Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)
1958-02-01 / 9. szám
19S8. február í. szombaí - L ' ' ííÉPÚJSÁC. $ A békés együttélés elvét hirdeti majd a brüsszeli világkiállítás AZ IDÉN, ÁPRILIS 17-én, V Belgium legszebb részén, a : heyselí parkokban megnyílik a háború utáni első világkiállítás. A kiállítás óriási méretű L szemléje lesz mindannak, — e. amit az emberiség a háború u utáni tízéves békés együtt- rj működésben megteremtett. • Mind az öt világrészből az ~ emberek milliói özönleneic majd Belgiumba. A világkiállítás szervezőinek számítása sze- •[ rint április felétől október kö- 2 zepéig 35 millió látogatója lesz. A 200 hektáros területen 46 0 ország' és nemzetközi szerve■ zet állít ki. Mindegyik ország ?1 külön csarnokban bemutatja á kulturális'*1 és nemzeti hagyo- líimányait, s az egész emberiség r.-jólétét szolgáló tudományos, — ^‘gazdasági és más vívmányait: A kiállítás jelvénye — arány- ^ tálán ötágú csillag — arra > x emlékezteti a kiállítókat és ' a látogatókat, hogy ma az ■« emberiség legszükségesebb j, ^ követelménye minden or- - ' szág és világrész békés , f együttműködése. r; Központi építménye, az Ato- f mium, mely az egész kiállítás 1 felett uralkodik, a nukleáris :V energia békés felhasználásáig-pák új korszakát jelképezi. A világ legjobb építészei és i mérnökei tervezték és építei- í ték eredeti elképzelések alap■ ján a kiállítás óriási csarno- i'kait, a parkhoz vezető utakat, ; zöld területeket, egyszóval az »■'egész kiállítási városrészt. Az i építésben a legkorszerűbb t technikát alkalmazták, és sok ilépítőanyagot itt alkalmaztak először. A csarnokok és az egész kiállítás építésével tulajdonképpen egy új, különleges építészeti stílűé született, — az elkövetkezendő húsz év architektúrája. „AZ IGAZI TUDOMÁNY messze túlterjed a nemzeti határokon” —> jelszóval 16 ország bemutatja a tudomány továbbfejlesztésére tett közös erőfeszítéseit. Ez a rész bizonyos értelemben a „tudomány múzeuma” lesz, mert népszerű formában általános áttekintést nyújt mindarról, amit az emberiség az utóbbi 35 év alatt természettudományi felfedezések által elért. A fizikát például az atom, a vegyészetet pedig az élő sejtek képviselik. — Mindhárom ágazatot ezer-ezer néovzetméteres csarnokokban mutatják be. A „világ művészete” nevet viselő csodálatos építésű csarnokban pedig két kiállításon, minden ország és minden idők legjobb festőművészeinek alkotásait látja majd közönség. A díszhelyre a francia kiasz- szikusoktól kezdve Van Gogh- ig, azoknak a legkiválóbb művészeknek alkotásai kerülnek, akik a mai' festészet alapjait megvetették. A MÁSIK KIÁLLÍTÁST a szobrászatnak szentelik, s bemutatják e művészetet a történelem előtti időkből, a barlanglakok művészetétől a mai korig. Az óriási kiállítású területnek egyharmadát mintegy 70 ezer négyzetmétert, a szórakozó parknak szentelték. Ez a rész bizonyára naevon vonzó lesz és nagyszerű szórakozó lehetőségeket nyújt a látogatóknak. Sok attrakcióját titokban tartják, s csak a megnyitás után fokozatosan fedik fel, hogy ez a száz méternél magasabb _építményekkel, csodálatos hidakkal, csarnokokkal, szö- kőkuíakkal és temérdek virággal díszített óriáspark mindvégig újjal, rendkívüli mutatványokkal lepje meg a szórakozást kereső közönséget. A parkban felállítják Európa legnagyobb ullámvasútj át, „a szellemek útját”, aztán radart, villámvasutat és repülő kocsikat, kisebb léglökéses repülőgépeket. A „felhőkarcolók” között egy különleges rakétavonat száguld majd, s szélvész