Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)
1958-02-05 / 12. szám
1958. február 5. szerda NÉPŰJSÁG o 3 titokzatos paranyok világában VÉGIGSÖPÖRT az egész világon az ázsiai influenza. Az őszi nyirkos időjárás be- köszöntével valóságos náthajárvány lépett fel. Kora tavasztól egészen napjainkig sok száz anya kérte, oltsák be gyermekét a gyermekpa- ralizis ellen védő Salk szérummal. Évente több falut lezárnak, mert az állatokat a fertőző száj- és körömfájás tizedeli. Mennyi baj, haláleset, gazdasági kár! Megles ’beit erővel harcol az orvostudomány, a közigazgatás, de mi ellen? Látunk körülöttünk valamit, amivel összefüggésbe 'hozhatnék a haláleseteket, a. gyermekbénulás szörnyű következményei t, állataink hullását? Még a legerősebb: 3000-szeres mikroszkóp sem tár elénk semmit a vérben, nyálban, a váladékban a kórokozókról. Egészen a közelmúlt időkig csupán arra jöttek rá, hogyha valaki a náthás, influenzás beteg közelében tartózkodik, az Hamarabb betegedik meg, mint az, aki távol van tőle. Az ember még nem is látta ezeket a legegyszerűbb élőlényeket, de a tudomány már akkor igazolta jelenlétüket. A múlt század végefelé érdekes kísérleteket végzett Ivanov- szkij. A dohány egyik igen veszedelmes betegsége a mozaikbetegség. Ez a legjobban elterjedt dohánykor onnan kapta a nevét, hogy a megbetegedett levelek mozaiksze- rűekké válnak. Ivanovszkij ilyen betegségekben szenvedő dohánylevelek levét kisajtolta s a préslevet olyan finom lyukú szűrőn szűrte meg, amelyen még a baktériumok sem mehettek keresztül. A szűrőn átfolyt folyadék tehát baktériummentes volt. Most ezzel a présnedvvel bekente az egészséges dohánypalánták zöld leveleit. Valamennyi növénye újra megkapta a kórt. Bebizonyította tehát, hogy a baktériumoknál. kisebb, a legfinomabb porcel- lánszűrőkön is áthatoló lények léteznek s ilyen szervezetek okozzák többek között a dohány egyik legrégibb és hírhedt veszedelmét. Ma már nem csodálkozunk azon, hogy a vírus, — mert így nevezzük a baktériumoknál kisebb és egyszerű felépítésű szervezeteket, — áthatol a legfinomabb pórusos szűrőkön, hiszen amióta elektromikroszkóppal lefényképezhettük, azóta megmérhettük nagyságát is. A dohány mozaikbetegségét olyan parányi lények okozzák, amelyeknek a hossza 300 millimikron, a szélessége pedig 15 millimikron. Egy millimikron pedig a milliméter milliomodrésze, tehát ebből a pálcikaalakú vírusból 3333 darabot kellene egymás mögé tennünk, hogy 1 milliméter hosszúságot elfoglaljanak! A gömbalakú influenza- vírusok a közepes méretűek- hez tartoznak, a kifejlett egyedek átmérője 80—120 millimikron. Ezekből 10 000 tenne ki egy millimétert! A LEGKISEBBEK, - mint pl. a száj- és körömfájás okozója, — 10—20 millimikron át- mérőjűek, s méretük a molekulaméretek határán van. A legnagyobbak meg csaknem baktérium nagyságúak. Méretük alapján az élő és az élettelen természet határán állnak. Ma a vírusok az élet legelemibb hordozói a Földön. Hogyan élnek, fertőznek, pusztítanak' ezek a láthatatlan ellenségeink? Nagyon egyszerű a felépítésük. Valamennyien élősködők: növényekben, állatokban és az emberben képesek csak szaporodni. Szaporodásuk is a legprimitívebb fokon áll, egyszerűen kettéosztódnak. Életfolyamataikhoz szükséges enzimkészletük igen .csekély, ebben is a gazdaszervezetre utaltak. Különleges tulajdonságú élő anyagok, mert ki látott már élőlényt kristályosán? A vírusok pedig kristályodásra is képesek. A tudományos világ nagy eseménye volt Stanley 1935-ben közzétett kutatása: kristályosán állította elő a dohány mozaikvírusát. A kémiai elemzések megállapították, hogy nagy sejtmagfehérje molekulákból állanak, amelyekhez szénhidrát- és zsírszerű molekulák is csatlakozhatnak. Milyen eredménnyel vettük fel ellenük a harcot? Van-e gazdasági jelentőségük? A világ minden táján folyó lankadatlan víruskutatás egyik igen fontos eredménye a vírusellenes antibiotikumok felfedezése. Olyan vegyületeket találtak, amelyek meggátolják szaporodásukat. Olyan oltóanyagokat kísérleteztek ki, amelyekkel védetté tehetjük szervezetünket. Felismerték a kutatók, hogy a vírusok kiválóan szaporodnak daganatsejtekben, sőt el is pusztíthatják azokat. Reményünk van arra, hogy a rosszindulatú daganatok gyógyításában is szerepet kaphatnak. Gazdasági vonatkozásban pedig éppen hazai eredményekkel büszkélkedhetünk. A vírusok ugyanis számunkra sok kártevő állatot is megtámadnak. Éppen ezt a tulajdonságukat használják fel a kártevők elleni korszerű küzdelemben. Közismert, hogy hazánkban az amerikai fehér szövőlepke az utóbbi években milyen nagy pusztításokat okozott. Ez a falánk kártevő Lovas Béla és Machdy László által 1954-ben felfedezett új vírussal irtható. Sikerült permetezéssel, bekenéssel ezzel a vírussal a szövőlepkefészekben járványokat előidézni. A megfertőzött hernyók már a 8. naptól pusztáinak, de már előzőén is, étvágytalanok, tehát kártételük már kisebb. Pusztulásukkor testnedveik kicsöpögnek s ezáltal fertőzik környezetüket, önmagukat ítélik halálra. MINT MINDEN élőlény, a vírusok is változékonyak. Ez előnyös és hátrányos is számunkra. Előnyös, mert pl. a feketehimlő vírusa borjúban szaporítva elveszti fertőzőképességét az emberrel szemben, de ellenanyagképző tulajdonságát megtartja. Ha most ilyen legyöngített, átalakított vírussal oltjuk be a gyermekeket, azok nem idéznek elő feketehimlőt, de a szervezetet ingerük s az ellenanyagokat termel s ezek az ellenanyagok már meggátolják a betegség fellépését. A változékonyságuk hátrányos is, mert részben a külvilág hatásai, részben pedig a szervezet ellenanyagai hatására átalakulnak, hozzásimulnak az új, a megváltozott körülményekhez, ami megnehezíti az ellenük való védekezést. Uj törzsek lépnek fel, amelyek pl. más influenzát idéznek elő, mint az előző évek betegségei. Ilyen volt az ázsiai influenza is. Segítenek a baktériumok elleni küzdelemben is. Ismerünk ugyanis baktériumokon élősködő vírusokat. Ezek a bakteriofágok (baktériumfalók). Nagy szerencsénkre a fiatal és az osztódó baktériumok a csemegéik. Életmódjuk változatos. Akadnak közöttük olyanok, amelyek csupán egyféle baktériumokat támadnak meg. A félig fajlagosak a közelebbi rokonfajokat sem kímélik. Végül a vegyes táplálkozásúak nem válogatósak a baktériumok között. Közös tulajdonságuk, hogy a baktériumokhoz tapadnak, osztódnak s 25—40 perc alatt testükbe hatolnak, mire megáll a baktériumok fejlődése s megkezdődik a fá- gok rohamos szaporodása. Lassan annyira elszaporodnak, hogy csaknem szétfeszítik a baktérium hártyáját. Ezután feloldják a hártyát, kiszabadulnak s keresik újabb zsákmányukat. AZ ORVOSTUDOMÁNY a baktériofágokat is besorozta az egészségvédelem hadseregébe, mert a fágok csupán a baktériumokat ölik meg, de az élő szöveteket kímélik. Fág- készítményeket sikeresen alkalmazzák már egyes baktériumos, megbetegedések gyógyítására. A vírusok, a fágok az élő és az élettelen anyag határán vannak, de már élők. Hogyan alakultak ki? Olyan kérdés, amelyre a tudomány még határozott feleletet nem tud adni, A kutatók egy része szerint talán a forró ősóceánban keletkezett első fehérjék késői leszármazottai. Mások a baktériumok szűrhető alakjaival hozzák kapcsolatba őket. A víruskutatók szenvedélyesen kutatják a virológia fehér foltjait, mert minden újabb részmegállapításuk nemcsak közelebbi megvilágításba helyezi származásukat s egyúttal az élő anyag útját, hanem egészségügyi és gazdasági vonatkozásban is segítik az emberiséget. Mind elméleti, mind gyakorlati szempontból tehát a vírusok a természettudományi kutatások középpontjában állnak. Dr. Hortobágyi Tibor, a biológiai tudományok doktora. Válasz egy szőlőtermelő levelére . Levél 'érkezett a napokban kezemhez egy egri szőlőtermelőtől. A levél lényege az volt, hogy írója Bacó nevű francia eredetű direkttermő szőlőfajta jeles tulajdonságait méltatta. Úgy látja a levélíró, hogy ezt a jeles fajtát az egri kutatók egyáltalában nem ismerik, holott ez a direkttermő fajta az egri határban eléggé el van terjedve. ügy tudja, hogy az egri határban a szőlősgazdák már több év óta jóformán csak direkttermő fajtát ültetnek és a tőkehiányokat azzal pótoljó.k (Bacó, Delaware, Othello). Időszerűnek tartja, hogy a perono szpóra kártételének kitett olt- váriyszőlők helyett valami jobbfajta szőlőt hozzanak Egerbe, mely például az Othelló fajtát helyettesíti. Ezen óhajból az tűnik ki, hogy valamiféle direkttermő szőlőről\ lehetne szó. A Bacó fajtát jól ismerik az egri kutatók. E cikk írója pontosan 20 éve ismeri ezt a direkttermő fajtát. Kísérleti telepünkön lévő és egyre szaporodó direkttermő fajta-gyűjteményünkben többek közölt a Bacó is fellelhető. Bi2b?yos irányban saját magam is kísérleti megfigyeléseket végzék- vele. Kísérleti telepünkön azonban a direkttermő szőlőkkel való kísérletezéseknek egész különleges célja, és feladat van, nem pedig az, hogy azokat az egri szőlők rekonstruál dós programjába beiktassuk. Sajnos tényleg az a helyzet, — amit a levélíró vall, hogy a direkttermő szőlőkkel való telepítés, de inkább a tőkehiánypótlás az egri határban is kezd elterjedtebbé válni az utóbbi évtizedekben. Ez elég szomorú tünet egy olyan minőségi borvidéken, mint az egri. Szomorú azért, mert nem szolgált okulással az a rossz példa, ami a közeli gyöngyösi borvidéken az évszázad huszas évei óta szemünk előtt lejátszódott a „Novával” és az Othellóval. A Bacó fajta térfoglalása a múltban nem volt érdemleges és a jelenlegi térfoglalás miatt sincsen még aggodalomra, ok. De ha gátat nem vetünk, ágy a helyzet aggályossá válhat. Elterjedését ágy tudom, hogy az 1920-as évek végétől lehet Egerben követni és számítani. Tágabb lelkiismeretű spekuláns behurcolójának minden bizonnyal az volt a célja vele, hogy a sajcit vörösborainak mélyebb vörös színt adjon és ezáltal azokat piacképesebbé tegye. A baj azonban az, hogy jó színével párhuzamosan romlik rendszeres alkalma-* zása révén a kiváló zamatá egri Kadarka minősége, mivelhogy rendszerint a színanyagban leggyengébb Kadarka bor színét javítják vele. A többi vörös borfajták (Kékfrankos, Oportó, Cabernet) egymagukban is elég jó vörös színt biztosítanak a kádon való manipuláció nélkül is. így ezen fajtáknak a Kadarkával való együtt erjesztésére rendszerint biztosítani szokta a kívánt vörös szín elérését. A Bacó alkalmazását a legtöbb esetben kényelmi szempontok is vezérlik, ugyanis a színanyag kinyerése érdekében nincs szükség a szokásos szakszerű kádon való erjedésre. Az egri borvidékünkön a közeli években sorrakerülő szőlőfelújítások során — mikor is a direkttermő szőlők telepítési tilalmazásának fokozottabb érvényt kell szerezni — a direkttermő Bacó fajta sem nyerhet megkülönböztetést és kivételt a többi elterjedtebb direkttermő (Othello, Noah, Delaware) fajták között. így nem lehet szemethunyni és engedményt tenni a direkttermőkkel a rendszeres szőlőtőkepótlások esetében sem, mert a direkttermőkkel való tőkepótlások mérvének megfelelően fertőződik többé vagy kevésbé a term,élt bor minősége. Ne tévessze meg tehát az egri szőlőtermelő gazdákat a Bacó jó tulajdonságairól elterjedt túlzott híresztelés, mert annak fokozott elterjedésével feltétlenül az egri vörös borok minőségének és hírnevének okoznánk kárt. Mint ahogy nem, öregbíti — az egyébként jó kvalitású — Debrö és Verpelét borainak minőségét és hírnevét sem az azon vidéken elterjedésben levő és kedvelt Delaware fajta sem. Dr. Izsó Andor URBAN ERNŐ: ♦ A HÍRRE, hogy Alsó-----sőt Fe lső-Szálláson is újjáalakuló- ban a szövetkezet, Öreg-Szállás is ,.aktivizálta magát”. Elsőnek, is —, hogy legyen hol meghányni, vetni a dolgot —, a tanácstermet: a télen feloszlott „Búzakalász” tanácstermét hozta közmunkával rendbe. — Eddig csuhéj, kukcricatorzsa, s vagy három, mázsa ráncosra szikkadt fehérbab „tárolt benne”, padlóján egerek ropták a táncot, s most egyszerre csak micsoda sürgés-forgás, micsoda ügybuzgalom! A falakon meg se száradt még a meszelés; a villanykörte, ernyő nélkül, csak úgy meztelen hintái; a frissen sikált lócák nedvesek, tapadó- sak, sakknak, újságnak, asztali kuglinak híre se, s a három egymásba nyíló szoba máris fulladásig van. Fulladásig bizony, mert az is pöfékel, az is füsttel, próbálja serkenteni a gondolatait, aki egyébként csak vasárnap, vagy áldomás alkalmával szokott rágyújtani egy-egy rövidszivarra. S mikor már oly sűrű a füst, hogy látni se lehet, a szó viszont olyan ritka, mintha pénzért árulnák a vélemény-nyilvánítás jogát, nyílik az ajtó, friss levegő vág be, s egy nyájas atyáskodó hang így üdvözli az egybegyűlteket: — Jó estét adjon az isten. Hogy és mint vagytok, felebarátaim? A fejek hátra: a jelenés felé fordulnak, ha lenne — még az óra sétálója is megállna egy pillanatra, aztán szívből, ujjongva száll a viszontüdvözlés: — Gáspár! — Tippan szaktárs! — Csakhogy látunk! — Éljen! Mégis hűséges hozzánk a mi emberünk, Tippan Gáspár! A vendég — szépszál, jóltáp- Iáit férfiú — bólogat, mosolyog. Gyakorlottan, a legkisebb zavar nélkül élvezi a népszerűségét. Ünneplőben van, pa- rasztiinneplőben. Úgy viseli, mint kimenős katona az extra- ruhát. — HÁT... isten hozott! — lép most elébe egy őszbecsavaro- dott, gazdakötányes öreg, bizonyos Dinnye Mihály, aki mint elnök két esztendőn át „menetelt” a „Búzakalász” élén. Kezetráz vele, karton fogja, s míg a főhely: a villany alatti asztal felé tessékeli, tréfás, mi- zseráló hangon korholgatja: — Hol jársz, mit csinálsz, három esztendeje is elmúlt, — hogy itthagytál bennünket, — Gáspár. Ment is a beszéd, ne lelj, hogy mióta jósora van, országos hivatalt kapott, fumi- gálja a szülőfaluját, haza se szagol Gáspár. És persze, hogy nem úgy van az, tenger a dolgod, de legyen csak szükségünk rád, rögtön hazanézel, nem sajnálod tőlünk a tudományodat, Gáspár... S lám csak: igazam lett. Izenni se kellett, s itthon vagy, Gáspár. — Itthon — ismeri el gallérját tágítva a vendég. — De privátim, nem hivatalosan. — Hogyhogy? — Úgy, kedves bátyám, — hegy útban, küldetésben vagyok, csak defektet kaptam. A sofőr ragaszt, én meg a világosságra jöttem be. Hát hogy, s mint, mire vég'zitek, min tanakodtok, felebarátaim? — Min? — fogja szaván azonnal Dinnye Mihály. — Azon, te Gáspár, hogy... ami jót tesz a káposztának, az jót tesz-e a szövetkezetnek is? _ ? — Úgy értsd, hogy újjáalakulnánk. Aztán a káposzta olyan, hogy fölmelegítve, m á- sodszorra a legjobb. — Hát... hogy is mondjam csak?... —- nyúl a tarkójához Tippan Gáspár, s ha tehetné, most legszívesebben kámforrá válna. No igen, mert úgy érzi, hogy legdrágább kincse: a népszerűség' forog itt valamiképpen veszedelemben. Ugyanis, ha az újjáalakulás mellett nyilatkozik, lehet, hogy a hallgatóság egy része megorrol rá, kiábrándul belőle, mert a lelke mélyén „közös ellenes”. Mit egy része? A ZÖME! A téli szanaszét- futás megszavazói! Igen ám, de azt se lehet, azt se volna felebarátunk, az újjáalakulás! kérdeztük mi, nem a dinnye- termesztést, már folyik is az érdekfeszítő, a paraszti szólás-mondásokkal és féltudo- mánycs érvekkel fűszerezett előadás, melynek főbb pillérei: 1. a talajelőkészítés, különös tekintettel a korhadt lótrágyára, mint kiváló veteményfé- szekre; 2. a sorvetés-e a jó, — Az utcán motor brummos. nagyot, ünnepélyeset bődül egv gépkocsitülök. — EZ IGEN! Ez aztán előadás volt! — fogalmazza meg az általános véleményt Diny- nye Mihály, s csak aztán eszmél, egy hét is beletelik, amire másnak, más ügyben mondva, először szaporítja meg egv újabb kinccsel a szólás-mondások tárát: avagy a régi, de néha: fagyos — Nyíltan beszélj — fakad tavaszokon mégis csak ha- ki. — Ne azt magyarázd, hogy szonnal alkalmazható szórva- mitől, édes a dinnye?! helyes mondani ezeknek a jóembereknek, hegy próba-szerencse, ha már kiléptetek, — tartsatok ki, hátha bevág a kisparasztkodás. Egy-kettő híre menne, a „legfelsőbb veze- tés”-nek is rögtön besúgnák, hogy ő, Tippan Gáspár csak színből fogadja el, szükséges rossznak tartja a szövetkezetei. Az pedig baj lenne, nagy baj, mert nemcsak a hitel, a „renomé” lenne oda, de az elnöki funkció is az Országos — A... a dinnye? — képped el, mint szószóló, az egész gyülekezet nevében Dinnye Mihály. —• Az! — jelentette ki most már határozottan, mi több: egy orákulum fölényével Tippan Gáspár. — Mert én mondom: a dinnye jó dolog, hasznos dolog, de csak akor, ha édes. — Igen, de mitől édes? S mire a hallgatóság ,.ne- szüdne”, hogy ho-hó, tisztelt vetes; 3. a kellő napfény biztosítása. („Mert itt van, ez a dolog nyitja, gazdatársaim és felebarátaim! A fény, a sok fény, hisz a dinnye, mint tudjuk, annyira fényigényes, hogy az öregek hite és tapasztalata szerint csak a kertész árnyékát tűri!”) MAJD JÖ óra múltán, mikor a termelés előfeltételei és módozatai már tisztázódtak, a veszélyek következnek, amelyek a dinnye édességét az időjárás szeszélye, s a különböző betegségek részéről fenyegetik. S felröppen a kérdés, mi a rósz- szabb: a ragyaverés-e, avagy a tőrothadás? Majd a dilemma nyitvahagyása után a különböző védekezési lehetőségek és gyógymódok ismertetésén a sor, s mint legújabb módszer, a tőrothadás leküzdésére, épp a talaj szénporral való keveredése taglaltatik, amikor tárul az ajtó, egy testes, éleme- dett korú sofőr erőlteti a szemét és azt mondja: — Megjöttem, kész vagyok. Tippan szaktárs. — Én is! — int neki vissza a dinnyetermesztés alkalmi apostola, majd így búcsúzik: — Hát... további hasznos eszmecserét. Engem a kötelesség szólít.. Jó éjszakát, felebarátaim. S már ott sincs, hálálkodást se vár. Keltető Központban... Hát akkor? Tippan Gáspár asztalszcm- szédjára: Dinnye Mihályra pillant, majd hirtelen ötlettel, mintha a szentlélek száll tu volna meg: — Tudják... szerintem úgy vagyunk a szövetkezettel — kezdi — mint az egyszeri ember a dinnyetermesztéssel. Hadd lám, ki mondaná meg hamarjában: mitől jó, mitől édes a dinnye?
