Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-13 / 69. szám

1958. április 13. vasárnap \ EI' l J S A o Gondoskodás az emberről — Szomorújáték négy képben — írta: CSELKAS ELSŐ KÉP. A „Faforgalmi“ vállalat igazga­tójának Irodája Ivanov igazgató. Pavlov Igazgatóhelyettes, Petrov osztályvezető és Todorov személy­zeti előadó gondterhelt és borús arccal üldögél, Petrov: Tűrhetetlen helyzet! i Nyeskov ügyintéző, akit hat hónapja vettünk fel, használ­hatatlan munkaerőnek bizo- , nyúlt. Bármit bízunk rá, el­rontja. Pavlov: Sajnos, így van. Ma­gam is megfigyeltem Remény­telen. Ivanov: Dehát, hogy történt, : hogyan is vettük fel? Todorov: A „Borforgalmitól” ajánlották. Ivanov: Igen, igen, , emlék­szem. Maga az igazgató aján­lotta. A legképzettebb munka­társnak tüntette fel. Pavlov: Meg akart tőle sza­badulni. Ivanóv: Milyen Nyeskov csa­ládi helyzete? Todorov: Nős, két gyermeke van. Ivanov: Hm, hm ... nehéz eset. Az emberről való gon­doskodást figyelembevéve, nem bocsáthatjuk el, ha nem biz­tosítunk számára más munkát. Pavlov: Ezzel egyetértek. ' Todorov: Nekem is ez az ál­láspontom. Ivanov: Kinek van valami­lyen javaslata? Todorov: Tegnapelőtt vélet­lenül megtudtam, hogy az Iparigazgatóságnak” üres elő­adói státusa van. Pavlov: Jó, jó, de a mi Nyeskovunk aligha birkózik meg ezzel a munkával. Petrov: Ez már nem a mi dolgunk, Ivanov: Az iparigazgatóság vezetője jó barátom. HaNyes- kovról jó jellemzést adunk, a helyet biztosítottuk számára. Todorov: Nincs semmi ellen­vetésem. Humánus eljárás. Ivanov: Akkor hát készítsé­tek elő az ügyet: elbocsátjuk saját kívánságára és jó jel­lemzést adunk róla. Pavlov és Todorov derült mo­sollyal elhagyja a szobát. Ivanov (elégedetten dörzsöl- getve kezét): Óh, mennyire megkönnyebbültem! Végre megszabadultunk tőle! MÁSODIK KÉP. Az iparigazgatóság igazgatói iro­dája. Petkov igazgató idegesen sétál, Georgijev személyzeti elő­adó bocsánatkérö tekintettel nézi. Petkov: Már megint Nyes­kov, hej, ez a Nyeskov! Há­rom hónap alatt semmit sem csinált. Csak ül az asztalnál, s bámul, mint borjú az újkapu­ra! Hogy jutott egyáltalán eszünkbe, hogy felvegyük? Georgijev: Hát nem emlék­szik? A „Faforgalmitól” aján­lották. Maga az igazgató járt el az ügyben. Petkov: Igen, igen, emlék­szem. Égből szállt angyalnak képzeltük őt! Georgijev: Elbocsátjuk, s kész. Petkov: Nem, így nem megy. Mégiscsak családos ember. Nem hagyhatjuk állás nélkül. Georgijev: Majd elsózzuk Valahová. Petkov: Valóban, ez lenne a legjobb. De hová? Georgijev: Már érdeklődtem. A „Takarmányforgalminál” van egy üres vezetőhelyettesi státus, Petkov: Nem hinném, hogy pont Nyeskovra várna. Georgijev: Nincs más meg­oldás. Petkov: Igen, igen, az em­beriesség ezt követeli. Majd közbenjárunk az érdekében. Georgijev: írjunk egy jó jellemzést? Petkov: Feltétlenül. Georgijev: Saját kérelmére bocsátjuk el? Petkov: Igen, láss munká­hoz. HARMADIK KÉP. A „Takarmányforgalmi“ Válla­lat személyzeti osztálya, Tyerzljev személyzeti előadó és Nyinova tit­kár. T yerzijev: Lássunk hozzá, készítsünk egy jó jellemzést Nyeskovról. Nyinova: Jó jellemzést? Mi­re gondol? . T yerzijev: Megszabadulunk tőle. Elbocsátjuk. Nyinova: Eddig rendben van, de nem értem, hogy ... Tyerzijev: Mi van ezen ért­hetetlen? A nálunk töltött hat hónap alatt Nyeskov teljesen alkalmatlannak bizonyult. Nyinova: Ez igaz. Tyerzijev: Meg kell szaba­dulnunk tőle? Nyinova: Igen. Tyerzijev: Ebben az esetben kötelességünk gondoskodni róla? Nyinova: Azt hiszem, igen. Nagy családja van Tyerzijev: Most már vilá­gos? Tehát átadjuk őt a „Siló­értékesítő Vállalatnak”. ! Nyinova: De hisz ott, ameny- nyire én tudom, nincs szá­mára megfelelő heiy ... Tyerzijev: Van egy osztály- vezetői állás. Nyinova: Osztályvezetői áh lás?! De hisz Nyeskov... Tyerzijev: A mi dolgunk csupán annyi, hogy hozzásegít­hetjük őt, aztán vesződjenek vele ottan. írja meg, hogy Nyeskovnál tehetségesebb em­ber aligha akad. Egyszóval ne sajnálja a dicsérő jelzőket és felsorolásokat! NEGYEDIK KÉP. Közben két esztendő telik el. A „Faforgalmi“ igazgatói irodá­jában vagyunk. Petrov osztály- vezető és Todor személyzeti elő­adó rémülten ront be az ajtón. Tervszerűségre, alaposságra van szükség Petrov (fejét kezébe temet­ve): Oh, óh, óh! Todorov: Elvesztünk! Vé­günk van! Pavlov (izgatottan): Mi tör­tént? Todorov: Tudod, kit nevez­tek ki a mi Ivanovunk he­lyére? Pavlov: Kit? Petrov: Nyeskovot. Azt a bizonyos, alkalmatlan Nyesko­vot! Pavlov: Lehetetlen! Todorov: Lehetséges! A mi­nisztériumból küldték hoz­zánk. Pavlov: Valóban! Hiszen ott volt osztályvezető! Ez aztán kellemetlen ügy! Nyögések, sóhajok. A színpad lassan elsötétül, majd újra meg­világosodik. Újra a három fent említett személyt látjuk. Egy fia­talember lép a szobába. A fiatalember: Elvtársak! Itt van igazgatónk, Nyeskov elvtárs utasítása! (Mindenki­nek átnyújt egy papírlapot.) Pavlov (megrendült hangon olvassa): „Meg nem felelő munkájáért és tehetségtelensé- géért Pa ... Pa ... Pavlov igaz­gatóhelyettest elbocsátom... (összeesik.) Petrov (miután a papírlapot végigolvasta): Engem is elbo­csátott! (összeesik.) Todorov: És engem' is... (összeesik.) Amikor lehull a füg­göny, a mentökocsi szirénája hall­ható. „Arany64 a hulladékban- látogatás az egri MÉH telepén AZ ELMÚLT IDŐKBEN többízben tartottak vas- és fémgyűjtő hónapokat, heteket, sőt napokat is. Eleinte még ez ment is valahogy, de mint minden csoda három napig tart,« úgy látszik, ez is elvesz­tette újszerűségét. Bizony, ma már csak az úttörők szorgal­mazzák úgy-ahogy, ezt a sok­sok forintot jelentő mozgal­mat. Versek, rajzok, karikatú­rák jelentek meg a vasgyűj­tésről, de mindezek, úgylát­szik, nem nyerték meg az em­berek aktivitását. Az üzeme­ken, gyárakon kívül nem na­gyon keresgetik fel a MÉH- telepeket az összegyűjtött hul­ladékokkal. A napokban mi is ellátogat­tunk egy ilyen telepre, hogy megnézzük, s dacolva e jogta­lan és oktalan humorérzékkel, elmondjuk olvasóinknak, hogy mit is jelent a népgazdaság­nak a hulladékanyagok össze­gyűjtése. Sipos Ferenc, az Egri MÉH- telep vezetőjével, sorra járjuk a hulladékraktárakat és kéré­sünkre néhány példát is el­mondott, hogy a hulladékanya­gokból mi mindent tudnak gyártani. — A telepen a legtöbb a vashulladék, amit főleg az üzemek szállítanak ide. Egy vagon vashulladékból négy új traktort készíthetünk. A réz­hulladékból már kevesebb van, pedig ebből a népgazdaság igen szegény. Az alapanyagot külföldről vásároljuk, ami drága valutát jelent az or­szágnak. Egy mázsa rézhulla­dékból ezer méter távvezeté­ket készíthetnek, ami jelentős szerepet tölt be a falvak vil­lamosításánál. Ismeretes, hogy a papírhiány is igen nagy az országban. Alapanyaga a fa, ami ugyancsak behozatalra szorul. Azonban csökkenteni Tehet a hiányt, mert a papír- hulladék 80 százalékából új papírt lehet készíteni. Különö­sen jelentős a tollhulladékok gyűjtése. Ebből külföldre ex­portálunk, amiért a külföldi országoktól a nálunk hiány­cikként jelentkező anyagokat kanunk — tájékoztat Sipos Ferenc, SOROLHATNÁNK MÉG sok-sok ilyen adatot, amelyek mind azt bizonyítják, hogy ezek a hulladékok jelentősek és gyűjtésük rendkívül nagy lehetőséget ad a takarékosság­ra. Nincs olyan háztartás, ahol ne lelhetnének fel hasznos hulladékot, melyre nincs szük­ség, de ha azokat Összegyűjte­nék és elszállítanák a MÉH- telepre, feldolgoznák a külön­böző üzemekben, s új iparcik­keket gyárthatnánk belőle. — Üzemekben, gyárakban sok dolgozó nem gondol arra, hogy amikor az olajos rongyot el­dobja, helyesebb lenne, ha ösz- szegyűjtenék, kimosatnák és újra használhatnák. Ezzel sok rongyot lehetne megtakarítani Ezek a számok nem nagy számok, de a takarékossági közmondás is azt tartja, hogy „sok kicsi sokra megy’’. Ha minden háztól csak egy kevés összegyűjtött hulladékanyagot juttatnak el a telepre, ez me­gyei viszonylatban, országos viszonylatban már nagy meny- nyiséget jelent, ami jelentő­sen hozzájárul a nyersanyag­felhasználás csökkentéséhez. — Takarékoskodjunk a nyers­anyaggal, s ha takarékosko­dunk, olcsóbban termelünk, jobban jár az ország, de job­ban járunk mi is. (Kiss) KOLACSKOVSZKY LAJOS: Nagyon várt és elkésett vendég az idén a tavasz. No­ha április közepén járunk, eddig még ritka vendég volt az enyhe napsütés, helyette hideg szeles idő, nem ritkán hó köszöntötte reggelenként az embereket. S ráadásul a meteorológusok még mindig nem biztatnak bennünket az idő tartós megjavulásával. Ez komoly gondok elé állítja az embereket, mert a rossz idő­járás már eddig is hosszú hetekkel késleltette az égés/ évi termést megalapozó tava­szi munkákat. A késés igen nagy, hiszen az előző eszten­dőkben ilyenkor régen kidug­ták első leveleiket a kora ta­vaszi vetésű növények, s egy­re inkább a növényánolás .ondja került előtérbe. Most legkevesebb egy hónapi ké­sést kell behozni, s ez nem kis feladat. Ha az ember mostanában kint jár a határban, lépten nyomon találkozik a gazdák­kal, akik maguk is naponta nézegetik, nem lehetne-e már munkához látni, próbálgat­ják. bírja-e már a talaj az embert és az állatot, nem okoznak-e több kárt, mint hasznot, ha rámennek. S ha úgy találják, hogy eay ki­csit is alkalmas az idő és a talaj, késedelem és különö­sebb biztatás nélkül is rá­mennek. simítják a földet a magok alá, vetnek. Sürgős a munka és ez a földműveléssel foglalkozó embereken, a tsz-tagokon és az egyénieken kívül a külön­böző tanácsi és állami szer­veknél dolgozókat, a társa­dalmi munkásokat is nagy feladat elé állítja. Félreértés ne essék, nem arról van szó most, hogy az elmúlt eszten­dők káros gyakorlatait újra élesztve, magyarázzuk meg a parasztoknak, hogy tavasz- szal vetni kell — nyáron pe­dig aratni —, hanem arról, hogy hasznos és megvalósít­ható tanácsokkal segítsék elő a munkát. A pusztaszikszói állami gazdaságban, ahol mintegy 800 holdnyl még a vetnivaló. beleértve a kukoricát is. pon­tos tervet dolgoztak ki. min­den készen áll, és minden ember tudja a dolgát, így minden órát ki tudnak hasz­nálni a vetésre. Ügy számol­nak ebben a gazdaságban, hogy egy-két száraz, mele­gebb nap után naponta 100— 120 holdon is el tudják vet­ni a tavasziakat. Amikor se­gítségről beszélünk, a szak­emberek és a pártmunkások részéről, akkor ilyenforma segítségre gondolunk. Arra, hogy mindig számba véve a parasztok véleményét is, és a helyi lehetőségeket, segítse­nek megszervezni a még szántatlan földek felszántá­sát, az őszi szántások elmun- kúlásit és a vetéseket. Régi és a inegve m'nden községében szokás hogy a fogattal rendelkezők segíte­nek — természet sen kelló ellenszolgáltatás elhnéh-n — az IganélkiiKtiknek szántani, vetni. Ezt a szokást az <dén fokozottan fejleszteni kell, olyan formában bog' fu*f ló­nak össze a fogatta* rendel­kezők és a gyalogmunkások *s olyan ütemben ahogy a talai alkalmas rá. végezzék közösen a munka* nem néz­ve. kié a fil'd hiMV'm azt. lehet-e n-ár rajta. Ezzel el lehet érni. ho« y a falu magasabban fekvő és homokosabb résein meg­kezdve a munkál ssr|v'o és gyorsan befejezzék mM'iW- nél a szántást. tést és vetést. Termés- msen ez nem megy en­nek megszervezése b-n és hasznos feladni t“Kef a tanácstagoknak, a V-i-s-“' Hazafias Népfront lézot há­góknak. Szükség van arra is. boav a munka ne kapkodás t“rv- szerűt'en legven bis'/en mw) csak lassítani lehet az üte­met. A késői tavasz egész sor termelési probléma e’é állít­ja az embereket. Sok he’ven felmerül az a kérdés, szabad- e és helyes-e tré«r elvégezni ilyenkor a feitrágyázást. — mennyi és milyen műtrágya adagokat adjanak a tavas«! vetések alá, hogv azt a nö­vények teljes egészében hasz­nosítani tudják, ^»ekoek a kérdéseknek eldöntése min­denütt a heb’i szakemberek­re vár. A helyi körülmények alapján ők tudják e!di:-*eni hol, mire van szükség és az is biztos, a termelők szíve­sen fogadlak és meg <s va’ó- sítják a tanácsokat ha lát­ják. hogy azt mindV a ’ lvl sajátosságok mérlegelése alapján adják a szakemberek. Amikor a nagvobh mérvű segítségről beszélünk, feltét­lenül meg kell említeni S gépállomásokat, melyek meg­gyorsíthat’ák elsősorban a termelő- züvofkezett tálukon a munkákat. Különös“« a a v engébb térni '*ős«öv e *k “se­téknél — de i-rmé ,.''hsen másutt is — szükség von ar­ra. botfv a lehetőséghez ké- O't minden uv’V'báuá' s‘mi­sének a gép"k. Termés/'le­sen itt is ftgyíknnh“ kell vonni a íai‘>- ál­lapotát azt. Ie>'et-e eredmé­nyes munkát végein* a gé- ekkel És «** «M a - k- “rrberek azt látják ho*v nem ur>*rid“u tvlovutás és váruhe-ás hMvutt. be've- s.i tűf „tű vető-énekh“l m-w- k-tu,-, >á«n“k s » gé'v>b ví­i- tw*.r*é''b-'*) vá’t­iák w a* *g*kat. cm'"ven merrikh'm “'kaimessá vá’ik arra a talaj. Igen nagy szerepe van a muu’-ák tervszerű meg‘-vor- sításáb«« arm-'k is müven mértéh tud verni, hogv az állami g'Z- drsárok «alá! munkáink el­végzése után segítsék o ter- me'őszövetkezetgket és a *■' r- me!őssüveíke»etek a* arra rá­szoruló ngv*"P«.« dn'gezü na- r«s'/t«jirat. A kö'esönös se- mtségnyúi* is csak fokozhst- |h a *-fmr,*s'»övetheT‘'tie|- és tiZ egvéob'K kti/Htt' baró*“á­got, hl«mv p.z Idn’őhen aduit s-gítsé.- értékét Itt vn,ébeu mőesékkal le lehet majd mérni. Nem sok Időnk van a ta­vaszi munkák elvégzéséhez, valóban kemény, minden erőt igénvbevevő versenyfutás ez a késői tavasszal. És mégis. Ideiében s'kerus lehet, ha ösz- szrfng mindenki aki a mező­gazdaságban dolgozik, akár mint t-rm/’á akár m'nt irá­nyító Alapos átgondolt, terv-szerű munkával csak megnyerni lehet ezt a ver­senyt. Az eredmény pedig pár hónappal később a ter­mények mázsáiban jelentke­zik. József Attila ssavalóerrseny Egerben A városi és az üzemi isko­lák között április 26-án, Egerben a Szakszervezeti Kultúrotthonban, délután öt órai kezdettel, József Attila szavalóversenyt rendeznek. A szavalóversenyen kizárólag József Attila versek szerepei­nek. Kötött vers József Atti­la: Mama — című verse, s ezenkívül egy szabadon vá­lasztott vers. A benevezések határideje április 25. déli 12 óra. Az első három helyezést értékes díjjal jutalmazzák. II dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság (XIX. folytatás.) va csendőrök látták el a külső őrszolgálatot is. A táborhoz közel ugyanis puccs készült Horthy ellen és pedig Albrecht főherceg trónraültetése érde­kében Az összeesküvők már mind együtt voltak a főherceg birtokán; hullott a csillag, akár Lőrinc éjszakáján! Ki százados, ki őrnagy, ki ezre­des, ki tábornok lett! Első fel­adat lett volna az internáltak kiszabadítása. A katonaság titkon megígérte, hogy nem gördít akadályt a terv végre­hajtása elé. Az összeesküvők biztosra vették; hogy a kisza­badított szocialisták hála fe­jében tömegesen sereglenek a főherceg zászlai alá. A terv azonban időnek előtte kipat­tant, a puccs elmaradt. Mindig nagy az élénkség, a sürgés-forgás, valahányszor a szomszéd államok követségi megbízottai látogatnak el a táborba. Ezek feladata kiválo­gatni, összeírni, elszállítani az internált cseh, román, szerb, illetve osztrák állampolgáro­kat. Tetőpontra hágott az izga­lom, amikor az orosz csere­foglyokat írták össze. A sw>­Baratt János, lSgcrcsehi: A bal­eseti díjjal kapcsolatosan közöl­jük, hogy ez nem egy végleges"« megállapított Járadék, ez az egész­ségi állapot Javulása, avagy rom­lásától függően több. vagy keve­sebb. Legközelebb májusban kell felülvizsgálatra mennie, amikor megállapítják. Jogosult-e még to­vábbra Is a rokkantsági díjra, vagy sem. Az SZTK Alközpontnál 70 forint a megállapított rokkant­sági díj. A Nyugdíjintézettől kér­dezze meg. hogy milyen levonás van, vagy miért kap csak 40 fo­rintot. Trozonyl László, Gyöngyös- oroszt: A levelében foglaltakkal kapcsolatban szóltunk a MOKEP- nak. Ott kivizsgálják az ügyet. cialisták valamennyien szeret­ték volna felvétetni magukat a listára. Az elvonulás éjsza­kája meg éppen viharos, em­lékezetes. A tábor úgy zúgott, zajgott, akár a megzörgetett méhkas, ölelkezés, búcsúzko­dás, apró emléktárgyak kicse­rélése. A csendőrök négyes sorokba állították az eltávozó- kat. Hirtelen felcsendült az Internacionálé: / Élősdi, burzsoá és tőkés A föld ura már nem lehet, Mi alkotunk most jobb jövőt és Verhetetlen sereget. Herét, hóhért, hajcsárt elsöpörve, Száguld a forradalmi ár, Láncát a világon letörve Egyesül minden proletár!.,, A kicserélendők büszkén, katonás magatartással hagyták el megaláztatásuk, szenvedé­seik színhelyét A visszama­radtak szemei elharmatosod- tak. — Egyszer majd visszatérünk értetek is! — kiabáltak vissza a transzportból. Egyszer, de mikor? Nem ér­jük azt meg hajasan, kopaszán is bajosan. Bizony, majd negyedszázad­nyi idő kellett ahhoz, hogy az ötágú vörös csillag megint ránktaláljon. De ránktaláltt — Vége — fogság lélektanához tartozik, hogy senki sem tud objektív maradni, okvetlenül túlozza a hallottakat. Külön érdekes alakjai a tá­bornak a filozófusok. Keshed- tek, rongyosak, éhenkórászok, mégis azon vannak, hogy me­rész rajtaütéssel spekulációik körébe vonják az ég és a föld valamennyi titkát. Platóntól Nietzsché-ig összehordanak hetet—havat, a filozófiai rend­szereket sorban átbeszélik, nem egyszer, se nem kétszer, megvitatnak mindent, bebizo­nyítanak mindent, utoljára le­tagadnak mindent; nincs köz­tük kettő, akik értenék egy­mást; esténkint haraggal vál­nak el, de alig pirkad, megint összeülnek és kezdik elölről az üres szalmacséplést. A tábor persze kezdettől szálka Héjjasék szemében és hogy azt megrohanni szeret­nék, abból nem is csinálnak titkot. Az internáltak, minden eshetőségre készen, fustélyok- kal, vasdorongokkal szerelték fel magukat. 1921. őszéig katonaság őrizte a tábort, akkor hirtelen levál­tották a katonákat, a attól íog­j VANNAK a táborban ■ térképrajzolók is: Király ’Ernő gyöngyösi cipész, maga- ; gyártotta körző és lénia segít- ; ségével csodálatraméltó csil- Ilagabroszt készített. ! Hanem persze jócskán van- ínak tökfilkók is, akik haszon- ítalansággal bíbelődnek nap »mint nap. Például becsület- »ügyeket tárgyalnak reggeltől > estig és jegyzőkönyveket szer­kesztenek, amikre senki se kí- íváncsi. Sok aztán a hírharang. £Ezek barakkból barakkra ván­dorolnak, leadni a legújabb Ldrótot”. Fontoskodnak, adják 5a jólértesültet. Ezek szerint a > betegeket három napon belül Sszétbocsátják, a Nemzetközi ^Vöröskereszt Egylet kiküldöt­tei már meg is érkeztek ellen- eőrizni a szabadságolásokat. Az eEntente minden héten egyszer efelmondja a békeszerződést, emert az internál ó-tábort még enem oszlatták fel. Azt is tudni 5 vélik, hogy féléven belül kitör 5 az orosz-magyar háború. s És mindig akadnak embe- Srek, akik meghallgatják őket. £Nem egyszer az értelmesebbje «'s felül a hírhordóknak, s per­sze légvárakat épít. Dehát a

Next

/
Oldalképek
Tartalom