Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-05 / 63. szám

NEPOJSAü 1958. április 5., szombat — Díszünnepség az Operaházban — (Folytatás az 1. oldalról) getlenség és a szabadság fo­rog veszélyben. A kiszolgáltatottság és a kizsákmányolás visszaállí­tása került akkor napi­rendre. Ezért sorakoznak fel most mind nagyobb számban a munkásokon és a dolgozó pa­rasztokon kívül az értelmiségi dolgozók is a párt és a kor­mány helyesnek bizonyult, a gyakorlat példáját kiállt poli­tikája mellett. A magyar nép mindent megtesz, hogy megvalósuljanak a Szovjetunió békej avaslatai Biztos alapokén nyugszik a mi függetlenségünk és szabad­ságunk azért is, mert a szocialista tábor egyen­rangú és egyenjogú tag­jai vagyunk, ahhoz a testvéri közösséghez tartozunk, melynek élén a Szovjetunió áll. Erőinket a varsói szerződésben egyesítet­tük. A mi szerződésünk szük­séges és helyes voltát még jobban aláhúzzák a legutóbbi idők eseményei, különöskép­pen az a tény, hogy az im­perialisták atomfegyverekkel is ellátják a nyugatnémet mi­litaristákat. Dolgozó népünk érdekében szilárdan kitartunk a var- só! szerződés mellett és hűen teljesítjük a szerző­désből ránk háruló köte­lezettségeket. A jelenlegi nemzetközi hely­zetet az jellemzi, hogy szün­telenül növekednek a szocia­lista világrendszer, s különös­képpen a szocialista tábor ve­zetőjének, a Szovjetuniónak erői. A Szovjetunió célja az, hogy elősegítse a legégetőbb problémák megoldását. Ezért terjeszti elő az építő javas­latok egész sorát. A magyar dolgozók e ja­vaslatok mögött állnak, s ezért a magyar kormány minden tőle telhetőt megtesz, hogy se­gítse megvalósulásukat. A világ népei nagy öröm­mel látják a Szovjetunió páratlan technikai és tu­dományos sikereit, amelyek súlyos csapást mér­nek az úgynevezett erőpoliti­kára, keresztülhúzzák a hideg­háború módszereit gyakorló és háborúra törő imperialista kö­rök számítgatásait. Ma már épeszűnek sem le­het mondani azt az embert, aki nem veszi tudomásul, — mekkora változások történtek a Nagy Októberi Szocialista Forradalom óta eltelt negyven esztendő alatt a győzelmes szocializmus országában. A negyvenedik évforduló al­kalmából tartott ünnepi ülés­ről a Szovjet*nió Legfelső Ta­nácsa már azzal a felhívással fordulhatott a Szovjetunió né­peihez, hogy a szovjet hatalom fennál­lásának kezdődő, ötödik évtizede a kommunizmus megvalósításának évtizede legyen. A Szovjetunió ereje — a világ minden népének ereje A közismerten primitív és rendkívül elmaradott cári Oroszországból a szovjet hata­lom negyven esztendeje a vi­lággazdaság vezető helyén álló, iparral és a tudományokban vezetőhelyen álló, legmagasabb felkészültséggel rendelkező óriási szocialista világhatalmat teremtett. A szovjet tudósok alkották meg elsőnek az in­terkontinentális rakétát, a Szovjetunió bocsátotta fel el­sőként a mesterséges holdakat, nyitott új korszakot az embe­riség számára, a terrriészet megismerésében is. A Szovjetunió ereje — a vi­lág minden népének ereje! A Szovjetunió ereje ad a mi számunkra is újabb bátorítást és bizakodást, hogy kitartóan haladjunk tovább a magunk- választotta úton. Mint az egész világ közvéleményében, a ma­gyar dolgozó nép millióiban is óriási visszhangra talált a Szovjetunió Legfelső Tanácsá­nak most született döntése, amellyel kimondta az atomkí­sérletek egyoldalú megszünte­tését. Mekkora' erőt, önbizal­mat fejez ki ez a döntés! A kapitalista országok népei én­nek a határozatnak fényénél még világosabban láthatják azt á valóságot, hogy a maguk or­szágának imperialista, hábo­rús uszító körei félrevezetik és becsapják a népet, amikor a Szovjetunió háborús készü­lődéseiről, támadó szándékai­ról hazudoznak. A százmilliók békeakarata — szilárdan bízunk benne — arra fogja késztetni a ve­zető kapitalista hatalmak politikusait, hogy a kor­mányfők találkozóján meg­vitassák a nemzetközi helyzet égető problémáit és közösen keressék meg­oldásuk gyors lehetőségeit. Külpolitikánk céljai A Magyar Népköztársaság külpolitikáját egyértelműen az határozza meg, hogy a szo­cialista tábor tagja vagyunk, mert ez biztosítja, hogy csor­bítatlanul megőrizzük állami szuverénitásunkat és tovább építhessük hazánkban a szo­cializmust. Politikánk célja az, hogy ingadozás nélkül hozzájár ruljunk a szocialista tábor egységének további meg­szilárdításához, erőinek növeléséhez, s a pro­letárinternacionalizmus szel­lemében ápoljuk és elmélyít­sük a szocialista országokhoz, elsősorban a Szovjetunióhoz fűződő testvéri kapcsolatainkat. A baráti országokkal való szo­ros együttműködés mellett — a békés egymás mellett élés alapelvéből kiindulva — a Ma­gyar Népköztársaság kormá­nya arra törekszik, hogy a nem szocialista országokkal is az egyenjogúság alapján ren­dezzük és fejlesszük politikai és gazdasági kapcsolatainkat, viszonyunkat. Ilyenirányú tö­rekvéseinknek már vannak eredményei. Kapcsolataink a kapitalista országokkal lényegében a ko­rábbi normális szinten telje­sen helyreálltak, sőt több vi­szonylatban ki is szélesedtek. Dolgozó népünk jó munkájával, barátaink támogatásával megvalósítjuk a szocialista építés feladatait Kedves Elvtársak! Pártjával és kormányával összeforrott, egységében erős nép ünnepli ma hazánkban április negyediké tizenharma­dik évfordulóját. Ez az egy­ség a záloga annak, hogy si­keresen valósítjuk meg a szo­cializmus építésében előttünk ájló további teendőket. Idei népgazdaságunk tervei isme­retesek dolgozó népünk előtt. Ezek a tervfeladatok reálisak, arra a biztos alapra épültek, hogy az ellenforradalom által okozott súlyos gazdasági zava­rok ellenére a múlt év máso­dik felében általában már ma­gasabb színvonalon folyt a termelés, az egész gazdasági élet magasabb szintet ért el, mint 1956. első kilenc hónap­jában. A magyar dolgozók munká­ja, a Szovjetuniótól és többi barátunktól kapott segítség tette ezt lehetővé, s most már azt a célt tűzhettük magunk elé, hogy az életszínvonal sta­bilizálása mellett lényegében saját erőforrásainkra alapoz­va, növeljük a nemzeti jöve­delmet, az életszínvonal to­vábbi emelésének egyetlen biztos alapját. Ezévi tervünk ugyanúgy, mint készülő hároméves ter­vünk a párt és a kormány hosszabb időre szóló gazdaság- politikájának részét képezi. Ennek a gazdaságpolitikának lényege az, hogy az ország természeti adottságaira, a reá­lis lehetőségekre, a dolgozó nép öntudatos, jó munkájára és a baráti országokkal fennálló együttműködésre épül, az­zal számol, hogy a legész- szerűbben használjuk fel lehetőségeinket, ilyen módon fokozatosan, de biztonsággal haladjunk előre a szocializmus építésének út­ján. A kormány megfelelő in­tézkedéseket tett és tesz arra is, hogy a legfontosabb terü­leteken bizonyos minőségi át­alakulás történjék a gazdasági fejlődésben. Ezért tűzte ki célul ezévi népgazdasági ter­vünk az ipar szerkezetének fokozatos javítását. A dolgo­zók helyeslésével találkozott a kormánynak az az intézkedé­se, amely a dolgozók anyagi ösztönzése céljából kialakítot­ta a nyereségrészesedés rend­szerét, amelyet a továbbiak­ban is fenn kívánunk tartani. Ennek alapjául a terme­lés gazdaságosságát tekint­jük. Ez évben, az első alkalommal egymilliárd forint nyereségré­szesedést fizettünk ki a dolgo­zóknak. Össze kell fogni erőinket Számtalan más ténnyel együtt ez a tapasztalat is ar­ról győzi meg munkásosztá­lyunkat, műszaki értelmisé­günket, hogy érdemes oda- adóan fáradoznia a terv telje­sítésében, helyes és szükséges, hogy a saját maga érdekében is magáévá tegye kormá­nyunknak a takarékos gazdál­kodásra vonatkozó felhívását. Elsősorban az ipar és a me­zőgazdaság dolgozóin, velük együtt a tudósokon, a tudo­mány szakemberein múlik, hogy megoldjuk iparunk, egész népgazdaságunk további fejlesztésének fontos feladatát: emeljük a termelés mű­szaki-technikai színvona­lát — és különösképpen ezzel a módszerrel tegyük olcsóbbá termelésünket, versenyképessé exportra kerülő termékeinket. Az állami gazdaságok, a gép­állomások dolgozói, a termelő­szövetkezeti tagok és az egyé­nileg gazdálkodó parasztok N. Sz. HRUSCSOV: azzal járulhatnak hozzá saját- magúk és egész népünk életé­nek további javításához, ha mezőgazdaságunkat a belter­jesség irányában fejlesztik, nagyobb gondot fordítanak az állattenyésztésre és lehetővé teszik, hogy a hazai szükség­letek kielégítésén kívül, a régi hagyományoknak megfelelően, mezőgazdasági termékeket is exportálhassunk, s cserébe ér­tük a termelőmunkához és a vásárlási igények kielégítésé­hez szükséges anyagokat, ter­mékeket vásárolhassunk. Min­den dolgozó abban a biztos tudatban munkálkodhat, hogy a párt és a kormány 'szi­lárd, nem kapkodó és nem kanyargó politikája — s ezen belül szolid gazdaság- politikája — megteremti a nyugcdt alkotó munka, a fejlődés, a további gazda­sági sikerek feltételeit. Az ünnepi évfordulón min­den tapasztalatunk és vissza­emlékezésünk számbavétele arról győz meg minket, hogy jó úton járunk, jó cél eléré­séért munkálkodunk. Népünk szabad, független, szocializ­must építő nép. Magának érzi ezt a társadalmi rendet, meg­védelmezi minden ellenséges támadással szemben. Készen áll a munkára, hogy tovább haladjunk előre és felfelé, a szocializmus magaslatai felé. Népünk saját erejében és nagy barátaink támogató erejében bizakodva néz a jövő elé. Éljen április negyediké, ha­zánk felszabadulásának, füg­getlenségének ünnepe! Éljen a magyar és a szovjet nép örök és megbonthatatlan barátsága! Éljen a világ dolgozóit egy­beforrasztó proletárinterna­cionalizmus! Éljen a béke! Münnich elvtárs nagy tet­széssel fogadott beszéde után Hruscsov elvtárs, a szovjet párt- és kormányküldöttség vezetője emelkedett szólásra. A szeretetnek és a barátságnak forró testvéri érzései élnek a szovjet népben a magyar nép iránt Kedves Kádár Elvtárs! Kedves Dobi Elvtárs! Kedves Münnich Elvtárs! Kedves Elvtársak! Barátaink! Engedjék meg, hogy először is szívből jövő köszönetét mondjak a lehetőségért, hogy felszólalhatok ezen az ünnepi gyűlésen, amelyet Magyaror­szágnak a Hitler-fasiszták és horthysta bérenceik igája alóli felszabadítása 13. évforduló­ján rendeznek. Bennünket, a párt- és kor­mányküldöttség tagjait mé­lyen meginditottak Münnich Ferenc elvtárs meleg és ba­ráti szavai, amelyeket a Szov­jetunióról, népünkről, kom­munista pártunkról mondott. Engedjék meg, hogy őszinte köszönetét mondjak eredmé­nyeink ily nagyrabecsüléséért. Küldöttségünket magyar földre érkezésének első pilla­natától meleg, szívélyes ven­dégszeretet vette körül. Jól tudjuk, hogy ez elsősorban azokat a baráti érzéseket fe­jezi ki, amelyeket Magyaror­szág dolgozói a szovjet nép iránt táplálnak. Biztosíthatjuk önöket, hogy a testvéri .szere­tetnek és a barátságnak ugyan­ilyen forró érzései élnek á szovjet népben a magyar nép iránt. _ A Magyar Népköztársaság nemzeti ünnepe alkalmá­ból a Szovjetunió Kommu­nista Pártja Központi Bi­zottsága, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa, a szov­jet kormány megbízásából és nevében, valamint az egész szovjet nép nevében forrón üdvözlöm Önöket, kedves elvtársak és Önö­kön keresztül a magyar dolgozókat. A szovjet nép szívből kíván Önöknek sok sikert a szocia­lista építés nagy munkájához, a béke megszilárdításáért, di­cső hazájuk biztonságáért és függetlenségének védelméért vívott harcukhoz Népeink mindig nagy rokonszenret éreztek egymás iránt A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága és a magyar forradalmi mun­kás-paraszt kormány szíves meghívására jöttünk hazájuk­ba, hogy viszonozzuk látoga­tásukat és jobban megismer­kedhessünk a tehetséges, szor­galmas magyar nép életével, munkás hétköznapjaival. — Őszintén reméljük, hogy a Szovjetunió párt- és kormány- küldöttségének látogatása to­vább erősíti és mélyíti a né­peink között kialakult baráti kapcsolatokat. A szovjet és a magyar nép ellenségei aljas céllal azt próbálják belesuj- kolni a hiszékeny emberek fe­jébe, hogy az orosz-magyar kapcsolatok egész története egyrészt Ausztria-Magyaror- szágnak a hármasszövetségben és az Oroszország elleni há­borúban való részvételre, más­részt a cári csapatoknak az 1848—1849-es magyarországi forradalom elfojtásában vitt szerepére korlátozódik. Ez ostoba, nagyon is átlátszó ha­zugság. Hamisítás, mert úgy igyekeznek beállítani a dolgot, mintha országaink uralkodó, kizsákmányoló osztályainak múltbeli viszonya egyben né­peink viszonya lett volna. Ez azonban két különböző dolog. Aki csak egy kissé is tájéko­zott a történelemben és nem akarja azt eltorzítani, jól tud­ja, népeink milyen nagy ro- konszenvet éreztek mindig egymás iránt. Gondoljunk 1917-re, amikor hazánk munkásosztálya, dol­gozó népe lerázta magáról a cárizmus gyűlöletes igáját, majd győzelemre vitte a Nagy Októberi Szociálist? For­radalmat, s ezzel új korszakot nyitott az emberiség történel­mében, mily lelkesen támo­gatta Magyarország munkás- osztálya, dolgozó népe a fia­tal szovjet köztársaságot. A szovjet nép soha nem felejti el azoknak a ma­gyar dolgozóknak a test­véri segítségét, akik az oroszországi proletariátus­sal és dolgozó parasztság­gal vállvetve, hősiesen har­coltak az Októberi Forra­dalom diadaláért. A polgárháborúban sok tíz­ezer magyar testvérünk küz­dött hazánk ellenségei ellen. Szívből jövő hálát érzünk irántuk. Hálásak vagyunk a magyar munkásosztálynak, a magyar népnek, amely oly áll. hatatos, bátor harcosokat, iga­zi proletár-internacionalistá­kat nevelt, mint Szamuelly Tibor, Kun Béla és az itt je­lenlevő harcos eltvársunk és barátunk, Münnich Ferenc. Kedves Elvtársak! A magyar munkásosztály, amely Inegismerte az elnyo­matás keserveit, mindig a nemzetközi forradalmi mozga­lom harci soraiban haladt. Budapesten már harmincki­lenc évvel ezelőtt kitűzték a munkás-paraszt hatalom vö­rös zászlaját. Mi, az idősebb nemzedék tagjai, jól emlékszünk még, hogy a Magyar Tanácsköztár­saság kikiáltásának híre mi­lyen lelkesedést kellett Orosz­országban és világszerte a dolgozók között. A Magyar- országról érkező hírek „új- jongó örömmel töltenek el bennünket”, s e hírek „er­kölcsi győzelmünkről” tanús­kodnak — írta akkor a nagy Lenin. A magyar munkások példája fényesen bizonyította a marxizmus-leninizmus esz­méinek mindenekfelctt diadal­maskodó erejét, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom nemzetközi jellegét. Vlagyimir Iljics Lenin a ma­gyar munkásokhoz intézett üdvözletében a következőket írta: „Ti háborút viseltek Egye­dül jogos, igazságos, igazán forradalmi háborút, az elnyo­mottak háborúját az elnyomók ellen, a dolgozók háborúját a kizsákmányolok ellen, háborút viseltek a szocializmus győ­zelméért. Az egész világon mindaz, ami a munkásosztály­ban becsületes, a Ti pártoto­kon áll.” A Magyar Tanácsköztársasá­got annakidején megfojtotta a reakció, a nemzetközi imperia­lizmus ereje. Az ellenforrada­lom Magyarországon vadállati módon számolt le a magyar szabadságharcosokkal, tízezer­számra gyilkolták le a magyar hazafiakat, s hetvenezer em­bert vetettek börtönbe. A nép elnyomói még az írmagját is ki akarták irtani a magyar nép ama évszázados törek­vésének, hogy szabadon él­jen, tőkések, földbirtoko­sok és mágnások nélkül. A gyárakat és az üzemeket visszaadták a tőkéseknek, a földet a nagybirtokosoknak, a fasiszta reakció uralmának sö­tét korszaka következett Ma­gyarországon. A szovjet hadsereg segítségével a magyar nép lerázta magáról a fasizmus véres diktatúráját, kezébe vette a hatalmat A magyar munkások, pa­rasztok és haladó értelmisé­giek szívében azonban tovább lángolt a szocializmus eszméi­nek tüze. Semmiféle fasiszta kegyetlenkedés nem tudta el­nyomni a magyar népben a szabadságvágyat, azt a törek­vést, azt az eltökélt szándékol, hogy lerázza magáról a kapi­talizmus igáját és a fasizmus gyűlöletes rabláncát. A szabadság tüze világító fénnyel 1945. áprilisában lob­bant fel, amikor a magyar nép a szovjet hadsereg győzelmeinek eredményeképpen leráz­hatta magáról az átkos emlékű Horthy-rendszert és a fasizmus véres dikta­túráját. saját kezébe ve­hette a hatalmat. Végre valahára elnyerhette a régóta várt szábadságot és függetlenséget! A szovjet katonák, Sztálin­grád hőseinek szivében — Nyugat felé törve — ott élt az 1848—49-es magyar szabad­ságharc és ak 1919-es dicső magyar Tanácsköztársaság em­léke, a Magyarország dolgozói­ra és a német fasiszta meg­szállók uralma alatt sínylődő más országok dolgozóira gon­doltak. A szovjet harcosok az­zal, hogy életüket és vérüket nem kímélve, csapást csapás után mértek a fasiszta hódí­tókra, segítséget ;ádtak azok­nak a népeknek, amelyek oly sokat szenvedtek a hitleri rab­ságban. A magyar Alföldön, a Duna és a Tisza partjain, s a Budapesten kibontakozott nagy csata része volt azok­nak a nagy harcoknak, ame­lyek a dolgozó ember jövő­jéért és boldogságáért foly­tak. A szovjet nép fiainak tíz­ezrei áldozták életüket a ma­gyar nép szabadságáért. Népe­inknek a fasizmus elleni közös harcban ontott vére örökre megpecsételte barátságunkat. A magyar néo megvédte a szocializ­mus építésének vívmányát A felszabadított Magyaror­szág — a szocialista építés út­ján — rövid idő alatt ugrás­szerű fejlődést ért el az ipari termelésben és a kulturális forradalomban, s ezzel a ma­gyar munkások és parasztok előtt szélesre tárta a tudo­mány és a művelődés kapuit. A szocializmus ellenségei fogcsikorgatva nézik a szocia­lista országok dolgozóinak si­kereit. Ezért aztán minden módon igyekeznek kárt okoz­ni ezeknek a népeknek, aka­dályozni őket az új, szocialis­ta élet építésében. Hogy el­járásuk milyen cinikus, ez már abból is látható, hogy nem is titkolják ebbeli szándékukat. Elvtársak! Önök jól tudják, hogy bizonyos kapitalista ál­lamok vezető körei roppant nagy összegeket áldoznak a szocialista országok elleni ak­namunkára, nyíltan hirdetik ellenséges terveiket: a népi demokratikus rendszer meg­döntését és a kanitalista rend­szer visszaállítását. Ilyen aljas tervet szőttek a Magyar Népköztársaság ellen is. Az imperialisták, kihasz­nálva Magyarorsfeág volt ve­zetőinek hibáit és torzításait, 1956. október-novemberében megindították bűnös géDezetü- ket. A kivüről buzdított és szervezett magyar reakciós erők fasiszta zendülést rob­bantottak ki. Minden eszközt felhasználtak a nép félreveze- fésére. Mint a sötét varjúhad, úgy kezdett visszaszállni Ma­gyarországra a szétzúzott, kizsákmányoló osztályok dühödt söpredéke. Előmásztak odúikból a népi demokratikus rendszer álcá­zott ellensége5 A börtönökből kiszabadított közönséges bű- (Folytatás a 3. oldalon)

Next

/
Oldalképek
Tartalom