Népújság, 1958. március (13. évfolyam, 34-58. szám)

1958-03-22 / 51. szám

1958. március 22. szombat NfiPŰJSAG 3 Egy helyesbítés tanulságai kell lennie mindazok Szajná­ra, akik emberekkel, emberi sorsokkal foglalkoznak. Dar­gay Lajos igazgató negyed- százados pedagógus-pályafu­tását látta és vélte szinte semmivé tenni, egy elolvasott háromperces cikk miatt, fiány ember, hány sors tor­pan meg, válik tanácstalanná és talán reményvesztetté is egy meggondolatlanul odado­bott szó, nem megfontolt íté­let, nem utánanézett megál­lapítás miatt. S nem az a tragédia ebben, hogy aki mondta, tette, rossz szándék­kal tette volna, — mert ez ellen lehet és viszonylag könnyű is felvenni a harcot. A tragédia az, hogy a tettet jószándék vezérli, hogy aki ítél, az meg van győződve ítélete helyességéről, s egy­általán arról, hogy neki ítél­nie kell. „A pokol tornáca is jószándékkal van kikövezve” — tartja a régi közmondás. S mint minden aranymon­dásban ebben is nagy az igaz­ság. De a jószándék —mint e példa is igazolja — egyma­gában még nem elég. Több szív, emberség, alaposabb és körültekintőbb mérlegelés kivizsgálás szükséges ahhoz, hogy egy emberről, legyen bárki is az, véleményt, ma­rasztaló vagy akár dicsérő véleményt mondhassunk. íme egy helyesbítés, s ami mögötte van, ime egy helyes­bítés, s annak néhány tanul­sága. Cikk lett belőle, helye­sen, s reméljük valóban ta­nulság mindazok számára, akiknek kommunista, emberi kötelességük ebből, saját el­követett hibáikból tanulni. Minden rosszban van valami jó... Igaz, hogy ezt a jó ta­nulságot még jobb lett vol­na nem ebből a rosszból le­szűrni, de ha már megtör­tént, legyen annyi haszna: hogy többet ne forduljon elő. (gy .. .ó) Lapunk március 15-i szá­mában Pagony Lajos, lapunk külső munkatársa cikket írt D. Lajosról (Dargay Lajos) az egri, volt Szvorényi úti álta­lános iskola igazgatójáról, aki állítólag egyik tanítványát, Kiss Ritát, így hívta felelés­re: „Feleljen a szívbajos”. Ez a cikk lényege, s ebből a megállapításból fakadt hang­ja, stílusa is, amelynek kere­tében Dargay Lajost „zord iskolamesternek” nevezte el és nem éppen tapintatos párhuzam vonatott közte és bizonyos „Horger” tanár úr között. Ami a helyesbítést illeti, az könnyű és egyszerű lenne: a beérkezett tiltakozásra a szerkesztőbizottság, s az anyag átengedéséért maga is felelős rovatvezető — e sorok írója — megvizsgálta a cikk állításait, s megállapította, hogy azok nem felelnek meg a valóságnak, a cikk írója egyoldalúan és egyértelműen tájékozódott... stb... stb... stb. Eszerint: helyesbítünk! Ez így magában tehát egyszerű és könnyű dolog lett volna, különösen ha a < helyesbítést valahol az apróhirdetések kö­zött közli az újság. Hogy mégis egy jelentősebb cikk keretében foglalkozunk ezzel a kérdéssel, annak mélyebb és több oka is van. A szerkesztőség megbízá­sából éppen e cikk írója akart néhány gondolatot fel­vázolni a megértésről, az em­beri magatartásról, magáról az emberségről. Példák után kutatott, hogy a „Tölpb szív­vel — emberséggel” címmel megírandó cikk valóban az életet, az igazságot tükrözze, hogy felrázza az embereket, hogy... S ekkor keresték fel a szerkesztőséget a cikkel kapcsolatban, s ezután ke­reste fel a szerkesztőbizott­ság az illető iskolát, a peda­gógusokat, hogy megbeszél­je velük, mi igaz, s mi nem a cikk megállapításaiból. Több szívvel — emberség­gel — e gondolat jegyében akart cselekedni a cikk író­ja, s mégis, az alapos körül­tekintés hiánya miatt éppen ez ellen vétett. Nemcsak az iskola pedagógusai, de más iskolák pedagógusai értetle­nül, s nem egy közülük kis­sé riadtan olvasta a cikket, amelynek hangja még akkor is erős lett volna kétségkí­vül, ha igaz lett volna. Ri­adtan, mert Dargay Lajos régi kommunista, társadalmi ember is egyben, — s azt a véleményt szűrték le, hogyha egyetlen — valójában meg sem történt — hibáért, ilyen kemény hangot használt ve­le szemben az újság, akkor vajon milyen hangot hasz­nálhat fiatal, most kezdő, jó­szándékú, de a párt politiká­jával ma még nem minden­ben egyetértő pedagógusok­kal szemben. Ezen a beszélgetésen azt is elmondták az iskola tantes­tületének tagjai, hogy az utóbbi időben mindinkább és mind határozottabban érzik azt a megbecsülést, amelyről azelőtt ugyan volt szó, az el­lenforradalom után közvetlen már kevésbé, de amelynek gyakorlati kihatásai végre most hozzájuk is eljutottak. Azért fogadták megütközve a lap cikkét, éppen ezért ke­seredtek el, mert szerintük itt nem egyszerűen egy em­berről, hanem „a” pedagó­gusról volt szó, aki fél éle­tet dolgozott át, aki valóban ott áll az osztályharc első vonalában, aki szíves örö­mest vállal társadalmi mun­kát, mert tudja, hogy azzal az egész magyar nép ügyét segíti elő, aki valóban „lám­pás”: a szocializmus építésé­nek lámpása. Tanulság ez a helyesbítés, természets-“rűleg elsősorban a cikk írója, de az egész szerkesztőség számára is. De tanulság, legalábhis annak DARVAS ANDOR: Hz első és második ipari forradalom A magyar nép szivében örökké él a dicsőséges Tanácsköztársaság emléke — IHsxünnepség Egerben — Az első ipari forradalom (Az izommunka gépesítése) A legtöbb embernek té- ^ vés elképzelése van a találmányok létrejöttéről. Ál­talában úgy képzelik el, hogy a feltaláló egy ötletes, esetleg zseniális ember, akinek villa­násszerűen „eszébe jut” egy ötlet, egy , jó gondolat”, ame­lyet aztán megvalósít. Vagy pedig: a feltaláló erős akara­tú, kitartó ember, aki küzdve a meg nem értéssel, a problé­ma technikai nehézségeivel stb., végülis minden akadályt legyőz és megvalósítja talál­mányát. Hát igen! Mindezek valóban szükségesek és hasznosak a ta­lálmány, az új alkotás létre­jöttéhez. De ez még kevés! Most, ha csak ezeken múlna a dolog: hogyan magyaráznánk meg, hogy az ó-görög Héron, akinek már voltak ismeretei a gőz feszítő erejéről (saját maga vagy valamelyik kortársa), mégsem találta fel a gőzgépet? S utána még hosszú századokon át sem próbálkoztak vele? De a XVIII. sz. elejétől egymás mellett és egymás után buk­kantak fel éppen a gőzgép megalkotásával foglalkozó em­berek s részben egymástól füg­getlen úton indulva, vagy egy­más eredményeit felhasználva, végül is megalkotják azt. A világítástechnika is évszá­zadokon át egy helyben veszte­gelt. Talán azért világítottak évszázadokon át gyertyával, mert nem született egy zseniá­lis ember, aki egy jobb világí­tó eszközt feltalált volna? Nem valószínű! önnyű belátni, hoev min- den jelentős találmány létrejöttéhez alapvető szükség­let a termelő eszközök és a tár­sadalom megfelelő fejlettségi Inka. Ezen a fejlettségi fokon minden jelentősebb találmány létrejötte . szinte ' társadalmi szükséglet, hogy úgy mond­jam, a kor levegőjében „lóg“’ a kérdés. Anélkül viszont az ún. „korát megelőző” zseniális elgondolás is csak ötlet marad, s meg nem valósul. A klasszikus rabszolga-társa­dalom idején pl. a gőzgép két okból nem valósulhatott meg: először: ha valaki kigon­dolta volna is, nem le­hetett volna megépíteni a szerszámok, mérő- és megmunkálóeszközök, egyszó­val a technika akkori alacsony fejlettségi foka miatt. Másod­szor: abban a korban a társa­dalomnak éppúgy semmi szük­sége nem volt rá, mint pl. a mi mai társadalmunknak a ze­nélő fogkefére. Egyszerűen nem tudták volna mire hasz­nálni, mert ami munkát akkor végezni kellett, azt jobban és olcsóbban elvégezték a rab­szolgák. De érdekes éppen a gőzgé­pen, mint legjelentősebb talál­mányon megnézni fenti állítá­sunk igazát. A XV. és XVI. század a nagy felfedezések kora. Ame­rika felfedezése. Magellán útja és a többi felfedező merész vállalkozása nyomán új terüle­tek, az új területeken értékes anyagok, kincsek, termények tárultak az európai ember elé. Gyors fejlődésnek indult a ke­reskedelem Ezt a mind na­gyobb igényű kereskedelmet már nem tudta ,áru”-val ellát­ni a régi céhrendszerű ipar. Az ipari termelést gyorsítani kellett, s ez először a munka- megosztás segítségével történt. A kézműipari üzemekben, a manufaktúrákban jött létre ez a munkamegosztás. A manu­faktúrában dolgozó kézműipa- ros a maga kézi szerszámával a gyártási munkamenetnek ál­landóan csupán egy részletét végezte. A megmunkálandó darab így vándorolt kézről kézre, míg végül az utolsó em­ber keze alól készen került ki. Ez a munkamegosztás a ter­melést igen meggyorsította, a régebbi állapothoz képest, ami­kor az egyes iparcikkeket ele­jétől végéig egy ember készí­tette. A kereskedelem fejlődése elsősorban Angliában volt rohamos. Anglia ebben az időben (XVIII. sz.) már ver­senytársait, Hollandiát és Spa­nyolországot legyőzve, vezető tengeri nagyhatalommá lett, s hajói a világ összes tengerét járták, gyarmatai a Föld leg­különbözőbb részein voltak. A gyarmati kereskedelem első­sorban a textiliparban érez­tette hatását. Fejlődésnek in­dult a gyapotszövő ipar. A textiliparnak két ága volt, a fonás és a szövés. Az előbbi kézi rokkán, az utóbbi kézi szövőszéken ment végbe. De ez a két munkamenet sehogyan sem tudott egyensúlyba jutni, mert a szövőszék féltucat rok­ka által készített fonalat dolgo­zott fel, vagyis a kézifonás ne­hézkessége akadályozta a szö­vőgépek munkáját. Amikor pe­dig a szövőszéket tovább fej­lesztette egy-két találmány (pl. hogy a vetélőt. ne emberi kéz. hanem automatikus szerkezet dobja át egyik oldalról a má­sikra). súlyosan kényszerítő szükséggé vált a fonás gépesí­tése, vagvis meggyorsítása. Wyatt és Powell fonógépe je­lentette az első „ipari forrada­lom" kezdetét. Most már gyors egymásutánban születtek a fo­nógépek s pl. Cromfordban 1779-ben egy fonoda már több ezer orsóval és 300 munkással dolgozott. A fonógépek gyors és nagymennyiségű fonalterme­lése lehetővé tette a szövőgé­pek további fejlődését. Ezzel a kapitalista manufak­túra kapitalista gvárinarrá ala­kult. A gépek ez ideig fából készültek, a gének munkase­bességének növelése azonban a fa alkatrészekkel nem volt le hetséges. Szükségessé lett az, hogy vasból készítsék. Megnőtt a vas iránti kereslet. (Folytatjuk) Idős elvtársak, — akik fegy­verrel álltak helyt 39 évvel ezelőtt a szabadságért, a mun­káshatalomért, ifjú kommu­nisták — akik az idősek példá­ját igyekeznek követni életük­ben, mindennapi munkájuk­ban — gyűltek össze csütörtök este az egri szakszervezeti kul- túrotthonban. Díszünnepségen emlékeztek meg a város poli­tikai és gazdasági életének képviselői, a magyar történe­lem egyik legdicsőbb szaka­száról, a Tanácsköztársaság hősi Í33 napjáról.' Az ünnepség elnökségében helyet foglaltak: Biró József, az MSZMP megyebizottságá­nak titkára, Furucz János, az SZMT megyei elnöke, Liber- tiny Sándor, a BM Megyei Ka­pitányságának vezetője, Szabó Imre, a KISZ megyei titkára, a megyei pártvégrehajtóbizott­ság tagjai. Az elnökségben foglaltak még helyet: Sály János, a Ha­zafias Népfront megyei titká­ra, Horváth Nándomé, a Me­gyei Nőtanács titkára, Tóth Zoltán alezredes, a helyőrség parancsnoka, Szabó József, a Vízműv k igazgatója, Lintal- lér László őrnagy, a megyei karhatalom parancsnoka és Szitás Elek, a Megyei Tanács vb. elnökhelyettese. Az ünnepség során Bíró Jó­zsef elvtárs, az MSZMP me­gyei végrehajtó bizottságának másodtitkára mondott ünnepi beszédet. Bíró József elvtárs beszéde — Ma 39 éve, 1919. március 21-én a magyar munkásosztály, a magyar dolgozó nép a Kom­munisták Magyarországi Párt­ja vezetésével megdöntötte a tőkés és földbirtokos osztály hatalmát, kivívta a proletariá tus diktatúráját, kikiáltotta i Tanácsköztársaságot. A Ta­nácsköztársaság néhány hóna­pos fennállása a magyar törté­nelem egyik legfényesebb, leg­dicsőségesebb szakasza, folyta­tása és betetőzése azoknak forradalmi, szabadság- és füg­getlenségi harcoknak, melyet a magyar nép elnyomóikkal, az uralkodó osztályokkal szemben évszázadok óta vívott. — Az 1919-es magyar prole­tárforradalom szerves része az imperializmus korát jellemző, nemzetközi méretekben kibon­takozó, az orosz munkásosztály által elindított proletárforra­dalmak korszakának. Ezután a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom magyaror­szági hatásairól beszélt Biró elvtárs. — Az Októberi Szocialista Forradalom tettekre lelkesí­tette a magyar katonákat, munkásokat, parasztokat, ér­telmiségieket. A Szovjetunió­ban a magyar hadifoglyok ez­rei és tízezrei jelentkeztek ön­ként a polgárháborúban való részvételre a szocialista forra­dalom oldalán. Tudták, hogy az orosz munkások és parasz­tok célkitűzései azonosak az övékkel. A magyar hadifog­lyok hőstettei emlékezetesek maradtak a Szovjetunió dplgo- zói előtt is. Az ünnepi beszéd további részében azt hangsúlyozta Biró elvtárs, hogy az 1918. novem­ber 20-án Kun Béla vezetésé­vel megalakult kommunista párt milyen rohamos léptekkel vitte előre a forradalmat. Hogy minden kommunista egy-egy agitátora volt a pártnak és a párt munkáját nagyban segí­tette az Oroszországból haza­tért hadifoglyok felvilágosító tevékenysége, akik maguk is szemtanúi és cselekvő részesei voltak a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalomnak. A Magyar Tanácsköztársa­ság létrejöttét nagyraértékelte Lenin és az 1919. március 22-i táviratában azt írta a Tanács- köztársaság kormányának: „ ... a magyar proletárforra­dalom győzelme nagy lelkese­dést váltott ki az orosz mun­kásokban, nagyban elősegítette bizalmunk, hitünk erősítését a végső győzelernbeh’V — -A Tanácsköztársaság lét­rejötte '-‘- mondotta többek kö­zött Bíró elvtárs — óriási ha­tással volt a nemzetközi mun­kásmozgalom fejlődésére, mert bebizonyosodott Leninnek a? a megállapítása, hogy „a pro­letariátus diktatúrája nem speciális orosz jelenség”, A továbbiakban a dicsőséges Magyar Tanácsköztársaság vívmányairól, rendelkezéseiről és hősi védelmi harcáról be­szélt Biró elvtárs. Ismertette a 133 nap nagyszerű eredmé­nyeit, s azokat az okokat, ame­lyek miatt a Tanácsköztársa­ság elbukott. Majd arról a szörnyű elnyomásról szólt, amit a Horthy-reakció gyako­rolt a munkásosztályra, a pártra, hogy kiirtsa minden­kiből a Tanácsköztársaság em­lékét. — A párt leszűrte a tanulsá­gokat a Tanácsköztársaság bu­kásából, de nem mindenben és nem eléggé vonta le a párt e tanulságokat. Az elmúlt évek­ben sokkal jobban kellett vol­na ápolni a magyar történel­mi hagyományokat, külötiösen legdicsőségesebbet, a Ta­nácsköztársaság hagyományát. Az MSZMP okult ezekből a hibákból és az eddiginél sok­kal nagyobb szerepet kíván biztosítani a Tanácsköztársa­ság emlékének és nagyobb megbecsülésben részesíti a Nagy Októberi Szocialista For­radalomban kitűnt harcosokat, a régi' munkásmozgalmi vete­ránokat. — A Tanácsköztársaság em­léke a magyar nép szivében örökké él és legméltóbban ak­kor adózunk emlékének, ha ugyanolyan forradalmi lendü­lettel dolgozunk és harcolunk, mint 1919-ben a kommunisták, a forradalmárok. Ha ugyan­olyan hűségesek leszünk a le- ninizmushoz, mint akkor a kommunisták voltak — fejezte be beszédét Bíró József elv­társ. Az ünnepi beszéd után a részvevők a „Harag napja” című magyar filmet tekintet­ték meg. Betoncserepeket is avórtanak a TÜZÉP-telepen A lakosság szükségleteinek fokozottabb kielégítésére a második negyedévben naponta egy házra való betoncserepet gyártanak a megye Tüzéo-tele­pein. Ezt a mennyiséget, ha a szükséges alátét lemezeket megkapják az egri lakatos­áru gyártól a harmadik ne­gyedévben háromszorosára nö­velik. Külföldi mozaikok Egyesült Államok Austin Holloway fi- ladelfiai lakost felesé­ge kérésére törvény elé idézték. A vád: többízben megszökött hazulról. A vádlott a következő szavakkal védekezett: „Bíró úr, ha ön személyesen is- fhemé a feleségemet, bizonyosan nem vádol­na szökéssel. Én nem vagyok szökevény, in­kább üldözöttnek tekinthetném magam.” A szerencsétlen férjet a bíróság szó nélkül fel­mentette. Rendőrséggel őriztetik a gazdag rhodéziai smaragdlelő helyet Salysbury- től három­száz kilomé­terre egy gaz­daságban ha­talmas sma­ragdlelőhely­re bukkantak. Jasper Mi- zengeli, a pa­rasztgazdaság tulajdonosa felfigyelt ar­ra, hogy gyermekei a ház udvarán érdekes, gömbölyű kövekkel játszadoznak. Közelebb­ről megvizsgált néhányat a „bizarr” kövek közül, s megdöbbenten állapította meg, hogy még az ő ismeretei szerint sem közönséges kövekről van szó, hanem nagymennyiségű smaragdróL A váratlan felfedezést jelentette a hatóságoknak. Azok megvizsgálták Mizen- geli házatáját, és megállapították, hogy va­lóban óriási kincs fekszik a farmer ingatla­nán. A rhodéziai hatóságok a hírverés elle­nére minden kutatást betiltottak és a vidéket 750 négyzetkilométernyi területen rendőrségi osztagok őrzik. Aggódnak ugyanis amiatt, hogy a váratlanul felfedezett nagymennyi­ségű smaragd az ékszerpiacon világszerte nagy megrázkódtatást okozna. Arról nem szól a jelentés, hogy a területet őrző rend­őröket milyen utasításokkal látták el és azok mit tesznek, ha véletlenül szolgálat közben smaragdra lépnek. Utána hogyan jöhetne a lépés az „olajra”? Lusták klubja Francia értelmi­ségiek egy kis cso­portja elhatározta, megalapítják a res­tek klubját, ahova a politikai és művé­szeti élet kiválósá­gai is kaptak meg­hívót. Ugylátszik azonban akadnak egyesek, akiknek még ez is megterhelést je­lent. Az egyik meghívott ugyanis, akinek belépését biztosra vették, a következő lako- nikus szavakkal mentette .ki magát: „Ügy érzem, túlságosan rest vagyok ahhoz, hogy a közönséges lusták együttműködésében tészt vegyek.” A feledékenység vezetett nyomra egy olasz rablóbanda esetében Hosszas és ered­ménytelen nyomo­zást vezetett a nolai csendőrség egy, a környéken másfél éve garázdálkodó rablóbanda ügyé­ben, míg most a 15 főből álló bűn­szövetkezet bírái elé került. A bűnlajst­rom összeállítása közben megakadályozott gyilkosságot, számos nagyobbmérvű rablást és mintegy harminc betörést jegyeztek fel. Érdekessége az ügynek az is, hogy a bandát szakszerűen folytatott foglalkozásában felelős funkciót viselő férfiak is segítették. A banda egyik tagjának a szórakozottsága lett a banda veszte. Az történt ugyanis, hogy egy sike­rült rablás után az egyik gonosztevő feledé- kenységből a tett színhelyén hagyta sapkáját és az elhagyott fejfedő vezette nyomra a csendörséget.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom