Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-27 / 31. szám

*958. február 27. csütörtök népújság 5 Tanulni nem szégyen — Tapasztalatcsere a gyöngyösi és az egri vasöntöde között — van egy jo magyar Köz­mondás, amit Pápai Gyula, a Gyöngyösi Vasöntöde igazga­tója is elismer, de aszerint is cselekszik: „Holtáig tanul az ember”. — Tapasztalatcserén voltunk Egerben, testvérüzemünknél. Ők is elmondták észrevételei­ket, meg mi is. A baráti ta­lálkozón sok hasznos tapasz­talatot gyűjtöttem. Sokat ta­nultunk egymástól. — Melyik tapasztalatot va­lósították meg itt maguknál a vasöntödében? — Először talán a szárítók­ról beszélek, mert ez a leg­értékesebb tapasztalat. Eddig' nálunk külföldről importált koksszal fűtöttük a szárítókat. Hazai koksznak nincs meg az a kalóriája, mint a csehszlo­váknak, ezért az egriek újí­tását nyomban bevezetjük a szárító brikettel való fűtését. Ebből van elég és így a vál­lalat párezer devizaforintot megtakarít. Az igaz, hogy az új eljárás bevezetéséhez egy nagyteljesítményű ventilátor is szükséges, de remélem fel­sőbb hatóságaink is segíteni fognak a beszerzésében. A kemencéink salakozására és kifalazására eddig minden há­rom hónapban sor került, míg az egriek csak hat hónapon­ként falazták kemencéjüket. — Hogy mi ennek az oka? Ez nagyon érdekelt bennün­ket is, — kapcsolódik a be­szélgetésbe Gulyás elvtárs, az öntöde vezetője. Szívesen tájé­koztattak minket az újfajta tégla gyártásáról. Tűzálló anyaggal keverik össze a szi- likolt és ezzel a keverékkel javítják a kemencéket. Ná­lunk is hasznosítjuk ezt a módszert. Mit tanultak az egrlsk ? Az Egri Lakatosárugyár vas­öntödéjének vezetői tapaszta­latcserére mentek el a Gyön­gyösi Vasöntödébe, hogy az ott szerzett hasznos tapaszta­latokat üzemükben is haszno­sítsák. Mert mi a helyzet? A két gyárban hasonló a munka és az Egri Vasöntöde mégis nagy ráfizetéssel termel, a Gyöngyösi Vasöntöde meg nyereséges. Pedig Egerben is megvan rá a lehetőség. Az üzem sokkal jobban van gé­pesítve, s maga a berendezés is korszerű. Hogy példát is mondjak, a nyersanyagszállí­tást felvonóval végzik, míg Gyöngyösön mindezt emberi munkával oldják meg. Karkusz Józsefet, az üzem vezetőjét kértük meg, hogy számoljon be a Gyöngyösi Vasöntödében szerzett tapasz­talatokról. — Üzemünkben a termelés és a termelékenység igen ala­csony, ez egyrészt a helytelen munkaidő kihasználásán ala­púi. Eddig az üzemben az ét­kezési idő nem volt meghatá­rozva és a dolgozók naponta háromszor is megtartották az ebédidőt. Hogy mindezt meg­szüntessük, pontos étkezési időt határoztunk meg, ame­lyet minden dolgozónak szigo­rúan be kell tartani. Ezáltal javúl a munkafegyelem, s nö­veljük a munkaidő kihaszná­lását, amely egyben a gyár magasabb terméshozamát is növeli. A munkaidő gazdaságosabb kihasználására hoztunk már intézkedést. Crerendai Imre művezető a munkáján kívül a raktárt is kezelte. Ezt a munkát Nagy József vette át, s ezáltal Gerendái elvtárs ál­landóan munkahelyén tartóz­kodhat, ahol ellenőrizheti a munkaidő teljes kihasználását. Csökkenti a ráfizetést az anyagtakarékosság fokozása is. Különösen a selejtcsökken- tés és a tűzifa gazdaságosabb elosztása. Ezentúl a szárítót csak minden másnap fűt­jük be, s ezáltal a tüzelő Az Egri Járásbíróság kedden és szerdán tárgyalta Sallai Gézának a Felsőmagyarországi Üzemélelmezési Vállalat egri „Otthon Étterem” volt üzletve­zetőjének a társadalmi tulaj­don sérelmére elkövetett sik­kasztási és hűtlen kezelési bűnügyét. Sallai 1957. augusztus 22-től vezette a fent nevezett étter­met, — mint a tanúvallomások és a lefolytatott nyomozás megállapította — az első idők­ben szinte kifogástalanul. A későbbiek folyamán azon­ban az Üzemélelmezési Válla­lat vezetősége felfigyelt Sallai költekező, könnyelmű életmód­jára és ezért október 2-án el­lenőrző leltárt rendelt el nála. Ennél a leltárnál 4884 forintos hiány jelentkezett, mely' össze­get vádlott az egyeztetést kö­vetően be is fizette a vállalat pénztárába. A leltározó közegeknek azonban feltűnt, hogy a hiány elenére babkávéban és egyes italféleségekben többlet mu­tatkozott, ezért október 16-án újabb leltár megejtését ren­delték el Nagy meglepetésre Sallainak itt nem hiánya, ha­nem 3692 forintnyi többlete mutatkozott. A vállalat igazgatója Sallait ezért állásából leváltotta és elrendelte az át adó leltár elké­szítését. A noveviber 2-án megtartott leltározás eredmé­nye 31 888 forint hiány volt, amely a későbbi jóváírások és beterhelések folytán 22 888 forintra csökkent. Sallai nyilván érezte, hogy a leltárok balul ütnek ki ré­szére, mert bűnös manipulá­cióval idegen áruraktárba he­lyezésével egy 161 literes bo~ felhasználása a felére csökken, a kemencéknél eddig 140 ki­logrammos nyersanyag-adago­lást alkalmaztunk. Jelenleg csak 100 kilogrammot adago­lunk, s ezáltal .jobb öntvényt kapunk, ugyanakkor növeljük a felvonó élettartamát is. Ahhoz, hogy az üzem ilyen nagy ráfizetéssel termel, hoz­zájárult az is hogy egyedi termelést folytatunk, míg a gyöngyösiek csak a sorozat- gyártást alkalmazták. Célunk az, hogy az üzem termelése rentábilis legyen, s mindehhez az szükséges, hogy az egyedi termelés mellett, a sorozat- gyártásra álljunk át. Amit itt elmondtam, csak néhány kiragadott példa a Gyöngyösön szerzett tapaszt a~ 1 átokból, de állítom, sokat se­gítettek, mióta alkalmazzuk ezeket. x Az Egri Vasöntöde vezetői roshordó, egy öt literes és egy 20 literes demizson (egyikben Hubertus, másikban Commers rum volt) vízzel való feltölté­sével igyekezett a hiányt el­tussolni, illetve annak mérté­két csökkenteni. A tárgyalás folyamán az el­hangzott tanúvallomásokból kiderült, hogy Sallai nem ve­tette meg a női társaságot sem. Nem egyszer előfordult, hogy társaságával az étterem zárórája után mulatozásra gyűlt egybe, amely egészen a reggeli órákig tartott. Az , étterem személyzete olyan vallomást tett a tárgya­lás során, hogy ■Sal-lait nagyon sokszor keresték fel nők, nemcsak személyesen, hanem telefonon is, ami különösen az étterem szakácsnőjét akadá­lyozta munkájában, mivel ő vette fel a kagylót. Mint kiderült, Sallai a legtöbb eset­ben állást ígért ezeknek a nőknek. Egyiküket —, hogy az ügyet jól megbeszélhessék — barátjával együtt taxiki­rándulásra vitték a közeli várkúti menedékházba... Hanyagul tett eleget admi­nisztrációs kötelezettségeinek is, saját bevallása szerint az étterem kasszájában tartotta a saját pénzét és a napi bevé­telekkel többnapos késéssel számolt csak el, illetve adta postára a pénzösszeget. Ha­nyagságára mutat az a tény is, hogy az étterem borpincéjébe boldog-boldogtalan lejárhatott, s a pincekulcsot nem egyszer a vállalattól távolálló idege­neknek is odaadta. Sőt? Az egyik, csupán kisegítésre fel­vett alkalmazott egyízben az­azt tartják, nem szégyen más­tól tanulni. A tapasztalatok kicserélése mindkét üzem ja­vát szolgálta. Eddig egy kilo­gramm öntvény előállítása egy forint nyolcvan filléres ráfi­zetéssel készült el. reméljük, hogy a tapasztatok bevezetésé­vel majd arról számolhatunk be, hogy nyereséggel dolgo­zik az üzem. De a megyében számos üzém, vállalat van, amelyek egymás tapasztalatait ugyanígy hasznosíthatják. S ha a hegy nem megy Moha­medhez akkor Mohamed men­jen a hegyhez. Az olyan üze­mek vezetői, ahol jól megy a termelés, s látják, hogy egy másik hasonló gyárban is jól mehetne, csak azon múlik, hogy meg kellene mutatni a helyes utat, — ne sajnálják a fáradságot, keressék fel őket, adják át hasznos tapasztala­taikat. Ezt követeli az ország, mindannyiunk érdeke . . . KISS - KOVÁCS J. zal dicsekedett egy italbolt­ban: „Én vagyok a gazda, ná­lam van a pecsét is és a pincekulcs is!” A vád és vé­dőbeszéd elhangzása után az egri járásbíróság kihirdette az ítéletet, mely szerint Sallai Gézát bűnösnek mondta ki s 31 888 forintot véve figyelem­be — a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett sikkasz­tás és hűtlen kezelés bűntetté­ben, ezért kétévi börtönre és egyes jogai gyakorlatától való háromévi eltiltásra, valamint a 28 888 forint okozott kár és annak kamatának 15 napon belül való megtérítésre ítélte. Az ítélet nem jogerős! Az ügyész súlyosbításért, a védő enyhítésért fellebbezett. Előfordulnak olyan esetek, amikor levél érkezik a szer­kesztőséghez, s abban valaki­nek szó éri a ház eleiét. Ilyen­kor a megbántott tél termé­szetesen szintén a nyilvános­ság előtt akarja az igazát be­bizonyítani. A következő le­vélben is ilyen kívánságnak adunk helyt. ANTAL ISTVÁN a oétervá- sári pedagógusok nevében til­takozik Szabó Lajos volt kul- túrház igazgató azon — meg­jelent — kijelentései ellen, hogy a nevelők nem támo­gatták őt munkájában, s hogy valóban dolgoznak a község kulturális életében. A pátervá­sári nevelő erről a követke­zőket írja: Hz elmúlt hetekben a *9*« KLSZ-s"ervezet farsangi előadást és bált tervezett. A műsor betanítását három pe­dagógus vállalta. Egyik kar­társunk a népművelési ügy­vezető feladatát látja ?l Ker­ten tagjai a kuh^rhári ta­nácsnak, ezenkívül is vala­mennyien felajánlottuk a se­gítségünket. Remélem ez elég bizonyítéka annak, hogy a pé- tervásári pedagógusok nem­csak maguknak élnek, hanem a falu dolga is érdekli őket.” A következő levélben HOR­DÓS ISTVÁN autószerelő Pe- tőfibánváról ir. Nemrégen jött haza Amerikából, ahol az „ígéret földje” helyett a kö­vetkezőket találta: „...a láger­ból ki-ki engedtek, hogy néz­Franco tábornok nem megy a szomszédba ötletekért. Fel­tette a kérdést: miképp lehet az embereket úgy megdolgoz­tatni, hogy a munkatöbbletet ne kelljen megfizetni? Megoldás: egyszerűen meg­szüntette az eddigi törvényes ünnepeket. Bár így is maradt zünk munka után... sokára si­került egy autógarázsban el­helyezkednem... 12 órát megál­lás nélkül kellett dolgozni... pár hónapi munka után me­gint rászorultam a munka- nélküli segélyre... Láttam, hogy a nagy ígéretek hová vezetnek, s minden vágyam csak az volt, haza az ország­ba!... Mikor hazajöttem, félve mentem a rendőrségre jelent­kezni, de Egerben is, Hatvan­ban is a legjobban fogadtak, elbeszélgettek velem és már itthon munkában vagyok..,” Egy ember, aki megtalálta a helyét újra az • életben, s talán neki és a többi haza­tértnek jelent legtöbbe: KA­TONA FERENC verpeléti igazgató levele, aki a „béke stafétája”-ról a köve; kezűk­ben ír: [in évvel ezelőtt jelent »*• meg a világpolitika szín­padán a Vörös Hadsereg. En­nek a nagy ünnepnek emlé­kére 1958. február 23-át ót világrész haladó és békesze­rető embere nyújtja kezét ba­ráti szorításra a szövi ét ka­tonáknak. Verpelét népe is azt tette, mikor február 15- én a községünkön áthaladó Csillag-staféta zászlajára rá­kötötte szeretetét kifejező sza­lagjait... Az ünnepség jelentő­ségét Donka őrnagy méltatta, utána mintegy 17 szerv és közület helyezte el szalagját a stafétaboton. még tizenhat. (Ez a mély val­lásosság a fasiszta rend­szer egyik, vagy inkább egyet­len kellemes következménye.) Viszont a tizenhatból csak kettőt fizetnek meg. A többi tizennégy napon pedig Spa­nyolország ’„fejlődéséért” in­gyen dolgoznak. EGY OSZTÁLY ÉLETE Az egri Dobó gim­názium Ill.-a. osz­tályáról van szó. 32-en vannak. Mind­annyian vidámak, életerősek. Örül is ennek osztályfőnö­künk, Ebergényi Ti­bor. Persze, csak ak­kor, ha a tanulás­sal sincs különösebb 5aj. S hogy ne le­gyen, arra közösen vigyáznak. Természe­tesen nem mindig a legnagyobb sikerrel. Az osztály félévi eredménye bizony gyenge. De ismerve képességeiket, az évvégi eredmény sokkal jobb lesz. Az osztálynak há­rom „rétege” van; kollégisták, bejárók, városiak. Az osztály­főnök szerint az osz­tály becsületes mag- vát a kollégisták képviselik. Van is ebben igazság. Közü­lük csak egy fiú bu­kott meg félévben, s ha osztály munká­ról van szó, akkor is ők az elsők. Az osz­tály dekorálásában, kirándulás vagy klub-est megszerve­zésében többször megmutatták jó tu­lajdonságaikat. A vá­rosiak között akad egynéhány jampec- kedő, flegma. A ta­nulást általában ko­molytalanul veszik. Az utóbbi időben azonban egyre in­kább levetkőzik eze­ket a hibákat, s ak­tív támogatóivá vál­nak az osztálykollek­tívának. Sok szép ered­ményt mutathat fel az osztály. Megnyer­ték a gimnázium osz­tályainak dekorációs versenyét. Nemrég egy klub-estet ren­deztek. Meghívták a Szilágyi Erzsébet testvérgimnázium 11-a. osztályát. Még minden évben voltak kirándulni. Az ősszel Gyöngyös—Budapest — Visegrád — Eszter­gom volt az útvonal. Az osztálytitkár, Dó­zsa Árpiid, s az osz­tálybizottság két tag­ja Ringelhann György és Farkas Tibor a szellemi ve­zetők. Nagy részük van az eddigi ered­mények elérésében. Persze vannak még hibák az osztályban. Az osztályfőnöki órá­con gyakran felve­tődnek ezek a prob­lémák. Ha valaki fe­lesel tanáraival, ha késik, ha igazclatl - nul hiányzik, ha ci­garettázik az iskolád­ban, bizony kemény a büntetés. Mindent összegez­ve: ezek a fiúk hi­báik _ ellenére is he­lyes úton járnak. Azt pedig nem róhatjuk fel bűnként, hogy szeretnek táncolni, s sétálni a Széchenyi utcán. Lisztóczki László III-a. 32 ezer forint siiisszlás = 2 év — ítéletet hozott cs bíróság Seried Géza ügyében Rz okos tábornok MÉG JÓÍZŰEN alszik a vá­ros, amikor a gyöngyösi pos­tán már lázas munka folyik. Fürge kezek osztályozzák a beérkezett postát, hogy rövid­del ezután bekopogtasson az ajtón a mindenütt oly szíve­sen látott postás bácsi és le­tegye az asztalra a távollévő kedves levelét, a napi sajtót, vagy ami mindennél kelleme­sebb, egv többszámjegyű pén­zesutalványt. Nemrégen olvastam Martin du Gard: Vén Európa című regényét, melynek hőse egy kis franciaországi falu pos­tása, aki mindenhová bejára­tos és ismeri a falu lakóinak J^gbensőbb magánéletét is. És ez így is van. Az élet a há^ak falai között zajlik, az ember magánéletének csak igen kis részét viszi ki az ut­cára. De a postás a legvárat­lanabb időben kopogtat az ajtón, belép a lakásba, mely nem a vendégvárás tisztasá­gával, rendjével és békéjével fogadja, hanem leplezetlenül tárja ki önmagát és mond el sokmindent gazdáiról. A pos­táé tudja ík'"v ki kitől vár le­velet. Szerelmes kislányok már az ajtóban várják, fiatal kamaszok majdnem a nyaká­ba ugranak az örömtől, amikor kikotorássza táskájából a kis rózsaszínű borítékot. És ami­kor megtörténik a szakítás, ezt is tudja a postás bácsi, mert elmaradnak a kis leve­lek és elmarad a levélvárás boldog izgalma is. Ha pedig házasság lesz a dologból, ar­ról is értesül, hisz az esküvői értesítéseket is ő kézbesíti. Sokat tudna mesélni egy ilyen postás, különösen olyan, mint Szabó Ferenc, aki 15 éve járja a gyöngyösi háza­kat. 15 éve húzza a vállát a súlyos postatáska és ez alatt az idő alatt szinte az egész város megismerte. Pöttöm kis gyerekek szaladnak elé az utcán és ő kivétel nélkül tudja, melyik gyerek hová tartozik és máris adja ki ne­ki a leveleket és az újságo­kat. Szabó Ferenc sokat tudna mesélni, dg nem mond sem­mit. Nem is mondhat, mert köti őt a postai titoktartás, mely ez esetben nekem nem jó, de mint ügyfél mégis örü­lök neki, hogy ilyen diszkré­ten kezelik ügyeinket. EGYÜTT TALPALUNK Szabó bácsival az u+cán. A postásnak ma 180 levelet és 460 újságot kell kikézbesíte­ni, ezenkívül beszedi az új­ságelőfizetési díjakat, árul totó és lottó szelvényt, Fülest és Népsportot. Zsebében vas­tag kötegben duzzad a pénz, nemsokára leszámolja a zsíros konyhaasztalokra, vagy a kér­ges paraszttenyerekbe. Otthonosan lép be a kapu­kon, még a haragos kutyák sem bántják. Azok is csak rám acsarkodnak, de szeren­csére protekcióm van, mert Szabó bácsi megmagyarázza, hogy vele vagyok, tehát nem lehetek rossz járatban. Mindenkit nevén köszönt, érdeklődik a családtagok hogyléte felől, megtudakolja, hogy van Juli néném 'reumá­ja, vagy hogy elmúlt-e a kis­gyerek szamárköhögése. Lépten-nyomon megállítják, mosolyogva jönnek elé és re­ménykedve kérdik: van-e le­velük? A niactéren egv szomorú- szemű asszony állja az útját. Szinte könyörögve kérdi, most is, éppúgy, mint nap mint nap, hogy nem írt-e a fia Angliából. Szabó bácsi sajnálkozva adja a, már meg­szokott feleletet: — Nem, ma sincs semmi, de talán hol­nap... Az asszony szemében kial­szik a remény és lehajtott fejjel elmegy. Ugylátszik, mintha kisebb lett volna. Utána nézek és szemem szin­te lefényképezi a megtört ala­kot, ahogy cipeli megrakott kosarát és árva életét. Szeretném a képet elkül­deni a fiúnak Angliába... Csodálatos memória kell ehhez a foglalkozáshoz Fej­ben tartani, hogy kinek me­lyik újság jár. Nem lehet itt tévedni, mert mindenki vár­ja és megköveteli a saját új­ságját. Tudni a sok nevet, megjegyezni, hogv ki tartozik még az újságelőfizetési díj­jal. ÉS MEGHALLGATNI a sok- panaszt. Mert az újságíró rossz munkája is rajta csat­tan. Fia az olvasónak valami nem tetszik, másnap reggel már zsörtölődik a postással és kilátásba helyezi: hogyha mégegyszer ilyen előfordul, le­mondja az előfizetést. így jártunk Szalai György- nénél is. Szabó bácsi beszélt az ablakon és kérte a Nép­újság előfizetési díjat. Azasz- szony kerek-perec kijelentet­te, hogy nem fizet. Próbáltuk megtudakolni a hirtelen harag okát. Szalainé nem is fukar­kodott a véleménynyilvánítás­sal: — Meghalt szegény Berki Lili. Az újságban meg egy szó sem volt róla. Én ilyen újságra nem fizetek elő. Máshol az a baj, hogy sok a kultúrhír, egyesek meg a kultúrát keveslik. Mindezt Szabó bácsival közlik. vele veszekednek és néha őt is dicsérik. Ö pedig mit tehet egyebet. Hallgat és fáradhatatlanul rója az utcákat. Kezét vö­rösre csípi a hideg, de kesz­tyűt nem húzhat. Az idős embernek nehéz már a mes- tömött táska, de pihenésre nincs idő, hisz mindenütt vár­ják a levelet és az 'újságot. A fia lehetnék, de szégyen ide, szégyen oda, alig bír­tam követni, amint kissé im­bolygó, jellegzetes postásjóvá- sával fürgén fordult be a kis kertkapukon. Naponta húszkilométert gya­logol az utcákon, a kertek alatt és az udvarokon. Nagy segítség lenne neki, ha a ka­pukra postaládákat szerelné­nek és nem kellene bemenni a hosszú udvarokba. Dehát, — mint ő is mondja — az emberek jobban szeretik sze­mélyesen átvenni a postát. A postásnak varázsa van, jó látni, amint feltűnik az ud­varon és elindul az ajtó felé. Ezért hát nem is nagyon sze­relik fel a kis levélszekrénye­ket. Szabó bácsi pedig naponta rója a húszkilométereket és nem nehéz kiszámítani az el­telt 15 év alatt már majdnem három földkörüli út van mö­götte. Ezalatt nem látott ten­gereket és havasokat, nem ismert meg exotikus népeket. Helyettük a gyöngyösi ut­cákat látja, melyeknek már minden kis kövét úgy ismeri, mintha a saját kertje lenne, a gyöngyösi embereket, akik mind személyes és kedves is­merősei. ÉS EZÉRT legfeljebb az emberek szeretete kárpótolja az.oké az embereké, akiknek ő nem Szabó úr. vagy Szabó kartárs, hanem egyszerűen kedves, jó postás bácsi. Herbs l Ferenc Festés bácsi

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom