Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-17 / 72. szám

1958. április 17. csütörtök

NEPÜJSAG

5

Bélapátfalvi moxaikok

A Bükk-hegység romantikus hegyei között füstölgő gyár és piroszsindelyes házak húzódnak meg békésen várva a tavaszt, a jó idő érkezését, hogy aztán virágba boruljanak a rétek és zöld ruhába öltözzön Bélkő. Milyen lehet egy nap ebben a kis faluban. Bélapátfalván?

A jövő szakmunkásai

Sürget a munka

Ferenc Miklós bácsi együtt kelt a nappal. Szekerébe befogva ficánkol a két tüzes ló és a kocsiderékban fehér zsákban feltették a búzát — vetésre készül Miklós bácsi. Mégegyszer szemügyre veszi a kocsit, meg van-e rajta minden, s aztán:

— Gyi, Csillag, Pejkő. Scsak úgy száguld végig a szekér az apátfalvi köves úton, ki a határba, mert már igazán sürget a munka. Igyekezni kell, hogy mielőbb földbe kerüljön a mag, a jövő évi élet.

A Cementgyárban is szorgos munka folyik korán reggel. A gépműhely bezárt ajtaja mögül a fúró sivító hangját és a kalapácsok fürge koppanását lehet hallani. Itt dolgoznak azok a tanulók is, akiknek már csak pár hét van hátra, hogy szakmunkások legyenek.

Balázs József géplakatos, Mező Gyula villanyszerelő és Bocsi Sándor esztergályos közös vizsgamunkát készítenek. Már szépen formálódik a füstgázelszívó ventilátor a hozzáértő, fürge kezek alatt Értik a szakmájukat. Ezt mondták az idős mesterek is, de a tanulók sem félnek a május 27-i vizsgától, mert három év alatt becsületesen tanultak.

De Mihály Béla esztergályos már kicsit megborzong, ha a vizsgára gondol. A „matézis”- től fél, mert sehogy sem tudott megbarátkozni vele a tanulóidőben, nem úgy mint a kis Korózs Miklós. Ó még csak másodéves, de már nyugodtan vizsgázna számtanból, és bátran vállalná a szabaduló munkát is, csak még hátra van egy év.

A felsoroltakon kívül sok tanulója van még a Cementgyárnak. Az idős szakmunkások segítik őket, a fiatalok pedig meghallgatják a tanácsokat, tanulnak szorgalmasan, mert tudják, hogy ők lesznek a jövő szakmunkásai, órájuk számít a gyár, ahol tanultak és az ország, ahol élnek, s dolgoznak.

Május elseje előtt a mésxmüben

Igen nehéz körülmények között végzik munkájukat itt az emberek, de becsületesen helytállnak a munkában. Most május 1-je előtt a mész minőségének megjavítására törekednek és már igen jó eredményeket értek el. A tervezett 65 tonna elsőosztályú napi mészkőtermelés helyett április 14-én 108 tonnát termeltek és ezzel 166.2 százalékos eredményt értek el. Berecz Zoltán,

Barta Cs. Máté és Csanádi József brigádjai együttesen jó munkát végeznek. Április 14A „fel hők közöli" a munka verseny győzteseivel

ig átlagosan 115.7 százalékot teljesítettek.

Ha továbbra is ilyen lelki- ismeretesen dolgoznak, akkor május 1-re, a munkásság nagy ünnepére, az elsők között emlegetik a mészmű munkásait.

Mintha elszakadtunk volna a földtől, olyan érzés lesz úrrá az emberen, a Bélkő tetején. Lenn a völgyben látni a falut, a cementgyárat, úgy néz ki az egész, mintha a falut a két drótkötélpálya tartaná a hegy alatt, hozzákötve, hozzáláncolva a kőbányához. Az égbenyúló mészkőszirtek lépcsőin emberek dolgoznak. Takarítják a padkákat, ök nyerték meg a múlt év utolsó negyedévében indított önköltség- csökentési munkaversenyt.

Huszár István exkavátorkezelő, a Barta Béla brigád, de a többi csoport munkáját is dicséri ez az eredmény.

Barta Béla szavai szerint:

— Ezt megnyertük és most már nem akarunk szégyenben maradni. Ügy akarjuk, hogy továbbra is mi legyünk a verseny elején. A többiek bólintanak rá. Ök is így akarják.

A postán

A telefonnál csinos kislány, Mikó Edit ül és szívesen ad felvilágosítást az érdeklődőknek. Sok munkája mellett is akad egy-két szava a vendégekhez.

— Sokan lottóznak a községben, szinte minden emberre jut 2—3 lottószelvény — mondja Godó Ferenc, a fiatal postai tanuló. Szeretnének nyerni a bélapátfalviak, bíznak benne, hegy sikerülni is fog.

★

Esteledni kezd. Az égen sziporkázva gyúlnak ki a csillagok. Csend üli meg a falut, csak a cementgyár és a sodronypálya felől hoz zörejt a szél. KOVÁCS JÁNOS

Minta legelő parcellát létesítenek Besenyőtelken

Ebben az évben szinte kivétel nélkül minden községben nagyobb gondot fordítanak a legelők rendbehozására, gyomtalanítására, fásítására és a fűhozam megjavítására. Besenyőtelken a fűhozam növelését szolgálja az a mintaparcella, ahol a szerves- és műtrágyázás előnyeit mutatják be.

Kevés még a primőráru

A rossz időjárás miatt egyelőre még gyenge a piaci felhozatal Egerben, úgyhogy az igényeket nem tudják kielégíteni. A szerdai napon mindössze három mázsa spenót, 1000 csomó zöldhagyma és 200 csomó retek jutott az egriek asztalára. Remélik azonban, hogy a jó idő beálltával ezek a számok rohamosan nőnek és a szükségletek kielégíthetők lesznek.

Asszonyok délutánja

„Asszonyok délutánját” rendez a Nőtanács mezőtárkányi szervezete vasárnaponként. — Két-három órát töltenek együtt az asszonyok, amikor megbeszélik az őket érdeklő problémákat. Előadásokat hallgatnak meg különböző kérdésekről. Az előadásokon szóba kerülnek nevelési és egészségügyi problémák is. Legutóbb vasárnap mintegy 50 asszony vett részt az asszonyok délutánján.

Turbó-repülőgép a levegőben

Amikor az újtípusú repülő-készülék, a turbó-repülőgép egy moszkva- környéki repülőtéren először emelkedett a levegőbe, több szakember kételkedett annak használhatóságában. A turbó- repülőgépnek nincsenek sem szárnyai, sem harántkormá- nyai, sem törzse, sem kormányai. Inkább emelődarura hasonlít, mint gyorsröptű lökhajtásos gépre. A kísérleti repülés azonban sir került. Igaz, csak két m. magasba emelkedett: nem engedték tovább a drótkötelek, amelyekkel előzőleg a földhöz erősítették.

...A turbó-repülőgép, amely lökhajtásos motor segítségével emelkedik a levegőbe, nem pusztán újtípusú repülőgép, hanem sajátságos laboratórium is Ennek segítségével dolgozzák ki a jövő lökhajtásos repülő- gép-modelljét.

A. N. Rafaeljanc, a turbó-repülőgép tervezője szerint ezeknek a gépeknek a lökhajtásos repülőgép és a helikopter legjobb tulajdonságait kell egyesíteniük. A jövő repülőgépéhez ugyanis nem lesz szükség repülőterekre. A gép közvetlenül az utcákon, tereken, vagy bárhol leszállhat, ahol egy kis sík térség van.

Számos országban dolgoznak ilyen repülőgépek tervezésén, s a megfelelő teljesítményű motorok, amelyekkel a gép függőlegesen a levegőbe emelkedik,

már rendelkezésre állnak. A legnagyobb nehézség a repülőgép kormányzásában rejlik. Hiszen a felemelkedés és a leszállás nagyon kicsiny sebesség mellett fog történni, s ilyen esetben a szokásos aerodinamikus kormányok használhatatlanok. A szovjet turbó-repülőgép elősegíti ennek a problémának a

megoldását. Az eddigi kísérletek bebizonyították, hogy a „gázhajtásos” kormányokkal a lehető legkisebb sebességnél is nemcsak lehetséges, de teljesen biztonságos a gép kormányzása.

Jurij Garnajev, a kísérleti repüléseket végző pilóta szerint a turbó-repülőgéphez hasonló gépeké

a jövő. Garnajev azt is elmondta, hogy a szakemberek milyennek képzelik el a repülést a jövő ben:

A kis betonozott térségen hatalmas, ezüstös, rakétához hasonló turbó-repülőgép áll. Az utasok elfoglalják helyüket. Felbúgnak a motorok, a turbó-repülőgép elszakad a Földtől, és függőlegesen a magasba emelkedik. A pilóta a levegőben vízszintes irányba kormányozza a gépet. Egy másodperc és már el is tűnik a messzeségben.

A repülőgép-tervezők szerint már a közeljövőben egymást követik a levegőben az ilyen gé pék.

Elhagyott gyermekek

és nevelőik gondjai

A falusi pedagógusok gondjairól

Áz elmúlt napokban több falusi pedagógussal, általános iskolai tanítóval, tanárral, igazgatóval beszélgettünk. Munkájukról, feladataikról és gondjaikról, problémáikról is. A beszélgetésekből é,s az iskolákban szerzett tapasztalatokból bátran le lehet vonni azt a következtetést, hogy a megye falusi pedagógusai jól és eredményesen végzik el munkájukat a fiatal generáció nevelésében. A nép állama az ő kezükbe helyezte le a falusi iskolákban felnövekvő nemzedék lelkivilágának, felfogásának és gondolkodásmódjának formálását és ez felelősségteljes, nehéz munkát jelent.

Becsületesen és jól végzik munkájukat, — de nem minden gond és probléma nélkül.

Az egyik — és talán legsúlyosabb — problémája a falusi pedagógusoknak (és ez sajnos megyei és országos gond is) a nem kielégítő lakáshelyzet. Az elmúlt kilenc esztendőben évről-évre jelentősen növekedett a tantermek száma: amíg 950-ben csak 698 volt a megyében, addig ez év végére a

jelenlegi 767-ről 804-re szaporodik. Ugyan ez idő alatt az általános iskolai tanulócsoportok száma 25 százalékkal, a nevelők száma pedig 584-el lett nagyobb. Ezzel a nagyarányú,— de még mindig nem elégséges — növekedéssel a falusi pedagógus-lakásépítés nem tartott lépést. Ezért is van az, hogy a vidéki tanárok és tanítók egy része úgynevezett „kijáró”; reggel vonatra, vagy autóbuszra ül, kiutazik a faluba, megtartja óráit, utána pedig haza. Ha a délutáni tagozatban kell az óráit megtartania, akkor az külön fáradságot és megterhelést jelent számára. Azok a pedagógusok, akiknek sikerült az iskola helyén albérletet szerezniük, két nehézséggel küszködnek. Az egyik gond a magas lakbér, a másik pedig az, hogy igen sokba kerül az étkezés. Különösen sújtja ez a kevesebb fizetésű, gyakorlóéves, vagy kezdő pedagógusokat. Váraszón például az egyik fiatal tanítótól egy olyan albérleti szobáért, amelyet a háziakkal közösen használt

havi 300 forint lakbért kértek. Ehhez jött a nagyon szerény négy-ötszáz forintos étkezési költség — és már nem is sok maradt a fizetésből-. Ha előbb-utóbb meg is oldódnak, jelenleg még igen súlyos problémák ezek.- Gyöngyöspatán például úgy segítenek a pedagógus lakásgondon, hogy az új négytantermes iskolával együtt a lakosok — nagyrészt társadalmi munkával — a bontott anyagból lakást építenek egyik tanítójuknak. Ecséden is nagyértékű társadalmi munkával járulnak hozzá a község dolgozói a nevelői lakás felépítéséhez. Űj lakások épülnek még — hogy csak néhány példát említsünk — Pétervá- sárán, Boldogon és Egersza- lókon is. Mint a példák mutatják: van tehát mód és lehetőség a gondok enyhítésére.

De meg kell jegyeznünk azt is: vannak ugyancsak fiatal pedagógusok, akik hosszabb- rövidebb városi tartózkodás után kerülnek falura, s ezt a beosztásukat ideiglenesnek, átmenetinek fogják fel és mindent megtesznek, hogy újra a

megyei székhelyre, vagy nagyobb városba kerüljenek. (Van példa rá, hogy a falura helyezett fiatal pedagógusnak lakást is ajánlottak fel — de az annak reményében, hogy „úgy sem sokáig lesz ott”, nem fogadta el, inkább vállalta a naponkinti kijárást.) A lakásprobléma mellett ez is az oka annak, hogy a falusi nevelői karban igen nagymértékű az úgynevezett „fluktuáció”, a munkaerővándorlás és ez semmiképpen sem szolgálja az eredményes munkát.

Nem mindegyik falusi pedagógusnak, de közülük soknak gondot okoz az is, hogy hivatásszerű oktatási munkáján kívül rendkívül sok társadalmi munkával „terhelik” meg őket. Van a megyében több olyan falusi tanító, tanár, akinek 6—8 különféle megbízatása van: népfronttitkár, a népkönyvtár vezetője, népművelési felelős, tömegszervezeti aktíva (sokszor két helyen is egyszerre), s olyankor a helyi tanács is igénybe veszi segítségét valamilyen adminisztratív jellegű feladat megoldásában. Ez igazságtalan, két okból is: Az egyik: vannak fiatal pedagógusok, akik szíveA szülői otthon, a családi élet boldogságából még csak apró morzsák sem jutottak azoknak a fiúknak, akiknél most látogatóban vagyok a lőrinci József Attila Ifjúsági Otthonban. Az otthon lakóival részben személyesen, részben fényképről ismerkedem. 14—18 éves fiúk ők, akik legtöbbje még egészen kiskorában került a gyermekvédő otthonba. Családi tragédiák, összeomlott családi fészkek ártatlan örökösei valamennyien. Egyik-másik fiú élettörténete a második világháború szörnyű káoszában kezdődött, de vannak olyanok is, akiknél nem tudják megállapítani, ki a szülőanyja, sem születési idejét, helyét. Pályaudvarról, vagy valamelyik kapualjból szedték fel őket...

Szívet riasztók azok a kérő és vádoló szemek, amelyeket nézek, amelyekbe látok és mélységesen szomorú az, amit Patkó Lajos, az otthon igazgatója mesél.

— Családi fészekből kiesett, szüleiket nem ismerő, otthont hosszú ideig nélkülöző fiatalok ezek a fiúk. Gyermekvédelmi otthonokban, vagy nevelőszülőknél éltek idáig. Nevelésük még a gyermekvédelmi otthonokban sem volt kielégítő nem is beszélve egyes nevelő szülőkről, akiknél ezekben a gyermekekben csak jövedel met, hasznot hozó olcsó, kis kanászt, kis bojtárt, házi cselédet tekintették és nevelésükről, tanításukról egyáltalán nem gondoskodtak. Ez történt H. Gyurkával is, akit valósággal megnyomorítottak az erejét meghaladó nehéz mező- gazdasági munkák. Most keresünk számára valami könnyű munkát, mert nemsokára 13 éves lesz és kikerül az otthonból.

A lőrinci gyermekvédelmi otthon" helyzetéről, munkájáról kérdezzük Patkó Lajos igazgatót.

— Az ifjúsági otthon 1955. januárjában alakult a nagy- gombosi egyetemi tangazdaság munkásszállójában — válaszolt kérdésünkre Patkó Lajos. — Ez akkor még az akkori Oktatásügyi Minisztérium és a Földművelésügyi Minisztérium között létrejött megállapodás szerint történt. Az Oktatásügyi Minisztérium ideiglenes rendtartása — amit a vidéki ifjúsági otthonok részére kiadott — nem volt megfelelő, intézkedései nem voltak sem a neveltek, sem a nevelők számára hasznosak. Ezek káros következményeivel a Heves megyei Népújság is foglalkozott 1956 február 29 és március 3-án megjelent: „Akikről beszélnünk kell” — című cikkében. Ezek után neveztek ki ebbe az ifjúsági otthonba igazgatónak, 1956. márciusában. Amit akkor itt találtam, Makarenko „Űj ember

sen kivennék részüket a társadalmi munkából, de miután a „funkciók” már betöltötték, nem vállalhatnak és nem is vállalnak feladatot. A másik ok: a hat-nyolc „funkciót” viselő pedagógusnak a sok társadalmi munka nagy megterhelést jelent, sok esetben elvonja őket hivatásuk eredményesebb végzésétől. Persze találkoztunk olyan falusi pedagógussal is, aki azt mondta: ő „nem mondja le” egy társadalmi megbízatását sem, mert az odavezetne, hogy csökken a t * rntélye, esetleg megvonják tőle a falu vezetői a bizalmat. Mondani sem kell: ez nem így van, s egyáltalán nem helyes álláspont. Ezeknek a problémáknak a megoldását, ésszerű és igazságos rendezését a helyi párt- és tanácsi szerveknek, társadalmi szervezetnek és nem utolsósorban maguknak az iskoláknak módjukban van végrehajtani.

Kivétel nélkül minden falusi tanítót, tanárt közvetlenül érint az úgynevezett „pedagógus-földkérdés”. A megyei tanács még annak idején úgy rendelkezett, hogy a falusi pedagógusok földjárandóságát a

kovácsa” című könyvében ábrázolt képekhez hasonlítható. A 14—18 éves fiúk durvalel- kűek, tiszteletlenek voltak, nem kímélték meg ruházatukat, használati tárgyaikat Hiányzott, belőlük a fegyelem, a rend, a tisztaság, a legkisebb szeretete is. Szemrebbenés nélkül loptak, hazudtak, tetteiket letagadták, jö- vőjükre nem gondoltak. A munkában nem voltak kitartóak. Szórakozásra, cigarettára pénzt „kerítettek”, vagy eladták ruházatukat..,

Milyen jó, hogy mindezt a sok rosszat és ijesztőt, múlt időben mondta el az otthon vezetője. Nagyot változtak azóta a fiúk — és előnyükre. Nem hiába tekinti őket Patkó Lajos saját fiainak. Úgy is érez irántuk, úgy is neveli őket. Sok szeretettel, nagy türelemmel. Magam is meggyőződtem, milyen kedvesek, közvetlenek, nyíltak és milyen szorgalmasak. Jellemükkel külső magatartásuk is megváltozott. Rendesek, tiszták lettek, sokat adnak magukra és környezetükre.

Sajnos, azonban nem mindenben történt változás.

A fiúk életre, munkára való előkészítését az otthonban dolgozó két pedagógus nem tudja teljes mértékben megoldani. Miért?

— A fiúk zöme 15—16 éves — mondja az igazgató. — A mezőgazdasági munkák nem állandó jellegűek, legfeljebb március 1-től december 1-ig dolgozhatnak. Hasonló a helyzet az üzemekben is, mert csak idénymunkára veszik fel őket, s így 3—4 hónapot nem dolgoznak!

18 éven aluliakat állandó jellegű munkára az üzemek, vállalatok — a fennálló rendelkezések értelmében — fiúkat valóban nem alkalmazhatnak. De a 18 éven felüliek életbe való elindítása, pályaválasztási lehetősége így nincs biztosítva! Tisztázni kell ezeket a problémákat!

Ez az otthon mezőgazdasági jellegű, de az idekerült fiúk nagy része ipari szakmát szeretne tanulni. Erre akkor volna mód, ha tanműhelyeket — például cipész és asztalos műhelyeket létesíthetnének. Helyes volt az ecsédi ifjúsági „termelőszövetkezet” megalakítása is.

Ezek valóra váltásához nem is kell sok minden. Nem sokkal több, mint egy kis jóakarat, egy kis segíteni akarás az illetékesektől.

Reméltük — az illetékesek segítségével és a társadalom összefogásával — valóra is válhatnak ezek a tervek. Heves megyében, Lőrinciben, megvalósulhat a Fóti Gyermekváros testvére — a Fiúk Városa.

f— czy —)

községi tartalékterületekből telekkönyvileg az iskoláknak kell átadni, s ebből az igazgatók döntése alapján kimérni a megfelelő területeket. Ez sehol sem történt meg. A községi tartalékterületeket legtöbb helyen több évre kisha- szonbérletre adták másoknak, s ezért ma az a helyzet, hogy a pedagógusok sok helyen a kimértnél kevesebb földet, azt is legtöbbször minden évben más-más helyen kapják meg. Ez a helyzet — sajnos — amíg a kishaszonbérletek le nem járnak, nem változtatható meg teljes egészében. Annyit azonban meg lehetne tenni — úgy véljük van rá mód —, hogy a helyi tanácsi szervek ne változtassák minden évben a területeket, mert az a földek leromlásához, kevesebb hasznot hozó gazdálkodáshoz vezet.

A faluSi pedagógusok problémái közül soroltunk fel r u pán néhányat a velük folyta tott. beszélgetések és más irányú tájékozódások alaoiáp. Mielőbbi megoldásuk feltétlenül elősegíti maid munkájuk további javulását és szép hivatásuk eredményesebb gyakorlását.

DÉR Fi