Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)
1958-02-01 / 9. szám
1938. február 1. szombat PfÉPtJSÁG a> Nem gond az átteleltetés a viszneki Béke tsz-ben Nem ok nélkül sorolják a megye legjobb termelőszövetkezetei közé a viszneki Béke Termelőszövetkezet. Hírnevét nem kis részben az állattenyésztésnek köszönheti, annak, hogy az évekig tartó vita után — melyben segítséget adott a fejlesztés pártján állóknak a gyakorlati eredmény is, — az állattartásról áttértek a tervszerű tenyésztői munkára. Jelenleg az a,lig 600 holdnyi szántóval és legelővel rendelkező termelőszövetkezetnek 93 darab szarvasmarhája, közel 200 sertése — ebből 150 hízófélben, 30 a törzsállomány — van. Lovat csak annyit tartanak, amennyi a gépesítés mellett feltétlen szükséges. — Ilyen állatsűrűséggel bizony nem sok termelőszövetkezet dicsekedhet. A fejlett állattenyésztés hatása érezhető a növénytermesztésben, de gondot jelent, különösen a téli hónapokban, amikor hosszú időre a jászol mögé szorul a jószág. Nehézséget okoz, hogy a legjobb tervezés mellett is előfordul, hogy egyik-másik takarmányból hiány van és ezt a többiből kell pótolni. Majdnem a fele eltelt már a télnek, de most már meg lehet állapítani, hogy a Béke Tsz- ben megbirkóztak az átteleltetés problémájával. Biztosítottak megfelelő minőségű és mennyiségű silótakarmányt, ez a tehenészetben okozott köny- nyebbséget. Megvan az abraktakarmány is. Szálastakarmányból igaz, van hiány, mert az elmúlt esztendőben nem volt jó a termésük, de más takarmányból viszont van annyi, hogy nagyobb veszteség nélkül áthidalják ezt a hiányt. így a tehenek, növendékek kondíciója nem csökkent, sőt helyes, szakszerű takarmányozással elérték, hogy jelenleg magasabb a napi fejési átlag, mint a legjobb nyári hónapban volt. Most 10 liter, s ezt a mennyiséget még növelik a tél folyamán. Szükség is van rá, ha csakugyan el akarják érni azt, amit terveztek. Azt, hogy a borjútejen és a tagok által hazahordott tejen kívül még 95 ezer litert adjanak el a csarnokban. A jó eredmény titkát azonban nemcsak abban kell keresni, hogy biztosítva van az eleség. Ez önmagában még nem lenne elegendő. A siker másik titka, ami nem kevésbé fontos, a jó ápolás. És ebben szintén nincs hiány. A tehenészek értenek a munkájukhoz és szeretik is. A vezetőség a tagsággal egyetértve, egy tehenésszel többet állított be, s így minden hatodik napon szabadnapot kap a sor™? tehenész. — Ezzel elérték, hogy megszűnt a cserélődés az állattenyésztésben, olyan állandó — fiatalokból is álló — brigád szerveződött, melynek tagjai már nemcsak arra fordítanak gondot, hogy megetessék a tehenet, hanem figyelik is, milyen képességek rejlenek benne, s eszerint gondozzák. Az idén már nincs probléma az állatok elhelyezésével sem, modern — szép istállójuk van, s ha végre a villanyt is bevezetné az ÁVESZ, nem lenne semmi kívánni való. Az eredmény forintokban is lemérhető. A tehenészetben csak a tej haszon évi 250—300 ezer forintot jelent. Négy tenyészbikát nevelnek, leszerződtek növendékhizlaíásra. — összesen legalább 7—800 ezer forint jövedelmet ígér csak a tehenészet és ebben még nincs benne annak a nyolc tenyész- üszőnek az értéke, amit saját állományuk fejlesztésére nevelnek. Nagy a forgalom mostanában a sertésállománynál is. 150 süldő nevelődik, nyári hízó lesz belőlük. A takarmány itt is biztosítva van. 30 anyakocájuk most fial. A téli malacok felnevelése elhullás nélkül, szintén nem kis feladat, aggodalomra azonban itt sincs ok. Biztosítva van a jó gondozás, az etetés, és a szakértelem. Csak a malacok számára oly fontos fehérjedús takarmány beszerzése okoz még gondot, de amikorra kell, az is biztosan meglesz. Míg a veszteségmentes, jó átteleltetés biztosításán fáradoznak a tsz-tagok, már előre gondolnak a nyárra is. Mielőtt megkezdik a tavaszi munkákat, rendbehozzák a nyári szállást, hogy a télen elért eredmény továbbfejlesztésének ne legyen semmi akadálya. — Mert még többet akarnak, — nagy terveik vannak: az állat- tenyésztésben, s ezek végrehajtásában egy lépés most a jó átteleltetés. Belgrádi rádió tánczenekara Egerben A tánczene barátai, de még- inkább szakértői, jól tudják, hogy — bár paradoxonnak tűnő megállapítás — igazi jazzt ugyan csak nagy zénekarral lehet játszani, de a jazzkész- ség mégis inkább a kisegyüttes keretei között domborodik ki. Éppen ezért várakozással, de egyben kételyekkel telve sóhajtottunk, amikor felgördült a függöny, a színpadon mindössze 3 szaxofonból, illetve 1 pisztonból és egy pozán- ból álló kisegyüttes tűnt elénk, az j,obiigát” zongora, bőgő, dobiritmussal felszerelve Ez volt eddigelé a legkisebb ösz- szetételű együttes, mely nálunk vendégszerepeit, s mi ezzel a jól megalapozott előítélettel fogadtuk; nagyon jól hangszerelt számokat s nagyon tökéletesen kell játszani- ok, hogy ne legyen üreshangzású a kis zenekar műsora. Az együttest a belgrádi rádióból ismert dobos Spasa Mil- jutinovics vezette. Az első szám egy mambó volt, s mi a nem túl sikerült hangszerelés hallatán már-már azt hittük ; előítéletünk nem csalt. De ekkor — a következő számok kapcsán egyszerre munkába léptek a kitűnő szólisták: Krsztics a trombitás, Eduard Szadko a B-tenoros, Hambor Robert a zongorista s rövid perceken belül alkalmunk volt meggyőződni, hogy tévedtünk, mert stílusban, technikában és hangszeres készségben is a magyar kisegyütteseket bizony túlszárnyaló készségű remekmű áll előttünk s muzsikál, szépen, modemül, a jazz minden ízlését és szépségét kidomborítva. Ez az együttes — mint a jugoszláv tánczenekarok általában — a mi tánczene stílusunktól eltérő, inkább a híres nyugati .tánczenekarok stílusára emlékeztető modorban játszik. Feldolgozás módjában helyet kap a húszas évek közkedvelt, időközben letűnt, de úiból felélesztett dixi-lend játékmód, amikoris minden hangszer önállóan rögtönöz egy adott dallam és barmó---------------------o——— ni a képleten belül. Előadásmódjuk másik véglete a legmodernebb, úgynevezett „progresszív” jazzon innen lévő, tehát ízléses és hangulatos, eléggé könnyen érthető, de mégis újszerű bibah stílus és éppen e téren dicséretes példát jelentenek a modern európai tánczenében, mert egyrészt elfogulatlanul tűznek műsorukra nemzetközi értékű és eredetű számokat, másrészt nem követik az amerikai szélsőséges hisztériát: még a rock and roll és calypso feldolgozásaik is mértéktartóak, elegánsak és hangulatosak. Nem véletlen, hogy könnyűzenei téren nem túl elkényeztetett egri közönség oly feltűnő ovációban részesítette a kitűnő együttest. A két rádióénekes közül Lola Novakovics európai klasszis, a magyar rádió is melegen emlékezett meg a fiatal, alig 22 éves művésznő karrierjéről. Meleg, bársonyos és mégis erőteljes altja a legjobb angol táncdalénekesnők hangjára emlékeztet. BSi KÖLTŐK ÉS VERSEK g— Lapunk hosszú idő óta közöl verseket. S s verseken keresztül olvasóink számos tehet- téoes költőt ismerhettek meg. A szerkesztő-bizottság úgy határozott, hogy a lap köré tömörült koltőgárda tagjait még közelebbről it megismerteti olvasóival, s ezért egy-egy költőt a fényképével, életének rövid ismertetésével mutatunk be. — Most Farkas Andrási, valamint néhány versét mulatjuk be kedves olvasóinknak. Farkas András 1919-ben született Egerben. Elemi, középiskoláit is itt végezte. Jogi tanulmányokat folytatott. 1944-ben be kellett vonulnia, 1948-ig hadifogoly. Hazatérése után vállalati dolgozó, jelenleg vállalati jogász több élelmiszeripari vállalatnál. Gyerekkora óta foglalkozik' irodalommal. Érdeklődése az európai XVI. századra fordult és évek óta a renaissance irodalma és művészete foglalkoztatja. Lefordította Michelangelo szonettjeit, amelyek közül alkalmasint közölni fogunk néhányat. Szereti szülővárosát és a Bükköt, amelyről sok versében rögzíti mondanivalóit és hangulatait. I szél, a harsány trombita A szél, a harsány trombita Csak fújja önmagát Valahogy így: Nahát! Mindennek kell pusztulnia! Az őszirózsa legjava A fonnyadásra néz, S a szél, a vén csibész Harsog, mint őrült trombita. Ezerszín lombok sátora Lehull: kell halnia! így szól a trombita És nem hallgat sosem, soha. Ki fújja ezt a trombitát? Riadva kérdezi Az ember s menteni Semmit nem képes a világ. Mindennek meg kell halnia. Trará, trará, trará! Mindennek van sora, Trará, trará, a trombita. Bakancsosán, kegyetlenül A téli fagy tapos Patkós, irtózatos Lépéssel — és a szél repül — És trombitál: trará, trara! A patkó húsba vág: Csak rúgd, az angyalát! Ez az idők sora! Egy csizma sok száz életet Taposhat el — trará! — Hóvá tapos? Hová? Ne fontos, minden meggebed. Nem egy bakancs, de millió Tapos, ütemre lép, Ütem sosincs elég. Mert féktelen a dáridó, És jobbra-át és balra-át S egy folytatása van: Szuronyt szegezz! Roham! Hörgés. Iszony! Nincsen tovább! S a szél, a véres trombita, Mint őrült ördögök, Röhög — trará — röhög, Meri néki is kell halnia. Most még nappalban, éjen át — Trará — röhög, nevet, Piszkítja az eget, Ordítja vészek daliamát, Megrészegült ámokfutók, Tervezni készen mindaketten. Testünknek csak egy csók jutott — Felejthetetlen — Minden kincsemmel kértem őt, Nem jött. hívtam, vártam hitemben. Néhányszor intett, visszajött — Felejthetetlen — Aztán nem szólt, nem hallgatott, Ezer dalom üzent helyettem, S úgy éreztem, hogy már halott S felejthetetlen — Tudom, hogy élek nélküle. Tudom, hogy nem hal meg helyettem, Pedig álmom szövöm vele — Felejthetetlen —Tudom, hogy egyszer meghalok S ő él vígan tovább helyettem, De akkor ő lesz a halott = Felejthetetlen — Jövő időn, testünk fölött, Talán új vágyban—képzeletben Fáradt dalom visz örömöt = Felejthetetlen —Kiáltás Erőm csodás és mindené; A lélek szenvedése ez. Üz—hajt az új világ felé, Sosem végez, csak újrakezd. Testemben mindent betetőz: Szerelmei, múlást, vágyakat, Szemérmes, olykor eszelős. De él és semmit nem tagad, Lelkem sok kínján óriás Marad elhulló életem. Mert tetteimre felvigyáz A gond nappalban-—éjekem A lelkemért szeressetek Jó emberek, a íeíkemértí A testem látszat csak, beteg, Gyarló eszem kevéshez ért, 0 De amit lelkem szenvedett, S ezentúl még szenvedni fog, Hitet teremt és életet, ' Amit megélni állítok. Hab habra, percre pere tolul, Az órák mossák lelkemet. Napok jönnek hazátlanul. Emlék játszik évek megetí, ÓREG DIÁKOK Gyöngyösön a Technikum diákotthonában nemcsak ifjú iskolásokkal lehet találkozni. Tanulnak itt felnőttek is. Olyanok , akik annakidején az öt-hat eleminél nem tudtak tovább jutni, s ezért most rövid, de tartalmas tanfolyamokon pótolják a „mulasztottakat”. A tanfolyam egy hónapos, most tartanak a harmadik hétben. Hallgatói tsz elnökök és brigádvezetők. Egyik másik a hatvanon is túl van, de még is szívesen tanul, pedig nem könnyű a lecke. Az üzem- szervezés, növénytermesztés, állatenyésztés éppen úgy próbára teszi az elvtársakat, mint az agrártézisek megvitatása. De a nagyüzemben ezek olyan szükségesek, akár a májusi eső — mondja Pál Albert a detki Szabadság tsz elnöke. Az órák közötti 10 perces szünetet használtam fel a beszélgetésre. így ismertem meg Szabó István elvtársat a recski Kékesi Gyopár Tsz elnökét. Szabó elvtárs elmondta, igen sokra tartja, hogy egymás módszereivel is megismerkednek. Az előadókkal nem beszéltem, de a hallgatók elmond- dották, hogy a tanfolyam nívós, csak akkor mennek tovább, ha mindenki megért' az anyagot. Terén, az elméleti és gyakorlati . bo-ekke] nem roes tanulni, köl"nősen ha össreköb'k a kellemest a hasznossal — jegyezte meg Sipos elvtárs a nagyfügedi Dózsa tsz elnöke. Én azon a véleményen vagyok, hogy nem kellemetlen esténként televízió műsorát végignézni és moziba járni, a napi tanultak után. Jó az „öreg diákok” ellátása. A napi háromszori étkezés bőséges és ízletes. Egyik-másik hallgató azt mondotta, hogy beérné jóval kevesebbel is. A napi program elég zsúfolt, így ha rövid is a tanfolyam, nem fognak „üres tarisznyával” távozni. Az időt gazdaságosan kihasználva megtanullak mind azt, amire egy szövetkezeti gazdálkodás irányításához, erezi Budapest Népi Csütörtökön este a Szak- szervezeti Székház dísztermében bemutatkozott az egri közönségnek a külföldi körútjáról hazatért Budapest együttes 40 tagú tánc- és 12 tagú zenekara. A kiváló együttes műsorán eredeti gyűjtésű magyar népitáncok és népi elemekből ösz- szeállított táncjátékok szerepeltek. Az együttes több produkciójára az új keresése jellemző, amikor is a stilizált népi motívumok a klasszikus balett elemeivel keverednek. Az Állami Népi Együttes indult el két évvel ezelőtt ezen az úton, amikor bemutatta a Kisbojtár című táncjátékot. A sítéséhez, felvirágoztatásához elengedhetetlenül szükség van. Végétért a cigarettaszünet. A hallgatók befelé, mi kifelé indulunk. Bent kellemesen muzsikál a kályha, meleg van. Kint csípős a levegő és hull a hó nagy pelyhekben, mintha egy óriási dunyha szakadt volna ki. Delet harangoznak. Az elnöki iskola hallgatói asztalhoz ülnek. Még egy hét és visszatérnek falujukba, szövetkezetükbe, hogy a hátralévő téli napokat az itt tanultak felhasználásával hasznossá tegyék. Azt akarják, hogy ne érje őket készületlenül, a tavasz. Együttes Egerben Budapest együttes ügyesen fejleszti tovább ezt a kezdeményezést és talán az ő munkájuk is hozzájárul ahhoz, hogy megszülessék és polgárjogot nyerjen a népi balett. A közönségnek méltán tetszett a kiváló zenekar, melynek tagjai javarészt fiatal muzsikusok, akik közül nem egy, rövid idővel ezelőtt még a rajkózenekarban játszott Minden dicséretet megérdemel a zenekar fiatal vezető prímása, Jónás Mátyás, aki muzikalitása és zenei képzettsége mellett rendelkezik azzal a prímásainknál ritka erénnyel, hogy a színpadon kitűnő mozgása van. De ha kifullad és megáll, Szeges bakancsokon És csizmán monoton Kétség fekszik meg: a halál. S a ritka percek szűk helyén. Tojáson ül a csend S csak annyit költ: Sosem, Sosem pusztulhat a remény. Mint frissenköltötY fecskehad Mint frissenköltött fecskehad . Csipog bennem pár gondolat. Falatot kérlel éhesen, Mint a fecskék az ereszen. Ugyan mit adhatnék nekik? A szívemet csipegetik, És ez a fájó húsdarab Sokáig táplálék marad. Talán kímélhetném magam. Kergethetném el hontalan Szívemről ezt a kis hadat, S megnyughatnék egy perc alatt De oly jó őket hallani! A fecsegés furfangjai Repülni késztetik eszem, Mint a fecskék az ereszen. Fele jtli eteti eit Elmúlt időn, testünk előtt. Talán a vágyban, — képzeletben Kívántam őt, idéztem őt — Felejthetetlen — Váratlan perc elhozta őt. Egymásra néztünk, meglepetten Érzéseink, testünk előtt — Felejthetetlen — Szavakban és szavak fölött Bújtattuk önmagunkat ketten, Kértük—kívántuk a jövőt: De lelkem szenved, áll erőm, Hitet sugárzik mindenem, Vak völgyeken, víg hegytetőn Keres, hogy új csodát tegyen. Ax a perc • • * Az a perc, az az óra, a napnak Az az illatos, egyszeri bája, Mikor ő, csakis ő a szívemben Puha fészke helyét kitalálja. Ha a láz, ha a szív. ha a szellem Szelesen szavakat dudorászik. Ha szemem keresi a szemében Csak a fényt az egész ragyogásig. Ha karom meg a vágy meg a vérem Vagyonát vakolásra -karolja, S azután lepihen az öléig. Hisz az úr nem az úr, csak a szolga Mikor ő, csakis ő, csakis értem Született — Hiszen ő, aki kezdett. Hiszen ő viszi teljesedésbe, Ami bennem a vég meg a kezdet. Ha, a gond lebukik a nagy égről, S daloló szeleken szaladunk inár. Csupa csillag a menny meg a lelkünk. A magány üresen sohasem vár —~ T legalább üzenet szava szállong; Papíron, telefon kötelékén. Ez az édesi e mostoha érzés Csudajó ----- Ez az isteni gyékény, Öl elés szele szépen aláfúj. Repülünk tüzesen-szenesedve. S ha a nász nem is érti az álmunk, Mi tudunk valamit ma helyette — Ma a jé. ma a. perc. ma az óra. Ha kacagnak az esztelen évek. Mi kibírjuk a gúnyt türelemmel, Izeké a való, akik élnek — Ez a perc ez az ora, a napnak Ez az. illatos, egyszeri bája MegeVízi a kint a halálom S örök életemet kitalálja —
