Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-02 / 60. szám

1958. április 2., szerda NfiPŰJSÁG 3 Vérrel pecsételt barátság (Folytatás az 1. oldalról.) Április 4* méltó megünneplésére késisülnek Öröm tölt el bennünket, hogy méltóképpen ünnepelhetünk Jó eredményt értünk el 1958. első negyedévében, mert az első negyedévi termelési tervünket a rossz idő ellené­re is március 27-én 9,20-kor teljesítettük. Ha a hátralevő időben különösebb üzemzava­runk nem lesz, amire igen vigyázunk, akkor körülbelül 10 millió kilowatt órát ter­melünk terven felül, ami kö­rülbelül 1 700 000 forint több­letet jelent önköltségi áron. Hasonló eredmény született • a fajlagos kalória megtakarí­tásnál is. Mert körülbelül 10 900 tonna lignitet takarí­tunk meg, és ezzel a szén­mennyiséggel 4 550 000 kilo­watt órát állítunk elő, mely 720 000 forint megtakarítást jelent a vállalatnak. A kar­bantartási munkákat a minő­ség szigorú betartása mellett 100 százalékra teljesítettük az ütemterv szerint. A fenti eredményeket továbbra is fo­kozni akarjuk a dolgozók ja­vaslatainak figyelembe véte­lével. Az újabb sikerek el­érésére az osztályokon már készülnek a május 1. verseny­vállalások célkitűzéseinek irányelvei. Öröm tölt el ben-1 pelhetjük április 4-én hazánk felszabadulásának nagy ün­nepét. Kozsda István Mátravidéki Erőmű Experftnisnka teljesítése április 4 tiszteletére A múlt hét szombatjáig a Gyöngyösi Vas- és Fémipari Vállalatnál igen szép egyéni teljesítményeket hozott as április 4-re indított munka­verseny. Az öntödei szakmun­kások közül Kovács Lajos minőségi munkával az ex­portra gyártott villamos be­rendezéseknél 104 százalékos eredményt ért el. A Duclos- bányagépgyár export bánya­gép alkatrészein dolgozó Barti Károly, múltheti ered­ménye 111 százalék volt. A női dogozók közül Bog­nár Lászlóné magkészitő 112 százalékos eredménye dicsér­hető. A vállalatnál dolgozó tanulók legjobbjai közé tar­tozik Szabó József és Görbe Miklós. Szorgalmasan dolgoz­nak és betartják az idősebb munkások' utasításait. Egy újításról szól még a hír, amit Mudris László csi­nált. A szőlőprésnél a prés­tányér fúrását módosította és ezzel 50 présnél körülbelül 6—7000 forintos megtakarítást ért el. | K. J. Ünnepségek Hatvanban és a hatvani járásban Az ellenforradalom véres és mocskos káoszában kevés fogalmat és eszmét rágalmaz­tak meg olyan gáládul és al­jasul, mint a szovjet és ma­gyar nép barátságát. Kime­ríthetetlen volt az a rágalom­hadjárat, amelyet e barátság ellen indítottak azok, akik­nek volt mit félteni ettől a barátságtól, akik számára legalább olyan fontos volt a két nép kapcsolatának szét­zúzása, mint a magyar nép­nek, a dolgozóknak e barát­ság megőrzése, ápolása. Az ellenforradalom, a külső el­lenség tudta és tudja, hogy a barátság egyet jelent nemzeti létünkkel, függetlenségünkkel és szabadságunkkal, egyet mindannak örökérvényű pusztulásával, ami ezredéven keresztül véres-verejtékes béklyóban tartotta a magyar dolgozó osztályt. Irtunk már erről a hazug­ságról, de valójában a kom­munista sajtó, a nép újság­jának még mindig tartozása van egyrészt szovjet bárá- tainkkal, másrészt az ellen- forradalom cinkosaival szem­ben, hogy igaz és méltó em­léket állítsunk e barátságnak, kemény és méltó választ ad­junk e barátság rágalmazói­nak. S mikor volna legalkal­masabb és legünnepibb, ugyanakkor a legjobb lehető­ség erre .a válaszra, ha nem most, amikor felszabadulá­sunk 13. évfordulójára készül egész- népünk. „Idegen eszme”, „ránkerő­szakolt társadalmi berendez­kedés” s még ki tudná felso­rolni, hány és milyen vád érte az ellenforradalom ide­je alatt a kommunisták vezet­te magyar nép tizesztendős munkáját, szovjet barátaink önzetlen, igaz baráti segítsé­gét. Idegen eszme; Ránk erő­szakolt társadalmi berendez­kedés? 1919-ben, amikor a fiatal szovjet állarrí az inter­vencióval vívta véres élet­halál harcát ugyan ki „erő­szakolta” a magyar népre a Tanácsköztársaságot, a szo­cializmus eszméjét? Maga választotta ezt az utat már évtizedekkel ezelőtt, s élet-halál harcot vívott maga is az eszme védelmé­ért, a proletárállam létéért. Egyik napról a másikra a vörös ezredek százai ugrottak talpra a szocialista haza vé­delmére, termelőszövetkeze­tek alakultak, birtokba vet­ték a gyárakat, az üzemeket: saját akaratukból, az eszme nagyszerűségének felismeré­séből. A magyar dolgozó nép már közel 40 esztendővel ez­előtt, s nem rajta múlt, hogy már 1919-ben örökérvényű jogot szerezhessen döntésé­nek. Akkor nem tudott segíteni a fiatal szovjet állam. De a Szovjetunió létrejöttében, a világ első szocialista államá­nak megteremtésében tudtak és ott segítettek a magyar vörös katonák is. Vérrel és fegyverrel! Kiss Lajos és Mészáros János, Simon János és Barta b. József, Stregova András és a többiek, a ma is élők, s az odakint 1917-ben, vagy 20-ban, vagy csak ide­haza, a Horthy börtönökben meghaltak mind-mind vérü­ket, életüket áldozták az esz­méért, a szovjet állam létéért. S ha van barátság, akkor annak szent alapja hogy tet­téit tettet ad cserébe, vérért, ha kell vért: a barátnak. Ezt tették a szovjet katonák 1945-ben, s ezt tették 1956- ban, amikor a munkásosztály, a kommunisták, a becsületes dolgozó nép a belső árulás miatt szinte tehetetlenül néz­te a fehérterror tobzódását, amely új 1920-at, új Orgo- ványt szeretett volna ülni egy elpusztított ország, egy bilincsben meggyilkolt nép teteme felett. A barátság, amelyet mindkét oldalon vér­rel pecsételtek meg, az apák és fiúk kiontott vérével, ez a barátság tette lehetővé, hogy ma megünnepeljük felszaba­dulásunk évfordulóját, hogy nem tízezer holdak cselédjei­ként él és dolgozik a magyar paraszt és nem kisemmizett munkásként a tőkés gyárban a munkás. Hogy élünk és va­gyunk, hogy egyre inkább vagyunk! Népünk 400 esztendős kér­lelhetetlen harcot vívott a szabadságért, a függetlensé­gért. Négyszáz esztendőn ke­resztül álmodott szabadságot a költő, énekelt szabadságról a dalnok és reménykedett titkon benne a nép: fegyvert fogva és elbukva, hogy újra, meg újra fegyvert fogjon. Ez önálló Magyarországért folyó történelmi harcnak mindig más osztály volt a vezetője, de időleges, részsikereken túl, sohasem tudott végleges győzelmet aratni. A munkás- osztály is élére állt ennek a történelmi küzdelemnek, s ez a leghaladóbb, legforra­dalmibb osztály, mely nem veszthetett mást, mint lán­cait, megnyerte a 400 év csa­táját! A magyar munkásosz­tály elévülhetetlen érdeme nemzeti függetlenségünk meg­teremtése, kivívása, s e füg­getlenség, a magyar szabad­ság következetes védelme. De, hogy a munkásosztály küzdelmei sikert hoztak, hogy nemzeti életünk immáron 13 esztendeje példa lehet a* még elnyomott országok dolgozói, munkásosztályai előtt, abban nagy tanulság is rejlik. A magyar munkásosztály csakis a proletárszolidaritás, a pro­letár internacionalizmus tala­ján állva, azt hirdetve és vall­va, tudta kivívni népünk füg­getlenségét, hazánk szabad­ságát. Nem egyedül, elszige­telten, hanem a nemzetközi munkásosztály aktív támoga­tásával érte el a 400 év küz­delmének végső győzelmét. S e szolidaritás vezéralakja is­mét és újra a Szovietunió, a szovjet munkásosztály volt! A Szovjetunió, a legvadabb fehérterror, a Horthy fasiz­mus idején is próbált segí­teni a magyar népen, a ma­gyar munkásosztályon. A bebörtönzött haladó elemek nagyértékű — gazdasági kap­csolatok keresése és kiépíté­se, az a gesztus, amellyel a szovjet munkásosztály a ma­gyar népnek — nem Horthy- éknak — visszaadta a 43-as zászlókat, — mind e segítség állomásai voltak. 1945 után, amikor felszabadult az ország, hihetetlen gazdag áramlásban indult meg a baráti segítség. Nemcsak anyagiakról van itt szó, a gazdasági szerződések­ről, a hitelekről, a tudomá­nyos és műszaki támogatásról, amelyekről köteteket lehetne ugyancsak írni. Szó van ar­ról a küzdelemről, amely a 200 milliós szovjet állam, egy alig tíz milliós nép nemzetkö­zi elismeréséért, ezen keresz­tül nemzeti öntudatának megvédéséért, függetlenségé­ért vívott. Hogy ma Magyar- ország az imperialisták ezer­nyi diplomáciai cselfogása, taylerandi machinációk el­lenére tagja az ENSZ-nek, hogy részt vesz az UNESCO szervezeteinek munkájában, hogy szava, súlya van a világ- politikában, hogy nem mint a „tsikósok” és a „gulasch” országát, hanem egy nagyra hivatott és sok nagyszerűt al­kotott nép országát ismerik szerte a világon, — ebben fel­becsülhetetlen érdemei van­nak a Szovjetuniónak. S az a következetes politi­ka, amelyet a népek béké­jéért, az atomháború megfé­kezéséért folytat a szovjet ál­lam, a Szovjetunió pártja és kormánya, élén az éppen most hazánkba ellátogató N. Sz. Hruscsovval, — ismét és újra nemzeti létünk tovább- szilárdítását, népünk boldogu­lását, jólétét jelenti. A békeszerződés megkötése óta számos és sokoldalú ba­ráti és gazdasági szerződést kötött egymással a két baráti •ország, a két nép. Hogy eb­ben voltak hibák? Voltak! De nem a szerződéskötésekben, s nem szovjet párt és állam vezetőiben, han^m elsősorban a Magyar Dolgozók Pártja ve­zetésében. Ezek a hibák két­ségtelenek és ismertek, de az is ismert, hogy ezeket a hi­bákat maguk a szovjet elv­társak ítélték el a legjobban, s hogy ezek- végeredményben töredékei sem voltak azok­nak az eredményeknek, ame­lyek a két nép gyümölcsöző kapcsolatából fakadtak. 1956-ban megpróbálták szembeállítani a • magyar né­pet a Szovjetunióval. Kudar­cot vallottak, s ha lehet, ép­pen az ellenforradalom tanul­ságait levonva, ma sokkal igazabb és mélyebb ez a ba­rátság, mint volt bármikor. Soha többé ebben az ország­ban senkinek sem lesz mód­ja megbontani ezt a barátsá­got, mert ez nemzeti létünk, függetlenségünk, szabadsá­gunk alapja, s aki ez ellen tá­mad, az népünk ellen tá­mad. A nép ellenségei számá­ra pedig nincs kegyelem. Vér­rel pecsételt ez a barátság vérrel és munkával, amely a legszilárdabb kapocs kél nép Jfiai között. Legszilárdabt és eltéphetetlen. Harmadikén este hat órai kezdettel rendezik meg Hat­vanban az ünnepi nagygyűlést. Ünnepi beszédet mond I ványi János alezredes. A Vörösmarty Kultúrházban megtartandó ünnepség során a kultúrműsor keretében fel­lépnek a MÁV kultúrotthon, a Bajza Gimnázium, az MTH és a honvédség színjátszói. Másnap, 4-én délelőtt 10 óra­kor koszorúzzák meg a szovjet hősi emlékművet. Az emlék­műnél Németh Gyula rendőr­százados, a járási pártbizott­ság tagja mond beszédet. ★ A hatvani járás községeiben 3-án este rendezik meg a fel- szabadulásunk 13. évfordulója alkalmából a nagygyűléseket. A községekben a járási párt­nünket, hogy méltóan ünne­bizottság tagjai, munkatársai mondanak ünnepi beszédet. Az ünnepség mindenütt kultúr­műsorral lesz egybekötve. ★ Petöfibányán 4-én délelőtt 10 órakor lesz az ünnepi nagy­gyűlés, ahol az üzem dolgozói­nak átadják a Minisztertanács és a SZOT vörös vándorzász­laját. WWWyAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/WVWsAAAAAAA/VWVAAAA/VWWVAAA/WVSAAA/W Halászcsárda nyílt Egerben Vörösrák halász- csárda — olvasom szombaton, az Alkot­mány utca egyik­épületén. Mióta Do­bó István ódon vá­rosában élék, ritkán jutok halhoz, pedig nagyon szeretem. Nem sokat gondol­kodtam, már be is léptem. Meghitt han­gulatú, kedves he­lyiségek. A falakat gyékényfonat borít­ja. Az ablakokat, át­járókat sokáé és sár­közi hímzések díszí­tik. Különösen a ki­sebb szobában ér­vényesülnek jól a népi motívumú, má­zas cseréptányérok. Éppen akkor állt fel egy testes férfi az egyik kis asztalról, így szerencsésen he­lyet kaptam. Az ét­lap fedőlapját sza­bad tűzön totyogó bogrács színes rajzá­val díszítették. Így csak természetes, hogy először halász­lét rendel az ember. De kapható süllő és harcsa roston, pap­rikás ponty galuská­val, rántott ponty burgonyával és egy egri különlegesség: békacomb rántva. Persze ■ készítenek sertéssültet, pirított májat és natúr-sze­letet, rétest és töpör- tyüs pogácsát. Hogy a mohó vendég gyomrát el ne ront­sa, gyorsan hozzák kedvenc borát, vagy a frissen csapolt sört. Azt hittem, hogy már mindent meg­néztem, de boromat csak félig ittam ki, mert a falon huncu­tul fickándozó ha­lakon akadt meg szemem. Pecázók nyugalom, nem itt fogják a bográcsba valót! Ezek a halak kovácsolt vasból ké­szültek. Az egyik eg­ri ezermester keze- munkájának ügyes­ségét és az Üzem­élelmezési• Vállalat dolgozóinak ízlését dicséri ez is, meg a hajdani petróleum- lámpák élethű után­zata is. A lámpa- üveg kicsit kormos, mint a régi csárdák alig pislákoló alkal­matossága, de a ké­set utódok belsejében formás kis villany­égők adják a fényt. Csak annyit, ameny- nyi szükséges egy halászcsárdában és amennyi nem rontja a szombatesti han­gulatot és a sarok­ban meghúzódó sze­relmesek tavaszi áb­rándozását. Zene nincs, de remek fe­ketét főznek. A rák sokszor hátrafelé megy. Az „Egri Vö­rösrák Halászcsárda” nagyot haladt előre, amikor apáink ked­ves kis kocsmáját halászcsárda formá­jában varázsolta új­já. Kedves színfolt Egerben, reméljük sok örömet szerez még az itthoniaknak és a külföldi turis­táknak egyaránt. (Fazekas) Bővítik és korszerűsítik a füzesabonyi vasútállomási (Tudósítónktól,* Igen sok kifogás és panasz hangzott már el az utazókö­zönség részéről a füzesabonyi vasútállomásra. Aki csak erre utazik, nem állja meg szitko- zódás nélkül, hogy későn en­gedik be a vonatot a vasútál­lomásra, vagy valóságos kö­zelharcot kell vívni, amíg a vagonsorokon át az ember a perronra jut. A panaszkodók- nak igazuk van, s a kifogás is jogos. A füzesabonyi állomás ma bizony még nem szolgálja úgy a kulturált utazás köve­telményeit, mint ahogy ille­nék. Növekedett a forgalom, de az állomás nem bővült megfe­lelően. Sajnos, ez a helyzet. A vasútállomás személy- és teherforgalma évről évre je­lentősen növekedik. Az 1935-ös helyzethez képest a forgalom már háromszorosára növeke­dett. Nőtt tehát a forgalom, de ezzel együtt nem bővült, nem gyarapodott a vágányok szá­ma és az állomás befogadóké­pessége. A tehervonatok tola­tását, a kocsirendezést, a ki­ás berakást pedig nap mint nap el kell végezni. Vasutasaink még a mai na­pig sem tudták lényegesen megváltoztatni ezeket az ál­datlan állapotokat. Igaz, hogy ami még nem sikerült tegnap és ma, azt majd meghozza a holnap. Hogy mit hoz a hol­nap, milyen lesz a füzesabonyi állomás jövője, új arculata, azt már előre is sejthetjük a je­lenlegi átalakítások, építkezé­sek menetéből AZ IDÉN 13 MILLIÓ FORINTOS BERUHÁZÁS A nagy munka már egy év­vel ezelőtt megkezdődött. A Vasútépítő Vállalat sok-sok szakembere, mérnöke és pálya­munkása fáradozik azért, hogy korszerűbb legyen a füzesabo­nyi vasútállomás. Az építkezés nagyságát abból is felmérhet­jük, hogy az idén 13 millió fo­rintos beruházást valósítanak meg. Az átalakítások céljáról az állomás főnöke a követke­zőket mondja: „Célunk, hogy a teher- és a személyforgalom részére nagyobb befogadóké­pességű, korszerűbb rendező­pályaudvart hozzunk létre, a fejlett közlekedés követelmé­nyeinek megfelelően.” Lássuk hát, mi épül az állo­más környékén? Először is növekszik a vágányok száma és hosszúsága, ami gyorsabbá teszi, megkönnyíti a kocsiren­dezést. Űj vágányokkal látják el a fűtőház környékét is. A vágányhossz 600 méterrel nyú­lik meg, nem is beszélve ár­rá!, hogy egy új kihúzóvágány még a Laskó-patak hídján is túlhalad. Sok zavart és torló­dást okozott az is hogy a Deb­recen felől érkező vonatok csak az első három' vágányra jár­hattak be. Most úgy építik át a váltókat, hogy ez a szerelvény is bármelyik vágányra befut­hasson. VILLAMOSÍTJÁK A VASÚTVONALAT Az építkezések másik nagy- szerűsége és újdonsága a villa­mosítás lesz. Tudjuk, hogy 1956-ban már Hatvanig elju­tott a Kandó, jövőre pedig Fü­zesabonyba is eljut. A vezeté­kek építése jelenleg már Vá- mosgyörknél tart, s az év vé­gére ide is eljut. Jövőre aztán jöhet a villamosmozdony. Sok építkezést és átalakítást köve­tel meg ez a munka is. Ehhez először egy energiatelepet, vagy másképpen mondva vil­lamos állomást kell építeni. Az építkezés a különféle vil­lamosberendezésekkel, elosz­tókkal, transzformátorokkal együtt jelentős beruházást igé­nyel. ■ Ugyancsak a vülamosítás kö­vetéit® meg, hogy elbontsák a régi gyalogos felüljárót, s he­lyette magasabbat és erősebbet építsenek. Az új felüljáró ösz- szeállítása hatalmas mozdony­daru segítségével történt az elmúlt hetekben. A nagy gé­pezet másfél nap alatt rakta össze az előregyártóit elemek­ből az új hidat, s ez a munka igen érdekes és látványos volt a füzesabonyiak részére. KORSZERŰ MUNKÁSSZÁLLÓ ÉPÜL Meg kell emlékeznünk egy másik építkezésről is. Ez pedig nem más, mint a „laktanya”, amely 650 000 forintos költség­gel épül újjá az állomás terü­letén. A laktanya rendeltetése az, hogy pihenő helyet, ideig­lenes szállást nyújtson az át­utazó mozdonyvezetők, kocsi- rendezők, vonatkísérők részére. Ebben az épületben 60 férő­hely lesz, és felszerelése, be­rendezése kényelmet és nyu­galmat biztosít majd az itt pi­henő dolgozóknak. Így változik meg, ilyenné alakul át a jövőben a füzes­abonyi vasútállomás. Az uta­zóközönség minden bizonnyal örömmel fogadja ezt a nagy átalakítást, hiszen az utazást a közlekedést, a mindennapi életét teszi kényelmesebbé, za­vartalanná. Örülnek a vasuta­sok is, mert munkájukat segí­ti könnyíti meg a korszerűsí­tett, megváltozott, új füzesabo­nyi vasútállomás. ...hogy „N agy-Britannia, Olaszország és az Egyesült Államok tengeri, légi és szá­razföldi egységei „zöld kob­ra” fedőnévvel hadgyakorla­tot tartottak Olaszország­ban”. Ennél találóbb nevet el sem lehet képzelni olyan „nemes ügy” takarására, mint az emberek gyilkolására meg­tartott háromnapos „szigor­lat” a NATO vizsgáztató parancsnokai előtt. A zöld kobra engedelmesen siklik jobbra-balra, méregfogait belevájja az olasz emberek házaiba, a parancsra sikló páncélosok legázolják a ter­mést, és a kígyóbűvölő üte­mesen veri a háború nagy­dobját. De akik e nevet kitalál­ták, nem számoltak azzal, hogy esetleg a mérges kob­ra a kígyóbűvölőket ítéli halálra véletlen. eltévedt harapásával. K- A

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom