Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)
1958-03-30 / 58. szám
<í «epcjsag 1958. március 30. vasarnap Húsvéti őrjárat ÜGY HÍRLIK, ha a mostani időjárás tovább tart, az idén a húsvéti nyuszik jegesmedvebőrbe bújva jönnek köszönteni. De mi, akik a megszokások rabjai vagyunk, — tél ide vagy oda —, sülttel, jóféle édességekkel, borral és likőrrel várjuk a tapsifülesek ünnepét, hogy a másodnapról ne is beszéljünk. Bizony ne. Mert lo- csolkodáskor, dél táj ban, any- nyi beszédhibás férfiú csámborog majd végig az utcákon, hogy ember legyen, aki még beszélni tud velük. Hogy a teljes, 220 voltos feszültség elérhető legyen a húsvéti napok alatt, bizonyos kellékekre van szükség. Mindenekelőtt pénzre. Előrebocsátjuk, hogy ez ügyben senkit sem fogadunk, és beszerzésére vonatkozólag minden felvilágosítást megtagadunk. A húsvét sikere másodsorban az előállítandó ételek sokféleségétől függ. Mi van a hozzávalóval? A háziasszonyok ilyenkor megrohanják az üzleteket. Minden ünnep előtt szárnyrakap egy „típusrémhír”, mely elsuttogja, hogy „nem lehet kapni mazsolát, a sonka az utolsókat rúgja, s a tojásokat már nem csokoládétyúkok tojják, hanem maceszből készítik.” Ilyenkor az apák berzenkednek és elhatározzák, hogy majd ők megmutatják. „Enni, vagy nem enni!” — ez a húsvéti főkér.dés. Kiss elvtárs, az egri Füszért áruforgalmi osztályának vezetője, már csak azért is rokonszenves nekem, mert látszik rajta, hogy ételben is szereti a jót. S ez egy élelmiszerkereskedelmi vállalat funkcionáriusánál döntő szempont kell legyen! Éppen ezért megnyugodva vettem tudomásul, hogy idén 6 millió forinttal nagyobb értékű élelmiszer raktárkészlet vár a vevőkre, mint máskor. Liszthegyek, mazsola, zsír, szárított tészták, konzer- vek s a húsáruk végtelen választéka vár vevőire. És az édesipari cikkek? Egy részüket lóhalálában Gyöngyösre kellett irányítani, mert annyi van, hogy az egri közönség már nem képes többet felvásárolni belőle. A Füszért ez úton is üzeni a vásárlóknak, hogy mindenki teljesítse túl, mondhatnám feszítetten étkezési tervét és a háziasszonyok legalább háromfajta süteményt készítsenek, mert a máskor gyakran hiánycikként jelentkező élesztőből most annyi van raktáron, hogy a rémhírterjesztők egészen belebetegedtek. Hús, konzervek, felvágottak is bőségesen rendelkezésre állnak a locsolkodás napjára készítendő szendvicsekhez. AJÁNDÉK! A feledékeny férjek ilyenkor mindent a szegény nyuszira kennek. Bementem tehát a Könyvesboltba, hogy körülnézzek. „Uram, — támadt rám egy harcias vásárló —, írja meg, hogy Pas- suth legújabb könyve a Lagúnák, mindössze 8000 példányban jelent meg s fél országon át hajszolom hiába.” A többi vásárló is vérszemet kap: „Miért nincs Fritz Kahn? Hol van Jókai Kőszívű embere? Miért nem lehet Egerben borászati, szőlészeti könyveket kapni?” — Igen, az alkalmazottak is elmondják, hogy egy-egy keresett könyv aránylag nagyon kevés példányszámban jelenik meg, egy-két darabot kapnak csak belőle s utánarendelni lehetetlen. De a nyuszik nem tűrik, hogy a gyerekek hús- vétjába üröm vegyüljön: 12 forintos kihaj tós képeskönyvek, nyuszis leporellók várják a vásárló mamákat. Ácsorgók a kirakatok előtt: fényképezőgépek, • divatos fe- hérneműek, sok szövet, tavaszi cipőújdonságok várják a tehetősebb házi nyulakat, de az efféle szürke mezei nyúl is rózsaszínűre varázsolhatja maga körül a világot, ha bevásárol az ünnepek előtt piacra került sokféle és bő választékú palackozott italokból, likőrökből és pálinkákból. Egy gondolat bánt engemet - töprengek városon át —, vajon lesz-e hal az idén? De a bódé zárva, a halas nénit nem tudom meginterjúvolni. Pedig velem együtt sok egri van, aki él s hal a halért, hallják meg hát a halasok: halaszthatatlan feladatuk legyen a halat biztosítani, az egri halandók számára. „Nagypénteken mossa holló a fiát.. — brr! Ebben a hidegben? Fürdő helyett én inkább egy jó meleg és barátságos kisvendéglőt választanék. Egerben? — kérdi meglepve a tájékozatlan. Igen, igen! Kettő is nyílik egyszerre: a Vörös Rák halászcsárda (mégis lesz azért hal!) és a Mecset-vendéglő. Olcsó és jó ételek várják — reméljük — azokat, akik még húsvétkor sem tudnak nyugodtan otthon ülni. Tessék? Hogy ne személyeskedjek? Bocsánat. „NYULAM, NYULAM mondd meg nékem, honnan lesz mindehhez pénzem?” Érzi szívem s felsóhajtok, amint hazafelé tartok... Pagony Lajos — GYÖNGYÖSÖN, csütörtökön este a TTIT rendezésében Borhi Ottó zenetanár Wagner Richardról tartott előadást. — AZ EGRI VÁROSI tanács mezőgazdasági osztálya vasárnap de. 10 órakor a városi borverseny győzteseinek díjkiosztását tartja a Gárdonyi Géza Gazdakör Eger, Kertész u. 100. sz. helyiségében. Ax semmi! Ö rök emberi tulajdonság:, mások szerencséje jobban bosszant, mint a saját pechünk. A napokban megyek az utcán és találkozom egy biztosítási ügynök ismerősömmel. Beülünk egy feketére a presszóba és az újságot böngésszük. Olvasom: egy déldunántúli bányász négyszázezer forintot nyert. „Pokoli szerencséje volt” — kiáltok fel. „Csak lottózni érdemes.” — Az semmi! — legyint az ügynök — ezt hallgassa meg: volt egy ügyfelem, tavaly ötvenezer forintos tűzbiztosítást kötött egy rozzant, ócska házra. Még jóformán ki sem fizette az első részletet amikor kigyulladt az építmény. Ügyfelünk falusi volt, az intézet különös súlyt helyezett arra, hogy gyorsan, késedelem nélkül kapja meg a biztosítási összeget, az ilyesmi jó benyomást kelt a biz- tosítandók között.. —\ Való bari érdekes! — De ez semmi! Három hónap múlva ez az ügyfelünk húszezer forintos szavatossági biztosítást kötött, s ez azt jelentette, hogy autójával bárkit elgázolhatott, bármilyen anyagi kárt okozhatott: a balesetből eredő károkat cégünk megtérítette. Képzelje: jóformán még ki sem fizette az első részletet, amikor... — Nekiment valaminek s a biztosító fizetett!... Óriási! — Eltalálta! De ez semmi! Néhány héttel ezelőtt ugyanez az ember ötvenezer forintos életbiztosítást kötött. És most szóljon hozzá: még jóformán ki sem fizette az első részletet, amikor megütötte a guta... Na, mit szól? Vannak még szerencsés emberek a világon. Neki legyen mondva. — pala — Ar M ÍAQj aE©(^ © wmdio Hol volt, hol nem volt, élt egyszer nagyon régen egy szegény öregasszony. Kint a falu szélén lakott nagy magányában. Éjjel-nappal varrt és varrással kereste meg a mindennapi kenyerét. Este későn feküdt, reggel korán kelt és nagyon sokat dolgozott. Egyik este, mikor lefeküdt az öreg anyóka, a tű meg a cérna elkezdtek beszélgetni. — Hej, — nyújtózkodott hosz- szút a cérna —, milyen szerencsés is velem az öregasszony. )n varrom a ruháit és bizony, lélkülem talán éhen is halna zegény. — Miket beszélsz? — csat- ant fel a tű. — Hogy te varrsz? Iát akkor én ugyan mit csi- lálok? — kérdezte sértődötten i cérnától. Addig-addig vitatkoztak, míg végül is alaposan összevesztek. Mindkettő a maga igazát bizonygatta és nem engedett egyik sem a másiknak egy tűhegynyit. Egyik napon aztán az öreg anyókát meglátogatta kedves unokája. — De jó, hogy jössz, leikecském, — örvendezett az anyóka és csókokkal halmozta el unokáját. — Éppen most fogyott el a cérnám, és cérna nélkül bizony nem tudok varrni. Szaladj el gyorsan a boltba és hozz nekem egy gombolyag cérnát. — Szívesen, nagymama, — válaszolt az unoka és máris szaladt a cérnáért. Este aztán, mikor a ház újra elcsendesedett, megint elkezdett beszélni a cérna: — No, kedves tű, mit szólsz hozzám? Ki varrja hát a ruhákat? Miért nem varrtál hát egyedül, nélkülem? A tű nagyot sóhajtott, és így válaszolt szomorúan: — Ügy látszik, mégis csak te varrsz, és énrám már nincs is szüksége senkinek. — Panaszkodott a tű és elkezdett keservesen sírni. Sírt, sírt, annyira zokogott, hogy egyszercsak kettétört. Másnap reggel varrni készült az anyóka, hát látja ám, ... hogy az egyik Canadá- ból hazatért disszidens panaszolta, nem tudott megélni munkalehetőség hiányában, mert legutóbbi mosogatói állásából is „kifúrták”. Ez még érthető, hiszen az „új amerikás” magyarok közt nagy küzdelem folyik egy-egy állásért, de az már fölöttébb furcsa, hogy a „Csodacsatár” című film ismert főszereplője, Pongrácz Imre fúrta ki állásából a derék mosogatót. Ugyanis a kérdéses vendéglő mosogató-konyhájában öt dollárral többet kereshet, mint előző helyén, ahol a néha-napján befutó televíziós reklámműsor statisztájaként tengődött. A „Csodacsatár” a dédelgetett filmszínész, a hírek szerint nem éppen szakmájához vágó munkát kapott az ígéret földjén, s most talán még savanyúbb grimaszokat vág a piszkos tányér mosogatása közben, mint „Csodacsatár” korában, az emlékezetes plakáton. Ez egyáltalán nem esik nehezére, mert van is miért savanyú ábrázatot vágnia, különösen, ha arra gondol, hogy azok a színészek, akik hűek maradtak a hazához, nem nagyon szorulnak arra, hogy mosogatóhelyiségekben produkálják magukat. S ha ez eszébe jut, biztos szívesen földhözvagdosná a gondjaira bízott tányérokat, de nem lehet, mert levonnák a fizetéséből, vagy kirúgnák, ami még rosszabb lenne, mert újból verekedhetne egy kis állásért a többi mosogatókonyhák alkalmazottaival. K. E. hogy a tű ketté van törve. — — Uram fia, mi történhetett ezzel a tűvel? — csapta össze kezeit. — Már most mitévő legyek? Hogyan tudnék tű nélkül varrni? És ékkor váratlanul újra betoppant a kis unoka. — Csakhogy jöttél, édes gyermekem, látod, megint bajban vagyok, — 1 panaszkodott a nagymama unokájának. — Eltörött a tűm és bizony ki látott még tű nélkül varrni? — Annyi baj legyen, — mondotta a kis unoka és máris futott a boltba tűt venni. Este aztán, mikor az öreg anyóka nyugodni tért, halkan megszólalt a tű. — No, cérnácska, mennyire haladtál nélkülem? — Ö, kedves tű, — válaszolt a cérna —, bizony semmire se haladtam nélküled, de legalább megtanultam, hogy tű nem varrhat cérna nélkül, a cérna nem varr a tű nélkül, hanem együtt varrunk, tű és cérna közösen, összefogva, közös erővel. És azóta a tű, meg a cérna a legjobb barátságban vannak egymással. SZALAY ISTVÁN M A K C I U S 30: Megtolt Kultsár István hírlapszerkesztő. 1908-ban született Gelléri Andor Endre író. NÉVNAP Ne feledjük, hétfőn: ÁRPÁD kedden: HÜGÓ li fusil — GYÖNGYÖS VAROS ipari osztálya a második negyedévben a magánfuvarozók között húsz ipari engedélyt oszt ki. — A HATVANI VÁROSI KISZ bizottság, a Járási Könyvtár és a Bajza József Gimnázium „Jó barátom a könyv" című pályázat eredményhirdetése alkalmából a városi kultúr- otthonban irodalmi estet rendez április 1-én este 6 órakor.- A HAZAFIAS NÉPFRONT iskolaügyi ankétot rendezett Hatvanban az egészségügy problémáiról. Az ankéton meg jelentek az általános iskolák igazgatói és az orvosok. Az ankéton különösképpen az iskolahigiéniának növeléséről volt szó. — A GYÖNGYÖSI Fatömegcikk Ktsz első negyedévében 280 000 vállfát készít el. — ÍRÓCSOPORT alakult Gyöngyösön a város és a járás tehetséges toliforgatói részére. Az írócsoport vezetésére Papp Miklós tanárt kérték fel, — EGERBEN a nemzetközi nőnapon Heves megye két kiváló egészségügyi dolgozóját — Solymosi László- né járási vezető védőnőt (Hatvan) és Susovicza Anna. az egri, I. számú kórház belosztályának vezető ápolónőjét lelkiismertes munkájukért az egészség- ügyi .miniszter „Az Egészségügy Kiváló Dolgozója’ jelvénnyel tüntette ki. 1945 -ben halt meg, a háború ' utolsó napjaiban, amikor több . mint húsz magyar író pusztult el ugyanazon kegyetlen . sors áldozataként, köztük olyanok, mint Radnóti Miklós, Sárközi György, Szerb Antal. Legtöbbjüknek az élet ugyanazon változata jutott osztályrészükül: mellőzötten. üldöztetésektől zaklatva, sze- ( génységtől megnyomorítva élték le rövidre szabott életüket. Ahogy életük félbeszakított élet volt, töredékében maradt legtöbbjük életműve is: az írói alkotás. 1908-ban született Óbudán. Apja lakatos, majd katonának viszik, s ez időtől fogva a szegénység lesz a család állandó kísérőtársa. A g’mná- zium hat osztálya, majd a technológia elvégzése után ő is a lakatos-szakmában próbál elhelyezkedni, de ez alig sikerül neki Néhány esztendő alatt harminc foglalkozási ággal ismerkedik meg, s a nyomor ú;abb és újabb változataival. Tizenhat éves korában kezd verseket, novellákat írni, dicsőségvágy és különösebb önbizalom nélkül, inkább lelki kényszerből. Az Est egy tehetségpályázatán tűnik fel először, s nemsokára úgy üd- vözlik őt, mint egy távoli világrész felfedezőjét. Valóban, a magyar élet egy ismeretlen táját tárta fel írásaiban: Óbuda perifériájának szomorú valóságát tette költészetté, a szegények, a tönkrementek, munkanélküliek, inasok világát emelte be az irodalomba. Szomjas inasok című első novellás kötete is csupa elesett embert vonultat fel. — Sorsuk a másoktól való függés, az állandó kiszolgáltatottság. A véletlen sodorja őket, s kétségbeesett helyzetükből menekvés két irányban lehetséges: az öngyilkosságba, vagy a va- 'óságot szépítő faritáziába. Gelléri már ezekben a novellákban is bírál, hősei azonban tehetetlenül pusztulnak el fellángolásaikban és zendüléseikben. Az elnyomó rend minden jogos lázadást elfojt, s az író szinte már minden lázadás értelmetlen voltát hirdeti. A lázadás és a belenyugvás hangja Gelléri korai novelláiban egyaránt megszólal. Az ellentmondásokat egyelőre feloldani nem tudja. Nem tisztázódik, vajon a lázadást, vagy a belenyugvás egyetlen megoldását javasolja-e inkább A képek amiket nyújt, sokszínű, és valósághű ábrázolások, de egységes mozaikká nem illeszti azokat össze. Gelléri novelláiban sem epikus, sem elbeszélő, a szó igazi értelmében. Nem egy elbeszélése prózában írt költemény. Azzá teszi őket az író líraisága, a pillanatnyi élményekhez való tapadás, a novellák önéletrajzi jellege, vallomásszerű hangja. Nem a múltba tekint, inkább pillanatokat, hangulatokat idéz, a mű szinte egyidejűleg születik meg benne az élmény születésével... Innen van az is hogy Gelléri teljes sikerrel csak azt tudta leírni, amit közvetlenül élt át, s azokat, akiknek sorsával a maga sorsa találkozott. üzért van az is, hogy nem sikerült nagyobb epikus munkát alkotnia. Egyetlen regénye, a Nagymosoda, ismét a szegényekhez való hűségét igazolja, de társadalomszemlélete éppen nem megnyugtató: mondanivalójában az elnyomók „lelkiismeretét“ felébresztő szándék húzódik meg, és itt is hiányzik az átfogó világszemlélet Az életet most is csak apró darabjaiban látja. Dolgos kisIdénybölcsődék nyílnak a megyében Gelléri Andor Endre (1908-1945) embereit szíve minden szereti tével öleli magához, most ia bennük él, amint azok vállalják nehéz sorsukat, vagy kilátástalanul keresik jövőjüket, de hogy mi a jövőjük, s főképpen, hogy milyen legyen ez a jövő. arra már rendszerint nem ad feleletet. A Hold • utca es a Kikötő című novelláiban társadalom- kritikája már erősebben és elevenebben lüktet. Már eltűnik a belenyugvás és lázadás kettőssége, de a Gyászmenet és Elmúlás soraiban pesszimizmusa újból nem engedi tiltakozni, s a lázadás újból a türelem hitvallásába torkollik bele. A harmincas évek során gyakran próbál kimenekülni eddigi hangulatköréből, míg végre 1935-ben a Nyugat pályázatára megszületik Gelléri világnézetileg is legteljesebb elbeszélése, az Ukránok kivégzése. A novella Sallai és Fürst meggyilkolását eleveníti fel. Az „ukrán”-miliő szimbolikus. A sorok között elbújtatott célzások egyaránt rávilágítanak az urak és a nép közötti kibékíthetetlen ellentétre. de az író nem húny szemet azok felett az ellentétek felett sem, amelyek a fellázadó „ukrán” lakosság között mutatkoznak. Ábrázolás- módja, amellett, hogy őszinte, most már mer távlatokat is megnyitni. Megkapóan költői és sokat sejtető a novella befejezése: az önkény ugyan győz, de a mártírok emlékére gyújtott gyertyákról így ír: „A szál suhintásától majdnem elaludtak, de azután az elhajolt lángocskák megint kiegyenesedtek és csak égtek tüzes lobogással, az ártatlanokért”. p elléri ezen a ponton érte el a csúcsot: a forra- dalomvárást. Utána hosszú hallgatás következik, majd öt év múlva az utolsó elbeszélés- kötet: Villám és esti tűz. Benne a lírai novellák mellett szembetűnő- ez objektív, átfogóbb szemlélet jelenléte is: a hibát nemcsak az elnyomókban látja meg, de észreveszi a kiszolgáltatottak felelősségét és mulasztását is, s a maga egyik feladatát abban látja, — hogy — Gorkij szavaival élve — „felébressze az emberben az érzést, hegy büszke legyen önmagára”. Gelléri nem volt harcos író. Elbeszéléseiben gyakran tükröződött á polgári szemlélet reménytelensége. A szegények, elnyomottak világát együttérző részvéttel ábrázolta s végzetes mélységeiben mutatta meg a kapitalista elnyomás embertelenségét. Életének minden keserű tapasztalata mellett is egyre inkább kicsap soraiból a jövő hite A koncentrációs táborok embertelen szenvedéseiről, önmaga és munkaszolgálatos társai négyéves pokoljárásáról regényt tervezett. Ezt szánta életművének, de megírására már nem kerülhetett sor: néhánv naooal a tábor felszabadulása előtt a tífusz szabadította meg szenvedéseitől 1945. május 5-én. Élete utolsó napjaiban kétségbeesve kérdezte önmagától: „Merjek-e hinni abban, hogy élni fogok, mert írnom kell még?... Kivcn-e nemtőm a végső rontásból és nem engedi kihűlni számat, amíg csak el nem beszéltem minden forrósé gomat?!“ A halál korábban tett pontot életére, mint ahogy maga is szerette volna, de hangja minden forróságával túlélte a kihűlt tetemét, s alakja egvre fényesebb lesz a múló idők távlatában. Abkarovics Endre, a TTIT irodalmi szakoszt. elnöke alatt állnak. Szakszerűen kiképzett gondozónők biztosítják számukra a szükséges egészségügyi feltételeket: a koruknak megfelelő napirendet, táplálkozást, nevelést, a bol- I dog, vidám gyeraMÚHMfc Az idénybölcsődék Heves megye területén, más évekhez hasonlóan, április, illetve május 1-vel 10 községben, 220 férőhellyel nyitják meg kapuikat. A bölcsődében a gyermekek állandó orvosi felügyelet
