Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)
1958-04-17 / 72. szám
1’ U { / \ VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP HEVES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÄCS NAPILAPJA XIII. évfolyam, 72. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1958. április 17. csütörtök Megnyílt az Országgyűlés ülésszaka Szerdán délelőtt tíz órakor a parlamentben megnyílt a Magyar Népköztársaság Országgyűlésének ülésszaka. Az ülésszakon megjelentek a Minisztertanács tagjai, élükön dr. Münnich Ferenccel, a Minisztertanács elnökével. Jelen volt a budapesti diplomáciai testület számos vezetője és tagja. Az ülést Rónai Sándor, az Országgyűlés elnöke nyitotta meg. Megemlékezett az ez év februárjában elhunyt Horváth Imre külügyminiszterről, majd beterjesztette az ülés napirendjét, amelyet a képviselők egyhangúlag elfogadtak. Rónai Sándor meleg szavakkal üdvözölte az Albán Népköztársaság Nemzetgyűlésének küldöttségét, amely Tónin Jahova, közlekedésügyi miniszter, az Albán Munkapárt Központi Bizottságának tagja vezetésével tartózkodik hazánkban és megjelent parlamentünk ülésszakán. Ezután Tónin Jakova mondott nagy tapssal fogadott beszédet, amelyben szólt a magyar és az albán nép sokrétű* szoros baráti kapcsolatairól, az Albán Népköztársaság helyzetéről, fejlődéséről. Rövid szünet után dr. Münnich Ferenc, a Minisztertanács elnöke tartott beszámolót az időszerű nemzetközi kérdésekről. $ A magyar nép megbecsült tagja az emberiség boldog jövőjéért küzdő szocialista népek táborának — Dr. Münnich Ferenc elvtárs beszéde az Országgyűlés ülésszakán Tisztelt Országgyűlés! Eredetileg az volt a szándékunk, hogy az Országgyűlés mostani ülésének egybehívását kizárólag a költségvetés megtárgyalása céljából javasoljuk. De időközben a nemzetközi életben olyan jelentős fejlemények tanúi voltunk és vagyunk, amelyek hazánk életét is érintik, tehát indokolják, hogy az országgyűlés mostani ülésszakán különleges figyelmet fordítsunk a nemzetközi élet néhány lényeges kérdésére. Csak néhány nappal ezelőtt ért véget azoknak az ünnepi napoknak a sorozata, amelyeket a Szovjetunió párt- és kormányküldöttsége — pártunk és kormányunk vendégeként — a magyar néppel töltött. Ennek a látogatásnak nagyarányú bel- és külpolitikai jelentősége van. Indokolt tehát, hogy felszólalásomban ennek a látogatásnak az élményein keresztül tekintsek a nemzetközi élet kérdéseire. A politikai megnyilatkozásokban és emberi élményekben gazdag, nyolcnapos látogatásnak igen nagy jelentőséget és tartalmat ad, egyfelől az a tény, hogy a Hruscsov elvtárs vezette delegáció magyarországi látogatása közvetlenül azután történt, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Hruscsov elvtársat a Szovjetunió Miniszternácsának elnökévé választotta. INagy taps). Közvetlenül ezután, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa az atom- és hidrogénkísérletek egyoldalú megszüntetéséről történelmi jelentőségű határozatot hozott. Rendkívül nagy jelentőséget és tartalmat ad ennek a látogatásnak másfelől az a nemzetközi helyzet is, amelyben ez a találkozás megtörtént. fl nemzetközi helyzetről Ebben a küzdelemben a Szovjetunió külpolitikai kezdeményezései —a többi szocialista ország és valamennyi békeszerető erő támogatásával — nehéz helyzetbe hozták azokat a nyugati köröket, amelyek a csúcstalálkozó létrejöttét akadályozni és a fegyverkezési versenyt fokozni akarják. Az atomháború veszélye ellen, a csúcstalálkozóért és a nemzetközi feszültség enyhítéséért folyó küzdelemben a kezdeményezés a béke erőinek, elsősorban a Szovjetuniónak a kezében van. Akármennyi akadályt igyekeznek is gördíteni a nyugati imperialisták a szovjet kezdeményezések sikere elé, nem kétséges, hogy az eredmény a haladó erők még nagyobb tömörülése és az agresszív körök befolyásának csökkenése lesz. A szovjet párt- és kormányküldöttség magyarországi látogatása nemcsak páratlan alkalma volt a magyar és a szovjet népek barátsága mélyülésének, hanem nemzetközi arányokban erősítette a béke ügyét, buzdította a haladó erőket, s fi- gyelmeztette az agresszív szándékú köröket, hogy háborús és ellenforradalmi ábrándjaikat eleve kudarcra ítélik a szocializmus hatalmas erői. fi szovjet küldöttség látogatása rendkívül sokat adott a magyar népnek — A szovjet küldöttség magyarországi látogatása ilyen nemzetközi helyzetben rendkívül sokat adott a magyar népnek. Hruscsov elvtárs és a szovjet delegáció többi tagja a tárgyalásokon és a nyilvános gyűléseken elhangzott megnyilatkozásokkal erősítette annak tudatát, hogy a magyar nép megbecsült tagja az emberiség boldog jövőjéért küzdő szocialista ' népek táberának. A szovjet küldöttség tagjai növelték a népek haladó ügyéért érzett felelősségünk tudatát, amikor emlékeztettek bennünket arra, hogy a magyar nép történetének legdicsősége- sebb eseményei közé tartozik az első magyar proletárdiktatúrának, a Tanácsköztársaságnak megteremtése. Abban az időszakban, amikor a tőkés államok nagyarányú nemzetközi összeesküvéssel igyekeztek megsemmisíteni a világ első proletár államát, a Szovjetuniót, a magyar nép forradalmi erői elég bátrak és erősek voltak ahhoz, hogy létrehozzák Magyarországon a nép államát, hősies vállalkozásukkal megmutatták a magyar népnek a jövőbe vezető utat. Jól értelmezett nemzeti büszkeséggel hallhattuk a legilletékesebb helyről, a Szovjetunió szocialista népeinek delegációjától az elismerő, — sőt köszönő szavakat a magyar nép legjobbjainak áldozatvállalásáról, akik a fehérgárdisták, majd az intervenciós csapatok ellen a vörös hadseregben — más népek hős fiaival együtt — küzdöttek a világ első szocialista államáért, a Szovjetunióért, s ezzel az emberiség boldog jövőjét megteremtő haladó erők diadaláért. A szovjet vendégeinkkel együtt ünnepeltük felszabadulásunk évfordulóját, a magyar nép legnagyobb nemzeti ünnepét. Vendégeink jelenléte és megnyilatkozásaik, közvetlen emberi élményekben tudatosította előttünk a szocialista népek testvéri egységében reilő hatalmas erőt. Az egybetartozó szocialista népek jelenének és a jövendő nagy lehetőségeinek távlata buzdította lelkesedésre azokat is, akik még magukon hordozták sorainkban az ellenforradalom tragikus idejének zavarát. A szovjet vendégek találkozásai a munkásosztály, a dolgozó parasztság széles rétegeivel, az értelmiség jelentős köreivel, növelték a dolgozó parasztság és a haladó értelmiség élén küzdő munkásosztály vezető szerepének tudatát. A gyűlések hangulatában, a dolgozók megnyilatkozásaiban tapasztalhattuk a munkás- osztály hivatásérzetének, öntudatának, felelősségének erősödését. Kifejezésre jutott, hogy a magyar nép — az ellenforradalom leckéiből is tanulva — tudja, hogy a néphatalmat, a dolgozó nép kivívott jogait, a szocializmus építésének elért eredményeit éberen és a nép hatalmával kell őrizni, minden belső és külső ellenséggel szemben. Hálatelt szívvel mondtuk meg szovjet vendégeinknek, hogy a magyar nép kétszeresen köszöni szabadságát a Szovjetunió hősies erejének. A Szovjetuniónak a fasiszta seregek felett aratott diadalával nyílt meg Magyarországon a népi hatalom megteremtésének lehetősége felé vezető út. Az ellenforradalom ellen nyújtott segítséggel pedig a magyar nép hatalmát mentette meg a Szovjetunió áldozatvállalása, s megszabadította Közép-Európát attól a veszélytől, hogy egy új világháború tűzfészkévé váljék. fiz agresszív körök minden kísérlete visszautasításra talál A Szovjetunió párt- és kormányküldöttségének magyar- országi látogatása az egész szocialista tábor nevében figyelmeztette a nemzetközi reakciót és az agresszív köröket, hogy minden kísérletük, amely a keleteurőpai népi demokráciák életének megzavarására akarna tömi, az egész szocialista tábor közös erejébe ütközik, s a leghatározottabban visz- szautasításra talál. Itt, az Országgyűlés színe előtt is kifejezem a forradalmi munkás-paraszt kormány köszönetét, azért, hogy a Szovjetunió elfogadta meghívásunkat, s kommunista pártjának és kormányának képviselői, Hruscsov elvtárs vezetésével meglátogattak bennünket, s felejthetetlen élményekkel gyarapították a magyar nép és a Szovjetunió népei barátságának történetét. (Nagy taps.) Rendkívül értékes és fontos számunkra az az értékelés, amelyet Hruscsov elvtárs, a delegáció vezetője visszaérkezésük után adott arról, amit látott és hallott országunkban. Hruscsov elvtárs közvetlenül a küldöttség hazaérkezése után, a moszkvai Sportcsarnokban részletesen beszámolt a párt- és kormányküldöttség magyarországi útjáról. Beszédében ismertette a küldöttség tapasztalatait, s többek között kijelentette: Küldöttségünk találkozásai a magyar dolgozókkal, lelkes tüntetéssé változtak Magyar- ország és a Szovjetunió népeinek törhetetlen barátsága mellett. A magyar munkások, dolgozó parasztok és az értelmiségiek nagy érdeklődése nyilvánul meg minden iránt, ami a Szovjetunió eredménye. A magyarok ma megbízható barátaink és testvéreink. Mindent meg kell tennünk, hogy tovább erősítsük a barátságot és az együttműködést a szovjet és a magyar nép között, mert ez az érdeke mindkét országnak, s az egész szocialista tábornak, az egész világ forradalmi munkásosztályának javára válik. A Magyar Népköztársaság sikereket ért el a szocializmus építésében. Az ellenforradalmi vérontás következményeit az ország életének minden területén, népgazdaságában is felszámolták... — Természetesen — mondotta a továbbiakban Hruscsov elvtárs — a népi Magyarországnak segítségre van szüksége. S valóban szükséges is, hogy a Szovjetunió továbbra is segítse nemcsak Magyarországot, hanem minden testvéri szocialista országot, hogy a mi táborunk mindig erős legyen, s fejlett iparra, szilárd népgazdaságra támaszkodjék. Akkor a mi közös ügyünk még szilárdabbá válik! Ezután Hruscsov elvtárs így folytatta beszédét; — A magyar elvtársak már igen határozottan elindultak a párt- ée az ország korábbi vezetői által elkövetett hibák és torzítások kijavításának útján. A Magyar Szocialista Munkáspárt és a forradalmi munkás-paraszt kormány vezetői állhatatos forradalmárok, kommunisták, akik hűek a munkásosztály és a szocializmus ügyéhez és készek minden erejükkel népüket szolgálni. Igaz barátaink ők — folytatta Hruscsov elvtárs — akik a nemzetköziség marxista-leninista elvei alapján szilárdan harcolnak az imperializmus ellen, az árulás ellen. Nem kenik el az osztályharc kérdéséit. Nem alázkodnak meg azok előtt, akik megkísérelték összeveszíteni a magyar és a szovjet népet. Ezeket az elvtársakat a forradalmi eszmék és a marxista-leninista tanok vezérlik, s jól tudják, hogy aki forradalmár akar lenni, annak mindent meg kell tenni a munkásosztály, a dolgozó nép és a kommunizmus győzelméért, annak soha, semmikor nem szabad az imperialistákhoz igazodnia. Senki sem ülhet egyszerre két széken, s ha valaki ezt megpróbálja, két szék közül a földre esik. Két nappal a látogatás kezdete előtt hozta meg a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének Legfelső Tanácsa azt a döntést, amellyel példát mutatott az atom- és hidrogénfegyverekkel rendelkező két nyugati nagyhatalomnak és egyoldalúan megszüntette az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott kísérleteket. A szovjet delegáció, mindenekelőtt Hruscsov elvtárs, megnyilatkozásai, a magyarországi látogatás során jelentős magyarázatokkal kísérték ezt az elhatározást, s erőteljes felhívást jelentettek a nyugati hatalmak számára. Az egész világsajtó, mint „Hruscsov budapesti beszédéről” emlékezett meg, amikor hírül adta Hruscsov elvtársnak azt a bejelentését, hogy a Szovjetunió kész a megegyezésre az ellenőrzés kérdésében is. A magyar nép úgy értékelte a Legfelső Tanács határozatát, mint az erőpolitika hívei telett aratott nagy erkölcsi és politikai győzelmet A szovjet vezetők ezzel kapcsolatos magyarországi megnyilatkozásai, elsősorban Hruscsov elvtársnak az a budapesti bejelentése, hogy a Szovjetunió kész a megegyezésre az ellenőrzés kérdésében, a magyar nép történetének szerves részévé is tették a Szovjetuniónak ezt a történelmi jelentőségű elhatározását. Az elnöki bejelentésből és az Országgyűlés tagjainak rendelkezésére bocsátott iratokból ismeretes, hogy a Szovjetunió Legfelső Tanácsa ezzel a döntéssel kapcsolatban Ország- gyűlésünkhöz is üzenettel fordult. Azt is bejelentem a Tisztelt Országgyűlésnek, hogy mint a forradalmi munkásparaszt kormány elnöke, személyes levelet kaptam Hruscsov elvtárstól, mint a Szovjetunió kormányának az elhatározásában kifejezésre jutó szándékairól és kéri a Magyar Nép- köztársaság kormányának állásfoglalását. A Szovjetunió döntése jelentőségének legjellegzetesebb vonásai akkor válnak igazán szembetűnővé, hogyha az előzményekre is gondolunk. Az Egyesült Nemzetek közgyűlésének legutóbbi XII. ülésszakán az Egyesült Államok delegációja, — miközben azt hitte, hogy győzelmet arat a Szovjetunió felett —, holtpontra juttatta a lefegyverzési tárgyalásokat és ezzel zsákutcába juttatta saját magát is. Az Egyesült Államok külpolitikájának ez a manővere teljesen megbénította az Egyesült Nemzetek Szervezetét a leszerelésre irányuló tárgyalások kérdésében. Az Egyesült Nemzetek Szervezetét ebből a lehetetlen helyzetből csak a Szovjetunió javaslatai tudják kisegíteni. A Szovjetunió által javasolt kormányfői értekezlet az egyetlen hely, ahol a leszerelés kérdéseiről újra tárgyalni lehet. Az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott kísérletek egyoldalú felfüggesztésével a Szovjetunió ország-világ előtt bebizonyította, hogy a fegyverkezés megszüntetéséről nemcsak tárgyalni akar, hanem a népek békéjének megfelelő megegyezést akar elérni. A legutóbbi években a Szovjetunió számos javaslatot tett az Egyesült Államoknak és Nagy-Britanniának, hogy állapodjék meg a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek megszüntetésében. A nyugati hatalmak mindeddig kitértek a javaslatok elől, s a propaganda különböző ködösítő módszereivel el akarták hitetni, hogy nem ők akadályozzák a megegyezést, hanem a Szovjetunió. Mos* azonban a cáfo,ba*a*lan *énv beszél A Szovjetuniónak ez a döntése súlyos erkölcsi és politikai csapás az agresszív nyugati körökre. A békeszerető emberek tömegei világosan láthatják, hol van a reális készség a megegyezésre. Látni fogják ezt most azokon a területeken is, ahol az imperialisták szovjetellenes propagandája ködösítő módszereivel eddig bizonyosfokú, látszólagos sikert érhetett el. Természetesen a nyugati háborús propagandaközpontok most is kísérleteznek, hogy csökkentsék a Szovjetunió döntésének a világ közvéleményére gyakorolt hatását. Ha Eisenhower elnök, vagy Dulles külügyminiszter valóban attól fél, hogy ez csak ügyes propaganda a Szovjetunió részéről, akkor erre igazán azt kellett feleletül kapniok, amit Hruscsov elvtárs éppen Budapesten mondott: Keljenek versenyre a Szovjetunióval ilyen propagandában és szüntessék be ők is az atom- és hidrogénfegyverekkel folytatott kísérleteiket. A Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának ez a döntése súlyos csapás a háborús politika híveire, irányítóira és spekulánsaira egyaránt, de hatalmas erejű biztatás és buzdítás mindazoknak, akik a szocialista táborral együtt a fegyverkezési verseny megszüntetéséért, az atomháború veszélyének elhárításáért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a különböző rendszerekben élő népek békés, egymás mellett éléséért küzdenek. Ha ezeknek egyes csoportjait, vagy rétegeit a világ bármely táján bénította, vagy csüggésztette az utóbbi időben az a tény, hogy az Egyesült Államok holtpontra juttatta a leszerelési tárgyalásokat, ha bénítóan hatott rájuk, hogy a Szovjetunió javaslatai mindig merev visszautasításra találtak, akkor most itt a lehetőség a felszabadulásra a bénító és _ csüggesztő hatások alól, mert a Szovjetunió új lehetőséget teremtett a leszerelés ügyének a holtpontról való elmozdítására, s új erkölcsi és politikai fegyvereket adott a békéért harcolók kezébe A kísérletek felfüggesztésével példát mutatott az atom- és hidrogénfegyverekkel rendelkező másik két nagyhal alomnak. Nem kétséges, máris számos jel mutatja, hoev nemzetközi arányokban új lendületet kapnak a különböző tömegmozgalmak, amelyek az emberiség feje felől örökre el akarják hárítani az atomháború veszélyét. Mint ismeretes, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa üzenettel fordult az amerikai Egyesült Államok kongresszusához és Nagy-Britannia parlamentjéhez is, kérve a békéért nagy felelősséget hordozó két nyugati ország törvényhozó testületéit, hogy hozzanak hasonló döntést a magfegyverekkel való kísérletek megszüntetésére. Világos, hogy megszámlálhatatlan milliók figyelik a föld egész kerekségén, hogy mi lesz az amerikai és a brit válasz. Néhány nappal a Szovjetunió Legfelső Tanácsának példamutató döntése előtt, ülésezett Bonnban a hitlerizmus embertelen örökségének hordozóit is magában foglaló parlament, s úgy döntött, hogy legmodernebb fegyverekkel, tehát atomfegyverrel is ellát(Folytatás a 2. altjai**
