Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-03 / 61. szám

958. április 3. csütörtök

NEPÜJSAG

3

iegyven esztendő történelmi küldetése

v

t

sa..

• Negyven esztendő tán hosszú idő egy ember életében, de nem az, még a technika századában, a 20. században sem, egy nép, egy ország életében. Különösen nem, ha ez az ország végignyúlik egész Ázsián, s Európa felén, há ebben az »rszágban 200 millió ember él, i a négy évtized politikai, társadalmi, gazdasági fejlődését ekkora területen, ennyi embert figyelembevéve kell mér- "jre tenni Ma a Szovjetunió, I a hatalmas ország a világ \ ezető nagyhatalma a technika, a tudományok, az életszín- yonal, a gazdasági élet, s az a'ő terén egyaránt. 1917-ben, fi Októberi Forradalom előtt g az ország példázta a sötéteget, a nyomort, az elnyomást, ez az ország a „népek börtöne” volt...

,t A negyven esztendő nem .volt diadalmenet a szovjet „ "ép, a szovjet ország életében .sem: telve volt küzdelemmel, kemény munkával, sok-sok lemondással, de még több győzelemmel. A Bolsevik Párt, a Szovjetunió Kommunista Pártja vezetésével a szovjetország népei megteremtették a világ első szocialista országát, utat mutattak a világ népeinek, új korszakot nyitottak a történelemben. Sokszor — bár korántsem elégszer — esett már szó, megfelelő statisztikai ^ adatokkal illusztrálva arról a héroszi munkáról, amelyet a t - szocializmus országában végeztek a korszerű ipar, mező- gazdaság megteremtésében, az új technika elsajátításában, a kultúra, az egészségügy, a népművelés felvirágoztatásában.

> Most e cikk keretében a 40 esztendő más vonatkozású ki- __hatásaival, nemzetközi jelenik őségével kívánunk foglalkozni. Azzal a szereppel, amelyet a Szovietunió 40 esztendő alatt kivívott és betöltött a világpolitika színpadán, azzal a szereppel, amelyet a szovjet ember magára vállalt történelmi küldetésként az egész világ népei előtt, és — ért.

, .„Áss elmúlt negyven eszten- : dö olyan időszak volt, amely- , ben a világ kommunista- és !.; munkásmozgalma szélességé- i sben és mélységében egyaránt rohamosan fejlődött...” —

t mondotta N. Sz. Hruscsov a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 40. évfordulóján. E szavak is igazoliák azt a történelmi változást, amelynek , nyomán 1919-ben, a szocialista állam létrejöttének hainalán •j két világrendszer alakult ki: a : kapitalista és a szocialista. — j Annakidején, ma már azonban mind szerényebben és hitetlenebből. szívesen hangoztatott megállapítás volt. hogy a szotő

cializmus csődbe jut, hogy a kommunisták mozgalma nem hoz, mert nem hozhat sikert. Tiszavirégéletet jósoltak a fiatal szovjet államnak, s általában a kibontakozó nemzetközi munkásmozgalomnak.

Mondották és hirdették ezt akkor, amikor intervenciósok gyilkoltak, raboltak az újszülött Szovjetunió területén, amikor még csak 19 kommunista párt tartotta magasra a proletárinternacionalizmus, az emberi haladás és szabadság zászlaját. S mondják ezt ma is még — mert vélik: amit sokat mondunk, talán igaz lesz — egyes naiv, a történelem törvényszerűségeit, a negyven év tényeit fel nem ismerni akaró politikusok. Mondják ezt akkor, amikor a Szovjetunió a világ legerősebb állama lett; amikor 1957-ben, Moszkvában 75 kommunista párt, 33 millió kommunista nevében írta alá a moszkvai felhívást; amikor egymilliárdra nőtt a szocialista tábor; amikor a gyarmati népek milliói rázzák le magukról a gyarmatosítás, az imperializmus bilincseit; amikor szerte a világon az agresz- szív erők minden próbálkozása, a neofasiszták minden erőfeszítései ellenére nőttön nő a munkásosztály ereje, befolyása a világ minden országában. Vajon meddig terjedhet ezeknek az úgynevezett politikusoknak naivitása?

Negyven esztendővel ezelőtt a lét és a nemlét forgott kockán. Nemcsak a Szovjetunió léte, hanem a nemzetközi munkásosztály, a kommunisták mozgalmának léte, vagy ismét föld alá szorítása, talán újabb évtizedekre. 1917-ben és még néhány évvel később is lehetett „humorizálni” a Szovjetunió, a szovjet kommunisták úgynevezett „naiv ábrándjairól”, ami a 200 milliós nép életszínvonalának lényeges emelését, az ország iparosítását, a mezőgazdaság átszervezését, a kulturális forradalom megvalósítását illeti. Akkor lehetett!

De minden tréfálkozőnak már akkor keserűre vált a szájaíze, amikor az első, majd a második szovjet ötéves terv nyomán óriási változások történtek a világ első szocialista államában, amikor a nép, a munkásosztály állama, a párt vezetésével sorra valósította meg a nagy Lenin terveit, a nép álmát és vágyait, s amikor a Szovjetunió győztesen és megerősödve fejezte be a második világháborút. S ha valakinek volt még kedve mosolyogni a jósolgatni, minden bizonnyal elment a kedve ettől, amikor bejelentették: a

Szovjetunió is rendelkezik atomfegyverekkel; távirányítású rakétákkal; fellőtték az első, majd a második szput- nyikot. A Szovjetunió nemcsak politikai, katonai és gazdasági nagyhatalom lett, de a világ tudósai egyértelmű nyilatkozatai alapján messze megelőzte a „művelt” Nyugatot a tudomány, a technika legtöbb és legjelentősebb területein.

Ez is a negyven év történetéhez tartozik!

„Mi az alapja a nagy szocialista közösséghez tartozó országok egysegének?” — tette fel a kérdést Hruscsov a nagy évfordulón. S rögtön válaszolt is rá: „Az állami és társadalmi rend elveinek közössége, a marxista-leninista ideológia egysége, a proletárnemzetköziség, a ézocialista építés nagy céljainak egysége, az egyenjogúság és kölcsönös segítség- nyújtás, a nemzeti függetlenség és a forradalmi vívmányok védelme minden országban és a szocializmus egész világrend- szerében, a népek békéjének és biztonságának védelme..

íme, olyan alapok ezek, amelyekkel csakis a szocialista országok rendelkeznek, amelyekre építve meg lehet valósítani, a történelemben először, az igaz, őszinte barátságot, a népek békés életét, a nyugodt munkát és a biztos jövőt. Ilyen alapokkal nem rendelkeznek a tőkés országok, amelyeket csak a szocialista országokkal szembeni gyűlöletük köt össze,

— más semmi.

A szocialista tábor egysége is e negyven esztendő eredménye és biztosítéka egyben a világ békéjének, biztosítéka az emberi haladásnak, s világító fáklyája a helyes utat kereső népek, nemzetek számára így vált és így válik a negyven esztendő, — a Szovjetunió léte és munkája, következetes harca a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a leszerelésért, a gyarmati népek szabadságáért

— többé, sokkal többé, mint egy nép belső ügyévé.

u A szovjet nép, a szovjet állam minden tette, előrehaladása, munkájának minden újabb sikere az egész szocialista tábor sikerét, a szocializmus, a munkásosztály eszméjének újabb diadalát jelenti. Ez a negyven év kisugárzott az egész világra, messze előre a jövő történelmére. Az a történelmi küldetés, amelynek kommunista, emberi becsülettel tett eleget a szovjet állam, a párt, s az egész szovjet nép, méltán vált ki mély elismerést és hálát az egész világ haladó gondolkodású, békeszerető, a holnapban bízni akaró embereiben.

Egy ember, aki nem öregszik

HETVENNÉGY ÉVES, de

nem látszik többnek ötvennégynél. Bejárta fél Európát, voltak kisebb-nagyobb sikerei, megtanult két világnyelvet, s most itt él csendesen, szinte ismeretlenül a gyöngyösi kis lakásában. Cseh Sándorról, az iparművész műlakatosról szólnak e sorok. Lakása olyan, mint egy tárlat. A belépőknek Petőfi domborművű képmásán akad meg először a szeme. Vele átellenben, a másik falról egy nő arcmása tekint ránk. Az asztal, a vitrinek mind-mind tömve vannak a szebbnél-szebb remekművekkel. Itt egy bronzból készült szelence, amott rézből kikalapált vázák, gyümölcsök. Mindennek lelke van, és mind alkotójától kapta a lelket. De a legszebbek a virágok. Van itt szegfű, margaréta, rózsa, ibolya, mind-mind rideg anyagból, rézből, ezüstből, de olyan élethűek, hogy szeretnők megszagolni őket, beszívni illatukat. Aztán láttunk kovácsoltvas gyertyatartókat, hangulatlámpákat, olyan művészien finomak, hogy szinte elképzelhetetlen, hogyan lehet ilyet vasból, néhány szerszámmal megalkotni. De nemcsak szerszám kell ehhez, hanem nagy türelem és a nagynál is nagyobb szeretet. Hogyan tanulta meg ezt a művészi mesterséget? — ezt kérdeztük Cseh bácsitól.

Már gyerekkorában elhatározta, hogy erre a pályára lép. 13 éves korában kőművesek mellett dolgozott. Egyszer elküldte. a mestere kalapácsot éleztethi egy lakatosműhelybe. Ott csak úgy játékból elkezdte rángatni a fújtatót, s ez úgy megtetszett az egyik segédnek, hogy megkérdezte akar-e lakatos lenni?

PERSZE, HOGY AKART.

Be is állt, s ettől kezdve mindig csak arra törekedett, hogy minél többet tanulhasson. Az inasok szobája és a műhely között volt egy lyuk, s míg a többi fiú szórakozott, ő sutyKcvesút

minden utcában

Igen szép példáját mutatták a szűcsiek a társadalmi összefogásnak. Elhatározták, hogy minden állami segítség nélkül a saját erejükből kö- vesutat építenek a község minden utcájában. Az útépítésnél végzett társadalmi munka értéke meghaladja a 800 000 forintot. Ezenkívül számos kisebb beruházást terveznek a községfej lesztési alapból.

tyomban belopakodott a műhelybe, s csinálta a fantáziájából született alakokat. Félesztendős inaskodásakor már annyit haladt, hogy a szomszéd műhely inasának jó pénzért megcsinálta szabaduló remekét, egy kovácsolt gyertyatartót. Tanuló évei alatt neki sem volt aranyélete, de ő csak eggyel törődött: a tanulással. Olyannyira, hogy elsőéves segéd korában már régi, öreg segédek hibáit javitatta vele a mester. Ő azonban még ennél is többre vágyott.

A katonaság sanyarú éveit is megédesítette az a tudat, hogy gyarapíthatja szaktudását. Együtt szolgált egy építésszel, s a vele való beszélgetésekből, valamint különböző szakkönyvekből megismerte a művészeti irányokat, s mire leszerelt, jobban ismerte néhány osztályos iskolázottságával a barokkot, a biedermeiert, mint sok tanult ember.

Tudásszomja azonban még

nindig nem hagyta pihenni. Elhatározta, hogy külföldre megy, első állomása: Bécs. Rövid ideig van itt, nem szereti a császárváros fojtó levegőjét, máris megy tovább Svájc felé. Zürichben él egy jó darabig, de csak addig, amig elsajátítja a francia nyelvet; azután irány: Párizs. Itt sokáig dolgozik, rengeteg újat tanul, dolgozik híres ötvös és műlakatos mestereknél egyaránt. Munkáját nagyon elismerték, dicsérték, jó élete volt, öregbítette a magyar szakmunkás hírnevét. Egyszer azonban őt is utolérte a honvágy. Marasztalták, kérlelték. ígértek neki fűt- fát, de hiába. Az érzéseknek nem lehetett parancsolni. így hát hazajött.

AZÖTA ITTHON ÉL és dolgozik. Csak úgy a maga szórakoztatására. Megtanult tárogatózni, kottát olvasni, teljesen egyedül, segítség nélkül. Még ma is lankadatlan szorgalommal munkálkodik, íróasztala tele van leendő műtárgyak tervrajzaival Ebből is látható, hogy Cseh bácsi nem öregszik, hiszen, aki még dolgozni, alkotni akar. az nem lehet fáradt aggastyán, sok fiatal tanulhatna tőle De sainos nincs, aki tanulni akar, akinek átadná azt a nagy tudást. a szakma szeretőiét, amelvet ő az évek hosszú során összegvüitött. Ez lenne egvik mondanivalóm. A másik oedig az. hosy szeretném ha egy kiállításon a ne°vkö- zönsév is megismerkedhetne Cs°h póndor hácsi lélekkel teli alkotásaival.

— rózsa —

Egercsehiben mégis osztanak nyereségrészesedést

Egercsehi bányaüzemben fizetnek legtöbb nyereségrészesedést az ózdi szénbányászati tröszt üzemei közül, tehát valótlanok voltak az ellenkező híresztelések. A bányászok havi fizetésük 31.6 százalékát kapják nyereségrészesedés címén, s összesen 778.200 forintot osztanak ki annak az 1093 bányásznak, akik nem hiányoztak igazolatlanul, s az üzemi tanács méltónak talált arra, hogy nyereségrészesedést kapjanak.

Iskolabővítés 1700 006 forintos beruházással

Ecséden is szűknek bizonyult már a régi iskola, még a szükségtantermek beállításával is. Ezért kaptak az állami költségvetésből 1 millió 700 ezer forintot a régi épület kibővítésére. Ezen a költségen négy új tantermet, ter- mészettani előadót, szertárakat, igazgatói, nevelői szobát, úttörőszobát építenek. Beve'^^^^^^^/^^^^AAA^^^/^^eAAAAA^^^V\AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAArtAAAAAAAA^AAAA^^A^tAAAAA/\AAA^/SAAAAA'\AAAAAAAAAA/\AA/

KOLACSKOVSZKY LAJOS:

fl dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság

(XII. folytatás)

stb. Tiszafüredről Roffa Lajost, Szabó Józsefet, Petrik Györgyöt, Szabó Jánost az egri ügyészségnek, Szilágyi Zsigmondot, Boda Lászlót, Gönczi Lászlót, Róna Sándort, Rózsa Balázst stb. az í egri csendőrkülönítménynek c (vár) adták át.

A törvényszéki fogház hatalmas, kétemeletes épülete képtelen mind befogadni a { letartóztatottakat. Üzembe 5 helyezik még Mária Terézia \ idejéből való, félig romba- ( dőlt, sötét, nyirkos vármegyei ) Csillag-börtönt is. A csak [ gyanús szocialistákat a vár < elhagyott raktárhelyiségeiben ’ és a török korból felmaradt : pincebörtönökben gyűjtik. j

A zsúfoltság, a bűz leírha- j tatlan. Még a büntetőzárkák- j ban is („egyesek”) 10—15 em- < bér szorong egymás hegyén- ] hátán. Ágy. szalmazsák nincs, i pokróc, szalma sincs. A fog- lyok a puszta földön, legfel- ] jebb újságpapíron hálnak i Aludni, pihenni a kiéhezett bolhák miriádiai miatt lehe- : tetten. A megyei Csillagbör- i tönben poloskák helyettesi- tik a bolhákat. Az ablakdeszkák alatt újjnyi vastagon melegszik egymáson a poloska.

Nyáron a hőség, télen a hideg csigázza a letartóztatottakat. Az ablak éjjel-nappal tárva-nvitva, még csikorgó téli időben is, egyrészt az ; édeskés, szénsavas levegő gyors felgyülemlése, másrészt az ürülékdézsák kipárolgása miatt.

(Folytatjuk.)

zetik a vizet is az új iskolába, s a nagylányoknak kor- szerő zuhanyozót építenek.

Megoldódik az iskolában a tornaterem problémája is. Az iskolában levő mozi helyiséget a közeljövőben átköltöztetik az új kultúrházba, s a régi mozi helyiséget korszerűen felszerelt tornateremmé, öltözővé és zuhanyozóvá alakítják.

Az új iskola építkezéséhez, mely nagyrészt megoldja a községben a tanteremhiányt, a szülők is hozzájárulnak társadalmi munkával. Csal; az alapok kiásásával és a föld egyengetésével már eddig is 82 ezer forint értékű társadalmi munkát végeztek.

Mikor kinyílik az idő, j esztendöröl-esztendőre meg- i rendezzük a fák hetét, hó- ) napját, amikor a város, a | falvak apraja-nagyja göd- < röket és csemetéket ültet. > És még véget sem ér ez J a munka, már megjelen- í nek a fáradságos munka j tönkretevői. Reggelenként, • mikor kilépek a házakból, í ; csonkok meredeznek a rü- t i gyeit bontogató kis fa he- j , lyén, mert egyesek — se | köztük szép számmal fel- j ■ nőttek is — erejük bemu- 1 ; tatására a gyönge fácská- J i kát tartják legalkalmasabb- j ! nah. J

I Évről-évre nehéz ezre- t • seket költünk fásításra, s j I mindezt percek alatt tönk- i re teszik. Nem ártana vég- j I re olyan intézkedéseket fo- j [ ganatosítani az ilyen em- J ! berekkel szemben, ami el- / | gondolkoztatná őket: nem | t volna-e jobb más módszer- t rel levezetni „erőfeleslegü- í i két”. <

\

_____________________

ző tavaszon a rendőrségi fogdák, a csendörszobák, s a községházak pincéi tele mind gyanúsítottakkal. Egy elszólás, egy tekintet, egy mosoly elég ok a letartóztatásra. Hoitsy László, vámosgyörki segéd jegyzőt azért internálták, mert borozgatás közben tréfából gyászmiséhez hasonlította a Horthy-ural- mat. Az áldás (benedictio) hiányzik ennél is, annál is. Egyik Tárná mellé való kovácsmester valamiért összeperelt a feleségével, a menyecske mérgében csendőrkézre adta férjét, mint kommunistát, gondolta, megverik, aztán majd szabadon engedik, hiszen végig távoltartotta magát. Alaposan csalódott. A szerencsétlen kovács soksok utánajárás után csak nehezen nyerte vissza a szabadságát.

A főgyüjtőhely Eger. Gyöngyösről, Hatvanból, Pásztóról, Hevesről, Tiszafüredről ide szólítják kisebb-nagyobb csoportokban a letartóztatottakat. Gyöngyösről szeptember 14-én erős csendőri fedezettel a következő egyéneket hozták át Egerbe: dr. Wald- ner Fülöp ügyvéd, Gergely Manó. Hablicsek Ferenc, Tímár Béla, Endrész József, Nádas ' Márton, Csiba Julianna, Fenyvesi Gábor, Pólós Balázs

öregember belebetegedett, ágynak esett, s meghalt. Halálos ágyán meghagyta öreg, kiszikkadt feleségének, hogyha katona fia előjönne valamikor a román fogolytáborból, kösse jól a lelkére, hogy ne higgyen az uraknak.

A fehérterroristák még a hulla tisztességes eltemetését sem engedélyezték. Két bujdosó vörös katona, Jóvér József és Kálmán ásta meg titkon a sírját.

III.

A törvényszéki fogházat az ügyészség szeptember I-én vette vissza a karhatalmiaktól. Ezek azonban tovább is hasznosítani akarják magukat. Heteken, hónapokon át lankadatlan buzgósággal űzik az embervadászatot.

Az áldozatok iparosok, gyári munkások, bányászok, nincstelen parasztok. A lefogott értelmiségiek száma csekély. Ellenforradalmi észjárás szerint az értelmiségiekről,' pláne, ha tartalékos tisztek is egyszersmind, fel sem tételezhető, hogy egy követ fújjanak „a szennycsatornákból előbújt vörös patkányokkal”. Ostorhegyesek a zsidók! Dehát a kurzus keresztény és nemzeti, a zsidó pedig se nem keresztény, se nem magyar.

1919 őszén, s a rákövetkegetve — bocsátották alá a földszintre.

Braun Jakab péksegéd nem élte túl a talpalást, belehalt. Csór Tamás, egri lakos megőrült. Másik két tébolyodott Kasztora Alajos szabó és egy ismeretlen román férfi. Utóbbiakat a megyeházi börtönből (Csillag) szállították át az elmegyógyintézetbe.

Azonban nem éppen csak a városiakra járt rá a rúd! Nem egyszer indult büntető- expedíció a falvakba is. Megérkezvén a fehér különítmény, első dolga a vezetőknek összeírni a községházán a zsidókat, a szocialista gyanúsokat, általában a „destruktív elemeket”. Úgy következett a közhirrététel, leginkább dobszóval, hogy ekkor és ekkor nyilvános botozás lesz a piacon, pláne a templom előtt. A csőcselék nagy mulatságára 10—50 botot kaptak az áldozatok. Tiszafüreden a román fogságból hazatért 48 éves Szokolai Mihály földművest, mint javíthatatlan szocialistát, 100 botütésre ítélték, tekintettel mégis aggkori gyengeségére, a 100 botot „kegyelemből” 50 napra porciózták ki. Ehhez képest az aggastyánnak 50 napon át kellett jelentkeznie a községházán, hogy elszenvedje a két botot. A bántalmazásokba az

A nyomozó közegek nincsenek ki a vigasságból. Állandóan mámoros fejjel jár- nak-kelnek. Éjjel foganatosítják a letartóztatásokat, éj- ■ jel eszközük a kihallgatásokat is. Színhely az esküdtszéki terem. Az asztalon feszület, mellette két száll égő gyertya. Akár a középkor- i ban!

f Kedvelt vallató szerszámok a lovaglókorbács és a bika- csek. De vallattak sós vízbe áztatott, hajlékony nyirfa- ,■ vesszőkkel is. Az áldozat ke- s 1 zét, lábát farkasSúzsba csa- várták, úgy verték vesszővel a meztelen talpát. A. megtalpaltak persze napokig kép- .t telenek lábraállni.

). Nőket is bántalmaztak. Sírásuk, jajveszékelésük a nyitott ablakon keresztül messzire elhangzott az éjszaka csendjében.

m Szepesi András, Nagy János jurányi Gyula. Schaffer Miklós, Jackwerth Ede teste naponként megújuló' verések 4 miatt valóságos gyűjteménye u a kék-zölt foltoknak, a sebeknek, a véraláfutásoknak. Gyifka súlyos szívbajt kapott a bántalmozások miatt. Pet- renka Andrásnak az ölét rúgták le. Czvancziger Lajost, Riha Erzsébetet megkorbácsolták. Medveczky János tanítót a csendőrök pisztollyal l. pofozták. Ifjú Valkóczy Gyula nyomozót, merthogy képtelen lábraállni a talpalás miatt, a második emeletről — lápcsőről-lépcsőre hemper-