Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-06 / 13. szám

1958. február 6. csütörtök NÉPÚJSÁG a Szezon végén a Kápolnai Dohánybeváltóban (Tudósítónktól) RÉG ELMÚLT már a do­hánytörés, a szárítás és a cso­mózás ideje, de utolsó szaka­sza a beváltás, még most sem ért véget. Ezért van az, hogy még most is hosszú kocsisorok állnak a Kápolnai Dohánybe­váltó kapuja előtt. A híres verpeléti, hevesi, kápolnai és erdőtelki dohánytermelők ősz óta, szinte megállás nélkül hordják ide szorgos munkájuk termését. A szép sárgásbarna színű szárított és simított do­hányleveleket. Közel 10 ezer mázsa az a mennyiség, melyet az idén a termelők ideszállí­tanak, s amit az üzem innen továbbít. Kísérjük hát végig azt a rövid utat, amelyet itt a do­hány megtesz. Természetesen ez csak egy igen kis töredéke annak a hosszú folyamatnak, amíg a dohánylevélből ciga­retta, szivar, vagy éppen pi­padohány lesz. Az átvevő pajta előtt fél­karéjba állva beszélgetnek a termelők, amíg rájuk kerül a sor. Mi másról is eshetne szó, mint az idei termésről. Nagy az izgalom, vajon hogy sikerül az átvétel, érdemes volt-e a dohánnyal bajlódni a nyáron? — Legtöbbször úgy van ez — bólogat egyikük, — hogy nem a határban, hanem itt a . be­váltóban veri el a jég a do­hányt. így mondják ezt egymás között a dohányosok, ha arról panaszkodnak, hogy nem sike­rült az átvétel, ha számításuk­nál kevesebbet kapnak a do­hányért. — Már megengedi bátyám — kontrázik egy fiatal értelme­sebb hevesi gazda — a jeget legtöbbször nem a beváltó, ha­nem maga a számító, speku­láló rossz gazda okozza. Én már több éve hozom ide a termést, de nekem, jó időben legyen mondva, még semmi panaszom nem volt a bevál­tóra. Ha valaki szépen, szabá­lyosan csomózva, kisimítva hozza el a dohányt*,az meg is találja a számítását. HOGY EZ MENNYIRE így van, azt benn a pajtában, az átvételnél tapasztaljuk legin­kább. A csomózott dohány a szekerekről, kocsikról a mér­legre kerül. Amíg rakják és lemérik, addig Tóth János át­vevő gyakorlott szeme szinte minden csomón végigsiklik. Azonnal észreveszi, ha dohos, vagy oda nem való levél van a többi között. Természetes, hogy ilyenkor az egészet ala- csonyabbrendűnek minősíti. — A rendesebb, tisztességes gazdák szakszerűen adják át a dohányt, s azok nem is pa­naszkodnak — mondja Tóth elvtárs. Csakhogy ám itt is van egy bökkenő. Sokan ki­játsszák a rendelkezéseket, ma­gyarul mondva becsapják az államot — panaszkodnak to­vább többen is. Sok termelő ugyanis a bejelentett dohány­területéhez, titokban valahol a kukorica között még beültet néhány négyszögölet, s csomó­záskor ennek a termését is hozzáteszi, így a bejelentett területhez képest sok dohányt hoz be, s jogtalanul veszi fel a jó prémiumot. Igaz, ha ilyen csalásra rábukkannak, akkor az illető húzza a rövidebbet. Nem érdemes hát csalni, s hogy ez mennyire igaz, ezt bi­zonyítják a jó dohánytermelők eredményei is. Besenyei László hevesi termelő 1400 négyszög­öl területéről egy mázsa első­osztályú világos és csaknem ugyanannyi barna dohányt adott be a többivel együtt. Szakszerű munkája jutalmául 25 ezer forintot vágott zsebre. Nagy Illés Györgyné, aki szintén hevesi lakos, 400 négj^szögöl dohánytermése után hétezer forintot kapott. A becsületes, jó munka min­dig meghozza a maga jutal­mát. De nézzük meg a dohány­beváltás további útját. Az át­vett kötegeket a megfelelő válogatás után gyakorlott