Népújság, 1958. április (13. évfolyam, 59-83. szám)

1958-04-30 / 83. szám

1958. április 30. szerda

NÉPÚJSÁG

5

Jaroszlav Hasek

születésének 75. évfordulóján

(1883. IV. 30 - 1923. I. 3)

Izórának polgári irodal- mi kritikusai nem tudták, vagy nem akarták felismerni nagyságát, jelentőségét. Duhaj komédiásnak, elvtelen bohémnak könyvelték el, akit egyetlen cél fűt csupán: a nevettetés, a móka, a hecc kedvéért nevetségessé tenni mindent a világon. Azóta olvasóink milliói, a történelem és a helyes irodalmi kritika méltó helyére állította Svejk alakjának megalkotóját: a cseh irodalom legnagyobbjai közé.

J. Hasek diákkorában teszi első irodalmi kísérleteit és járja be — többnyire gyalog — Morvaországot, az akkori Felső-Magyarországot és az Alföldet. Ismergeti a népet, anyagot gyűjt. Minél közelebbről ismeri meg a cseh, morva, szlovák és magyar dolgozó nép elnyomottságát, szenvedéseit, annál elkeseredettebben kerül szembe mindazzal, ami anyagilag gondtalan, nyugodt életet biztosíthatna számára. Alig 20 éves, amikor elhagyja banktisztviselői állását és "hivatásos író lesz: attól a rendszertől, amely oly kegyetlenül nyomja el és zsákmányolja ki a dolgozókat, még a kishivatali állás sem kell neki.

\ pró, humoros elbeszé- lésekkel, útleírásokkal, kedélyes társadalmi anekdotákkal kezdi írói pályáját írásaiban azonban egyre több szatirikus elem vegyül, egyre központibb helyet foglal el bennük az író nagy politikai problémája: az Osztrák—Magyar Monarchia igazságtalansága, iogtalansága. Egyre malibb gúnnyal ostorozza az osztrák államapparátus lel- ketlenségét, a prágai burzsoá társadalom hazugságait és képmutatásait, az uralkodó rendszert kiszolgáló főpapságot Sok száz szatírája közül nem egv szól a régi Magyar- országról. Kegyetlen gúnvjá- nak céltáblái ezekben is az úri Magyarország képviselői, a grófok, nemesek, szolgabi- rák, jegyzők, polgármesterek A magyar dolgozókról mindig szeretettel ír.

kacagott mindenen és gúnyt űzött mindenből, az elhagyott pártokról is, saját lapjából is, a maga házasságából is.

Csalódásai, a kilátástalan- ság, keserves tapasztalatai azonban termékenyítőén hatnak írói vénájára: 1910—13 között csak úgy ontja a szatírákat, s ekkor írja első humoreszkjeit is Svejkről, a derék katonáról. Ez az első Svejk változat Haseknek háború előtti álláspontját tükrözi. Szemben áll az uralkodó rendszerrel, tömegbázisa nincs. Svejk individualista, anarchizmusra hajló tiltakozás a fennálló rendszer ellen. Az 1914—18-as imperialista világháború nem zavarja meg, ellenkezőleg, akkor bontakozik ki pályájának második, fejlettebb szakasza. 1915 tavaszán besorozzák és szeptemberben már orosz fogságban, a cseh légionáriusom oldalán harcol a monarchia ellen. Ebben a légionárius légkörben születik meg a Svejk második változat: Svejk, a jó katona hadifogságban. Ez az írása akkori álláspontjából következően nacionalizmust lehelő, kemény vádirat a Monarchia nemzetiségelnyomó politikája ellen.

A Nagy szakít

Október után a reakciós

Massaryk iránnyal, s a forradalom szolgálatába áll. Belép a Vörös Hadseregbe, majd a pártba, és a néhai bohém a párt fegyelmezett katonájává izmosodik. Ez a három esztendő világít rá igazi énjének mélyére: nem a móka, nem a nevettetés az ő lényege, hanem a harc az imperializmus ellen, a kacaj, tréfa, a gúny csak eszközei, csak fegyverei ennek a harcnak. Ebben a három évben egyetlen szatírát sem ír. Most kommunista lapokat szerkeszt, agitál, hépnevelő munkát végez, Omszkban magas hivatalt tölt be, és éveken át nem kerül egy cseppnyi alkohol a szájába: fegyverrel és pozitív írásokkal segít megvédeni, megvalósítani az új, a szocialista világot- , .

1920 decemberében barátainak biztató hívására hazatér.

Politikai pártállása lassan kristályosodott ki. Többfelé is orientálódik, majd egy időre az anarchista mozgalomhoz csatlakozik. Ez érthető is. Éles szeme az élet minden vonalán meglátta a kivénhedt rendszer bűneit, fogyatékosságait, de hiába kereste az akkori Prágában, nem találhatta meg azt a pártot, amelytől a szociális igazságtalanságok megszüntetését remélhette volna. Ezért nem tudott semmit sem komolyan venni,

A jobboldali szociáldemokraták magatartása, a polgári demokrácia természetesen

nem elégítik ki. Személyes sérelmek is érik. És újra a háború előtti Hasekké válik" megint a régi bohém kocsmahős, de újra kezébe veszi régi tollát is, csak most a jobboldali szociáldemokraták, a hazai reakció ellen írja szatíráit.

J?s hozzáfog élete főművé- nek, a Svejk harmadik változatának megírásához. Ebben a regényben már az érett kommunista magyarázza a háború eseményeit és ad olvasóinak kezébe fegyvert az imperializmus elleni harcra. Témája a kétévtizedes pályája során felgyülemlett keserű gyűlölete elsősorban a Monarchia és az imperialista háború ellen, de általában az imperialista rendszer, a burzsoá államapparátus és az őt kiszolgáló egyház ellen. Nyílt forradalmi hangot nem üthet meg. A tárgyalt korszak egyik bírálójának ott van ő maga, másiknak megteszi Marek önkéntest, a tudatos forradalmárt, de e kettő mellé szüksége van egy harmadikra is*, aki mindent kimondhat anélkül, hogy emiatt különösebb bántódás érhetné. Ezt az alakot formálja magában éveken át, s mire összegyűjtve, rendezve a konklúziókkal együtt a közlésre készen áll hányt-vetett életének sok-sok tapasztalata, megszületett a népi elemekből, képzeletéből és élményeiből formált tolmácsolójuk is: Svejk, a derék katona, a világ- irodalom új típusa, aki könyvből, színpadról, filmről minden magyarnak is kedves, jó ismerőse. Ezzel a csupa derű, bőbeszédű, szüntelenül anek- dotázó, hivatalosan hülyének nyilvánított, csavaros észjárású idiótával végigjáratja a háborús katonaélet minden mozzanatát a sorozástól a frontig és a fogságig, s az ő tőrőlmet- szett, zamatos népi nyelvén, az utca, a kaszárnya, a kocsmák nyelvén világított rá vele minden helyzet, az egész háború nevetségességére.

JJasek élete nagy művét már nem tudta befejezni. Zaklatott élete aláásta szervezetét, s 1923, január, 3-án tüdőgyulladás következtében fiatalon elhúnyt.

Svejkje azonban befejezetlenül is nemcsak kedvelt olvasmánya lett millióknak, hanem a hitleri megszállás idején például is szolgált népnek, íróknak, egyaránt. Svejk alakja ma már a Don Quihote-k, Hamletek, Faustok, Oblomo- vok sorában foglal helyet és hirdeti alkotója nagyságát, aki meg tudta látni, bátran meg merte írni és művészi erejével fegyverré tudta kovácsolni az igazságot, s megtalálta a módját annak is, hogy ezt az igazságot a dolgozó tömegek közkincsévé tegye.

KOCSIS KAROLY,

főiskolai adjunktus

Április 30, szerda:

1948. Az első élmunkások kitüntetése Magyarországon.

1945. A szovjet hadsereg katonái kitűzték a vörös zászlót a Reichstagra.

Hollandia nemzeti ünnepe. Julianna holland királynő születésnapja.

Egerben este fél 8 órakor: IDA REGENYE

Pélyen este fél 8 órakor:

MÁGNÁS MISKA

MUNKÁSOTTHON MOZI, EGER

Április 30-án, szerdán MÁGNÁS MISKA

Magyar zenés film vígjáték. Főszereplők: Mészáros Ági, Sárdi János, Latabár Kálmán.

Egri Vörös Csillag:

Patkányfogó Egri Bródy:

Nem volt hiába Egri Béke:

Szerelem, ahogy az asszony akarja.

Egri Szabadság:

Nincs előadás Gyöngyösi Szabadsági Kicsik és nagyok Gyöngyösi. Puskin: örök visszatérés Hatvani Vörös Csillag:

Oké, Néró Hatvani Kossuth:

Hyppolit, a lakáj Füzesabony:

Rendőrök és tolvajok Pétervására: i-' Vörös kocsma Heves

Dankó Pista

A fakir futóversenyen

VJ^VV\AAA*^AAAA/V'\AAAA/NAAAAAAAAAAAAAAAAAA^AAAAAAAAAA^^AAAAAA^^^A^AAAAAAAAAAA/V^AAA/V\AAAAAA/\A/\A/VVV\A/VVVVVNAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA/VV'

Nagyérdemű gyöngyösi közönség]

Állandó gyermekotthont Heves megyének

— Társadalmi összefogásra van szükség —

Az 1957. év a rádió krónikásai szerint a „gyermekek éve” volt. S valóban, mintha melegebben dobogna az emberek szíve a gyermek szó hallatára. Mintha a sok, régen hulló keserű könnyet most akarnák letörölni, mintha éreznék és tudnák az emberek, hogy nem tettek meg mindent a gyermekek érdekében. A legkis bb faluban is társadalmi probléma lett az árva gyermekek megsegítése. Nőtanács és KISZ városi és falus: iskolák versenyeznek, ki tud több téglajegyet eladni a fóti Gyermekváros bővítésére. Fc-" '- tok tízezrei, párnák, paplanok tucatjai gyűlnek a falusi nőtanácsok buzsólkodá- sa révén. Épül, bővül a fóti Gyermekváros. Az elhagyott gyermekek százai találnak majd itt otthonra, ahol me- legfrivű pedagógusok gész tábora neveli a szocialista társadalom leghűségesebb tagjait. De vajon elégséges-e ez? A Gyermekvá sban idáig Heves és Nógrád megyéből két gyermeket utaltak be. Ötszázból kettőnek jutott hely. És belátható időn belül nagyobbmérvű be -" - lásra nem is lehet számítani.

Az állami gondozásba vétel viszont nem áll meg. Hiszen az elmúlt héten is 24 gyermeket vettünk át a Heves és Nógrád megyei gyermekvédő otthonba. Kénytelenek vagyunk nevelőszülő- aöz kiadni. S bizony, itt sokszor, sem szeretetben, sem megfelelő nevelésben nem részesülnek Azok a nevelőszülők, akiket a. "nzetlenség -í- a gyermek iránti szeretet vezérel, keveseknek bizonyulnak ahhoz, hogy az állami gondozásba vett gyermekeket csak náluk helyezzük el. Kérdezhetnénk. nincs más megoldás7 Meg kell mondanunk, hogy nincs. Az egész megye ’"ü- ’etén n!ncs egy állandó ;el- Tégű otthon, amely hivatva lenne az állami gondo"’ásbs vett gyermekek zömét befogadni. Addig, amig Szabolcs megyében az elha°votf gye-- mekek 87 száza1 ékát gyermekotthonokba helyezik el,

mi alig 10—12 százalékát, de ezt is csak úgy, hogy más megyéből kérünk férőhelyet. Akkor, amikor Hajdú megye most szervezi az ötödik —rer- mekotthont, (a fóti Gyermek- városhoz hasonlót), mi nem tudunk egy 120 személyes intézetet létrehozni.

F kan az átmeneti jellegi! gyermekvédő otthont is szeretnék városon kívül tudni, s hajlandók összetéveszteni egv ilyen átmeneti jellegű otthon funkcióját egy állandó jellegű otthonéval.

A megyei Nőtanács iaen dicséretreméltó cselekedetet visz véghez, amikor áldozatos munkával gyűjti a tégla- jegyeket a fóti Gyermekvárosnak. De nem volna köze'ebb is tennivaló? Nem az a baj, hogy a nőtanácsok ilyen magasztos munkát végeznek, na- nem az a baj, hogv sokan nem látják, hogy minket a segü'-üakarás vezérel. Nin-s egy általános iskolás otthonunk sem, s nincs egy csecsemőotthona sem az egész megyének. Az állami gondozásba vétel 30—40 sz^-y’^ka erkölcsi okokból történik. Mit jelent ez? Azt, hogy a kiskorú a környezetében erkölcsi züllés veszélyének vp" kitéve. A gyámhatóság bosszú, fáradságos és lelkiismeretes munkája révén megállanít.ia a züllés veszélyét. Javasolta a kiskorú intézet: e1he1"'r<azé- sét, — de hová? Mikor egyetlen ilyen intézet sincs. Más megye csak akkor hajtandó tőlünk átvenni gyermeket, ha történetesen neki ni s szüksége a helyre. Ez azonban igen ritkán fordu! elő. Heves megyében is meg ’ehetne oldani ezt a Drobtémát. A mi árva és elhagyott -vermekeink me^Arrto—velnék, hogy többet törőd ’enek ve- tük az arra illetékesek Ne ’együnk több más megyéiéi, de ne legvimk kevesebb sem. Több megértés és sem'teni- ykarás. több erkölcsi támogatás és po«z biztos, sikerrel tár ügyünk. "c

Balogh Béla

Heves- -Hógrád meovei Over» mekvédőotthon vezetője.

Cikkünk

A Népújság foglalkozott a Diófakút-utcai közúti felüljáró újjáépítésével.

A Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium közölte, hogy a Diófakút-utcai közúti fe'ül áró újjáépítését a hároméves terv utolsó évére, 1960-ra állította be.

*

Kiss Erzsébet, gyöngyösi ipari tanuló egy hónappal ezelőtt levélben fordult szerkesztőségünkhöz, me’yben megírja, hogy méltatlannak és igazságnyomán

talannak találja a gyöngyösi Fodrász Szövetkezet határozatát arról, hogy szerződését felbontja. Szerkesztőségünk Kiss Erzsébet ügyét kivizsgálta és a kivizsgálás nyomán cikket írtunk az őt ért igazságta’anság- ról. A cikk nyomán a gyöngyösi Fodrász Szövetkezet vezetősége útból napirendre tűzte Kiss Erzsébet ügyét és megállapította hogy az elbocsátás alaptalan volt. A szövetkezet vezetősége a határozatot visszavonta.

J

óideje járok immár Gyöngyösön színházba, és sajnálattal veszem tudomásul azon tényt, miszerint egyesek sznobságból és stréberség- ből megbontják a rendet, elvetik a jól bevált szokásokat. Feltehetőleg ezen sajnálatos körülmények máshol is előfordulnak, szeretnék tehát rámutatni a hibákra, és a tévelygő- söket helyes útra vezetni.

A sznobok helytelen viselkedése már a kezdetnél megmutatkozik. Ezek a különcködők ugyanis érthetetlen és megmagyarázhatatlan okok miatt már a kitűzött időpont előtt pár perccel elfoglalják helyeiket és ezzel nem egyszer alkalmat adnak arra, hogy az előadást csekély húszperces késéssel megkezdhessék. Ezzel szemben mi a helyes? Legalább harminc, de lehetőleg inkább negyven perccel a kezdés után jelenjünk meg, mert az így elegáns Ha esetleg már megkezdték az előadást, minél nagyobb zajjal, székek csapkodásával, tülekedve üljünk le.

Ugyancsak furcsa az, hogy némelyek nagy csendben, figyelmesen hallgatják a nyitányt, mert ezzel érdektelenségüket árulják el. Leghelyesebb ilyenkor nem figyelni a zenekarra, ilyenkor lehet ugyanis legjobban megbeszélni, hogy „jajj, de ízléstelen ruhája van az Erzsinek”, és „nézd, annak az arcátlan Sárinak, már megiút új vőlegénye van!” Helyes, ha átkiabálunk a tőlünk három sorral előbbre levő Sárihoz is, ilyenképpen: „mondd, drágám, hogy ment ma a tojás a piacon?”

agyon kedves az is, ha operettelőadáson előre lelőjük a poént és fütyüljük a dallamot. Ilyenkor ne törődjünk a stréberek megvető pillantásaival, csak az irigység miatt teszik, nem tudják ugyanis elviselni, hogy mi már ennyire ismerjük a darabot.

A komoly jelenetek alatt lehetőleg hangosan, de legrosz- szabb esetben halkan meséljünk vicceket nőismerősünknek, hogy az minél hamarább nevetőgörcsöt kapjon. Mutassuk meg hozzáértésünket azzal is, hogy felvonások alatt tegyünk a művészekre minél hangosabban megjegyzéseket, pl.: „nézd, az a dagadt, milyen hülyén mozog”.

„Hét éven aluli gyermekét az előadás zavartalansága érdekében ne hozza magával!” — hirdeti a plakát. Jó tehát, ha a kétéves Pityukét is elhozzuk az előadásra, akinek a legdrámaibb jelenetnél jut eszébe, hogy „anyu, ki kell menni!” Ilyen esetben az édes Pityukét dorgáljuk meg minél hangosabban, majd vigyük ki. Vigyázni kell azonban arra, nehogy csendben tegyük be az ajtót, csapjuk be jó erősen. Jó szolgálatot tesz ilyenkor, ha még egy indián csatakiáltást is beiktatunk. Ha esetleg Pi- tyukával nem rendelkezünk, erre az esetre a szomszédoktól kölcsönözzünk egyet.

A ruházatról csak annyit, -í*- hogy a férfiak lehetőleg gyűrött nadrágban jelenjenek

meg. Legjobban megteszi erre az alkalomra egy olajos munkaruha.

A hölgyek öltözzenek ki minél jobban, tegyenek fel olyan kalapot, amelyen van darutoll, dobostorta habbal, rózsabokor, szputnyik, szigonyágyú és egy repülőgép-anyahajó. Csak így érhető el ugyanis, hogy a mögöttünk ülő nem lát semmit a színpadból, s így kénytelen egész este egyszerű, de ízléstelen kalapcsodákon ámulni

Végül: a finálét semmi esetre ne várjuk végig, mint a nagyképűek, hanem már az első akkordoknál igyekezzünk székeken és fejeken át a ruhatárig rohanni, tépjük le egymás ruháját, majd nyomuljunk a kijárathoz, ahol helyes, ha kinyomjuk embertársaink szemét, letapossuk a sarkát, s könyökünket húszcenti mélyen belenyomjuk bal veséjébe. Ha mindezeket megtettük, elégedetten térhetünk nyugalomra, biztosan mindenki megállapíthatta rólunk, hogy kultúrem- berrel áll szemben. — rózsa —

Nem fizetünk rá!

Idegenkedve fogadtam 1958. januárjában azt a felhívást, hogy az fmsz. „biztosítson a tagjai részére kisgépeket kölcsönhasználatra.” Akkor az volt az első szavam, hogy nem kell, mert ráfizetünk. Ennek ellenére mégis vettünk 2 darab vetőgépet, hogy megpróbáljuk mennyire válik be ez a kölcsönhasználat.

A kölcsöngépek után megnőtt az érdeklődés a faluban. Először a mák, borsó, majd pedig a cukorrépa és az árpa vetésekhez kölcsönözték ki a gazdák. Ma már ott tartunk, hogy naponta 5—6 gazda keresi fel a földművesszövetkezeti megbízottat, hogy kikölcsönözze a gépet. Egy szó, mint száz, nem volt hiábavaló, hogy megvásároltuk a gépeket, mert kiszámítottuk, hogy ha 4—5 év múlva megjavításra kerül a gép, akkor sem kerülhet többe, mint az 1 évben beszedett használati díj. Akkor tehát, ha csak a használati díjat nézzük, 3—4 évi bevétel tiszta haszon, nem beszélve arról, hogy az igazi haszon a falu átlagtermésének a megnövekedésében is megmutatkozik. Hiszen azok a gazdák is, akik eddig a kézivetés hívei voltak, ma már ők is — a fejlettebb módszer — a gépivetés hívei lettek.

Azt az idegenkedést, ami a gépivetés ellen eddig mutatkozott községünkben, teljesen le akarjuk küzdeni. A kisgép vásárlással ezt már részben el is értük, de most már meg az a veszély fenyeget, hogy kampány idején kevésnek bizonyul a 2 darab, mert olykor 6—7 gép is kevés lenne, ahhoz, hogy a szükségletet kielégítse.

Ezekután tehát az a véleményem, hogy kell a kisgép a

földművesszövetkezetekbe, mert nem fizetünk rá és ezzel is csak előbbre visszük mezőgazdaságunk fejlesztését.

Nagy Miklós, Szihalom

Éljen a magyar munkásosztály milliós tömegszervezete, a párt

szilárd támasza, a szakszervezet!