Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)
1958-02-16 / 22. szám
NÉPÚJSÁG 1958. február 16. vasárnap A pártoktatás EGYÉVES SZÜNET után a KV júniusi határozata nyomán újra megindult a szervezett pártoktatás. Az idén, a pártszervezetek munkája nyomán és a párttagok nagyobb aktivitása következtében a vártnál nagyobb volt az érdeklődés a pártoktatás iránt. Jelenleg hétezren tanulnak a különböző tanfolyamokon. Ez a jelenlegi párttagságnak több mint a fele. Az idén ragaszkodtunk ahhoz, hogy csak ott szervezzünk pártoktatást, ahol megfelelő pi'opagandistát tudunk biztosítani. Jelenleg a megye területén 460 elvtárs végez propaganda munkát. Ezeknek százaléka régi propagandista, olyanok, akiknek négy-öt éves gyakorlatuk van a pártoktatásban. A propagandisták többsége szívesen végzi ezt a munkát. A propagandista szemináriumokon a többségük rendszeresen megjelenik. Különösen áll ez a füzesabonyi járás propagandistáira, ahol megjelenésük, vitakészségük minden alkale-~-~al kielégítő. A propagandista anfolya- mok fő hiányossága, hogy a propagandisták szinte sehol sem készülnek előre és így ezeken a tanfolyamokon a tananyagot érdemben megvitatni nem lehet. Ez azért is probléma, mert az idén az előző évektől eltérően nincsen ellenőrző hálózat. Ezért a propagandistáknak segítséget csak a propagandista tanfolyamokon tudunk nyújtani. Ez a segítség, éppen mert a tanfolyam idejére még nem olvasták el a megadott irodalmat, nem lehet elég hatékony. Általános tapasztalat, hogy az egynapos előkészítők, melyet a füzesabonyi járás kivételével minden pártbizottság alkalmaz, nem ad elég segítséget a tényleges propaganda munkához. Különösen nem akkor, ha félnaposra zsugorodik össze. Ezeken az előkészítőkön csupán előadásokat hallgatnak a propagandisták, és arra már nincs idő, hogy konzultáljanak, még inkább nincs arra, hogy érdemben megvitassák az anyagot. Világos dolog, hogy hat hétre előre nem lehet felkészíteni a propagandistákat fél nap alatt. A hallgatók körében is nagyobb volt az érdeklődés az idén a pártoktatásban való részvétel iránt. Sikerült betartani az önkéntes részvétel elvét. A kiválogatásnál azonban történtek hibák. A különböző tanfolyamok megkezdése után derült ki, hogy nem mindenkit az előképzettségének megfelelő tanfolyamra osztottak be. Ezek egy része vagy megijedt a magas követelményektől, és kimaradt az oktatásból, — vagy követelte a színvonal leszállítását. A hiba ott volt, hogy a pártszervezetek nem magyarázták meg a hallgatóknak, hogy az idei pártoktatás minden formája képes újat adni a hallgatóknak. Ezért az oktatási év beindulása után kellett egy sor hallgatónak javasolni, hogy menjen át az időszerű kérdések tanfolyamára. LEGTÖBB PROBLÉMA ezídőszerint az önálló tanfolyamokkal van. Itt a tanulást, — kevés elvtársat kivéve — el sem kezdték. Ennek egyik oka — véleményünk szerint fő oka — az, hogy az ide jelentkezettek jelentős része nem képes a filozófiát, vagy a politikai gazdaságtant előadások és szemináriumok nélkül tanulni. Viszont a pártbizottságok — éppen mert az önálló tanulásra elég nagy a jelentkezettek száma — nem tudnak elég, a szakterületet megfelelő színvonalon ismerő előadót biztosítani. Másrészt a pártbizottságok ki is engedték a kezükből ennek az oktatási formának az ellenőrzését, irányítását. Pedig ezen a tanfolyamon többségükben vezető beosztásban dolgozó elvtársak tanulnának — köztük jelentős számban vezető értelmiségiek —, akiknek képzése, ha lehet, még fontosabb, mint a párttagság más rétegéé. A pártbizottságoknak éppen ezért a közeljövőben ezen a területen is rendet kell teremteni, vagyis »/.októl, akik akarnak és tudnak ezen a színvonalon tanulni, megkövetelni, hogy tényleg tanuljanak, akik pedig nem tudnak, vagy nem akarnak, javasolni kell, hogy más módon, de biztosítsák a Szervezeti Szabályzatban lefektetett kötelességük teljesítését, azaz fejlesszék marxista-leninista képzettségüket. Jelenleg legnépszerűbb az időszerű kérdések tanfolyama. Itt arra is lehetőség volt, hogy a leginkább vitatott, vagy érdeklődésre leginkább számot tartó kérdéseket vitassanak meg. Ennek kapcsán a falusi pártszervezetekben a párt agrártéziseit, az üzemi alapszervezetekben folyó időszerű kérdések tanfolyamán pedig az üzemi tanácsok megalakításával, feladataikkal kapcsolatos kérdéseket beszélték meg. Ügy gondoljuk, hogy ez hasznos a hallgatók szempontjából is, de hasznos a párt előtt álló feladatok megoldása szempontjából is. Az időszerű kérdések és a marxizmus—leninizmus tanfolyam anyaga is azokat a legfontosabb elméleti kérdéseket tárgyalja, amelyek az utóbbi időben leginkább vitatottak voltak és ezek igen sok esetben a marxizmus legalapvetőbb kérdései is. A tanfolyamokon a legtöbb helyen élénk viták vannak. Igen sokat vitatkoztak például olyan kérdésen, hogy melyek nálunk az alapvető osztályok. Másrészt, hogy osztály-e nálunk a parasztság. Itt az volt a probléma, hogy sokan úgy tartották, ha a parasztság még nem egységes, ezért akkor nem lehet alapvető osztály sem. Az igaz, hogy a pa- parasztság nálunk még nem egységes, — hogy megvan a parasztságon belül a rétegződés. De az is igaz, hogy az egységes osztály felé való fejlődés folyamata is elindult már, hiszen ma már nem kevés a termelőszövetkezeti parasztság száma is, amely a kialakuló új paraszti osztály magját alkotja. De ettől függetlenül a dolgozó parasztság jelenleg a mi társadalmunk alapvető osztálya. Miért? Minden társadalomnak két alapvető osztálya van. Még pedig az a két osztály, amelynek létezése nélkül az illető társadalom termelése nem valósulhat meg, másrészt a két osztály egymás elleni harca, vagy éppen együttműködése (a szocializmus építése idején) határozza meg az illető társadalom politikai felépítményének ingatagságát vagy szilárdságát. Ha mármost a mi társadalmunkat vizsgáljuk, akkor látjuk, hog>' az a két osztály, — amely nélkül a mi népgazdaságunk nem létezhet, másrészt proletárdiktatúránk sem lehet tartós-szilárd — a munkásosztály és a parasztság. — Ezért nyugodtan mondhatjuk, hogv a mi társadalmunknak a dolgozó parasztság alapvető osztálya. A MÁSIK, SZINTE minden tanfolyamon vitatott kérdés volt az, hogy mi határozza meg a forradalom jellegét. — Voltak, akiknek az volt a véleménye, hogy a forradalom jellegét az határozza meg, hogy milyen osztály vezeti, vagy hogy milyen tömegek vesznek részt benne. Mindkét álláspont helytelen. Ismerünk a történelemből olyan forradalmakat, amelyeket a munkás- osztály vezetett (1.917-es februári forradalom), mégis a forradalom jellege polgári volt, vagy az 1848-as magyar forradalom, melyet a nemesség haladó szárnya vezetett és a jellege mégis polgári volt. Lehetne a példákat sorolni, de e két példa is világosan mutatja, hogy a forradalom jellegét nem határozhatja meg az, hogy milyen osztály vezeti, de nem határozhatja meg az sem, hogy milyen tömegek vesznek részt benne. Minden forradalmat a nép hajt végre. Ezen az alapon minden forradalom jellege népi lenne. Világos, hogy ezen az alapon nem lehetne különbséget tenni forradalom és forradalom között. A forradalom jellegéi, a marxizmus tanítása szerint az határozza meg, hogy milyen termelési viszonyok eltávolítására hivatott és milyen új termelési viszonyok kialakulása vagy elterjedése előtt nyitja meg az utat. Ezen az alapon már lehet különbséget, vagy azonossági jelet tenni a társadalmi forradalmak között. Ahhoz, hogy az előbb említett feladatokat meg tudja oldani a forradalom, szükséges, hogy a politikai hatalmat az új termelési viszonyokban érdekelt osztály kezébe adja. Ez is fontos a forradalom jellegének megítélésénél, de nem dönti el a dolgot, mert ismerünk forradalmakat, ahol ugyan polgári forradalom ment végbe, de a hatalomban a burzsoázia másodrendű szerepet kapott a feudális osztály mellett. (Pl. a német polgári forradalom.) Ha ebből a szempontból vizsgáljuk a magyarországi 1956. októberi eseményeket, akkor azt nem nevezhetjük másnak, mint ellenforradalomnak, mert az a szocialista termelési viszonyokat igyekezett felszámolni és helyébe a kapitalista típusú termelési viszonyokat visszaállítani, tehát visszafelé forgatni a történelem kerekét. Ezért helyes elméletileg, ha ellenforradalomnak nevezzük. Emellett még sok más kérdés is felvetődött, és tisztázódott. A viták azt mutatják, hogy helyes úton járunk a dogmatizmus és a revizioniz- mus felszámolása terén. Szemináriumaink többsége azt mutatja, hogy úgy igyekeznek megtanulni az elméleti kérdéseket, hogy választ adjanak a mi jelenlegi problémáinkra Is. AZ IGAZSÁG KEDVÉÉRT meg kell mondani, hogy bár nagyobb az elméleti munka megbecsülése a pártban, de még mindig szép számmal vannak pártfunkcionáriusok között is, akik nem értik meg az elméleti munka jelentőségét. Ezek az elvtársak nem értették meg a pártértekezlet útmutatását, amely az elméleti munkát a párt fő feladatai közé sorolja. A hatalam végső soron azon dől el, hogy a párttagok mennyire vannak felvértezve elméletileg. Ha ez nincs, akkor a politikában botladozni fogunk és elveszítjük a csatát olyan területen is, ahol egyébként győzelmet arathatnánk. Ha elméletileg felkészült embereink megfelelő számban vannak, akkor a politika helyes végrehajtása biztosítva van. KACSOK JÁNOSNÉ, a megyei pártbizottság munkatársa AFRIKA NÉPEI A FELSZABADULÁS ÚTJÁN Szakiét Szidi Jusszefben el- hantolták a francia bombatámadás áldozatainak holttesteit. A sírdombok alatt nők és férfiak, gyermekek, aggastyánok tetemei fekszenek, fejfáik, mint megannyi mutatóujj merednek az ég felé és az imperializmus legújabb eonosztet- teire figyelmeztetnek. A szakieti halottak csak kis töredékét képezik azoknak az áldozatoknak, amelyeket az afrikai földrész népei felszabadulásuk érdekében hoztak. A szakieti terrortámadás jelentősége azonban nem mérhető csupán az ártatlanul elpusztultak számának vizsgálatával; kihatásai igen fontosak az algériai, a tuniszi, a marokkói és más népek szabadságküzdelmének további menete szempontjából. Kíséreljük meg e rövid áttekintés keretében néhány gondolat felvetésével közelebb kerülni a tuniszi probléma megoldásához. Három fő kérdésben .lehetne megközelíteni a problémát: az egyik az afrikai népek felszabadulásért vívott harcának általános menete. A második kérdés Franciaország helyzete és politikája Algériában. A harmadik az Amerikai Egyesült Államok gyarmati politikájának kérdése. Az afrikai népek szabadságtörekvései, ha nem is töretlenül és nem teljesen egyformán, de feltartózhatatlanul haladnak a beteljesülés felé. Húsz évvel ezelőtt az afrikai területek több-kevesebb mértékben valamelyik gyarmatosító hatalom uralma alatt állottak. A háború befejezése óta nyolc állam vált függetlenné- Egyiptom, Libia, Tunisz, MaEgY©s™Eü Ämh Állam A Közel-Keleti térség két fontos állama, Egyiptom és Szíria elhatározták, hogy Egyesült Arab Állam néven szövetségi államot alakítanak. Az új államszövetség területe 1 170 000 négyzetkilométer, lakosainak száma 23 800 000 fő. Mindkét ország határain belül óriási lakatlan sivatagok találhatók, így Egyiptom 1 000 000 négyzetkilométernyi területéből csupán a Nilus folyó két partján húzódó vékony sáv, valamint a folyó deltája, azaz Összesen kb. 40 000 ♦négyzetkilométer kultúrterület. Szíriában a tengerparti sávon kívül csak Libanonnal, Izraellel, valamint a Joi’dániával határos területeket művelik. Az új államszövetség a világ gazdasági politikájában jelentős szerephez jut azzal, hogy területén keresztül húzódnak a Közel- és Közép-Keleti olajmezők távvezetékei. Ugyancsak itt vezet keresztül a 165 km hosszú Szuezi- csatorna, a világkereskedelem egyik legfontosabb víziútja. Az új szövetségi állam mindkét tagjának gazadsági életében a mezőgazdaságnak túlnyomó szerepe van, hiszen mindkét ország alig néhány évvel ezelőtt még félgyarmati függőségű terület volt. A mezőgazdaság monokulturális jellegét többek között az is mutatja, hogy az egyiptomi exportban a gyapotkivitel 90 százalékos aránnyal szerepel. A szövetségi állam mindkét tagjának területén különböző ásványi termékek felkutatására nagyszabású munkálatok indultak meg. ANYAI SZERETET? Estéfelé volt. Elmúlt öt óra. Az utcákon kigyúltak a lámpák, emberek siettek haza a sűrű hóesésben. * kavargó, csillogó hópély- hek vidáman táncoltak az utcai lámpák ; fényében, aztán lehulltak a sötétbe, le a földre. Csönd volt, csak a lépések r~p- pantak tompán, és belevesztek a vastag hóba. Az pn-ev h '’.-bem ; rolót rántottak le nagy zajjal és benn a Iszobában ezzel hivatalosan is megérkezett az este. Egy vaskapu nyí- korgott és kilépett rajta egy asszony és agy gyerek. A fény > megvilágítótIa őket. z A gyerek összeszija< zott korcsolyát 16- / bált a kezében és tíi< relmetlenűl várta, < hogy az asszony eligazítsa nyakában a scilat. — Aztán, kisfiam, hétre hazagyere... — Jól van, anyai Megint jössz a te szokott d.umáddal! — csattant fel a fiúcska. — Különben is mit kell úgy izgulni miattam., nem ülhetek örökké a szoknyádon?! — így a gyerek és egy merész mozdulattal hátára dobta a korcsolyát. — Szevasz, anyu! — kiáltott még vissza néhány lépésről, aztán eltűnt a hóesésben. A mama nem. szólt semmit, csali sokáig nézett távozó fia után. A szomszéd, kapuban elekor váratlanul megszólalt, egn ö eg, fekelekendős asszon y. — Miért engedi, édes, hogy Í"U be- szeljen magával ez a gyerek? Mégis, maga az édesanyja! He), bizony az én anyám majd adott volna nekünk így beszélni! Nem szabad, drágám, ne tűrje, ne engedje! Croldolja csak el, mi lesz később. A guerek anyja összerezzent a szóra, azt hitte, nem hallotta senki fia uócsúz- kodását, de most, — most már mégiscsak mondani kellett valamit. — Tetszik tudni, szegénykém , :s korában annyit betegeskedett, aztán akkoriban mindent ménen ned- tttnk neki. Kicsit el is kényeztettük talán? Meg mióta szegény uram meghalt, ő az egyedillim, n mindenem. Tessék elhinni, nagyon szeretem. — Más k ülön be n ne m rossz gyerek — folytatta megkönnyebbülten az asszony — nagyon jószívű. Csak azok a mindenfajta barátok az iskolában, azok rontják el a drágámat. Olyan ideges, türelmetlen. Én, tetszik tudni, nem akarom bántani szegénykét. Majd ha okosabb lesz, akkor ■majd leszokik róla. — Leszokik? Magától sohasem szokik le — folytatta a beszédet most már az öregasszony. — Magának kellene leszoktatni,, mert. ennek nem lesz jó vége, — ámbár meglehet, hogy nem nekem 1 o igazam — mondta békélked ve az öreg néni és jóéjszakát köszönve becsoszogott a, lakásba. Én, aki ezt a kis beszélgetést hallót tani, még akkor szó vettem volna közlm szólni: nagyon igaza van az öreg néninek. Sz...y rckkó, Abesszínia, a Délafrikai UNIÓ, Ghana és Libéria. Az afrikai fejlődés, összevetve a többi földrészeken történt, a felsoroltaknál je- i lentősebb változásokkal, világosan visszatükrözi az <_-gész > világon érvényesülő fejlődési folyamatot. AMERIKAI DILEMMA Az Egyesült Államok gyarmati politikája rúás formában jelentkezik, mint a „klasszikus” gyarmatosító módszerek. A régebbi gyarmatosítókat ki- . szorított, függetlenségüket alig elnyert országok ajtaján kopogtat és elsősorban gazdasági : eszközökkel igyekszik uralmát biztosítani, az illető ország és annak nyersanyagkincsei felett. Afrikában a szaharai olaj szaga nagyon csiklandozza az Egyesült Államok olajmágnásainak orrát és ezzel magyarázható az Egyesült Államok f felfogása Algéria függetlenségének kérdésében. Ennek a politikának volt a folyománya a Tuniszba történő fegvver- szállítás, ami komoly törést okozott a francia—amerikai viszonyban. Az Egyesült Államoknak, európai politikáiéhoz azonban szüksége van Franciaországra. Ezzel magyarázható viszont az, hogy Franciaország az utóbbi időben. nagy összegű dollárkölcsönt kapott az Egyesült Államoktól. A francia vezetőkörök a továbbiakban nyilvánvalóan azt remélték, hogy a dullesi politikai vonalvezetés hűséges kiszolgálása következtében elnyerték az Egyesült Államok támogatását északafrikai politikájukhoz. Ebből a hitből azonban rövid idő alatt kiábrándíthatta őket az Egyesült Államok állásfoglalása és az amerikai lapok elítélő kórusa, mely nyomban a tuniszi bombázás után megszólalt és egyöntetűen elítélte Franciaország cselekedeteit. No persze nem az arab érdekek védelmében. Erre vonatkozóan igen jellemző az angol Yorkshire Post vezércikkének megjegyzése: „Amit rendőri eljárásnak terveztek, abban a kommunista propaganda egész Közép-Keleten és Észak-Afrikában a nyugati gyarmatosítók kegyetlenségeinek bizonyítékát látia Az incidens siralmas következményekkel jár a nyugat' nemzetekre nézve, olyan időben, amikor az arab és más mohamedán népek bizalmának elnyerésén fáradoztak.” Ez a megjegyzés magyarázza a kezdeti amerikai álláspontot, amikor az Egyesült Államok „aggodalmát fejezte ki” Franciaország eljárásával szemben. Időközben az események előrehaladtak. A felháborodás vihara söpört végig az afrikai és közép-keleti országokon, Tunisz kormánya s az erőteljes belső nyomás és s a külső szimpátiamegnyilvá- s nulások nyomása alatt a Biz- s tonsági Tanács összehívását \ kérte, ugyanakkor felszólítot- s ta a franciákat, hogy szá- ;> molják fel támaszpontjaikat j Tuniszban. Ez ismét még kellemetlenebb helyzetbe hozta az amerikai politika irányítóit. A Biztonsági Tanács előtt kénytelenek lennének ugyanis színt vallani. Ha Franciaország ellen fordulnak, akkor lazítják az amúgy sem megfelelően szilárd NATO-kötelékekfct. Ha Tunisszal szemben foglalnának állást, nagyon könnyén lelepleződnének tényleges szándékaik az. arab országok előtt. Megpróbálták tehát rávenni Tuniszt, hogy ne vicye a Biztonsági Tanács elé a kérdést, az azonban nem sikerült nekik. Az. Egyesült Államok politikai kötéltánca, melyet az imperialista gyarmatos!tő hatalmak és A gyarmatositas ellen küv.do népek között folytat, s saját Imperialista t öwk vésel- \ uelr leplezésére, mind nyllván- s valóbbá válik s abadságu- ' kert küzdő népek előtt.
