Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-26 / 54. szám

1958. március 26. szerda SBPÜJSAü 5 DARVAS ANDOR: flz első és második ipari forradalom A második ipari forradalom IV. rész (A mechanikus szellemi munka gépesítése) (Folytatás) M ost térjünk vissza a gé­pesítés kérdéséhez. — Napjaink jellemző törekvése az „automatizálás”. Az ember már a múlt században is mint­egy kiegészítő alkatrészévé vált a gépnek, tevékenysége a gép mellett főleg csak egyes, sok esetben azonosan ismétlő­dő (sztereotip) mozdulatra szo­rítkozott. Kézenfekvő gondo­lat tetát, hogy ezt az emberi munkát is gép végezze. Gép vigye a munkadarabot egyik szerszámtól a másikhoz, gép állítsa be, fogja be, gép ellen­őrizne a mérethelyességet stb. Ez az automatizálási folyamat napjainkban szemünk előtt fo­lyik, s az automata üzemek nagy gépsorait csak néhány, műszakilag magasabb képzett­ségű ember ellenőrzi. A modern élet fokozott bo­nyolultsága azonban szüksé­gessé tette mind nagyobb tö­megek beállítását a szellemi munkába. Ha azonban sorba vesszük, hogy milyen fajta, milyen jellegű a legkülönbö­zőbb téren a szellemi munka, alapjában véve két típust kü­lönböztethetünk meg. A szel­lemi munkák legtöbbje űn. rutin-munka, azaz: vagy bizo­nyos szabályok felhasználása, vagy logikai összefüggések meghatározott módon való al­kalmazása. Az előbbire jel­lemző pl. a matematikai mű­veletek alkalmazása: össze­adás, szorzás, hatványozás, differenciálás stb. Az utóbbi­ra jellemző pl. az ítélet-alko­tás, megfelelően összehasonlí­tott gondolatsorokból követ­keztetés levonása. A legtöbb „szellemi munkás” ilyen típu­sú munkát végez. Az ebből kapott eredmények természe­tesen igen hasznosak, sok eset­ben nélkülözhetetlenek a tár­sadalom számára, de minősé­gileg nem adnak újat, tehát ez- nem „újat alkotó” szellemi munka. A z újat alkotó szellemi munka az emberiség által végzett szellemi munká­nak aránylag kis hányadát teszi. Ennél ti. a gondolkodás során nem lehet mindvégig már ismert és mechanikus sé­mákat alkalmazni, hanem vannak olyan „ugró pontok” a gondolkodásban, amikor ad­dig nem létezett, összefüggé­seket kell alkalmazni, vagy magának a gondolkodásnak anyagában kell újat teremteni. Talán a példa érthetőbbé teszi a dolgot. Annak az elméletnek megalkotása, hogy a sugárzó anyagokból a fény, vagy a hő nem folytonosan jön, mint pl. egy tűzoltó-fecskendőből a víz, hanem „adagokban”, azaz van egy legkisebb hő- vagy fény-mennyiség, aminél keve­sebbet a test egyszerre nem sugározhat ki (Planck-féle ún. kvantumelmélet alapfeltétele), ez a gondolat, s ennek kiépí­tése és alkalmazási módszeré­nek megalkotása, nem egy­szerűen egy már ismert logi­kai összefüggés új alkalmazá­sa. hanem lényegében és for­májában is teljesen új volt. Ez tehát a szó szoros értelmé­ben vett alkotó szellemi mun­ka. E század szülötte az a gon­dolat, hogy az előbbi fajta, te­hát az ún. rutin-jellegű, me­chanikus szellemi munkát is gépesíteni kellene, géppel kel­lene végeztetni. Az elektromos relék, és főleg az elektroncsö­vek gyors fejlődése ezt lehe­tővé is tette. Már a legegysze­rűbb, fogaskerék-rendszerrel működő számológépek is sok fárasztó, sztereotip szellemi munkától mentették meg az embert. Hosszú számsorok ösz- szeadása, nagy számok osztá­sa, szorzása stb., hosszadal­mas és fárasztó szellemi mun­ka. A gép gyorsabban és ki­fáradás nélkül végzi ezt el. A mai, modern számológépek csodálatraméltó sebességgel dolgoznak. Az elemi matema­tikai műveletek ezreit végzik el egy másodperc alatt. Olyan számolásokat, melyekhez em­berek tucatjainak hónapokig tartó munkájára lenne szük­séges, 1—2 óra alatt elvégez­nek. Elvégeznek olyan műve­leteket, amiket ember nem tud elvégezni, nem azért, mintha a gép „többet tudna”, hanem azért, mert a számolás hosszadalmassága miatt — rö­vid rá egy ember élete. „A Hold pontos keringési pályáját pl. 50 nyomtatott ol­dalas képlet adja meg; egy ilyen gép — amelynek műkö­dési sebessége nem éppen a legnagyobb — a keringési pá­lya egy pontját hét és fél perc alatt számítja ki.” (Zemanek.) ¥ ehet géppel bérelszámo- lást végezni, könyve­lést, idegen nyelvre fordítani stb. Ügy látszik — bár még e téren csak a kezdeti lépéseket tettük meg —, hogy minden nem „alkotó” jellegű szellemi munka is gépesíthető, s a gép tévedésmentesebben és sokkal gyorsabban dolgozik, mint az ember. „A második ipari forrada­lom” tehát a korlátlan meny- nyiségű olcsó energia előállí­tásában, a termelés szinte minden fizikai munkát feles­legessé tevő automatizálásá­ban, és a mechanikus jellegű szellemi munka gépesítésében bontakozik ki. Mik lehetnek e második ipari forradalom társadalmi következményei? Erre már nem lehet olyan egységes fe­leletet adni, mint az elsőnél. Ma a földön két társadalmi forma van, a szocialista és a kapitalista. E két társadalom­nak más a szerkezete, mások a törvényei, tehát ugyanazok a jelenségek, tények más-más hatást váltanak ki bennük. A kapitalista társadalomban várható eredményről Norbert Wiener, a kiváló nyugati ma­tematikus így ír: „... olyan munkanélküliség fog bekö­szöntem, amelyhez képest az átmeneti visszaesések, sőt a harmincas évek válsága is csak ártatlan tréfa lesznek. Ez a válság sok iparágat tönk­retesz majd, és lehet, hogy éppen azokat, amelyek az új lehetőségekből hasznot húztak. Nos, nincsen olyan ipari ha­gyomány, amely egy gyáros­nak megtiltaná, hogy a biztos és gyors profitot bezsebelje, és az üzletből kiszálljon, mi­előtt ő maga tönkremenne. Az új ipari forradalom tehát két­élű kard. Fel lehet használni az emberiség javára... Ha azonban ... hűek maradunk a haladás hagyományos istení- téséhez és az ötödik szabad­sághoz — a kizsákmányolás szabadságához —, akkor biz­tos, hogy évtizedes, vagy még tovább tartó válság és nyomor várható.” A szocialista társadalom- ban a termelésnek ez a, minimális emberi munká­val járó, óriási méretű meg­növekedése elsősorban az áruk ugyanilyen mértékű mennyiségnövekedését és ol­csóbbodását, tehát az egyes ember anyagi ellátottságának ugrásszerű javulását fogja elő­idézni. A munkaidő jelentősen lecsökken, ami lehetővé teszi majd mindenki számára a kul- turálódás nagyobb mértékét. Lehetővé válik az emberi tu­dás egyre szaporodó eredmé­nyeinek rendszeres, több időt igénylő elsajátítása, s a társa­dalom minden tagjának egész magas szellemi színvonalra való emelkedése. Az anyagi jólét mellett tehát meggyorsul az ember fejlődése.- Vége ­A szovjet technika világából Épül a „Radjanszka Ukrajna" sajtókombinát Kievben óriást sajtókombinátot építenek, amelynek napi szükséglete körülbelül 20 vagon lesz. A kombinátban 12 köztársasági újságot és 19 folyóiratot szednek és nyomtatnak majd. A kombinát a legújabb technikai eredmények felhasz­nálásával épül, első részlegét — a rotációs és sztereotip mű­helyeket — már az idén üzembehelyezik. Harmincezer lakás a szűzíöldek dolgozóinak A kazahsztáni szovhozok- ban az elmúlt 4 évben 1 800 000 négyzetméter lakóterület épült. A kazahsztáni szűzföldeken jelenleg 30 000 lakást építenek, amelynek összterülete kb 1 000 000 négyzetméter. A táv­lati terv szerint a kazahsz­táni szovhozokban a követke­ző 7 év alatt 12 000 000 négy­zetméter alapterülettcl rendel­kező lakást építenek. Percenként két kerékpár A harkovi kerékpárgyár fu­tószalagjáról eddig 5 millió ke­rékpár került le. A gyárban percenként két kerékpár ké­szül. 400 tonnás alkatrészek A kolomeai nehézszerszám­gépgyárban megkezdték egy karusszel-maró óriásszerszám­gép előállítását. A szerszám­gépen 400 tonna súlyú alkat­részek is megmunkálhatok. Arany, kukoricából A szovjet tudósok megállapí­tották, hogy a különböző nö­vények kis mennyiségben ké­pesek a földben levő fémeket magukba venni. A brüsszeli világkiállítás szovjet pavilon­jában a többi között kiállítják a kukoricából előállított ara­nyat. A kukoricát olyan terü­leten ültették el, ahol előzete­sen már megállapították az arany lelőhelyét. Új telepesek között- Látogatás Egercsehi új lakótelepén — A lágyhajlású dombok vonulata úgy öleli körül az eger­csehi bányatelepet, mint a gyermekét féltő anya kicsinyét, ha veszély fenyegeti. A haldányon csillét ürítenek a bányá­szok és az új lakótelepre vezető úton hangos zúgással építő­anyagot szállító autó kapaszkodik fel. Lenn a völgyben a mészégetők kemencéjéből bodros, fekete füstöt kavar a hi­deg bükki szél, hajtja, kergeti a lakóházak irányában. Késő délutánba hajlik az idő. Itt-ott már fények gyul­ladnak ki és a pislákoló lámpák fénye erőlködve töri át a korán leszálló esti szürkület fátyolát. Az új lakótelepen is kigyullad egy-két villany. A sáros, töretlen úton nehezen lehet megközelíteni az új házakat. Közvetlen az út mellett ál­ló házból fehér fénysáv ve­tődik az útra. Benn, a szo­bában együtt a család, az új telepesek. A fiatalok motor- kerékpárt szerelnek, a házi­gazda Fischer Józsi bácsi, a meleg kályha mellől figyeli őket. A felesége vízért ment a konyha előtt levő kútra. — Nincs vízvezeték az épü­letben, pedig mikor építették azt mondták, hogy lesz. A ház előtt van vezeték, de az a víz nagyon vasas, — mutat­ja a rózsdaszínű vödröket Józsi bácsi. — A fürdőszobát csak an­nak csúfolják, nem fér ab­ba még egy 20 literes kád sem, nemhogy még bojler, meg fürdőkád. Két ajtó is hiány­kai, mert azok is olyan em­berek, mint ő. A 125 ezer fo­rintból a férjek szolgálati ide­je után 20 ezer forintot le­engedtek, 5000-et befizettünk, s majd csak kitakarékoskodjuk 30 év alatt a hátralevő 100 ezret. A nagyobbik fiú arra pa­naszkodik, hogy nincs pos­tás. A kislány levelét egy­napi késéssel kapta meg és ezért lemaradt a találkáról. Hát igen, van akinek a 100 ezer forint kifizetésénél jóval fontosabb a levelet hordó postás. ★ Kocsis Lászlóiknál három apró gyermek szaladgál, kia­bál a jól fűtött szobában. A legidősebb hatéves. Az alsó­telepi tömegszállásról „mene­kültek” ide az új lakásba. Szép, kényelmes szobák, tisz­ta világos ablakok. Kocsis László szerint: — Nagyon jó itt lakni, csak azt tudnánk, hogy mennyit kell a házért i fizetni? Mikor idejöttünk 130 000 forintot mondtak. Mi úgy értettük, hogy ebben már benne van minden, kezelési költség, a megváltási ár, de az a miskolci ember még a 130 ezer forinton felül mond­ta a kezelési költséget, meg a kamatot. így drága, nagyon drága! Már megszoktuk itt és mindig arról álmodoztunk az asszonnyal, hogy végre a magunkéban lakhassunk. Nem szeretnénk elmenni innen ! A konyhabútorról lemondtunk, hogy be tudjuk fizetni a pénzt. Először 1300 forint ke­zelési költséget is elegendő volt befizetni, s * most 4300 forintot követelnek rajtunk. Hát honnan vegyünk mi fi­zetés előtt ennyi pénzt? Itt van a három gyermek, arra is megy a pénz, meg élni i$ kell a másik fizetésig. Igen, a három kicsire is vigyázni kell, meg ők is sze­retnének kicsit jobban élni, mert még ők is fiatalok, örülnek, hogy a kormány ennyire gondoskodik róluk, bányászcsaládokról, mert ahogy ők mondták, ha így nem lesz házuk, akkor örök­re albérletben laknak. Késő este van már. Az új bányászházak világító ablakai egymás után kialszanak. Csend borul a lakótelepre, csak a bánya felől hoz valami zörejt az éji szél. Elpihentek a dol­gos kezek, nyugalom szállt a fiatalabbik bányász lakóte­lpTITP KOVÁCS JÁNOS zik, amit függönnyel póto­lunk. — Van sok hiba, de nem szeretnék elmenni innen, öregember vagyok már én a költözködésre és olyan jól megvagyunk már itt a tele­pen. — A fizetés körül is van ám intézni való — kapcsoló­dik a beszélgetésbe a köz­ben megérkező feleség. 125 forintra mondták ezt a ház­részt, most meg kijött ide valami pénzügyi ember Mis­kolcról, kiabált, veszekedett a bányászokra és gúnyosan kijelentette: akinek 4300 fo­rintja van csak azzal tárgya­lok, a többi menjen haza.” Ez mégsincs rendjén, beszél­jen szép szóval a bányászok­Magyar Tanácsköztársaság KOLACSKOVSZKY LAJOS: A dicsőséges Az Országos Tanácskong­resszusba a következőket küldték ki: Lájer Dezső (Eger), Vályi István (Eger), Németi Lajos (Eger), End- rész József (Gyöngyös), Nagy Lajos (Hatvan és dr. Géléi Károly (Tiszafüred). A taná­csok országos gyűlése július 12-én kezdődött. Ezen Lájert és Németit, Schwarcz Zol­tán és Tárkányi Adám he­lyettesítették. Ezenközben ment végbe a vörösőrség felállítása is. Ko- lacskovszky Lajosnak a szer­vezésre vonatkozó rendelke­zését a megyei hivatalos lap április 10-i száma közli. Ez­zel egyidejűleg persze mind megszűntek az eddigi karha­talmi alakulatok. Eger nem csupán a me­gyei vörösőrségnek lett a színhelye, a budapesti nép­biztosság rendelkezéséhez ké­pest ideiglenesen ideköltö­zött a X. vöröskerületi pa­rancsnokság is. Ennek hatás­körébe tartoztak a Borsod-, Gömör- és Kishont-, Szepes-, Árva-, Túróc-, Liptó-, Zó­lyom- és Nógrád vármegyék­ben feltalálható összes vörös- irségi alakulatok. A X. vö­(V, folytatás) röskerület parancsnoka Hu­szár Aladár, volt határrend- őrségi főtanácsos, politikai megbízottja Molnár Dániel vasas. Mellettük Stolczenberg, volt csendőrszázados, Soltész Imre csendőrhadnagy, Be- rencz Leó volt rendőrkapi­tány játszottak fontosabb sze­repet. A munkájukban azonban nem volt köszönet, mert az új vörösőrségbe tulajdonkép­pen a volt csendőröket, rend­őröket, fináncokat, vámőrö­ket és börtönőröket szervez­ték be. A helybeli direktóri­um hasztalan tiltakozott az ilyen szervezés ellen. Molnár Dániel vak' volt, a tisztek vi­szont ravaszok. Súlyos követ­kezményei lettek a dolognak! Az első ellenforradalmi meg­mozdulásnál (május 1-én), szinte a kommün bukása után éppen ezekből, a Huszár Ala­dár és Molnár Dániel által beszervezett „vörösőrökből” regrutálódtak az első fehér karhatalmi alakulatok. IV. A keleti front április 16-án a Királyhágónál igen jelenté­keny szakaszon megingott, a Kratochwill Károly parancs­noksága alatt álló székely­hadosztály árulása miatt. A románok az így támadt ré­sen keresztül minden külö­nösebb nehézség nélkül árasztották el csapataikkal a tiszántúli részeket. Nagyvá­rad már április 19-én elesett, Debrecen április 22-én. Nyír­egyházát a románok április 27-én szállták meg, miután a székely hadosztály maradvá­nyai előtte való napon, min­den küzdelem nélkül lerak­ták a fegyvert a Kisvárda— Demecser—Nyíregyháza vona­lán is. Az innen-onnan hirtelen összeszedett vörös csapatok képtelenek voltak frontot alakítani a románok ellen, egyik rajvonalat a másik után hagyták el, utoljára a hátrálás hanyat-homlok me­neküléssé fajult. Az ellenforradalmárok per­sze egyszerre éledni kezdtek. Országszerte megindult a súgás-búgás, a szervezkedés. Az ellenforradalmárok ve­gyesen tehetős polgárok, volt nagybirtokosok, főszolgabírók, parasztkupecek, cseribarátok, leszerelt katonatisztek. A forradalmi kormány ek­kor még toborzással próbál megfelelő katonaanyagra szert tenni. Mindenfelé, te­hát Heves megyében is nagy propagandát kezd. Gyöngyö­sön április 21-én Bokányi és Nyisztor beszéltek a toborzó népgyűlésen. Egerben április 22-én pártvezetőségi tagok vállalták a lelkek tűzbeho- zását. A Legényegyletben, a Kaszinóban, a Városházán egyik lelkesítő szónoklat a másikat követte. Az ifjúság kiváltképpen izgult. A cisz­terci-gimnázium növendékei közül 14-en, a főreáliskolai diákok közül 21-en vonultak be vöröskatonának. A megyeháza meghárom­szorozott erővel szervezte a trénoszlopokat: megyeszerte lázas igyekezettel folyt a vágómarhák felvásárlása, a lósorozás, a fogatok rekvirá- lása. „Proletárok! A mi ügyünk a világforradalom ügye, — állapította meg egyik ötágú csillaggal díszített pla­kát, — a mi győzelmünk a fejlődés győzelme A mi ki­tartásunk a haladás ereje. Európa jövője a ti harcotok­ban dől el. Ha ti elbuktok, minden idők, minden prole­tárjának harca válik hiába­valóvá. Az egész világ mun­kássága benneteket néz Pro­letárok! Rajta fel, tehát a mi szent háborúnkra!” Április legvégén a tiszafü­redi járás folyón túli része már hadszíntérré változik. A járási direktórium (felsőbb utasítás bevárása nélkül), éjt nappallá téve, szorgalmasan soroz, lovakat szed össze, szekereket, takarmányt rek- virál. Egyedül Tiszafüreden egyszerre 500 férfi állt ön­ként fegyver alá. Majdnem ugyanennyire tehető a körül­fekvő községekből bevonult önkéntesek száma. R of fa La­jos buzdítására az intézőbi­zottsági tagok is egyenruhát öltöttek. Május 1-én délelőtt 10 óra­kor a románok Tiszaszöl lés­nél akkora erővel támadtak, hogy a tiszafüredi karhata­lom jobbnak látta a vízen túlra, Poroszlóra átköltözni. Vele ment a direktórium, a párt. és a szakszervezeti ve­zetőkkel. Déli harangszó idején Tiszafüreden már csak a Hor­tobágy, illetve Tiszaigar fe­lől visszavonuló egyes vörös csapatrészek láthatók. Dél­után 2 órakor aztán Fülöp Zoltán, a volt főszolgabíró, Füred tehetős polgáraival a Tiszaszőllősi úton üdvözölte a románokat. Dimitrescu tá­bornok kegyesen fogadta a hódolást, utódja: Tentu tá­bornok pedig elrendelte, hogy a hivatalos életben az 1918 október 31. előtti állapot állít- tássék vissza. A hatósági el­járások tekintetében az ed­dig érvényben volt törvények és kormányrendeletek az irányadók. A románok május 1-én a szolnoki hídfőt leszámítva, az egész Tisza-vonalat birtokuk­ba vették. Szolnokot ellenfor­radalmár tisztek és tisztjelöl­tek tartották a kezükben. A románok a Tiszán nem tud­tak átkelni egyrészt, mert a visszavonuló vörösök a hida­kat mind felrobbantották ma­guk után, másrészt, mert ví­zi járóművek (bárkák, kom­pok stb.) nem állottak a ren­delkezésükre. Különben is a Tisza, 1879-et leszámítva, tán sohasem volt jobban megá­radva, mint 1919-ben. Azok a vörös csapatok, amelyek a Tisza mentén tel­jesítettek szolgálatot, az V. hadosztály részei. A parancs­nokság székhelye Füzesabony. A főparancsnok Szakáll Kál­mán, volt vezérkari ezredes, olyan, mint a bőregér: se nem madár, se nem egér, se nem fehér, se nem vörös. A Poroszlóra átment ti­szafürediek egyik része To­kaj környékére távozott, ott vette fel a harcot a romá­nokkal. Nem egy közülük súlyosan sebesült: Magyar Mihály féllábát, Dáliái Jó­zsef félkezét veszítette el. A Tiszánál ez a se ki — se be állapot teljes három hónapig tartott. (Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom