Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)
1958-04-16 / 71. szám
1958. április 16. szerda NEPÜJSÄG 3 A béke kilátásai — Minden új felfedezés először az emberek halálát jelentette és csak azután a hasznát — szokták volt keserű rezignáltsággal mondani egyesek, amikor az atomkorszakról és a hidrogénbombáról, a háborúról, helyesebben a béke kilátásairól esik szó. Ezek a történelem, az emberiség alapos ismerőinek vallják és hirdetik magukat. Az egyszerű emberek százmilliói, s közülük nagyon sokan kellő történelmi ismeret nélkül: vallják és hirdetik, hogy az emberiség történetének kétségkívül egyik legnagyobb „felfedezése” egyszer s mindenkorra az emberiség használatára alkalmazható, — először is, meg utoljára is. Kiváló tudósok, a világ mind a négy táján vallják és hirdetik, hogy egy atomháború talán az egész világ kultúrájának, az emberiségnek pusztulásával járna. S közben nap mint nap érkeznek jelentések, hol és hogyan akarnak a NATO államok területén rakétatámaszpontokat felállítani, hol és hogyan zuhant le egy hidrogénbombát szállító repülőgép, hol és hogyan tűnhetett el az Egyesült Államok irányítható rakétája, amely meglehetősen irányíthatatlannak bizonyult. Az emberek, a dolgozó emberek, akik nyugodtan szeretnék álomra hajtani fejüket, s nyugodtan szeretnének regge- lenkint kelni, hogy végezhessék napi munkájukat, az anyák, akik még akkor is kétségbeesnek, ha gyermekük elesik a kövezeten, a tudósok, művészek, akik alkotni szeretnének a nép javára, mindenki és maguk gyönyörűségére, — nos mindezek, nap mint nap felteszik a kérdést: mik a béke kilátásai. „Meggyőződésünk, hogy el lehet érni az atom és hidrogénfegyverek betiltását az egész Főidői»” — mondotta Kozlov elvtárs a diósgyőri nagygyűlésen. S az április 4-i budapesti nagygyűlésen N. Sz.-Hruscsov a következőket mondotta: „A Szovjetunió népei nevében, a szovjet kormány nevében Eisenhowerhez, az Egyesült Államok elnökéhez, Macmillanhez, Nagy-Britannia miniszterelnökéhez fordulok. Kövessék a Szovjetunió példáját, tettekkel bizonyítsák jóakaratukat...” 9S MA »4 M M «« taA VLAGYIMIR ILJICS ’ mindig ellene volt a testőrségnek, az ünnepélyes fogadásoknak, s általában mindenfajta ünneplésnek. Soha semmivel nem vált ki a tömegből, öltözködése rendkívül egyszerű volt, munkatársaival és alárendeltjeivel való érintkezését természetes egyszerűség jellemezte. A száz és ezer kilométerekről hozzá érkező paraszti küldöttségek, melyek izgatottan vártak előszobájában, mindig vidáman távoztak tőle. — Milyen egyszerű, milyen jóságos! — mondogatták. — Derék ember! Többször megfigyelhettem, milyen csendben és észrevétlenül jelent meg népgyűléseken, milyen szerényen ment fel az emelvényre, bár a következő percben, amikor észrevették, hogy ki ez az alacsony, régimódi kabátba öltözött ember, ezernyi tenyér verődött össze hatalmas tapsorkánban. 1918. augusztusában a Politechnikai Múzeumba vittem Vlagyimir Iljicset, ahol vöröskatonáknak tartott politikai beszámolót. Óriási zaj volt, rengeteg ember gyűlt össze. Mind a tizenkét bejáratnál fegyveresek álltak. A főbejáratnál egy marcona matróz állt, puskával a vállán, tölténytáskával a hasán, és ellenőrizte a belépőket, visszatartotta a tömeget. De ez egyre nehezebb lett, a tömeg az ajtó felé nyomult, s katonák siettek a matróz segítségére. A legnagyobb zűrzavar közepette egy szerényen öltözött, feketesapkás ember igyekezett a matróz felé, s közben valamit magyarázott. A hangját azonban elnyelte az általános zaj. A matróz figyelemre sem méltatta a konok feketesapkás férfit. A tömeg őt is félresodorta. E felhívásnak, s magának a szovjet kormánynak nagyjelentőségű és példaadó kezdeményezésének az atomkísérletek egyoldalú megszüntetésére széleskörű nemzetközi visszhangot váltott ki. A nyugati diplomáciai körök fölényes és merev hangja, népeik belső nyomására megváltozott, s Eisenhower éppen a felhívás és a szovjet kormány kezdeményezése nyomán rendelted a leszerelési program felülvizsgálatát. Erjed és forr s mindinkább felülkerekedik a népek békeeszméje és tette az egész világon. Erjed és forr s mindinkább felülkerekedik a népek összefogása a háború ellen, a tőkés, imperialista körök atomfegyverkezési hajszáján. Bízvást és nyugodtan kijelenthetjük, hogy ma már a béke erői, élükön az egymilliárdos szocialista táborral olyan erőt képviselnek, amelyek képesek gátat vetni egy új háború mindennél borzalmasabb pusztításának. Lehetett igaz, hogy az emberiség új felfedezései vérrel és sok-sok szenvedéssel jártak. Lehet ezt ma holmi törvényszerűségnek feltüntetni. De törvényszerűségnek hirdették és nyugaton hirdetik ma is a szegények és gazdagok örök világát, az osztálytársadalmat, a kizsákmányolást. S im, ez az „örök”, amely végighúzódott az emberiség írott és íratlan történelmén, az osztálytársadalmak kialakulásának hajnalától egészen a XX. századig, — ez a törvényszerűség: ma már nevetséges. S ha ezt a legnagyobbnak vallott és hirdetett, a világ történelmét évezredeken keresztül meghatározó törvényt a múlt dohos törvénytárába lehetett helyezni a világ egyharmadán, akkor „törvényenkívül” helyezhetjük azt az elvet is, hogy először öl, s aztán épít az atomenergia. A szovjet állam bebizonyította, de bebizonyították ' a világ haladó tudósai is, hogy az atomenergia csak a béke szolgálatában „energia”, mert ha kicsúszik az alkotni akaró kézből, pusztító halál, világkatasztrófa jár nyomában. A béketábor népei, politikusai, elsősorban a szovjet párt- és államvezetői hallatlan erőfeszítéseket tettek az elmúlt évek során a béke védelmére, egy esetleges új háború pusztításainak megakadályozására. S ezek az erőfeszítések - a másik oldal erőfeszítései ellenére is — sikert hoztak. Sikert hoztak Koreában és Vietnamban, sikert Egyiptomban és Magyarországon; sikert, mert ez a törekvés megegyezett a józan és becsületes emberek óhajával szerte a világon. S ez a törekvés milliókat mozgósít ma is a béke védelmére, a háború őrültjeinek megfékezésére. Igaz, hogy Angliában rakétatámaszpontokat létesítenek, de az is igaz, hogy egyetemisták, diákok tüntettek a minap is a támaszpontok ellen. Igaz, hogy megpróbálják életre kelteni a német militarizmust Nyugat- Németországban, de az is igaz, hogy a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség nyílt levele és kiáltványa, amelyet az Egyesült Államokhoz és Nagy- Britanniához intézett, elítéli ezt is 'és kijelenti: „Meg vagyunk győződve arról, hogy az Egyesült Államok és* Nagy- Britannia nőj megkétszerezik majd erőfeszítéseiket, s követelni fogják választott képviselőiktől, — teljesítsék kötelességüket és hozzanak határozatot minden atom- és hidrogén- feevverkísérlet megszüntetéséről ... Tárgyalásokat követel és sürget a világ. S ezeknek a tárgyalásoknak éppen a Szovjetunió békeoffenzívája, világraszóló kezdeményezései és a népek mind magasabbra csapó békekövetelése nyomán megérett minden körülménye és lehetősége. „Minden lehetőség megvan rá, hogy kormányfői találkozón megoldjanak több, megérlelődött nemzetközi kérdést, megszüntessék a hidegháborút, s hogy a békés együttélés elvei alapján biztosítsák az államok normális kapcsolatát” — mondotta ezel kapcsolatban N. Sz. ■Hruscsov. Most, hogy a második .Szputnyik mellett ott kering a világűrben a törpe Explorer II is, — verseny indult meg a Szovjetunió és az Egyesült Államok között a mesterséges holdak felbocsátása terén. Hogy ez a verseny jelenleg milyen „állást” hozott, ne firtassuk, amúgy is közismert. De, hogy ez a helyes verseny, cÁ IZlßlmp fa IQLßZWLL mó w Részlet Sz. E. Gil „Hat esztendő Lenin mellett', c. könyvéből — Elvtársak, engedjenek be! — kiáltotta teljes erőből az ember, akit egyik oldalról a tömeg, a másik oldalról pedig a katonák szorongattak. — Engedjenek be! A matróz végül odafordult hozzá és rákiáltott: — Hova megy? Mutassa a szakszervezeti könyvét! — Kérem, engedjenek be! — erősködik a férfi. — Lenin vagyok. Hangját azonban elnyelte a tömeg, s a matróz már a másik oldalon igyekszik rendet teremteni. Az egyik katona mégis meghallotta a nevet, s beleordította a matróz fülébe: — Várj, te! Tudod ki ez? Lenin! A matróz félreugrott, s a tömeg egy pillanat alatt utat nyitott. Vlagyimir Iljicsnek végre sikerült bejutnia a terembe, ahol már türelmetlenül vártak rá a frontról jött katonák. ★ VLAGYIMIR ILJICSRE nagyon jellemző, hogy nyoma sem volt benne gőgnek, kérkedésnek, önhittségnek. Mindegy volt, hogy kivel beszél, népbiztossal, magasrangú katonával, tudóssal, vagy egy eldugott szibériai faluból érkezett paraszttal, mindenkivel szemben egyszerű, természetes, a szó nemes értelmében köznapi maradt. Mosolyával, mozdulataival, tréfáival, bensőséges hangnemével rögtön megnyerte az embereket, eloszlatta a feszültséget, baráti légkört teremtett. Vlagyimir Iljics nagyon szeretett mulatságos történeteket mesélni, különösen gyermekkorából és emigrációja időszakából, s másoktól is szívesen hallgatott ilyen történeteket. Időnként közbeszúrt egy-egy szellemes megjegyzést, vagy váratlanul kérdezett valamit, s úgy tudott nevetni, hogy vidámsága szinte átragadt másokra is. Zárkózott, tartózkodó vagy nem őszinte ember nem állhatott meg előtte, kissé összehunyorított szemének átható pillantásával szinte leszaggatta a zárkózottság, tartózkodás leplét, őszinteséget, igazmondást követelt. Nagyon jó, nagyon figyelmes ember volt. Előfordult például, hogy a Mjasznyickij utcán (ma Kirov utca) vittem Vlagyimir Iljicset. Óriási a forgalom: villamosok, autók, gyalogosok egész hada Lassan hajtok, félek, nehogy elgázoljak valakit, állandóan dudálok, izgatott vagyok. De mit látok: Vlagyimir Iljics kinyitja a kocsi ajtaját, kilép a kocsi hágcsójára, s nem félve attól, hogy esetleg lesodorhatják, menetközben előrejön, s odaül mellém. — Ne nyugtalankodjék, Gil, — mondja —, hajtson csak úgy, mint a többiek. Hétfő reggelenként, amikor a hétvégi pihenőről visszatérőben előkészítettem a kocsit, Vlagyimir Iljics gyakran segített nekem, de nem tanácsokkal, hanem ténylegesen, a két kezével. Amíg én a motorral bajlódtam, Iljics odaállt a pumpa mellé, s látható élve— az kétségtelen. Békés versenyre, az alkotó munka versenyére, az atomenergia békés felhasználásában elért mind nagyobb eredmények versenyére van szükség: ez az egész világ hasznát hozza. A szocialista országok nem félnek ettől a versenytől, amely kétségkívül nemcsak a startnál, de a továbbiak folyamán is jelentős előnyt hoz a béketábor országai, elsősorban a Szovjetunió számára. Versenyre van szükség, — az életért, s nem versenyre: a halálért! Nem szabad túlzott optimistának lenni, de nincs helye holmi borúlátó, mindenütt reménytelenséget kereső pesszimizmusra sem. A világ ma feszült figyelemmel, de mind nagyobb magabiztonsággal szemléli a béke erőinek aktív támadását a háború szervezői ellen. S a béke kilátásai éppen ezeknek az erőknek ösz- szefogásán, következetességén és elszántságán múlik. Úgy tűnik, éppen az elmúlt hetek, hónapok példázzák ezt: mindebben nincs hiány, ha a közös ügyről, a békéről van szó. GYURKÓ GÉZA Múzeum-kiállítás Gyöngyösön Nagyban folynak az előkészületek a gyöngyösi Mátrai Napok minél színvonalasabb és kellemesebbé tételéért. A múzeum a Mátrai Napok alatt kiállítást tervez. Hat teremben tervezik a kiállítás megrendezését, ahol bemutatják a város ipari és mezőgazda- sági termékeit. Külön fényképkiállítás nyílik a város műemékeiről. Még most sem oldódott meg a siroki kőprobléma A Heves megyei Építőipari Vállalat jelenti, hogy még a mai napig sem történt meg a siroki kőprobléma megoldása. Nem termel a siroki kőbánya, és így a vállalat nem tudja folyamatosan tatarozni az egri Líceumot. Kényszermegoldásból a vállalatnak nyolc embert kellett fizetésnélküli szabadságra elküldeni. *0*4 SaMVM zettel pumpálni kezdte a kerekeket. Nem egyszer megtörtént, hogy valahol az országúton felmondta a szolgálatot a kocsi, defektet kaptunk, vagy a motorral volt valami baj. — Ilyenkor Vlagyimir Iljics nyugodtan kiszállt a kocsiból, s mint egy vérbeli munkás, feltűrte az ingujját és segített a hiba kijavításában. Tiltakozásomra tréfával válaszolt, s folytatta a munkát. A POLGÁRHÁBORÚ súlyos éveiben rendkívül nagy volt az üzemanyag-hiány. Baku a fehérek kezébe került, az ország „benzin-éhséggel” küszködött. Kénytelenek voltunk gazolinnal járatni a kocsikat, s ennek az lett az eredménye, hogy a motor beszennyeződött, hamar tönkrement. — Miért állunk meg ilyen gyakran? — kérdezte Vlagyimir Iljics. — Mi történt? — Baj van, Vlagyimir Iljics — feleltem. — Az autónak jobb üzemanyagra, benzinre lenne szüksége, mi meg azt a kidob- nivaló gazolint használjuk. De hát mit csináljunk?! — Vagy úgy! Hogy lehetne ezen változtatni? — De rögtön hozzátette: — Nem tehetünk mást, tűrnünk kell! Amikor Baku úira a miénk lett, egy egész tartálykocsi kiváló minőségű benzin érkezett Moszkvába. Leninnek, a Népbiztosok Tanácsa elnökének címére. Vlagyimir Iljics, amikor közölték vele a kellemes meglenetést. így szólt: — Ez aztán nagyszerű, Gil elvtárs, nagyszerű! De minek nekünk ennyi benzin? Meg kell osztanunk másokkal. RÖGTÖN intézkedett, hogy a benzint adják át egy üzemanyagelosztó szervnek. Külföldi híradó (Folytatás az 1. oldalról) ROMÁN NÉPKÖZTÁRSASÁG: A bukaresti főiskolai kul- túrházban jólsikerült táncestélyt rendeztek a főiskolai hallgatók. SVÉDORSZÁG: Anita Egberg, a „Háború és béke” című film egyik főszereplője, a film bemutatójára Stockholmba érkezett. NÉMET SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG: A Siemens Művek hangerősítővel felszerelt szemüveget szerkesztettek nagyothallók számára. A szemüvegen miniatűr mikrofon, a szárban pedig hangerősítő cső van elhelyezve. FRANCIAORSZÁG: *■' - j. ■ Bemutatták Femandel és [Totó első közös [filmjét. A Törvény c. filmben Fernandel egy vámtisztviselőt, Totó pedig egy csempészt alakít. ■l' ■ fhty I y pfi|i * mm (*-> i a V . £ %