Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-05 / 36. szám

1958. március 5. szerda

NEPÜJSÄ6

£

Két gazdája van...

I. i az Egri Ingatlankezelő Vállalatnak, mégis hallani nemcsak rájuk, hanem tőlük is panaszt.

Csirmaz Dezső igazgató szerint elismerik, hogy a panasz nagyrésze jogos és indokolt, hogy sok hiba van a házak kezelésénél, de olyan nagy pénzhiánnyal küzdenek — mondja — hogyha nem segítenek rajtuk az illetékesek, képtelenek lesznek még any- nyira is ellátni az igényeket, mint eddig tették. A felújítási keret, mint olyan, a legnagyobb, mégis kevés a megnövekedett igényekhez. A legnagyobb gondot a pénzhiány okozza, s azon túl az anyaghiány. A karbantartási keret megvan ugyan, de a munkaerő kapacitásához és a béralaphoz mérten ez is kevés. A Dobó tér, Kossuth utcai, Vorosilov tér 5. számú házak javítását sem lehet elvégezni pénzhiány miatt. Ugyanígy a _ Kertész utca 1 szám alatti ház visszaalakítását sem.

A gazdaságos lakásnyerésre (irodából, üzletből, borházból lakást alakítani) az idén nem is kaptak keretet, valamint a megosztott lakásoknál új éléskamra és fürdőszoba építésére sem.

Munkaerő kapacitása olyan kicsi, hogy például 4000 bérlőre, illetve 544 lakásra — ami az IKV kezelésében áll — mindössze három kőművessel, két áccsal, egy bádogossal, egy tetőfedővel, három asztalossal rendelkezünk. Vízvezetékszerelőnk három van, napjában viszont „csak” 10—15 csőrepedést jelentenek, villanyszerelő részlegük egyáltalán nincs.

Nemcsak munkaerő hiány a jó munkájuk kerékkötője, sajnos a rendelkezések is sok elégedetlenségre adnak okot. A felújítási keretből például csak nagy bérházaknak invesztálhatnak (Tárkányi utcai házak.)

Az államosított házakból 298-at kérnek vissza, de ha vissza is kerülnek tulajdonosaikhoz a kis házakra akkor sem költhetnek.

Az „úgynevezett” idegenvállalkozásokra 600 000 forintot kaptak, de félév alatt felemésztik ezt az összeget is. Villanyszerelési munkákra 25 000 forintot költöttek csak egyetlen esetben. Anyaghiány a másik forrása a bajoknak és panaszoknak. Tetőcsatorna papíron van csak. Cserépből tavaly 1.9 darab jutott egy házra, bádogból öt mázsa kiutalást kaptak egész évre. A faanyagoknál ugyanez a helyzet. Nagy hiányuk van vízvezeték felszerelésben is. Egy egyszerű WC tartályt nem képesek pótolni, mert nem kapható egész Egerben.

Nagy problémát okoz Egerben a vízveszély. Köztudomású, hogy Eger tufakövön épült és a talajvíz, valamint a rossz vízvezeték hálózat miatt, alapjaiban rendülnek meg egymás után a házak. A Wemer apát utcában is ugyanez a helyzet. Nagyon költséges az ilyen házak „mentése”.

A gépesítéssel is baj van, nagy szükségünk lenne középerősségű szivattyúra, a víz kiszivattyúzásához a pincékből, eddig a tűzoltókat vették

igénybe, akik viszont, csak benzinért akarnak segíteni.

Nagyon elmaradottak a képesítésben, az asztalosaik kézierővel dolgoznak, bádogosaik a csatornacsöveket maszek bádogoshoz kénytelenek vinni

meghajlításra, s így sorolták ezt tovább.

A gondok ismertetésén túl két kérés tolmácsolására is felkértek bennünket. Elképesztő ugyanis az IKV lakók lakbér elmaradása. Ez év január végéig 67 303 forint volt a tartozásuk. A karbantartási költségeket 70 százalékban a befolyt lakbérekből fedezik és ha nem fizetnek a lakók, nem tudnak tatarozni. Másik nagy

panaszuk, hogy a lakók nem becsülik meg a társadalmi tulajdont. Konyhában fát vágnak, fürdőszobában, előszobában állatokat tartanak. A Kossuth tér 1 szám alatti házra 450 000 forintot költöttek. A porcellánkereskedés és a Sportbolt, raktár hiányában, az udvaron tárolja a nagykiterjedésű ládákat, a 21 lakó testi épségét veszélyeztetve. Nem beszélve a három-négy ezer forintos költséggel készített kapuról, amelyet a ki-bejáró autók teljesen tönkretesznek. A szocialista együttélés szabályait nem tartják be a lakók, sok panaszos levél és személyes bejelentés tanúskodik erről.

— „Sok esetben követtünk már el a méltányosság, az emberségesség nevében, jámbor csalást, a szigorú paragrafusoktól is eltekintünk, ha úgy látjuk szükségét, de több türelmet és belátást szeretnénk kérni a lakóktól és több támogatást és erkölcsi segítséget két „gazdánktól” a megyei tanács közlekedési és építésügyi osztályától, valamint a városi tanácstól, — fejezte be nyilatkozatát Csirmaz Dezső IKV igazgató.

Lőrinczy Gézáné

A „szilvórium" gyárban

(A' képesriport folytatása az első oldalról.)

... ,*jyy a Daily Express!

angol napilap rejtvényver-! senyt rendez, melynek győztese nem mindennapi díjat ! kap, egy teljes napig tartóz-] kodhat a Déli-sarkon. „Ez ■ lesz életének leg emlékezete- • sebb napja” így biztatják az< újságbaji a nyertest.

Igazat kell adni a Daily; Expressnek, valóban emlékezetes napot szereznek a rejtvényverseny győztesének, ha; az egyáltalán rá áll az alkura,; annál is inkább, mert köztudomású, hogy a Déli-sarkon; — 70 fokos hideg várja a! győztest.

Ne lepődjön meg tehát a! szerkesztőség, ha nem nagyon! ragaszkodnak a 24 órás Déli-] sarki tartózkodáshoz, s inkább azt kérik, hogy ha le- ; hét a Rivériára adják a „be-; utalót”.

K. E.

Az állami vállalat nagy üstjeiben naponta 12-14 hektó 50 fokos pálinka készül. Itt modernebb gépekkel, az emberi munka megkönnyítésével folyik a termelés, egész éven keresztül három műszakban.

— A BEKÖLCEI Nőtanács < KéPÜnkön Csépány Erzsébet, a vállalat egyik fiatal muri- eredményesen zárta a 47 főj kásnőíe az alszeszt lokolja. vei működő szabás-varrás tan- • folyamot. A záróünnepségen vezetőjüknek, Magyar Júliá-; nak munkája elismeréséül! ajándékot nyújtottak át.

Uton-útfélen gyakran hallottam már ezt a szólás-mondást, hogy még az sem biztos, ami már az ember kezében van. Van is valami igazság ebben a megállapításban, erről hallottam nemrég egy mulatságos esetet.

A poroszlói halászcsárdában ülve, beszélgettem a halászszövetkezet elnökével, s a könyvelővel. Lassún kóstolgattuk a hideg sört, s közben a fiatal elnök, Mester Imre, minduntalan arra kért, hogy írjam meg a következő megtörtént esetet:

— Híres vadászok ezek a poroszlóiak. Tavaly télen történt meg, hogy a vadásztársaság őzre állt lesben az erdőben. Türelmüket siker koronázta, mert a tisztáson hirtelen megjelent egy jólfejlett őztehén. A lelkes vadászok többen is rálőttek, s a vad holtan rogyott össze a tisztás közepén.

— No ez nagyszerű kiáltottak fel örömmel és a zsákmányt serényen vonszolták kifelé az erdő szélére. Am halljanak csodát! A kivonszolt vad hirtelen felnyitotta szemeit, mint az ördög úgy talpraugrott, s uccu neki, egy pillanat alatt faképnél hagyta a meglepetéstől bámuló vadászokat. Sohasem találták meg. Hát ilyen híres emberek a mi vadászaink. — így történt az eset a szerencsétlen vadászokkal, s én pedig azóta kezdek hinni a fent emtifeff" szóTa&WÖhdás igazságában.

xxx

Két héttel ezelőtt pusztaszikszón jártam, s a tsz tanyáján beszélgettem az emberekkel, hogyan készülnek a tavaszra? A beszélgetés a jó meleg istállóban zajlott le, ahol az emberek békésen beszélgettek, pipázgattak, a jászolnál ped’g a szép kövér lovak vígan ropogtatták az abrakot.

Beszélgetés közben jobban szemügyre vettem az istálló belsejét, s feltűnt nekem, hogy az alapja teljesen cementes, hogy a falak több helyen friss téglával vannak berakva egy-egy ablaknyi

területen. ~ Fogadni mernék! — mondtam — hogy ezt o! helyiséget egy magtárból dia-] kították át istállónak, —r

Az öreg tsz-tagok szája mo-\ solyra húzódik, huncutul pis-; lógnak, s tekintetükből látom, hogy nem találtam el az iga-; zat. Hirtelen zavarba jöttem, < de az egyik bácsi mégis a< segítségemre sietett.

~ Nem magtár volt ez ké-; rém, hanem lakás. Ha hiszi,', ha nem, cselédlakás volt ez\ a múltban, szűk, nyomorúsá-\ gos lyukak egy közös tető; alatt. Itt laktunk mi, embe-\ rek laktak itt úgy, mint maJ az állatok. — S az öreg pa-\ rasztnqk itt elkomorul az ar-\ ca, nyilván fájt neki a múU~‘, ra való kellemetlen visszaem-\ lékezés.

Bizony ez igy van. A tégi! cselédlakás ma már csak az! állatoknak jó. Az emberek ‘ ma már mások. Többre vágynak, többet is elérhetnek.; Hiába, a világ nagyot válto-l zott azóta, higyjék el, igy] van ez jól.

Takács József finomító az alszesz tartályt ellenőrzi — régi szakmunkása a pálinkafőzés tudományának.

Akikről keveset beszélünk

AZOKRŐL AZ emberekről és azoknak a munkájáról akarok írni, akiket nagyon sokan ismerünk. Szeretjük is őket, mert ők is hozzátartoznak a városhoz, falvakhoz de munkájukról — a nyilvánosság előtt legalább is — keveset beszélünk. Pedig gyakran találkozunk velük, de szinte természetesnek vesszük, hogy dolgoznak.

A tánctanítókról van szó, akik a maguk területén a£ ifjúság nevelésében a megye falvaiban és városaiban veszik ki alaposan részüket. Ki ne ismerné Egerben és a megye sok falujában Begovics Emil bácsit, Valkai Emilt, Gyöngyösön és környékén Szabó Tivadarnét, Bezzeg Ferencnét, Hatvanban a Szabó-házaspárt, Kálban, Verpeléten Lajos bácsit (Tarjáni Lajos). Bcdony- ban Kaltenstein Sándort és a többieket, akiket még nem soroltam fel. Azt gondolnánk, hogy könnyű dolguk van. Könnyű mesterség az övék, és szórakozva keresik a pénzt. Pedig nem így van. Nagyon sokat dolgoznak, sokat éjszakáznak, sokat utaznak, s az idény alatt keveset pihennek.

A napokban Tarnaleleszen jártam, az autóbuszva várva, bementem az iskolába. Éppen ott találtam Begovics Emilt, aki a kis apró falusi nebulókat tanította táncolni. Kérdésemre elmondta, hogy délután •U van tanfolyama, este Domonkosra megy át, a felnőtt tanfolyamot vezeti, reggel onnan megy vissza Egerbe, mert másnap este már Ostoroson kell lennie. Beszélgetés közben sok mindenről esett szó. Először a munkaközösségről, mert hiszen a Heves megyei táncpedagógusok munkaközösségben dolgoznak. A munkaközösség 1951. szeptember 1-én alakult meg. Magánjellegű munkát egyiken sem végeznek, mert vagy munkaközösségi tag a tánctanító, vagy valamelyik művelődési ház alkalmazottja. Egymás kozott felosztják a munkaterületet a lakóhely szerint. Munkaegységre dolgoznak, mert a munkaközösség önfenntartó szerv. Náluk úgy van, mint a mesében, amit télen keresnek, abból kell megélniök nyáron is. Van bizonyos mennyiségű tartalék- és jóléti alapjuk is. Elmondta, hogy munkájukban sok segítséget kapnak a KISZ- től, a kultúrotthonoktól és a pedagógusoktól, de ha szükség van rá, segíti őket mindenki. — Hogyan történik a beteg- ellátásotok, mennyi a nyugdíj, biztosítva van-e a nyugodt öregség? — kérdeztem tőle. — Ez az egyetlen panaszunk, — válaszolja, — sajnos, sem a betegsegélyezést, sem a nyugdíj ügyét nem rendezték. — Amikor megalakult a munka- közösség, a népművelési minisztérium múnkatársa megígérte, hogy ezeket a dolgokat

rövidesen rendezi a minisztérium. S ez a rendezés a mai napig sem történt meg.

— S MI LESZ, ha már nem tudtok tanítani? — kérdem. — Igyekszünk hamar meghalni. — válaszolja ironikusan Emil bácsi. De a táncoktatóknak, reméljük, más fináléban lesz részük, s az illetékesek rájönnek, hogy egy ilyen nyitott kérdést nem lehet sokáig húzni, s meg kell oldani, mert ennek a megoldását többezer ember várja az országban. Persze azért nem keserednek el. Az elkeseredés nem lenne összhangban a munkájukkal, de azért szeretnék, ha többet törődnének velük. Hiszen némelyikük élete valóságos regény. Begovics bácsi, péMá- ul, a munkáját Temesvárott kezdte 1923-ban. Dolgozott Kolozsváron, Budqnesten és 1945-től Egerben. Bizony a 35 év alatt többezer embert tanított meg az ildomos viselkedésre és a különféle korok táncaira. Emil bácsi szerint, ők nemcsak tanítanak, hanem tanulnak is. Hiszen a one- stepp-től a Shymmvn keresztül a Rock-and-Rcll-ig és a csa-csa-csa-ig na»v út van S ezt az utat ők mind végigjárják. — Voltak-e rossz tanítványai? — kérdeztem. ■—1 Csak a fejét csóválta. Rossz gyermek nincs, ez az ő pedagógiába. Minden gyermekkel, vagy felnőttel csak bánni kell tudni. Még pedig udvariasan, türelmesen és figyelmesen. Per-! sze, akik azt hiszik, hogy ezek az emberek csak táncot ta-! nítanak, tévednek. Sokkal! több az ő munkájuk. A dara-! bős, sokszor szögletesen moz- ró fiatalokat kell megtanítani! illemre, jó modorra, kulturá-! lis viselkedésre. Arra, hogy! miként lépjen be egy te-! rembe, hogyan öltözködjön, hogyan kérjen fel egy leányt,! hogyan viselkedjék tánc köz-' ben, stb. Ezzel bizony megkönnyítik az iskolai és ifjúsági nevelők munkáját. S így, egy- gyel több ok szól amellett, — hogy ezeknek az embereknek munkájára '■zámítani kell.

— MI A VÉLEMÉNYED a modern táncokról és a jam- pizásról? — A véleményem ugyanaz, mint az előbb. Nincs csúnya tánc, csak csúnyán táncoló emberek vannak, de ezek is mind kevesebben. — Minden tánc szép, csak szépen kell táncolni. A Calypsó-t és a többi modern táncot is • lehet ízlésesen és szépen táncolni, akik csúnyán táncolják, azok nem tanulták, hanem „tudják” a táncot, és nem a tánciskolákból kerülnek ki. Az ilyenek ellen kíméletlen harcot folytatnak a tánctanítók és a KTSZ-szervezetek. a kul- túrotthonok. Az ifjúság nevelésében igen nagy munkát végeznek a tánctanítók, megérdemlik a megbecsülést és a munkájuknál a több segítséget. Schillinger Attila

Huszár Zoltán cefréző, a már kifőtt cefrét távolítja el a kádakból, hogy helyére friss anyag kerüljön. Az udvaron már egész cefrehegy magasodik,

— ez is mutatja milyen jelentős mennyiségű pálinka készült ebben az üzemben.

Jó-e a pálinka, megfelel-e ízre, fokra a követelményeknek, ezt az üzem laboratóriumában döntik el. Ha a próbát kiállta a fiatal pálinka.

akkor útjára indulhat szerte az országban, országhataroi it tál.