Hevesmegyei Népújság, 1958. február (9-32. szám)

1958-02-26 / 30. szám

1938. február 26. szerda NßPÜJSÄG 5 URBAN ERNŐ: A történet színhelye: Hévíz, ez a csúzt, zsábát, köszvényt és minden egyéb ízületi nya­valyát egyaránt gyógyító cso­da-tó, s annak is a legforróbb, legiszaposabb csücske, ame­lyet hosszú, csarnok-forma üvegfolyosó köt össze a gyógy­szállóval. Kora reggel van. A nap alig egy órája kelt fel. Suga­rait párák: a kénes, bugybor- gó víz kövér, ólomszürke pá­rái fátyolozzák. A lótusz virág húsos, cikkelyekre hasadó kelyhe még zárva. Csend. Csak a nádiveréb pöröl, sival- kodik, s a víz cuppan, ha be­leveti magát egy-egy ijedős kecskebéka. Most nyílik az ajtó: az üveg­folyosó szárnyas, csuklóra já­ró ajtaja, s egy markos, tag­baszakadt ápoló két gumike­rekes tolószéket gördít ki a partra. Az egyik székben tes­tes, idősebb bácsi. Bajusza vastag, gonddal regulázott du­góhúzó-bajusz. Karján tetová­lás. Két egymásra fektetett tűzérkard a félkörben, csupa nagybetűvel az írás: MIHÓK JÁNOS. ÉLJEN A HAZA! A másik beteg igen sovány, cson­tosképű férfi. A bőre feszes, olaios barna. Kezefején foltok, sebhelyek, s a pórusaiba ivó­dott vaspor lehellet-íínom, szironyos rajzolatai. Az ápoló gyors, gyakorlott mozdulattal magához öleli, majd a víz szélébe ülteti be­tegeit. Derekukra parafa-övet csatol. Az övét tíz-tizenötki- lós vaskoloncokkal aggatja kö­rül. S mikor kész van a fur­csa, körülményes fölszerszá- mozással, betegei nyakát egy könnyed, tutajforma deszka­kalodába illeszti, s mintha élő, nehezékkel ellátott bóják lennének, vízre bocsátja mind- kettejüket. Áll kicsit. Nézi, hogy a két fej, a fejeket fönntartó desz­ka-kaloda, milyen csöndben, milyen lassú ringással száll a gőzölgő vízen. Aztán cigaret­táim gyújt, s fordul. Puffanva csapódik az üveg­folyosó szárnyas ajtaja. I. Fej: (Csendes tűnődés utáni. Elment? II. Fej: Úgy hallom — el. I. Fej: Kár, mert... a pipá­mat utánam hozhatta volna. II. Fej: Miért nem szólt ne­ki. I. Fej: Jutott is eszembe. Azt hittem, tudja, mikor ez­zel a sok vaskolonccal teli­aggatott, hogy végem is. Pedig a csudát. A fejünk az csak künn van a vízből, legföljebb ... a nyakunk lesz hosszú, mint a gólyamadáré. II. Fej: Nem baj, szaki bá­csi .Csak a gyógyulás rövidül­jön. Újítás ez a kaloda. Az inakat, meg a csigolyákat ed­zi. Ki van próbálva, azzal biz­tat a doktor. I. Fej: Aztán mennyi időt mond? II. Fej: Mire? I. Fej: A gyógyulásra. Mert... szép is, meg jó is ez a hely, csak luxus. Annak ta­lálták ki, aki idővel is, türe­lemmel is győzi. Hallja-e? De jó kedve lett. Talán engem nevet ki? II. Fej: No hallja? Se kezét, *e lábát, nem bírja, vízben se wolt meg, aztán máris futna. Majd, szaki bácsi, majd! Ha gyógyultnak írják ki. Ne fél­jen, nagy a türelmük, megvár­ják a birkák. I. Fej: Ezt... ezt meg hon­nan veszi? II. Fej: Micsodát? I. Fej: Háthogy én ... va­gyis, hogy... Ki mondta ma­gának, hogy juhász vagyok? II. Fej: A bajsza. S főleg a kampós botja. Mert azt min­dig, még vizsgálat közben is a hóna alatt szorongatja ... Tréfálok no, ne mérgelődjön. Az ágya fölött: a fejtábláján olvastam, hogy juhász. I. Fej: Maga meg azt tar­tom ... lakatos. Igaz-e? II. Fej: Szerszámlakatos. Ki mondta? I. Fej: A keze, öcsém. A vaspor meg az olaj nyoma Hadd lám, ide tudná-e nyúj­tani? Mihók. Mihók János va­gyok. Isten éltesse. I. Fej: Fider Imre. örven- dek. Mihók: Hát még én! Mert az úgy van, tudja, hogy juhász vagyok, de azért beszédes va­gyok. Aztán a balsorsot is könnyebb viselni, ha az em­bernek ismerőse van. Aki már régebbi vendég itt. Hellyel, doktorral, betegséggel, min­dennel tisztában van. Fider: Bár lennék ... ! Mit gondol: mi juttatott ide? A fogam! Tályog'os volt, fájt is, mégse dobattam ki. Aztán látja-e; ráment az ízületeimre. Mihók: Az is valami. A fog is valami. De engem mi jutta­tott ide? A száj- és körömfá­jás, öcsém! Fider: Az meg, hogy’ lehet­séges? Mihók: Hahaj. nagy sora van annak! Még ... még az újságba is kiírták! Március­ban. Már akkor kezdődött, márciusban. Fider: Micsoda? Az isiásza? Mihók: Majd mit mondok, hogy... misiásza! A járvány! A majort, mert ott a major­ban van a központunk — le­zárták. Még hozzá ... her-me- ti-ce. így mondta a baromor­vos. Vagyis: lélek, jószág ot­tan se be - se ki! Én meg ál­lok a 226 darab anyabirkám­mal. A mezőn, a szabad ég alatt, öcsém. Az égbolt ala­csony, a színe akár az öntött vasé. Szél támad, szél csen­desedik aztán csak elkezd röpködni, de jó öreg szemek­ben ám, a hó ... S ami a leg­nagyobb baj: az anyabirkáim mind ellés előtt... Érti maga, hogy mi van ebben? Ellés előtt s a szabad ég alatt? Fider: Sejtem. A hullás, a birkák hullása. Mihók: Az. De én is ott vol­tam. Ott én, s tudja mit csi­náltam? Sátort. A nagypony­vából, amit csépléskor haszná­lunk. Azután aztán egy elletőt is. Nádból, szalmából, mogyo­ró-gallyakból ... Másnap az­tán fut ám az elnök, az elnö­künk, hogy azt mondja: „Mi újság” Hány az ellés, János? Mondok: 14 birka után 18 bá­rány „Hogy-hogy?” — azt mondja. Ügy, mondok, hogy négy ellés ikerellés volt. „Hát — hullás?? Egy se...! Nem azért mondom, tudja, de ha a dolog olyan 10—15 esz­tendővel ezelőtt esik, hát biz­tos keresztet vet, úgy meg­könnyebbült az elnök elvtárs. Egyet se félj, mondtam én ne­ki. Küldj ki sót, egy lajt vizet, aztán meg ásót. Gödröt vá- lyok magamnak, az lesz a ta­nyám, míg el nem múlik a kórság. Fider: S az lett? Mihók: Az, a nyűvek egyék ld. Fiat teljes héten át. Mivel hogy májusban, május tizedi­kén szűnt csak a zárlat. .. Pe­dig nem kellett volna. Csak eleinte, amíg az ellés volt, úgy-e. Én viszont: de így, de úgy, mit nekem az a bolond, telet formázó tavasz, csak az­ért is kitartok a juhaim mel­lett. Aztán látja-e: ide jutot­tam. Ez lett az ára a hetven- kedésnek. Fider: Fiát kisbárány hul- lotí-e el sok? Mihók: Egy se! 140 darab lett a szaporulatunk. Fider: Bravó! Ez igen! Ezt nevezem! Ha rajtam állna, ki­tüntetést akasztanék a mel­lére, szaki bácsi. Mihók: Ne dicsérjen, a fiam se dícsér. Szid inkább, mint a bokrot. Hogy én itt hévizá- lok, úgy-e, a birkák gondja meg mind az övé... Hogy mást ne mondjak: a fejés. Az eszem is megáll, ha rágondo­lok, mit kell kínlódnia neki. Mert az még nekem, az apjá­nak is tudomány. Pedig negy­ven esztendeje is megvan, hogy először fejtem. Fider: Miért? Mi a prob­léma vele? Mihók: Fiát.. . először is a szétválasztás. Mikor vége a napnak, aztán behajtunk, úgy-e, az ember odaáll a ka­rámajtóba, s aki kisbárány csak van, azt be, az anyabir­ka az meg maradjon oda- künn... Az a sok kis buta me-e-e, me-e-e, mind az any­ja után rí, az anyák mennének is, de ho-hó! nem oda Buda ! csak egyenként, hölgyeim, egyenként... No igen, hogy kézbe kaphassa, aztán szép sorjában megfejhese őket az ember. Amelyik aztán leadta a tejet, az mehet, odajárulhat a báránykája mellé... Hát ezért, a szétválasztásért kell oda két ember, öcsém. Egy aki fej, egy aki irányít, vágyás hát... az anyákat eregeti. A fiam meg egyedül kínlódik szegény. Fider: Hát segítség, aki az anyákat „eregetné”, nem akad senki? Mihók: Ilyenkor? Aratás­ban? Még őt is vinnék, any- nyira kell az ember. Én meg tessék: ebben a kalodában kuksolok. Fider: Egyszóval... fejni is, eregetni is, ez a probléma? Hm ... várjunk csak, mit mon­dott az előbb, Miben kuksol...? A mindenit. Hát persze! Dup­la ajtó, deszka-kaloda, ez a megoldás! Most én mondom, hogy szüret, egyet se féljen, szaki bácsi! Mihók: Mi? Mit beszélsz? Öcsém, kedves öcsém, hall­ja-e? Csak nem kapott nekem napszúrást itt? Fider: Kalodát csinálunk, szaki bácsi! Deszka-kalodát, érti?! Amit az ajtóba a karám ajtajába lehet tenni. A fia be­leül, s kinyitja azt az oldalát, amelyik az anyajuhok felé esik. Az anyajuh meglátja, hogy útja nyílik, erre bejön, beballag szépen a kalodába. Igen ám, de mihelyt bejött, a fia: a magáé, szaki bácsi, egy dróttal, úgy ültében, behúzza utána az ajtót. Mármint a kaloda ajtaját. Aztán megfeji. Mikor kész, ugyancsak drót­tal, most azt az ajtót taszítja ki, amelyik a kisbárányok fe­lé esik. Erre az anyjuk ki a kalodából, s be a magzatához. És így tovább, míg az összes anyákat át nem eregette a ka­lodába. Persze megfejve. Vilá­gos? Mihók: Az! Annyira az, hogy ... hogy nem is értem, miért nem nekem jutott eszembe. Nekem ... Hé, kar­társ! Kartárs! Ápoló kartárs! Fider: Csss ... Mi a baj, mit kiabál, szaki bácsi? Mihók: Azt, hogy ki innen! Hogy az ápoló húzzon partra! Levelet írok, haza a bogná­runknak. Hogy üsse össze, azonnal csinálja meg ezt a maga kalodáját. Fider: Ehe ...Sa rajz? A tervrajz? Azt ki csinálja meg? Mihók: Az is kellene? Fider: No hallja?! Ha újítás, legyen újítás! Hadd lássák ott­hon, mire mentünk itt ketten. Nem igaz ...!? Jaj, csak már túllennénk az érettségin ... EZ A LEGHŐBB óhaja min­den érettségi előtt álló fiatal­nak, s ha visszaemlékezünk, mindannyian tartottunk attól a naptól, amikor szigorú bírák előtt kellett tanúságot tenni ar­ról, hogy megértünk-e' vajon az életre? Az egri középiskolás diák­otthonban tanítóképzős fiúk készülnek az érettségire. A most még távoli, de már egyre közeledő vizsganap még a legjobban felkészültekben is egy kis kellemetlenkedő ér­zést kelt. Befejeződött az ebéd. Felsza­badultan, jóllakottan fütyö- résznek, száguldoznak a kis diákok, a nagyok pedig kellő komolysággal, zsebredugott kézzel sétálgatnak a folyosó­kon. Az elsőemeleti 13-as szo­bában külön élet folyik. A di­ákotthon vezetősége ezt a he­lyiséget biztosította az érettsé­gire készülőknek. Itt aztán za­vartalanul, a kollégiumi élet formaságai alól felmentve ta­nulhatnak, ameddig csak akar­nak. Nem mondhatnám, hogy ki­törő lelkesedéssel fogadtak — s igazuk is volt, éppen kimenő alatt érkeztem. De aztán csak belelendültek a beszélgetésbe. Gere Tibor, Grónás Imre, Demjén Barna és Pete Dezső negyedéves képzősökkel be­szélgetek. Mindnyájan peda­gógusok akarnak lenni, s az érettségi után képesítőzni fog­nak. — Jó ez az érettségi, mert a szakképesítésen kívül lehe­tőséget ad arra, hogyha vala­ki a négy év alatt más pá­lyát akar választani, bárme­lyik egyetemre, főiskolára be­iratkozhat — mondja Gere Ti­bor. — Eltűnt végre a gimna­zisták és a prepák közötti sza­kadék. Mi is teljes érvényű érettségit teszünk. ESZEMBE JUTNAK az év­tizedes gerilla-harcok. Gimna­zista — elit-gárda! Prepa? — szegények iskolájának hallga­tója. Milyen jó, hogy a mai középiskolások már nem őr­lődnek efféle szamárságok, korlátok között! — Mi a helyzet az előkészü­letek, a felkészülés frontján? Demjén Barna, aki már 1953 óta kollégista, kicsit tartóz­kodóan szólal meg. — Ismerem saját magam, s nem a legnagyobb nyugalom­mal várom az érettségit. Fél­évi közepes eredményem után nehéz lesz jó érettségi bizo­nyítványt szerezni, mert a rap- szódikus tanulásom során bi­zony jónéhány megtanulandó anyagot kihagytam! S ezt most nehéz lesz bepótolni, pedig a szüleim egy zongorát Ígértek, ha „jó érett” leszek. — Nem kell neki a zongora — kajánkodnak a többiek! Grónás Imre is közepes volt. — Szeretném megtartani az érettségire is ezt az eredményt. Az iskola nagyon jól felkészít bennünket, van mód és lehe­tőség arra, hogy mindannyian elsajátítsuk a szükséges tudást. Nagy segítséget jelentett szá­munkra az is, hogy a téli szü­netben is érettségi tételeken dolgoztunk. — Több tárgyból már be is fejeztük az új anyagot — veszi át a szót Gere Tibor — és az érettségi tételeket gyúrjuk. Az idén oroszból is lesz írásbeli. — Még az a szerencse! — szó­lal meg Pete Dezső, aki az is­kola legjobb oroszosa. — FIol sajátította el ilyen jól az orosz nyelvet? — kér­dezem. — Az alapos előtanulmányo­kat az ecsédi álialános iskolá­ban szereztem — mondja —, s itt, a képzőben igyekeztem minden anyagot jól megtanul­ni. Valószínűleg jó nyelvérzé­kem van, mert már csaknem tökéletesen beszélek oroszul. — Van-e valami akadály az érettségi előtt? — érdeklődöm gyanútlanul. HATALMAS NEVETÉS csat­tan fel. Az itt-ott elhangzó megjegyzésekből nem sokat értettem, míg végre maga az érdekelt — Demjén Barna — világosít fel az „akadályról”. — Tulajdonképpen akadály­ról szó sincs, csak az érett­ségi banketten akarom meg­tartani az eljegyzésemet, s majd a képesítő banketten az esküvőnket. Ki nem mondott kérdé­semre már adja is a választ. — Nem, ne tessék azt gon­dolni, hogy hátráltat a tanu­lásban. Sőt! Ö messze van, s így minden szabadidőmet a ta­nulásra tudom fordítani. S tetszik tudni, ő már érettségi­zett, biztat, hogy ne féljek, nem olyan nehéz az! Meg az­tán a családalapítás ténye erő­sebben késztet a tanulásra és a jó eredményre, minthogy ka­pok-e zongorát, vagy sem? — Jó, jó, én mindent elhiszek, de 19 éves korban nem lesz korai ez az egész életre szóló döntés? — Azt majd eldönti az élet — válaszolja igazi felnőtt ko­molysággal. Most, hogy felidézzük az érettségit, elkomolj^odtak a fiúk. Sokan sóhajtanak majd, mielőtt belépnek a terembe. — Inkább a fogam húzatnám ki... Hadd maradjanak csak azok a fogak! Hiszen az igyekezet, a komolv munka meglátszik a készülődő fiúkon, s reméljük, nem lesz semmi baj. A kimenő sem érdekli már őket, szét­oszlanak. Ki tanulni megy, ki zongoraórára. Készülnek a nagy napra. És arra, milyen is az, amikor először állnak kis tanítványaik elé olyan osz­tályban, ahol nem lesz a há­tuk mögött irányító és bíráló tanár. EZ A LEGNEHEZEBB, s ha sikerül, higgyék el egy peda­gógusnak: életük legszebb nap­ja lesz... CS. A. É, A gyöngyösi TTIT szervezet márciusi tervei A Társadalom- és Termé­szettudományi Ismeretterjesz­tő Társulat gyöngyösi szerve­zete igen széleskörű ismeret- terjesztő munkát folytat — Szénái Vilmos járási titkár ezzel kapcsolatban beszámolt márciusi terveikről. Gyöngyösön a következő hó­napban négy, klubesttel egy­bekötött előadást tartanak, egyik héten Fülöp Lajos gim­náziumi tanár ismerteti a gyöng5tesvidéki nyelvjárást és itt végzett kutatásait. Március 13-án az 1848-as európai és magyar forradalmakról dr. Flontert Rezső tanár fog meg­emlékezni. Az ezt követő hé­ten dr. Hortobágyi Tibor, az egri főiskola tanszékvezetője látogat el Gyöngyösre és „Láthatatlan munkatársaink” címen az egysejtűek hasznos munkáját ismerteti. Végül Is- pánovits Sándor, a Földrajzi Tudományos Kutatóintézet munkatársa vetített-képes elő­adásban számol be finnorszá­gi élményeiről. Ez az előadás nagy érdeklődésre tarthat szá­mot, ezért a kultúrház nagy­termében tartják és azok is meghallgathatják, akik nem tagok. A szervezet munkája azon­ban nemcsak Gyöngyösre kor­látozódik. Ugyancsak a jövő hónapban két-két előadást tar­tanak a mátrafüredi, mátra­házi, gályái és parádi üdü­lőkben. Az üdülőkben nagy az érdeklődés az úgynevezett komplex-előadások iránt, me­lyek a Mátra kialakulásával természeti földrajzával, ásvá­nyaival, történelmével és nép­rajzával foglalkoznak. Hason- -lóképpen legalább négy elő­adást szeretnének a környező falvakban is, aszerint, hogy hol, mi után érdeklődnek. Ezzel kapcsolatban az lenne kérésük, hogy a járási nép­művelési szervek idejében ad­ják be ezirányú kérésüket. A KISZ városi bizottságától is kaptak meghívást két, tár­sadalmi problémával fog­lalkozó előadásra. Végül üze­mekben szeretnének előadáso­kat tartani, azonban iít az ér­deklődés elég kicsi. A jövő hónapra eddig egyedül a Mát­rai Ásványbánya jelentette be kérését, egy biológiai tárgyú előadásra. Szeretnék, ha más üzemektől is kapnának ilyen meghívásokat. A tervekből látható, hogy a szervezet nagyban hozzájárul az érdeklődők tudományos is­mereteinek kibővítéséhez. Rózsa Gyula Botrány a francia hadsereg legfelső köreiben A francia hadsereg legmagasabb körei­ben újabb „tábornok­botrány” tört ki. Du- fourt tüzérségi tábor­nok, aki az algériai Souman völgyében működő 19. hadosz­tály parancsnoka, igen éleshangú leve­let küldött dec. 29-én Metayer (szociál­demokrata) hadügyi államtitkárnak. A le­vélben azzal vádolja az államtitkárt, hogy olyan magasrangú tisztek előléptetését rendelte el, akik so­ha, még a lábukat sem tették be Algé­riába, ott nem is tel­jesítettek szolgálatot és az előléptetések­kel foglalkozó bizott­ság sem javasolta előléptetésüket. A tábornok vádjai hatalmas visszhang­ra találtak a hadse­regben és több olyan tiszt, aki szolidáris­nak vallotta magát Dufourt-ral fegyelmi büntetést kapott. Töb­bek között 60 napos szigorított fogságot kapott Colignon tá­bornok is, a Német­országban állomá­sozó francia tüzérség parancsnoka. Az előléptetési bot­ránynál még súlyo­sabb esetek is kerül­tek napfényre. Bizo­nyos értesülések szerint Dufourt tá­bornokot saját ké­résére visszahívták Párizsba és rendel­kezési állományba he­lyezték. A tábornok Gaillard miniszter- elnöknek és Chaban Delmas honvédelmi miniszternek vastag iratcsomót nyújtott át, amely állítólag az Algériába történő katonai szállításokkal kapcsolatos sötét üzelmekre vonatkozó adatokat tartalmaz­za. A tábornok a hírek szerint a következők­re mutatott rá: 1. Az algériai elő­retolt erődöknél al­kalmazott szöges­drótok szállítása, mi­nisztériumi baráti- alapon történt; 2. A hadianyagok szállítása — óriási árakon történik, bi­zonyos magasrangú politikai személyi­ségekkel kapcsolat­ban álló vállalatok, felsegélyezésér*. így például egy 30 ton­nás harckocsi Mar- seillesből Algériába való szállítása a francia hadseregnek 18 millió frankjába került; 3. A hadseregben fogyasztott bor ára az általánosnál jó­val magasabb áron kerül elszámolásra, bizonyos algériai nagytermelők zsebé­nek megtömése cél­jából. A francia nemzet- gyűlés elnökéhez máris két interpel­láció érkézéit ebben az ügyben és a had­ügyminisztert felszó­lították, hogy adjon magyarázatot az elő­léptetésekkel kap­csolatos vissszaélé- sekről. Bizonyos ra­dikális és szociálde­mokrata személyisé­gek környezetében tapasztalt izgalomból arra lehet következ­tetni, hogy a, botrány egyik percről a má­sikra. átterjedhet a korábbi kormány tagjaira is. Kérdés az is, vajon újra szóbakerül-e az úgynevezett Móricé ügy? Móricé, volt francia honvédelmi miniszter annak ide­jén, 1942-ben felépí­tette a náci invázió elleni „atlanti falat” és most az ő minisz­terelnöksége alatt épültek az algir-tuni­szi határon a. szöges­drót akadályok. Te­kintettel arra, hogy Dufourt tábornok iratai között nem ke­vés szó esik a szöges­drót szállításáról, nem vitás, hogy Mó­ricé és környezete sem ok nélkül nyug­talankodik. Jelemző, hogy min­den gyarmati hábo­rúnak megvan a ma­ga „tábornok-botrá­nya”. Még jól emlé­kezünk, hogy az indo­kínai háborúban is voltak hasonló za­varos ügyek, ame­lyek Mast és Revers tábornokok lemondá­sával végződtek. Igen valószínű, hogy „a. haza szent neve és a francia hadsereg jó hírneve érdeké­ben” a Dufourt tá­bornok által kipat- tantott. botrány is a francia parlament sző révé nyes útvesz­tőiben fog elveszni.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom