Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-09 / 16. szám

2 NÉPÚJSÁG 1958. február 9, vasárnap As elmúlt hét Lesz-e csúcsértekezlet? Ezt a kérdést teszik fel ta­lán a legtöbbször napjainkban az újságolvasó emberek. Va­jon tárgyalóasztalhoz ülnek-e az emberiség sorsáért, fenn­maradásáért leginkább felelős nagyhatalmak kormányfői? Megtalálják-e a közös nyel­vet, amelyen őszintén, nyíltan tanácskozhatnak a mindnyá­junkat érintő problémákról és kivezethetik-e a világot a je­lenlegi diplomáciai politikai zsákutcából? A Szovjetunió a diplomáciai jegyzékek pergőtüzével árasz­totta el az elmúlt hetekben a nyugati világ felelős állam- férfiait, ezek a jegyzékek fel­öleltek majdnem valamennyi fontos nemzetközi problémát, a tömegpusztító fegyverek gyártásának és kísérleteinek betiltásától kezdve az idegen területen lévő támaszpontok felszámolásáig és a külföldön állomásozó csapatok fokozatos kivonásáig. És ezekhez a ja­vaslatokhoz több kiegészítő diplomáciai kezdeményezés csatlakozott. így az európai atommentes övezet létesítésére vonatkozó Rapacki-terv, a Né­met Demokratikus Köztársa­ság kormányának a két né­met állam államszövetségének megvalósítására irányuló ja­vaslata, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság leg­utóbbi nyilatkozata Észak- és Dél-Korea egyesítésére stb. Zavarról és egyenetlenség­ről tanúskodnak a nyugati országok vezető politikusainak a fenti jegyzé­kekre átadott vagy készülőben lévő válaszai. Az Egyesült Államok erős nyomást gyako­rol szövetségeseire, hogy az amerikai elképzelések szerint válaszoljanak a javaslatokra és cselekedjenek. Ezt azonban alaposan akadályozzák a nyu­gati tábor belső ellentétei. Mert e nyugateurópai orszá­gok az utóbbi időben mind gyakrabban, „kirúgtak a hám­ból”. Ez igen szemléltető mó­don mutatkozott meg a leg­utóbbi NATO értekezleten, amikor több tagállam, így Dánia és Norvégia képviselői visszautasították az amerikai rakéta kilövő állomások elhe­lyezését országaik területén, vagy pedig az erősödő nép­mozgalmaktól való félelmük­ben csak igen vonakodva egyeztek bele ilyen támasz­pontok építésébe. Most a leg­utóbbi napokban pedig Bonn és London viszonya vált fe­szültté az angol csapatok fenn­tartási költségei miatt. Anglia pénzügyi nehézségeire hivat­kozik, de Nyugatnémetország kereken megtagadja a meg­szállási költségek fizetését, he­lyette hajlandó három éven át fegyvert vásárolni Angliá­tól száz millió font értékben. Az angol lapok természetesen a legnagyobb felháborodás hangján írnak az esetről. Fel­panaszolják a bonni kormány­nak, hogy nem járul hozzá Nyugat-Európa „védelméhez”, s szemére vetik, hogy a szö­vetségi köztársaságban állo­másozó angol csapatok „Né­metország biztonságát” is vé­dik. A Daily Mail „fösvény­nek” nevezi a nyugatnémet kormány javaslatát, a német lapokban megjelent karikatú­rák pedig koldúsként ábrázol­ják az Angliát megszemélye­sítő John Bulit. A News Chronicle vezércikke azt emeli ki, hogy Bonn eljárása a leg­súlyosabb károkat a NATO- nak okozza, mert „a kölcsönös bizalmatlanság állandó erősö­dése menthetetlenül megrot­hasztja a, szövetség alapjait.” Nem tudjuk még hová ve­zet a megszállási költsé­gekről folytatott vita, de egy tény, az, hogy a nyugati táboron belül tovább erősödik Nyugatnémet­ország helyzete, s ez nemcsak fokozódó gazdasági térhódí­tásában, hanem a szövetsége­seivel szemben használt hang egyre keményebbé, magabiz­tosabbá válásában, s a köte­lezettségek mind szabadabb kezelésében is megnyilvánul. Egyre több jel mutat arra, hogy Nyugatnémetország az Atlanti Tömbben, a NATO-n belül megelégelte a másod­rendű hatalom szerepét. Ami pedig a megszállási költségeket illeti, a kölcsönös őszinteségen, a status quon, azon a fennálló helyzet elismerésén alapuló nemzetközi megegyezés feles­legessé tenné az országok költ­ségvetéseire nyomasztóan ne­hezedő katonai kiadásokat. Feleslegessé tenné nemcsak az angol, hanem az amerikai, francia csapatok állomásozá­sát Németországban és más európai államokban. Felesle­gessé tenné azt az évi har­mincöt milliárd dollárt is, amit a NATO tagállamok évente fegyverkezésre fordítanak. És gondoljunk arra, ha nem vol­na a világfeszültség, a Szov­jetunió és más szocialista or­szágok is még többet köphet­nének az életszínvonal emelé­sére, a nép jólét növelésére. Az Egyesült Államok vezető körei, főleg Dulles külügymi­niszter és környezete eluta­sítja a kormányfői találkozó gondolatát. Pedig az eljárási kérdésekkel folytatott huza­vona, a felesleges szócséplés súlyos bűn az egész emberi­ség ellen. Az amerikai diplo­mácia egyébként is saját ma­gát hozza egyre lehetetlenebb helyzetbe. Az emberiség szá­mára ma nincs más kiút, mint az, hogy a kis és nagy orszá­gok leüljenek a tárgyalóasztal mellé és meghányják-vessék, hogyan lehet kijutni a kátyú­ból, hogyan lehet megmenteni az emberiség jövőjét. A népek azt várják vezetőiktől, hogy megtalálják a megoldás útját. Keleten és Nyugaton egyaránt azt akarják, hogy az elkövet­kezendő években ne az atom­halált hordozó gépek száguld- janak a fejünk felett, hanem a szputnyikok, explorerek, űr­hajók röpítsék a fény sebes­ségével a diadalmas embert ismeretlen világok felé. Péter János nyilatkozata a nemzetközi helyzetről és a békemozgalom feladatairól emberek ezelőtt? Erről sokat hallottunk, olvastunk. A csá­szár isteni személye uralkodott mindenkin, ö és az őt körül­vevő főpapok döntöttek az or­szág sorsát illetően. Az ő aka­ratukat a kínai főemberek, a mandarinok és a főtisztvise­lők hajtották végre. Ez a tár­sadalmi rend akkor is meg­maradt, mikor a gyarmatosí­tók betették a lábukat, csak az abszolút vezetés pálcája — a kulisszák mögött — az ide­genek kezébe került. Nem vál­toztatott azonban sem ez, sem az a rendszer semmit az egy­szerű ember életén, mert akár­ki volt is az úr, őneki mindig dolgozni kellett látástól va- kulásig. Gondjára-bajára pe­dig gyógyírt a templomokban keresett (és az ópiumban), ahol a tömjénfüsttel átitatott, merevarcú istenek ugyan meg­hallgatták kívánságát, a papok jóscédulákon minden jót ígér­tek neki, de minden maradt a régiben. Az apa eladta gyer­mekét, lányát, hogy a többi gyermekének szájába adhas­son valamit. Ha egy riksa az utcán összeütközött egy főúri autóval, a főúr nyugodtan le- lőhette a nyomorúságos kulit, és még reklamálni sem lehe­tett. És ml van ma? Cholnoky Jenő a „Föld és élete” című munkájában ezt írta több mint húsz évvel ez­előtt: „Ha akadna olyun nagy­eszű férfi, aki nemzeti alapon állva, újra szorosan egyesíteni tudná az országot, s képes volna visszautasítani minden támadást, mely ellenfeleitől éri, akkor megint hatalmas bi­rodalommá alakulna, benne a nép sokkal boldogabban élne, s bizonyára ismét nagyszerű fejlődésnek indulna. Ilyen férfiú még nem akadt, de nem kétséges, hogy elvégre el fog jönni”. Ennek a nem egészen de­mokratikus könyv írójának látnoki jóslata bekövetkezett. Megszületett ez a férfi, Mao-ce tung, aki nemzeti alapon egye­síteni tudta ezt a soknemzeti­ségből, de minden kis sejtjé­ben ízig-vérig kínaiakból álló 600 milliós nemzetet, és ez a nép ma szabad, ura országá­nak „képes visszautasítani minden támadást”, és saját magának építi országát. ipf^int ilyen népben, termé­“ 11 / szetesen gyökeres vál­tozások is végbementek. Néz­zük sorjában. A múlt legszörnyűbb hagya­tékainak egyike a lakáskérdés volt. Sanghaj! tartózkodásunk alatt elvittek egy nyomorta­nyára. őszintén feltárták előt­tünk, hogy igen, ilyen van ná­luk még mindig, mert kilenc év alatt nem lehet csodákat művelni, és erről ők nem te­hetnek, ezt nem ők csinálták. Az olt látott borzalmakat még Péter János, az Országos Béketanács elnöke a Magyar Távirati Iroda munkatársának kérdéseire a következőkben nyilatkozott a nemzetközi helyzetről és a békemozgalom tennivalóiról. Az első kérdésre a nemzet­közi békeerők előretöréséről szólt, hangsúlyozta, hogy a földkerekség népeinek köz­hangulata egyre inkább olyan, hogy az erőpolitika hívei mind nehezebben tudják megma­gyarázni, miért ragaszkodnak a fegyverkezési verseny fenn­tartásához. Mit tart a legközvetlenebb és elsődleges tennivalónak a nemzetközi feszültség eredmé­nyes enyhítése érdekében? Nemcsak a legközvetlenebb és nemcsak elsődleges tenni­való, hanem az egyetlen le­hetséges és szükséges tenni­való az, hogy létre kell hozni a nagyhatalmak kormányfői­nek konferenciáját. A fegy­verkezési versenyből ez az egyetlen és egyben biztos ki­vezető út. Nem is kétséges, hogy ez a konferencia előbb- utóbb és talán nem is nagyon távoli időben létrejön. A né­pek békéje érdekének azon­ban az felelne meg, ha ezen a konferencián nemcsak a Szov­jetunió, az amerikai Egyesült Államok, Nagybritannia és Franciaország kormányfői, ha­nem a Kínai Népköztársaság és India kormányfői is részt- vennének. Az egymilliárd lel­ket számláló két hatalmas ázsiai prszág képviselete nél­kül idejétmúlt dolog nemzet­közi kérdésekről tárgyalni. Ezután elmondotta: egyre szűkebb azoknak az államfér­fiaknak a köre, akik még mindig a fegyverkezési ver­seny, a nukleáris fegyverek­kel való további kísérletezé­sek pártján, a tárgyalások és a megegyezés ellen vannak. A semleges országok kor­mányfőinek is egész sora nyi­latkozott már a nukleáris fegyverekkel folytatott kísér­egyszer nem akarom felidézni, de életem egyik legszörnyűbb benyomása volt. És akkor be­ültettek Ikarusz 55-ös autóbú- szunkba és elvittek egy gyö­nyörű, parkosított részhez. Itt szép 2—3 emeletes, kisméretű bérházak állottak, de voltak villaszerű épületek is. Két szoba, összkomfortos lakások vannak egy-egy munkás ren­delkezésére bocsátva. Kényel­mes berendezéséről is a kor­mány gondoskodott. Sanghajban a nyomortanyá­kon élő emberek száma meg­haladta az egymillió 200 ezer főt. Szörnyű szám. Kína nem egyszerre szabadult fel. És a felszabadulás után még el kel­lett telni egy kis időnek, míg konszolidálódtak a viszonyok. Sanghajban négy éve, hogy építkeznek. És négy év alatt, 600 ezer embert helyeztek el azóta épült modern, minden igényt kielégítő lakásokba. Csak nyeltünk, És ez így fo­lyik az ország egész területén, beleértve a falvakat is. Már mindenütt, ahol megfordul­tunk. látni a hatalmas építke­zések nyomait. Az egész Kína dolgozik. Egyetlen embert sem láttam henyélni. Mivel minden embert beál­lítottak a termelő munkába, és a gyárakat valami úton- módon meg is kell közelíteni, gondoskodni kellett járművek­ről is. Minden nagy városnak van villamos vasútja. Sőt Pe- klngben, Sanghajban már a trollybuszokat is használják. Nagyon sok az autóbusz. De mindezek még képtelenek ezt az óriási embertömeget elszál­lítani. Autóra, még nem telik. Tehát ott a gyakorlati meg­oldás: a kerékpár. Soha éle­temben annyi kerékpárt nem letek eltiltása és a Kelet- Nyugat közötti tárgyalások mellett. Az amerikai lapok mutatják, hogy az amerikai Egyesült Államok külügymi­niszterének ettől eltérő véle­kedése mind nehezebben tart­ható az amerikai közvélemény előtt is. Az amerikai nagy napilapok legismertebb publi­cistái, szinte már védő hadjá­ratot folytatnak Eisenhower és Dulles urak véleménye ér­dekében — az amerikai köz­vélemény ellen. Ez nem is le­het másként, mert az ameri­kai Egyesült Államok polgá­rai sem tarthatják az emberi­ség életcéljának a fegyverke­zési verseny végletekig foko­zását. Ennek a versenynek meg kell szűnnie megegyezés útján. Az ön megítélése szerint mit tehet a Béke Világtanács a leszerelés és a csúcstalál­kozó megvalósítása érdeké­ben? A Béke Világtanács eddig is történelmi missziót töltött be: Az emberek köztudatába vitte azt az igazságot, hogy a háború elkerülhető és azt, hogy min­den vitás kérdés rendezhető tárgyalással, tárgyalni pedig jobb — akármilyen hosszú ideig tart is — mint háborúzni bármily rövid ideig. — Milyen reményekkel te­kint a Béke Világtanács jú­liusra összehívott kongresz- szusa elé? Az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének közgyűlésén holt­pontra jutott a leszerelésre vo­natkozó tárgyalás, pc-dig a Szovjetunió javaslata rendkí­vül szerény volt. Azt kérte, hogy amennyi NATO állam van a bizotságban együttesen, legyen ott ugyanannyi szocia­lista és semleges állam kép­viselője. Világos, hogy a népek érdekének ez a javaslat felel meg, a Béke Világtanács által júliusra összehívott leszerelési világkongreszus ezt a kérdést gyökeréig elemzi és megkere­si majd annak az útját, ho­láttam, mint Kínában. Ellepik az egész úttestet. Vannak kü­lön kerékpár megőrző helyek. Ezek munka után öntik ma­gukból a kerékpárosok tíz­ezreit és ilyenkor nem lehet az utcákon közlekedni, mert olyan az utca, mint egy meg­áradt folyó. Most épül Kínának személy- kocsi és motorkerékpár gyára, amely a szakemberek szerint a világ legmodernebb és leg­nagyobb gyára lesz. Ez vala­mennyire enyhíteni fog a hely­zeten, de még nem elégíti ki a szükségletet. Majd ha min­den tervezett gyárunk felépül, akkor igen — mondják a kí­naiak. Ha ők mondják, akkor fel is építik. inában tíz évvel ezelőtt még többnejűség volt. De a törvényes feleségen, vagy' feleségeken kívül még annyi ágyast tarthatott, amennyit akart, vagy a pénztárcája el­bírta. 1949-ben megszüntették a többnejűséget és azóta, ha hiszik, ha nem, Kínában a válás fogalma ismeretlen. Ab­ban az országban, ahol hem­zsegtek a kéteserkölcsű nők. amely tele volt teaházakkal, - ezeket nem kell közelebb­ről bemutatni, - most ebben az országban a legszigorúbb házassági törvények uralkod­nak. Kérdeztük, hogyan tud­tak ezt megvalósítani. A vá­lasz ez volt: megmagyaráztuk. ök mindent megmagyaráz­nak, és a nép, mely látja a célt, látja az intézkedések logikáját, megérti és követi. Érdekes ennek a dolognak a margójára valamit felje­gyezni. (Folytatjuk.) gyan lehet a tárgyalásokat aredmények reményében to­vább vinni. Bizonyos, hogy a ■ j világ minden tájáról olyan de­legátusok jönnek majd össze ■ erre a nemzetközi leszerelés: • konferenciára, akik minden erejükkel készek küzdeni a fegyverkezési hajsza megállí­tásáért, a nagyhatalmak kor­mányfőinek találkozójáért. A magyar békemozgalom ts készül a júliusra összehívott lezerelési világkongresszusra. Békegyűléseket tartunk most városokban, falvakon, tanyá­kon, a mai nemzetközi helyzet ismertetése céljából. (MTI). A szovjet ifjúság napjának megünnepléséről Moszkva (TASZSZ) A szombat reggeli moszkvai lapok közlik a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa elnökségé­nek törvényerejű rendeletét a szovjet ifjúság napjának meg­ünnepléséről. A Pravda ve­zércikkében rámutat arra, hogy a szovjet ifjúság napjá­nak mgüneplése segíti majd a szovjet ifjak és lányok moz­gósítását a kommunista épí­tés feladatainak megoldásá­ban való aktív részvételre, az ifjúság nevelését a párt és a nép forradalmi hagyományai­nak szellemében, a hősi múlt példáinak és a szovjet dolgo- - zók dicsőséges mindennapi tet­teinek alapján. New-Yorkban a „palatábla dzsungel4* New York (REUTER) A New York-i iskolák igaz­gatói pénteken 544 javíthatat­lan zavárkeltöt kicsaptak, első lépésként a „palatábla dzsun­gel” (az iskolai bűnözéssel fog­lalkozó híres film címe) meg­tisztítása felé. Jansen tanfelügyelő becslése szeri t az iskolából kicsapott gyermekek alig egy százalékát teszik annak a létszámnak, — amelyet az iskolai bűnözés de­rékhadának lehet nevezni. — Név/ York iskolás gyermekei­nek száma majdnem egymillió. Az utóbbi hónapokban riasz­tó mértékben emelkedett az erőszakos cselekedetek és a bűncselekmények száma. Az elmúlt két hétben nagy meg­döbbenést és közfelháborodást keltett két iskoláslány meg­gyilkolása. (AP) RIO DE JANERIOBAN csütörtökön összedült egy újonnan épült tizenegy emele­tes ház. A hatóságok szerint a szerencsétlenséget gyenge minőségű cement felhasználá­sa okozta. Egy éven belül há­rom hasonló szerencsétlenség történt a városban. — A ROMAN NÉPKÜZ- tärsasAg nagy nemzetgyű­lése elnöksége Avrain Buneci- ut felmentette az igazságügy- miniszteri tisztsége alól és kül­ügyminiszterré nevezte ki. —- Mint Ismeretes, dr. Petru Gro­za halála után a nagy nemzet­gyűlés az elnökség elnökévé választotta Ion Gh. Mauert, aki addig külügyminiszter volt. — Avram Bunaciu a múlt év ve­gén lett igazságügymlnlnszter, azelőtt az elnökség titkára volt. A nagy nemzetgyűlés elnöksé­ge Gh. Diaconescu miniszter- helyettest. koráhhi igazsag- ügyminisztert ismét kinevezte iga zságüg y m i n iszterré.- MOHAMED JAZID nyi­latkozatot tett, az algériai nemzeti front, a FLN nevé­ben. — Jazid megbélyegezte a 1 ranciaországnnk nyújtott amerikai pénzügyi támogatást, ,s azl támogatást, amelyet u/. Európai Fizetési Unió ad. mert - mint mondotta - „ez res/.wtolt jelent az algériai gyarmatosító háborúban.” ^)@gíy<st^) él <3 n)<3i ^ a a térképre nézünk, el- szörnyülködünk, micsoda óri­ási távolság választ el minket Kínától. Ma már a modern közlekedési eszközökkel köny- nyen le lehet győzni ezt az akadályt, de néhány ezer év­vel ezelőtt még megoldhatat­lan problémát jelentett volna a mérhetetlen hegyek megmá­szása, vagy az átláthatatlan távolságok legyőzése. Még te­tézte ezt az, hogy felépült a Kínai Fal, amely légmentesen elzárta Kínát a külvilágtól, hosszú ideig. Így tőlünk né­hány ezer kilométerre egy, a mienktől merőben más világ alakult ki, mely nekünk eu­rópaiaknak sokban nagyon furcsa. Ott mások az emberek, má­sok a szokások, más az öltöz­ködés és még sok minden. Hogy hogyan éltek ezek az CSERNICZKY DÉNES: £ 7i-P F ? if-B A rtfATítf64 0 ■0**01

Next

/
Oldalképek
Tartalom