munkáskezek nagy bálákba rakják. Szinte mértani pon­tossággal fekszenek egymás mellett' ezek az osztagok. Mindegyik olyan, mint egy oldalára fektetett hatalmas tégla. Az egyik ilyen osztag­ban 28 mázsa szabolcsi szá­rad. A másik kazal már a he­vesi, a harmadik kerti do­hányból áll. Fajta és minőség szerint kerül osztályozásra minden köteg. Érdemes szem­ügyre venni az első osztályú válogatást, amely az egyik sa­rokban foglal helyet. Ez aztán megfelel mindenféle követel­ménynek. Nagy lev élű, rugal­mas, sérülés-, színfolt- és pe­nészmentes, vékony erezetű. Még az irigység sem talál hibát benne. Ezek a dohánylevelek, de a többiek is nemsokára a nyír­egyházi, a szolnoki fermen­táló üzembe kerülnek, ahol a megfelelő erjedés, gőzölés és fertőtlenítés vár rájuk. A hul­ladék levelek Debrecenbe utaznak, ott a vegyiipar niko­tingyártásra használja fel. Ennyit .röviden az átvétel­ről, amely még kb 2—3 hétig tart. Ezután következik majd a munka nehezebb része, a jövő évi termés biztosítása. A beváltó szakemberei állandó kapcsolatot tartanak a terme­lőkkel. Jelenleg azon fáradoz­nak, hogy minél többen szer­ződjenek jövőre is. Érdemes dohánytermelési szerződést kötni, hiszen a termelők jó átvételi árat és sok segítséget kapnak a beváltótól. Innen kapják a vetőmagot, a műtrá­gyát, a melegágyi takarót, a zsineget, a szárító fát, s végül a nem lebecsülendő összegű művelési előleget is. A terme­lők többsége jól tudja, hogy érdemes a dohánnyal bajlód­ni. Termése munkaigényes, fá­radságos ugyan, de kifizető. A DOHÄNYBEVÄLTÄS te­hát nemsokára véget ér, de a nagy munka, a melegágy ké­szítés máris kezdődik elölről. A melegágyban nemsokára új életre sarjadnak a kis dohány­palánták. Megyénk híres do­hánytermelői újra munkához látnak, hogy jövőre is legyen elég füstölnivaló. — A hatvani városi művelő­dési házban szombaton és va­sárnap bemutatták a Falu rossza című népszínművet. Nagy tetszéssel fogadták Fi­vér Mária, Vauk András, Menyhért Pál és Menyhért Pálné alakításait. Qíjj 'dl lenéi, Kornscky József hevesi (fiiatka pusztai) doigszé paraszthoz Kedves Barátom! ^%Me,Ö5zevetkezefiiiUitM (Képesriport folytatása az 1-ső oldalról.) 258 új belépő család Az új esztendőben ismét szaporodott azoknak a csalá­doknak a száma, akik a közös gazdálkodásban keresik bol­dogulásukat. Vannak közöttük szép számmal, akik visszalép­tek a jó eredmények láttán, s olyanok is, akik most válasz­tották először a szövetkezeti gazdálkodás útját. Január hó­napban összesen 258 paraszt­család kérte felvételét a me­gye különböző termelőszövet­kezeteiben. Legtöbben a gyön­gyösi járásban léptek be, — összesen 98 család. Az új be­lépők 338 hold földet vittek be magukkal. Agronómus-elnök Egyre több termelőszövet­kezetünkben tanulják meg, hogy a nagygazdaság vezeté­séhez elengedhetetlenül szük­séges a szaktudás. Ezért kér­tek többen agronómust, s ar­ra is mind gyakrabban van példa, hogy szakembert vá­lasztanak elnöknek. Legutóbb az ivádi Dózsa termelőszö­vetkezet tagjai választották meg a szövetkezet agronómu- sát elnöknek, s bizonyosra veszik, hogy a szakvezetés biz­tosítása eredményesebb gaz­dálkodást, nagyobb jövedel­met hoz. Építkeznek A pélyi Tiszavirág Tsz me­gyénk egyik miiliomos terme­lőszövetkezete, az idén tovább akarja fejleszteni állatállomá­nyát. A fejlődő állattenyész­tésnek korszerű elhelyezést kell biztosítani, ezért elhatá­rozták, hogy az idén a kijelölt tanyaközpontban még egy új 50 férőhelyes modern istállót építenek. A költségek több, mint 50 százalékát saját erő­ből fedezik, az építési mun­kálatokat a szövetkezet saját építőbrigádja végzi, Uj tsz alakult Az elmúlt esztendőben a leg­rosszabb termelőszövetkezetek között emlegették mindig az andornaktáiyai Lenin Tsz-t. Vé­gül is az alapszabály be nem tartása miatt a tanács kényte­len volt feloszlatni. A rossz tsz feloszlatása egyáltalán nem ártott a szövetkezeti mozga-5 lom tekintélyének, sőt hasz-< nált, mert azóta már meg is< alakult az új andornaktáiyai^ tsz 13 családdal, Búzavirág né­ven. Az új szövetkezetben 10 clyan család dolgozik, amely azelőtt egyénileg művelte föld­jét. Fejlesztik az állatállományt Termelőszövetkezeteink több­ségében döntő fordulat állt be az állattenyésztésben. Mind jobban belátják, hogy jövedel­mező gazdálkodás, nagyobb termésátlag csak ott van, ahol állattenyésztéssel is foglalkoz nak. A nagyrédei Kossuth termelőszövetkezetben az idén búzából például 3, tavaszi ár pából 2, cukorrépából 50 má zsával terveztek többet hol­danként és ahhoz, hogy ezt el is érjék, a talajerővisszapót­lást biztosítsák, növelik az ál­latállományt is. Az idén 10 vemhes üszőt vásárolnak. 90 daráló Termelőszövetkezeteink jö-; védelmének növeléséhez sok­ban hozzájárulnánk a mellék-< üzemágak. Megyénkben össze-J sen 90 darálót üzemeltetnek a! szövetkezetek, hetven község-"- ben termelőszövetkezeti tu­lajdonban van a községi da-< ráló. Ez amellett, hogy nö-\ véli a szövetkezetek bevéte­lét, szorosabb kapcsolatot te-'< remt az egyénileg dolgozó pa-< rasztofckal is. Szentgyorgyi Istvánná kézi szivarfcnó Bárdos József né a laborató­riumban ellenőrzi az elkészüli szi\ arokat. — Megkezdték a melegágyak készítését a hatvani járás ker­tészettel foglalkozó termelő- szövetkezetei. — Pedagógus ankét volt Hat-; vanban a járási pedagógusok; részére, hétfőn délelőtt. Az; ankéton Dr. Bartos Imre tar-J tott eladást, aki a békevonat-; tál utazott a Szovjetunióba és< az ott szerzett tapasztalatait; mondta el.- kárpáti rudolf< olimpiai bajnok február 6-án,< ma este 7 órakor, élménybe­számolót tart Meíbourne-i út-í járói a gyöngyösi művelődési« házban. Itt az új gyártmány, — a JAWA-szivar Az elmúlt napokban beszélgettünk, akkor azonban nem tudtam minden ön által feltett kérdésre választ adni. így ezen a nyílt levélen keresztül akarok eleget tenni ennek. Beszélgettünk az életről és alig pár perces beszélgetés után megállapítottuk, hogy egyidőben születtünk, mindketten az élet javakorában vagyunk. A múltat kevésbé ismerjük, a jelenben pedig már felnőtt fejjel, a legjobb testi erővel végezzük mindennapi fnunkánkat. Beszélgetésünket figyelmesen végighallgatta édesapja, és én azt láttam az idős bácsi arckifejezéséből, hogy ő sem ért Önnel, kedves barátom, egyet mindenben, amit Ön elmondott. Szavaiból az első percben azt tűnt ki, hogy egy megelé­gedett ember, aki nem kis büszkeséggel mondotta el, hogy bár nincs egy négyszögöl földje sem, hét katasztrális hold állami tartalék területen gazdálkodik és mindene megvan. Jóleső érzés volt hallani, hogy a paraszti munka mellett az asztalos munkán keresztül a kovács munkáig mindenhez ért, minden munkát el tud végezni. Azt mondotta, hogy a lovát is megvasalná, ha volna olyan családtagja, aki meg­fogná a ló lábát. A lakást, amelyben családjával lakik — amely két szobából és mellékhelyiségekből áll — saját ma­ga, szakember nélkül építette. Az elmúlt nyáron épített egy másik, lakásnak beillő épületet, amely szintén három helyi­ségből áll. Külön helyiség van ebben a motorkerékpárnak, amely beszélgetésünkkor a kút mellett állt, tisztára mosva. Udvara, épületei rendben vannak, láttam azt, hogy dolgos, szorgalmas parasztemberrel beszélek, aki család­jáért él, aki szorgalmas munkán keresztül biztosítja családja eltartását és helyesen használja fel a népi demokráciánk ál­tal nyújtott lehetőségeket. A beszélgetés során mégis az tűnt ki, hogy ön, kedves ba­rátom, mégsem olyan megelégedett ember. Amikor ideért, akkor csóválgatta idős édes ap.,a a fejét, s talán arra gon­dolt, hogy másképpen volt akkor, amikor olyan idős volt, mint most ön. nemigen beszélhetett új, két-szobás lakás­ról — motorkerékpárról. Akkor az élet mindennapi kenyér- gondiával kellett küzdenie. És miről panaszkodott ön, kedves barátom? Panaszából az tűnt ki, hogy nincs igazság ebben a társadalmi rendszer­ben, becsapják a dolgozó parasztot. Arról beszélt, hogy egy kh kerti-dohányért csak 40 ezer forintot kapott. Azért ka­pott csak ennyit, mert „rosszul veszik a dohányt a beváltó hivatalban — mondja ön —, mert ha dohányát igazságosan, a minőségnek megfelelően veszik át, 20 ezer forinttal többet kapott volna érte. Tudja, mit jelent egy dolgozó parasztnak 20 ezer forint? Sokat jelent. Még sokan vannak, akiknek egész évi fizetése sincs 20 ezer forint, mégsem igazság ez, így el­venni a dolgozó paraszttól 20 ezer forintot!” Amikor ezt elmondta, kedves barátom, akkor láttam, hogy nem egy megelégedett emberrel beszélek, hanem olyan emberre], aki nem helyesen értékeli a jelent és nem eléggé bízik a holnapban. Mindent, amije van, a maga munkája eredményének ismeri el, szerinte a társadalom, az semmit sem ad az embernek. Szavából az tűnt ki, hogy a dohány át­vételénél becsapják a dolgozó parasztokat. Nézzük meg csak, miben van Önnek igaza, kedves ba­rátom és miben nincs. Úgy hiszem, ha elgondolkozik ezen, amit én ebben a levélben megírok Önnek, talán igazat fog nekem adni. Az igaz, hogy egy dohány-átvételi időszakban előfordul olyan eset, hogy nem a valóságnak megfelelően osztályozza az átvevő a dohányt, megtéved, vagy nem jól van a dohány előkészítve az átadásra, vagy nem elég világos az átvevő­hely és a színben változás van. Ez azonban ritka eset s azt hiszem, nem szándékosan történik ilyen, kellemetlenség, ha­nem tévedésből. Ha tovább gondolkozunk ezen a maga dohány ügyén, — még azt is elmondom, hogy beszélgessen olyan emberekkel, akik a múltban dohányt termeltek, valamelyik uradalomban voltak munkások, hogy mikor kaptak egy kh dohány ter­méséért 50 pár csizmát, vagy mikor fordult elő, hogy a do­hány árából motorkerékpárt vásároltak. Tudja-e, miről be­szélnek ezek az emberek? Arról, hogy 20—30 évig kukáskod- tak, amikorra meg tudtak vásárolni maguknak egy egyszerű egyszoba-konyhás lakást, hogy öreg napjaikban legyen bú­vóhelyük. Nehéz volt ez, sokan végigdolgozták az életet és nem jutottak el odáig, hogy egy kis lakást vásároljanak ma­guknak. Nem mertek panaszkodni, mert akkor kifelé álltak az uradalomból. Márpedig, ha valaki elment, mint elégedet­len ember, az hiába keresett más uradalomban munkát, nem vették fel, mint lázítót. Kedves barátom, magának írom ezt a levelet, de érthet­nek belőle mások is — akiket illet. Mert vannak mások is a hevesi járásban, akik úgy gondolkoznak, mint Ön, kedves barátom, akik azért nem termelnek cukorrépát, mert közepes termés esetén csak hét—nyolc ezer forintot kap egy kh föld terméséért. Akik érthetetlenül keveslik, hogy jól élnek, gom­bamódra nőnek a falvakban az új házak, hogy ma már alig van parasztház, ahol ne volna asztalitűzhely, rádió, szoba­bútor. Ez az igazság és ezt Önnek is nekem is.tudomásul kell vennünk. Mert ha nem vesszük tudomásul, saját magunknak vagyunk az ellenségei. Ezt akartam én ebben a levélben megírni Önnek, ked­ves barátom. Bízom a jelenben, bizakodással nézek a jövő elé, amely az eddigieknél még többet fog adni minden becsü­letes dolgozó embernek ebben az országban. Arra kérem Önt, kedves barátom, hogy értékelje az életet igaz valóiában. Zárom levelemet, a további munkájához kívánok önnek és családjának friss erőt és jó egészséget. Jóbaráti üdvözlettel: Jí BARNA ANDRÁS, HEVES ... EJ ESZPRESSZÓ Az egri Kossuth-téren jár­va az alábbi kis mese jutott az eszembe. — Volt egyszer, hol nem volt egy Tejpresszó, ahová szívesen jártak az emberek, mert ott tejben-vajban fü- rösztötték a vásárlók gyom­rát. Aztán jött egy „gonosz manó” és azt mondta: „az én profilomba tartozik, elve­szem a presszót.” Aztán jött még egy manó és mivel ren­delettel jól felfegyverkezett, elvette a presszót elődjétől, ö már nemcsak szalámit, de rövid italokat is rakott a polcokra, hogy átcsábítsa a szomszédos borkóstolóba já­ró embereket. Jártak aztán ide továbbra is az emberek, de már drá­gábban fürösztötték őket a tejben, vajban, s ezért mi­kor kiléptek az ajtón, egyre többen csóválták rosszallóan a fejüket, s mondták: ej... ej!... Azóta hívják a tejpresszót ...Ejpresszónak! Aki nem. hiszi, nézze meg a cégtáblát! ESTE A KIRAKATOK ELŐTT Este hét óra után, csípős hi­deg szélben nagy csoportosu­lás támadt már néhány eset­ben a Zalár utcai javítóműhely előtt. Téglákon ágaskodó em­berek, nyakukat nyújtogatva néztek a műhely kirakatába. Az újabban érkezők izgatottan kérdezgették a hátul ácsorgó­kat: — Verekedés?... Osztanak valamit? Bővült, dagadt a sor, a vé- gefelé már kerékpárra álltak, mikor az elől lévők felmoraj- lottak: — Kezdik! Bent a kirakatban az utca felé fordítva, egy televízió képernyője kacsingat a bá­mészkodókra. Kis vibrálás utár felcsendült a bemondó hangja — ...a televízió nagyadc megkezdi kísérleti műsorát. Ott toporogtak előtte fél­órákig és tervezgették. Med­dig is kell takarékoskodni égj ilyen készülékre. Mert, hogj vesznek, azt még ott eldöntöt­ték a kirakat előtt, fagyos- kodva. VENDÉGLŐBEN Hetipiacon a szokásnál töb! „vidéki” járja Gyöngyös üz létéit. Délben, mintha ez i világ legtermészetesebb dóig; lenne, megszállják a leg előkelőbb éttermeket. A vásár fiát lerakva, otthonosan ér deklődnek az étlap után, maj< kényelmesen elhelyezkedv nekilátnak az ebédnek. Nincs ebben már semn: furcsa. A pincér is természe tesnek veszi, az ebédelők i: Ki gondol azokra az évekre mikor a kocsiderékban, vág valamelyik lépcsőn kuporogv bontogatták vásárkor a tarisj nyát és csak úgy kézből bicí kázgatták a szalonnát, vagy hagymát — nehogy a kosztr is költeni kelljen. Most talán szégyellenék i ha nem jutna meleg étéin borra. A bicskákat úgy látszil végleg becsattin tolták és csattanását a zenes vendég] kellemes zsongása hamar fi ledteti.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom