Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)
1958-03-11 / 41. szám
1958. március 11. kedd NEPÜJSÄG 3 DR. SZÁNTÓ IMRE: Két március eszméinek jogos örökösei A KÉRDÉS ALAPOSABB elemzése igen messze vezetne bennünket. Itt nem akarunk foglalkozni a szektás, dogmatikus hibákkal, a törvényesség ellen elkövetett bűnökkel, sem azzal, hogy a fordulat éve után a párt és a DISZ nem tudta nagy feladatokra mozgósítani az ifjúságot, vagy hogy az egyetemek és középiskolák gyors és túl nagymértékű fejlesztése következtében előálló korlátozások életbeléptetése milyen mértékben fokozta az ifjúság csalódottságát. Az ifjúság fokozódó per- spektivátlanságához hozzájárult saját jövőjének bizonytalansága, s 1953. júniusa után a párt és a vezetés egységének megrendülésével az országos politika fokozódó bizonytalansága is. Elsősorban ezek a hibák ásták alá az értelmiségi ifjúság és általában az értelmiség hitét, bizalmát a pártban és a népi demokráciában. Inkább azzal szeretnék foglalkozni részletesebben, ami minket, pedagógusokat, nevelőket is érint, s a mi felelősségünket is felveti. Ügy gondolom, nem sikerült konkrét formában, alaposan megmagyaráznunk a márciusi program és a szocialista építés programja és gyakorlata közötti eltéphetetlen eszmei és történeti összefüggést. Más szavakkal: a szocialista építés gyakorlatában nem mindig és nem kellően hangsúlyoztuk a történelmi összefüggést a szocializmus és a magyar haladás sok százados programjai között. Bár a párt a fasizmus elleni harc, a demokratikus népi és függetlenségi ösz- szefogás érdekében helyesen elemezte és használta fel 48 ideológiai örökségét, de a fordulat éve után 48 öröksége kezdett dekorációvá válni. — Dogmatikus történetkutatásunk, bármilyen vaskos kötelekben foglalkozott az 1848/49- és forradalómmal és szabadságharccal, a gazdasági alap kérdéseinek megoldására helyezte vizsgálódásainak súlypontját, ugyanakkor nem, — vagy csak keveset törődött 48 és a reformkor eszmei és világnézeti örökségével. Pedig a reformkor — a fokozatos fejlődés - és 1848/49-a forradalmi korszak-viszonyának helyes értékelése próbaköve és szerves része népfront-politikánk ideológiai megalapozásának. Előfeltétele annak, hogy szélesebb és az egész haladó nemzeti örökséget magában foglaló alapra helyezII. zük hazafias nevelésünket. MÉG SÜLYOSABBAK voltak a mulasztások 1919-el kapcsolatban. 1848 azért válhatott a revizionisták köntösévé. mert elszakítottuk 1919- től. Dolgozó népünk 19-es harcához példát a Nagy Októberi Szocialista Forradalom adta, az erkölcsi és eszmei segítséget az orosz kommunisták nyújtották. Ugyanakkor el kell marasztalnunk történet- írásunkat és tanításunkat, - hogy nem, vagy nem eléggé mutatott rá: 1919 milyen szorosan és szervesen összefüggött 1848-al. Pedig a fordulat éve után, amikor új feladatok léptek előtérbe, igen nagy eszmei segítséget nyújthatott volna 1919 öröksége. Könnyén hajlottunk arra, hogy a Tanácsköztársaság történetében csak a „vörös terrort” emeljük ki, de annál kevesebb szót ejtettünk 19 forradalmi demokratizmusáról, amely képessé tette a munkásosztályt és a szegényparasztságot, hogy fegyvert fogion a proletárha- *alom védelmében. Nem sikerült meggyőzően bizonyítanunk, hogy 1919 nem a magyar néptől idegen kisebbség ügye volt, hanem az egész magyar munkásságé, és szegényparasztságé. Az is súlyos mulasztásunk, hogy a Tanács- köztársaság iskolaügyi törekvéseinek helyét sem jelöltük ki a magyar iskolaügy történetének legfényesebb eseményei között. Pedig a Tanácsköztársaság kultúrpolitikai tevékenységének nem kis mértékben köszönhető, hogv a •nagyar fasizmus minden irtó- hadiárata ellenére sem tudta kitépni a magyar proletár- diktatúra emlékét a dolgozó nép szívéből és emlékezetéből. Nemcsak a dogmatikus történetírás, hanem a párt sem vette észre a nemzeti program és a szocialista építés programja között széles értelmiségi rétegek számára bekövetkezett veszedelmes rést. S a reakció e résbe beleakasz- kodva tudta megtéveszteni ifjúságunkat, és értélmiségün- ket a polgári demokratikus átalakulás és a nemzeti függetlenség száz év előtti programjával, amelyet sikerült neki szembeállítani a népi demokráciával, a szocializmussal, a munkáshatalommal, a párttal, önkéntelenül is Ady szavai jutnak eszembe: „Mi lesz, ha a hívőség meg- [szakad? S az emberek nagyon keserűn Néznek a márciusi napra? Zászlózott, hires, nagy céljait Az Ember gúnnyal megtagad- [ja?” (A mosti március). MERT KEREKEDETT olyan „forradalom”, amely a „Nemzeti dal” szavalgatása és a márciusi 12 pont idétlen utánzása közben a vörös zászlók és csillagok leszaggatásával kezdődött, Mindszentynek, herceg Eszterházynak kiszabadításával, majd a forradalmárok le- gyilkoláfeával folytatódott. Az ellenforradalom fedezékül maga elé tolta a megtévesztett fiatalok ezreit, akik a piros zászló égetése közben annak a Petőfinek nevét vették aja- kukra, aki piros zászló alatt a világszabadságért vágyott elesni a harc mezején. Mindez azért vált lehetségessé, mert a párton belüli opportunista, antileninista frakció már régen mételyezte a lelkeket „ideológiája” révén A párton belüli opportunisták Nagy Imre vezetésével szerettek volna megállni a polgári demokráciánál, szembeszálltak a párt lenini politikáiéval, a- mely a polgári demokratikus átalakulásnak a szocialista átalakulásba való továbbf°ilesz- tését tűzi maga elé. Revizionis táink szerint „nemzetietlen úton” jár, aki túlmegy a polgári demokrácia 1848 március 15-i programján és a szocializmus építőjének vallja magát. így történt, hogy az október 23-i ellenforradalom számára a magyar „nemzeti kommunisták” áruló frakciója A Vas- és Műszaki Nagykereskedelmi Vállalatnál felkészülten várják a tavaszt. A második negyedévben 30 da-' rab 4300 forintos MOPED és 25 darab,Csepel Panni kismotort vásárolhatnak Heves megye motorkedvelői. A Csepel Panni-robogó irányára 6000 forint. Az úitípusú. külsőleg is tetszetős 125-ös Csepel motorkerékpár 12,600 forintba kerül és a keresletet kielégíti, de a nagymotorokból, a 250-es Pannóniákból keveset kapnak az üzletek. Háziasszonyok öröme lesz az 1800 forintos mosógép, amelynek árusítását SZOT-utalványra és szabadon még e héten megkezdik. Az első szállítmány, — 170 darab — megérkezett Egerbe. A legújabb felvételek köadta az „ideológiát”, amikor 48 programját szembeállította a párttal, s a proletárhatalommal. így válhatott lehetségessé, hogy az ellenforradalom, az imperialista reakció — amelynek soha nincs pozitív programja, amellyel a maga oldatára vonhatná a néptömegeket, — álforradalmi frazeológiával odadörzsölözködött a márciusi ifjak, Petőfi robusztus alakjához, s igyekezett — nem is sikertelenül — elorozni 48 örökségét. NEM KÉTSÉGES, hogy a magyar nép legjobb hagyományait a népi demokrácia folytatja és fejleszti tovább új, szocialista alapon. 1848 zászlaját ma az emeli magasra, aki 1919 zászlaját is fennen lobogtatja — aki a békéért, a szocializmusért, a proletárinternacionalizmusért harcol, s az imperializus ellen küzd. Nem engedjük, hogy labanc hazaárulók mocskolják be a szabadság és haladás. Petőfi, Táncsics, a vörös sipkások, a 19-es vörös katonák megszentelt zászlaját, hogy kufár módra elorozzák tőlünk haladó nemzeti örökségünk kincseit. Méghozzá kik? Azok, akik 1849-ben is, 1944-ben ts és 1956-ban is eladták és a szakadék szélére taszították nemzetünket. Werbőcziekkel és Haynauk- kal, horthystákkal és revizionistákkal haladó nemzeti örökségünkön nem osztozunk! Ez egyedül és kizárólag a miénk és soha nem engedjük át a nép ellenségeinek! zött válogathatnak a zene kedvelői a bőséges hanglemezkészletben. 50 darab televíziós készülék is érkezik a második évnegyedben. Újdonságként. jelenik ,meg az üzletekben a magnetofon utóda, a 3000 forintért kapható Detra- fon. Báb; átsző csoport alakult Szihalmon Bábjátszó csoport alakult Szihalmon, tagjai kiszista lányok és idősebb asszonyok. A tagok szorgalmasan tanulják a bábok kezelését, első bemutatkozásuk alkalmával a „Répa” és a „Félig nyúzott bakkecske” című mesejátékkal szórakoztatják a közönséget. A kereskedelem jelenti ... Csepel Panni, rádió és hanglemezek Nőnapi ünnepség Gyöngyösön Szombaton este Gyöngyösön is több helyen tartottak ünnepi megemlékezést és bált a Nemzetközi Nőnap alkálimból. Az üzemek és vállalatok mellett a városi ünnepséget a kultúrház nagytermében rendezték, melyet zsúfolásig nue- töltöttek az ünnepelt nők és az ünneplő férfiak. Az ünnepséget Szepesi Andrásné, a Nőtanács titkára nyitotta meg. Rövid bevezetőjében üdvözölte a megjelenteket, majd megemlékeze t a Nőnap létrejöttének körülményeiről és annak ' jelentőségéről. Ezután Montvai Andor, a gyöngyösi városi pártbizottság munkatársa megártotta ünnepi beszédét. Beszédének elején rámutatott arra a veszélyre, amely ma is fény ge- ti a világot, azoktól, akik újabb háborút akarnak kirobbantani. Elmondta, hogv a háborúellenes küzdelemben milyen nagy szerep vár az asszonyokra, lányokra és a nőmozgalomra. Ismertette, hogy az elmúlt évtizedek harcaiban is milyen nagy feladatokat vállaltak a nőit. Beszélt a nemzetközi és a magyar nőmozgalom vezetőiről és vértanúiról, Hámán Katóról. Marton Flóráról, és még sov hőslelkű magyar asszonyról, akik személyes szabadságukat, családi boldogságukat, majd életüket áldozták a népért es a szabadságért. Megállapította, hogy a nők az elmúlt f3 év alatt a szocializmus felépítéséből is kivették részüket és elfoglalták az őket megillető helyet az élet minden területén, ahol nem maradtak el a férfiak mögött. Ennek ellenére — állapította meg Montvai eltvárs — kevés a női vezetők száma az iparban, kereskedelemben és a kulturális életben. Méltatta az asszonyok hatalmas feie- I lösségét a család és' ß gyermeknevelés terén. Megemlékezett arról a nehéz munkáról, melyet a dolgozó nők végeznek, amikor a nyolcórai munkaidő után még vár rájuk otthon a „második műszak”. — A köszöntő, a s.dnpom- pás csokrok, melyeket a cseretet és a hála virágaiból kötünk, csupán szerény jelképe lehet megbecsülésünknek és hálánknak, melyet asszonyaink iránt érzünk életünket megszépítő gyengédségükért, gondoskodásukért és nélkülözhetetlen munkájukért. Találó és igaz megállapítás, hogy senki nem tud olyan szerényen nagy tetteket véghez vinni, senki nem tvd olyan hallgatagon nagy áldozatokat hozni, mint a nő.... Ennek tudatában köszön t- jük és ünnepeljük asszonyainkat és lányainkat a mai ünnepnapon — fejezte be beszédét Montvai Andor. Az ünnepségen felszólalt Rákóczi Andrásné, aki a nőnap alkalmából a Parlamentben átvette a Munkaérdemérem kitüntetést. Keresetlen és meghatott szavakkal köszönte meg a párt és a kormány elismerését és ígéretet tett arra, hogy a továbbiakban még lelkesebben és ■ da- adóbban dolgozik. A beszéd után a gyöngyösi iskolák és üzemek színjátszói kedves műsorral köszön'ötték az egybegyült asszonyokat. A műsor után Szabó Tivadar hangulatos muzsikájára megkezdődött a tánc, mely a reggeli órákban ért véget. Elkészült a gyöngyösi Mátrai Napok programja Május hónapban Gyöngyösön nagyszabású ünnepségeket rendeznek a Mátrai Napok alkalmából. Az ünnepségek szervező bizottsága elkészíttette a Mátrai Napok programját, amelyet az alábbiak során ismertetünk. Május 23, péntek: 6 órától Rákóczi korabeli jelmezes felvonulás, honvédségi tűzijáték, honvédzenekari műsor, szabadtéri színpadi műsor, tábortűz. Május 24, szombat: 6 órától zenés ébresztő, lovasfelvonulás, 8 órától városi és járási úttörő sporttalálkozó. 9 órától Hámán Kató kulturális járási seregszemle. 20 órától a legjobb járási csoportok bemutatója, egri, gyöngyösi, és budapesti üzemi ének- és táncegyüttesekkel együtt. Május 25, vasárnap: 8 órától sportversenyek. 11 órától térzene. 14 órától lovasfelvonulás ,15 órától ünnepi nagygyűlés, 15.30-kor labdarúgó mérkőzés. 19 órától tombola a szabadtéri színpadon. 20 órától az Állami Népi Együttes műsora. Május 26, hétfő: 9 ‘ órától országos szőlészeti és borászati ankét. A vitaindító beszédet Dögéi elvtárs tartja. 9 órától repülő és ejtőernyős bemutató a Fipishegyen, sétarepülés a közönség számára. 19 órától népdal-est a szabadtéri színpadon, 20 órától táncmulatság. A fentieken kívül mindhárom napon kiállítást rendeznek a város ipari termelvé- nyeiből. Nagy érdeklődésre tarthat számot a fényképkiállítás és a Mátra hegység vadjainak szemléltető bemutatása. BESZÁLLÁS. A kalauzok vékony sípjele élesen hasít végig a hosszú szerelvény mellett. Az idő három óra húsz perc. A helyszín Eger vasútállomása, ahonnan már hosszú évek óta nap, mint nap ebben az időben indul ki a délutáni szeme vvonat Füzesabony felé. Megszokott és szinte hagyományos már ez a déluián: indulás. Éppen úgy hozzátartozik a város életéhez, s az állomás kornyékéhez, mint a hetipiac, vagy éppen ősszel a szüret. Mire a sípjel elhangzik, a kocsik belseje már zsong az utazóközönség hangos terefe- réjétől. Legelőször a falusi nénikék, a piacra vagy vásárolni járó asszonyok szállnak be. ök óvatosak, no meg jobban is ráérnek, mint az örökké sietős, lótó-futó városi ember. Leszedik hátukról a tarka batyukat, elhelyezik táskájukat, kosaraikat és egyéb cók- mókjukat a polcon, vagy az ülés alatt. Várnak az indulásra, s most már nyugodtan, de hangos szóval, sokszor egymást túlkiabálva beszélik meg a nap eseményeit. Mert nagy nap ám az ő életükben, amikor Egerbe jönnek. Elmondják, hogyan adták el a tejet, vajat, tojást, s utána milyen ruhát, cipőt, meleg kabátot és még a jó ég tudja mennyi mindent vásároltak. Ök tehát az elsők, akik beszálltak, s utánuk a munkások, katonák, a kórházból hazatérő betegek, vidékről mindennap bejáró férfiak és nők, vasutasok tarka sokasága tölti ki, népesíti be a kocsik belsejét. DE KÖZBEN kinn a magasba emelkedik a forgalmista zöld indítótárcsája, s a kis gőzös hangos pöfékelések közepette elindul megszokott útjára. S a szerelvény gyorsul, egyre gyorsul, sűrűbben és ütemesebben csattognak az acélkerekek. Lassan elmaradnak a városszéli házak, az ismerős egri hegyek, s a kis vicinális a tőle telhető igyekezettel repíti utasait a síkvidék, az Alföld felé. A kocsik belsejében pedig megindul a beszélgetés, egyre nő a zsivaj. Már nemcsak az ismerősök beszélgetnek, hanem megindul a társalgás, a beszélgetés, a rövid útra egymás mellé került utasok között is. Érdemes lenne nép- számlálást vagy közvéleménykutatást tartani, hányféle korú, nemű és foglalkozású ember utazik most egymás mellett egy-egy kocsiban összezsúfolva. A rohanó, zajló élet, a dolgos hétköznapok minden képviselője megtalálható itt, valóságos kis mozaikja ez az életnek. Színes, tarka és változatos ez a sokaság, mint maga az élet. Az egyik sarokban fekete- kendős asszonyok tárgyalják a piaci árakat, s természetesen azt is, hogyan sikerült a mai bevásárlás. Beszédjükről és ruhájukról ítélve valamelyik füzesabonykpmyéki községből valók. Beszélgetnek, a ■FUZESftBOHY mint ahogy ez már náluk szokás, panaszkodnak. — Hiába, nem vehet az ember mindent úgy, ahogy elképzeli. Nincs most pénze a parasztnak, különösen ilyenkor — viszi a prímet az egyik fősopánkodó, akit a többiek Julis néninek szólítanak. — így van ez bizony, — helyesli a többi Is. így megy egy darabig, de mire a vonat már az első állomásnál fékez, akkorra már Julis néni a bevásárlásoknál tart. — HÁT VETTEM a lányomnak egy ruhánakvalót. Farsang lesz, így hát csak nem viszem a régi ruhájában a bálba. Vettem hozzá az államiban egy szép gyapjú kardigánt, az öregnek egy téli sapkát, meg néhány ingnek- valót. Képzeljék csak, majdnem 900 forintot költöttem el most délelőtt. A többi sopánkodó néni pedig sűrű fejbólo- gatással fejezi ki együttérzését, hiszen ők se igen adták alább, ha már egyszer Egerben jártak. A falusi nénikék mellett álmos, törődöttarcú vasutasok mennek haza szolgálatból. Álmosak és fáradtak, de mégsem alszanak. Tök-ász, zöld tízes, piros ulti — csapkodják az elmaradhatatlan útitársukat és szórakoztatójukat a gyűrött, piszkos kártyalapokat. Nem is lehet igazi vasutas az, aki nem tud kártyázni. Ez a rövid és velős véleményük. A vonat közben már An- dornaktályára ér és egy-két percre megáll. Kevés utas száll le, de felszálló még kevesebb. A szerelvény újra megkezdi lassú döcögését, amely láthatóan szerföltött idegesíti az ablak mellett üldögélő katonákat. Néhány perccel ezelőtt ugyanis szabadsá- gos levelüket vígan lobogtatva futottak ki az egri állomásra, hogy még elérjék a vonatot, s mielőbb odahaza élvezhessék a rövid szabadság múló örömeit. Csak a vonat menne gyorsabban, csak le ne késnénk a csatlakozást Budapest felé. A kocsi belsejében szürke, olajosruhás emberek üldögélnek. Ketten közülük vasúti pályamunkások, a másik három pedig külsejükről ítélve valamelyik gyárban dolgozik. Nehezen indul közöttük a társalgás, hiszen a férfiak nem olyan beszédesek, mint az asszonynép. Miről is eshet szó? — Hideg ez a kocsi, gyenge a fűtés, rosszak az ajtók, meg az ablakok — kezdi az egyik olajosruhás fiatalember. — Méghozzá az a legbosszantóbb, hogy a vasút évről évre jóformán semmit sem változtat ezen — toldja meg a másik társa beszédét a másik ember. , NEM MI tehetünk róla — böki oda az egyik pályamunkás — mi csak a követ krám- pácsoljuk itt a vasúti talpfák alatt. — Pályamunkások? — kérdi a gyárista. — Azok hát, — hangzik a szűkszavú válasz. Hát maga? — A Bervá- ban. — No, ha ott dolgoznak, — mondják csak gyártják már azt a kis Mopedet, lesz-e már belőle elég? Megtalálták hát végre a közös témát, s most már Makiárig szinte megállás nélkül vitatják, milyen is az a kis gép, s vajon beválik-e? Jut-e belőle mindenkinek? Makiáron azután a két bervai munkás leszáll, s elindulnak hazafelé. Itt különben sok utas leszáll és néhány kocsi valósággal kiürül. Még egy utolsó lendület, még egy utolsó nekifutás, s a vonat most már gyorsan rohanja le a 20 kilométeres út utolsó szakaszát. A nénik batyujuk után nyúlnak, a vasutasok utoljára még egyszer osztanak, a katonák szedelőz- ködnek, s gondolatban már a gyorsabban közlekedő fővonali kocsikon utaznak hazafelé. A kocsi másik végén diáklányok készülődnek a leszállásra. Összehajtja újságjait és könyveit az olvasgató utas, csomagja után nyúl egy idősebb bácsi, aki rokoni látogatásra utazik ide a közeibe. A JELZŐ SZABADOT mulat, s a vonat merészen gördül be a jobbfelé kanyarodó síneken a füzesabonyi állomásra. Mint zsongó méhkasból a raj, úgy futnak, ugrálnak szerteszét az emberek, s mindenki elindul a maga útjára. Az árvánhagyott vasúti szerelvény azután lassan benépesül, s nemsokára indul vissza Eger felé, hogy továbbvigye, szállítsa az embereket az élet vérkeringésében. CZAKÓ ISTVÁN
