit jó munkájáért kapott. Kezdetben nem volt könnyű dolga. — Az úttörő munka mindig nagy erőfeszítésekkel jár — emlékezik vissza — és bizony, számtalan esetben megtörtént, hogy az egész napot a gyár la­boratóriumában töltöttük el. De szívesen tettük, mert mind­annyian szerettük a munkát, 1954-ben nagy megtisztelte­tés érte, az egri 15-ös számú gépipari technikum igazgató­jának nevezték ki. A fiatal mérnök, az országgyűlés kép­visel^», itt is jelesre vizsgá­zott munkaszeretetből, hiszen eleinte egy személyben volt igazgató és előadó — szakem­berek hiányában. Tavaly bo­csátotta szárnyaira az első érettségizetteket, amire látha­tó büszkeséggel gondol vissza. AMIKOR AZ ORSZÁGGYŰ­LÉS legutóbb lezajlott üléssza­káról kérdezősködöm, — elko­molyodik. — Sohasem volt még ilyen egységes az országgyűlés, mint most. Nem lehet elfelejteni azt a pillanatot, amikor Rónai elvtárs beterjesztette a Szov­jetuniónak a nukleáris kísérle­tek egyoldalú beszüntetésért vonatkozó javaslatát. A kép­viselők minden felszólítás és gondolkodás nélkül felálltak helyeikről. Közben a diplomá­ciai páholyra tévedt a tekinte­tem, ahol a nyugati diploma­ták körében szemmellátható meglepetést okozott a magyar nép képviselőinek felemetően egységes állásfoglalása a béke gondolata mellett... Az is igen megragadó volt, amikor Münnich Ferenc elv­társ a szovjet párt- és kor­mánydelegáció magyarországi látogatásának ismertetése köz­ben kitért Hruscsov elvtárs egyik kijelentésére: — Bizonyos mértékig aggód­va jöttem Budapestre, de itt­létem alatt meggyőződtem ar­ról, hogy a magyarok jóbará­tok ... Aztán rendkívül nagy hord­erejű volt az 1958. évi költség- vetést illetően az a tény, hogy a költségvetés nagyrészt a mi saját erőinkre van építve. Kü­lönösen fontos feladat az ex­porttervek teljesítése. A Fi- nomszerelvénygyár által gyár­tott „Berva” moped például máris nagy érdeklődést keltett Jugoszlávia, az NDK, Török­ország, Egyiptom és a közel- keleti országok kereskedelmi köreiben és a brüsszeli világ- kiállításon is minden bizony­nyal olyan sikert arat, ami a későbbiek folyamán valutát jelent, és gyümölcsöző szerző­dések megkötésére vezet majd. CSAK HELYESELNI TU­DOM azt is, hogy jelentős ösz- szegeket költünk az országutak kijavítására. Sajnos, utak épí­tése terén mi nagyon elmarad­tunk a többi államoktól és hiába remek alkotás a Pannó­nia, a Moszkvics és a — egy kicsit hazabeszélek — a Berva, ha rosszak az utak.,. Így látja Bereczky László, országgyűlési képviselő, aki­ben úgy bíznak a választói, mint ő bízik választóiban. SOMODY JÓZSEF. FILMFÓRUM :i: »«»»»♦« IUNKASOTTHON MOZI, EGEK Vasárnap, május 4: Uljanov család Kisérő műsor: magyar híradó. Matiné: A bátorság iskolája Hétfő, május 5: Makrancos feleség Színes francia—spanyol vígjá­tékfilm. Külföldi vendégek Heves megyében A Népek Barátsága Hónapja alkalmából Hevesen május el­sején kínai vendégeket láttak vendégül. Részt vettek a dél­előtti nagygyűlésen, s délután pedig kedves társalgást foly­tattak a Heves megyei dolgo­zókkal. Recsken kínaiakat, Boldogon pedig román vendégeket vár­nak a község dolgozói. A ven dégek fogadására a község kultúrcsoportjai gazdag prog- rammot állítottak össze. 1958. május 4, vasárnap: Anyák napja. 1828-ban született Beck János operaénekes. [Május 5, hétfő: 1912-ben Pétervárott jelent meg a Pravda első száma. A Szov­jet Sajtó Napja. 1945. Dánia felszabadulása. 1818-ban született Marx Károly. 1904-ben halt meg Jókai Mór. NÉVNAP Ne feledjük: hétfőn GOTTHARD, kedden: FRIDA. ílfSsí — Felnémeten a legutóbbi tanácsülésen a tanácstagok több mint nyolvan százaléka megjelent és részt vett a ta­nácsülésen mintegy 50 érdek­lődő lakos is.- VASÁRNAP este hét óra­kor Hatvan város kultúrházá- ban az első számú általános iskola Piros liliom címmel ze­nés vígjátékot mutat be. — Ezerötszáz akác, kanadai nyár és hárs-fákat ültettek el a felnémeti dolgozó parasztok a fásítási hónap keretében.- TEGNAP DÉLELŐTT 11 órakor szovjet, bolgár és olasz szakszervezeti küldöttek ér­keztek Egerbe, akik baráti be­szélgetést folytatnak a Magyar — Szovjet Barátsági Hónap al­kalmából a megyei szakszer­vezeti bizottság vezetőivel. — Megalakult a vasútüze­mi KISZ-szervezet Felsőtár- kányban. Az új szervezetnek mintegy 40 tagja van. — Jól beváltak a kis kerti­traktorok az állami gazdasá­gokban.- A HEVESI JÁRÁSI tanács végrehajtó bizottsága a leg­utóbbi ülését Átány községben tartotta meg. A v. b.-i ülés során megtárgyalták az átá- nyi községi tanács munkamód­szerét és a legközelebbi ten­nivalókat. Becsületrablók A francia-olasz közös film­gyártás legújabban egy fiatal- asszony körül bonyolódó fil­met alkotott, melynek lénye­ges mottója az, hogy a polgári társadalomban gátlás nélkül garázdálkodó újságírás milyen mérhetetlen károkat tehet em­berek lelkében és életében. A becsvágyó és önző zsurna­liszta. hogy a lapot népszerű­sítse és magamagát karrierhez juttassa, belegázol az asszony­ka múltjába s kihalássza egy régmúlt gyilkosság részleteit, melyhez az asszonynak semmi köze sem volt. Az embereknek azonban leggyakrabban elég, ha valakinek a nevét bűntény­nyel együtt említik, így nem csoda, ha bemocskolódik az olasz fiatalasszony jóhírneve is. Ez majdnem a férj állásába kerül, A házastársak közötti viszony elhidegül és már-már kenyértörésre kerül köztük a sor, amikor a lap jóindulatú és becsületes főszerkesztője meg­menti a helyzetet. A történet legfőbb erénye, hogy eléggé kíméletlenül le­rántja a leplet azokról az esz­közökről. amelyekkel a polgári újságírás dolgozik. Míg a mi szocialista zsurnalisztikánkban a legsúlyosabban megtorolják mindazokat az apróbb vissza­éléseket, amelyek nem kellően körültekintő módon megírt cikkek, rosszhiszeműen fel­használt adatok kapcsán kelet­keznek, addig a kapitalista Rómában a zuglap nyugodtan belegázolhat mások múltjába, fényképeket és hamis adatokat közölhet, minden komolyabb következmény nélkül. Más kérdés azonban az, hogy a film feldolgozásmódja mi­lyen. Meg kell mondanunk, eléggé sablonos. Vonatkozik ez a történetre és a fényképezés formalista módjára egyaránt, A szűk skálájú és meglehető* sen külsőséges eszközökkel ját­szó Martine Carole-ról még azt sem hittük el, hogy való­ban bánkódik és szenved a rá­galomhadjárat hatása alatt. A film prototípusa a se jó, se rossz, tehát erősen közepes fil­meknek. — PALA ­Pajtás-avatáson Az Egri Pedagógiai Főiskola iskolájában ünnepélyes ke« retek között avatták fel az ifjú pajtásokat. A nyakkendő­ket honvédek kötötték fel a pajtások nyakába. GRl VÖRÖS CSILLAG: 4—5: Becsületrablók. GRl BRÖDY: 4—5: Yves Montand énekel. GRl BÉKE: 4—5: Égi madár. GRl SZABADSÁG: 4-én: Nehéz kesztyűk 3- én: Nincs előadás YÖNGYÖS1 SZABADSÁG: 4— 5: Az éjszaka szépei, YÖNGYÖSI PUSKIN: 4—5: Mindig veled. LA.TVAN1 VÖRÖS CSILLAG: 4—5: örök visszatérés. 1ATVANI KOSSUTH: 4—5: A vasárnap gyilkosai. UZESABONY: 4—5: Szerelem ahogy az asz- szony akarja. ÉTERVÁSARA: 4- én: A császár parancsára. 5- én: Nincs előadás. EVES: 4—5: Csigalépcső. műsora: Egerben délután fél 4 és este 1 8 órakor: Csókos asszony érletszünet.) Hétfőn nincs előadás. Tizenötezer zsemlye egy óra alatt Halléban, a Német Demok- itikus Köztársaságban olyan itípusú automatagépet szer- zsztettek, amelynek segítsé­gei meggyorsul a tészta ke­se, és gyorsabbá válik el- sztása is. Az újtípusú ötsoros ip egy óra alatt 15 000 zsem­lét készít. .., hogy undorító dolog nagyvárosban élni. Por! Füst! Lárma! Rohannak a villamo­sok és autók, az ember élete mindig egy cérnaszálon lóg. És amikor leszáll ez a gyönyö­rű, szép május este, az orgona­illat helyett a motalkóbűz tölti meg a szobádat és ez kevésbé alkalmas költői gondolatok éb­resztésére. De ez még mind semmi. Nagyvárosban az em­berek is mások. Undokok! Részvétlenek! önzők! Nem tö­rődnek a másikkal, tőlük akár fel is fordulhat az ember. Csak a saját kis életük érdekli őket, de az, hogy a szomszédjukkal mi történik, az nekik nem ér­dekes. * Milyen más a kisváros. Tiszta levegő! Tömény akácillat! És csend! Olyan igazi kisvárosi csend. Nem zörögnek a villa­mosok, nem sivít az indító síp­ja, nem ordít a jeges, mert a kisvárosban nincs villamos és nincs jég. Legfeljebb egy trak­tor száguld végig ötpercenként az ablak alatt, de ez egészen más. De ez még mind semmi. A kisvárosban az emberek is mások. Nem undokok! Nem önzők! És nem részvétlenek. Itt törődnek a másikkal és tő­lük még nyugodtan fel sem fordulhat az ember Nemcsak a saját életükkel vannak el­foglalva, itt sokkal érdekesebb, hogy mi történik a szomszéd­dal. Óh, áldott kisváros. Pesten 24 évet laktam egy házban és a honvédségnél megismerked­tem egy fickóval, akiről kide­Í rült, hogy négy éven át egy emelettel lejjebb lakott. Bezzeg Í a kisvárosban. Hát nem szép dolog az a megható összefogás, ami egy ilyen kisvárosban van a csalá­di béke megőrzésére? Hogy csak egy példát említsek. A múltkor kedves feleségemmel összekaptunk azon, hogy mo­ziba, avagy színházba men­jünk. A vita végére ért be ép­pen egyik ismerősöm, aki, va­lószínű, felháborodott, amikor látta, hogy milyen veszély fe­nyegeti a családi tűzhelyet, és emelletti elkeseredésében, vé­gigrohant a városon és boldog­boldogtalannak elmesélte, hogy verem a feleségem és hogy válunk, mert én egy kiálhatat- lan alak vagyok. Ha ez nagy­városban történik, az emberek azt mondják, hogy hagyja azt a hülyeséget, inkább mondjon egy jó viccet. Óh, de más ez az áldott jó kisvárosban. Itt mindenki örömmel meghall­gatta és részvétüket úgy is ki­nyilvánították, hogy sürgősen tovább mesélték az ügyet. Es­tére tele volt a város a meg­döbbentő hírrel, hogy mind­kettőnket a kórházba szállí­tottak, mert félholtra vertük egymást. És az áldott jó embe­rek nem győztek sopánkodni miattunk. És ha a nagyvárosban a Ko­vács beül a cukrászdába és rendel egy szimplát, a kutya sem törődik vele Kisvárosban bezzeg nem ilyen részvétlenek az emberek. Ha a Kovács szimplát rendel, rögtön össze­dugják a fejüket és sajnálkoz­va tárgyalják meg, hogy sze­gény Kovácsnak már csak egy szimplára telik, mert a felesé­ge minden pénzt elvesz tőle, hogy a flancra költse. Pedig Kovácsné abszolút pocsék no, akire kár a ruha. De a részvét itt nem áll meg, mert mások viszont tudni vélik, hogy Ko­vácsnak azért telik csak szimp­lára, mert kártyás és morfi­nista, míg szegény felesége ott­hon éhezik, pedig milyen gyö­nyörű nő a lelkem. De ha Kovács duplát rendel, ez is felkelti az áldott jó kis­városi ember érdeklődését, mert úgy-e, a Kovácsnak mindössze 1340 forint a fizeté­se és abból nem nagyon lehet ugrálni. Tehát: Kovács min­den valószínűség szerint lop, csal és sikkaszt, amit a kisvá­ros közvéleménye mélységesen elítél és ennek igyekszik minél szélesebb fórumokon kifeje­zést adni. Hol van ez meg pél­dául Pesten? Ki törődik ott a Kováccsal, meg a duplájával? Senki, kérem, a világon senki. Mert ilyen undok a nagyvárosi ember önzése. A pesti ember az életet sem ismeri. Feneketlen önzésében csak a saját kis rongyos életé­vel törődik, de nem érdeklődik embertársai sorsa iránt. Bezzeg nálunk a kisvárosban nem közömbös az sem, hogy mi történik a város másik vé­gén. Minket érdekel minden, mi törődünk a másikkal, ha belepusztul, akkor is. És min­ket ebben nem lehet megaka­dályozni, mert mi olyanok va­gyunk, mint egy nagy család, ahol mindenki, mindent tud, mindenkiről Mi tudjuk, hogy kik válnak, kik esküsznek, kik születnek és kik nem születnek. Előbb tudjuk, hogy a Jenő elveszi Mancikát, mint ezek ketten. Tudjuk, hogy mit mondott Kiss a Nagynénak május else­jén a Népkertben. Tudjuk, hogy a Feketének a sztrapacs- ka a kedvenc étele, de Feketé- né nem tud sztrapacskát főzni, ezért Fekete Fekéméhez jár sztrapacskát enni, meg min­den. Tudjuk, hogy a Kardos­nak az idén nem telt új ruhá­ra és most kifordíttatta a ta­valyelőtti világosdrappot, be- festtette sötétszürkére és azt terjeszti, hogy egy amerikai csomagból vette. Tudjuk, nem igaz, hogy Kecskéséknek afrik van a matracukban, mert Bir- kás elmondta, hogy fűrészpor­ral tömték ki. Az sem lehet titok, hogy Zoltán 300 forint­tal tartozik Kajevácnak, aki viszont Kövestől kapta a pénzt, mert elintézte neki, hogy so- ronkívüi kapjon belga tekin­tetfényesítő készüléket. Tud­juk, hogy a Sóhajbegyűjtő Vállalat igazgató-bizottsága zártkörű ülésen szigorúan bi­zalmas határozatot hozott, melyben Bognárt elítéltékj mert maszekoktól vett II. osz­tályú sóhajt, melyet első osz­tályú áron számolt el és a hasznon feleztek. Tudjuk, hogy mit ebédelt az ötödik szomszéd és hogy a tizennyolcadik szom­széd elvált felesége kibe volt szerelmes az első világháború előtt. Tudjuk, hogy Pojacsek- nek műfogsora van és excé- más a nagylábujja. Bizony, kedves kispolgártár. sam, mi mindenről tudunk mindent. És ennek kegyed na­gyon örül, viszont egyet mél- tóztat elfelejteni. Nevezetesen azt, hogy nemcsak ön tud a Kovácsról, a Kissről, a Nagy­ról, hanem a Kiss, a Kovács és a Nagy is tud önről. Mert ez a családias hangulat senkit sem kímél, hála istennek. Ügy, hogy ne nagyon kiabáljon, hogy én két nap óta nem vet­tem tiszta inget, mert akkor én is elmondom, hogy maga viszont hetekig jár egy zokni­ban. Meg azt is elmondom, hogy tegnap este maga kivel volt, hol, miért és hogyan. Mert én is törődök önnel, mert maga is törődik velem, mert ő is tö­rődik magával, mert mi is tö­rődünk vele és ti is törődtök velem, mert én is törődök ve­letek. Én törődök, te törődsz, ő törődik, mi törődünk, ti tö­rődtök. ők törődnek, a borbély, a fodrász, a pékinas, a cuk­rász, a búr, a búr, a búr ka- 'appal... Vajh’, bár csak igazán és valóban törődnénk is egymás­sal! Hát csak ezt akartam mon­dani... HERBST FERENC. \

Next

/
Oldalképek
Tartalom