Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-06 / 13. szám

1958. február 6. csütörtök NÉPÚJSÁG 3 Mi van velük? r A PROBLÉMÁVAL kapcso­latosan többen hívták fel a szerkesztőség figyelmét: ka­tasztrofális azoknak a fiatalok­nak a helyzete, akik tavaly végezték el az általános iskola VIII. osztályát. Szerintük ezek nagyrésze nem tanul to­vább és elenyészően csekély azoknak a száma, akik el tud­tak helyezkedni. A nagy szá­zalék otthon van, munkát nem talál, így csavargásra adja a fejét. Ha ez így van, akkor az na­gyon veszélyes lenne, ezért határoztuk el, hogy utána né­zünk a dolognak. Az első állomás a Megyei Tanács művelődési osztálya volt, ahol megtudtuk, hogy Eger városban tavaly 395 ta­nuló végezte el az általános iskola VIII. osztályát. Ebből 234 tanul tovább, 76-ból ipari tanuló lett, 9 különböző tan­folyamokra iratkozott be, 27 dolgozni ment és 49 azoknak a száma, akik otthon maradtak. Már ez a szám is bizonyítja, hogy a helyzet korántsem olyan katasztrofális és erről a további vizsgálatok után még jobban meggyőződtünk. Az I. számú általános isko­la statisztikája a következő képet mutatja: az 54 tavaly végzett tanulót 51 42 ment kö­zépiskolába, 6 lett ipari tanuló, 3 dolgozik és 3 maradt otthon. Ez már egészen kedvező kép, melyen csak az ront, hogy egy belvárosi iskoláról van szó. Menjünk hát a VIII. szá­mú hóstyai iskolába. A szeptemberi adatok sze­rint összesen 5 tanuló nem helyezkedett el sehová, ezek­ből azonban azóta már kettő dolgozik. Maradt tehát 3, aki nem tudott munkába állni. Nem talált megfelelő munkát például Cseh Zoltán, aki annak ellenére, hogy elég gyenge tanuló volt, a nagyobb felkészültséget igénylő elek­tromos szakmát választotta volna magának. Tudvalévő dolog, hogy ezek a pályák az .^érettségizett fiatalokat várják, yyígy hát nem csodálatos, hogy ^-■Cseh Zoltánt^ nem vették fel. így most a fiú egy évig otthon marad és szeptemberben megy ipari tanulónak, amikorra már meg is egyezett egy egri kár­pitosmesterrel. RAJTA KÍVÜL tehát még két tanuló maradt otthon, mindkettő lány és mindkettő­nek elég módosak a szülei ah­hoz, hogy megengedhessék maguknak: a szülői házból menjenek férjhez lányaik. És vajon mi lett azokkal, akik tovább tanultak, vagy dolgozni mentek? Csatlós Árpád, az általános iskolában négyesrendű tanuló volt. Ebben az évben az Egri Dobó gimnázium növendéke és osztályfőnöke szerint tanul­mányi átlaga itt sem lesz rosszabb. A tanároknak az a véleményük, hogy az általános iskola megadta azt az alapot, amely szükséges ahhoz, hogy a gimnáziumi követelmények­nek megfeleljen. Ugyanezt mondták el a Gár­donyi gimnázium pedagógusai Búzás Ilonáról és Kováts Ju­ditról. Rigó Erzsébetnél már más a helyzet, ö a Cifrakapu-téri iskolában 3-as rendű tanuló volt. De a hármasrendűséget is csak azért érte el, mert az általános iskola pedagógusai „kegyelemből” feljavították az osztályzatát, hogy középiskolá­ba mehessen. Az ilyenfajta „jóindulat” a középiskolában súlyosan megbosszúlja magát. S ím, Rigó Erzsébet csak na­gyon nehezen birkózik meg az itteni feladatokkal, annak el­lenére, hogy szorgalmas, igyekvő gyereknek ismerik. Sajnos, ez a jelenség elég gyakori a vidéki általános is­kolákban. Veszelovszki Helén például a nagyúti iskolából jött, kitű­nőrendű bizonyítvánnyal. Már az első napokban nyilván­valóvá vált, hogy a kitűnő rendű bizonyítvány nem fe­lel meg a kislány tudásának. És a nagy „jóindulatnak” most az a vége, hogy a kislány csaknem az összes tantárgyból bukásra áll és valószínűleg nem tudja elvégezni még az első osztályt sem. így a gyerek fe­leslegesen elvesztett egy évet, szülei hiába dobták ki a pénzt és ami legalább olyan súlyos: elvette egy tehetségesebb diák helyét. Ezért kell tehát nagy felelősségérzettel osztályozni a végzős általános iskolásokat, mert az ilyen pedagógusi „hu­manizmus” azon áll bosszút, akin segíteni akartak. UGYANÍGY JÄRT az a há­rom besenyőtelki tanuló, akik felismerve a gimnázium nehéz követelményeit, már az első negyedévben kimaradtak. Trenka Judit az általános iskola elvégzése után dolgozni ment a Dohánygyárba. Egye­lőre csak mint félműszakos tanulja a szakmát és szokik hozzá a rendszeres munkához. A szivarkészítő műhelyben kapott munkát, ahol osztály- vezetője szerint remekül meg­állja a helyét. így talán nem­sokára átveszik rendes mű­szakra. Más persze a helyzet vidé­ken. Itt lényegesen nagyobb azoknak a száma, akik otthon maradtak. Poroszlón például az 51 végzett tanulóból csak 8 tanul tovább és 7 ment ipa­ri tanulónak: 36-an tehát ott­hon maradtak. Ez azonban po­zitív jelenség. Az elmúlt évek­ben ugyanis az volt a helyzet, hogy a parasztfiatalok legna­gyobb része menekült a falu­ból. Mindegy, hogy milyen szakmába, vagy milyen isko­lába, a cél csak az volt, hogy otthagyni a falut. Ez a helyzet ma a statisztika tanulsága sze­rint is megváltozott, mert megváltozott a falusi élet is. A paraszt megnőtt termelési kedve és biztonsága eredmé­nyezi, hogy az iskola elvégzése után fiát otthon tartja a gaz­daságban. Természetesen a legjobbaknak továbbra is a középiskolákban a helyük. Ezt kell a falusi pedagógusoknak is célul kitűzni. Nem a gyen­ge tanuló osztályzatát feljaví­tani, hogy felvegyék a közép­iskolába, hanem a tehetséges fiatalokat felderíteni és ha kell, a szülők meggyőzésével biztosítani a továbbtanulását. ISKOLAPOLITIKÁNK he­lyes úton halad, ezt bizonyítja ez a vizsgálat is. Nem kataszt­rofális fiataljaink helyzete, bár elvitathatatlan, hogy vannak nehézségek. Tóth János poroszlói igaz­gató-helyettes mesélte a kö­vetkezőket: hosszú idő óta küzd azért, hogy az iskola leg­tehetségesebb diákját, Balog Jánost elhelyezze valamelyik középiskolába. Balog János tavaly végzett és miután szü­lei nagyon szegények, arról nem is álmodott, hogy közép­iskolába mehessen. De nem sikerült ipari tanulónak sem elhelyezkedni, így most a ki­tűnőrendű, éleseszű gyerek napszámba jár. Tóth János igazgató-helyettes a segítsé­günket kérte, mi mást nem te­hetünk, hogy felhívjuk az il­letékesek figyelmét és közve­títjük a lelkiismeretes peda­gógus kérését: Ne hagyják Ba­logh Jánost elkallódni. — Szalay István — A világ amerikai szemmel nézve A Frankfurter Rundschau cí­mű nyugatnémet lap érdekes interjút közölt. A lap egyik munkatársa beszélgetést foly­tatott a párizsi repülőtéren egy bizonyos Mister Guth-tal, egy amerikai biztosító ügynökkel, aki az amerikai televízióban szokásos kérdés-felelet ver­senyben a következő „jutalom­díjat” nyerte: körül kell re­pülnie egyszer a Földet anél­kül, hogy bármit is látna, anélkül, hogy egyetlen ország földjét is érintené lába. Mr. Guth tehát most bekötött szemmel repülőgépen utazza körül a Földet. A tudósító és Mr. Guth között a következő beszélgetés zajlott le: Tudósító: Mr. Guth, hogyan érzi magát világkörüli útján? Mr. Guth: Ó, nagyon érde­kesnek találom. Tudósító: Hogyan találhat érdekesnek egy utazást, ame­lyen semmit sem láthat? Mr. Guth: Éppen ezt talá- , lom nagyon érdekesnek. ' Tudósító: Nem érzi magát új Tantalusznak? Mr. Guth: Sajnos, nincs szerencsém ismerni Mr. Tan­taluszi. Tudósító: Tantalusz Zeus fia volt, akit... Mr. Guth: Nagyon sajná­lom, Mr. Tantalusz kedves * papáját sem ismerem. Tudósító: Mindketten görög mitológiai alakok. Mr. Guth: Ó, a görög mito­* Jógia... Az egy kérdés-felelet játék az athéni televízióban? Tudósító: Nem. Ez a görög istenekről és királyokról szóló . legenda. Homérosz írta Tan­* Muszról, hogy«. Mr. Guth: Homérosz? Hi­szen ez egy amerikai kereszt­név! Eddig még semmit sem I olvastam ettől az embertől. Mit írt? És amit írt, az best­seller volt? Tudósító: Úgy is lehetne mondani. Mr. Guth: Well, akkor meg fogom venni. Én ugyanis ki­zárólag bestsellereket olvasok. Tudósító: Nos, hát Mr. Guth. Homérosz azt írta, hogy Tan­talusznak, aki meg akarta té­veszteni az isteneket, az alvi­lágban kimondhatatlan kíno­kat kellett elszenvednie. Nagy tóban állt és borzalmas szom- jat érzett. De ha lehajolt, hogy igyék, a víz eltűnt elő­le. Tantaluszt éhség is mar- dosta, de amikor kinyújtotta kezét a közvetlenül körülötte viruló gyümölcsök felé, azok is eltűntek előle. Mr. Guth: Mi köze ennek az én esetemhez? Ha szomjas vagyok, akkor ihatom, ha éhes vagyok, akkor eszem. Hiszen végeredményben egy amerikai légiforgalmi társaság szállít engem, az amerikai légifor­galmi társaságok szolgáltatá­sai pedig a világon a legjob­bak. Tudósító: Minden bizonnyal, Mr. Guth. De bizonyos érte­LONDON (AFP) Macmillan angol miniszter- elnök találkozni fog Washing­tonban Eisenhower elnökkel, mielőtt a Brit nemzetközösség országaiban tett körutazásáról . lemben véve ön mégis úgy járt, mint a szegény Tanta- I lusz: körülrepüli a Földet és mégsem láthat belőle semmit. Mr. Guth: Ez éppen a tele­vízió következménye. Ezek a játékszabályok, ezeket be kell tartani. Tudósító: Nem gondolja, hogy ezek túlságosan szigorú játékszabályok? Gondolt-e már arra, hogy az egész ügy bántó lehet a vak emberek számára? Mr. Guth: Nem. Én ezt na­gyon eredeti ötletnek találom. Nézze: Amerikában 170 millió ember él, de ezek közül én vagyok az egyetlen, aki bekö­tött szemmel repüli körül a világot. Ha hazaérek, könyvet fogok erről írni. Tudósító: Miről? Mr. Guth: Világkörüli utáni­ról. Tudósító: De hiszen ön sem­mit sem látott. Mr. Guth: Igaz, de éppen erről fogok írni. Tudósító: És már tudja, mi lesz könyvének címe? Mr. Guth: Hogyne. „Bekö­tött szemmel a világ körül” És alcímnek ezt adom: „Ahogy egy amerikai látja a világot...’* visszatérne Londonba. A tudó­sító szerint Eisenhower elnök beszélni szeretne Macmillan- nel egy őszi négyhatalmi ér­tekezlet feltételeiről* Macmillan a négyhatalmi találkozó mellett Űj orvosság — • szekurenin Távol-Keleten, Kelet-Szibé- riában, Észak-Kínában és Mandzsúriában igen elterjedt növény a szekunerega. Az ösz- szövetségi gyógyszer-intézet ebből az igénytelen növényből vonta ki a szekurenin nevű anyagot. A szekurenin kísérleti ellen­őrzése bebizonyította, hogy élénkíti a központi idegrend­szer munkáját, a légzést, fo­kozza a vérnyomást és az izomtónust, növeli a szívössze­húzódások erejét, s ugyanak­kor nem befolyásolja a szív munkájának ritmusát. Emel­lett a szekurenin csak tized- annyira mérgező, mint a strich- nin. Ennek alapján a Szovjetunió egészségügyi minisztériuma en­gedélyezte a szekurenin széles­körű alkalmazását a gyógyá­szatban. — Megnövekedett megyénk­ben az idén a magtermelés iránti érdeklődés. Ezt mutat­ják a szerződéskötési tervek teljesítésének számai. Szarvas- kerepből 175, rövid tenyész­idejű kukoricából 136, réti csenkeszből 90 százalékra tel­jesítették az előirányzatot. Rettenetes és őrült kérés“ 99 BOMBAY (REUTER) Dzsavaharlal Nehru indiai miniszterelnök kijelentette: In­A láthatatlan főnök66 99 és más, hasonló, nagyon jó és érdekes könyvek láthatók és kaphatók, az Egri Könyves­bolt által, most megindított részletakcióban. Hivatalok, vállalatok és üzemek könyv­bizományosai által lehet eze­ket a könyveket megrendelni. Szépirodalmi könyveket, magyar és külföldi sorozatot állított össze a Könyvesbolt, de ismeretterjesztő, tudomá­nyos sorozatok is lesznek — már négy havi törlesztésre is. Örömmel üdvözöljük ezt a kezdeményezést és még többet — a nehezen beszerezhető könyvekből összeállított soro­zatot is — várunk. __________ (l-V) Te levízió — mely egyelőre csak vízió Atkáron Az atkári általános iskola, a szülői munkaközösség segítsé­gével televíziós készüléket vá­sárolt január elején. Nagy volt az öröm, azt hitték, hogy nem­sokára látnak is valamit. Té­vedtek. A RÁ VÉL még eddig sem ment ki, hogy az antennát felszerelje. Valamit tenni kell, hogy a gyerekek végre élvez­hessék szüleik ajándékát. dia atomerőközpontja három­négy év alatt képes lesz atom­bombák gyártására. A minisz­terelnök azonban hozzátettej hogy — mint az atomerőköz­pont megnyitásánál is mondot­ta — India nem szándékszik atombombákat, vagy hidrogén­bombákat gyártani. India a nép békés haladásának szol­gálatába akarja állítani az atomerőt., Nehru, aki 24 órás látogatás­ra érkezett az indiai főváros­ból Bombayba, hangoztatta* hogy a mai feszült világhely­zetben „rettenetes és őrült ké­rés”, ha kisebb országok atom­fegyvereket igényelnek. A mi­niszterelnök arra a jelentésre célzott, amely szerint a bag­dadi paktum több tagja atom­fegyvereket kért az Egyesült Államoktól. Nehn hozzátette, nem hiszi, hogy Amerika — legalább is egyelőre — teljesíti ezt a kérést. * E C V ) Cv éNvfe S ßdhHeije - ) C fa * C v/iegm... 1957 november 1-én a Maj- namenti Frankfurt városában halva találták Rosemarie Nit- ribittet. Rosemarie Nitribitt 24 éves volt és neve nem volt isme- feltűnően csinos fiatal nőt, úgy ismerték, mint a prostitu­áltak királynőjét... Gyermek­korát a nehezen nevelhető lá­nyok intézetében töltötte, majd pedig egyre gyakrabban bukkant fel az utcasarkokon, ahol időnkint lopva, szívesen megfordultak Frankfurt város jópénzű és könnyű izgalmak­ra vágyó derék polgárai. Ro- semariet az érvényesülés után féktelen vágy hajtotta. Elvég­zett egy maneken-tanfolya- mot és ettől kezdve az ő kar­csú alakján feszültek a frank­furti divatszalonok új ruhamo- delljei. Ezeket a divatbemuta­tókat — a hölgyek mellett — különös előszeretettel láto­gatták a jópénzű bankárok, az üzleti élet előkelőségei. így azután tökéletesen érthető, hogy Nitribitt kisasszony új foglalkozása mellett az előző­höz sem lett hűtlen. És hogy ez a foglalkozása nem is jö­vedelmezett valami rosszúl, azt mutatja, hogy a város egyik legelőkelőbb szállodájá­ban lakott és a közelmúltban saját autót vásárolt. Nem min­dennapi karrier ez a frank­furti éjszaka könnyű hölgyei között... — Rosemarie erősza­kos halála ennek ellenére nem fordította volna maga felé a közvélemény érdeklődését, ha... Nitribitt kisasszony nem különbözik pályatársaitól ab­ban, hogy — naplót vezet láto­gatóiról, barátairól. De veze­tett! És halála után a rendőr­ség rátette kezét a fekete fü­Luxusautó után koporsó X£i volt a gyilkos? Ki less esután a Ruhr-vidék urainak barátnője ? zetre.« Erről a füzetről így ír a Münchner Illustrierte című lap : „Az egyik lapon ott szere­pelt többé-kevésbé tartós kap­csolatainak egész listája. Köz­tük számos magasállású és közmegbecsülésnek örvendő úriember, a gazdaság, az ipar és a diplomácia területéről. A Rajna- és Ruhr-vidéken va- retlen a nyugatnémetországi rendőrség előtt. A szőkehajú, cogni kezdtek a fogak, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy Ro­semarie protokolláris pontos­sággal jegyezte fel fekete fü­zetébe a neveket, időpontokat és — természetesen — az ösz- szegeket is...” A kölni Neue Illustrierte ezt írja: „A Frankfurtból jö­vő német üzletembereket, akik Amerikába látogattak, a new- yorki repülőtéren így üdvözöl­ték: „nos, mi van Rosieval?” A cikk így folytatódik: „Ar­ról beszélnek, hogy Rosie az idők folyamán hihetetlenül meggazdagodott. Megállapítot­ták, hogy gazdasági kérdések­kel foglalkozó „tisztelőitől’’ rendszeresen kapott tőzsdei tippeket.” A lap végül idézi azt a le­velet, amelyet az elmúlt télen egy üzletember írt Árosából barátainak. „Tegnap itt, a szállóban brilliáns-ékszer bál volt. A jegyeket már hetekkel előtte eladták. Csak a nem­zetközi társaság krémje ka­pott meghívót. El tudod kép­zelni meglepetésemet, amikor a legelőkelőbb társaság kellős közepén egyszerre a mi szőke Rosienkkal találkoztunk szem­be. Egy angol lord karján sé­tált”. Mint a nyugatnémet sajtó cikkeiből kiderül, a rendőr­ségtől senki sem kéri számon, hogy teremtse elő a lány gyil­kosát. A rendőrséggel meg vannak elégedve — mert rá­tette kezét Rosie fekete köny­vére, s így a gazdasági, poli­tikai és diplomáciai élet veze­tő személyiségei — nyugodtan alhatnak­be megnézni, hogy egészsé* ges-e a belseje. Különben is csak „véletlen”, hogy ez a né* hány kukacos volt... — Erre az idős néni pillanatok alatt újra bicskát rántott és felnyi* tóttá a tizenegyediket, ame* lyik „véletlenül” megint aszott és száraz volt. Erre aztán az őstermelő asz* szony filozófiai síkra terelte a dolgot és így fordult az öreg nénihez. — Nézze lelkem! A dió olyan mint a zsákbamacska. Meg* vesszük, de nem tudhatjuk mi van benne? Mindenesetre ma* gának ma nem volt Szerencsé* je. — Ezzel befejezte a száza* tot és zsebrevágta a jó pénzt a rossz dióért. Jogilag kinek volt igaza? Mivel nekem se dió, se zsákbamacska ügyem nem volt, döntse el a kedves olvasó. Annyi biztos, hogy én az öreg nénit nagyon sajnálom. Ehhez viszont nekem van jogom. (Sz. J.) Egy idősebb néni diót vá­sárolt. Kifizette annak rendje- módja szerint a közösen meg­állapított áron. — Szép dió, jó dió, — di­csérte égtől-földig az őster­melő asszony. A nénike kifi­zette, kosarába rakta a diót, aztán mintha hirtelen eszébe jutott volna valami, egy bics­kát vett elő és elkezdte szép sorjában felnyitogatni a vas­tag csonthéjakat. Már az első tiszta penész és kukac volt, ugyanígy a második, harmadik is. Miután a néni ezek után veszélyt sejtett, gyorsabb ütemben kezdte a diókat fel­tördelni egészen tízig. A ti­zedik után kiesett a könny a szeméből. — Mit adott el ma­ga nekem jó asszony, mondja mit adott el? Nézze, itt van mind a tíz rossz, kukacos, ehe­tetlen egytől egyig. — Miért nem nézte meg mi­előtt megvette? — Vont egyet a vállán a dió régi gazdája. — Nem bújhatok bele mindegyik­Dió, vagy zsákbamacska?

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom