Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)
1958-04-08 / 64. szám
pwpwiJ""m ■ mm* 1958. április 8., kedd népújság 3 Békét, erőt sugárzó nap Április 4-én már kora reggel valami olyan kezdődött a fővárosban, amire még nem volt példa a felszabadulásunk óta eltelt tizenhárom esztendőben ... Félmillió ember, Budapest felnőtt lakosságának mintegy kétharmada özönlött ki az utcákra ünneplő ruhákban, len- gő-lobogó nemzetiszínű és vörös zászlók alatt, s ment a Dózsa György úti hatalmas térre — felszabadult, mély érzésekkel, kitárult szívvel és lélekkel — megünnepelni a tizenhárom éves szabadságot. Mintha a félmillió ember szíve és lépte együtt dobbant volna... Özönlött a nép az utcákon végeláthatatlanul és feltartóztathatatlanul. Tömeg... Nagyerejű ünneplő tömeg volt ez, amelynek áramló felvonulása az érzések skálájának minden fokozatát elevenné tette a szemlélő emberekben. A lelkesedést és a csodálatot; a tiszteletet és az elismerést; a nagy erő tudatának megelégedett örömét... Négyszer huszonnégy óra telt el azóta, de a nap fényét, emlékét, hangját és gondolatait, száz és ezer apró, s nagyobb epizódját nemhogy néhány nap, de hetek, hónapok, évek sem tudják elhomályosítani az emlékezetben. ★ A Köröndön egy idősebb néni kokárdákat osztogatott a gyerekeknek. Nemzetiszínű szalaggal körülvarrt, vörösgombos kokárdákat. Senki sem kérte rá, ő maga készítette, varrta az előző napon, s az ünnep előtti esten mind a negyven, vagy ötven darabot. Az ünneplő gyerekeknek... Volt, aki pénzt akart csúsztatni a markába, de nem fogadta el. Szelíden eltolta magától a pénztnyújtó kezet, tagadóan — és egy kicsit rosszallóan is — megrázta a fejét. Azt a szere- tetet és szép érzést, amit ez az egyszerű — múltat és jelent átélt — munkásasszony azokba az apró kokárdákba bele- varrt, nem is lehetett volna megfizetni. És egy kicsit ünneprontásnak hatott, amikor megpróbálták... És amikor elfogytak a kis kokárdák a kezéből, maga is megindult a tér felé. ★ A Népköztársaság útján — ahol a néhány évvel ezelőtti ünnepeken bizony igen nehéz volt az előrehaladás a Körön- dig előretolt, s igen sűrű ellenőrzés miatt — most feltartóztatás nélkül mentek az emberek a nagygyűlés színhelye felé. A Bajza utca után díszegyenruhás rendőrtisztek irányították a forgalmat. Mindez sokakat meglepett; voltak, akik már a November 7 téren előkészítették meghívóikat — gondolván, hogy a szovjet vendégek jelenléte a díszszemlén és a nagygyűlésen minden eddiginél nagyobb szigorúságot kíván ..' S hogy ez külső megnyilatkozásaiban nem így történt, annak sokkal nagyobb jelentősége van annál, minthogy az embereket nem zavarták ünnepi hangulatukban. Minthogy a bizalom — bizalmat és őszinte tiszteletet szül. Nem nagy dolog volt ez, de sokszor kis dolgok többet jelentenek az embereknek, mint a nagyok. ★ A katonai díszszemle előtt néhány perccel érkezett meg a díszemelvényhez a szovjet küldöttség, köztük Hruscsov elvtárs. Megérkezésük híre pillanatok alatt végigfutott a tribünökön és aki csak tehette, körülállta a kis térséget. Mi hozta ide az embereket? Nemcsak a kíváncsiság, hogy közelről láthassák a szovjet vendégeket és sorukban a világ legnépszerűbb és legtekintélyesebb politikusát... Hanem a tisztelet is; a vendéglátók öröme is. ★ A díszszemle ... Nem volt olyan nagy, mint a néhány évvel ezelőttiek. Nem látványos katonai parádé volt —, de nagy erőt mutatott. Az elvonuló zászlóaljak, ezredek tisztjei és katonái, az eldübör- gő fegyverek nagy része már az ellenforradalom elleni harcban mutatta meg hűségét a néphez, a párthoz, — s ezt mindenki, aki látta a szemlét, jól tudta. A parancsnokság több kiváló katona édesanyját és édesapját is meghívta a díszszemlére Milyen öröm és boldogság volt ez nekik... Ne,A Heves megyei cigány népi együttes a Szakszervezeti Kultúrotthon vezetésével megalakult Egerben. Az együttes egy része nagy sikerrel szerepelt a városi tanács április 2-án megtartott ünnepélyén, ahol régi cigánytáncokat és kik, akik másfél évvel ezelőtt, az ellenforradalom idéjén remegő félelemmel a szívükben aggódtak harcoló katonafiaikért és most nem kis büszkeséggel látták kemény díszmenetben elvonulni őket maguk előtt, a párt és kormány vezetői előtt, vendégeink előtt... Egyik-másik fejkendős édesanyának még a köny- nye is kibuggyant. Az örömtől és a boldogságtól... ★ Ilyen hatalmas tömeg még nem vett részt nagygyűlésen a fővárosban. Nemcsak az üzemek, gyárak, hivatalok dolgozói, az egyetemek, középiskolák diákjai voltak itt, hanem mindenünnen az országból. Egy nyíregyházi vasutas elmondta, hogy értesülése szerint Szabolcs megyéből több százan jöttek fel Budapestre. De jöttek Zalából, Baranyából éppenúgy, mint Csong- rádból, Hevesből... A gyűlés hangulatát hűen tolmácsolni lehetetlen ... Csak maga az a tény, hogy Nyikita Hruscsov erről a félmillió embert megmozgató nagygyűlésről szólította fel a nyugati hatalmakat, hogy: Mától fogva szüntessük meg a hidrogén- és atombombakísérleteket — a részvevő százezrek osztatlan és leírhatatlan lelkesedését váltotta ki. Percekig zúgott a taps, az „éljen”, s ez nemcsak a békét hirdető szónoknak, hanem magának a békének szólt. ★ Emelkedett lélekkel és hangulatban oszlott szét a hatalmas tömeg a dísztérről. Amerre vendégeink kocsijai elhaladtak, végig az úton éljenző, zászlókkal, kendőkkel integető emberek — fiatalok, öregek — álltak. S a felejthetetlen délelőttöt követte az ünnep délután. Teljes pompájában és fényében ragyogott az égen a tavaszi nap, derült békességet hintve az ünneplő emberekre. népdalokat mutattak be. Április 5-én a Dobó István-lak- tanyában adott műsort. Teljes műsorát április 12-én mutatja be a Szakszervezeti Székház nagytermében. . RUDDOF KÁROLY, a Szakszervezeti Kultúrotthon művészeti előadója Űrömmel láttuk őket... Fiatal munkások, öreg veteránok, szinte apa és fia, kék ruhában, fegyverrel a kézben meneteltek április 4-én a munkásőrség díszszázadában. Felcsattant körülöttük a taps, amely az elismerés, a hála, a köszönet megnyilvánulása volt Eger népétől, azok iránt, akik fegyvert fogtak a munkás-paraszt hatalom megvédésére, akik a nehéz napi munkák után, fáradságot nem ismerve, készülnek szocialista hazánk megvédésére. Munkától megedzett arcok, az emelvény felé tekintettek, s a munkásörök nyílegyenes sorokban, kemény léptekkel vonultak, s erő sugárzott a díszszázadból. Fegyelmezett felvonulásukkal megmutatták, hogy számíthat a haza rájuk, megmutatták felkészültségüket, hogy az ellenség támadása többé nem érhet bennünket meglepetésszerűen. Örömmel láttuk őket a menetben, örömmel és büszkeséggel. (F. I.) Tűzoltó bál Recsken Jól sikerült táncmulatságot rendezett vasárnap este a Recski Ércbánya önkéntes tűzoltócsoportja, a bányászotthon termeiben. A vidám hangulatban lezajlott est bevételéből kiegészítik a felszerelésüket. Derékszíjakat, rangjelzéseket és egyensapkákat vásárolnak. Április 3-án osztották ki az 1957. évi nyereségrészesedést a Mátravidéki Erőműben. A vállalat 1 224 000 forintot fizetett ki, amiből több mint félhavi fizetésüknek megfelelő összeg jutott egy-egy dolgozóra. A dolgozóknak üzemrészenként, rövid röpgyűléseken osztották ki a rájuk eső pénzjutalmat. Az üzemrészek vezetői röviden ismertették a múlt év eredményeit, hibáit, s annak a reményüknek adtak kifejezést, hogy ez évben még fokozottabb, jó munkával elérik azt, hogy a jövő évben kifizetésre kerülő nyereségrészesedés még magasabb legyen. Az erőmű dolgozói jól indultak az 1958-as évnek, és minden reményük megvan ahhoz, Ez aztán A Sándor—Józsefek nagy napjai után megyénk egyetlen hivatalos hírszolgálati szerve anyagot juttatott el lapunkhoz, amelyben csodálatos pontossággal soroltatott fel, hogy a névnapok keretében hány száz torta, hány ezer pár csirke és hány hektó bor fogyott el megyénkben. E feltűnő pontosság az elfogyasztott ital- és ételne- műeket illetően meghökkentett bennünket, — s nem adtuk le az anyagot, sőt szóvá sem tettük „abszolút” pontosságát. Hogy most szóvá tesszük? Nos. újból kaptunk ilyen pontos tájékoztatást■ a hírszolgáltató szervtől, melyből sebtiben idézünk is a pontosság és az ex-hasibusz nagyobb dicséretére: „Ezen a napon (húsvét vasárnapról van szó. A Szerk.) mintegy három hektoliter szagos locsolóvíz, ötvenezer főtt sonka és több mint ezer hektoliter bor fogyott el...” Ez aztán* igen. Hiába, megtanultunk mi a számokkal agitálni! Mert ugyebár, köny- nyű ám egy ilyen kis hírecs- két összeállítani, csak egy kicsit számolni kell és kész is. Mert hogyasszongya: lakik a megyében 300 000 ember. Annak a fele férfi, a másik fele nő Az egyik fél a másik félre egyedenkint rálocsol három cent kölnit. .. .gyors fejszámolás, s máris kijön a három hektoliter szagos locsolóvíz. Ha nem hogy a múlt évi eredményüket túlszárnyalják — az első negyedévi termelési tervüket 105.5 százalékra teljesítették. Az egy kilowattóra termeléséhez szükséges hőfelhasználást jelentősen csökkentették és így kereken 12100 tonna lignitet takarítottak meg a tervhez képest. Az önfogyasztás csökkentésében az eredmények azóta is kiválóak, mivel mintegy 270 ezer forint értékű villamosenergiával csökkentették a házi üzemi fogyasztást. A takarékossági mozgalomban lelkesen kiveszik részüket az üzem kiszistái is, akik február 4-i ifjúsági takarékos- sági felhívásukban erre ígéretet tettek. (Lévay András) igen • • . jön ki, az se baj, úgyse számol utána senki. Ragyogó újítás. Mi is átvesszük. Akkor legalább meg tudjuk írni, hogy a kétnapos esőzés ideje alatt 3 345 678 hektó eső esett a hevesi földekre, mert úgye, egy csepp esővíz, az annyi mint... tíz csepp esővíz, az meg már éppen tízszerese az annyi mintnak ... Esett úgye 24 órát, az 24-szer anynyi mint __S már kész is a po ntos és megbízható hír az olvasóközönség megbízható tájékoztatására. Avagy: az első tavaszi alkonyon 2346 csók csattant, ebből a fiú adott 1235-öt, a lány adott pofont tízszer Ragyogó ötlet ez, hiába, megkönnyíti az újságíró munkáját, csak a hasára, vagy a fejére kell ütni (!), s rögtön életszagú, agitatív, a számok meggyőző erejével támogatott hírecskét költhet az olvasó legnagyobb gyönyörűségére, — az íróasztal mellett. És még ezért nem adtak Nobel-díjat? Ez még érthető, hisz oda protekció kell. De legalább felfigyeltek volna rá az illetékesek eme merész újítására! Hiába, ez a vidék átka: elkallódnak az újítók, a merész kezdeményezők. Talán ez a kis újságcikk segít a dolgon, s az újító megkapja ennek nyomán az újítás megérdemelt díját! (gyurkó) Javában folyik a házhely értékesítése az OTP-nél A kormány a múlt évben megjelent rendeleté alapján a tanácsok által az Országos Takarékpénztárhoz átadott tartalék, valamint kisajátított házhelyek megvásárlása iránt nagy az érdeklődés és rövid időn belül több adás-vételi szerződés megkötésére került sor. Az eladott ingatlanoknak a vevő részére való telekkönyvi átírása is folyamatban van. Az Országos Takarékpénztártól nyert értesülésünk szerint házhely vásárlásra vonatkozó igényt az illetékes városi, illetve járási OTP fióknál kell benyújtani, ahol szükséges felvilágosítással is szolgálnak. \ Megalakult Heves megye 30 tagú cigány népi együttese Félhavi fi set és jutott egy-egy dolgozóra Amiről az egyre sárguló újságlapok beszélnek Felszabadulásunk tizenharmadik évfordulóját ünnepeltük. Tizenhárom esztendő nem nagy idő a történelemben, s mégis mennyi minden történt a kis országban, s e kis megyében is az eltelt esztendők alatt. Hatalmas változáson, fejlődésen mentünk keresztül mi is: emberek. S a tovatűnő évek új és új, nagyszerűbbnél nagyszerűbb eseményei mellett sokszor könnyen felejtünk. Természetesnek veszünk dolgokat, amelyek nem is olyan természetesek. S most, hogy az „Igazság” című lap 1945 elején megjelent számait lapozgatom, ismét elevenné válnak a tizenhároméves események... Míg az ország fővárosa és vele együtt a dunántúli részek, a fasizmus igája alatt szenvedtek, s a háború borzalmait élték, addig az ország keleti része, s így megyénk is, már hozzáfogott egy új élet építéséhez. Ennek az új élet építésének egyik alapja a magyar —szovjet barátság volt és az ma is. Az 1945. január 4-i Igazság nagybetűs címmel közli az akkori külügyminiszter nyilatkozatát: „KERESNI FOGJUK A SZOVJETUNIÓ ROKON- SZENVÉT ÉS BARÁTSÁGÁT*’ „Külpolitikánkat ma két tény határozza meg: német részről és a letűnt kormányok bűnéből ránk erőszakolt háború elvesztése és a vörös hadsereg diadalmas előnyomulása a Duna-medencében. Ennek a két ténynek következményeit kell levonnunk, s amint a nemzetgyűlési felszólalásokból megállapítható, a magyar nép már le is vonta. Sürgősen fegyverszünetet kérünk a Szovjetuniótól, haladéktalanul szakítunk Németországgal ... De ennél tovább megyünk. Keresni fogjuk és bízunk benne, hogy meg is találjuk a Szovjetunió rokon- szenvét és barátságát. Ezt már nemcsak az értelem, de az érzésünk is mondatja velünk. Egyre inkább nő a keserűség és a gyűlölet a németekkel szemben és egyre több hálával és szeretettel gondolunk a Szovjetunió katonáira, akik nemcsak a maguk, s a világ szabadságáért és nyugalmáért, de a mi felszabadításunkért is magyar földön ontják vérüket.” S míg egymásután jöttek a hírek a Budapesten folyó harcokról, a felszabadított területeken megindult az élet. A január 14-i lapszámban ezt olvassuk: „AKARAT, MUNKA=SIKER” „Alig három héttel a németek kiverése és 11 nappal azután, hogy a német terrorbombák megbénították a nyomdagépeket és törmelékkel árasztották el a betűszekrények rekeszeit, az elvhűséggel párosult akarat elindította útjára az új egri sajtót: az „Igaz- ság”-ot, hogy ezzel is serkentőleg hasson az építő szándék kú emberekre. A lapban ízléses hirdetés hívja fel a figyelmet arra, hogy megnyílt az első vendéglő Egerben. Délidő van, amikor benyitunk a Vadászkürt nagytermébe. Kellemes meglepetés. Cigányzene fogadja a belépőket. A kellemes meleg teremben már 30—40 vendég várja az ebédet... Elfogyasztjuk az egyszerű, de ízletes menüt. Bableves, paprikásburgonya és egy szelet kenyér ... Érdeklődünk a másnapi ebéd felől. — Tarhonyaleves és borsófőzelék lesz, — mondja a föúr, de lehet, hogy egy kis feltétet is tudunk rá szerezni. Az utcán újabb meglepetésben van részünk. Ismerősünknél csinos, vöröskötésű 1945-ös zsebnaptárt látunk. Nézzük az aranyozott betűket, s ebből megtudjuk, hogy csakugyan kinyitott egy cukrász is.” A riport további részében beszámol az újságíró a Sár- váry-cukrászda „különlegességeiről”: sósrúd, krumplipogácsa, lángos, görhe, tök, mákos főttkukorica. Lapozzuk az újságot, melyben ilyen címekkel találkozunk: „A népi önkormányzat útján”, „A kommunista párt gyűlése Egercsehiben”, „Az élet és lélek szabadsága”, „Menekül a német kormány, 122 kilométerre van a Vörös Hadsereg Berlintől”, „Szabadszakszervezetek jövője”. A február 8-i szám a Pravda Magyarországról írt nagy- jelentőségű cikkét hozza. „A SZOVJETUNIÓ NAGYLELKŰSÉGE LEHETŐSÉGET NYÚJT MAGYARORSZÁGNAK ÁLLAMISÁGA VISZ- SZAÁLLITÁSÁRA”. „A Vörös Hadsereg — írja a Pravda — egyik legnagyszerűbb győzelmét aratta Magyar- országon. Győzelmével elérte azt, hogy Hitler elvesztette utolsó szövetségesét. Ezzel Németország nemcsak Magyarország hadiiparát és munkásainak százezrét vesztette el, hanem egy olyan területet is, amely Dél-Németország határát fedezte... ... Magyarország teljes vereséget szenvedett ebben a szégyenteljes és gaz háborúban, melyet Hitler Németországával együtt kezdett meg. A Szovjetunió most lehetőséget nyújt Magyarországnak, hogy jóvátegye bűnét. A magyar nép bizonyára élni fog a lehetőséggel, hogy — mint az angol-szászok mondják — megszolgálja a retur-jegyet. Magyarországnak a Szovjetunió lehetőséget nyújt államiságának visszaállítására A magyar népnek módjában volt demokratikus alapokon megválasztani az ideiglenes nemzetgyűlést ... ... amilyen mértékben veszi ki Magyarország a részét a háborús erőfeszítésekből, oly mértékben vívja ki helyét a szabadság szerető népek között” — fejezL be cikkét a Pravda. A megjelenő lapszámok rendszeresen tájékoztatták az olvasókat a magyarországi harcokról, s a más országok területén folyó Hitler elleni háború mozzanatairól. Rend- I szeresen írt a lap a különböző pártok megmozdulásairól. — Majd február 15-én rendkívüli kiadásban közölte Budapest felszabadulását. „FÖLDET A MAGYAR NÉPNEK!“ Ezzel a címmel jelent meg egy vezércikk a február 22-i számban. „A magyar nép évszázados kérdésének megoldása vált szükségessé. Eddig az ország lakóinak zömét és létfenntartó erejét képező parasztság nem látta sohasem célját az életnek és nem látta sohasem értelmét annak, hogy ezen a földön „élned és halnod kell”, mert a néhány száz főből álló uralkodóosztály kezébe szerezte a hatalmat és mindent meggátolt, amikor arról volt szó, hogy a magyar parasztság megerősödjön és a földhöz- jutott parasztságra támaszkodhasson egy paraszti műveltséggel, paraszti főiskolákkal rendelkező ország. ... Ma a legveszedelmesebb pillanatban, az ország lakóinak legtragikusabb élelmezési heteiben, de ugyanakkor az igazi földreform-kérdésnek pillanatában a kisparasztnak, a kisgazdának egyetlen kötelessége van, hogy a legrövidebb időn belül hozzákezdjen a föld megműveléséhez és előkészítse a termelést, hogy a fasizmus alóli felszabadulás éve ne hozzon pusztulást az ország lakóira...” Az április 8-án megjelenő lapszám vastag címbetűkkel közli, hogy a Szovjet csapatok az utolsó némettől is megtisztították hazánk földjét. Ugyanebből a lapszámból értesülünk, hogy ezekben a napokban Vorosilov marsall Egerben tartózkodott és hosz- szas megbeszélést' folytatott Csirmaz Dezső nemzetgyűlési képviselővel. FÖLD, KENYÉR, SZABADSÁG jegyében 3500 ember részvételével folyt le a kommunista párt nagygyűlése. A március 8-i lapszámban részletes riportot olvashatunk a nagygyűlésről, amely a földreform azon, nali végrehajtását, a fasiszta és reakciós elemek elleni erőteljesebb fellépést követelte... ... És a március 25-i lapszám címoldalán nagy megnyugvással olvashatták a megye lakói a Földreform című vezércikket, melynek idézzük emlékezetes, utolsó szavait: Parasztok, földmunkások! — Tietek a föld — rendelkezzetek vele' „MAGYARORSZÁGOT FELSZABADÍTOTTA A VÖRÖS HADSEREG” És folytathatnánk tovább és tovább az összefűzött példányok lapozgatását, melyeket ma már múzeumi értékként kezelnek, és amelynek sorai még sokat tudnának mesélni arról a korról, melyben megszületett a szabadság, melynek évfordulóját ma ünnepeljük. (Márkusz)