sebess°rt~el nyargal majd mellettp a svájci» egysí- nen futó villámvonat ESTE A PARK csodálatos fényben fog fürdeni Olyan fényhatásokat varázsolnak majd elő, amiként sehol a világon nem láttak még. A közönség esténként felkeresheti a fényűzően berendezett,, Super Night Club”-ot, elszórakozhatnak a hatalmas tánccsarnokokban, ameb"-v mellett csodás szökőkutak csobognak. A felszökkenő vízsugarak nemcsak a szemet gyönyörködtetik majd, hanem dalolni és zenélni is fognak. Külföldi társasutazás Romániába A Megyei Idegenforgalmi Hivatal közlése szerint rövidesen sor kerül az év első külföldi társasutazására. Március 6-án és 13-án ugyanis 10— 10 napos társasutazást szerveznek Romániába. A jelentkezés mindkét útra 3-tól kezdődik. Részvételi díj: 2 270 forint. I A 'töváMáák fótygmán t^seh-;: Szlovákiába, Htpmánáába és a Szovjetunióba is , terveznek társasutazást. Mindezekről bővebb felvilágosítást ad a Megyei Idegenforgalmi Hivatal (Eger, Bajcsy-Zsilinszky utca). Ki s ügy EK Kajtor Gábor hatvani leve- [ lezőnk több szomszédja nevé- í ben azzal a panasszal fordult • szerkesztőségünkhöz, hogy ! Hatvanban az Állatforgalmi Vállalat a házuk előtt bonyo- ' lit ja le az állatok le és felra- i kodását, ami a környék lakóit nag^pp zavarja, mivel ez : rendszerint éjszaka "történik. : És gmi,még súlyosabb a házak i épségét is veszélyeztetik, azonkívül sok piszok 0van ezen a területen. A hatvani városi tanács jelölt ki egy másik helyet erre a célra, de azt nem foglalták el. Közölte a Szolnok-Heves megyei Állatforgalmi Vállalat, hogy a kijelölt hely nem volt alkalmas erre a célra, huzamosabb ideig tartó tárgyalások után azonban a városi tanács megfelelő helyet je- ■’ftöÜ'"kf' -a hatvani kirendeltség terephelyéül, mélyét február l-töl el is foglalnak. Ezzel orvosolják Kajtor Gábor és szomszédjai jogos panaszát« A Sztán ügyhöz Egy szélhámos bukása — címmel cikket közölt a Nép- szabadság. A cikk ténymegállapítással kezdődik: a párt Központi Ellenőrző Bizottsága Sztán Ferencet kizárta a párt tagjai sorából, sógorát Horváth Nándort szigorú megrovásban és utolsó figyelmeztetésben részesíti. A cikk a továbbiak folyamán megmutatja, hogy mi rejtőzik az Ellenőrző Bizottság kemény határozata mögött: egy szélhámostól, elszánt kalandortól szabadították meg a pártot, aki csak azért „tündökölhetett” ilyen sokáig, mert közvetlenül az említett elvtárs, de közvetve sokkal többen, ha nem is teljes súllyal, de felelősek voltak ezért. Az éberség hiánya, a rokoni, baráti kapcsolatból fakadó szubjektivizmus volt az, amely elősegítette, hogy idáig fajuljon a dolog, amely hozzájárult egyrészt Sztán Ferenc lehetőségeinek kialakulásához, másrészt az említett elvtárs sokak számára figyelmeztető pártbüntetéséhez. Az esetből az illetékes pártszervek, maga a szerkesztő bizottság is levonta a kellő tanulságokat. A párt megyei vezetői, a végrehajtó bizottság több tagja, ha nevük a cikkben nem is lett említve, tudják és elismerik, hogy a Sztán ügyben őket is felelősség terheli. A Népújság szerkesztőbizottsága, annak vezetője is felelős azért, hogy a Népújságban megjelent Sztánt dicsérő cikk ellen nem lépett Harminchét termelőszövetkezetünk foglalkozik juhtenyésztéssel. Köztük olyan mesterei vannak a tenyésztésnek, mint a pélyi „Tiszavirág” termelőszövetkezet tagjai, akik csupán az elmúlt esztendőben 70 tenyészkost adtak el. A most kezdődő elletéseknél a pélyiek példáját követik a többi gazdaságok. Rock Fá- ►inán1 • munkaérdemrendes pélyi juhász példájára az idén a megye minden termelőszövetkezetében szakszerűen készítették elő az elléseket. A nyájat három csoportba osztották, és az anyák erőnléte szerint fel, sőt azt leközölte. Ezzel mintegy hozzájárulva a Sztán körül Lebegő romantiKus hazugságokhoz. A megyei pártbizottság 1958. január 25-i ülésén Horváth Nándor elvtársat kizárta a megyei pártbizottság tagságából és leváltotta a Népújság szerkesztőségében betöltött pártrovatvezetői tisztségéből. . A Népszabadság cikkében beszámol arról a „pályafutásról”, amelyet Sztán Ferenc megtett a pártból való kizárásáig. Ez a pályafutás meglehetősen zavaros volt, többízben találkozott a törvénnyel, de Sztán összeköttetései, baráti köre révén — mint a cikk megállapítja — rendre sikeresen került ki ezekből a találkozásokból. Az utóbbi években, bárhol dolgozott, mindenütt hamis ügyletek maradtak utána, pazarlás, a nép vagyonának könnyelmű herdálása, csalás kísérte munkáját. Ennek ellenére mégis mindig és újra felelősségteljes beosztásba került, ahol ismét alkalom, mód nyílt újabb kalandorság elkövetésére. Mint a lap is megállapítja, legutóbbi vezetői beosztásában, az Egri Gyermekkocsigyár igazgatójaként kereken kétmillió forint kárt okozott a népgazdaságunknak — nem sokkal a börtönből való szabadulása, az ellenforradalom után. Hogy a börtönből kiengedték, hogy a gyár igazgatója lett, s egyben újból a párt tagja — I amelyből még 1949-ben kizár«■——II adagolták a takarmányt. így a jól gondozott, jól tartott anyáknak lesz erejük az utódok felnevelésére. Elkészítették a fogadíatókat is az új jövevények számára. A kisbárányokat mindenütt bárányiskolák és etetők várják. Valamennyi termelőszövetkezeti juhászat bőven rendelkezik, kiváló minőségű lu- cernaszénával és abraktakarmánnyal. A gondos előkészületek biztosítják, hogy a bárányszaporulatot az idén mintegy 5—6 százalékkal megnövelik. (MTI) ták — ismét a rokoni kötelék» nek és az éberség hiányának volt köszönhető. Az eset tanulsága nagyon messze mutató mindenki szá-» mára: a párt, a nép ügye iránti hűséget nem lehet, nem szabad alárendelni rokoni kapcsolatoknak. A mi pártunk megtisztul a karrieristáktól, s nem lesz soha a törtetők pártja, senki nem nyit ajtót előttük, csak zár mögöttük. De, hogy egy-egy karrierista elem befurakodhat a pártba az csak ily módon lehetséges. Éppen ezért is volt szükség a KEB határozott és kemény állásfoglalására, hogy elejét vegye a romlott karrieristák áramlásának, hogy példát adjon mindazok számára, akik rokoni kapcsolat alapján hajlandók kaput nyitni a törtetők előtt, gyengítve ezzel a pártot, a párt egységét. De tanulságos az eset abból a szempontból is, hogy az éberség és a felelősségérzet el- tompulása hová vezet, milyen: eredményeket hozhat. Fia az elvtársak is kellő körültekintéssel, mérlegeléssel, megfelelő éberséggel viseltettek volna ebben az ügyben, ... akkor ez az ügy nem lett volna ilyen ügy: kevesebb lett volna az anyagi és erkölcsi kár, nem lett volna szükség szigorú pártbüntetésre, nem lett volna módja Sztán Ferencnek, hogy tovább folytassa tevékenységét. Ez az ügy nemcsak egyszerűen a párt ügye, hanem a város, a megye az egész ország dolgozó népének ügye. S most, hogy a Központi Ellenőrző Bizottság határozata pontot tesz Sztán Ferenc pályafutása végére, ez az ügy, ösz- szes tanulságával, egyetemben a dolgozó nép jogos igazságérzetének megfelelően oldódott meg. Sztán Ferenc, aki hiába bújt a párt mögé, ha egyesek hibájából késve is, de leleplezték, s a Magyar Népköztársaság bírósága előtt felelnie kell és felelni is fog mindazért amit tett. Egerben, de úgy gondoljuk másütt is, ezzel a párt tekintélye erősödik, s az elvtársak egy nem kellemes, de tanulságos tapasztalattal vehetik tudomásul egy szélhámos bukását. 5—6 százalékkal növelik az idén a bárányszaporulatot tsz-einkben tAAAAÁAy GYURKO GÉZA: ~ MIKOR INDUL a vonat x-i felé? —■ Kérdezte meg a kapustól, aki fontos feladata teljes tudatában, úgy állt őrt a kopott váróterem ajtajában, mintha rajta múlna, indul-e egyáltalán vonat valahova, vagy sem. — Tizenkilencnullaöt, hatodik vágány balra — válaszolt a beavatottak fensőbbségével, aztán kicsit leereszkedően hoz- ; zátette — jó két óra múlva, fiatalember... A fiatalember kigombolt kabátban, disznóbőr aktatáská• val a kezében, maga volt a megtestesült tanácstalanság. Két óra egy ismeretlen városban, az estébe fordult téli délutánon... Karinthy jutott eszébe: Kiállók az állomás elé, s megjátszom a franciát, vagy az angolt, aki most jön ide, emelni kissé a város tisztelet' reméltó idegenforgalmát. Marhaság, humoreszkbe jó az ilyen,, de a valóság? Az a több «mint két óra, mely arra ke- r vés, hogy megismerkedjen a ■ várossal, arra meg sok, hogy türelmesen- ki lehesen várni a vonat indulását. Mormogott valamit a foga alatt, lehetett azt köszönömnek is venni, felhajtotta a kabátgallérját, s a kiürült várótermen keresztül kilépett az utcára. Most merre és mit? A teg- . nap esett hó híg latyakká olvadt, s olyan lett tőle a város látható darabia, mintha vala• mi szürke kulimászba mártot- i ták volna égéstől, házastól, emberestől együtt. Csak egy ismeretlen város, két órával vonat indulás előtt, az állomás ajtajából nézve, csak az tud ilyen dermesztőén hideg, unalmas és szürke lenni. Lassan, óvatosan lépegetett a macskaköveken, s azon morfondírozott, hogy szép és jó dolog ez a külszolgálat, ez az országjárás, sokan írígylik is emiatt, de mint szép nő arcán a májfolt, olyanok ezek a két órák: megkeseredik tőlük az ember szájaíze. AZ UTCA térré szélesedett, s a néhány emberből álló utcai forgalom itt vidám nyüzsgéssé. Megállt egy pillanatra, nézte az ismeretlen embereket, a teret, középen a sötétben felismerhetetlen szoborral, háttérben a kéttornyú templommal, a kirakatok fényeivel, s bár sokat nem látott a tért övező házakból, mégis valahogy kedvesnek, vonzónak találta most ezt a várost. Nem messze hívogató, intim fény kandikált ki az utcára egy presszóból. Nincs meásze az állomástól, itt el lehet tölteni a hátralévő időt, — gondolta magában és benyitott az ajtón. Nem voltak sokan. Néhány szerelmespár üldögélt összebújva a kerek kis asztalok mellett, az egyik sarokban et?y idősebb férfi támasztotta félig lehúnyt szemmel ültében a falat, a másik oldalon nikkele- zett, máriaüveghasú stilkályha állt, kicsit magánosán, elütve a cukrászda félmodern berendezésétől. Leült a kályha közelében, levetette kabátját, rágyújtott és egy duplát kért. C —- Rumot... konyakot? — kérdezte a fehérbóbitás, kicsit már öregedő felszolgálónő hivatalos mosollyal. — Köszönöm ... talán majd később — mondta kicsit men- tegetődzve, mintha szégyen lenne kávét rum, vaey konyak nélkül inni.. Aztán hát- radült a szokatlanul kényelmes kis karosszékben és körülnézett. Baloldalt, a kályhától nem messze, fiatal, szőke nő ült. Enyhén duzzadt szája valósággal virított ovális, te]- bőrű arcából. Nézte a nőt. amint egy szem mokkacukrot vett fel a tányérról, és hirtelen összerezzent. ... Annus... De nem, ez lehetetlen ... Hogy lehetne itt, amikor az ország másik végén lakik... Vagy mégis? Hisz nem látta hosszú évek óta, ide is költözhetett — tűnődött izgatottan magában, miközben fél szemmel a másik asztalt figyelte. A nő, megigazította haját, a tarkójánál alásimítva, hogy egy pillanatra eltűntek az újjai... — Mégis ő az... micsoda véletlen:... S még azt mondják, hogy ilyen csak a regényekben fordulhat elő . .. De miért nem ismer meg, miért nem néz rám? Hátha csak feltűnő hasonlatosság? Ilyen ről is hallott már az ember.. IDEGESEN rágyújtott egy cigarettára. Nem tudta mitévő legyen. Odamenjen, s a végén nem az, akit gondol, vagy ne menjen, s közben szemtől- szembe ült egy idegen városban régi, diákköri nagy szerelmével, akit... Felállt és odalépett az asztalhoz... — Bocsásson meg a zavarásért... A nő felnézett, kicsit csodálkozva, kicsit megütődve, s most már tudta, hogy tévedett, nem ő az.., — ...bocsásson meg, összetévesztettem valakivel, egy régi ismerősömmel — hebegte elvörösödve — de, tudja olyan meglepő volt a hasonlóság, hogy... — Jobb módszert nem tud ismerkedésre? — szólalt meg hasonlóság... szóval... tetszik érteni... — Nagyon kérem, üljön vissza a helyére... Nem vagyok az, akit gondolt, — nyomta meg jelentőségteljesen a mondatot a nő, s mintegy jelezve, hogy számára nemcsak kellemetlen, de befejezett is az ügy, — elfordult. Leforrázva baktatott vissza a helyére és úgy érezte, most mindenki őt nézi, mindenki tanúja volt ennek a rendkívül kellemetlen helyzetnek. Minek kellett megszólítani ezt a nőt, s egyáltalán miért nem maradt inkább a vasútállomás z ismeretlen és iménti tartózkodó udvariassága, merev elutasítássá változott. Szeretett volna elsüllyedni a föld alá. — De nagyon kérem, ne értse félre, nem szokásom, hogy így ismerkedjem, de a restijében? Mereven maga elé né.zett s csak intett, mikor a felszolgáló megkérdezte: parancsol még valamit? Az nyilván emlékezett az iménti ígéretre, hogy rumot, majd később, s intését jelnek vette, elérkezett a később. Mire felnézett ott állt előtte a talpas pohár, benne a rum. A másik asztalnál a nő az öngyújtójával bajlódott, cigarettával a szájában, de a kis lángocska csak nem akart kibújni a kanóc végére. Nézte és önkénytelenül is oda akart menni, hogy tüzet adjon. Aztán intett a felszolgálónak... — NAGYON KÉREM, vigye oda ezt az öngyújtót a hölgynek, s mondja azt... Különben ne mondjon semmit — tette hozzá, mikor meglátta a fehér bóbita alatt a mindent megértő, cinkos mosolyt. Az asztal-szomszéd udvariasan bólintott, mikor visszaadta az öngyújtót. Ö is meghajtotta magát, mikor zsebre tette, s aztán mereven bámulni kezdte a tapétát, mintha azon valami nagyon érdekes és tanulmányozni való dolgot fedezett volna fel. A rum ott állt előtte, de semmi kedve nem volt, hogy megigya. Menni szeretett volna, azonnal, de hová? Lényegében még csak percek teltek el, s mennyi van még hátra a vonat indulásig... — ...s máris sikerült összehoznom egy marhaságot — dühöngött magára, közben azon tanakodott, hogyan lehetne tisztázni a nő előtt az egész ügyet. Különben minek? Két óra múlva már a vonaton ül, s talán soha többet nem jön ebbe a városba. Tisztázza a mennydörgős ménkű, de nem én. Vegye, ahogy akarja, nézzen aszfaltbetyárnak, vagy akárminek — legyintett. Felkapta a fejét és észrevette, mint fut át egy kicsit gúnyos, de végeredményben egyáltalán nem sértő mosoly a nő arcán, észrevéve a legyintést. Kire várhat? Ki lehet? Csinos, különben nagyon csinos, kár, hogy ilyen szerencsétlenül kezdődött az ismeretségük... (Folytatjuk.)
