Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-08 / 39. szám

1958. március 8. szombat NEPÜJS ÄG S Értékesítsük az elfekvő készleteket Jő lenne, ha valamelyik ügyes újítónk egy különleges mágnest szerkesztene, mell gombnyomásra működne és a vállalat raktáraiból pincéiből, meg a telep minden zugából előhúzná a felesleges, az el­fekvő anyagokat és készlete­ket. Ha ezt a csodálatos mű­szert valaki megalkotná, na­gyon kérem, úgy csinálja azt a masinát, hogy az évek óta használatlanul rozsdásodó szerszámokat, gépalkatrészeket és anyagokat a vállalati igaz­gató, főkönyvelő és anyag­osztályvezető szobája elé vonz­za. Nem, ne az irodájukba, — mert oda úgysem férne — ha­nem az ajtajuk, meg az ab­lakuk elé. Gondolom Heves megyében is akadna olyan vállalat, ahol motorokból, szivattyúkból, fú­rógépekből, esztergapadokból, kazánokból, ládákból, tartá­lyokból, igáskocsiból, boroná­ból, darálókból, csövekből, gyalupadokból, ékszíjakból, csavarokból, fúrókból, perse­lyekből, kokszkályhákból, mal- teros ládákból, szegekből, gömbvasból és lapos-acélból olyan szép halmok gyűlnének az említett helyekre, hogy a vállalat gyorsan helikoptert igényelne a szobájukban re­kedt vezetők kimentésére. Addig is, amíg a helikopter megérkezik, igen hasznos len­ne, ha az illetékes vezetők el­gondolkodnának azon. hogy a termelési értekezleteken mi­lyen szép szólamokat mond­tak a takarékosságról, az ön­költségcsökkentésről. Pedig ugye nemcsak akkor takaré­koskodunk, amikor csökkent­jük a selejtet, amikor felhasz­náljuk a maradékot, amikor leoltjuk a felesleges villany­égőt, hanem akkor is, amikor a raktárakban elfekvő sok­ezer forintos készleteket érté­kesítjük. Mert amire az egyik gyárban, üzemben, gépállomá­son, vagy tsz-ben nincs szük­ség, azt másutt hasznosítani tudják. A felesleges készletek feltá­rása és hasznosítása a válla­latok, a gazdálkodó szervek és intézmények állandó jelle­gű feladata. Ha a szobájuk­ban rekedt főkönyvelők idege­sen várják a helikoptert, ve­gyék elő az évvégi leltárakat, hasonb'tsák csak össze az elő­ző évi leltárkészletekkel! Ugye, milyen sok' egyező té­tel akad? Az anyagbeszerző, a raktárosok, de némelyik mű­szaki is „készletező mániá­ban” szenved. Ha sok anya­got rendeltek, dehogy szólnak róla, hiszen a múltkor is fe­lelősségre vonták őket, ami­kor a hitelkérelem felülvizs­gálatakor a bank revizora normafeletti készletet állapí­tott meg. Sokan hallgatnak az elfekvő készletekről, gon­dolván, hátha szükség lesz rá valamikor. Alkalomadtán ma­gyarázzák meg nekik, hogy a bizonytalanra, a majdra nem lehet építeni. Ami fölösleges, ne maradjon az, adják el, mi­nél hamarabb! Mit is lehet eladni és ho­gyan? Sok a rendelet, az em­ber feje meg nem káptalan! Eláruljuk; erre vonatkozólag a 71 1955. Tg. É, 12/P. M. sz. együttes utasítás (Tervgazda­sági Értesítő 1955. V. hó 24,-i száma, Pénzügyi Közlöny 1955. V. hó 18.-i száma) intézkedik. Elismerésre méltó kezdemé­nyezést tanúsítottak az elfek­vő készletek értékesítése te­rén a Gyöngyösi Szerszám- és Készülékgyár, a Felnémeti Fínomszerelvénygyár és az Egri Autóipari Forgácsológyár. Újsághirdetés útján gondos­kodtak a felesleges készletek hásznosításáról. A vállalat vezetői, a KISZ tagok és mindazok, akik egy kicsit is magukénak érzik az üzemet, sokat tehetnek ez ügyben. Ha közös erővel min­denütt felkutatják az elfekvő készleteket és azt visszajut­tatják a gazdasági élet vérke­ringésébe, akkor milliókat takaríthatnak meg a nép­gazdaságnak. Dr. FAZEKAS LÁSZLÓ Sugár István dr. Bartos Imre, Bécsi Alfréd, Pogány Ferencné. Vékony Sándor, Patka Imre. Var­sányi Péter, Bénus Imre, —■ kér. jük, közölje velünk pontos lak­címét. Egyúttal felhívjuk kedves cikkíróink, levelezőink figyelmét arra hogy pontos lakáscímüket minden esetben pontosan tüntes­sék fel a cikk, vagy a levél, eset­leg egyéb írásmű alján is. Papp Béla, Lőrinci: Levelét la­punkban felhasználtuk. Mi is re­méljük, hogy serkentőleg hat majd a Nőtanács tagjaira. Chikán Melithonné, Hatvan: A levelét megkaptuk, kérjük máskor is írjon munkájukról. ifj. Kiss István, Eger: Egerben van több olyan helyiség, ahol al­kalomadtán bálokat lehet rendez­ni, van a SZOT-ban, a városi és járási művelődési kultúrházban és a Tiszti Klubban is. Erdélyi Éva és Törők Margit, Sírok: Kérésükkel forduljanak az egri Kiskereskedelmi Vállalathoz, ha kereskedők akarnak Lenni, a másik kéréssel az MTH-hoz, Munkaerőtartalékok Hivatala, Eger, Zalár u. 11 sz.) ahol bővebb felvilágosítást tudnak adni. A Gyöngyösi Szabó KTSZ munkájáról Március 6-án tartották meg évzáró közgyűlésüket a Gyön­gyösi Férfi- és Női Szabó KTSZ dolgozói, ahol az ed­digi munkájukról tárgyaltak. A szövetkezet tagsága az el­múlt évben sokezer férfiruhát, nadrágot, inget és női ruhát készített a helyi lakosságnak, több mint 10 millió forint értékben. A szorgalmas mun­kának megvolt az eredménye. A szövetkezet évvégi nyere­sége 596 ezer forint volt, ami lehetővé tette, hogy a több mint 100 főt számláló szövet­kezet tagjai közül sokan lesz­nek, akik 2000 forintot kap­nak, a nyereségrészesedés ki­osztásakor. Polgár Miklós Nyári kaland — Háromugrós — Piros-ulti egy este a Szakszervezeti Kultúrházban ... Ahogy elül a város zaja, s egymásután kigyúlnak az egri Széchenyi utca ablakszemei, — fényárba öltözik a sárga-hom­lokzatú Szakszervezeti Kultúr­otthon is. A földszint neon- világítású terméből, az emele­ti helyiségekből egyaránt vi­dám, eleven életet eláruló zaj, énekszó szűrődik ki. Eseményekben gazdag esték ▼árnak itt a látogatókra. — Na, így már jó lesz —, mondja elégedetten Fekete Alajos, a színjátszó csoport vezetője, a „Nyári kaland” c. kisoperett próbája közben. És Elek Ernő, a komikus — civilben a Finommechanikai Vállalat autószerelője — meg­töröli homlokát, mert hát nem olyan könnyű ez a szín­játszás. De még nehezebb a rendező elismerését kivívni az alakítások elbírálásánál. A népes színjátszó gárda most a „Nyári kaland” c. kis­operett bemutatójára készül, s közben az ötfelvonásos „Lakásszentelő”-vel szerepel­nek a környező községekben. De. ez a színjátszó csoport csak egy kis része a 80 tagú szak- szervezeti kultúrgárdának. — 15 évestől 72 évesig egy­aránt találni minden korosz­tálybelit a színjátszók között — mondja Rudlof Károly, a kultúrház művészeti vezetője, aki nagy hozzáértéssel irányít­ja a kulturális munkát;. Ez nem is csoda, hiszen 11 évig tanult a Szovjetunióban és. ott kitű­nő e_ dménnyel végezte el a Képzőművészeti Főiskolát és a Zeneiskolát. Nincs hiány tehát a szak­tudásban. — De a kultúrtagok lelkese­désében sem — mondja mo­solyogva Rudlof Károly. A 72 éves Szabados Józsi bácsi pél­dául olvan lelkesen adja elő paródiáit, mintha hivatása lenne a közönség szórakozta­tása. Még Füzesabonyból is járnak a szereplők a próbák­ra, mint például Geraely Fe­renc és Losonczy Andor. — Mindketten ott laknak és ott dolgoznak. — Még egy liter bort az asz­talra — rendelné a bort az ember, amikor meghallja a 26 tagú népi zenekar régi ma­gyar nótáit, népdalait húzni. De Kodály és Bartók műveit is de szépen zengik a „száraz fák” a fürge ujjak alatt. Aki pedig nem szereti a cigányzenét — bár alig lehet ilyet találni — meghallgathat­ja a 14 tagú szalonzenekar számait. Hetenként kétszer Nik a politikában és a munkában (Képesriport folytatása az 1. oldalról) próbálnak, s igen jó műsor­számokkal készülnek az elő­adásra. Dobban a láb, perdül a szoknya, a csinos egri lányok bokája fölött, csak úgy sürög- nek, forognak, hajladoznak a leány tánc-csoport tagjai a Há­romugrós próbáján. A férfiak lába a verbunkost veri ki, de milyen magyarosan. Nemcsak dallal, tánccal, — mókával lehet találkozni es­ténként a szakszervezeti kul­túrházban, hanem komolyan tanuló, olvasgató, művelődő dolgozókkal is. A nyolcezer­kötetes könyvtárnak ötszáz állandó olvasója van. Kezdő és haladó eszperantó-tanfolya­mon ismerkednek * e nemzet­közi nyelvvel. Nemsokára lá­nyok, fiatalasszonyok számára szabás-varrás-tanfolyam kez­dődik, és egy másik tanfolya­mon pedig a főzés mestersé­gét sajátíthatják el. És amikor esténként vége a próbáknak, a tanfolyamoknak, a barátságos klubhelyiségben várja a vendégeket a sakk, a biliárd, a kártya. Minden gondról—bajról elfeledkezve merülnek bele a játékba, Ijpgy bemondják a negyven száz ultimót — pirosból. De csak filléres alapon.-Tóth­... hogy egy vallási szekta szenttéavatta Churchillt. Vi­lágszerte kétkedéssel, hitet­lenkedve fogadták ezt a hírt, igen sok helyen felháborodva., hiszen Churchillt eddig csak a szitkokban említették együtt a szentek nevével. A kivé­nült háborús uszító, aki a huszadik század majd minden háborújába beleártotta magát, — íme szent lett. Talán a há­borús uszítok, halálgyárosok védőszentje? A pusztulásé, a világégéseké, olyan szent, — melynek nevét nem imádsá­gokban, de örök átok kísére­té bén erúlegétik a háborús özvegyek, a felperzseű falvak életben maradt lakói. Churchill szenttéavatásából következtetni lehet e „vallás” jellegére, s hogy teljes legyen szentjeinek névsora, ezúton ajánlom a listára a „feddhe­tetlen életű” Dulles urat, eset­leg szentnek Hitler Adolfot. Kívánom, legyen nekik olyan „földöntúli boldogságban” ré­szük, mint amilyen sorsot szántak az emberiségnek... ég­jenek el a háború tüzében, hisz annak a „szentjei” ők Churchillel egyetemben. KOVÁCS ENDRE A felszabadulás óta politikai jogaikat is gyakorolhatják a nők. Képünkön az országgyűlési képviselő-választás sza­vazását mutatjuk be. Az élet minden területén megállják a helyüket a nők. Az Egri Dohánygyárban több mint félezer nő dolgozik. Faluest Karácsomlon Karácsondon a kultúrház rendezésében havonta kétszer tartanak faluestet. Ezeken a népszerű rendezvényeken a lakosság kívánságának megfe­lelően különböző tárgykörök­ből tartanak előadásokat. Ed­dig a szerződéses termelésről, az állattenyésztésről, a köz­rendészetről, az egészségügy­ről, a babonákról, a mestersé­ges holdról hallgattak előadá­sokat a résztvevők. Az ilyen faluesteken „telt ház” van a kultúrházban. Legközelebb március 14-én lesz faluest, akkor a legfontosabb rendele­tek ismertetésére kerül sor. (Erki János) Sűrített levesd, mint hullámtéri Egy angol gyár a doweri tengerparton olyan berende­zést próbált ki, amelynek cső­rendszere a tengerben úszik és vihar idején a csövekből nagynyomású sűrített levegő áramlik ki, amely a „hullám­törő” szerepét tölti be. Takarékossági mozgalom a Mátravidéki Erőműben J WSA/\AAAAAAAAAAAAAA/SA/VV\AAAAA/WV>AA/VWVVNAAAAAAAAAAAA/S/SA*\A/NA*WWWVWWSA/\AAA/VVVV\AA/VVWVVVW\A*VW\AA/WSAAA<VWVWWVV\AAA*^>* Lapunk február 11-i számá­ban a Mátravidéki Erőmű ■ílSZ-fiataljai felhívással for- lultak Heves megye vala­mennyi KISZ szervezetéhez, logy csatlakozzanak az álta- uk elindított „Ifjúsági Taka­rékossági Mozgalomhoz”. A felhívás nagy viszhangra talált a megye valamennyi KISZ szervezetében és a vál­lalatok, üzemek, bányák fia­taljai nagy lelkesedéssel csat­lakoztak a felhíváshoz. Egy hete, hogy megindult a százezreket jelentő mozgalom, eredményekről még nem szá­molhatunk be, de hogy milyen előkészületekkel indultak, az igen fontos tényező, a mozga­lom további szakaszában. Az első napokban megnéztük a Mátravidéki Erőmű KISZ szervezetének felkészülését a takarékossági mozgalom bein­dítására. A széllítóüzemben és a gép­műhelyben még elseje előtt megalakultak az ifjúsági bri­gádok. Az ifjúsági brigádon kívül a szállítóknál egy vete­rán brigád is alakult, akik szintén csatlakoztak a mozga­lomhoz, 8 vállalták, hogy munkaidő után a lakótelepen feleslegessé vállt, összegyűj­tött tűzhelyek egyrészét kija­vítják. Megválasztották az ifjúsági őrjárat tagjait, kik­nek az lesz a feladatuk, hogy munkaidő után a fölöslegesen járó gépeket kikapcsolják. Elhatározták, hogy ifjúsági műszaki tanácsot is alakíta­nak, fiatal mérnökök és tech­nikusok képviseletével. Át­vizsgálják a kazánokat, és fel­kutatják azokat a lehetősége­ket, amelyekkel a kazánok hatásfokát növelni lehet. A csillejavító KISZ-istái meg sem várták a mozgalom beindulását, március 1-re, ti­zenöt nappal határidő előtt kijavítottak egy exkavátort. Nagy lendülettel és ambíci­óval látnak a munkához az erőmű fiataljai. Tudatában vannak annak, ha takarékoskodnak, több. sportpálya, mozi, szórakozó­hely és nyereségrészesedés lesz a takarékossági mozga-; lom jutalma. A tőlük telhető; jó munkával azon lesznek,; hogy ők, az Erőmű fiataljai; kerüljenek ki győztesen a; mozgalomból. (KISS) Sándor bácsi, a pedellus JÓL TUDOM, Marczin Sán­dor bácsit kar társai hivatalse. gédnek nevezik, de ő mégis Ipedellus. Csak rá kell nézni, mindenki megállapíthatja ró­la. Hetyke, legényes, de már őszülő bajuszával, csizmáival, rövid kabátjában, ízes tiszán­túli beszédével úgy tűnik, mintha csak róla mintázta volna Móricz Zsigmond Nyilas Misiék Estván bácsiját. Na­gyon csodálkozott, hogy fel­kerestük, hiszen ő nem sok­szoros újító, nem teljesít sok­száz százalékot, ő csak csen­desen elvégzi mindennapi meg­szokott munkáját a Gyöngyö­si Mezőgazdasági Technikum kollégiumában. Raktárt kezel, udvart taka­rít, bevásárolni jár, havat sö­pör, postát hord, reggelit, ebé­det, vacsorát visz „hun hó­ban, hun fagyban, hun meg sárban” a város másik részé­ben lévő leánykollégiumba., „Mindig rángatnak, mint Gyurka az ajtót” — mondja, de nem panaszképpen. Két­féle pedellus van: az egyik­kel mindig hadilábon állnak a diákok, a másikat nagyon szeretik. Mondanom sem kell, ő a második kategóriába tar­tozik, hiszen jó kedélyével, megfontolt véleményével, se­gítőkészségével olyan a fiúk­hoz, mintha apjuk lenne. A minap is odaszól az egyik: „Sándor bácsi! Reggelizett-e már? Mert hoztak nekem ott­honról egy kis pálinkát, de én magának adom, ha elfogadja” Oda is adta az üveget, de ar­ról már ő sem tehetett, hogy szobatársai titkon megiszogat­ták a nedűt, s vízzel töltötték fel az aprócska üveget. — így aztán Sándor bácsi aznap víz­zel kezdte a napot. De nem haragudott meg érte. HA VALAMI munkája van, rögtön ott terem egy seres fiú, mind segíteni akarnak. Sokszor már el kell zavarni őket: „ereggyetek már tanul­ni!” DE ö IS OTT van, ha a fiúknak kell valamit elvégez­ni- Néha akad egy kis baja egyikkel-másikkal, de hamar kibékülnek, mert rájönnek a diákok, hogy az „öreget csak szeretni kell!” Csak azt nem szereti, ha a kaput nyitva- hagyják. Meg a konyhai asz- szonyok néha olyankor hív­ják, amikor máshol van dol­ga. „Olyankor mérges vagyok. De mire a raktárhoz érek, már meg is békültem.” Hát ezért a békés természetéért szeretik annyira felettesei, munkatársai egyaránt. így szeretik, már idestova húsz éve, mert azóta pedellus, méghozzá mindig mezőgazda­sági iskolánál volt. Valahol Hajdú megyében kezdte, mint „kommenciós”. Abban az ing­ben még nagyon sók '’olga volt. mert a tangazdaságot is ő látta el. Most már sókkal jobb, kevesebb a munkája, de azért most is mindig tesz-vesz, soha meg nem áll a keze- Na­gyon büszke a fiára Az is a „mezőgazdasági szakmát” vá­lasztotta, azzal a különbség­gel, hogy már mezőgazdasági mérnök. Itt járt a technikum­ban, ahol az . apja dolgozik, aztán elvégezte az egyetemet, kint dolgozik majd valahol vidéken. így ketten maradnak fele­ségével Sándor bácsiék a kol­légiumi kis lakásban, szorgal­mas munkával, jó barátság­ban a fiúkkal. EZÉRT IRTUNK mi Sán­dor bácsiról, a jó szívéről, be­csületes munkájáról, vidám kedélyéről. Kívánjuk, hogy még legalább húsz esztende­ig ilyen jó egészségben, vi- dáma. , szeretetben és meg­becsülésben töltse be a „pót­apa” szerepét a diákfiúk kö­zött! —• rózsa — i

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom