Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-18 / 23. szám

1958. február 18. kedd

NÉPtJSAG

Körkép

a selypi medence üzemeiből

KORSZERŰSÍTIK A ZSÓFIA MALMOT

A liszteszsákok, a fényesre dörzsölt csúzdákon érkeznek a szállító vagonokba, az őrlő malmok egyenletes mozgással dolgoznak és az egyre finomodó búzatöret a nyolcadik törőhenger után már mint finomliszt ömlik a zsákokba.

— Ez a Toldi-féle malomkő! — mutat két nyolcmázsás kőkerékre a főmolnár, Táncos János bácsi.

Már csak „műemlék”, mint annyi más berendezésünk. Folyamatosan cserélik ki a régi alkatrészeket, ez évben teher- és személyfelvonókat és a nagy hajtóenergiát lekötő, az anyag kopását gyorsító csúszós csapágyak helyett, a korszerűbb golyós-csapágyakat akarják alkalmazni gépeiknél.

A VÖRÖS VÄNDORZÄSZL0 VÁROMÁNYOSAI

A Mátravidéki Szénbányászati Trösztnél február 12-ig bezárólag a mélyművelés 108.7 százalékra teljesítette tervét. A 12-i napi teljesítmény 116.2 százalék volt, ami 840.6 tonna túlteljesítést jelent. Az ecsédi külszíni fejtési munkálatok eredményével együtt a tröszt 100.3 százalékra teljesítette tervét. A nagy faanyag megtakarítást hozó pajzsfejtés a szűcsi X-es aknában az első dekádban 10.7 métert haladt előre, ez napi 1.84 méter előrehaladási sebességet jelent, ami túlhaladja a tröszt átlag frontfejtési sebességét. Jó munkájuk jutalmául két bányaüzemet, a szűcsi X-es és Xl-es aknát és Petőfi aLárót élüzem címre terjesztették fel, míg a Mátravidéki Szénbányászati Tröszt, a Miniszter- tanács és a SZOT vezetősége által ígért vörös vándorzászló várományosa. Előreláthatólag 102 bányász kapja meg a kiváló dolgozó címet.

Ehhez csak gratulálni lehet.

TERVEK, ÚJ GYÁRTMÁNYOK A SELYPI CEMENTGYÁRBAN

— Januárban új anyagot akartunk gyártani — ad felvilágosítást Andrejkó Gyula főmérnök, — de a tüzelésnél felhasznált olaj minősége nem felelt meg a követelményeknek, így a fehér cement gyártását csak a hatodik hónapban kezdjük el. Az új cementből először a hazai ipart akarjuk ellátni, de oly nagy az érdeklődés a külföldi országokból, hogy ha a gyártás megindul, biztosan exportra is termelünk. A fehércement keresett áru, kitűnő építészeti, díszítési

anyag. A földalatti építéséhez szállítunk még kis tételekben duzzadó cementet, ami gyorsan megköt és a hézagokat jól kitölti és a vizet hamar elzárja. Ennyit új gyártmányainkról. Az önköltség csökkentésnél kétszázalékos eredményt tervezünk, amit a bányák gépesítésével akarunk elérni. Az új porlekötő berendezésre 25 ezer forintot fordítunk. Ezzel az intézkedéssel a környék levegőjét szennyező port megszüntetjük és még hasznosítani is tudjuk a gyárban.

— A lakásépítőknek lesz-e cement ebben az évben?

— Most 500-as cementet gyártunk, ebből az áruból most még nem lesz hiány, s reméljük, hogy az építkezési szezonban is lehet majd vásárolni belőle.

MÁSFÉL MILLIÓ

FORINTOS BERUHÁZÁS

Uj gépek üzembeállítására 30 ezer forintot, a meglévő gépek felújítására, a gyári dolgozók lakásának tatarozására másfél millió forintot adunk ebben a gazdasági évben, — tájékoztat Naliunek Béla, a Selypi Cukorgyár személyzeti osztályvezetője.

— A társadalmi tulajdon védelmére is nagy' gondot fordítunk — folytatta Nahunek elvtárs. Egy három-főből álló csoport 20 kilogramm cukrot akart átemelni a kerítésen, de a munkásőrség elfogta őket. Másik ilyen említésre méltó eset Makkai István és feleségének esete. A zsák-raktárakból állandóan hiányzott egykét zsák, amiket házkutatás során Makkai Istvánéknál találtak meg. A hatvani járásbíróság február 19-én trágyal- ja az ügyet.

Rajtavesztettek ...

Az Egri Lakatosárugyár fegyelmi bizottsága üzemi szarkák felett ítélkezett. — Muhi Ernő gépkocsikísérő és Bőgős László gépkocsivezető faszenet hoztak a Tüzép- telepről s mert nem ellenőrizték munkájukat, a szén alá fát raktak, melyet ki akartak csempészni. A kapuban azonban rajtakapták őket s a fegyelmi bizottság mindkettőjüket alacsonyabb beosztásba helyezte.

Vita a Polgári Törvénykönyv tervezetről

Egerben, a Megyei Bíróság épületében (II. em. 90-es tanácsterem) tartja a Magyar- Jogászszövetség a Polgári Törvénytervezetről szóló következő vitaülést február 21-én délután 2 órakor.

Az előadó: dr. Majoros Richard, az Országos Döntőbizottság tagja, a vita tárgya: Szerződések című fejezet.

A Gyöngyösi Sütőipari Vállalatnál —

megalakult az üzemi tanács - kiosztották a nyereségrészesedést

VASÁRNAP délelőtt 10 órakor a Gyöngyösi Sütőipari V. dolgozói a Borforgalmi Vállalat Vörös-termében megválasztották az üzemi tanácsot, és kiosztották az 1957. évi nyereségrészesedést. Az üzemi bizottság által jelölt 17 tagú üzemi tanács tagjait a dolgozók egyhangúlag megszavazták. Gulyás Károly, az üzemi tanács elnöke beszámolójában ismertette a tanácstagok feladatait, jogait és kötelességeit.

Ezután Oláh György, a vállalat igazgatója megtartotta mérlegbeszámolóját. Beszédében ismertette az elmúlt év eredményeit:

„A Sütőipari Vállalat 1957. évi tervét 101.2 százalékra teljesítette. Az anyagtakarékosságban is igen szép eredményeket értünk el. A lisztmegtakarítás 56.000 forint, a tüzelőanyag megtakarítás 142.000 forint.” A tervezett évi 672 ezer forint megtakarítási terv helyett 1,297 ezer forintot takarítottak meg. melyből 120 ezer forintot osztanak ki a dolgozóknak nyereségrészesedés címén. A továbbiakban ismertette az 1958. évi tervet és elmondta, hogy ebben az évben még nagyobb lehetőségek vannak a nyereségrészesedés kifizetéséhez. Ehhez természetesen a dolgozók áldozatos, jó munkája szükséges. Nagy segítséget nyújthat ebben a munkába" a most megalakult üzemi tanács. Azt

kell elérni, hogy érezze minden dolgozó, ha takarékoskodik, akkor az év végén több nyereségrészesedést lehet kiosztani.

AZ 1958-AS ÉV sem

lesz könnyű esztendő, mert az ellenforradalom okozta károkat ebben az esztendőben is kell pótolni. Ismeretes, hogy milyen nagy segítséget kaptunk az ellenforradalom után a Szovjetuniótól és a többi népi demokratikus országoktól, melyet nekünk ebben az esztendőben is törlesztenünk kell. Fokozott munkára van szükség, de én bízom abban, hogy az ez évi tervünk hasonló szép eredménnyel zárul” — fejezte be beszédét Oláh elvtárs.

A beszámoló után a dolgozók hozzászólásaikban elmondták, hogy ők hogvan látják a jobb eredmények elérését. Juhász György és Győrön László elvtársak különösképD a társadalmi tulajdon védelmére hívták fe. a dolgozók figyelmét.

— Nem szabad tűrni, hogy egyes dolgozók nap mint nap herdálják és lopják az üzem vagyonát. La minden dolgozó naponta csak két süteményt visz haza, egész évben sok ezerre szaporodik, s ennyivel kevesebb pénzt oszthatnak ki majd az év végén a mrereség- ■észesedésnél. Nekünk, dolgozóknak kell, hogy figyelmeztessük az ilyen dolgozókat, s ha kell, szégyenítsük meg őket a kollektíva előtt — mondta Juhász elvtárs.

HASONLÖ javaslatok és hozzászólások hangoztak el még a dolgozóktól. Az értékes és hasznos értekezlet délután egy órakor ért véget. Ezután kiosztották a nvereségré- szesedést, ahol a dolgozók három heti keresetüknek megfelelő pénzösszeget kaptak. A gyűlés után a vállalat vezetősége ízletes ebéddel és itallal vendégelte meg az üzem dolgozóit.

OJI„-r (-KÍSS-)

Apró érdekességek

— A tudósok megállapítása szerint a libák átlagos életkora 20—22 év. Úgy látszik azonban, hogy a „liba társadalomnak” is meg vannak a maga Matuzsálemei. Szakállas György pocsai gazdának 31 éves libája van.

— 1956-ban földünkön 861 és félmillió szarvasmarhát tenyésztettek. A legtöbb szarvas- marha indiában él — szent állatuk — 159 millió darab, utána az Egyesült Államok következik 97 és félmillió darabbal. Kínában 07 és fél, a Szovjetunióban 70 és fél, Bra- zilliában 63 és fél, Argentínában 45 millió darab szarvas- marhát tenyésztenek.

Tíz esztendő

Tíz esztendővel ezelőtt, 1948. február 18-án kötötte • meg a Szovjetunió és a Magyar Népköztársaság barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződéséi, l Az eltelt 10 esztendő mindennél fényesebben igazolta, — hogy ez a szerződés nemcsak nevében, de tartalmában i- ^ barátsági, együttműködési és segélynyújtási egyezmény. ) Ennek a szerződésnek sorsdöntő jelentősége volt és van a ■ magyar nép számára. Sorsdöntő, mert többek közüli én < pen annak a német imperializmusnak újraélesztése ellen irányul, amely miatt a magyar nép egy emberöltő alatt kéíízben is óriási vérveszteséget szenvedett az idegen ér- í dekekért folyó világháborúban. Sorsdöntő azért. mert. a ' tíz esztendővel ezelőtt deklarált barátságot sokféle formában népünk javára, hasznára, a mi békénk védelmé- í ben sokféle formában újította meg azóta is a Szovjet- j unió s adott róla bizonyságot minden szónál ékesebben , beszélő tettekkel.

A kölcsönös segélynyújtás elvét példázza mindennél beszédesebben — többek között — az a támogatás is, ’ amelyet a szovjet katonák vérük hullásával nyújtottak az ellenforradalmi támadással szemben vívott harcban.

Az elmúlt tíz esztendő mindkét ország, elsősorban j azonban hazánk számára a gyümölcsöző gazdasági kap- ) csolatok fejlődését is jelentette. Közismert dolog, bogy’ a magyar ipar számára a nyersanyagbehozatal szinte lét- l kérdés, A mi nyersanyagbázisunk igen szűk. Ugyanakkor 2 azonban az ország tervszerű fejlesztése elképzelhetetlen bizonyos, sokszor igen anyagigényes iparágak fejlesztése nélkül. Arra viszont nincs módunk, hogy a szükséges ) nyersanyagokat a tőkés piacról szerezzük be. mert ten'- l gazdálkodásunk nem engedheti meg, hogy függővé váljunk a tőkés piac ingadozásától. Mindebből következik, ? hogy nyersanyag behozatalunknál továbbra is elsősorban r a Szovjetunióra, s a népi demokratikus országokra <á- í mászkálhatunk csak. Emiatt a két ország kereskedelmi. ) kapcsolatának az a fő jellemzője, hogy mi túlnyomórészt ’ kész árut. a Szovjetunió pedig túlnyomórészt ipari nyers- \ anyagokat szállít a szerződés keretén belül.

A két ország gazdasági kapcsolataiban szinte új fejezetet jelent az elmúlt év márciusában lefolytatott magyar —szovjet tárgyalás, amelyet áthatott e tíz esztendő szerződés szelleme. E megállapodás értelmében hatalmas hí- l teleket kapunk a Szovjetuniótól, s ezen felül 60 millió ( dollár szabad devizát bocsátott hazánk rendelkezésére. — \ igen kedvező, hosszú lejáratú hitel formájában. A szám- \ szerűségen túl a hiteleket, valamint az ez év januárjában ( aláírt újabb árucsereforgalmi megállapodásnak hatalmas ' jelentőségük van a magyar népgazdaság fejlődése, egész : népünk gazdagodása szempontjából. Olyan problémák í megoldása válik lehetővé, mint például a dieselesííés gyors* \ ütemű megvalósítása, a Dunai Vasmű fejlesztése, stb.

Együttműködési barátságunk a szovjet néppel, kul- I tu ralis téren is megnyilvánul. Az elmúlt tíz esztendő alatt f ezrek és ezrek tapsoltak a kitűnő szovjet művészeknek és ; tízezrek tapsoltak a Szovjetunióban a magyar vendég- művészeknek. A magyar olvasók százezrei ismerték és i szerették meg Csehovot és Puskint, s a mai szovjet írók ( színe-jayát, de jól ismeri a szovjet olvasóközönség is a ! magyar klasszikusokat, az új magyar író- és költőnemzc- T dék legnagyobbjait. Színházaink szovjet és orosz drámák ( egész sorát mutatták be az elmúlt esztendőkben, de a ' szovjet nézők is megismerhették a magyar drámaírás \ színe-javát. Ugyanez vonatkozik még fokozottabb forma- f ban a filmek cseréjére is.

A magyar—szovjet barátsági, együttműködési és köl- i c-sönös segélynyújtási egyezmény címében szereplő sza- $ vak a szocialista országok közötti kapcsolatban nyerték j vissza, igazi értelmüket és tartalmukat. A Magyar Nép- / köztársaság barátja a hatalmas szovjet államnak, együtt- ) működik vele, mint ahogy a Szovjetunió barátja hazánk- i nak. s jóban, rosszban együttműködik vele. A közmondás r szerint bajban válik el, ki az igazi barát. Népünk az el- > múlt tíz esztendő harcait az ellenforradalom leverése el- * leni küzdelem időszakában, s most a szocializmus diadal- ; más előretörése idején meggyőződhetett róla. hogy a 1 Szovjetuniónál, a szocialista országoknál, jó helyen keresi ? barátait. j

sül visszaküldték a feladó állomásnak. A postafutárnak állandóan készenlétben kellett várakoznia s az átvett postát mérföldenként (7420 méter) 75 perc alatt kellett szállítania.

kifejezetten előírta, hogv „csak valódi szükség esetén” vegyék igénybe. — A postafutár a következő postaállomáson vagy lovat váltott és folytatta útját, — vagy pedig.

Ha a levélre az udvar, a helytartó, a kamara, vagy a katonai kapitányság a „Gyorsan” feljegyzést alkalmazta, akkor ugyanezt az utat 1 óra ala’í kellett megtennie. Hogy azonban a postát agyon ne terheljék, a rendelkezés 10. pontja

ott átadta a postatáskát a következő legénynek, aki azt tovább vitte.

Természetesen e postajárat bevezetésével, más irányban továbbra is az alkalmi futár jött számításba, de elsősorban a fontos irányban már rendezetté és meglehetősen pontossá vált a levelezés továbbítása.

"Mivel az első magyarorszá1 A gi és így az első egri postajáratot is elsősorban katonai szempontból létesítették és tartották fenn, ennélfogva elsősorban a katonaság és az állami szervek szolgálatában állott. Azonban természetesen borravalóért, jó pénzért, magánszemélyek is igénybe vették már kezdettől fogva. Nem lehet vitás, hogy az egri vár építésén itt dolgozó nagyszámú külföldi (olasz, német) szakember is az újjon- nan létesült posta segítségével tartotta fenn kapcsolatát csaladjával, hazájával, mert hiszen Becsből már akkor is Európa minden részébe iárt a posta. Ez azért is említést érdemel, mert az első egri postaállomás minden bizonnyal az országban az elsők között volt, mely magánszemélyek részéről külföld felé is nagyobb forgalmat bonyolított le,

A „postálkodás”-sal iáró terhek javarésze természetesen a postafutárok nyakába szakadt, akiknek dacolniuk kellett a nehéz hegyi terep, a hihetetlenül rossz középkori útviszonyok és az időjárás szélsőséges ingadozásainak mosto- haságával.

Az első egri postaállomást, ill. járatot Paár Péter pozsonyi postamester tartotta fenn,

aki később (1558) a legmagasabb rangú magyar postás: „.Magyarország postamestere” lett. A kutatások során azt is sikerült tisztáznunk, hogy az első egri postaállomáson, a postajáratot fenntartó Paár Péter testvére: Paár Kristóf és egy másik rokona: Paár Pál működött.

Az a veszély, melyet a hadihelyzet, a török hadsereg terjeszkedő hadmozdulatai jelentettek. egyenesen életét veszélyeztették nemcsak a levél- kötegeket szállító postásnál:, de magának a postaállomás vezetőjének is. Hogy ez a veszély nem volt lekicsinylendő az megmutatkozik abból a levélből is, melyet 8 nappal a .postajárat megindulása után ír Dobó: „...tegnap a törökök Pétervásáráig törtek be,... ugyanott, a kastélyt is ostromolták...” Mint láttuk, Péter- vására volt az első postaállomás Eger után, — elképzelhető tehát az a veszély, melynek a közlekedő postások ki voltak téve. Hat nappal az ostrom előtt Mekcsey másod- kapitány így ír nővérének: „...mint a verő ártány, minden nap fejünkre várjuk a sulykot, mert immár Szolnokot is megadták az árulók. Immár rajtunk a szer,... mert ezt nekem hidd el: ez az utolsó levelem,..” És ebben az elszigeteltségben, ahol talpig katonának kellett lenni, éltek, működtek az első egri postások, — mert hiszen rájuk is vonatkoznak Mekcsev szavai.

Hogy valóban így volt, bizonyítja a további levéltári kutatás is. Megállapítottuk, hogy Paár Pál egri postást a törökök elfogták, a hidegben teljesen meztelenre vetkeztették és sorsa már szinte meg volt pecsételve, mikor hirtelen a közeli folyóba (Eger?) ugrott és a vízben és víz alatt úszva mentette meg életét, sőt a szóbeli üzenetet is rendeltetési helyére juttatta. Az utolsó kitételek azt bizonyítják, hogy közvetlenül az ostrom elölt indulhatott utolsó útjára Paár Pál és ekkor már levelet sem igen mertek kezére bízni, hátha török kézre kerül, ezért csak üzenetet vitt. Bátor tettéért és az elszenvedett károkért 1554-ben 40 forint kárpótlást, illetve jutalmat kapott.

Paár Kristóf, a más'k egri postás pedig életét is vesztette, megölték. Egyébként a postaállomáshoz tartozó összes lovakat, a teljes postai felszerelést és mindent, ami a postaszolgálat fenntartásához szükséges, — valószínűleg a vár körüljárását közvetlenül megelőző utolsó postajárat alkalmával, — a, törökök elrabolták.

(Teljesség kedvéért meg kell említenünk, hogy a sikertelen török ostrom után nem újították fel az egri postát, hanem 1552—53-ban megszervezték a Pozsony—Kassa között húzódó járatot.)

Mint láthattuk, az első egri postaállomás, mely országos vonatkozásban is párját ritkítja, igen fontos és jelentős szerepet töltött be a vár építésének és berendezésének megszervezésében. a katonai és ál lami szervekkel való gyors és pontos kapcsolat kiépítésében: Tárgyilagosan ítéljük meg a szerepét, amikor azt állítjuk, hogy éppen a várnak Dobó alatt való kiépítésének, a védelem megszervezésének oly fontos két éve alatt (1550. dec. 19. — 1552. szept. 11. kerül) az első egri postaiárat jelentős mértékben járult hozzá a török fölött aratott győzelembe-7.

Tőén helyesen jár tehát el a Magyar Posl.avezér- Igazgatóság. amikor a heb'i műemléki és történelmi emlékeket ápoló társadalmi szervek támogatásával előteriesz- tett kérésünkre, az 1958-as esztendőben megrendezendő „Hírközlési Hét” során ünnepélyes keretek között emléktáblát leplez el az egri megyei postahivatal utcai frontján, — hogy ezzel is emlékeztessen mindenkit a történelmi múh egy újjonnan feltárt jelent; esemci^aiÄ