Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-01 / 9. szám

1938. február 1. szombat PfÉPtJSÁG a> Nem gond az átteleltetés a viszneki Béke tsz-ben Nem ok nélkül sorolják a me­gye legjobb termelőszövetkeze­tei közé a viszneki Béke Terme­lőszövetkezet. Hírnevét nem kis részben az állattenyésztés­nek köszönheti, annak, hogy az évekig tartó vita után — melyben segítséget adott a fejlesztés pártján állóknak a gyakorlati eredmény is, — az állattartásról áttértek a terv­szerű tenyésztői munkára. Jelenleg az a,lig 600 holdnyi szántóval és legelővel rendel­kező termelőszövetkezetnek 93 darab szarvasmarhája, közel 200 sertése — ebből 150 hízó­félben, 30 a törzsállomány — van. Lovat csak annyit tar­tanak, amennyi a gépesítés mellett feltétlen szükséges. — Ilyen állatsűrűséggel bizony nem sok termelőszövetkezet di­csekedhet. A fejlett állatte­nyésztés hatása érezhető a növénytermesztésben, de gon­dot jelent, különösen a téli hó­napokban, amikor hosszú idő­re a jászol mögé szorul a jó­szág. Nehézséget okoz, hogy a legjobb tervezés mellett is elő­fordul, hogy egyik-másik ta­karmányból hiány van és ezt a többiből kell pótolni. Majdnem a fele eltelt már a télnek, de most már meg lehet állapítani, hogy a Béke Tsz- ben megbirkóztak az áttelelte­tés problémájával. Biztosítot­tak megfelelő minőségű és mennyiségű silótakarmányt, ez a tehenészetben okozott köny- nyebbséget. Megvan az abrak­takarmány is. Szálastakar­mányból igaz, van hiány, mert az elmúlt esztendőben nem volt jó a termésük, de más ta­karmányból viszont van annyi, hogy nagyobb veszteség nélkül áthidalják ezt a hiányt. így a tehenek, növendékek kondíció­ja nem csökkent, sőt helyes, szakszerű takarmányozással el­érték, hogy jelenleg magasabb a napi fejési átlag, mint a legjobb nyári hónapban volt. Most 10 liter, s ezt a mennyi­séget még növelik a tél folya­mán. Szükség is van rá, ha csakugyan el akarják érni azt, amit terveztek. Azt, hogy a borjútejen és a tagok által ha­zahordott tejen kívül még 95 ezer litert adjanak el a csar­nokban. A jó eredmény titkát azon­ban nemcsak abban kell ke­resni, hogy biztosítva van az eleség. Ez önmagában még nem lenne elegendő. A siker másik titka, ami nem kevésbé fontos, a jó ápolás. És ebben szintén nincs hiány. A tehené­szek értenek a munkájukhoz és szeretik is. A vezetőség a tagsággal egyetértve, egy tehe­nésszel többet állított be, s így minden hatodik napon szabad­napot kap a sor™? tehenész. — Ezzel elérték, hogy megszűnt a cserélődés az állattenyész­tésben, olyan állandó — fia­talokból is álló — brigád szer­veződött, melynek tagjai már nemcsak arra fordítanak gon­dot, hogy megetessék a tehe­net, hanem figyelik is, milyen képességek rejlenek benne, s eszerint gondozzák. Az idén már nincs probléma az állatok elhelyezésével sem, modern — szép istállójuk van, s ha vég­re a villanyt is bevezetné az ÁVESZ, nem lenne semmi kí­vánni való. Az eredmény forintokban is lemérhető. A tehenészetben csak a tej haszon évi 250—300 ezer forintot jelent. Négy te­nyészbikát nevelnek, leszer­ződtek növendékhizlaíásra. — összesen legalább 7—800 ezer forint jövedelmet ígér csak a tehenészet és ebben még nincs benne annak a nyolc tenyész- üszőnek az értéke, amit saját állományuk fejlesztésére ne­velnek. Nagy a forgalom mostaná­ban a sertésállománynál is. 150 süldő nevelődik, nyári hí­zó lesz belőlük. A takarmány itt is biztosítva van. 30 anya­kocájuk most fial. A téli ma­lacok felnevelése elhullás nél­kül, szintén nem kis feladat, aggodalomra azonban itt sincs ok. Biztosítva van a jó gondo­zás, az etetés, és a szakérte­lem. Csak a malacok számára oly fontos fehérjedús takar­mány beszerzése okoz még gondot, de amikorra kell, az is biztosan meglesz. Míg a veszteségmentes, jó átteleltetés biztosításán fára­doznak a tsz-tagok, már előre gondolnak a nyárra is. Mielőtt megkezdik a tavaszi munká­kat, rendbehozzák a nyári szállást, hogy a télen elért eredmény továbbfejlesztésének ne legyen semmi akadálya. — Mert még többet akarnak, — nagy terveik vannak: az állat- tenyésztésben, s ezek végre­hajtásában egy lépés most a jó átteleltetés. Belgrádi rádió tánczenekara Egerben A tánczene barátai, de még- inkább szakértői, jól tudják, hogy — bár paradoxonnak tű­nő megállapítás — igazi jazzt ugyan csak nagy zénekarral lehet játszani, de a jazzkész- ség mégis inkább a kisegyüt­tes keretei között domborodik ki. Éppen ezért várakozással, de egyben kételyekkel telve sóhajtottunk, amikor felgör­dült a függöny, a színpadon mindössze 3 szaxofonból, illet­ve 1 pisztonból és egy pozán- ból álló kisegyüttes tűnt elénk, az j,obiigát” zongora, bőgő, dobiritmussal felszerelve Ez volt eddigelé a legkisebb ösz- szetételű együttes, mely ná­lunk vendégszerepeit, s mi ez­zel a jól megalapozott előíté­lettel fogadtuk; nagyon jól hangszerelt számokat s na­gyon tökéletesen kell játszani- ok, hogy ne legyen üreshang­zású a kis zenekar műsora. Az együttest a belgrádi rádió­ból ismert dobos Spasa Mil- jutinovics vezette. Az első szám egy mambó volt, s mi a nem túl sikerült hangszerelés hallatán már-már azt hittük ; előítéletünk nem csalt. De ek­kor — a következő számok kapcsán egyszerre munkába léptek a kitűnő szólisták: Krsztics a trombitás, Eduard Szadko a B-tenoros, Hambor Robert a zongorista s rövid perceken belül alkalmunk volt meggyőződni, hogy tévedtünk, mert stílusban, technikában és hangszeres készségben is a magyar kisegyütteseket bizony túlszárnyaló készségű remek­mű áll előttünk s muzsikál, szépen, modemül, a jazz min­den ízlését és szépségét ki­domborítva. Ez az együttes — mint a ju­goszláv tánczenekarok általá­ban — a mi tánczene stílu­sunktól eltérő, inkább a híres nyugati .tánczenekarok stílu­sára emlékeztető modorban játszik. Feldolgozás módjában helyet kap a húszas évek köz­kedvelt, időközben letűnt, de úiból felélesztett dixi-lend játékmód, amikoris minden hangszer önállóan rögtönöz egy adott dallam és barmó­---------------------o——— ni a képleten belül. Előadás­módjuk másik véglete a leg­modernebb, úgynevezett „prog­resszív” jazzon innen lévő, tehát ízléses és hangulatos, eléggé könnyen érthető, de mégis újszerű bibah stílus és éppen e téren dicséretes példát jelentenek a modern európai tánczenében, mert egyrészt el­fogulatlanul tűznek műsoruk­ra nemzetközi értékű és ere­detű számokat, másrészt nem követik az amerikai szélsősé­ges hisztériát: még a rock and roll és calypso feldolgozásaik is mértéktartóak, elegánsak és hangulatosak. Nem véletlen, hogy könnyűzenei téren nem túl elkényeztetett egri közön­ség oly feltűnő ovációban ré­szesítette a kitűnő együttest. A két rádióénekes közül Lola Novakovics európai klasszis, a magyar rádió is me­legen emlékezett meg a fiatal, alig 22 éves művésznő karrier­jéről. Meleg, bársonyos és mégis erőteljes altja a legjobb angol táncdalénekesnők hang­jára emlékeztet. BSi KÖLTŐK ÉS VERSEK g— Lapunk hosszú idő óta közöl verseket. S s verseken keresztül olvasóink számos tehet- téoes költőt ismerhettek meg. A szerkesztő-bizottság úgy határozott, hogy a lap köré tö­mörült koltőgárda tagjait még közelebbről it megismerteti olvasóival, s ezért egy-egy költőt a fényképével, életének rövid ismertetésével mutatunk be. — Most Farkas Andrási, valamint néhány versét mulatjuk be kedves olvasóinknak. Farkas András 1919-ben született Egerben. Elemi, középiskoláit is itt vé­gezte. Jogi tanulmányokat folytatott. 1944-ben be kellett vonulnia, 1948-ig hadifogoly. Hazatérése után vállalati dol­gozó, jelenleg vállalati jogász több élelmiszeripari vállalat­nál. Gyerekkora óta foglalkozik' irodalommal. Érdeklődése az európai XVI. századra fordult és évek óta a renaissance iro­dalma és művészete foglalkoz­tatja. Lefordította Michel­angelo szonettjeit, amelyek közül alkalmasint közölni fo­gunk néhányat. Szereti szülővárosát és a Bükköt, amelyről sok versé­ben rögzíti mondanivalóit és hangulatait. I szél, a harsány trombita A szél, a harsány trombita Csak fújja önmagát Valahogy így: Nahát! Mindennek kell pusztulnia! Az őszirózsa legjava A fonnyadásra néz, S a szél, a vén csibész Harsog, mint őrült trombita. Ezerszín lombok sátora Lehull: kell halnia! így szól a trombita És nem hallgat sosem, soha. Ki fújja ezt a trombitát? Riadva kérdezi Az ember s menteni Semmit nem képes a világ. Mindennek meg kell halnia. Trará, trará, trará! Mindennek van sora, Trará, trará, a trombita. Bakancsosán, kegyetlenül A téli fagy tapos Patkós, irtózatos Lépéssel — és a szél repül — És trombitál: trará, trara! A patkó húsba vág: Csak rúgd, az angyalát! Ez az idők sora! Egy csizma sok száz életet Taposhat el — trará! — Hóvá tapos? Hová? Ne fontos, minden meggebed. Nem egy bakancs, de millió Tapos, ütemre lép, Ütem sosincs elég. Mert féktelen a dáridó, És jobbra-át és balra-át S egy folytatása van: Szuronyt szegezz! Roham! Hörgés. Iszony! Nincsen tovább! S a szél, a véres trombita, Mint őrült ördögök, Röhög — trará — röhög, Meri néki is kell halnia. Most még nappalban, éjen át — Trará — röhög, nevet, Piszkítja az eget, Ordítja vészek daliamát, Megrészegült ámokfutók, Tervezni készen mindaketten. Testünknek csak egy csók jutott — Felejthetetlen — Minden kincsemmel kértem őt, Nem jött. hívtam, vártam hitemben. Néhányszor intett, visszajött — Felejthetetlen — Aztán nem szólt, nem hallgatott, Ezer dalom üzent helyettem, S úgy éreztem, hogy már halott S felejthetetlen — Tudom, hogy élek nélküle. Tudom, hogy nem hal meg helyettem, Pedig álmom szövöm vele — Felejthetetlen —­Tudom, hogy egyszer meghalok S ő él vígan tovább helyettem, De akkor ő lesz a halott = Felejthetetlen — Jövő időn, testünk fölött, Talán új vágyban—képzeletben Fáradt dalom visz örömöt = Felejthetetlen —­Kiáltás Erőm csodás és mindené; A lélek szenvedése ez. Üz—hajt az új világ felé, Sosem végez, csak újrakezd. Testemben mindent betetőz: Szerelmei, múlást, vágyakat, Szemérmes, olykor eszelős. De él és semmit nem tagad, Lelkem sok kínján óriás Marad elhulló életem. Mert tetteimre felvigyáz A gond nappalban-—éjekem A lelkemért szeressetek Jó emberek, a íeíkemértí A testem látszat csak, beteg, Gyarló eszem kevéshez ért, 0 De amit lelkem szenvedett, S ezentúl még szenvedni fog, Hitet teremt és életet, ' Amit megélni állítok. Hab habra, percre pere tolul, Az órák mossák lelkemet. Napok jönnek hazátlanul. Emlék játszik évek megetí, ÓREG DIÁKOK Gyöngyösön a Technikum di­ákotthonában nemcsak ifjú is­kolásokkal lehet találkozni. Tanulnak itt felnőttek is. Olyanok , akik annakidején az öt-hat eleminél nem tudtak tovább jutni, s ezért most rö­vid, de tartalmas tanfolyamo­kon pótolják a „mulasztotta­kat”. A tanfolyam egy hónapos, most tartanak a harmadik hétben. Hallgatói tsz elnökök és brigádvezetők. Egyik másik a hatvanon is túl van, de még is szívesen tanul, pedig nem könnyű a lecke. Az üzem- szervezés, növénytermesztés, állatenyésztés éppen úgy pró­bára teszi az elvtársakat, mint az agrártézisek megvitatása. De a nagyüzemben ezek olyan szükségesek, akár a májusi eső — mondja Pál Albert a detki Szabadság tsz elnöke. Az órák közötti 10 perces szünetet használtam fel a be­szélgetésre. így ismertem meg Szabó István elvtársat a recs­ki Kékesi Gyopár Tsz elnö­két. Szabó elvtárs elmondta, igen sokra tartja, hogy egy­más módszereivel is megis­merkednek. Az előadókkal nem beszél­tem, de a hallgatók elmond- dották, hogy a tanfolyam ní­vós, csak akkor mennek to­vább, ha mindenki megért' az anyagot. Terén, az elméleti és gyakorlati . bo-ekke] nem roes tanulni, köl"nősen ha össreköb'k a kellemest a hasznossal — jegyezte meg Sipos elvtárs a nagyfügedi Dózsa tsz elnöke. Én azon a véleményen vagyok, hogy nem kellemetlen esténként televízió műsorát végignézni és moziba járni, a napi tanultak után. Jó az „öreg diákok” ellátása. A napi háromszori étkezés bő­séges és ízletes. Egyik-másik hallgató azt mondotta, hogy beérné jóval kevesebbel is. A napi program elég zsúfolt, így ha rövid is a tanfolyam, nem fognak „üres tarisznyával” tá­vozni. Az időt gazdaságosan kihasználva megtanullak mind azt, amire egy szövetkezeti gazdálkodás irányításához, ere­zi Budapest Népi Csütörtökön este a Szak- szervezeti Székház dísztermé­ben bemutatkozott az egri kö­zönségnek a külföldi körútjá­ról hazatért Budapest együt­tes 40 tagú tánc- és 12 tagú zenekara. A kiváló együttes műsorán eredeti gyűjtésű magyar népi­táncok és népi elemekből ösz- szeállított táncjátékok szere­peltek. Az együttes több pro­dukciójára az új keresése jel­lemző, amikor is a stilizált népi motívumok a klasszikus balett elemeivel keverednek. Az Állami Népi Együttes in­dult el két évvel ezelőtt ezen az úton, amikor bemutatta a Kisbojtár című táncjátékot. A sítéséhez, felvirágoztatásához elengedhetetlenül szükség van. Végétért a cigarettaszünet. A hallgatók befelé, mi kifelé indulunk. Bent kellemesen muzsikál a kályha, meleg van. Kint csípős a levegő és hull a hó nagy pelyhekben, mintha egy óriási dunyha szakadt volna ki. Delet harangoznak. Az elnöki iskola hallgatói asz­talhoz ülnek. Még egy hét és visszatérnek falujukba, szö­vetkezetükbe, hogy a hátralévő téli napokat az itt tanultak felhasználásával hasznossá te­gyék. Azt akarják, hogy ne érje őket készületlenül, a ta­vasz. Együttes Egerben Budapest együttes ügyesen fejleszti tovább ezt a kezde­ményezést és talán az ő mun­kájuk is hozzájárul ahhoz, hogy megszülessék és polgár­jogot nyerjen a népi balett. A közönségnek méltán tet­szett a kiváló zenekar, mely­nek tagjai javarészt fiatal muzsikusok, akik közül nem egy, rövid idővel ezelőtt még a rajkózenekarban játszott Minden dicséretet megérdemel a zenekar fiatal vezető prí­mása, Jónás Mátyás, aki mu­zikalitása és zenei képzettsé­ge mellett rendelkezik azzal a prímásainknál ritka erénnyel, hogy a színpadon kitűnő moz­gása van. De ha kifullad és megáll, Szeges bakancsokon És csizmán monoton Kétség fekszik meg: a halál. S a ritka percek szűk helyén. Tojáson ül a csend S csak annyit költ: Sosem, Sosem pusztulhat a remény. Mint frissenköltötY fecskehad Mint frissenköltött fecskehad . Csipog bennem pár gondolat. Falatot kérlel éhesen, Mint a fecskék az ereszen. Ugyan mit adhatnék nekik? A szívemet csipegetik, És ez a fájó húsdarab Sokáig táplálék marad. Talán kímélhetném magam. Kergethetném el hontalan Szívemről ezt a kis hadat, S megnyughatnék egy perc alatt De oly jó őket hallani! A fecsegés furfangjai Repülni késztetik eszem, Mint a fecskék az ereszen. Fele jtli eteti eit Elmúlt időn, testünk előtt. Talán a vágyban, — képzeletben Kívántam őt, idéztem őt — Felejthetetlen — Váratlan perc elhozta őt. Egymásra néztünk, meglepetten Érzéseink, testünk előtt — Felejthetetlen — Szavakban és szavak fölött Bújtattuk önmagunkat ketten, Kértük—kívántuk a jövőt: De lelkem szenved, áll erőm, Hitet sugárzik mindenem, Vak völgyeken, víg hegytetőn Keres, hogy új csodát tegyen. Ax a perc • • * Az a perc, az az óra, a napnak Az az illatos, egyszeri bája, Mikor ő, csakis ő a szívemben Puha fészke helyét kitalálja. Ha a láz, ha a szív. ha a szellem Szelesen szavakat dudorászik. Ha szemem keresi a szemében Csak a fényt az egész ragyogásig. Ha karom meg a vágy meg a vérem Vagyonát vakolásra -karolja, S azután lepihen az öléig. Hisz az úr nem az úr, csak a szolga Mikor ő, csakis ő, csakis értem Született — Hiszen ő, aki kezdett. Hiszen ő viszi teljesedésbe, Ami bennem a vég meg a kezdet. Ha, a gond lebukik a nagy égről, S daloló szeleken szaladunk inár. Csupa csillag a menny meg a lelkünk. A magány üresen sohasem vár —~ T legalább üzenet szava szállong; Papíron, telefon kötelékén. Ez az édesi e mostoha érzés Csudajó ----- Ez az isteni gyékény, Öl elés szele szépen aláfúj. Repülünk tüzesen-szenesedve. S ha a nász nem is érti az álmunk, Mi tudunk valamit ma helyette — Ma a jé. ma a. perc. ma az óra. Ha kacagnak az esztelen évek. Mi kibírjuk a gúnyt türelemmel, Izeké a való, akik élnek — Ez a perc ez az ora, a napnak Ez az. illatos, egyszeri bája MegeVízi a kint a halálom S örök életemet kitalálja —

Next

/
Oldalképek
Tartalom